15. fejezet
Kismamatorna

Cuddy taxija nagy nehezen kikeveredett a reggeli dugóból. Annyira utálta ezt a nagy forgalmat, de azt még ennél is jobban, hogy sehova sem jut el idõben. Bár tudta, egy csendes kisvárosban sem érezné jól magát, sõt egyenesen megbolondulna a tétlenségtõl. Kiszállt a taxiból és körbenézett a sivár környéken. Nem járt itt még soha az életben, pedig évek óta élt itt.

Semmi kiírás, semmi jelzés. Remek– gondolta magában. Szerencséjére nem is kellett túl sokat várnia, mivel egy csapat várandós nõ, párjukkal együtt fordult be az utcasarkon. Kis megkönnyebbülést érzett, ugyanakkor egy kicsit izgult, pedig ez sem különbözött egy aerobik óráról vagy jóga tanfolyamtól. Próbált beleolvasni a kis csoportba úgy, hogy senkinek ne tûnjön fel a jelenléte. Soha nem volt észrevétlen, most viszont az akart lenni.

De késõ volt, mivel egy vörös hajú igen csak terhes nõ közeledett felé. Cuddy egybõl menekülni akart, viszont már nem maradt ideje, hogy kitérjen elõle.
– Szia! Donna Stanton vagyok– szólította meg egy nõ hirtelen.
– Lisa Cuddy– nyújtott kezet.
– Elõször vagy itt?
– Igen.
– Sejtettem, még nem láttalak itt. A férjed is eljött veled?
– Nincs férjem – vallotta be, de még egyszer sem érezte ilyen kellemetlenül magát amiatt, hogy nincsen férje.
Egyszerûen elfutott volna innen, sõt nem is gondolt bele az egészbe. Hogyan történhet ilyen? Még alig egy perce volt itt és máris kellemetlen témára tapint egy teljesen ismeretlen nõ.
– Akkor a barátod– próbálkozott a nõ.
– Jelen pillanatban nem vagyunk együtt a baba apjával– válaszolt nyugodtan.
– Oh értem– mondta csalódottan.
– Most jelen pillanatban csak a babára koncentrálok.
– Ne haragudj nem akartalak megbántani– mondta bûnbánóan, majd megsimogatta a pocakját és folytatta: – Nem is tudom én mit csinálnék John nélkül. Tényleg csodálom azokat a nõket, akik mernek vállalni a gyereket egyedül.
– Már régóta próbálkozom– vallotta be Cuddy.– De csak most sikerült.
– Mondd csak, van kedved eljönni velem az óra után vásárolni?
– Miért is ne?– mosolyodott el a nõ.
– Ennek örülök.
– Rendben.
– Akkor késõbb találkozunk– mondta, majd elindult a férje után.
Lisa meredten bámult a vörös hajzuhatag után. Õ sosem volt ennyire közvetlen senkivel és vadidegenek sokat nem kért meg, hogy menjen vele vásárolni. Talán tényleg meg kellene próbálnia azt, hogy más terhes nõkkel is barátkozik. Igen, ezért is fog rendszeresen eljárni erre a tanfolyamra. Eddig nem nagyon voltak barátnõi, ez persze nem volt teljesen igaz, csak valahogy eltávolodtak egymástól.

Sajnos a munkája miatt nem sikerült senkivel sem hosszú barátságot fenntartania, ezért is becsülte mindennél többre a hûséges barátokat. Legtöbb barátnõje mind férjnél volt és voltak gyerekeik. Eddig igen csak kilógott a sorból. A család és az anyaság miatt valahogy egy áthidalhatatlan szakadék alakult ki közöttük. Abban bízott, hogy hamarosan ez is változni fog. Eddig a szabadságon lenni ismeretlen fogalom volt a számára. Nagyon kevés idõt szánt a családjára, a barátokra és saját magára. Most már azt szerette volna, ha az élete több mint néhány jól elrendezett üzleti tárgyalás és felelõsség teljes döntések egész sorozata.

Nem akart kimaradni semmibõl, ami másoknak már megadatott. Igaz, hogy az ideális család fogalmát sosem fogja egy férj nélkül teljesíteni, de nem érdekelte. Anyja nem nézi ezt jó szemmel, sõt mindig is azt vallotta: házasság, aztán gyerek. Õ pedig nem igazán tartotta be ezt a sorrendiséget. Talán emiatt volt köztük mostanában nagyon feszült a helyzet.

