Fejezetek

10. fejezet House a nõgyógyász
10. fejezet
House a nõgyógyász



Teljes sötétség és homály– ez a két szó jellemezte az állapotát. Körülötte minden elmosódott volt és alaktalan, mint egy centrifuga, amibe belenézve csak a színek összemosódott kavalkádját lehet látni. Visszacsukta a szemét, mivel egy kicsit bántotta a neonlámpák fénye. Mély levegõt vett és sóhajtott egyet.

Iszonyatosan fájt a feje, talán ennyire gyengének még sosem érezte magát. Nem emlékezett mi történt azután, hogy House után ment, most csak a puha kórházi ágyat érezte és élvezte a kényelmét. Nagyon álmosnak érezte magát. Milyen jó is lett volna itt pihenni. Olyan nyugodt és békés volt a terem.

Kezdett magához térni. A távolban hallotta a pittyegést, ami rettentõen idegesítõ volt. Milyen jó lenne ismételten a boldog álomtalan világba visszatérni, és nem foglalkozni a jelennel. Lassan kezdtek visszatérni az érzékei, na meg a fájdalom. Elájultam?– tette fel magának a nyilvánvaló kérdést. Igen, valóban így volt. Mostanában érezte is a szédelgést, de az ájulásig sosem jutott el.

A baba– rettent meg hirtelen. Szemei kipattantak, és egybõl rátette a kezét a pocakjára, amin egy magzatfigyelõ pihent. Ránézett a monitorra, amibõl egyértelmûen látszott, hogy a babával az ég világon semmi baj sincs. Erõs szívhang és jó magzatmozgások– sóhajtott egyet. Megnyugodva hanyatlott vissza a párnára. Istenem, csak vele ne történjen semmi– fohászkodott némán.

Biztos volt benne, hogy nem élné túl, ha a babával bármi probléma lenne. Így is nagy volt a kockázat a negyvenes nõknél. Próbált nem erre gondolni, hiszen minden rendben volt. A nõgyógyásza is így látta, de mindez hiába, aki orvos és már sok mindent látott, kicsit paranoiásabb lesz. Félt, minden nappal egyre inkább jobban, mert már volt egy vetélése. De ahogy teltek a hónapok annál inkább kezdett bízni abban, hogy tényleg nem lesz semmi baj, viszont a félelem nem múlt el teljesen.

Nem tudott ezekrõl senkivel sem beszélni. Talán ez volt a legnagyobb gond. Wilsonnak nem akart panaszkodni. Anyja meg továbbra is azzal szekálná, hogy menjen férjhez Househoz. Húgát pedig teljesen lefoglalták a gyerekei és a munkája. Barátnõk– nevetnie kellett, soha nem volt egyetlen barátnõje sem, valahogy nem jött ki igazán a nõkkel, de fogalma sem volt, hogy mi lehet ennek az oka.

Miért nem mehet egyszer valami simán az életében? Mit is érne is akkor az egész élete, nem igaz? Igen, megharcolt mindenért amije volt és van. Most pedig gyermeke kihordása volt a feladat, amivel meg kellett birkóznia. Az egyetemen eredetileg gyerekorvosnak tanult, de a szakma több területén is szerzett jártasságot.

Persze az egyetemen nem csak House volt legenda, hanem õ is. A sok tanulással, szorgalommal kitûnt a társai közül és mindenkinél hamarabb kezdte meg gyakornoki éveit. Maga sem tudta, hogy akkor igazán kinek akart megfelelni, saját magának vagy inkább a szüleinek? De minden erejét a tanulásba fektette, hogy egyszer majd megkapja azt az elismerést, amire mindig is vágyott.

Lisa szülei nagyon maximalista emberek voltak, elég sok konzervatív meggyõzõdéssel és nem tudtak sokat kezdeni lányukkal, aki eléggé zabolázatlan volt tinédzserkorában. Cuddy mindig is szabad szellem volt, a gimnáziumban mûvésznek készült és rajongott az akkoriban nagy kultuszt teremtõ zenekarokért. Feketében járt és mindenáron tetoválást akart magának. De persze errõl hamar lemondott.

Szülei figyelme azonban a húgára összpontosult és õ egészen kiesett ebbõl a körbõl. Õt sokat bírálták, rengeteg eligazítást kapott. Aztán az egyik nap minden megváltozott. Az akkori szerelmét autóbaleset érte és meghalt. Nagyon megviselte ez az eset, hónapokig nem volt lelkiekben teljesen rendben. A fiú orvosnak készült és annyit beszélt a jövõjérõl. Végül Cuddy meghozta élete egyik legnehezebb döntését.

A mûvészeti fõiskola helyett inkább az orvosi egyetem mellett döntött. Úgy érezte ez lesz a legjobb, így megvalósítja szerelme álmát, szülei pedig büszkék lesznek rá. Észre sem vette, de egyszer csak arra eszmélt, hogy megtalálta a saját hivatását is. Ebben az idõszakban találkozott a felsõbb éves House–zal, aki egybõl szemet vetett rá. Nem volt hosszú életû a kapcsolat, tulajdonképpen csak szórakoztak egymással.

Cuddy elfelejtette ezt az emléket. Igazából egészen addig nem is jutott eszébe, amíg a Princeton–Plainsboro kórház élére nem nevezték ki, és House nem jelent meg nála a több éves tapasztalatával és jó hírével. Természetesen egyikük sem akart errõl a régen történt esetrõl beszélget vagy felhozni.

House talán ezért cukkolta mindig is– gondolkodott el egy lehetõségen. Biztosat természetesen nem tudott mondani. Nem is akart ezen gondolkodni, csak az élet furcsa fintorán merengett. Egy mogorva, bunkó és gúnyos alaktól vár gyereket, aki olyannyira hatással van az életére, mint senki más.

