Fejezetek

11. fejezet
11. fejezet
Granger parti

Hermione egy órával később már a régi szobájában volt. Leült az ágyára és mélyeket lélegzett. Egyszerűen nem érezte magát jól a bőrében. Most meg még a szülei is fárasztják majd. Mit vétett? Elgondolkozva terült el az ágyon. Nyugalmát kopogtatás zavarta meg. Még itt sem hagyják békén… Vett egy mély levegőt és kinyitotta az ajtót.
- Szia, anyu! – mondta mosolyogva. Megölelték egymást.
- Szervusz, kislányom! – viszonozta a köszöntést az anyja. – Végre el tudtál szabadulni.
- Igen, kicsit sok a munkám.
- Tudod, hogy a Patmen & Rowle ügyvédi irodában még mindig van helyed – emlékeztette Jane, amitől Hermione ismét kezdte rosszul érezni magát.
- Kérlek, erről már beszéltünk. Semmi gyakorlatom.
- Ez nem igaz.
- Anyu, nem hiszem, hogy elhinnék a varázsvilágról szőtt mesémet – mondta Hermione.
- Ne haragudj!
- Tudom, én tartozom nektek. Két évig éltetek hamis tudatban.
- Nem akarom ezt ezredszerre is felidézni. Azt tetted, amit helyesnek hittél – ölelt meg a lányát Jane és szeretetteljesen megsimogatta a haját. – Nem vesztettünk semmit sem és a végén mégis csak jól végződött a történet.
- Talán lett volna más megoldás is – suttogta Hermione, de nem akart kibontakozni az ölelő karokból. Mintha még mindig kislány lenne most, akit a szülei védenek meg mindentől. Ezt akarta érezni és meg is történt. De már nem tudta visszaforgatni az időt.
- Megmentettél minket és ez nagydolog. Mesélj nekem arról a sportolóról!
- Nem akarok – nyögte Hermione és elhúzódott anyjától.
- De, de muszáj, mindenről tudni akarok! – erősködött az asszony és leült az ágyra.
- Az ügyfelem és tabu.
- De nem mindig lesz az ügyfeled – incselkedett Jane nevetve.
- Draco Malfoy engem soha nem fog érdekelni – szögezte le a lány egyértelműen.
- Ugyan miért?
- Mert mindig is utáltuk egymást az iskolában.
- Ah, ugyan az csak gyermeki hóbort lehetett – mondta az anyja.
- Én nem nevezném annak, hogy sárvérűnek hívott és halálfaló volt. Arról nem is beszélve, hogy egy arisztokrata család sarja, zűrös házassága volt és van két gyereke. Nos, nem ő az ideális férfi a számomra.
- Hermione, nincs olyan, hogy ideális férfi… Csak azt szeretném, ha boldog lennél – fogta meg a kezét Jane, majd ismét megölelte a lányát.
- Igen, tudom – sóhajtott Hermione.
- Most pedig pihenj egy kicsit! Még rengeteg időnk van addig, amíg meg nem jönnek a vendégek.
- Rendben van – engedelmeskedett a lány. – Vendégek? Miért hányan leszünk még?
- Nem sokan, szívem.
Anyja rámosolygott, majd röviden tájékoztatta a helyzetről, aztán kiment a szobából. Hermione szétnézett az egykori szobájában. A mugli világ sem volt igazából az otthona. Két világ közt őrlődött és egyikbe sem tartozott igazán. Akár egy szellem – gondolta keserűen. Nem áltatta magát, nem érezte sínen az életét. Olyasmire vágyott, aminek a lehetőségét már régen elvesztette.

Talán soha nem lesz olyan az élete, mint amilyennek érezte. Anyja szerette volna egyengetni az életét, persze a mugli világban, ami számára természetes volt. Apja pedig hagyta szárnyalni, bíztatta arra, hogy ismerjen meg minél többet a csodálatos varázsvilágból. Ennek ellenére bármit csinált büszkék voltak rá. Egyedül ez a tudat nyugtatta meg igazán.

De pár kérdés nem hagyta nyugodni. Miért nem tud belenyugodni a sorsába? Miért fáradt bele abba, ami a szenvedélye volt egykor? Miért van még mindig egyedül, amikor már évek óta szakított Ronnal? Zárkózott lett az évek során, talán ez magyarázza az esetlenségét a kapcsolatok terén. Ronnal olyan könnyű volt, olyan egyszerű, mellette nem félt olyannak lenni, amilyen valójában volt. De ez a kapcsolat nem elégítette ki, a férfi csupán jó barát volt és kezdeti lángolás baráti szeretetté szelídült.

