13. fejezet
Új lehetőség


Már hajnali kettő felé járt az idő, amikor Hermione végzett a szerződésekkel. Egyáltalán nem volt fáradt, sőt fel volt villanyozva. Jegyzeteket készített, kimutatásokat és a lakásban már egy mágikus összeállított diagram is lebegett a levegőben. Fogalma sem volt, hogy ilyen sok felkérést kaphat egy játékos. Szerencsére nem okozott neki gondot a szerződések értelmezése, pillanatok alatt átlátta és megtalálta a buktatókat.

Emlékeztette ez az érzés azokra az időkre, amikor szenvedélyesen belevetette magát egy ügybe és nem volt megállás, csak dolgozott és dolgozott. Imádta ezt az állapotot és nem akart ettől megszabadulni. Talált pár egészen jót, de végül megtalálta, ami szerinte a legelőnyösebb lehet majd Malfoynak. Persze Draco már egy órája aludt a fotelben.

Legalább egy jó feladatot bízott rá. Ez kellett neki, hogy végre ne csak egy melankolikus örvényben kavarogva próbáljon tovább élni. Most nem érezte az ürességet. Aztán Heathre gondolt. Vajon lesz-e ennek valamilyen folytatása? Igen, tetszett neki a fiú, nem is kicsit és annyira rég volt már egyedült. Végre anyja és nagynénje nem fogott mellé, tökéletes férfival hozták össze.

Hermione fáradtan, de felszabadultan nézett Dracóra, aki még mindig aludt. A lány elmosolyodott, még nem látott ekkora változást végbemenni egy másik emberen. Talán valahol mélyen kedvelte a férfit. De ezt a világért sem vallotta volna be senkinek sem. Micsoda képtelen helyzet. Heath vajon tényleg fel akart jönni hozzá? Csak egy strigulává váltástól mentette meg Draco?

Majd talán hamarosan kiderült mi az igazság. Kicsit érdekesnek találta Draco viselkedését. Miért avatkozott bele? Hiszen akármelyik nap megkereshette volna ezzel az ajánlattal. Amúgy is, miért pont rá gondolt? Ő nem a legmegfelelőbb személy arra, hogy egy kviddicssztárt pátyolgasson. Lehet ez Pansy Parkinsonnak megy, de neki biztosan nem.

Valami nem egészen úgy van, mint ahogy azt a férfi megpróbálta beállítani. Elképzelhető, hogy féltékeny és ezért tette, amit tett. Másra nem tudott gondolni. Miért ennyire bonyolult ez? Hiszen ő csak egy nyugodt életet akart, amiben örömét lelheti. Aztán alig pár nap alatt, Draco Malfoy és Heath Patman felborítják az elképzeléseit.

Mindig ez van, ha egy férfi megjelenik a színen, pláne, ha kettőről van szó. Még csak tegnap ismerte meg Heath-t, de már most rá gondolt, és nem bírt napirendre térni a találkozásuk felett. Adhatna egy esélyt a férfinak. Bármit is mondd vagy gondol Malfoy. Miért kellene egyáltalán meghallgatni, amit mondd? Kicsit össze volt zavarodva. Már megint hagyta magát összezavarni és eltéríteni a céljai felől. Felkelt a fotelből, majd hosszan nyújtózott egyet.

Mit csináljon most? Itt van a lakásában egy halom szerződéssel és egy kviddicssztárral. Nem igazán így képzelte az estéjét, persze a szokásos magányhoz képest nem rossz. De akkor sem így kellett volna történnie. Inkább úgy, hogy amikor Heath hazahozza, az ajtónál megcsókolja, és egy randit kér tőle. Nos, a randi ígéretét megkapta, a csókot viszont nem. Ettől egy kicsit csalódott volt. Hosszú idő óta először volt ennyire közel egy férfihoz, amíg Malfoy ezt meg nem vétózta.

Viszont ettől eltekintve ez a legelképesztőbb estéje, ami eddig valaha volt. Hazahozza egy olyan férfi, akit érdekli ő és egy másik, aki itt tölti az éjszakát, viszont nem akar tőle semmi mást, csak segítséget. Nem tud tudta eldönteni, hogy melyik férfi okoz neki nagyobb fejtörést. A gondolatai azonban Heath körül forogtak és úgy gondolta éppen itt az ideje egy új kapcsolatnak. Ugyan még soha nem avatott be egyetlen muglit, nyilván a családján kívül, az igazi életébe, de elgondolkozott vajon Heath-szel ez hogyan sikerülne. Még egy buktatója kétlaki életének.