Sóhajtva hagyta abba a merengést. Végre odaért a csoporttal egy kis folyosóra, ahol izgatott beszélgetést hallgatva várakozott a többiekkel a terem elõtt. Aztán valami furcsa érzése támadt, de nem kellett sokáig várnia, mire meg tudta miért.
– Még mindig formás segged van– szólalt meg egy jól ismert hang a háta mögött.
– Mindig a legjobbkor bukkansz fel.
– Van érzékem az idõzítéshez– mondta House.
– Ennek nem is tudom örüljek–e vagy inkább ne.
– Rád bízom a döntést.
– És ha szabad kérdeznem, akkor mi a fenét keresel itt?
– Azt hittem ide nem csak olyan ember teheti be a lábát, akinek vaginája van vagy netalántán tévedek?
– Meglep, hogy itt látlak. Csak hogy tudd, egyáltalán nem érzem magam kellemetlenül, hogy egyedül kell jönnöm a tornára.
– Nem nekem kell ezt bizonygatnod, hanem saját magadnak– mondta House.
– Akkor mit keresel itt?
– El akartam lógni a munkából– vonta meg a vállát House.
– Wilson ennek nem fog örülni.
– Csak akkor, ha elárulsz neki.
– Nem vagyok spicli.
– Helyes. Akkor hova kell mennünk?
– Azt nem mondtam, hogy jöhetsz is velem.
– Miért nem?– kérdezte a férfi. – Legalább lesz egy kis társaságot.
– Elegem van belõled sokszor– fakadt ki Cuddy, majd elindult befelé a helyiségbe, ahol már többen is gyülekeztek.
– De hát azt mondtad szeretsz, most meg elrohansz elõlem?– kiáltott utána House, mire a teremben lévõ párok szeme rájuk szegezõdött. Cuddy kellemetlenül nézte magát. A férj nélküliségnél sokkal rosszabb volt ez a színjáték, amit House elõadott mindenki elõtt. Inkább nem szólt semmit és helyet foglalt az egyik szõnyegen.
– Áh Dr House– lelkendezett az oktató. – Remélem sikerült a kedvesét rávenni, hogy eljöjjön ide.
– Azt hiszem igen. Ott ül a szõnyegen.
– Rendben– kacsintott rá a nõ. – Menjen és üljön le mellé!
– Köszönöm– mondta derûsen, majd helyet foglalt Cuddy mellett, aki legszívesebben kipenderítette volna az utcára.
– Mondd, hogy örülsz nekem!– súgta House.
– Fogalmam sincs, hogy mit láthattam benned, amikor lefeküdtünk– morogta halkan.
– Üdvözlök mindenkit a tanfolyamon!– kezdte derûsen– India vagyok, és ha bármi kérdésük van, akkor most tegyék fel.
House keze egybõl a magasba lendült volna, de Cuddy még idõben elkapta a kezét.
– Mi a fene bajod van?– szûrte a fogai között a nõ.
– Csak kérdéseim vannak.
– Oh, inkább fogd be!
– Elõször is végezzünk egy kis relaxációs gyakorlatot. Megkérem a kismamákat, hogy helyezkedjenek el a szõnyeg közepén és a papákat, hogy üljenek az anyukák háta mögé.
Cuddy megrémülve tapasztalta House közelségét. Még hogy ettõl megnyugszik? Inkább csak most kezdett el idegeskedni.
– Most szépen vegyen mindenki mély lélegzetet és lassan fújják ki.
House közelebb hajolt Cuddyhoz, akinek a nyaka libabõrös lett, amikor a férfi ráfújta a levegõt. House szinte érezte a nõbõl áradó feszültséget és biztosra vette, hogy jobb nem feszegetni a dolgokat. Egy kicsit elbizonytalanodott, de a nõ vállára tette a kezét. Cuddy izmai pattanásig feszültek, aztán megérezte a masszírozó mozdulatokat.

