Fejezetek

28. fejezet
28. fejezet
Sarokba szorított Piton

Darius, James és Sam elszántan haladtak végig a folyosón, szinte azonnal lerítt róluk, hogy rosszban sántikálnak. A diákok szétszéledtek a kastély területén, de senki sem ólálkodott rajtuk kívül a tantermeknél. Persze sejtésük sem volt, hogy Mrs Norris figyeli minden lépésüket, tapasztalatlan elsősökként még nem voltak elég dörzsöltek, főleg azért nem, mert a tanáriban akarták kezdeni először a keresést.
- Mit kerestek itt? – rontott rájuk Frics hirtelen a semmiből. – Potter, Malfoy és Hunter, micsoda szerencse.
- Mi csak Vektor professzorhoz megyünk – vágta rá rögtön Sam gondolkodás nélkül.
- Igen, mert számmisztikára akarunk járni – bizonygatta James. – Azt hallottuk nagyon hasznos tudomány.
- Mindig is imádtam a számokat – szólalt meg Darius is. – Gondoltuk most jövünk…
- Amikor nincs itt senki sem? Hülyének néztek? – reccsentett rájuk a gondnok élesen.
- Igen… vagyis cseppet sem.
- Be akartatok törni a tanári szobába, hogy meghamisítsátok az osztályzataitokat. De a jó öreg Frics elkapott titeket. Mi lenne, ha most rögtön elmennénk az igazgatóhoz és kitálalnánk neki?
- De hát mi…
- Elég ebből! Szerencsétek van, hogy nem lógatlan ki benneteket egy láncon az Északi Toronyból. Az lenne csak az igazi. Micsoda felelőtlen banda! Mindig is utáltam a magatok fajta utálatos gazembereket.
- Na ennyit a csodálatos tervről – lökte oldalba James Samet.
- Fogalmam sem volt róla, hogy belé botlunk.
- Elég legyen a szövegelésből! Majd Piton igazgató előtt feleltek a tetteitekért – nevetett boldogan Frics. – Minden komisz kölyöknek elrettentő példa lesztek.
- Meg kéne átkoznunk – javasolta Sam.
- Eszedbe se jusson. Ki tudja, hogy mire képes az öreg – morogta Darius halkan. – Ha a köpete is megmarja a padlót képzeld el mit tudhat varázsolni.
- Nem tudtad, hogy kvibli? – hüledezett James. – Nem tud varázsolni vagy ha igen, akkor is csak éppen hogy. De jobb, ha nem csinálunk semmit sem, mert elfelejtettem hogyan kell felejtésátkot szórni valakire.
- Fogd be, Potter! Bekötöm a szátokat és úgy folytatjuk tovább.
- Valami baj van, kedves Argus? – Darius megérezte a friss óceán illatot, ami nagyanyja védjegyének számított. Narcissa jelent meg előttük a folyosó végén. Kedvesen rámosolygott, amitől a férfinek egy pillanatra elállt a lélegzete, de öreg volt már ahhoz, hogy ilyesmi eltérítse céljától. Hamarosan három tanulóval kevesebb fog Roxfortban tanulni.
- Madam Malfoy… - kezdte Frics, de rögtön félbeszakították a mondandóját.
- Black, ha kérhetem. Mi tettek a gyerek?
- Madam Black, rajta kaptam őket, hogy tanári felé igyekeznek.
- Rajta kapta őket valamiféle csínytevésen?
- Nem egészen, de bevallották, hogy a tanári felé igyekeznek. Nagyon jól tudják, ma nincs tanítás…
- Szerintem legjobb lesz, ha átveszem őket – mosolyodott el szélesen Narcissa. – Mivel én is tanári karhoz tartozom és amúgy is Piton igazgató irodájába megyek, ezért magammal viszem a gyereket.
- De én is…
- Ne fáradjon! Tudom, hogy sok a munkája. A bájitaltan terem kész horror a tegnapi óra után, mindenfelé majomagyvelő a falakon, az asztalokon…
- Micsoda?
- Hát nem szóltak magának? Merlinre, de kínos. Mi lenne ha ezt a dolgot elintézném én a gyerekkel?
- Ahh biztosan már rászáradt mindenre – morgolódott hangosan. – Merlin sem sikálja le őket. Rendben, Madam Black, magára bízom ezeket.
- Köszönöm. – Narcissa megvárta míg a káromkodó Frics hallótávolságon kívül nem lesz, majd a három fiúhoz fordult. – Halljam fiúk, mi történt?
- Koholt vádak, Madam Black – vonta meg a vállát Sam. – Nem csináltunk semmit sem, de a gondnok azt hitte, hogy igen.
- Igaz ez, Darius? Nem ajánlom, hogy füllents nekem, mert oszthatok büntetőmunkát.
- Igaz, nagymama. Frics csak kitalálta az egészet.
- Érdekelne, hogy mit akartatok a tanári szobában. Tudtommal, ma nincsen tanítás.
- A Reggeli Próféta egyik számát akartuk megkeresni. Piton igazgató nem enged egyet sem elolvasni és kíváncsi voltunk, hogy miért nem.
- Nos ,éppen ezért megyek én is hozzá. – Alig hogy ezt kimondta nem is olyan messze egy ajtó kivágódott. Draco és Hermione fekete talárban, vészjósló tekintettel és kivont pálcával trappoltak végig a hideg márványkövön. Narcissa értetlenül nézett a két fiatalra, s amikor észrevette, hogy Piton irodája felé veszik az iránt rögtön megszaporázta a lépteit, persze a három jó barát nem akart lemaradni a műsorról.