Draco feje eközben oldalra bukott, majd horkolásba kezdett. Hermione megmozgatta elgémberedett nyakát. Olyan ártatlannak látta most a férfit, akinek az új személyiségével nem tudott mit kezdeni. Egyik része szerette volna megismerni őt, ellenben a másik elutasította. Mégis volt valami, ami azt súgta, hogy ne utasítsa el.

Fel kellene ébresztenie Dracót, aztán hazaküldenie. De nem volt szíve hozzá, inkább hozott egy takarót és betakarta a férfi. Annyira sebezhető volt most, mintha csak egy kisfiú lenne, pedig már maga is apa.
- Ne küldd el a futóférgeket! – mondta álmában a férfi, aztán még inkább belefúrta magát a takaróba.
- Rendben – mosolygott Hermione, majd elment aludni.

***

Draco szörnyű fejfájással ébredt egy teljesen idegen helyen. Nem volt másnapos ebben biztos volt, de ennek ellenére még mindig zsongott a feje. Mit keres itt és egyáltalán hol az ördögben van? Megmozdította elgémberedett tagjait. Minden ízülete egyenként roppanással adta tudtára, hogy többet még véletlenül se aludjon ilyen helyen. Micsoda éjszakája volt, mindenféle marhaságot álmodott. Az izmai megmakacsolták magukat, szinte könyörögni tudott volna egy jó forró fürdőért. Edzeni kellett volna végre, mert nem fogja bírni a következő összecsapást.
- Merlin szent bütykeire! – zsörtölődött, aztán rájött, hogy Hermione lakásában van. – Nem túl kényelmes a foteled.
- Felkeltél? – jött oda hozzá a lány egy bögre kávéval a kezében.
- Azt nekem hoztad? – reménykedett a férfi.
- Nem éppen. – Hermione meredten nézett a forró italra, majd hamiskás mosollyal így szólt: Kéred?
- Mindent megadnék érte – nyöszörgött Draco.
- Igen? Ez érdekes – incselkedett Hermione.
- Szörnyen aludtam – próbált a nő részvétérzetére hagyatkozni. – Szánj meg, kérlek!
- Ezt csak magadnak köszönheted.
- Igen, tényleg el kellett volna csábítanom téged, akkor legalább az ágyadban aludhattam volna – vigyorodott el, aminek a következménye egy rúgás volt a lábába. – Héé, nem érted a tréfát.
- Mondjuk úgy, hogy eléggé furcsa ilyesmiket tőled hallani, Malfoy. Elviekben soha nem kedveltél engem és nem hiszem, hogy az utóbbi időben megváltoztattad volna a véleményedet. – Hermione sóhajtott egyet, majd odaadta Dracónak a bögrét.
- Eláruljak egy titkot?
- Igen.
- Mindig is tetszettél a suliban – vallotta be a férfi.
- Ezt nem hiszem. Mi tetszett egyáltalán? A lapát fogam vagy a szénakazal hajam?
- Emlékszel még a karácsonyi bálra, amikor a Trimágus Tusa volt? – elevenített fel a régi emléket Draco. Hermione elgondolkozott, de szükségtelen volt, mivel tisztán emlékezett mindenre, ami akkor történt. Persze Dracót nem tudta felidézni.
- Igen, emlékszem – mondta végül.
- Amikor megláttalak, abban a ruhában és azzal a frizurával. Egyszerűen mellbe vágott a látvány. Röviden ennyi.
- Miért kéne ezt elhinnem?
- Mert ez az igazság – sóhajtott nehezen. – Soha senkinek sem mondtam el.
- Merlin, Draco Malfoy lelkét meztelenre vetkőzteti egy régi iskolatársa előtt, akit ki nem állhatott. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit furcsa?
- Én nem vagyok halálfaló, Hermione. Csak egy férfi, aki próbál másképpen élni. Amúgy meg mit számít már egy olyan dolog, ami majdnem tizenöt évvel ezelőtt volt.
- Még mindig nem tudok teljesen hinni neked – vallotta be Hermione. – Mindig olyan érzésem van, hogy bármikor nekem szegezheted a pálcádat és megátkozol valamiféle szörnyűséggel.
