Fejezetek

9. fejezet A porszívó ügynök tragédiája
9. fejezet
A porszívó ügynök tragédiája


Egymás szemébe nézve ültek és nem szóltak semmit. Cuddy figyelmen kívül hagyta House elmés megjegyzését az altatóról. Nem bírt nem a szemébe nézni. Azok a kék szemek, amikbõl semmit sem tudott kiolvasni, ez idegesítette a legjobban. House olyan volt számára mint egy sóletkonzerv, amihez nem volt konzervnyitója.
– Minek köszönhetem a látogatását?– kérdezte House és feltette a lábát az asztalra.
– Mondtam már, nem tudtam aludni és úgy gondolom beszélnünk kell.
– Bármirõl is lenne szó én nem tudok benne segíteni– vágta rá a férfi.
– A gyerekrõl van szó.
– A gyerekrõl– nézett maga elé House.
– Igen.
– Azt hittem orvos tudja mi van ilyenkor. Nehogy már én magyarázzam el hogyan születik a kisbaba.
– Nem errõl akartam beszélni– sóhajtott Cuddy.
– Akkor mirõl?
– Mennyire akarod kivenni a részed a gyereknevelésbõl?– mondta ki egy szuszra, úgy gondolta éppen itt a ideje, hogy kicsit közvetlenebbé váljon köztük a kapcsolat.
Végül is House a gyermeke apja, akármilyen hihetetlennek is tûnik.
– Azt akarod, hogy vegyelek feleségül?– kérdezte House és az egész helyzetet olyan nevetségesnek érezte.
Egyetlen egyszer gondolt csak a házasságra egész életében, de az sem sikerült úgy, ahogyan õ tervezte. Stacy és õ elhidegültek egymástól a mûtét után. Persze nem House modorával volt baj, hanem egészen mással. Nem tudott megbocsátani és Stacy nem bírt House mellett maradni.

Most meg mintha az élet egy szörnyû ironikus fordulatot vett volna. Végül is akárhogy nézi apa lesz. Lesz valaki, aki akaratlanul is a családja részévé fog válni és ez ellen nem tudott tenni semmit. El sem tudta volna képzelni saját magát, mint példaképet egy gyerek szemében. Briliáns elme az orvostudományok terén és egy tahó az emberi közösségekben. A legjobb párosítás, s gondolatát egy fél mosoly kísérte. Igazából nem volt elégedetlen az életével, sõt valamilyen szinten teljesnek is gondolta.

Újra a csinos doktornõ szemeibe nézett és próbálta kiolvasni belõle mégis mire gondolhat. De ez körülbelül olyan volt, mintha egy kristálygömbbõl akart volna olvasni. Csak ködös és értelmetlen érzéseket jeleit látott, amit nem tudott értelmezni. Összeborzolta a haját és újra a nõ szemébe nézett.
– Nem– mondta végül Cuddy és elmosolyodott.– Csak egy apát akarok a gyerekemnek.
– Akkor jobb, ha megkéred Wilsont, õ jobban ért a gyerekekhez– jegyezte meg House. –Fõzni is tud.
Cuddy nem egészen értette, miért tartja House rangján alulinak egy gyerek felügyeletét, oltalmazását és nevelését. Nem vallotta be, de fájt neki, ott mélyen belül a szíve tájékán. Tudta, hogy House nem osztozik az örömében vagy csak részben, viszont mégiscsak érzékenyen érintette a dolog.
– House– sóhajtott a nõ fáradtan, mintha egy örökké csintalan gyereket dorgálni, aki nem akar felnõni a feladathoz.
Talán ez az House–ban, ami nagyon zavarja. Nem akar kötöttséget, de most mégiscsak belekényszerül egy olyan helyzetbe, ami csak egy fellángolásnak köszönhetõ.
– Nem hiszem, hogy én lennék erre a feladatra a legmegfelelõbb– mondta komolyan House és hátradõlt a fotelban.
– De te vagy az apja.
– Az nem sokat számít.
– Nekem viszont igen– nézett rá Cuddy, akinek szemei beszédesebbek voltak, mint valaha. Hirtelen a kemény kórházigazgató sebezhetõvé vált és House nem tudta mit kezdjen ezzel.
– Nem tudom elképzelni magamat apaként.
– Nem is fontos ez– mondta fáradtan a nõ.
– Lehet.
– Elkerülhetetlen, hogy találkozz velünk– és House–ban tudatosult, hogy ez tökéletesen fedi a valóságot.
– Tudom– szólalt meg végül egy kis hallgatás után.
– Nem akarom, hogy eltávolodj tõlünk.
– Tudom.
– Akkor nem akarsz a gyerekeddel lenni?
– Nem errõl van szó.
– Hanem mirõl?– szegezte neki Cuddy a jogos kérdést.
House–t a telefon mentette meg. Utálta ilyen késõn felvenni, de most erõt vett magán. Intett Cuddynak, hogy várjon és lassan elbicegett a telefon felé.
– House– szólt bele kagylóba, egy kicsit talán gorombán.
– Jó estét Mr House!–trillázta a negédes, behízelgõ nõi hang.
– Mit akar?
– Az utazási szokásairól akarom kérdez uram.
– Kitõl kapta meg a számomat?– kérdezte udvariatlanul House.
– Önt sorsoltuk ki száz jelentkezõ közül– felelte a nõ.
– Áh szóval Wilson volt– nevetett House ördögien és odaszólt Cuddynak:– Mindig ellát jobbnál jobb prostikkal.
– Ne higgye, hogy ezt beveszem– morogta Cuddy.
– Akkor feltehetem a kérdéseimet uram?– szólt bele a telefonba a nõ és elvonta House figyelmét Cuddyról.
– Rendben van– egyezett bele.
– Utazási szokásairól szeretném akkor feltenni a kérdéseimet.
– Nem megyek sehova, maga jöjjön ide– adta ki az utasítás, majd ismét Cuddyhoz intézett néhány szót:– Olyan drágák a szállodák.
– Parancsol uram?– szólalt meg újra a nõ.
– Folytassa.
– Volt már ön Brazíliában?
– Brazil gyanta? Nos errõl az a véleményem, hogy minél simább annál jobb.
– Nem egészen erre a válaszra számítottam– s a nõ egyre idegesebb lett.
– Igen– sóhajtott House.
– Ajánlok önnek egy kétszemélyes wellness utazást az egyik legjobb szállodánkba.
– Mi, hogy a csoportos szex nincs bent az árban?– üvöltött a telefonba House.
– Utazási ügynökség vagyunk– szólt egy kicsit ingerülten a nõ.
– Tudja mit, inkább adok egy számot és zaklasson inkább mást a túl magas árakkal.
House gyorsan bediktálta Wilson privát számát, majd lecsapta a kagylót.
– Ez meg mi volt?– kérdezte Cuddy kicsit csodálkozva.
– Semmi– vonta meg a vállát House.
– Azt hiszem jobb, ha én most megyek.
– Jól van.
House nem marasztalta Cuddyt, pedig nem akarta, hogy elmenjen. Inkább hagyta, hogy a nõ kisétáljon az ajtón és csak mereven nézett utána. Nem látta értelmét arra, hogy maradásra bírja. Inkább egyedül akart maradni a gondolataival és a fájdalmat enyhítõ Vicodinnal. Mást nem várhatott az élettõl csupán csak ezt.

