2. fejezet
Egészségügyi bepillantás

Megállíthatatlanul esett a hideg őszi eső. Kedvező idő volt ez a náthának és az egyéb ilyenkor előforduló betegségeknek. Az Ambulancián ezen a napon is rengeteg beteg lézengett, de volt egy ember, akit ez cseppet sem érdekelt, és inkább az egyik helyiség magányába húzódva próbált kibújni a számtalan kötelezettsége alól.

Hideg őszi délutánon House a hármas vizsgálóban ülve nézett ki az ablakon, ömlött az eső és semmi kedve nem volt rendelni. Így hát leült egy székre, majd kis tv-vel kezében egy nyalókát szopogatva nézte kedvenc sorozatának ismétlését. Fogalma sem volt miért köti le igazán ez, de túlzottan nem is firtatta a dolgot. Fájós lábát az egyik széken pihentette és teljesen ellazult.

Kopogtattak az ajtón. House felkapta a fejét és hirtelen összerezzent. Maga sem értette miért reagál így. Egyből a kórház szemrevaló igazgatója jutott eszébe, aki több mint három hónapja még csak felé sem nézett, vagy ha mégis akkor csak félszavakat váltottak. Persze hallott pletykákat arról, hogy Dr. Cuddy mostanában kicsit gyengélkedik. Az volt az igazság, hogy kerülték egymást és Housenak most sem akaródzott találkozni a doktornővel.

Végigfuttatta a tekintetét a kicsiny rendelőn valami menekülési útvonal után kutatva, de tudta, hogy az ablakon meglógni gyáva dolog és még a lába sem tökéletes ilyen mutatvány végrehajtására. Sóhajtva vette ki a szájából a nyalókát. Igazából most jött rá, hogy cseppet sem megfelelő helyet választott arra, hogy elmerüljön a gondolataiban. Egy férfi torokköszörülését hallotta meg, újabb nehéz sóhajt hallatott, majd megszólalt:

– Nincs itt senki.

– Ugyan, House, tudom, hogy itt vagy – hangzott fel egy férfi hangja.

– Ki az a House? – kérdezte tetetett döbbentettel.

– Az a szemét, aki elvitte az ebédemet – sóhajtott Wilson, és becsukta maga mögött az ajtót.

– Mit keresel itt? – hangzott a cseppet sem kedves kérdés.

– Cuddy veled akar beszélni – mondta a férfi.

– És te vagy a futárja? Nagyon a markában tart az a nőszemély – kelt fel a székből.

– Csak egy betegről beszéltem vele és megkért rá.

– Randira is elhívott? – vágott érdeklődő arckifejezést, majd rátámaszkodott a botra.

– Ha igen féltékeny lennél? – mosolyodott el az onkológus.

– Egyáltalán nem – vette be újra a szájába a nyalókát, majd elkezdett a zsebeiben Vicodin után kutatni.

– Felváltalak a rendelés alól.

– Ez egy trükk?

– Nem.

– Komolyan?

– Cuddy kért meg rá, már mondtam. Ne mondd, hogy éppen most költözött beléd a szentlélek és fogadtál volna néhány beteget.

– Jó szórakozást – mondta azzal kiviharzott a helyiségből.

Kényelmesen végigbotorkált az Ambulancián, majd elindult a lift felé. Egy pillanatra halványan elmosolyodott, majd beszállt és megnyomta a gombot. Fogalma sem volt róla, hogy Cuddy mit akar mondani, de nagyon kíváncsi volt rá.

***

House ráérősen baktatott végig a folyosón gondolataiba merülve. A hűvös nemtörődöm arcáról senki sem tudta leolvasni a valódi érzelmeit. Valójában izgult egy kicsit, de tudta, hogy ugyan olyan csípős és incselkedő lett köztük a hangulat, mint mindig.

– Hivatott, főnök? – dugta be a fejét az ajtón House.

– Igen, beszélni akartam magával. Lehetetlen elérni az irodájában.

– Talán azért mert ott nem működik a kábel tv.

– Ha jól viselkedik, akkor megjavíttatom.

– Esetleg megtudhatom, hogy miről akar velem beszélni?

– John Wittman ügyében érkezett panasz. Hogy merte megfenyegetni a feleségét?

