14. fejezet
House kerüli Cuddyt


Cuddy az elmúlt napokban kiolvasott minden könyvet és cikket a terhességrõl. Teljesen belemerült a témába, jobban, mint eddig bármikor. Ugyan orvos révén erre nem igazán volt szüksége, de ettõl független nem akart semmirõl sem lemaradni. Forró fürdõvel kényeztette magát és kihasználta a puha ágyának az elõnyeit is, felpolcolta a lábát, ami enyhítette a bokafájdalmát. A sok pihenésnek most már az elõnyét látta, és nem bánta a kényszerszabadságot. Az elsõ pár napban nagyon idegesítõnek találta a tétlenséget, ezért egyedül kitakarította az egész házat.

Aztán a gyerekszobában tevékenykedett. Kiválasztotta a színt és a kiságyat, valamint egy pár játékot is beszerzett. Feltett egy függönyt, amit az anyja küldött neki a pár napja. Hiába õ mindig is értett a lakberendezéshez, most sem okozott csalódást, már ami a függönyt illeti. De Cuddy nem volt biztos benne, egyáltalán sikerült–e lebeszélni az anyját, hogy hamarosan meglátogassa és segítsen neki mindent megvenni valamint berendezni. Egyszerûen utálta ennek még a gondolatát is ennek a számára kellemetlen ötletnek. Fõleg azért, mert visszagondolva fiatal éveire, anyja mindig irányítása alá akarta vonni.

Idegességét egy tonnányi jégkrémmel vezette le. Eddig mindig utálta ezt a mások számára nagyon is ízletes ételt, de a terhesség az ízlését is megváltoztatta. Édes, fûszeres, csípõs dolgok is vonzották, néha éjjeleken arra ébredt, hogy sürgõsen ennie kell valamit, mert belepusztul az általa kívánt étel hiányába. Rengeteg ínyencséget kóstolt meg, amirõl eddig még nem is gondolta, hogy finom lehet. De volt olyan, aminek ne volt képes elviselni még a szagát sem. A savanyú uborka, ami régen nagy kedvence volt, mind a kukában végezte.

Mindent összevetve nagyon jól érezte magát otthon. Egyedül House nem jelent meg egyszer sem. Ez a tény néha idegesítette és volt, amikor nem érdekelte. Valahogy mindig beférkõzött a férfi a gondolatai közé. Semmit nem tudott ellene tenni. Az idõ mindent megváltoztat– jutott eszébe az a közhely, aminek meg kellett volna nyugtatnia.

Sajnos ez ne így volt és emiatt nem volt teljesen elégedett. Legszívesebben elment volna House–hoz és válaszadásra kényszerítené. De ezt egy alkalommal sem volt képes megtenni. Nem akart újra megsérülni, csalódást átélni, inkább várt a férfira.

