Novellák


Álom, álom, édes álom
Álom, álom, édes álom


Sûrû, sötét fellegek borították be az eget és a levegõ már megtelt a közelgõ esõ friss illatával. A távolból az ég dübörgõ morgása hallatszott, s lassan elkezdett esni. Elõször csak pár csepp, majd megállíthatatlanul zuhogni kezdett. A nyári melegben felforrósodott aszfalton landoló cseppek lassan tócsává duzzadtak. A szabadban sétálók esernyõket húztak, vagy újságot tartva a fejük fölé, vagy csak próbáltak valami védett helyre húzódni, és várni, amíg alábbhagy kicsit az égi áldás.

Villámlás fénye világította meg a kórház egyik kivilágítatlan folyosóját. Lift hangja hallatszott a kihalt emeleten. Nõi cipõk egyenletes kopogása zavarta meg a kísértetiesnek ható csendet. De az illetõ hölgynek ez a zajmentes környezet cseppet sem tûnt félelmetesnek. Az egész napi munka után inkább felüdülésként hatott rá, és különben is, már rég megszokta ezt a helyet, tudta, nincs mitõl tartania.

Enyhe fejfájást érzett és olthatatlan vágyat, hogy otthon egy pohár kíséretével bevonuljon a fürdõszobába, majd egy forró fürdõvel koronázza meg a mai napot. Sóhajtott egyet, lassított a léptein és kinézett a közeli panorámaablakon. Esõcseppek kíméletlenül koppantak az üvegen. Már megint nem hozott magával esernyõt- gondolta bosszúsan. Pedig mire kiér a parkolóba ebben az ítéletidõben jócskán el fog ázni.

Valaki felkapcsolta mögötte a villódzó neonlámpákat, a sötét üvegre bámulva meglátta saját tükörképét. Egy fáradt, nyúzott nõt látott maga elõtt, aki az egész életét a hivatásának szentelte. Lemondott a családról, amit eleinte kevésbé tartott csak fontosnak, bár mára minden átértékelõdött benne. Megannyi feleslegesnek látszó randi, és több kudarcélmény után, kicsit elvesztette a reményt. Vállat vont, majd elmosolyodott egy kicsit, mégsem látta olyan sötétnek a jövõt. Sikeres volt, mások csak álmodhatnak ilyenrõl és neki ez megadatott.

Hirtelen egy dörrenés hallatszott, amitõl megrettent egy kicsit. Fázósan húzta össze magán a fehér orvosi köpenyt, majd kisimított egy kósza göndör tincset az arcából és folytatta tovább az útját. Már rég lejárt a munkaidõ, így már alig lézengett errefelé valaki. Mindenki igyekezett minél elõbb elhagyni a kórházat az egész napi munka után. Õ is ezt tervezte.

Hamarosan meg is érkezett egy ajtóhoz, amin cirkalmas betûkkel egy név volt kiírva: Lisa Cuddy. Fáradtan nyitott be a sötét irodájába, levette a fehér köpenyt, majd hanyagul a fogasra akasztotta. Felkapcsolta a villanyt, aztán a hatalmas tölgyfa íróasztal felé vette az irányt, amin halmokban álltak a különféle dokumentumok. Elcsigázva sóhajtott egyet. Nem érzett magában annyi erõt, hogy most nekiálljon a papírmunkának, de nagyon jól tudta ez mind fontos és nem tûr halasztást.

Órájára pillantott és reménykedett benne, hogy legkésõbb nyolcra már otthon lehet. Kényelmesen elhelyezkedett a bõrszékében, egy pillanatra hátradõlt és lehunyta a szemét. Elengedte magát és teljesen ellazult. Nem gondolt semmire, próbált kicsit felkészülni arra, hogy újra belevesse magát a munkába.

Hirtelen egy ajtócsapódás hallatszott és egy borostás, kicsit zilált hajú férfi sántikált be az irodába. A nõ zavartan hajolt elõre.
- Lazsálunk?- kérdezte gúnyosan.
- House - sóhajtott Cuddy, mintha hirtelen még több teher kezdte volna nyomni a vállait-, tudhattam volna, csak maga képes így berontani.
- Talán megzavartam a spermadonorok keresésében?
- Nem értékelem a humorát, inkább térjen a tárgyra.
- Arról lenne szó...- kezdte a markáns arcvonásokkal rendelkezõ férfi.
Cuddy érdeklõdve kelt fel a bõrszékbõl és House egyetlen szavát sem hallva, nyíltan bámulni kezdte. Saját maga sem tudta megmondani, hogy miért teszi ezt. Végig futtatta tekintetét a férfin. Volt valami benne, a szarkazmus és a borosta mögött, amit szeretett volna felfedezni. Minden egyes alkalommal megborzongott, amikor meghallotta House hangját. Nem tudott volna magyarázatot adni rá, ez csak egy érzés volt.

House-t mindig briliáns elmének tartotta, akinek a szabályok áthágása volt a hobbija. Számtalanszor állt mellé, mert igazán bízott benne és a képességeiben. Megérzések követése és a bámulatos logika tette a férfit a legjobb orvossá, akinek a legritkább betegségek kiderítése jelentette a kihívást. Cuddy magának sem vallotta be, de tetszett neki ez a hozzáállás. Õ, Cuddy mindig szabályok közt élt és próbálta õket mindvégig betartani.

