12. fejezet
Érzelmek

Cuddy kórházi szobájának a csendjét két elég veszekedõs hangulatban lévõ orvos zavarta meg. A volt kórház–igazgatónõt nagyon idegesítette House és Dr. Palermo kettõse, de nem akart beleszólni. Fél órája megpróbált elszökni, viszont mindketten rászóltak, hogy maradjon nyugodtan. Aztán mind a ketten folytatták tovább azt, amit elkezdtek. House valahogy, mindig is ezt váltotta ki.

Miért is utálta ezt?– próbálta megfejteni az érzéseit Cuddy. Mindig marakodtak körülötte, sõt olykor–olykor még neki is meg kellett ezt tennie. House szenvedélyes vitája Dr. Palermoval egyszerûen megõrjítette. Fõleg azért mert mind a ketten feltette akartak atyáskodni, mintha csak egy szimpla beteg lenne és semmi más. Pedig tudta a korlátait. Na jó kicsit túlfeszítette a húrt, de azért a két hónap kórházi kezelést igen csak túlzásnak tartotta.

Dr. Palermo a mai napon igencsak feszültnek látszott, és ezen nem javított a House–zal való találkozója sem. Fõleg azért, mert a héten ötször hívták tévesen ikerszüléshez. Igazándiból sejtette, ki áll emögött, ezért is tiltotta meg, hogy mindenkinek kiadják az új csipogójának a számát. House–t mindig is egy csökönyös, magának való és utálatos alaknak tartotta, aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, de az még inkább felháborította, hogy Lisa Cuddyval szórakozik. Fõleg ebben az állapotban. Igen, ismerte nagyon is jól a doktornõ kórtörténetét és aggódott ezért.

Bármikor bekövetkezõ problémáktól félt, többek között ezért árulta el ezeket az igazgatótanácsnak. Persze félt a következményektõl, de mindenekelõtt Cuddy és a baba érdekeit tartotta szem elõtt. Most meg már órák óta a "büszke apával" vívott szócsatát, akinek fogalma sem volt arról, mit kellene tennie. Hiába volt briliáns orvos, volt olyan dolog, amibe jobban tette volna, ha bele sem szól.

