Fejezetek

16. fejezet Füstbe ment babaköszöntõ
16. fejezet
Füstbe ment babaköszöntõ

Beköszöntött a nyár, ami igen csak nagy meleget hozott magával. A hõmérõ higanyszála egyre magasabb értéket mutatott. A kórházban egyre gyakrabban hozták be a hõség áldozatait. Az utcákon önkéntesek vizet osztogattak mindenkinek. Három hónap telt el az esõs nap óta és Cuddy még mindig egyedül volt. House ugyan párszor meglátogatta, beszélgettek is, és természetesen rátört párszor a nõgyógyásznál is csak úgy szórakozásból.

A kapcsolatukról azonban egyszer sem beszéltek. A pocak viszont egyre inkább kikerekedett, ami egyenesen arányosan nõt Cuddy fesztelen boldogságával. Igaz most már egyedül, de eljárt a kismamatornákra, valamit folytatta a jógázást, amit már a terhessége elõtt is csinált. Ezeknek ellenére így is bedagadt a bokája és így is nehezebben mozgott. A magasabb sarkú cipõit kényelmes szandálokra cserélte, ám a lenge ruhák ellenére is szakadt róla a víz.

Visszament ugyan dolgozni, de már szinte csak Wilsonnak segített. Néha így is teljesen kifáradt. Ez sem tudta beárnyékolni a boldogságát. Szombat volt és nem dolgozott, ezért elment egy kicsit vásárolgatni a babának. Már alig volt pár hét hátra. Némiképp aggódott a szülés miatt. Igaz, Dr Palermo szerint, nem kell aggódni, sõt semmi akadálya nem lesz a természetes szülésnek. Persze Cuddynak volt némi vitája House–zal, aki minden áron be akart menni vele a szülõszobába, de végül a nõ megtiltotta neki.

Inkább minden erejével a babára koncentrált. Az ultrahangfelvételeken látta a kis arcocskát és nem bírt betelni vele. Napjában többször is megnézte a felvételeket. Igaz, a baba nemét nem akarta még tudni. Lényeg az volt, hogy mindketten egészségesek voltak. Ez számított igazán, semmi más. Meg is nyugtatta a tudat és most már sokkal kevesebben mérgelõdött, mint a terhessége elején.

Anyja látogatását azonban nem tudta megúszni. Egyszerûen az idegeire ment már az örökös tanácsadásával és azzal a tervével, hogy az elsõ három hónapban segít az unokája körül. Ezzel természetesen nem nyugtatta meg Cuddyt. Miért kellene neki segítség? Független nõ volt mindig is. Egyedül élt ebben a városban és nem kért senkitõl sem segítséget ehhez.

Inkább egyedül akart ezzel a feladattal megbirkózni, ahogy eddig. Tisztában volt a képességeivel, már rég nem egy naiv kislány, rengeteg mindent elért már az életben. Nagy kihívás elõtt állt, de õ nem félt. Bár anyja szerint, csak addig van így, míg a baba meg nem születik, de nem akart hinni. Húga Amy is ellátta néhány jó tanáccsal, amit inkább tûnt hasznosnak, mint amiket eddig kapott. Nagyon örült volna, ha húgával egy kicsit többet tud találkozni. Amy megígérte, hogy hamarosan eljön és ezt Lisa már nagyon várta.

Úgy gondolta, ha megpróbál nem foglalkozni anyjának az idegesítõ mivoltával, akkor egészen jól fogja magát érezni. Ebben többé–kevésbé igaza lett. A torna legalább meghozta a nõi társaságot, amire éppen szüksége volt. Orvos és várandós lévén nagyon jól tudott kommunikálni a társaival. Minden a legnagyobb rendben haladt, sõt még néhány régi barátnõjével is felvette a kapcsolatot.