***

Eközben pár utcával odébb James Wilson éppen az aznap estére tervezett papírmunkát végezte. Nagyon fáradt volt már, de mindképpen jó munkát akart végezni. Szerette ha minden úgy mûködött, ahogy kell és ebbõl nem engedett. Viszont ennek az volt a hátulütõje, hogy keveset aludt, keveset evett és gyakorlatilag semmire sem volt ideje. Legalább a munkája pont ennyi élvezettel is járt, ami kicsit azért ösztönözte. Az igazgatótanács természetesen teljes mértékben meg volt elégedve vele, ez pedig a büszkeségének tett jót.

Éppen egy negyedéves beszámolóba kezdett bele, amikor megcsörrent a telefon. Ki lehet ilyenkor? Talán House? Általában õ szokta hívni ilyen alkalmatlan idõben. De mi van ha mégse House az?–gondolta Wilson. Nagyon sóhajtott és felvette a kagylót.
– Haló!
– Jó estét kívánok!
– Miben tudok segíteni?
– Üdülési szokásairól szeretném kérdezni.
– Kitõl tudta meg a számomat?– kérdezte fáradtan.
– Nem adhatok ki ilyen információt.
Wilson sóhajtott egy nagyot. Biztos volt benne, hogy House találta ki ezt neki. Ennyire még sosem volt biztos benne, a zsigereiben érezte House jelenlétét és szinte hallotta a gúnyos kacajt alig pár utcával arrébb egy kicsit, de barátságtalan lakásban, ahol kedvenc cimborája töltötte a szabadidejét. Hamar lerázta a nõt pár elég korrekt válasszal, aztán tervet eszelt ki. Drága barátja megfogja még ezt bánni és ebben nagyon biztos volt. Bekapcsolta a tv–t egy teleshopos csatornát keresve aztán tárcsázta a számot.

***

Gyönyörû napra ébredtek a Princeton–Plainsboro kórház dolgozói. Az idõ nem is lehetett volna csodásabb. A nap melegen sütött, vidám szél borzolta a fák lombját és a levegõben a frissen lenyírt fû illatát lehetett érezni. Egyértelmûen látszottak a tavasz elsõ jelei, amire mindeni várt. Végre megszabadulhattak a nagykabáttól és valahogy mindenkinek nagyon jó kedve volt ezen a napon.