– House! Magának soha nem mondták, hogy ne üsse bele magát mások dolgába?– rontott rá Dr. Palermo.
– Gondolt már a lazításra doktornõ? Ennyi év munka után igazán elmehetne egy wellness központba.
– Maga meg inkább elmehetne valami na tudja hova– morogta zavartan.
– Össze ne akadjon a nyelve, nem venném a lelkemre. Megkínálhatom egy kis nyalókával?
– Na ezért nincs a gyerekosztályon soha elég nyalóka.
– Ez rágalom!
– Több rágalommal is tudnám rágalmazni.
– Akkor kezdje csak el– mondta gúnyosan House–, imádom, ha egy nõ tüzes. Még akkor is, ha már túl van legalább a hatvanon.
– Csak tájékoztatom, hogy alig múltam negyven– morogta Dr. Palermo sértõdötten.
– Maga szerint, vagy a személyije szerint? De javaslom keressen egy jobb fodrászt és egy plasztikai sebészt.
– Ennyire ne személyeskedjen velem House. Csoda, hogy egyáltalán maga az apja egy gyereknek. Mindenki tudja, úgy eszi a Vicodint, mint a cukrot. Szinte hihetetlen, hogy volt még életképes spermája.
– Ha kell adok egy kis sperma mintát, aztán ellenõrizheti igaza van–e.
– Eszébe ne jusson!– tajtékzott a dühtól.
– Nem most akartam adni– forgatta meg a szemét House, és rákacsintott Cuddyra, akinek már nagyon elege volt az egész kalamajkából, bár inkább nem szólt egy szót sem.
– Még jó hogy– mondta a doktornõ, de észrevehetõen elpirult.
– Nos, inkább nézze meg a kórlapot, ahhoz talán ért is valamit– azzal a nõ kezébe adta a kórlapot.
Palermo összehúzta a szemöldökét.
– Ez nem Lisa Cuddy aktája– jegyezte meg kimérten, és nem sok választotta el attól, hogy megetesse a papírokat House–zal.
– Honnan veszi, hogy nem? Mindig is ügyeltem a kartonokra.
– Látszik a hibajavító, és ez egy ikerterhességrõl szól, amit a múlt héten vezettem le.
– Francba! Mondtam Chasenek, hogy legyen egy kicsit ügyesebb. Inkább Foremant kellett volna megkérnem– sóhajtott színpadiasan.
– Felháborító! Ilyenekkel terhelni másokat– szörnyülködött.
– Ha ennyire a szívén viseli Chase sorsát, akkor megadhatom a számát, de nem hinnék a csodákban.
– Nem csodálom, hogy egy nõ sem hajlandó magával lenni.
– Ha fizetek nekik, akkor sokkal jobban rá tudom erre bírni õket. De amennyire maga ki van éhezve, azt hiszem, nem is kellene fizetnem.
– Azzal, hogy sérteget nem ér el semmit– nézett rá villogó szemekkel.– Amúgy sincs joga a betegemmel foglalkozni.
– Mit tehettem volna? A lábam elé omlott.
– Gondolom már nem bírta elviselni a maga képét, és inkább elájult. Ez akkor az igazi karton?
Cuddy bólintott, de továbbra sem szólt semmit.
– Az egyetlen ember, aki nem kívánatos ebben a kórteremben, az maga House.
– Ezt vegyem úgy, hogy ki nem állhat?
– Igen.
– Többet nem segítek magának.
– Eddig csak akadályozni tudta a munkámat Dr. House. Fõleg azzal, hogy itt van. Miért nem lehet hívni ilyenkor a biztonságiakat?
– Jaj, úgy játszunk mint az oviban?
– Fogja már be House!
– Na de Cuddynak maradnia kell a kórházban. Már ki is néztem neki egy nagy szép kórtermet.
– Majd én ezt eldöntöm!
– Megspórolom magának ezt a fáradtságos idõt. Bejelentettem fizikoterápiára és kismamatornára is.