Igen, örült neki, hogy megszabadult ebből a kapcsolatból. Nem akart még több fájdalmat okozni sem a barátjának, sem magának. Viszont azóta senkinek sem mert megnyílni igazán. Persze próbálkozott, de nem egyik férfi sem volt az igazi. És most, amikor már a munkája sem tette boldoggá, egyszerűen megijedt. Az okoska Ms Granger már nem volt sehol sem, felnőtt és rájött pár dologra. Egy időre el akart menni innen. De hogy fogja ezt elmondani a többieknek?

Mély levegőt vett és lassan kifújta. Ettől sem lett jobb kedve. Végigfeküdt az ágyon, majd merengve nézte a plafont. Mit nem adott volna most egy időnyerőért. Legalább akkor előre mehetne és megnézhetné, hogy hogyan alakul majd a sorsa és tudná kell-e aggódnia a jövőért.

***

Dél körül járt az idő, amikor Hermione úgy döntött ideje tiszteletét tenni a vendégek között. Persze anyja már órákkal korábban szólt neki, hogy illene megjelenni, de nem vette rá a lélek. Inkább apja dolgozószobájában internetezett. Boszorkány mivolta ellenére még mindig vonzódott a mugli találmányokhoz és ezt különösen kedvelte. De nyugalma nem tartott sokáig, mert apja végül felbukkant. Mr Granger, mindig is tudott hatni lányára és Hermione nagyon szerette őt.

Végül aztán mindketten, Hermione kicsit kedvetlenül kivonult a dolgozószobából. A boszorkány unottal haladt lefelé a lépcsőn. Amikor meglátta a sok embert kicsit hátrahőkölt, gyorsan ellenőrizte, hogy rendben van-e a ruhája és a sminkje. Nem egészen erre készült, amikor eljött ma reggel, de talán nem fog kilógni a sorból. Nem igazán számított ennyi emberre. Szülei jómódúak voltak, így egész nagyméretű birtokra tettek szert és rengeteg barátra. Hermione nem volt ettől elragadtatva, de hát mit lehetett tenni? Anyja szeretett partikat adni, ami ebben az esetben jótékonysági is volt és a nőegylettel együtt nagyon rövid idő alatt sikerült tető alá hozni az elképzeléseiket.
Ha Malfoy tudta volna, hogy ő is valójában egy mugli arisztokrata csemete, akkor biztosan padlót fogott volna a nevetéstől. Bár Hermione sokkalta inkább felvilágosultabbnak tartott magát, minthogy ő is úgy viselkedjen, mint Draco. Mégis most miért jutott eszébe Malfoy? Ki kellett vernie a fejéből, de nagyon sürgősen. Így is mardosta a bűntudat, de most a szülei miatt.