Csak ne lenne ilyen zárkózott és mogorva -gondolta Cuddy. Bár egyszer megnyílna neki, egy röpke pillanatra és megengedné, hogy belelásson a lelkébe, felfedezhetné milyen is igazából. Csupa rejtély, egy megfejtésre váró talány volt neki House. Miért avatkozott bele folyamatosan a szerelmi életébe? Nem értette igazán a viselkedését. Megbabonázva lépett közelebb House-hoz.

Izzott köztük a levegõ, mint mindig, amikor együtt voltak, talán ez egy oka volt annak, ami soha nem engedte, hogy veszekedés nélkül távozzon az irodájából. Egyikõjük sem szólt egy szót sem. Egymásra szegezõdött a két tekintet, mintha egy végtelennek tûnõ pillanatra valami láthatatlan kapocs fûzte volna õket össze. Az óráknak tûnõ percben, mintha megnyíltak volna egymásnak és a másik fél titkainak tengerében fürdõztek volna. A zord, magának való House és a melegszívû Cuddy rájöttek, mi az, ami mindkettõjükben közös: a magány. Ami olykor szinte elviselhetetlennek tûnt.

Talán most jött el az ideje, hogy egy kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz? Cuddy nem gondolkozott és nem foglalkozott azzal, hogy mit tesz, még közelebb lépett a mogorva doktorhoz, aki még mindig hideg és távolságtartó arckifejezést mutatott. Semmi érzelem, semmi, ami elárulta volna mi lakozik valójában benne. A nõ biztatóan elmosolyodott, majd mindkét kezét a férfi nyaka köré fonta, aki cseppet sem tiltakozott ez ellen, s másodperceken belül ajkuk egy szenvedélyes, érzéki csókban forrt össze. Kéjes, semmi máshoz nem fogható bizsergés futott végig a nõ testén, amit már évek óta nem érzett. Nyelvük vad szenvedélyes táncot lejtett.

Nem akarták, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Megszûnt körülöttük a tér és az idõ, mintha lebegtek volna. Úgy ölelték egymást, mintha ez lenne az utolsó alkalom, és talán az is volt. Cuddy úgy érzete teste teljesen elgyengült és belül szinte lángolt. Érezte az erõs férfikezeket, amint zarándokútra indulnak a hátán. Egyre közelebb és közelebb húzódott House-hoz, mintha soha nem akarná elengedni. Édes ajkak, mindennél édesebbek, nem tudott betelni velük. Soha nem érzett még ilyen felemelõ és egyúttal elsöprõ vágyat.

Egy pillanatra elszakadtak egymástól, mindkettõjük szemében ott volt az a különös csillogás. Zihálva váltottak egy újabb tétova pillantást. A vágytak egymásra, nem kell azzal törõdniük van-e közös jövõ, csak úszni az árral és hagyták, hogy szívük vezesse õket. House egy hirtelen ötlettõl vezérelve lelökött mindent a botjával az asztalról. Cuddy nevetve bújt hozzá, és mélyen magába szívta a férfi kellemes ánizsillatát. Kacér pillantást váltott House-zal, levette a cipõjét és felült az asztalra.

Blúzán a gombok szinte maguktól engedtek szabad utat House-nak, majd a finom anyag mindenféle ellenállás nélkül, tehetetlenül hullott a kemény tölgyfaasztalra. A férfi gyengéden kisimított egy tincset a nõ arcából, aki újra elmosolyodott. House meleg tenyerével végig simította a nõ combját, aki egy kéjes sóhajt hallatott. Reszketett az érintéstõl, s finoman remegni kezdett, ahogy az erõs kar végigfutott a hátán, megszabadítva õt egy újabb ruhadarabtól.

A sûrû, fekete szempillák várakozón rebbentek meg. Érezte a férfi forró leheteltét a gömbölyded vállain, ajkak puha érintését a nyaka ívelt vonalain. És vágyakozott egy újabb csókra. Egyre hevesebben vert a szíve, egyre jobban áhította az édes ajkakat. A férfi keze a nõ hajába túrt és már csak centik választották el õket egymástól.

Hirtelen égdörgés rázta meg az ablakokat. Cuddy zihálva rettent fel az álmából és riadtan nézett körbe az irodában. Majd villámlott egyet és egy borostás, hideg tekintetû férfi horrorfilmbe illõ ábrázatát látta közvetlen maga elõtt. Cuddy megrettent a látványtól és ösztönösen hátra lökte magát a székkel és mélyeket sóhajtva tette a szívére a kezét.
- Cuddy!- szólt mennydörögve a gúnyos bariton hang.- Eljöttem a lelkedért!
A doktornõ zavartan nézett House-ra.
- House! Maga mit a fenét keres itt?
- Dolgozom, ellentétben magával.
- Mit akar?- kérdezte kimért hangon.
- Engedélyt.
Lisa Cuddy egy hatalmasat sóhajtott és próbált megnyugodni. Csak álmodott, s a valóságban csupán egy üveg jófajta vörösbort várja haza.


12 Jul 2010 by Nyx
Content Management Powered by CuteNews