– Én csak megmondtam neki, hogy maradjon távol tőle– mondta egy vállrándítással.

– És nyilván ehhez a sértegetés is hozzátartozik. Megtanulhatná végre, hogy legyen egy kicsit türelmesebb a betegek hozzátartozóival.

– Igen mama legközelebb jó fiú leszek.

– Ne gúnyolódjon! Kezd kimerülni a perekre félretett kerete.

– Akkor megint el kell mennem lóversenyre – vágott gondolkodó fejet.

– Olcsóbban megúszhatná, ha kedvesebb lenne másokkal – sóhajtott a nő, majd kényelmesen hátradőlt a székében.

– Nagyobb melltartót hord? – kérdezte elgondolkodva House.

– Magának mindig elmés megjegyzései vannak.

– És ráadásul nem is kivágott a blúza. Csak nem új stylistja van?

– Visszatérhetnénk az eredeti témára? Most meg mit néz?

– Hmm, akkor egyáltalán nem pletyka.

– Micsoda?

– Hogy hízott és nagyobb lett a feneke, mint régebben. De ne aggódjon és megvédtem magát.

– El tudom képzelni.

– Másik orvost akarok – rontott be egy dühöngő vörös hajú nő irodába.

– Azt hiszem, én most megyek – szólalt meg House.

– Marad! – mondta Cuddy mérgesen. – Megértem Mrs. Wittman, de biztosíthatom róla, hogy Dr. House a legjobb…

– Ez a seggfej nem tud semmit! – kiabált a nő. – A férjem már két napja lélegeztetőn van, és még mindig nem tudják, hogy mi a baja.

– Biztos vagyok benne, hogy Dr. House…

– Azonnal hívom az ügyvédemet!– dühöngött tovább az asszony.

– Kérem erre semmi szükség!

Cuddy kérdőn nézett Housera, akit a legkevésbé sem érdekelt az iménti beszélgetés.

– De igen is van. Másik orvost akarok, de most azonnal!

– Dr. House esetleg mondana valamit? – szólalt meg Cuddy mérgesen.

– Ha akarja megkaphatja a másodvéleményt.

– Kösz a segítséged – morogta Cuddy.

A beszélgetést House csipogója szakította félbe. Azzal a doktor úr elindult az ajtó felé, de mielőtt még kiléphetett volna az alacsony vörös hajú nő utánaszólt:

– Maga hová megy?

– Megmenteni a férjét. Ha az utamba akar állni, akkor csak tessék.

– Én nem… – hebegett a nő.

House ügyet sem vetett a nőre, majd kiviharzott az irodából. Cuddy nehéz sóhajt hallatott, amikor már mindenki elhagyta a helyiséget. Egy tétova mozdulattal simította végig a pocakját, de aztán amikor észbekapott egy gyors mozdulattal rántotta el a kezét, mintha valami tiltott dolgot csinálna.

Teljesen össze volt zavarodva mindennel kapcsolatban. Behunyta a szemét, majd mélyeket lélegzett, hogy egy kicsit végre megnyugodhasson. Újra átjárta egész testét a borzongás, amikor felrémlett benne az eset, ami alig három hónapja történt. Vajon, mi lesz ebből? Hiába kerülte House–t, akkor is eljön majd a pillanat, amikor szemtől szemben kell egymás előtt állniuk és őszintén tabuk nélkül kiteríteni a kártyákat.

De ma nem volt erre egészen felkészülve. Sőt a helyzet maga is szokatlan volt számára. Idegesen kezdte rágni a körmét, majd elmerengve nézett ki az eső áztatta ablakon, amin a kövér vízcseppek utat találva csorogtak lefelé. Azt sem vette észre, hogy az irodába belépett valaki.

– Doktor Cuddy – szólt a vékonyka hang.

– Igen – eszmélt fel hirtelen.

– Doktor Palmero délután ötre adott időpontot.

– Köszönöm.

– És itt vannak az üzenetei.

– Rendben. Kérem, senkit se kapcsoljon be!

– Természetesen – bólintott a titkárnő, majd kiviharzott a helyiségből.

Cuddy egy ideig maga elé nézett, majd gondolt egyet és tárcsázni kezdett.