Magyarázatot nem talált erre a kémiai vonzódásra. Vágyott House–ra, az érintésére, a gyengédségre, de biztos volt benne, hogy ezeket nem kapja meg. Csak álom maradt az idilli családkép, amit magának elképzelt. A karrierépítés közben elfelejtett igazán élni. Igazából a mostani helyzetét nem érezte kudarcnak.

A méhében fejlõdõ kis élet lett a mindene. Az egyetlen, akiért érdemes küzdeni és akire oly sokat kellett várni. Annyiszor bizonygatta, hogy neki nincs szüksége egy férfira, mert ez nem volt igaz. Csak momentán be kellett érnie ennyivel, amit az élettõl kapott. Igaz, élni tudott House nélkül. De miért baj az, ha többre vágyott puszta gúnyolódásnál?

Az elmélkedés után már csak a szívverést jelzõ monitort hallgatta. Aztán nyílt a fotocellás ajtó, és egy nõvér lépett be rajta. Széles mosoly terült szét az arcán, amikor meglátta a kórház jelenleg szüneteltetett állapotban lévõ igazgatónõjét.
– Hogy érzi magát?–kérdezte a nõvér.
– Köszönöm jól– mondta derûsen, de magát is meglepte, hogy milyen erõtlenül csengett a hangja, de próbált mosolyogni és felülni.
– Hozhatok egy kis vizet?
– Igen, azt megköszönném. De nem maradok sokáig, mert vissza kell mennem dolgozni– megpróbált felkelni az ágyból, viszont még mindig szédült egy kicsit.
– Dr. House nemsokára jönni fog, és megvizsgálja.
– De nem õ az orvosom– jegyezte meg határozottan Cuddy.
– Kinevezte magát annak– mondta a nõvér, s vállat vont.
– Csodálatos. Idehívná nekem Dr. Palermot?
– Dr. House megtiltotta...
Megint House– morogta magában. Mindig felülbírálja a döntéseit, persze hatásköre megengedte, hogy intézkedjen. Viszont senki nem szabott gátat neki semmiben. Nem hibáztatta Wilsont, mivel annyi papírmunkát szabadítottak rá, hogy a papír elevenen eltemette már valószínûleg.
– Remek, akkor Dr. Wilsont hívja nekem ide– sóhajtott Cuddy.
– Rendben van.
Már csak ez hiányzott– gondolta magában. House megint magánakcióba kezdett, és milyen hihetetlen, hogy megint õ az áldozat. Mindig is utálta ezt az egész harcolunk egymás ellen dolgot. Mikor fogy már ki a hülye ötletekbõl? Sejtette, hogy ez soha nem fog bekövetkezni.

Amikor meglátta, hogy bejön a helyiségbe megállapította, soha az életben nem fog House felnõni. Sõt, egy csapat medikust is szerzett magának, meg a fehér köpenyét is magára öltötte. De a legdrámaibb mégis csak az volt, hogy meg is fésülködött.
– Most pedig ismerjék meg azt egyik betegemet. Nagyon harapós nõszemély, vigyázzanak vele! Milyen kérdése van Percy?
– Peter vagyok. Ezt a látogatást már pontozni fogja?
House legyintett egyet, aztán belépett a helyiségbe.
– Üdv, Cuddy! Mi újság?– kérdezte könnyedén, és ledobta a botját Cuddy ágyára, aki természetesen rosszalló tekintettel nézett rá.
– Mi a fenét mûvelsz itt?– tette fel a kérdést, de a hangja cseppet hidegebben csengett, mint máskor. A pulzusát jelzõ monitor egyre hevesebben pittyegett.
– Csak jöttem Percyvel...
– A nevem Peter– szólalt meg a mellette álló medikus, de volt .
– Mindegy. Úgysem tudom megjegyezni a nevedet, legyen Percy. A tiéteket sem.– jegyezte meg fennhangon, aztán elkezdte osztogatni az általa kifundált neveket:– Te leszel Percy1, te Percy2...
– House, kérlek– nézett rá Cuddy könyörgõen.
– Ne rontsd el a játékomat anyu! Holnapra mindenkitõl névtáblát kérek.
– Szóval Percy medikus és hamarosan nõgyógyász lesz, ha az Úr is azt akarja, és gondoltam bevezetem a szakma rejtelmeibe.
– De miért engem választottál alanynak?
– Mert nincs jobb páciens a kórházigazgatónál, aki kicsit neurotikus ugyan, de legalább terhes. Mai témánk...
– House fejezd be, de most rögtön!– emelte fel a hangját Cuddy.
– Mondtam, hogy neurotikus.
– Dr. Palermo nem fog örülni, hogy a medikusokat elcsaltad magaddal. Tudták, hogy House nem nõgyógyász?
Zúgolódás támadt a helyiségben, az öt medikusnak fogalma sem volt, hogy mi a fenét kezdjenek az információval elvégre ez volt az elsõ napjuk.
– Cuddy, olyan szívtelen vagy velem– mondta színpadiasan.
– Nem kellene a betegeiddel foglalkozni? Unom már, hogy mindig itt tartunk. Miért kell mindig rendre utasítani, mint egy gyereket? Talán valami furcsa betegség gyötör, amit még magad sem tudsz kezelni?
– Azt hiszem neked is egy kis Vicodinra lenne szükséged.
– Feladom– mondta Cuddy, és felkelt az ágyból.
Ám ekkor kezdõdött a dráma, vércseppek jelentek meg a padlón és határozottan tõle származtak. Elõször meredt csend volt a helyiségben, aztán már csak Cuddy sikítását lehetett hallani.

hozzászólások: 0
feltöltötte: Nyx | 2020 Jul 31

Powered by CuteNews