Csörgött a telefon. Egybõl elöntötte a méreg, amiért nem azt a vezeték nélküli házi telefont választotta, amit húga ajánlott neki tavaly. Miért is nem hallgatott rá? Elkeseredve és nyûgösen nyögött egyet, aztán felkelt, hogy fel is vegye az átokverte készüléket.
– Cuddy.
– Szervusz Drágám, remélem minden rendben van– hangzott anyja felhõtlen hangja, amivel sokszor az õrületbe tudta kergetni.
– Igen anya.
– Mikor mehetek hozzád?
– Megbeszéltük, hogy ezt egyelõre hagyjuk– húzta el a száját.
– Ugyan menj már! Szeretnék segíteni és találkozni a jövendõbeliddel.
– Anya, House az House. Nem kellett volna egyetlen szavát sem elhinned.
– Lizzy, csak rá kell nézni és látszik mennyire oda van érted.
– Igen, ezt pont ugyan úgy látod, mint az elõzõ kapcsolataimat. Mégsem lett egyikbõl se semmi– méltatlankodott Cuddy.
– Most biztosan érzem, hogy õ számodra az igazi.
– Anya, ez nem ilyen egyszerû– sóhajtott fáradtan.
– Miért ne lenne az? Megmondod neki, hogy szereted, és együtt lesznek.
– Nem egy átkozott romantikus regényben élek. Most le kell tennem, majd késõbb hívlak.
– Rendben, de ez ne egy hét múlva legyen. Amúgy is tudom, hogy pihenésre ítéltek.
– Honnan tudod?
– Gregtõl.
– Mióta beszélsz vele?
– Néhány napja. Aggódott érted Lizzy és én is. Napok óta nem hívtál, õ meg az egyik délelõtt felhívott és beszélgettünk.
– Soha nem tudom, mit miért tesz. Nem értem miért kell vele barátkoznod. Õ nem egy egyszerû lélek, hanem egy elég komplikált személyiség, aki még ráadásul seggfej is– morogta Cuddy.
– Ne mondj ilyet róla, hiszen olyan kedves ember– nevetett Mrs Cuddy, amivel még inkább felbosszantott a lányát.
– El sem hiszem, hogy ezt mondod. – Húzta egy fintorra a száját és közel állt ahhoz, hogy lecsapja azt az átkozott telefont.
– Nem kell mindig csak a felszínt látni– fedte meg anyja.
– Már évek óta ismerem Houset, nem nagyon változott meg ez idõ alatt. Bolond voltam azt hiszem, amikor hagytam megtörténni, ami történt. Az idõt nem tudom visszafordítani, pedig szeretném. Egyedül azt nem bánom, hogy terhes lettem.
– Ne mondj ilyet! Mindennek van oka, ezt te is tudod. Ne csak a felszínt lásd ebben a férfiban! Ez mind csak álca.
– Tudom, hogy igazad van. Nem tudom képes vagyok–e várni és tovább elviselni ezt a helyzetet. Eléggé lefoglal a baba, akinek meg kell teremtenem egy családot és nem várhatok örökké egy férfira, aki nem képes lépni.
– Ne aggódj!– tanácsolta az anyja.
– Próbálok– sóhajtott Cuddy.
– Most akkor leteszem Lizzy. De mindenképpen hívj!
– Rendben anya. Szia!
– Szia Lizzy!–Cuddy megvárta, amíg a bontotta a vonalat, majd lecsapta a kagylót és visszafeküdt az ágyba. Miért kellett House–nak mindenbe beleütni az orrát. Fõleg belevonni az anyját a kettõjük között lévõ dolgokba. Sejtette, hogy nem volt túlságosan nehéz dolga az anyjával, hiszen nagyon jól ismerte õt. Az anyja és House szövetségben– gondolta keserûen.

Talán nem okoznak majd semmi problémát. Ez volt az, ami a legkevésbé hiányzott neki. Ennie kellett még egy kicsi fagylaltot, aztán elindul a kismamatornára, amit igazándiból House ötlete volt. Nem is baj ez, mert legalább valamivel lefoglalja magát és ráadásul ez még a babának is jót fog tenni, a fájós ízületeirõl nem beszélve. Nyugalomra is szüksége volt. Azon is elgondolkodott, hogy fel kellene frissíteni az úszástudását is, mivel már évek óta nem volt még az uszoda közelében sem.

De gondolatai visszakanyarodtak House és az anyja kettõsére. Ettõl még inkább bepöccent. Egyszerûen fel nem tudta fogni, hogy a férfinak, hogyan a fenébe jutott eszébe az anyjával beszélni. Miért kell beleavatkozni az életébe? Talán õ nem tudja megfelelõen irányítani az életét? Miért hiszi az anyja ugyan ezt? Nem mutatott fel éppen elég bizonyítékot arra, hogy igen is tudja? Jó az elmúlt pár hónapban sikerült egy–két rossz döntést hoznia. Kivel nem fordul ez elõ? Ezt még cseppet sem jelenti azt, hogy képtelen mindenre–

Mérgében lecsapta az újságokat és azonnal felkelt az ágyból. De egybõl is megbánta a hevességét, mert belerúgott az éjjeliszekrénybe. Egy elég ronda káromkodás hagyta el a száját. Aztán végül tényleg arra az elhatározásra jutott, hogy sürgõsen ki kell mozdulnia innen, mert ha így folytatja, akkor az agya fel fog robbanni.

Aztán az õrület kellõs közepén a baba megmozdult és jelezte, hogy õ is jelen van. Cuddy dühe elpárolgott és derûs mosollyal ült le az ágy szélére. A pocakjára tette a kezét.
– Ne aggódj, már nem vagyok dühös– suttogta. – Nem fogjuk hagyni, hogy kikészítsenek minket.

