12. fejezet
Ügynök vagy ügyvéd, vagy mindkettő?

Draco – miközben Hermione szülei partiján volt – a poklok poklát élte át. Mit sem sejtve Pansyvel együtt megbeszélésen voltak, viszont Pansy születendő gyermeke úgy döntött neki más tervei vannak. Így Dracónak gyorsan kellett cselekednie. Azonnal, lélekszakadva a Szent Mungóba hoppanált.
- Pansy, halálra rémítettél! – fakadt Draco komoly hangon régi iskolatársa ágya mellett ülve.
- Ugyan, ne dramatizáld túl ezt az egészet. Jól vagyok! – legyintett Pansy, bár azért ő is megijedt egy kicsit. Most pedig a kórházi ágyon fekve elmélázva simogatta gömbölyödő pocakját. Nem volt több összehúzódása és a baba nyugodtan rugdosott odabent.
- Egy fenét! Túlhajtottad magad és ez lett az eredménye – magyarázta Draco és még mindig villámokat szórt a szeme. A lány nem is hibáztatta érte, de ennek ellenére értékelte barátja aggódását. – Szombaton is dolgozni? Nem is értem miért mentem bele ebbe.
- Nem történt semmi sem – sóhajtott Pansy és fel akart kelni az ágyból. – Csak néhány ártalmatlan összehúzódás. Mindenkivel megesik ez a terhességnek ebben a szakaszában.
- Elájultál, Pansy! Ezt nem nevezném semminek. Eszedbe se jusson felkelni! – figyelmeztette Draco. – Az gyógyító világosan megtiltotta. Míg vissza nem jön, addig nem szabad felkelned.
- De hát semmi bajom nincsen. Engedj! – Draco szelíd erőszakkal visszanyomta az ágyba.
- Magifix kellene ahhoz, hogy nyugton maradj – csóválta meg a fejét lemondóan. – Amíg nem jön vissza a gyógyító, addig nem mész sehova. Merlinre, még jó, hogy Scorpius nem látta, hogy mi történt!
- Biztos egy lökött idiótának hitte volna a saját apját – mondta Pansy kimértem.
- Elájultál, pánikba estem és ide hoztalak.
- Néha előfordul az ilyen. Leesett a vérnyomásom. Nincsen semmi baj.
- Szeretném, ha egy gyógyító megvizsgálna újra – erősködött Draco és próbálta túltenni magát a nemrég történteken. Életében nem ijedt meg ennyire. Astoria a terhességei alatt gyakorlatilag nem produkált semmi hasonlót, sőt olyan volt, mint amit egy aranyvérű nőtől elvártak: hideg, számító, és nemtörődöm.
- Ameddig várunk, addig beszéljünk a reklámszerződésekről – ajánlotta fel a nő, de Draco csak fintorgott.
- Egy szót sem akarok erről váltani – mondta végül ridegen. – Eszemben sincs ezen gondolkozni most.
- Miért nem? – kérdezte a nő. – Nem leszel fiatalabb, Draco, már nem sokáig játszhatod a sportember szerepét.
- Muszáj ezt pont most megbeszélni? – morgolódott fáradtan. – Inkább pihenned kéne! Te sem leszel már fiatalabb.
- Nem kell még pihennem. Bírom én ezt – legyintett, majd felült az ágyban. – Szóval nem leszel fiatalabb. Ha, ahogy mondtad, befejezned a kviddics karrieredet. Valahogy el kell tartanod utána is a gyerekeidet.
- Pansy, három életre is elegendő vagyonom van, és különben sem kell mindjárt úgy nézni rám, mintha fél lábbal a sírban lennék. Öregszem, de ettől még nem dől össze a világ.
- Azt csak hiszed – vetítette előre Pansy.
- Áh, Mrs Coran, végre láthatom – csendült fel egy jókedvű gyógyító hangja és ezzel vége szakadt a vitának. – Hol hagyta a kedves férjét?
- Elutazott Romániába, hogy meglátogassa az egyik barátját.
- Remélem, a legközelebbi vizsgálatra elhozza. Nagyon érdekes vizsgálat elé nézünk.