– Milyen figyelmes maga. De nem gondolja, hogy egy kicsit túlbuzgó?
– Ugyan dehogy, még mindig unatkozom.
– Mással is levezethetné az energiáit.
– Tudna mondani pár dolgot?
– Mondjuk elmehetne nyaralni legalább négy hónapra.
– Kifizeti a repülõjegyem?
– Miért tennék ilyet?
– Mert olyan kedves és önzetlen.
– Ami magáról egyáltalán nem mondható el.
– Ugyan miért nem?
– Mert faragatlan tuskó!
– Csak bókol nekem– mosolygott rá House gúnyosan.
– Milyen jó lenne, ha eltûnne már végre, és hagyna dolgozni.
– Mert maga dolgozik is?– nevette el magát a férfi.
– Nem tudom, hogy ki az, aki mindig sorozatokat néz munka helyett. Gondolom innen szerzi az ötleteit is.
– Magának is jó lenne pár ötlet.
– Elég legyen!– kiáltott Cuddy türelmét vesztve.– Mint két marakodó gyerek. Nincs semmi bajom, és nem indokolt, hogy a kórházban maradjak.
– Ezt majd mi eldöntjük– csitítgatta House, és gyengéden simogatni kezdte a kezét, mintha legalább haldokolna.
Cuddy tekintete villámokat szórt, de House nem tágított mellõle. A nõ türelmét vesztve kihúzta a kezét Houséból. Meg akarta fojtani a férfit, persze ezt nem gondolta komolyan. Még kitartott amellett, hogy a közös gyereküknek meg kell ismernie az apját.
– Szerintem sem indokolt– mondta Palermo, miközben hosszasan tanulmányozta a kórlapot.
– Szerintem meg igen. Szóval a beteg marad megfigyelésre.
– Mondja House, maga mióta szenteli a figyelmét a nõgyógyászatnak?
– Néha napján foglalkozom az orvoslás ezen ágával is, és úgy ítélem meg, hogy Cuddynak egy kis pihenésre van szüksége kórházi környezetben és nyugalomban.
– Ahol maga ott van, azt nem nevezném nyugodt környezetnek.
– Tudom House, hogy csak a tévézési lehetõség miatt akarsz itt tartani– szólt bele a vitába Cuddy.
– Ugyan már. Nem képzeled, hogy ilyet tennék.
– Majdnem mindent el tudok rólad képzelni– nevette el magát.
– Szóval meghozhatom végre az orvosi döntésemet Lisa?
– Igen. Örülnék neki, és végre lezárhatjuk ezt a vitát.
– Ágynyugalom. Két hét pihenés mindenképpen, és otthon. Nincs munka, nincs House és nincs kórház. Ha ennek vége, várlak vissza kontrollra.
– Rendben– sóhajtott Cuddy.
Dr. Palermo bólintott egyet, majd feljegyzett mindent a kórlapra, közben pedig szúrós tekintettel nézett Housera.
– Ne próbálja megzavarni a kismamát! Különben...
– Mit csinál? Kihívja a zsarukat?
– Még az is elképzelhetõ– csóválta meg a fejét, majd kiment a szobából.
– Nem sikerült a terved– mosolygott diadalmasan Cuddy.– De a kismama torna jó ötlet.
– Gondoltam, hogy imádni fogod. Na de most vár a kötelesség.
– Ugye nem fogod kihozni a nõgyógyászom a sodrából?
– El tudnál képzelni rólam ilyesmit?– tette színpadiasan a kezét a szívére House.
– Hogy is juthatott ez az eszembe. Egyébként ne merd megpróbálni.
– De már nem parancsolsz nekem, nem te vagy a kórházigazgató– öltött nyelvet House.
Cuddy fintorgott egyet, és a gyors távozásra készülõ House felé hajított egy párnát, de természetesen nem találta el. House sátáni kacajt hallatott, és már ott sem volt.
– Jaj istenem– szólalt meg elcsigázva a nõ, majd egy pillanatra hátradõlt az ágyban.