- Pedig megváltoztam – bizonygatta Draco. – Igyekeztem hasznosan tölteni az elmúlt éveket. Igaz, most boldog családapának kellene lennem, viszont ez egyáltalán nem jött össze. Szerettem volna…
- Próbálom elhinni, amit mondasz, de minden olyan szürreális, ami veled kapcsolatos – Hermione vallomása cseppet mellbe vágta Dracót.
- Nagyon mély nyomot hagyott benned az iskolás énem – szólalt meg halkan.
- Talán.
- Akkor sem hittél nekem igazán, amikor az üvegházban megcsókoltalak.
- Jó, de próbálok másképpen gondolni rád, nagyon igyekszem szóval lehet, hogy változni fog a megítélésem. Egyébként hol van Scorpius?
- A nagyszüleinél még mindig. Ezért is jöttem át még tegnapeste.
- Ha már a tegnapnál tartunk. Mi a fenének jöttél át pont akkor? – kérdezte érdeklődve a lány.
- Mert sürgősen kellett valaki, aki segít nekem. Csupán ezért. Nem jöttem volna, ha időben találok valakit.
- Szóval elzavartad a férfit, akivel lehetett volna egy tökéletes randim, azért, hogy neked segítsek? – kérdezte elgondolkozva.
- Azt hitted, hogy egy csóktól tökéletes lesz a randid? Azt amúgy is megkaptad.
- Szóval turkáltál a fejemben? – riposztozott Hermione. – Tudod, hogy az emberi gondolkodás szent és sérthetetlen. Fel is jelenthetlek ezért.
- Ha igazi csókot akarsz, akkor azt megadhatnám neked. Gyere ide, adok egy csókot! – nevetett a férfi.
- Akkora nagy kretén vagy – morgott a lány, aztán hozzávágott egy díszpárnát, Draco pedig tovább nevetett.
- Igazából megmentettelek egy idiótától, aki csak le akart fektetni – magyarázta egykedvűen, majd kinyújtóztatta a tagjait. – De ha erre vágytál volna mégis, akkor sajnálom, és többet nem avatkozom bele.
- Ah, ugyan, hagyjuk ezt az egészet – legyintett Hermione. – Túl szép lett volna, ha igaz lett volna.
- De most komolyan, tényleg ezt a mugli srácot akarod?
- Tegnap találkoztam vele először, még csak megismerni sem volt időm. Igen, reménykedtem, hogy vele lesz valami, végtére is én sem vagyok fából.
- Feladnád a varázsvilágot érte? – kérdezte Draco.
- Nem tervezek vele semmit sem, ha erre vagy kíváncsi. Nem akarok semmit sem feladni, ami a varázsvilághoz köt. Inkább vagyok boszorkány, mint mugli, de ezt neked nem kell magyaráznom.
- Akkor miért akarsz muglit választani? Nincs egy varázsló sem, aki szemet vetett rád? – Draco sejtette, hogy elég ingoványos talajra téved, de nagyon kíváncsi volt Hermione hol húzza meg a határt és penderíti ki a lakásából.
- Ők meg azért nem akarnak velem lenni, mert mugli is vagyok és félnek tőlem, mert van karrierem. Ez egy egészen nagy ördögi kör, Malfoy.
- Ugyan már, ez nagyon rossz szöveg, Granger! – mondta Draco gúnyosan. – Már nem azt a világot éljük, amit régen.
- Persze, mert most már nem ragasztunk címkét az emberekre – rázta meg a fejét Hermione és leült a fotelba. – De egy varázsló, aki soha nem látott muglit, nagyon tud feszengeni egy mugli társaságban.
- Megijeszted a pasikat – adta meg a választ a férfi. – Nem a mugliktól félnek, hanem a magabiztosságodtól.
- Micsoda? Mivel ijeszteném meg őket?
- Azzal, hogy olyan kemény vagy, mint a kőszikla és kíméletlen sztárügyvéd. Örök eminens, mindenben a maximumot nyújtod és a legjobb pasi hülyébb, vagy hülyébbnek érzi magát melletted.
