17. fejezet
Szeret, nem szeret



Mrs Cuddy kitett magért. A lánya háza úgy nézett ki, mint egy belvárosi étterem, amit teletömtek lufikkal és mindenféle rózsaszín dekorációval. Lelkes mozgalom dolgozott egész nap, hogy olyanná varázsolják a Lisa Cuddy lakását, amilyen még soha nem volt. Rokon, barátok és barátnõk serege lepte el a nappalit, rakosgatták az ajándékokat és a házigazda frissítõkkel kínálta a vendégeket.
– Elenor, miért kellett akkora felfordulást csinálni? – zsörtölõdött Daniel Cuddy, a jövendõbeli nagypapa.
– Jaj, Daniel! – legyintett a felesége. – Kicsit kivehetnéd a részed a készülõdésbõl, aztán te is élveznéd a dolgot.
– Ebben nem vagyok olyan biztos – morogta a férfi és odébb lökött egy rakoncátlan lufit.
– A lányunkról van szó és az unokánkról – kötötte az ebet a karóhoz.
– Tudom, de nem értem, miért kell ez az egész? Még jó, hogy gólyákat nem hoztál.
– Nem is tudom, miért hoztalak el – legyintett az asszony.
– Mert el akartam jönni, hogy lássam a lányomat – mondta a Daniel. Elenor megforgatta a szemét, majd tovább folytatta szervezkedést. Éppen a konyhában tevékenykedett, amikor megszólalt a telefon.
– Tessék Lisa Cuddy lakása – szólt bele kicsit mérgesen a kagylóba.
– Mrs Cuddy?
– Igen, én vagyok – szólalt meg a nõ.
– Dr Wilson vagyok, ma reggel beszéltünk.
– Igen, emlékszem. Miben segíthetek? – enyhült meg egy kicsit a hangja.
– Azt hiszem Housenak sikerült lefoglalnia a lányát – jelentette be Wilson.
– Ez nagyszerû. Nem lehetek eléggé hálás neki – nevette el magát Elenor.
– Az az igazság, hogy a lányánál megindult a szülés.
– Azért erre nem számítottam– szólalt meg egy kis hallgatás után.
– Ha gondolja, elmegyek magáért és be tudjon jönni hozzá– ajánlotta fel a férfi elõzékenyen.
– Milyen kedves magától, de majd bemegyek taxival.
– Rendben.
– Köszönöm, hogy értesítet t– mondta gyorsan.
– Igazán nincs mit. – Elenor egybõl lecsapta a telefont és hirtelen azt sem tudta mihez kezdjen.
– Mi történt mama?– kérdezte Amy, aki egy csomó ajándékot próbált eltenni az útból.
– Hamarosan nagymama leszek– mondta és elsírta magát.
– Ugyan anya. Ez már nem is elõször történik meg veled.
– Nem, nem errõl van szó. Lizzynél megindult a szülés.
– Oh, Istenem. Oda kell mennünk – mondta gyorsan. – Sam tudnál vigyázni a gyerekekre?
– Persze. Menjetek csak.
– Apa, elkérhetem a kocsikulcsot?
– Ne menjek én is?
– Jó lenne– mosolygott Elenor.
– Rendben, akkor már mehetünk is.

***

Cuddy a kórházi ágyon fekve próbált elfelejtkezni a fájdalomról, bár ez cseppet sem ment könnyen. Mintha ketté akart volna szakadni. Az orvos többször is megvizsgálta, de még mindig nem érkezett el az ideje a baba megszületésének. Nem igazán így képzelte el a napját, nagyon nem. Kicsit fél is az ismeretlen érzésektõl. Egyedül volt bent a szobában, ami teljesen lehangolta. Housenak itt kellene most lennie vele, fognia a kezét és megnyugtatnia, hogy nem lesz semmi baj.