A Granger család Hermione miatt egy kicsit kilógott a jómódú arisztokrata családok közül. De a lány, amikor tudott megjelent a fontosabb rendezvényeken. Természetesen senki nem tudott a varázsvilágról, így elég hihető ötlet kellett. Hermione egy igen befolyásos diplomata szerepét töltötte be, aki sokat utazott. Szerencséjére nem állt a figyelem középpontjában, így sokan csak ennyit tudtak róla és a szülei lehetőleg csak minimális információt közöltek róla. Bár mióta anyja eldöntötte, hogy kiházasítja kicsit fordult a kocka. Akárhányszor erre tévedt egy-egy rögtönzött parti vette kezdetét, ahol rengeteg nőtlen férfi jelent meg teljesen véletlenül.
- Hermione! – zökkentette ki az elmélkedésből egy hang.
- Jo néni! – mosolyodott el egyszeriben és a középkorú hölgy felé sietett, aki nem volt más, mint anyja nővére. – De örülök, hogy újra látlak!
- Hálátlan vagy, drágám! – fedte Jo, majd szorosan magához ölelte. – Nem látogattál meg. Pedig egy hónapja megígérted. Mit tegyen még egy nagynéni, hogy láthassa a kedvenc unokahúgát?
- Sajnálom, nagyon sok munkám volt – mondta Hermione bűnbánóan. – De hamarosan egy hosszabb szabadságra megyek.
- Mindig csak az a munka. Élj egy kicsit! Hamarosan bekötik a fejedet. – Jo felnevetett, ez amolyan szurkálódás volt a részéről.
- Ezt meg honnan veszed?
- Anyád folyton azt regéli, hogy kikkel akar összeismertetni – vonta meg vállát nevetve a nő. – Egyiknek csak megtetszel és végre szegény anyádnak nem kell siránkoznia többet.
- Megint kivel akar összehozni?
- Nem tudom. De azt a pletykalapos férfit is említette, azt a sportolót.
- Még csak reggel említettem neki és már mindenki tud róla – morgott Hermione. – Aggasztó, hogy anya hogy kezelni ezeket a híreket.
- Melyik lapban volt bent? – érdeklődött Jo. – Szívesen megnézném, hogy kit néztél ki magadnak.
- Nem érdekes – próbálta hárítani a puhatolózás. – De hogy megnyugtassalak, nincs az életemben olyan férfi, akivel szoros kapcsolatom lenne.
- Hidd el, szívem, látszik rajtad! – nyugtatta a nő és megpaskolta a kézfejét.
- Mindig is az őszinteségedért szerettelek, Jo néni.
- De legalább, akkor Chase nem hiába hozta el a régi egyetemista szobatársát.
- Kérlek, ne kezd már te is! – nézett rá csalódottan és reményvesztetten Hermione. – Megnyomorítatok teljesen.
- Boldognak akarunk látni. Akárhányszor látlak egyre fehérebb vagy és kimerültnek nézel ki. Találj végre valakit, a fene egye meg!
- Tudom, miben mesterkedtek anyával, de ennek van más módja is. Nem kell mindenféle ficsúrokat bemutatnotok nekem. Esküszöm, legközelebb elhozom az első utamba kerülő férfit.
- Hidd el mi is erre várunk! – Hermione lemondóan sóhajtott egyet.
- De nem kell megint egy defektes pasas! – szögezte le Hermione. – Éppen elég bajom van már így is.
- Chase barátja teljesen más – mosolyodott el Jo. – Ha tíz évvel fiatalabb lennék, akkor biztosan nem hagynám meglógni.
- John bácsi tudta, hogy ilyeneket mondasz a fiatok barátjáról? – kérdezte nevetve Hermione.
- Ugyan már. Csak használom a szemem, drágám – kacagott fel a nő.
- Hidd el nekem tetszeni fog a fiú!
- Valóban? Robert Crowford is ennyire tetszett?
- Ő egy baklövés és egy hatalmas fiaskó.
- Ennél már jobban nem is örülhetnék ennek a találkozásnak – mondta Hermione keserűen.
- Gyere, menjünk és keressük meg őket – invitálta a nő, persze nem várta meg míg Hermione válaszol rá, egyből belevetették magukat a sűrűjébe. Az idő kedvezett a szabadban tartott pikniknek. Jane intett nekik, hogy menjenek oda hozzájuk.
- Végre lejöttél! Be akarlak mutatni valakinek. – Hermione kényszeredetten mosolygott, és próbálta elfojtani érzéseit.
- Kicsodának?
- Mindjárt meglátod. Chase? Hol van a barátod? – A Chase nevű magas, szőkésbarna hajú férfi megfordult és nagynénjére mosolygott.
- Mindjárt jön, csak keres valami italt. Szia, Hermione! – köszönt derűsen.
- Szia, Chase! Hogy vagy?
- Köszönöm jól vagyok. Rég láttalak.