Akarata ellenére az izmai engedelmeskedni kezdtek és feloldódtak. Lassan megnyugodott, mintha ennél harmonikusabb nem is lehetne semmi. Nem szokott az ilyesmi hatással lenni rá, de most valahogy mégis megtörtént. House karjaiban megtalálta a nyugalmat, de azzal tisztában volt, hogy ez még önmagában nem számít semmit sem. Ettõl még nem lesznek egy pár, nem lesznek mások.
– Miért nem lazítasz egy kicsit?
– Maga vagyok a megtestesült lazaság.
– Ebben kételkedem. De ez nem tesz jót a babának.
– Igen tudom. Ha nem idegesítenél, akkor jobb lenne.
– Ugyan mivel idegesítenélek?
– Azzal, hogy folyton ott bukkansz fel, ahol nem szeretném. Mindig összezavarsz.
– Akkor most próbáljunk néhány légzési gyakorlatot, amit a szülésnél is tudtok hasznosítani– mondta az oktató. Megmutatta a gyakorlatot és próbálták leutánozni. Cuddy kellemetlenül érezte magát, de próbálta követni az utasításokat.
– Mrs House, kérem, dõljön hátra úgy sokkal kényelmesebb lesz.
– Nem vagyok a felesége– morogta Cuddy, de engedelmeskedett.
– Nyugalom kedvesem– mondta gyengéden House.
– Nem kell megjátszanod magad– fordult meg Cuddy és egyenesen House szemébe nézett.
– Nagyon jó hölgyeim– dicsért mindenkit az oktató. – Most pedig egy vajúdó pozíciót fogunk kipróbálni. Most akkor a hölgyek álljanak négykézlábra.
Cuddy kelletlenül engedelmeskedett a kérésnek.
– Még mindig nagyon formás a hátsó feled – szólt House.
– Most ugye örülsz?
– Ha a hátad mögött lennék, akkor még jobban örülnék.
– Másra nem is tudsz gondolni.
– Rendben és akkor most tegyétek a kezeteket a papák vállára, õk pedig a derekatokra– jött ismét az utasítás. House és Cuddy egymásra néztek. Ilyen közelségbõl minden apró vonást láttak egymás arcán.
– Most pedig mozgassátok elõre és hátra a csípõtöket.
– Ezt megpróbálhatnánk késõbb is– mondta House.
– Javíthatatlan vagy.
– Te meg terhes.
– Nagyon jól csinálják Greg!– dicsérte õket az oktató.
– Lisa mindig is nagyon jó volt a tornázásban.
– Tényleg jól csinálják.
– Köszönjük– próbált mosolyogni Cuddy és megvárta, amíg elmegy az oktató, aztán újra egy fintort vágott House felé. A férfi csak mosolygott, majd végighúzta a kezét Cuddy csípõjén és illetlenül elkalandozott az általa annyira magasztalt gömbölyded popsin.
– Ezt most hagynom kéne?
– Nem szoktad. Kivéve egyszer.
– Igen– mosolyodott el a nõ és mind a ketten a babára gondoltak. – Miért jöttél ide?
– Már mondtam.
– De én nem hiszem el ezt a változatot.
– Itt akartam veled lenni.
– Tényleg?
– Igen– mondta ki House. – De azt volt a tervem, hogy jelenetet rendezek.
– Miért szövetkeztél az anyámmal?
– Nem tettem ilyesmit.
– De igen õ mondta el.
– A francba.
– Miért avatkozol az életembe?
– Nem tudom, csak úgy megtörtént.
– Ah House ez nekem így nem megy– mondta és visszaült a szõnyegre összeszedte a holmikat, amit magával hozott.
– Hova mész?
– Haza– jelentette ki határozottan és kiment a terembõl teljes mértékben magára hagyva a férfit.
– Mi történt Greg?– kérdezte az oktató.
– Semmi, valami sürgõs dolga akadt.
– Oh. Jövõ héten akkor találkozunk.
– Rendben. Viszlát!
– Viszlát!
House feltápászkodott a szõnyegrõl. Mégis mit rontott el? Már azt hitte minden rendben, de mégsem így volt. Kilépett az épületbõl, kint esett az esõ elég rendesen. Összehúzta magán a kabátját. Az egyik erkély alatt, ahova nem esett be az esõ meglátta Cuddyt, aki duzzogva dõlt neki a falnak. Amikor meglátta House–t megforgatta a szemét, el akart menni, de nem akart megázni.