- Nem vagyok ilyen. Ugyan olyan vagyok, mint az összes többi nő. Nem is értem miért magyarázkodok neked. Hiszen semmi közöm sincsen hozzád.
- Az ügyvédem vagy.
- Úgy értem érzelmileg – magyarázta a lány.
- De az még nem azt jelenti, hogy nincs is semmi közöd hozzám. Nagy különbség.
- Igaz. Bár feleannyira sem számít ez a munkakapcsolat, mint amekkora jelentőséget tulajdonítasz neki.
- Talán barátkoznunk kéne egymással – ajánlotta fel a férfi.
- Bocs, de ez nem jó ötlet. Sőt az sem, hogy itt vagy. Az ügyfelem vagy és nem helyes, ha annyit együtt látnak minket.
- Mitől félsz? Hogy esetleg azt hiszik, együtt vagyunk?
- Pont arra készülünk, hogy ennek az ellenkezőjét bebizonyítsuk. Nem kellene felkavarunk az állóvizet a tárgyalásod előtt, hanem inkább hagyjuk lecsendesedni.
- De utána esetleg lehet köztünk valamit? – kérdezte ravaszul Draco, persze nem gondolta komolyan.
- Buggyant vagy, Malfoy! Ha te lennél az utolsó férfi, akkor sem kellenél – vágta rá Hermione egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Olyan feszült vagy. Muszáj valahogy oldanom a feszültséget – fogott meg egy újságot a férfi.
- Nem vagyok feszült.
- Pedig az vagy – mondta a férfi, majd letette az újságot és közelebb ment hozzá.
- Mi a fenét akarsz? – kérdezte Hermione.
- Maradj nyugodtan – utasította Draco. A lány mögé lépett és megfogta vállát. – Feszült vagy.
- Persze, mert hozzámértél –morogta, de ahogy megérezte a masszírozó mozdulatokat, egyből engedett. Édes bizsergés futott végig, mely onnan kezdődött, ahol Draco hozzáért.
- Bármikor le tudnálak venni a lábadról – suttogta a fülébe, ami borzongásra késztette Hermionét. Tudta, hogy a férfi igazat beszél, annak ellenére, hogy csak játszott vele. – Ha akarnám, akkor már rég az ágyamban lennél.
- Ha akarnám, akkor már rég megátkoztalak volna – próbálta menteni a maradék méltóságát és nem akarta a férfinak beismerni, hogy hatással van rá.
- Hidd el, sokkal jobb vagyok, mint a te Heath barátod! – vigyorgott Draco, amivel igazából nagyon feldühítette a lányt.
- Nagyon sokat képzelsz magadról.
- Nem hinném – mondta Draco, majd abbahagyta masszírozást, furcsa mód Hermione nagyon is bánta, hogy a férfi megint visszaült vele szembe a fotelba.
- Beszéljünk valami másról. Nem bírom, hogy állandóan flörtölsz velem.
- Tudom, imádom látni, amikor dühös vagy – újabb mindent tudó vigyor terült szép a férfi arcán.
- Kicsit idegesítő vagy – dőlt hátra Hermione és hideg arckifejezéssel nézett Dracóra.
- Ugyan, dehogy vagyok idegesítő. Csupán félsz beismerni, hogy kicsit vonzódsz hozzám.
- Miért nem ijedsz meg tőlem, mint a többi férfi? – kérdezte reményt vesztve Hermione és már belefáradt ebbe a képtelen beszélgetésbe.
- Mert tudom, hogy csak álca mögé bújsz.
- Honnan tettél szert ekkora tudásra? – gúnyolódott a nő.
- Csak az érzéseimre hagyatkozom – válaszolt pimaszul Draco.
- Nos, még beszélnünk kellene pár dologról.
- Miről?
- Arról a szerződésről, amit érdemes lenne elfogadnod – váltott komoly hangnemre Hermione, majd Draco elé tolta a pergament.
- Ez tényleg jó ajánlat és ezzel elég sokat fogok keresni.
- Igen, ez lesz a leggyorsabb versenyseprű a világon.
- Köszönöm! – mondta Draco és elmosolyodott.
- Szívesen! – válaszolt Hermione, de nem firtatta mennyire fura ezt Draco szájából hallania.

hozzászólások: 0