– Halló, anya! Én vagyok Lisa…

***

House bicegve lépett ki a műtőből. Újabb sikeres diagnózis– állapította meg magában, miután levette a kesztyűt és beledobta a kukába. Aztán belenézett a tükörbe, egy öregedő negyvenes férfit látott benne, akinek a gúnyolódás és Vicodin függőségen kívül csak egy lángnyelvekkel díszített bot jutott ki.

Hirtelen mintha kívülről látta volna magát és nem a saját szemével. Most először érezte, hogy az élete egyáltalán nem olyan, mint amilyennek annak idején megálmodta. Felrémlettek a betegsége előtti emlékek, akiben még ott volt az a különös boldogság, amiről az évek során kezdett egyre jobban elfeledkezni. Stacy – az egyetlen nő, akit teljes szívével szeretett, és akinek az árulása irtózatos kínt jelentett számára.

Végül a merengésből kizökkenve fordult meg. Egy nővel találta magát szemben, aki fürkésző tekintettel pásztázta végig a férfi markáns arcvonásait, amik régen megbabonázták őt. Aggódó szemekkel nézte a mogorva Houset.

– Valami baj van? – kérdezte Cameron aggódva.

– Nincs – vetette oda.

– Elég sápadt – folytatta az elemzést a nő.

– Nem kell túlságosan aggódnia.

– Nem aggódom. Csak érdeklődők.

– Felesleges időpocsékolás utánam koslatni. Inkább nézze meg Chase-zel, hogy szabad-e az egyik…

– Ne avatkozzon a magánéletembe!

– Látja, éppen én is erre vágyom – mondta majd előszedett egy újabb pirulát.

Cameron egy ideig szúrós tekintettel meredt a mogorva doktorra, aztán kiviharzott az ajtón. House hallani vélte, hogy a nő egy 'seggfej' jelzővel illette őt, de az ilyen megjegyzéseken már fent sem akadt. Gyakorlatilag alig egy perc múlva már nem is fog erre a jelenetre emlékezni.

Megszólalt a csipogó ma már vagy ezredszerre. Cuddy volt az – döbbent meg House. Vajon mit akarhat tőle már megint? Sejtelme sem volt. Talán megint csak valami betegről lehet szó. Másról nem is igen van mit beszélniük. Volna, de arról felesleges. Így hát elhagyta a helyiséget és elindult a folyosón a liftek felé.

– House! – szólt után Wilson.

– Most nem érek rá.

– Nem úgy nézel ki.

– Anyuci hívat.

– Csak nem megint rossz fát tettél a tűzre? – kérdezte Wilson gyanakodva.

– Ugyan már. Így ismersz te engem?

– Ha végeztél ugorj be az irodájába.

– Rendben – mondta mogorván, majd folytatta az útját.

Ráérősen baktatott a folyosón, ha akart volna se tudott volna gyorsabban haladni. A lábában megint érezte a krónikus fájdalmat, ami már évek óta hű társa volt. Természetesen rögtön elcserélte volna valami hasznos dologra, mondjuk Jimmy Hendrix gitárjára, de hát ilyen lehetőség nem állt rendelkezésére.

Mikor befordult a sarkon, már meg is érkezett a Cuddy doktornő irodájához. A titkárnő éppen elmerült valamiféle magánbeszélgetésben, és jókat kuncogott. House pedig ezt megelégelte és a botját az asztalra csapva rémítette halálra a nőt.

– Na de kérem! – kiáltott fel sipító hangon, és teljesen elvörösödött a pufók arca.

– Talán megijesztettem? Nem volt szándékos.

– Maga egy seggfej.

– Miért közli ezt velem ma minden nő? – tűnődött azzal az iroda felé vette az irányt.

– Doktor Cuddy nincs bent.

– Az előbb csipogott rám.

– Alig pár perce ment el.

– Hova?

– Nem adhatok ki információkat.

– És ha azt mondom, hogy a maga szeme szebb, mint Jessica Albáé?

– Gondolja? – pirult el a nő.

– Teljes mértékben így van.

– Doktor Palmeronál van.

House biccentett egyet, és magában megjegyezte, hogy ilyen buta titkárnővel még életében nem találkozott. Na de, hogy Cuddy mit keres a nőgyógyásznál az már egy érdekesebb dolognak számított. Ördögi mosoly jelent meg az arcán. Talán meg kellene látogatni Doktor Palmerot, hiszen annyira rég nem találkoztak.