- Én is téged. Remélem, azóta sikerült megoldanod a munkakérdést? – kérdezte érdeklődve unokatestvérét Hermione.
- De még mennyire. Most egy brókercégnél dolgozom, és nagyon élvezem.
- Ennek örülök.
- És te mikor állsz munkába a Patmen & Rowle ügyvédi irodában? Azt hallottam hamarosan megtörténik.
- Nem szándékozom oda menni – sóhajtott Hermione. – Ki mondta ez neked?
- Még nem döntötte el – segített az anyja.
- Anyu, kérlek, ezt már megbeszéltük!
- Ugyan Jane, hagyjuk magukra a fiatalokat – próbálta menthetni a menthetőt Jo. – Nézzük meg, hogy minden rendben van-e a díszítésekkel.
- Szóval még mindig piszkálnak? – kérdezte Chase egy félmosoly kíséretében.
- Állandóan – sóhajtott Hermione.
- Jó lenne, ha mégis megfogadnád az ajánlatukat – mondta Chase. – Nem játszhatsz örökké boszorkányosat.
- Chase! Megesküdtél, hogy ezt nem hozod szóba. Nem igen tud erről senki és nem is akarom, hogy tudják.
- Jól van, rendben van. Csendben leszek – szabadkozott a férfi. – Ha küldesz még abból a bájitalból.
- Rendben, küldök még.
- De ettől független parancsot is kaptam.
- Micsodát? – kérdezte Hermione fáradtan.
- Hogy mutassalak be Heath Patmen-nek – nevetett Chase.
- Nem akarok egy vén és agg ügyvéddel találkozni.
- De talán a helyes unokájával szívesebben találkoznál – szólalt meg egy lágy bariton hang a háta mögül. Hermione azt kívánta bár elharapta volna a nyelvét, de amikor megfordult nem sok kellett hozzá, hogy elájuljon. Jo néni, ezúttal igazat mondott, az előtte álló férfi vonzó látványt nyújtott. Tintafekete haj, kék szemek és ellenállhatatlan mosoly, nem is beszélve a 190 cm magasságról, valamint a temérdek izomtól.
- Hermione – vigyorodott el Chase. – Hadd mutassam be neked Heath Patment, a legzseniálisabb ügyvédet, akit eddig volt alkalmad megismerni.
- Chase, mindig egy kicsit túlóz. Örvendek a szerencsének – nyújtott kezet a lánynak.
- Én is örvendek – próbált magabiztosnak látszani Hermione. – Hermione Granger vagyok.
- Már sokat hallottam rólad.
- Én most magatokra is hagylak titeket – mondta nevetve Chase és már ott sem volt.
- Bocsánat, mindenért – szabadkozott Hermione.
- Nem tesz semmit sem – vonta meg a vállát hanyagul. – Sétáljunk egy kicsit.
- A családom egy kész rémálom.
- Ugyan már. Mindenki nagyon kedves.
- Persze, amíg nem akarnak kiházasítani valakit. Akkor minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy ezt megtörténjen.
- Miért lenne tragédia, ha összejönnénk? – kérdezte a férfi és ellenállhatatlan tekintete találkozott lányéval.
- Szeretem magam intézni az életem.
- Független és feminista?
- Nem, csak független és józan.
- Nincs is ezzel semmi baj. Mivel foglalkozol? – váltott hirtelen témát.
- Ez bonyolult – mondta végül Hermione némi gondolkodás után. – Mindenfélével.
- Én egész pontosan azt hallottam, hogy diplomata vagy és jogot tanultál.
- Igen ez igaz. De most éppen egy válaszút előtt állok.
- Ezért akarsz hozzám jönni dolgozni? – kérdezte Heath.
- Ezt a szüleim akarják. Most megkérdezhetném, hogy te mivel foglalkozol, de nem már tudom – mosolyodott el Hermione.
- Nagyapám ügyvédi irodáját viszem tovább. Mivel apámnak semmi érzéke sem volt a joghoz, a nagyapám remélte, hogy nekem talán lesz és igaza lett.
- Legalább tovább viszed a családi örökséget. Ez dicséretreméltó – dicsérte Hermione, de nem mert a kék szemekbe nézni. Bár tudta, hogy a férfinak a legjobb legilimentornak kellett volna lennie, ha ki akarta fürkészni a gondolatait, de biztos nem volt varázsló. Tetszett neki Heath, ezt le sem tudta volna tagadni.
- És miért nem akarsz nekem dolgozni? – kérdezte hirtelen a férfi és ezzel meglepte a lányt.
- Nem lenne elég nagy kihívás – válaszolt Hermione.
- Kezded felkelteni az érdeklődésemet – vallotta be a férfi. – Mi lenne, ha együtt vacsoráznánk?
- Benne vagyok – egyezett bele a lány, talán gyorsabban, mint gondolta. Ez közben Jane elégedetten, mosolyogva figyelte a párt.
hozzászólások: 0
feltöltötte: Nyx | 2020 Jul 01

Powered by CuteNews