***
Ezen a délutánon Perselus Piton mit sem sejtve ült az irodájában és befejezte a levélírást. A Próféta és jó néhány pletykalap mély interjúra buzdító levele hevert az asztalán. Nem is beszélve az ablakpárkányon gubbasztó jó néhány madárról, akiknek panaszos huhogása istentelenül idegesítette a férfit.
- Hess innét! – szólt ki Perselus az ablakon. – Semmi keresnivalótok nincs itt.
- Nekünk viszont annál több – szólalt meg Draco Malfoy mély baritonja a háta mögött. Perselus becsukta az ablakot, de nem fordult meg. A méltán híres mágus egyből már nyúlt volna a pálcájáért, viszont a két ellenséges pálca gyorsabb volt nála.

- Jobb, ha meg sem mozdul – dörrentett rá Draco jeges hangon, szeme villámokat szórt a félhomályban. Hermione fogait vészesen csikorgatva nézett a professzorra, aki felemelt kezekkel nyújtózott ki előttük.

- Mit akarnak itt? – kérdezte nyugodt hangján, melybe most némi kétségbeesés halvány felhangja érződött ki.

- Nagyon jól tudja ezt, professzor. Jobb lenne, ha nem köntörfalazna, mert különben azt nagyon megbánja.

- Tudom, hogy ismeri az apja tanításait, Draco. Eszemben sincs esetlegesen újat húzni magával – felelte fölényesen Piton professzor, ami természetesen nem nagyon tetszett a férfinak. Draco egy picit jobban nekinyomta a galagonya pálcát a férfi nyakának csak úgy merő kedvességből.