***

House elmélázva játszott a labdájával az irodájában. Kerülte Cuddyt, nem mert a közelébe menni. Ilyen szánalmas is csak õ lehet. Mióta Wilsonnal beszélt eltervezte, hogy elmegy Cuddyhoz és megmondd neki mindent. De õ csak ült már napok óta. Még a tájára sem ment a háznak. Ha bárki tudta volna, hogy mi zajlik benne, akkor egy sült bolondnak tartották volna.

A csapata viszont szemfüles volt és észrevették a változást. Hiszen már évek óta ismerték mogorva fõnöküket, akinek a szokatlan hangulatváltozásait ugyan már megszokták, de ez a furcsa letargia nem volt rá jellemzõ. Nem érdekelték az igazán a megoldhatatlannak tûnõ esetek. Nem azzal a lelkesedéssel vetette bele magát a munkában. Sõt furcsa módon kedvesebb volt a betegekkel.

Legfurcsábbnak azt tartották, hogy House megengedte Chase–nek, hogy írjon a táblára. A kis csapat különösnek találta ezt a váratlan fordulatot, de nem szóltak semmit sem. Inkább a háta mögött ki is tárgyalták, mivel túl sok dolguk nem volt.
– House teljesen bekattant– jelentette ki Foreman.
– Szerintem csak megint valamin töri a fejét. Nem tulajdonítanék neki túl nagy jelentõsége. Kitalál nekünk, majd valamint és újra a régi lesz– mondta Chase és tovább olvasgatta a kartonokat.
– Cuddy miatt van így ki– vonta meg a vállát Cameron.
– Mibõl gondolod?
– Nem emlékszel, hogy megkért téged néhány dologra, amikor Cuddy elájult?
– Mit gondolsz, miért nem segítettem neki, úgy ahogy akarta?
– Nem errõl van szó. Hanem arról, hogy azt tervezte szemmel tartja Cuddyt. Azt hiszem szereti õt.
– House? Na ne, nem bírom így elképzelni– ellenkezett Chase.– Szerintem csak te vagy túl romantikus Cameron.
– Lehetnek érzései, attól még, hogy sokszor bunkó– sóhajtott Foreman.
– Talán igazad van– szólt Chase, de nem igazán érdekelte a téma.
– Cuddy és közte biztosan van valami.
– Cameron, mindenki tudja, hogy House teherbe ejtette Cuddyt.
– Nem erre gondoltam. Hanem valami több lehet köztük, mint puszta testiség.
– Nehogy azt mondd, hogy féltékeny vagy– nevette el magát Chase.
– House talán szerelmes?– kérdezte Foreman és elnevette magát. – Ez abszurd.
– Miért érdekli ennyire a szerelmi életem?– szólalt meg mögötte House. – Inkább a betegünkkel törõdjenek. Mik is a tünetek?
Foreman legszívesebben leharapta volna a nyelvét, Chase majdnem megfulladt a nevetéstõl és Cameron csak megforgatta a szemét. House pedig pont olyan volt, mint mindig, hûvös és gúnyos. Dr Mogorva magában eldöntötte több munkát kell adnia a csapatának. Így legalább nem foglalkozna a magánéletével. Kár, hogy saját gondolatait Cuddyról nem tudta elterelni.