***

Idegesítő, vibráló neonfény világította meg a vizsgálószobát. Cuddy próbált ellazulni és teljesen másra gondolni. Pálmafák, tenger, napsütés és kellemes koktélok. Ekkor döbbent rá, hogy sürgősen el kellene mennie egy kis nyaralásra vagy legalább eltűnni a nőgyógyásztól. Végül is nem volt semmi gondja a kollégájával, de ez az egész kiszolgáltatott helyzet valahogy cseppet sem volt ínyére.

A különleges felkészülés testileg, lelkileg, és próbálta azt képzelni, hogy még sincs ott, hanem valahol egészen máshol. Most érezte, hogy teljes mértékig ki van merülve és nem vágyik másra csak egy jó meleg fürdőre.

– Jól van készen vagyunk– jelentette be a doktornő, majd kopogtattak. – Tessék.

– Elnézést doktornő, de sürgős eset.

– Azonnal megyek. Ne haragudj!

– Rendben, megvárom, amíg végzel, aztán beszélünk – sóhajtott Cuddy, majd fáradtan dőlt vissza.
Alig, hogy Dr. Palmero elhagyta a vizsgálót, egy széles ajtó nyitással megérkezett az az ember, akit cseppet sem akart látni. House széles, rafinált mosollyal jelent meg.

– Mi a francot keres maga itt? – förmedt rá dühösen.

– Maga keresett engem.

– De azt nem mondtam, hogy a nőgyógyászomnál találkozzunk.

– Miért ez nem romantikus?

– Egyáltalán nem az.

– Amúgy mit keres maga itt? – érdeklődött.

– Semmi köze hozzá – sziszegte a nő és próbálta minél jobban összehúzni magán a köpenyt.

– Gondolom nem szórakozni jött.

– Hogy magának mennyi esze van.

– Sértegetni akar? – nézett egyenesen a nőnek a tekintetébe.

– Miért maga egyáltalán a szívére vesz valamit?

– Hmm – vágott elgondolkodó képet –, nem tudok ilyesmiről.

– Fogadni mertem volna.

– Ne higgye azt, hogy mindent tud rólam.

– Azt ne mondja, hogy van egy érzékenyebb oldala is.

– Ez olyan hihetetlen lenne?

– Nem, inkább elképzelhetetlen.

– Amúgy még mindig nem válaszolt a kérdésemre.

– Az meg sem fordult a fejében, hogy nem akarok?

– De, csak ettől még mindig nem tudtam meg, amit akarok.

– Néha a csekély tudás is hasznos.

– Magának lehet.

– Elégedjen meg ennyivel, amit most tud.

– És ha nem?

– Ne merje ellopni a kórlapot!

– Most, hogy mondja.

– Ne!

– Miért ne?

– Mert magánügy.

– És?

– Mit és? Én sem vájkálok a maga személyes dolgaiban.

– De azért szívesen beleszólna pár dologba nem?

– Meglehet.

– Jól áll magának ez a köpeny – incselkedett a férfi.

– Köszönöm.

– Gyakrabban hordhatná.

– Azt maga csak szeretné.

– Csak nem egy újabb beültetést fontolgat? – sántikált közelebb a nőhöz.

– Nincs rá szükség– ásított egyet Cuddy.

– Oh, csak nem sikerült?– szólt színpadiasan House.

– De igen– sóhajtott Cuddy, és elmosolyodva tekintett kollégájára, akinek hirtelen valami furcsa érzése támadt. A nő nagy nehezen lekászálódott a vizsgálóasztalról, és kihívóan nézett House szemébe.

– És melyik idiótát választotta a listáról?– folytatta a vallatást, majd közben leült az egyik székre, és érdeklődő tekintettel Cuddyra nézett, akinek mintha lángoltak volna a szemei.

– Nem volt szükség rá.

– Akkor ki volt az az idióta, akinek ellopta a testnedveit?– kérdezte egyre elgondolkodóbban.
Cuddy nevetett egyet, majd szépen kisétált a vizsgálóból, és otthagyta Houset a gondolataival együtt.

hozzászólások: 0