Hevesen vert a szíve és nem tudta levenni a szemét a férfiról. Soha nem volt kétséges, hogy vonzódott hozzá. House is így volt ezzel. De mi itt a probléma akkor? Igazából még nem gondolt ebbe bele. Az összes gúnyolódás, szemétkedés ellenére érzett iránta valamit. Képes lesz–e valaha is House beismerni az érzéseit? Nem sokáig bírja ezt a bizonytalanságot elviselni. Ebben a pillanatban is azt a pánikot érezte, amit odabent a tanfolyamon. Ha most nem lép, akkor mindennek vége és továbbra is egy magányos nõ lesz, akinek hamarosan egy gyerekrõl kell gondoskodnia.

A szíve mélyén mindent akart: boldogságot, családot, gyereket és egy férjet, akivel ezt megosztja. House nem illett bele ebbe az idillbe. Sehogy sem tudott abban bízni, hogy egyszer megváltozik, felnõ a feladathoz, talán még idõben meg is teszi azt a lépést, amit kell. Nem házasságot akart, vagyis nem azonnal, hanem egy normális kapcsolatot. Életében egyszer egy olyan emberrel akart lenni, aki megérti, vele van, és tudja, hogy mire vágyik.

House nem szólt semmit Cuddyhoz és a nõ sem férfihoz. Igazából kicsit még kínos is volt ez a csend. Valamit mondani akart, bármit csak ne kelljen itt állniuk az esõben. Cuddy nem álltatta magát, még akkor sem, amikor a férfi közelebb húzódott hozzá.
– Nincs esernyõm– magyarázta.
– Nekem sincs– mondta House.
– Taxival jöttem.
– Én nem. Mitõl borultál ki?
– Ezt így nem tudom tovább csinálni House. Csak kerülgetjük egymást, de nem teszünk semmit sem.
– Mit tegyünk akkor?– tette fel a jogos kérdést.
– Nem tudom– mondta Cuddy.
– Akkor legalább egy dolog van, amiben egyetértünk.
– De ez így nem mehet akkor sem tovább. Gyerekünk lesz, és ezt nem söpörhetjük a szõnyeg alá, mint az összes többi dolgot, amit egymás iránt érzünk.
– Mindig is vonzódtunk egymáshoz– mondta ki House.
– Most legalább õszinte vagy.
– Nem tudom, hogy mi bajom van mostanában– vallotta be a férfi–, még a munkámra sem tudok koncentrálni egy kicsit sem.
– Még jó, hogy nem sebész vagy– nevette el magát Cuddy.
– Ebben lehet valami igazság– vágott egy fintort.
– Wilson fogja átvenni a helyemet a kórházban– váltott témát hirtelen.
– Tudok róla.
– Ezen nem vagyok meglepõdve. Mindig egy lépéssel mindenki elõtt jársz.
– Wilson elmondta nekem. Persze még semmi sem hivatalos. Megvárják, amíg visszajössz és bejelented a döntésedet.
– Anya akarok most lenni és nem csak egy kórházigazgató.
– Tudom. Akkor is tudtam, amikor megkértél, hogy segítsek beadni a hormoninjekciókat– mondta a férfi és õ is nekidõlt a falnak.
– Nem nagyon támogattál soha sem.
– Miért támogattalak volna akkor? Hiszen nem tõlem akartál gyereket.
– Most pedig a te gyerekedet várom.
– Legalább a fogantatást jobban élvezted.
– Jaj, House– mondta, majd elmosolyodott.
– Nem tudom mûködne–e.
– Micsoda?
– Ez az egész kettõnk között.
– Ebben én sem vagyok biztos– mondta Cuddy komolyan.
– Legalább beszélünk róla.
– Talán egyességet kellene kötnünk– javasolta.
– Igen.
– Addig kell döntenünk, míg a baba meg nem szüleik.
– Rendben van– egyezett bele House. Aztán már csak csendben álltak egymás mellett, s hallgatták az esõ zuhogását. Mind a ketten gondterhelten néztek maguk elé. Kicsit ugyan megnyugodtak, viszont ez még csak a kezdet volt. Igaz, egymás karjaiba vágytak, de olyan bonyolult volt minden. Nem mertek még dönteni, elsietni valamit, amibõl nem tudják mi lesz. Inkább figyelték, ahogy az elõttük elhaladó esernyõs alakokat. Mintha a világ kusza kavalkádja csak úgy elrohanna mellettük és senki nem figyelne rájuk. Egyetlen biztos pontjuk nem volt más, mint a születendõ gyermekük.

hozzászólások: 0