***

– Tudtam, hogy itt talállak– mondta Wilson, amikor belépett a kómában lévõ beteg szobájába. House mint mindig ide bújt el a többiek elõl. Már eligazította a csapatát és különben sem volt elég érdekes az eset.
– Ez mostanában egészen jól összebarátkoztunk– mosolyodott el House és folytatta tovább a sorozatnézést.
– Még mindig nem voltál Cuddynál– jegyezte meg megrovóan és leült az egyik mûanyag székre, ami a beteg ágya mellett volt.
– Még mindig nem döntöttél a kórházi támogatások ügyében.
– Mindketten bujkálunk– állapította meg Wilson. – Adsz egy kicsit a ropiból?
– Nem, ez az enyém. Vegyél magadnak.
– Milyen kedves. Mióta nem voltál nála?
– Kinél?– kérdezte úgy, mintha nem is tudná, hogy kirõl van szó.
– Cuddynál– magyarázta Wilson.
– Ja, igen. Nos, nagyon sok dolgom volt.
– Tudod, hogy ez nem igaz. Nekem volt sok dolgom ma.
– Nem akartam rátörni. Na jó, néhányszor felhívtam, de nem vette fel.
– Miért kell hazugságokban élned? Ismerd be! Félsz attól, amit mondani fog.
– Nem félek.
– De igen. Meg kellene nyerned Cuddy bizalmát magadnak.
– Hiszen már évek óta ismer engem. Tudja, hogy mikor ugratom.
– Ha Cuddy nem bízhat meg benned, akkor inkább hagyd békén. Egy kapcsolat alapja többek közt ez– adta a tanácsot Wilson.
– Tehát erkölcsi tanácsokat osztogatni jöttél? Nekem legalább volt felségem nincs.
– Nem egészen. Inkább el akartalak küldeni Cuddyhoz.
– Miért akarsz nyaggatni?– kérdezte House.
– Mert túl sokáig halogatod ezt a lépést. Na meg elegem van abból, hogy a lakásomban látlak napok óta.
– Megmondhatod, hogy ha valami nõt akarsz felhozni. Nem állok az utadba Wilson.
– Nem errõl van szó.
– Idõ kell.
– Kaptál elég idõt House. Hány éve is kerülgetitek egymást?
– Nem tudom. A második évben abbahagytam a számolgatást. De most ez hogyan jön ide? Te is nagyon jól tudod, hogy nem vagyok az a fajta, aki...
– Emlékszem milyen voltál, akkor amikor Stacyvel voltál együtt. Nem voltál sem bunkó, sem idióta. Tudod, hogy kell egy nõvel bánni, csak kijöttél a gyakorlatból.
– Az már nagyon, nagyon régen volt. Túltettem magam rajta. Cuddyval teljesen más az egész. Úgy beszélek, mint valami idióta. Nem tudok dolgozni, nem tudok koncentrálni, nem tudok se enni, se aludni. Eddig ezzel nem volt gond, most meg kezdem elveszteni a józan eszem.
– House, te nem vagy normális!– jött Wilson válasza.
– Miért is?
– Mert csak vesztegeted az idõdet az önsajnálatra.
– Te is. Már régen válaszolhattál volna azokra az e–mailekre. Meg a többi dolgot is elintézhetnéd, amivel el vagy maradva.
– Miért kell mindig feltörnöd a számítógépem?
– A jelszavad ezer éve ugyan az. Nem jelent nagy kihívást– vonta meg a vállát House.
– Mivel vehetnélek rá, hogy ne kutakodj a holmim között?
– Fizetésemelés például kielégítene.
– Szó sem lehet róla– mondta határozottan.
– Ezzel igazán tudnál ösztönözni.
– Nem hiszek ebben. Akármennyit is adhatnék neked, akkor sem szoknál le errõl a viselkedésrõl. Inkább valami célravezetõbb nevelési módszert kellene alkalmaznom.
– Jaj ne bánts!– húzta össze magát House.
– Nem foglak.
– Ígérem, jó leszek. Na jó, de ne várj tõlem sokat. – Wilson pedig csak a fejét csóválta.
– Javíthatatlan vagy, mint mindig.
– Ez nem is igaz. Nem tudom, mit tegyek.
– Menj el hozzá!
– És mit mondjak neki?
– Az igazat.
– Tudja, hogy egy bunkó vagyok.
– De azt nem, hogy tudnád szeretni.
House nem szólt semmit sem. Ennyit még soha nem rágódott senkin sem, még a régebbi szerelmeivel sem járt így. Felrémlett elõtte Cuddy arca és már nem tudott másra gondolni.
– Vissza kell mennem dolgozni– jelentette ki Wilson. – Jobban lenne, ha te is ezt tennéd.
– Különben kirúgsz?
– Nem egészen. Vannak más módszereim is– mosolyodott el.
– Hihetetlen. A keménykezû fõnök.
– Ne rontsd el House! Cuddy is és te is megérdemelnétek a boldogságot. Még ha nem is akarod ezt beismerni, de így van. Szükséged van a boldogságra.
– De az oxigénre még inkább. – Wilson megcsóválta a fejét, majd kiment a szobából. House pedig még hosszasan gondolt Wilson szavaira, aztán az órájára nézett. Hamarosan kezdetét vette az a kismamatorna tanfolyam, amire beiratkozott Cuddyval. Elmosolyodott, felkelt a székbõl, aztán elsántikált.

hozzászólások: 0