- Feltétlenül.
- Üdvözlöm, Mr Malfoy. Hogy van mindig?
- Jól köszönöm, csak kicsit megijedtem, amikor Pansy elájult – vallotta be Draco.
- Mindjárt kiderül, mi okozta a problémát. Addig kérem, várjon kint! – kérte a férfi mosolyogva.
- Rendben – bólintott Draco, majd távozott.
- Nos, lássuk csak mi a helyzet. – Azzal ellenőrizte a baba életfunkcióit. Minden rendben volt ugyan, de a kismama hajszolt életmódja aggasztotta.
- Jól érzem magam. Hazamehetek végre? Még egy csomó dolgot el kell intéznem.
- Attól tartok, hogy egyelőre jobb, ha nyugton marad – mondta a gyógyító komolyan. Úgy gondolta, csak ész érvekkel hathat a nőre és eldöntötte, mindent meg fog próbálni.
- Valami baj van a babával?
- Eddig, hála Merlinnek, nincsen semmi probléma. De ágynyugalmat kell előírnom, hogy ez az eset ne ismétlődhessen meg még egyszer. – A férfi hangja szigorú és kimért volt. Pansy nagyot nyelt.
- Eszerint nem mehetek vissza dolgozni?
- Úgy van. Ebben az állapotban nem szabad túlhajtania magát. Elég, ha egyelőre pihen és a következő vizsgálatok után meg tudom mondani, hogy javított-e ez az állapotán.
- Múltkor még azt mondta, hogy ha képes vagyok rá, akkor nyugodtan dolgozhatok – erősködött Pansy.
- De ez az állapot megváltozott – közölte vele a gyógyító nyomatékosan.
- De a baba egyelőre rendben van?
- Igen, minden a legnagyobb rendben.
- Hála Merlinnek! – sóhajtott Pansy és végigfeküdt az ágyon.
- Vigyáznia kell magára. Kérje meg a barátját, hogy vigye haza!
- Rendben van – egyezett bele a lány némi vonakodás után.
- Beküldjem Mr Malfoyt? – kérdezte a gyógyító.
- Igen, legyen szíves – sóhajtott Pansy és önkéntelenül a pocakjára tette a kezét. Most jött el az ideje, hogy csak a babára figyeljen. Aggódott Draco miatt, mivel mindig lekötelezettjének érezte magát. Olyan volt számára, mintha a testvére lenne.
- Mit mondott az orvos? – kérdezte Draco, majd belépett a helyiségbe.
- Pihenést és ágynyugalmat írt elő.
- Hányszor mondtam neked ezt én is!? – morgolódott a férfi.
- Sajnos nem dolgozhatok – húzta el a száját a nő.
- Minő borzalom! – forgatta meg a szemét Draco. – Szerintem egyedül is boldogulni fogok.
- Nem hinném.
- Pansy, nem vagyok már gyerek.
- Oh, dehogynem. Egyszerűen nem vagy képes gondoskodni magadról, és ha Scorpius is elmegy, akkor végleg magadra maradsz. – Pansy szemei megteltek könnyel.
- Úgy csinálsz, mintha egy vén tehetetlen kvibli lennék, akinek nincsenek fogai és megkerült.
- Nem erről van szó, csak…
- Felnőtt vagyok és tudok magamra vigyázni. Egy csomó mindent meg tudok csinálni egyedül is. Tudom, hogy azt hiszed ez nem így van…
- Jól van. Akkor elmondom, hogy mit kell tenned – sóhajtott Pansy és belekezdett Draco életének azon részébe, amit a férfi nem irányított, sőt nem is tudta mit kezdjen vele. Persze bőszen csak bólogatott, de előre sejtette, hogy szüksége lesz egy olyan emberre, aki mindezt a kezébe veszi.

***

Draco zsongó fejjel szívott el egy cigarettát az erkélyen. Egy halom pergamen várta a nappaliban, de semmi kedve nem volt hozzányúlni. Egy Malfoyt nem arra teremtettek, hogy holmi papírokat tologasson. Nem foglalkozott ezzel soha sem, mindent Pansy intézett. Persze abban a tudatban váltak el egymástól, hogy Draco majd mindent elintéz, már akkor is tudta, ez cseppet sem fog menni.