- Mi lenne, ha az apámat nem keverné bele az ügyünkbe? – szólt rá a varázsló mérgesen. Hermione csak csendben figyelte az eseményeket, csupán csak a pálcát szegezte Piton torkának. Piton lassan megfordult és egész közönség fogadta. Draco és Hermione páros mellett ott volt Narcissa és három diák is, akik döbbenten figyelték az eseményeket.
- Tegyétek le a pálcát! – szólt rájuk Narcissa. – Viselkedjünk civilizált módon, ha kérhetem.
- Nem tudod, hogy mit tett, szóval mi lenne, anya, ha kimaradnál ebből? – sziszegte Draco mérgesen. – Elegem van magából, Piton! Mindig is beleszólt az életembe, de nem tűröm ezt tovább.
- Draco, szerintem édesanyádnak igaza van – mondta Hermione némi gondolkozás után és eltette a pálcáját.
- Milyen előzékeny, Hermione, hogy nem akar megölni – préselte ki magából a szavakat Piton. – De örülnék, ha nem a tanítványaink előtt vitatnánk meg ezeket a kérdéseket.
- Ezt könnyen megoldhatjuk. Fiúk, kérlek, most menjetek ki! – Draco szikrázó tekintete félelmet keltett bennük. A három fiúnak nem kellett többször szólni, azonnal elhagyták az irodát. – Beszéljen akkor! Mi ez az egész baromság, ami megjelent a Reggeli Prófétában?
- Jobban tudnék beszélni, ha nem a torokra szegezi azt a pálcát, Malfoy!
- Ha csak ez a baj, akkor megoldhatjuk ezt máshogy is. – Egy kötelet varázsolt elő, majd egy pálcamozdulattal gúzsba kötötte az igazgatót.
- Micsoda elmés megoldás…
- Én csak egy kérdést tennék fel. – Lépett előre Hermione határozottan. – Miért törölte ki az emlékezetünket?
- Akkor így láttam a legbiztonságosabbnak. Nem hiányzott volna egy botrány.
- Ezt nem veszem be, Piton – rázta meg a fejét Draco. – Miért érdekelte magát az, hogy mi együtt vagyunk-e vagy nem? Amúgy sincs semmi köze hozzá. Csak nem szerelmes Hermionéba?
- A lányom lehetne. Mégis hogyan jut ilyen marhaság az eszébe? – csattant fel Piton dühösen. – Különben is szedje le rólam ezeket a köteleket, mert nem állok jót magamért.
- Tudja, Perselus, nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy kulimászt tud keverni, de teszek magának egy hatalmas szívességet. – Hermione határozott hangjától Piton megütközve nézett rá. – Nem fogom kinyuvasztani, pedig megtehetném és meg is érdemelné. Elbeszélgetek a Reggeli Prófétával, és tisztázom a félreérts. Továbbá felmondok.
- Erre az utóbbira semmi szükség nincsen – csóválta meg a fejét Piton.
- De igen van és még valami. Meg ne lássam még egyszer a tíz méteres környezetemben, mert akkor meg fogom átkozni, de úgy hogy nem tud majd leülni kerek egy hónapig és rózsaszín alsónadrágban fog futkározni a Tiltott Rengetegben.
Draco elképzelte a jelenetet, aztán helyeslően bólintott. Hermione ne nézett rá, csak megfogta a kezét és kifelé vezetette az irodából.
- Akkor most mi lesz azzal, hogy megátkozzuk?
- Semmi, elegem van ebből, menjünk el!
- Rendben, de előbb beszélek a fiammal. – Mikor Draco és Hermione léptei elhalkultak, Narcissa, aki eddig néma csendben követette az eseményeket közelebb lépett az íróasztalhoz és leült az egyik székre.
- Miattam tetted ugye? – kérdezett egyenesen rá.
- Sajnálom – sóhajtott a férfi nehezen. – Kiesett a kezemből az irányítás.
- Tudod, hogy feleslegesen csináltad ezt az egészet? Semmi közöm a fiam magánéletéhez. Csak egy számít: a családom boldogsága.
- Tudnom kellett volna, de akkor olyan törékenynek tűntél…
- Az első őszinte mondatod hosszú ideje. Nem kellett volna ilyesmihez folyamodnod.
- Helyre kellene hoznom?
- Merlin szakállára, dehogy kell! – emelte fel kissé a hangját. – Legszívesebben én is megátkoználak, de jobb, ha nem teszek semmit sem.
- Meg tudsz nekem bocsátani valaha?
- Csak akkor, ha többet nem ütöd az orrod a családom ügyeibe – mosolyodott el Narcissa. – Egyébként meg csak annyit kellett volna tenned, hogy elhívsz egyszer vacsorázni.
- Miről beszélsz?
- Tudod te azt nagyon jól! Most pedig, kedves Perselus, üdvözölnöm kell a családunk legújabb tagját.
- Ugye mielőtt elmész kioldozol innen?
- Milyen mardekáros lenne, ha megtenném? – nevetette el magát Narcissa, majd vele együtt a friss óceán illat is elhagyta a szobát. Aztán már csak Piton káromkodását lehetett hallani az igazgatói irodában.