Nem volt itt, sõt senki sem, aki számított volna. Egyedül õ volt és a baba. Azzal próbálta magát megnyugtatni, hogy csak õk ketten számítanak és senki más. Istentelenül fájt mindene, legszívesebben sírt vagy üvöltött volna. Próbált arra koncentrálni, amit a kismamatorna során tanult, de igazából ez sem érte el a kívánt hatást. Egy nõvér lépett be a kórterembe és biztatóan elmosolyodott.
– Hogy érzi magát, Dr Cuddy?
– A körülményekhez képes annyira nem vagyok rosszul– mondta, miközben a fájás csillapodott.
– Hamarosan jön Dr Palermo is meg fogja vizsgálni– próbálta nyugtatni a nõvér Cuddyt.
– Rendben van.
– Dr Wilson szólt, hogy nemsokára ide fog érni a családja.
– Köszönöm– sóhajtott Cuddy. Pont ezt nem szerette volna. De nem tudott sokáig gondolkodni, mert újabb fájás szakította félbe a gondolatmenetét. Nem akart egyedül lenni. Félt a szüléstõl, de ezt senkinek sem merte bevallani. Hiába volt már szülésen és vezetett le néhányat, így saját bõrén megtapasztalni nem volt egészen olyan, amilyennek elképzelte.
– Meg is jöttem– szólalt meg House.
– Minek jöttél ide?– kérdezte ingerülten a nõ.
– Gondoltam kell egy kis segítség– vonta meg a vállát a férfi, majd leült a Cuddy melletti székre és bekapcsolta a TV–t.
– Mit tudnál segíteni? Idegesíteni talán. Az menne– szólalt meg Cuddy epésen.
– Mi bajod van?
– Semmi, csak fáj– sóhajtott elgyötörten.
– Fogsz kérni epidurálist? Ha akarod, beadom neked – biztosította róla House.
– Nem tudom. De egyelõre erre nem akarok gondolni– mondta Cuddy, most nem tudott erre koncentrálni.
– Döntened kéne. Kérsz egy nyalókát? – próbálta oldani a feszültséget a férfi.
– Nem, és menj innen! – sziszegte. Ekkor erõs fájást érzett és rémülten meredt Housera, akinek megfogta a kezét. Cuddy próbálta a légzési gyakorlatokat alkalmazni, amit a kismamatornán tanult.
– Ne törd el a kezem!– méltatlankodott a férfi.
– Akkor tûnj el a közelembõl!– csattant fel a nõ ingerülten.
– Miért akarod, hogy elmenjek?
– Nem akarom igazából – rázta meg a fejét Lisa. – De mindig túlbonyolítod a helyzetemet.
– Maradok – mondta határozottan a férfi.
– Még akkor is, ha nem egyezem bele?
– Igen. – Cuddy sóhajtott, majd hátradõlt az ágyon. Egyszerûen nem tudott pihenni, nem volt meg a kényelme sem. Legszívesebben elment volna vakációzni. De ebben a pillanatban ilyenrõl szó sem lehetett. Milyen jó is lenne, ha választhatna.
– Istenem, fogalmam sem volt, hogy ez ennyire fáj– nyöszörgött.
– Hol van ez a kétbalkezes Palermo?– kérdezte ingerülten House.
– Nem tudom. Talán megint hármas ikrek?
– Ha igen, akkor nem én vagyok a hunyó. Most jó voltam mami.
– Remélem.
– Esküszöm a Vicodin adagomra, hogy nem én voltam– emelte fel színpadiasan a kezét House.
– Jó, jó elhiszem– sóhajtott a nõ. Aztán nem nagyon szóltak egymáshoz. Órák teltek el és még nem történt semmi sem. Cuddynak továbbra is fájásai voltak, de még mindig nem érkezett el az idõ, hogy megszülessen a baba. House a sorozatát nézte a tvben, viszont nem mozdult Cuddy mellõl. Dr Palermo még mindig nem érzett meg. Lisa erejét kezdték felemészteni az egyre sûrûsödõ fájások.
– Azt hiszem, megkeresem ezt a nõt– döntötte el House. – Már nincs túl sok hátra.
– Nem kell– ellenkezett Cuddy. – Maradj velem!
– De igen is kell. Nem fogom egyedül levezetni a szülésedet. Zavarba ejt.
– Nemsokára itt lesz – mondta izzadtságtól gyöngyözõ arccal Lisa.
– Te még mindig hiszel neki?
– Van más választáson?
– Mondjuk, megvizsgálhatnálak– vetette fel a lehetõséget House. – Ebbõl nem lehet baj.
– Na, azt már nem– mondta Cuddy és akaratlanul is összezárta a lábát.
– Ne butáskodj már! Semmi értelme nincs a szégyenlõsködésnek ebben a pillanatban. Hamarosan meg fog születni a baba.
– Istenem– sóhajtott a nõ, amikor átélt egy újabb fájást.
– Maga mit keres itt már megint, House?– jött be Dr Palermo a szobába.
– Áh, végre itt van. Remélem, kialudta magát.
– Ezúttal tényleg hármas ikrek tartottak fel – közölte a nõ hidegen.
– Ki tudja? – húzta el a száját a férfi.
– Maga javíthatatlan. Hogy vagy Lisa?
– Jól. Már amennyire ilyenkor jól lehet lenni– mondta fáradtan.
– Akkor egy kis ellenõrzés. Nos, egészen jól állunk.
– Igen?
– Hamarosan elérjük a tíz centimétert és akkor elkezdhetjük.
– Dr Cuddy– szólt be az egyik nõvér–, itt vannak a rokonai. Beengedhetem õket?
– Sajnos nem– tiltakozott Dr Palermo. – Mindjárt indulunk a szülõszobába. Kísérje kérem, õket a váróba, ha bármi van akkor értesítjük õket.
– Igen, értettem.
– Helyes. Készítsék elõ a kettes szülõszobát.
– Rendben– bólintott a nõ.
– Remélem, nem izgulsz túlságosan, Lisa.
– Egyáltalán nem. Olyan ez, mintha egy vakáción volnék.
– Bár ott nem jönnek ki emberkék a vaginádból– jegyezte meg House.
– Ha poénos akar lenni, akkor menjen el komikusnak!– morogta Dr Palermo. – Legjobb lenne, ha már most menne is.
– Remélem, maga meg megpróbálkozik valami sámángyógykezeléssel. Már csak az hiányzik a kuruzsló repertoárjából.
– Egy neves egyetemen szereztem a diplomámat– mondta mérgesen.
– Nem zavarná, ha ennek utánanéznék?
– Hogy képzeli ezt?
– Miért kell mindenkinek összeveszni? Elegem van! Mindjárt mind a kettõtöket kirepítelek innen és magam szülöm meg ezt a gyereket– ordított Cuddy, majd sírós hangon hozzátette:– A jó életbe ez nagyon fáj.
A kis csapat végül átment a szülõszobába és ott folytatták tovább a mûveletet.
– Ez az Lisa, remélem felkészültél. Elkezdhetünk nyomni.
– Gyûlöllek!– nézett Housera Cuddy. – Soha nem gyûlöltem még egyetlen egy férfit sem így.
– Milyen kedves tõled, bár nem lepett meg – reagált a sértésre House.
– Utálom ezt az egész rohadt helyzetet. Mindenem fáj– nyöszörögte a nõ.
– Úgy emlékszem többször is akartál gyereket– emlékeztette House.
– Ohh istenem.
– Jól csinálod, csak így tovább!– biztatta a doktor nõ.
– A jó életbe, ne szorítsd már ennyire a kezem– méltatlankodott House.
– Jobb lenne, ha egy másik testrészével tenné ezt– szólt közbe Palermo.
– Mi maga? Feminista vagy leszbikus, talán ezek kombinációja?
– Menjen a francba, House. Nyomj, Lisa!
– Nem megy. Nincs itt az ideje. Nem maradhatna bent még egy kicsit?
– Nem– válaszolta Palermo és House egyszerre.
– Jól csinálod– dicsérte House.
– Már látom a fejét. Még két nyomás és kint van. Cuddy izzadt és már alig volt ereje. Mindene fájt, nem tudta mihez kezdjen. Jó lett volna, ha már túlesett volna ezen az egészen. House szemébe nézett, akinek ugyan az az aggódást volt, amit õ is szeretett volna látni benne. Mintha tényleg egymáshoz tartoztak volna. Szerette volna így érezni, így gondolni és szerette volna, ha így is lenne. A férfi letörölte az izzadságcseppeket a nõ homlokáról, aki úgy gondolta, hogy ennél meghittebb gesztusra többet nem számíthat Housetól.