Valahogy biztos megoldja, de ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogy gondolta. Olyan jó lett volna, ha nem lett volna olyan hanyag és foglalkozik mással is magán kívül. Akkor észrevette volna időben Astoria változást, hogy a fia és a lánya nem kapnak elég szeretet, és a karrierjéért nem csupán a pályán kellett megdolgoznia.

Most mihez kezdjen? Elmélázva nézte az utcán elhaladó autókat. Aztán egy feltűnő darab gurult be a sarkon. Draco figyelmét egyből vonzotta a közlekedési eszköz, bár maga nem nagyon hódolt efféle mugli hívságoknak. Aztán Hermionét pillantotta meg egy jóképű férfi társaságában. Mi történt? Eddig nem volt senkije sem és most egyszerre kifog magának egy gazdag muglit. De miért zaklatta fel ennyire? Miért lett hirtelen ilyen dühös? Eldobta a cigarettát és úgy gondolta közelebbről is megnézi magának a mugli csókát.

***

Hermione nagyon jól érezte magát. Egy jó ideje nem volt ilyen felszabadult, mint most. Élvezte a férfi társaságát, sőt még tetszett is neki. Nagyon sajnálta, amikor befordultak a sarkon és megálltak a háza előtt.
- Köszönöm, hogy hazahoztál, Heath! – mondta Hermione, amikor kiszállásra készült a méregdrága Lexusból.
- Nem tesz semmit. Nagyon élveztem a társaságodat. – A férfi mélyen a lány szemébe nézett, akinek csak egy kicsi hiányzott ahhoz, hogy teljesen elolvadjon.
- Én is – rebegte kipirult arccal Hermione.
- Mit szólnál, ha megismételnénk ezt valamikor? – Simította végig a karját a férfi, amivel még inkább elvarázsolta a lányt. Bizalmas érintés volt, viszont Hermione nem tudott haragudni érte.
- Lehet róla szó – bólogatott biztatóan Hermione, próbált lazának tűnni, de heves dobogásba kezdett a szíve és nem tudott hideg fejjel gondolkozni.
- A címedet már tudom – mosolyodott el a férfi és közelebb hajolt a lányhoz.
- De még felét sem annak, hogy milyen vagyok – mondta egy kicsit keserűen. Most merült fel benne a kétely, hogy vajon tényleg jó ötlet-e Heath-szel közelebbi kapcsolatba kerülni.
- Amit eddig láttam az tetszett. Úgy érzem a többi is tetszeni fog. – Túl optimistának tűnt a férfi, de csak addig, míg meg nem tudja, hogy boszorkány.
- Nem akarok semmit sem elsietni – közölte gyorsan Hermione és már biztosan tudta, hogy ebből a kapcsolatból nem lehet semmi sem. Túl bonyolult lenne.
- Ugyan, nem sietek én sem sehova – biztosította szándékai felől. – Türelmes vagyok.
- És könyörtelen ügyvéd? – incselkedett Hermione.
- Kíméletlennek mondanám magam – válaszolt egy kis gondolkodás után. – Megszerzem, amit akarok. Mindig.
- Igen? – A férfi még közelebb húzódott Hermionéhoz.
- Erre vártam, mióta megláttalak.
- Mire? – Heath közelebb húzta magához Hermionét, majd megcsókolta. Érzéki volt és túl kellemes, de Hermione nem tudta mihez kezdjen ezzel az érzéssel. Visszacsókolt, mintha ezzel zöld utat adna, valójában azonban kétségei voltak döntése helyessége felől.
- Jó éjt! – búgta halkan és hagyta, hogy a lány szótlanul kiszálljon a kocsiból, azután elhajtott. Hermione kicsit kótyagosan dőlt neki a falnak. Enyhén szólva levették a lábáról ma. Nem igazán tudta, hogy mit tegyen. Egy dologban biztos volt: ha Heath-szel akar együtt maradni, akkor le kell mondania a varázsvilágról.