Most pedig a vásárolgatás volt a legfontosabb, amit el kellett intéznie. Az elmúlt hetekben annyi babaköszöntõ partin vett részt, hogy már meg sem tudta számolni. Legalább jól érezte magát. Olyan dolgokat tapasztalt meg, amiket eddig még nem és tetszett neki a tapasztalat. Mégis a babaholmi vásárlás volt a legjobb, ami leginkább feldobta. Rengeteg nagyon szép babaruhát válogatott ki és ennek is nagyon örült. Nem kellett a kórházra sem gondolnia, ami szintén boldogította. Egészen addig, míg meg nem szólalt a telefonja.
– Cuddy– szólt bele a telefonban talán egy kicsit ingerültebben.
– Wilson vagyok. Bocsánat, hogy zavarlak, de lenne egy kis problémánk.
– Mi lenne az?
– House– morogta Wilson
– Mit csinált megint?– kérdezte elcsigázva.
– Valami hülyeséget akar csinálni és...
– Azonnal megyek. Nem vagyok messze a kórháztól. Körülbelül tíz perc és odaérek.
– Rendben van. Köszönöm.
– Nincs mit. – Már megint House, mindig House. Egyszer ez fogja a sírba vinni õt. Állandóan kell valamit csinálnia, amivel teljes mértékben sikerül kizökkentenie, felhúznia és arra ösztönöznie, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzen a fojtogatáshoz.
– Uh – nyögött fel hirtelen egy görcsös fájdalomtól. Nem, nem, még van idõ, ez a fájdalom más.
– Valami baj van hölgyem?– kérdezte az eladó.
– Ugyan semmi baj, még hetek vannak hátra a szülésig. Csak egy múló görcs volt, az ilyesmi elõfordul az utolsó trimeszterben– magyarázta mosolyogva, de az eladó hölgyet ezzel nem gyõzte meg.
– Nem kér egy kis vizet vagy nem akar leülni?– Cuddynak jól esett az aggódás.
– Nem hívna inkább nekem egy taxit?
– Persze, hogyne. – Azzal a nõ elment telefonálni.
– Köszönöm.
– Ugyan nincs mit– fordult vissza és kedvesen visszamosolygott.

***

House irodájában ülve töltötte a napot és az interneten böngészett. Valami ocsmány szexuális segédeszközt rendelt Wilsonnak, akit bosszantani akart, no meg zavarba hozni a titkárnõje elõtt. Tudott a titkos kapcsolatukról és ezért is akarta megrendelni ezt a kis tréfának szánt csomagocskát. Már éppen a mentésre akart kattintani, amikor csörgött a telefon. A mogorva doktor felemelte a kagylót, bár nem volt sok kedve hozzá.
– Igen.
– Greg?
– Áh Mrs Cuddy. Hogy van?– váltott negédes hangnemre, amivel egybõl levette a lábáról Lisa anyját.
– Köszönöm jól.
– Tehetek valamit önért?
– Igen– vágta rá egybõl.
– És mi lenne az?– érdeklõdött kíváncsian House.
– A segítsége kellene– mondta kedvesen a nõ.
– Rendben.
– A lányomról van szó. Már beszéltem Dr Wilsonnal.
– Értem– válaszolt kicsit sértõdötten.
– Egy babaköszöntõ partit akarunk szervezni Lizzynek – magyarázta Mrs Cuddy lelkesen.
– Milyen figyelmes– affektált House.
– Csak egyetlen egy probléma van, hogy Lizzy hamarosan hazaér, de még nem vagyunk készen.
– És én hogy lépek a képbe?– vonta össze a férfi a szemöldökét és hanyagul hintázni kezdett az irodai székben.
– Kellene valaki, aki egy kis idõre lefoglalja. Tudna ebben segíteni?– kérte a nõ Houset
– Igen természetesen.
– Greg, maga egy angyal!– lelkendezett a nõ.
– Ezt a lánya nem így gondolja.
– Ugyan már ez egyáltalán nem így van.
– Ne szerénykedjen! Maga egy csodálatos ember. Nem csoda, hogy a lányom állandóan emlegeti, és arról fantáziál, hogy egyszer majd egy szép családot alkotnak– álmodozott az asszony.
– Ezt mikor mondta?
– Nem kellett mondania.
– Akkor honnan veszi ezt az egészet?
– Látni kell csak, ennyi az egész. Ismerem a lányomat. Egy kicsit túlságosan is szereti bonyolítani az életét és sokszor megkeveri a dolgok sorrendjét. De szereti magát Greg.
– A gyereket szereti, akit vár.
– Ne bolondozzon már.
– Rendben Mrs Cuddy segítek– mondta végül.
– Köszönöm. Remélem, eljön a partira.
– Én is remélem.
Mrs Cuddy nevetett egyet aztán letette a telefont. House megpróbált elmenteni a rendelését, de az oldal hibát írt ki.
– Francba! Megmenekültél Wilson. – Újra megcsörrent a telefon.
– House– szólt bele mogorván.
– Át tudsz jönni hozzám?– kérdezte Wilson.
– Persze.