***
Az eső lágyan kopogott az ablakon, az ősz meghozta a rossz időjárást, de ez nem zavarta meg Hermionét, sőt inkább álomba ringatta, Draco mellé kucorodott, s élvezte a férfi testének melegét és biztonságos közelségét. Némán tűrte a nyugtató simogatást, aztán lassan mély álomba szenderült volna. Nyugodtság – volt az utolsó gondolata elalvás előtt, a felszabadító érzés végre segített túllépni az elmúlt időszak árnyain.
Draco óvón vigyázta a harcias boszorkány álmát, olyan hihetetlen volt, hogy itt van mellette, nyugodtan, s ő hallatja, ahogy egyenletesen veszi a levegőt. Törékeny és ártatlan – simította végig ezredszerre a göndör hajat, ami még a varázslatnak sem akart engedni, egyedül a kellemes levendula illatot tartotta meg. Most valahogy minden eddigi tevékenység értelmét vesztette, a Minisztériumi meghallgatását is elnapolta, Hermione pedig visszajött vele az otthonába a kínos jelenet után Pitonnal.
A Malfoy vagyon megengedte neki a szabadságot, ő mégsem akart ezzel élni. Főleg most, amikor is családja egy pillanat leforgása alatt megváltozott. Nem is beszélve arról, hogy még a fiával nem is tudott beszélni erről, továbbá még Narcissa sem tudott mindent. Rajtuk kívül talán még Blaise érdemel némi magyarázatot, de ő ennyivel megússza. Valószínűleg Hermione lesz nehezebb helyzetben Potterék miatt, akik minden lében kanál módon beleavatkoztak a lány életébe.
Darius – kanyarodott vissza gondolata a fiára. Nagyon büszke volt a rá. Amikor elmondták neki a teljes igazságot – persze megkímélve a kellemetlen, sőt kínos részletektől – nagyon jól fogadta és örült Hermionénak. Draco azonban nagyon jól tudta, hogy cseppet sem lesz egyszerű a családot egybe kovácsolni. Évek múlva már csak nevetni fognak ezen a történeten, viszont addig is mindegyiküknek meg kell vívnia a maga csatáját. Szorosan magához ölelte a kócos hajú nőt, aki a szíve alatt hordta a kettejük gyermekét, óvatosan megsimogatta a pocakot. Hihetetlennek tűnt, hogy ismét apa lesz. Még igazából meg sem emésztette ezt igazán, de furcsamód torokszorító örömmel, pozitívan tekintett a jövő felé.
- Most már minden a helyére került – suttogta halkan és elmosolyodott. Boldogabb már nem is lehetett volna.