- Azt hittem már sosem megy el – morogta egy hang mellette. Hermione ijedten kapta elő a pálcáját és a falhoz dőlt csuklyás férfira szegezte. Draco Malfoy hanyagul ellökte magát a faltól, majd félresöpörte Hermione pálcáját.
- Nyugalom – mondta Draco és levette a csuklyát a fejéről. Pillantása jeges és morcos volt, ijesztő benyomást keltett a félhomályban.
- Mi a francot keresel itt? – förmedt rá Hermione és próbált megszabadulni a szürke szemek perzselő pillantásától.
- Errefelé lakom, és megláttalak ezzel a bájgúnárral. Gondoltam megmentelek tőle – mondta egykedvűen.
- A magánéletemhez semmi közöd – közölte vele a lány. – Még egyszer nem akarom, hogy beleavatkozz!
- Ugyan, Granger, nem hinném, hogy lemondanál a varázslásról érte. Túl okos és tehetséges vagy hozzá – hangja komoly volt és érzelemmentes, de valamiért belül a féltékenység zöld szörnye munkálkodott.
- Ez legyen az én gondom – válaszolt rá egyszerűen Hermione.
- Boszorkánynak születtél. Nem tagadhatod meg a varázserődet – erősködött Draco.
- Mit már mondtam az előbb is. Ez legyen az én gondom – támadt neki a férfinak és újra elővette a pálcáját. – Utoljára mondom neked, hogy ne avatkozz bele a magánéletembe!
- Tudom, de beszélnem kell veled.
- Ugyan mi beszélnivalónk van nekünk? Ráadásul ilyenkor? – kérdezte a lány, de legalább eltette a pálcáját.
- Bocs, ha megzavartam volna valamit. Mondjuk a srác fel akart jönni hozzád, de megakadályoztam.
- Micsoda? Ugye nem…
- Van egy halom hasznos trükköm, Granger. Nem kell mindjárt imperius átkot használnom, hogy rávegyek más embereket erre-arra. Hogy is mondjam, törvényes módszerek is vannak erre.
- Öntelt vagy, mint mindig – sértegette a férfit.
- Nem is értem mi a fenét eszel ezen a muglin?
- Kedves, őszinte…
- Kanos, csorgatta a nyálát és le akart fektetni – adta meg a magyarázatot Draco. – Én küldtem el inkább aludni.
- Úgy örülök neki, hogy valaki vigyáz az erényemre.
- Talán becsülhetnéd egy kicsit jobban magad.
- Felnőtt nő vagyok. Tudok felelősségteljes döntéseket hozni és nincs szükségem rád! – adta a tudtára Hermione. – Ha le akarok feküdni valakivel, akkor az meg is teszem. Mi van, ha én is akartam? Most meg elszúrtad az estémet.
- Vele nem akarod – mosolyodott el pimaszul.
- Tudom irányítani az életemet.
- Én ebben nem vagyok olyan biztos – húzta el a száját Draco.
- Ne avatkozz bele még egyszer az életembe! – próbálta nyomatékosítani a szavait Hermione.
- Bocs, azt hittem te még erre nem készültél fel – vigyorgott gonoszul. – De a csődör meggyőzött volna pár sablonszöveggel, aminek egyből bedőltél volna.
- Nyilván neked is éppen eleget kell ezeket használni – vágott vissza a lány.
- Nincs szükségem ilyesmire. Én eredeti vagyok – vigyorodott rá Draco ellenállhatatlanul. Hermione biztos volt benne, hogy ez így is van. Valami sugárzott ebből a férfiból, ami érdekelte őt, ettől pedig nem volt boldog, nagyon nem volt boldog.
- Hatalmas egód van, Malfoy – világított rá az egyértelmű tényre Hermione.
- Hidd el, ez a pasas nem az a pasas, akire te vágysz!
- Mit tudsz te az én vágyaimról?
- Mondtam már, hogy kiválót kaptam az legilimencia tudásomra?