***

House Wilson irodájában ült és nyalókát eszegetve meredt az igazgatóra, aki persze nem lepõdött meg kollégája viselkedését. Még azon sem lepõdött volna meg, ha felteszi lábát az asztalra.
– Miért hívtál ide?– kérdezte úgy, mintha valami nagyon fontos dolgot szakított volna félbe. Persze Wilson tudta, hogy Housenak nincs egy fontos esete sem,
– Ha már nem akarsz dolgozni, legalább segíthetnél egy kicsit– mondta Wilson.
– Már beszéltem Mrs Cuddyval – jegyezte meg House.
– Valahogy le tudod, majd foglalni Lisát? Tudom nem egyszerû ezt kérnem tõled, de ha lehet, akkor ne rontsd el az örömét– kérte Wilson.
– Elviszem fagyizni – morogta a férfi. – Mára nincs semmi dolgom.
– Persze. Akkor az a halom jelentés? Mindegy, Cuddy most fontosabb. Rendben, remélem sikerül egy kicsit emberien viselkedned.
– Valami baj van?– kérdezte House. Ugyan legtöbbször nem szokott ilyen nyíltan rákérdezni Wilson állapotára, de most megtette.
– Soha nem szoktál ilyesmit kérdezni. Egyébként nincs semmi, amirõl beszámolhatnék, csak fáradt vagyok.
– Csak nem a csinos titkárnõd az oka?– cukkolta a férfit.
– Nem– vágta rá hirtelen, majd mélységesen elpirult.
– Remélem, megéri a fáradtságot.
– Ez így nem etikus.
– Az, amit én csináltam az sem az. De vigyázz, ha tudnád, mennyit kaphat egy esetleges per után– mosolyodott el ördögien.
– Menj és keresd meg inkább Cuddyt– váltott témát Wilson.
– Rendben.
– El fogsz menni te is a bulira?– kérdezte Wilson, House gondolkodó arcot vágott és valóban nem tudta, hogy mit mondjon.
– Nem tudom– szólalt meg végül, aztán hozzátette: – Talán.
– Miért nem tudsz legalább egy dologban dönteni?
– Bizonytalan vagyok– tárta szét a karjait. – Szeretem a függetlenséget. Cuddy mellett csak kötöttség vár semmi más.
– Nem ez a te nagy bajod, hanem, hogy félsz a sérülésektõl. Még egyszer nem akarod magad kiadni egy másik személynek.
– Ez nem teljesen igaz– ellenkezett House. – De nem is tudtam, hogy felcsaptál pszichológusnak.
– Már megbeszéltük, hogy mi a helyzet– mondta Wilson.
– Tudom nagyon jól.
– Túlságosan is sokat vársz. Az idõ már nem neked dolgozik.
– Ez nem igaz.
– Három hónapja beszéltetek errõl az egészrõl utoljára– emlékeztette barátját.
– Mi a baj ezzel?
– Alig pár hét. Remélem, nem akarod a bolondját járatni Cuddyval.
– Nem akarom. De ezt már legalább ezerszer elmondattad velem– sóhajtott fáradtan House és feltette a lábát a dohányzóasztalra.
– Megtisztelnél vele, ha letennéd a lábadat az asztalról– kérte nyomatékosan Wilson.
– Rendben. De mesélhetnél a titkárnõdrõl.
– Szó sem lehet róla! Még nagyon friss az egész. Nem akarok errõl beszélni– adott egy rövid magyarázatot a férfi.
– Ugyan Wilson, tudom, hogy el akarod mondani. – House meg akarta tudni, hogy mégis mi a helyzet a barátja kapcsolatával.
– Szó sem lehet errõl!– csattant fel a férfi. – Jobb lenne, ha most mással foglalkoznál.
– Mondd el! Tudom, hogy el akarod mondani– unszolta.
– Nem és errõl nem akarok hallani.