Az utolsó nagy nyomás közben Cuddy felkiáltott. Beleadott mindent, amit tudott és remélte ennyi elég is lesz. Biztos volt benne, hogy az lesz Hangos sírás hangzott fel. Erõs és erõteljes hang volt, amitõl Cuddy megkönnyebbülten sóhajtott fel. House és õ egymásra néztek. A férfi közelebb hajolt és egy csókot lehelt Cuddy ajkára.
– Kislány– jelentette ki Dr Palermo és Cuddy mellkasára fektette a picit.
– Milyen gyönyörû– suttogta Cuddy a könnyeivel küszködve. House megsimogatta a pici fekete haját. Cuddy rámosolygott és House olyan érzéseket érzett, amikkel nem tudott mit kezdeni. Akaratlanul is családdá váltak. Menekülnie kellett innen, mert nem tudott itt maradni.
– Mi lesz a kislány neve?– kérdezte Dr Palermo.
– Még nem döntöttük el.
– Akkor ideje lesz. – House–zal örült sebességgel forgott a világ. Mi a francot mûvel itt? Nevet adni a lányának. Egyre kevesebb levegõ volt a szobában.
– Most el kell mennem – jelentette ki hirtelen.
Meg sem várta a választ, már ki is lépett a szülõszobából. Magára hagyva a két nõt, aki a legfontosabbá vált az életében, és ezzel az érzéssel most nem tudott megbirkózni.

hozzászólások: 0