Nem volt ez alól kivétel House sem, aki vidáman fütyörészve bicegett a fotocellás ajtó felé, majd átverekedte magát a temérdek betegen. Mindenféle bûntudat nélkül szállt be a liftbe és még csak eszébe sem jutott, hogy ma neki is az ambulancián kellene lenni. Unalmas– csak ez jutott az eszébe a kötelezõ rendelésrõl. Átlagos betegek, átlagos problémák és átlagos semmitmondó betegségek. Csak még több adag Vicodint jelentõ momentumai a nyomorúságot életnek.

A kedvét ezek a gondolatok továbbra sem vették el. Sõt hamarosan kezdõdött a Közkórház évadzáró része, ezért megszaporázta a lépteit. Elhaladt pár kolléga mellett, akik ugyan köszöntek neki, de õ nem igazán viszonozta ezt a gesztust. Pár lépést kellett csak megtenni és hamarosan belépett üvegfalú irodájába és eldöntötte, hogy rendet tesz, mivel meglátta Cuddyt és csapatát munka közben.
– Nem engedtem meg, hogy írjon a táblára– jegyezte meg mogorva hangon.
– Nem érdekel. Úgysem foglalkozik a betegeivel, akkor miért érdekli?
– Mert érdekes az eset.
– Menjen vegyen be egy Vicodint és nézze a sorozatát.
– Ez egy nagyon jó ötlet.
Ebben a pillanatban egy ismeretlen éltes úr lépett be az irodába egy halom háztartási géppel felszerelkezve.
– Mr és Mrs House jó napot!– köszönt a férfi és kezet nyújtott a botjára támaszkodó House–nak.
– Maga meg ki a fene? Amúgy nem vagyunk házasok
– Önnel beszéltem tegnap a Master 2002 N szuper porszívó bemutatójáról? Amúgy gratulálok a babához.
– Nem.
– Nem baj.
Eközben Chase, Cameron és Formen próbálták visszafogni a nevetésüket. Fõleg a Mr és Mrs House kijelentésen. De Cuddy dühös arcát látva inkább leplezni próbálták leplezni az érzéseiket.
– Hadd mutassam be önöknek a forradalmian új porszívónkat. Ön is szeretne súrolás nélkül búcsút mondani a makacs szennyezõdéseknek? Ragyogjon a szõnyeg úgy, mint új korában!
– Hívhatná a biztonságiakat– nézett Cuddyra House.
– Nem vagyok a titkárnõje!– sziszegte a nõ mérgesen.
– Ha elege van a koszból és az örökös fáradtságos takarításból. Itt a megoldás: Master 2002 N a szuper porszívó, ami segít önnek mindent megoldani.
– Mondjuk én azt szeretném, hogy tûnjön el innen– jegyezte meg House.
– Uram befejezné kérem, ez egy kórház– próbálta leállítani a férfit Cuddy, de nem sok sikerrel.
A lelkes porszívóügynök rá sem hederített. Villám gyorsasággal rakta össze a szerkezetet és akkumulátorról mûködtetve nekiállt a készülék bemutatásának. Cuddy felvette a telefont és tárcsázott.
– Még ezt a csúnya makacs vérfoltot is kiveszi a szõnyegbõl.
– Hozzá ne merjen nyúlni!– morogta House és botjával a rácsapott a férfi lábára.
– Ez egy mûláb– jegyezte meg hidegen a porszívó ügynök.
– Fejezze be ezt az egészet és vizsgáltassa meg magát– javasolta House.
– Nincs semmi bajom– mondta a férfi, de egy kicsit elbizonytalanodott.
– Ezek a szem alatti sötét foltok nem véletlenül vannak ott.
– Komolyan mondja?
– A legkomolyabban.
– Halálos?
– Minden valószínûség szerint igen. De tudja mit? Tudok egy nagyon jó orvost, aki tud segíteni. Dr Wilsonnak hívják és az ambulancián találja meg.
– Köszönöm Mr House!
– Menjen már és mutassa meg neki ezt a kiváló eszközt. Tudja ö itt a kórház igazgatója is. Remek üzleti lehetõség.
Azzal a férfi összepakolt és már ott sem volt.
– Mi volt ez?– kérdezte Chase.
– Wilson– legyintett House és kiment a szobából.
– House!– kiáltott után Cuddy.
House sóhajtott és megfordult.
– Mi a fene volt ez az egész?– kérdezte mérgesen.
– Wilsonnal kicsit kirúgunk a hámból. Talán még pár prostit is küldd az irodámba.
– Miért csinálsz mindenbõl tréfát?
– Kezdõdik a sorozatom– mondta és elindult a folyosón.
Cuddy tehetetlenül állt a folyosón. Aztán hirtelen forogni kezdett vele a világ és érzete, hogy hamarosan el fog ájulni. Nem tévedett pár pillanaton belül elvágódott a padlón.
– Orvost!– kiáltotta el magát House, de nem válaszolt senki.– Senki? A francba.
Azzal House visszafordult.

hozzászólások: 0
feltöltötte: Nyx | 2020 Jul 31

Powered by CuteNews