– Dr. Wilson, Dr Cuddy megérkezett– szólt be a titkárnõ.
– Köszönöm.
– Felkészültél?
– Igen– mosolyodott el House.
– Mit csináltál már megint?– jött be Cuddy és egy kicsit mérgesebb volt, mint máskor.
– Oh, gömbölyûbb vagy mint valaha– bókolt House.
– Rengeteg sok rendelés órát mulasztott– vágott bele egybõl a mondanivalójába Wilson.
– Jobbat is kitalálhattál volna– mondta halkan House, amikor Cuddy a lepakolta a csomagjait.
– Nem jutott jobb az eszembe– tette szét a kezét Wilson, aztán hangosabb folytatta:– Megsértett egy beteget is.
– Ez nem újdonság– mondta Cuddy, majd helyet foglalt az egyik székben. – Ahh, nagyon siettem, de látom, nem nagyon van rám szükség.
– De igen. Szemmel kellene tartani Houset, amíg a beteg vizsgálata tart.
– Rossz voltam mami büntess meg, kérlek!– mondta gúnyosan.
– Fejezd be!– szólt rá Wilson.
– Jó rendben van. De haza akarok menni, mert uhhh.
– Mi a baj?– ugrott fel egybõl a székébõl Wilson
– Semmi csak a bokám fáj. Egy kicsit be van dagadva.
– Ez nem igaz– mondta House. – Mindig hazudsz, amikor így összeráncolod a homlokod.
– Ez nem igaz.
– Kivizsgálás kellene. Most!– javasolta a férfi, Wilson egyetértõen bólogatott.
– Te nem vagy magadnál? Azt hiszed szét teszem a lámban itt?
– A liftben ezzel nem volt semmi gondod– jegyezte meg House.
– Ez övön aluli volt– nézett rá Cuddy mérgesen.
– Ahogy mondod mami– mosolygott gúnyosan.
– Ha nem fájna így a lábam, megkapnád a magadét.
– Mióta vagy ilyen harcias?– kérdezte érdeklõdésképpen House.
– Nem tudom. Ezt hozzák ki belõlem a hormonok– magyarázta, majd megtörölte a homlokát.
– Dr Palermonak ellenõrizni kellett volna a hormonszintet.
– Õ azt mondta örülhetek, hogy a gyerek normális lesz annak ellenére, hogy az apja egy seggfej.
– Milyen bámulatos egy asszony– mondta szarkasztikusan.
– Mindegy, de hagyjuk abba– szólalt meg fásultan Cuddy.
– Akkor is ragaszkodom a vizsgálathoz– kötötte az ebet a karóhoz House.
– Én meg ahhoz, hogy ne úszd meg a rendeléseket.
– És milyen terveid vannak?
– Már elterveztem mindent, uhhh.
– Lisa, szerintem jobb lenne, ha most felhívnánk Dr Palermot– mondta aggódva Wilson.
– Erre semmi szükség nincsen, csak egy kicsit meleg van itt. Azt hiszem, most haza kellene mennem és pihennem egy kicsit.
– Errõl szó sem lehet. Wilson, hívd a szülészetet!
– Csak két perc az egész, hogy House megnyugodjon egy kicsit– szólt közbe Wilson.
– Nem érdekel. Nem csinálom és nem kötelezhettek rá– mondta majd dühösen felugrott és elindult kifelé.
De House elkapta a karját és gyengéden maga felé fordította. Ám ebben a pillanatban Cuddy egy elég furcsa dolgot tapasztalt meg. Elfolyt a magzatvíz.
– Nos, ezek szerint mégis csak itt kell maradnom– nézett Housera meglepetten.
– Wilson, hívd fel Mrs Cuddy, hogy a buli itt lesz a kórházban!
– Rendben.
– Nem lesz baj– mondta Cuddynak, aki továbbra sem volt nyugodt.

hozzászólások: 0
feltöltötte: Nyx | 2020 Jul 31

Powered by CuteNews