Utószó

A nyári nap beragyogta a tájat, friss szellő lengedezett a fák között, madarak éneke hallatszott a közeli fák oltalmat adó lobjai közül. Narcissa a nap felé nézett és mélyen magába szívta az illatokat, amelyeket annyira szeretett. Mézszőke haja megcsillant a fényben; még soha nem érezte magát ennyire egyensúlyban. Draco és Hermione háza elé hoppanált éppen, egy nagy csokor kaméliával együtt. Narcissa benyitott a kis házba, majd kongó léptekkel halad végig a földszinten. Mindenfelé játékok hevertek szanaszét. Elmosolyodott a gondolatra, hogy az élete milyen gyorsan megfordult és teljesen más irányt vett.
Évek át élt árnyékban, de amikor kilépett belőle, minden megváltozott. Felvette a földről a megbűvölt játék mackót - ami eközben buborékokat szórt -, majd az egyik asztalra tette. A vázába rakta a kaméliákat, aztán tovább halad egészen a hátsókertig, ekkor hallotta meg Hermione nevetését. Kinyitotta a tolóajtót és kilépett a teraszra, először bántotta a szemét a nap erős fénye, de hamar hozzászokott. A boldog nevetés nem halkult, inkább kiegészült a gyerekek kacajával.
Draco és Hermione egy öreg, göcsörtös cseresznyefa árnyékában feküdtek, Hermione férje ölébe hajtotta a fejét, aki egyik szemével feleségét, másikkal a gyerekeit és a náluk vendégeskedő iskolatársakat. Hermione felemelte a fejét, Draco megcsókolta és lágyan megsimogatta az arcát. Narcissa már épp el akart fordulni, amikor fülsértő boldog sikoltást hallott a kertből. A legifjabb Malfoy szalad végig a kerten, nevetett és boldog volt, mint a féle másfél éves kis varázsló.
Nagyanyja boldogan figyelte aprócska lépteit. Boldog volt ő is, végre eltűnt a sötét űr az életéből. Mintha állandóan a fényben járt volna – most már így érezte magát. Észrevétlenül haladt tovább az ház mellett, senkit sem vette észre a rózsalugasok takarásában, de most nem is ez volt a cél.
Narcissa átvágott a sövényen, s egészen a kősárkányig folytatta az útját. A nap átsejlett a fák között, s néhány sugár megvilágította a kőmonstrumot, mely annak ellenére, hogy szárnyaszegetten kellett a magaslaton ülnie, még mindig káprázatos volt. Narcissa szeretetteljesen végigsimította az érdes követ.
- Bocsáss meg, hogy csak most jöttem – suttogta a sárkány fülébe, amitől az feléledt és megrázta magát.
- Mindig tudtam, hogy egyszer eljön, Madam Black – szólt a reszelős hang. – Már kezdtem egészen megszokni az állapotomat. De magán nem fog az idő, pontosan olyan, mint amikor először láttam.
- Egy hízelkedős sárkány. Az alkotód mindig is tudta, hogyan kell megbűvölni a köveket.
- Engem szeretett a legjobban – húzta ki magát rátartian.
- Kilgharrah, soha nem változol akármennyi év is telik el. Felkészültél?
- Igen, Narcissa asszony, javítson meg végre. Hiszen közel negyven éve várok már erre.
- Rendben. – Narcissa elővette a pálcáját és elmormolt egy igézetet. A kövek nőni kezdtek, majd némelyik forogni, s lassan úgy szárnyak növekedtek ki a csonk helyén. A kőszörny elégedetten mordult fel és csapkodni kezdett velük. Felröppent a magasba a fák fölé, majd boldogan ült vissza a helyére.
- Köszönöm – mondta hálásan.
- Ezer éve meg kellett volna tennem.
- Vagy össze sem kellett volna törnöd – szólalt meg Piton hangja a háta mögött. – Csak neked készítettem akkor.
- Haragudtam rád, Perselus. Tetted nekem a szépet, aztán Lily… Már nem számít, olyan régen volt már.
- Ideje tovább lépni – helyeselt Perselus, majd felkínálta a kaját a nőnek.
- Rendben van, tegyük meg az első lépést – nevette el magát Narcissa.
hozzászólások: 4
feltöltötte:Nyx | 2019 Aug 01

by Alexandra @ 25 Jun 2021 02:51 am
Szia! Ebben a történetben Hermioneval nem mindig tudtam azonosulni, sokszor robbanékonyabb volt mint kellett volna, viszont maga a történet fordulatos volt és izgalmas, sosem lehetett tudni mi fog következni. Köszönöm az élményt! :)
by Nyx @ 18 Jan 2023 05:44 am
Szia, Ohh, ne haragudj, hogy ilyen sokára válaszolok. Nem vettem észre a hozzászólásodat. Igen, elismerem Hermionét ebben nagyon elrontottam. Nagyon ilyen robbanékony hangulatban voltam azokban az időszakokban, amikor ezt írtam. Lehet ez ennek a következménye :) Ennek ellenére örülök, hogy tetszett a történet és találtál benne olyasmit, ami szerethető. Köszönöm szépen, hogy elolvastad!
by palmainé ildi @ 23 Jun 2023 12:04 pm
Miért ne lehetne Hermione más és más minden történetben. Szárnyal a fantáziád. Tehetséged van használd! Olvasok tovább.
by Nyx @ 28 Jun 2023 08:03 am
Nagy igazság :) Csak ezzel a Hermionéval annyira nem volt felhőtlen a viszonyunk :D aztán 100%ig nem vagyok vele elégedett. Köszönöm szépen! Nagyon kedves vagy!
Powered by CuteNews