***

Wilson gondterhelten sétált Cuddy háza elõtt. Már órák óta ezt a mûveletet folytatta, és nem bírt becsengetni. Még kell egy kis idõ– gondolta magában. Nem õ akart lenni az elsõ, aki elmondja neki azt, amit az igazgatótanács elnökével beszélt meg. Fõleg most, amikor Cuddy rosszul lett. Igazság szerint a legrosszabb idõpontban jött ez az egész lehetõség. Az esze azt diktálta, hogy magára kell gondolnia, de a szíve és jósága nem engedte ezt. Félt tõle–vallotta meg magának az igazságot. Nem akart elveszteni egy barátot, és egy remek orvost.

Tudta, hogy Cuddy már órák óta otthon van. Mivel hallott Dr. Palermo és House összeütközésérõl, miszerint Cuddynak a kórházban kellene maradnia két hónapnyi megfigyelésre. De Palermo legalább megelõzte House–t, és mint helyettes igazgatótól, tõle kér konzultációt. Így House tiltakozásának ellenére hazaengedték Cuddyt, viszont a munkát két hétig hanyagolnia kellett. Milyen kusza egy helyzet. Utálta a rossz híreket közölni. Nem csak a betegeivel, hanem szinte mindenkivel a közelében.

Nem akarta megbántani Cuddyt, nem akart bûntudatot érezni, mert elvette a helyét. Alkalmas volt a feladatra, és õt választották. De ez elég mentség arra, hogy a másik helyébe lépjen? Most mondja meg neki ezt, vagy inkább holnap? Hogy legyen bátor, amikor ilyen kérdések gyötrik? És miért nem oldja meg helyette valaki a dolgokat?
– Wilson! Meddig akarsz fel alá járkálni a környéken?– szólt rá Cuddy.
– Honnan tudtad, hogy itt járkálok?– kérdezett vissza Wilson, de legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Ott téblábolt, mint valami idióta. Persze, hogy észrevette Cuddy, hiszen se nem hülye, se nem vak. Õ pedig éppen eléggé gyanúsan viselkedett.
– Már órákkal ezelõtt észrevettem.
– Ne haragudj!– nézett rá bûnbánóan.
– Valami baj van, és el akarod nekem mondani?– szólt hozzá gyengéden.– Gyere be, aztán megbeszéljük, mi a gond.
– Rendben– sóhajtott gondterhelten, végül aztán mégis követte Cuddyt.
A nappaliba érve Wilson észrevette, hogy két bögre van kikészítve a kávézó asztalra. Cuddy biztatóan mosolygott rá, és hellyel kínálta. Wilson feszélyezve érezte magát, de levette a kabátját és leült a kanapéra. Legszívesebben elbújt volna valahova, ám ezt nem tehette meg.
– Mondd el, miért kóborolsz itt a környéken, mint egy béna besurranó tolvaj?– szegezte neki a felettébb jogos kérdést Cuddy.
– Személyesen akartam elmondani ezt– sóhajtott, és tartott némi hatásszünetet.–Nem tudom, hogy egyáltalán hol kezdjem ezt el. Teljesen váratlan helyzetbe kerültem. Igazából nem is akartam elmondani vagyis akartam, de...
– Nem tudnál semmi olyat mondani, amivel ne tudnék megbirkózni. Tudom, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán. Volt egy kis problémám a vérnyomásommal. Ettõl még nem leszek gyengébb.
– De ez pontosan olyan kényes ügy, amivel meg tudlak bántani.
– Ha a kórházi igazgatósági poszttal kapcsolatos intézkedésekre gondolsz, akkor ezért egyáltalán nem kell aggódnod– nyugtatta meg Cuddy.
– Te tudtad?– nézett rá meglepetten.
– Igen tudtam. Igazság szerint én javasoltalak Davidnek.
– Ezt nem mondta.
– Megígérte, hogy nem fog errõl beszélni neked. Örülök neki, hogy ennyire sokra becsülöd a barátságunkat. Ez tényleg sokat jelent nekem. Nem próbáltál meg kijátszani soha. Még House kedvéért sem. Remek orvos vagy és remek ember.
– Hû– mondta zavartan.
– Nézd, átgondoltam ezt az egészet. Nem bírok ennyi mindent vállalni egyszerre. Igen kórházigazgató akartam mindig is lenni, az is lettem. Anya is akartam lenni, és hamarosan az is leszek. Nem akarom feláldozni minden idõmet a kórházra, de ugyanakkor nem is akarom elhanyagolni, és ha már kell találnom egy olyan embert, akiben bízom, na meg House–t is tudja irányítani, akkor nálad nem találtam volna jobb embert.
– Kedves tõled.
– Nem errõl van szó. Csak most az anyaság lesz a fontos az életemben. Persze nem hagyom ott a kórházat teljesen. Úgy érzem, meg kell becsülnöm azt, amit kapok az élettõl, és ez a baba jelenti azt, ami hiányzott az életembõl.
– Értem mit akarsz mondani. Értékelem azt, amit értem tettél. Soha nem lehetek eléggé hálás ezért a lehetõségért. Nem akartam az lenni, ami lettem, de örülök neki, mert új és izgalmas. Nagy felelõsséggel jár.
– Igen tudom. Oh, a tea. Mindjárt hozom.
– Köszönöm– mondta Wilson, majd gondolt egyet, és követte Cuddy–t a konyhába.
A hûtõszekrényen ultrahangos felvételek tömkelege volt kiragasztva. Wilson halványan elmosolyodott a képek láttán. Igen, valamikor õ is szeretne családot, de eddig még egyszer sem volt igazán szerencséje a nõkkel. Ez kicsit elszomorította. Cuddy észrevette Wilson érdeklõdésének tárgyát.
– Nem orvosi célzattal ragasztottam ki õket– magyarázta nevetve.
– Biztos voltam benne.
– Tudom, csak olyan jó ezt megjegyezni. Eddig mindig tanultam a terhességrõl, de most teljes mértékben átélhetem.
– Én megelégszem azzal, ha csak tanulok róla.
– Igen– mondta, majd összekötötte a haját.
Wilson megigézve meredt Cuddy szemébe, amit most olyan gyönyörûnek talált. Eddig soha észre sem vette, nem érdekelte. Mitõl változott így meg a helyzet? Erõs vágyat érzett arra, hogy megcsókolja és átölelje. Cuddy mosolyogva mesélt valamit, amit egyszerûen nem tudott felfogni vagy megjegyezni. Nem bírta kiverni a fejébõl a gondolatot.
– Mennem kell– mondta hirtelen.
– Biztos?
– Igen. Még valamit el kell intéznem, mielõtt hazamennék. És nincs sok idõm. Szóval inkább megyek– mondta zavartan.
– Rendben. Akkor kikísérlek– egyezett bele.
Wilson felvette a kabátját, és hagyta, hogy Cuddy kinyissa neki az ajtót. Minél elõbb el akart menni innen, mert zavarban érezte magát.
– Köszönöm.
– Mit?
– A támogatásodat.
– Ugyan, ez semmiség– legyintett Cuddy.
Ez a mosoly– gondolta a férfi. Nem bírta megállni és átölelte. A nõ nem tiltakozott ez ellen, sõt talán kicsit még élvezte is. Olyan oltalmazó volt és megnyugtató, amire vágyott, amit mindig is szeretett volna megkapni, csak nem Wilsontól.

A férfi szívverése felgyorsult, és bátorságot merítve megcsókolta Cuddyt. Igazából nem erre az érzésre számított. Nem az a mindent elsöprõ elsõ érzés, csak egy csók, amit el fog felejteni. De vajon Cuddy is így érzi ezt. De egy biztos, hogy az az illetõ, aki nem messze a házat figyelte, nagyon erõsen és dühösen szorította meg a kezében lévõ botot.

hozzászólások: 0