- Hol? A halálfaló képzőben? – gúnyolódott tovább a lány, de ahogy kimondta egyből megbánta az egészet.
- Ez övön aluli volt, Granger.
- Ne vedd magadra, csak gúnyolódtam – magyarázta fáradtan. – Sajnálom, hogy felhoztam, de nagyon felbosszantottál.
- Érzékenyen érint a téma – vallotta be Draco.
- Nem jössz fel?
- Csak akkor, ha nem tepersz le és nem erőszakolsz meg a nappali szőnyegén – vigyorodott el gúnyosan a férfi.
- Eszemben sincs – sóhajtott Hermione.
- Tüzet oltani jó a csorba üst is. Mindketten egyedülállóak vagyunk, semmi kötöttség és…
- Nem akarok lefeküdni veled, Malfoy! – csattant fel dühösen és ezzel félbeszakította Draco monológját. – Csak meg akarom hallgatni, hogy mit mondasz, aztán hazaküldelek. Amúgy sem értem, mi a fenét akarsz megbeszélni velem, amikor már majdnem elmúlt éjfél?
- Kell egy ügyvéd – mondta hanyagul Draco és követette Hermionét a lakásába.
- Már az ügyvéded vagyok. Van fix munkarendem és egy titkárnőm, akitől időpontot kérhetsz.
- Igen, de megbíználak még egy feladattal.
- Jaj, Malfoy, már mondtam neked, hogy a lányod ügye az utolsó és szabadságolom magam.
- Csak pár szerződésről van szó, meg egy kicsi ügynöki munkáról. Ígérem, meghálálom neked, Granger – nézett nagy szemekkel a férfi.
- Nem – mondta határozottan Hermione, majd kinyitotta az ajtót. Draco továbbra is kiskutya szemeket meresztett a lányra.
- Kérlek, Hermione!
- Azt hiszed, hogy ha a keresztnevemen szólítasz, akkor belemegyek?
- Próbáljalak inkább elcsábítani? – lépett hozzá közelebb és végigsimította a nő csupasz karját. – Hogy is kezdte az a mugli?
- Vedd le rólam a kezed! – sziszegte Hermione. Heath érintésével ellentétben Draco ujjai valósággal perzselték.
- Akkor segíts nekem – adott neki ultimátumot a férfi.
- Olyan utálatos vagy!
- Csak ravasz.
- Jól van, rendben van – adta be a derekát a lány.
- Elhoztam a szerződéseket is. A megtennéd, hogy átnézed és segítesz, akkor azt nagyon meg fogom köszönni.
- Mi francok ezek? – kérdezte Hermione, amikor egy halom pergament tett ki az asztalra.
- Nem értek hozzá – ült le a karosszékbe Draco.
- Miből gondolod, hogy én igen?
- Te vagy a legokosabb nő az életemben.
- Megint hízelegsz – húzta el a száját Hermione. – Amúgy sem hiszek neked, semmivel kapcsolatban. Mi a franc ez a seprűkarbantartó készlet reklám?
- Nem akarom, hogy megint velem reklámozzák azt a cuccot.
- Áh, ez meg egy új energia bájital. Hm, de erről azt hallottam, hogy két szarvad nő, ha sokat iszol belőle – morfondírozott Hermione.
- Látod, ezért kellesz nekem. Én ilyeneket nem tudok.
- Tudnád, ha olvasnál újságokat.
- Nincs rá elég időm.
- Ez csak duma – legyintett a lány, majd bement a konyhába és némi fagylalt kíséretében jött ki. – Érdekes ez a feladat. Kicsit más, mint az ügyvédkedés… Elvállalom a feladatot.
- Köszönöm – mondta Draco.
- Egész nap erre vágytam. Annyira unalmas volt a parti – mosolyodott el, majd belekucorodott a másik fotelbe és érdeklődve nézte át a szerződéseket. Draco magában elmosolyodott, sőt nagyon megkönnyebbült. Végre talált magának egy ügynököt, méghozzá rövid idő alatt. Legalább két hétig fogja veregetni a saját vállát ezért.

hozzászólások: 0