29. fejezet
Hatalmad van felettem


Egy napnyi gondolkodás után Hermione úgy döntött, hogy kikérdezi Theót. Amikor Draco órája volt, Hermione a könyvtárban kereste meg Theót, és a mágia története részlegben találta meg.

Theo a folyosón nézelődött, amikor Hermione befordult a sarkon. A férfi arckifejezéséből Hermione megértette, hogy valahogy tudta, hogy őt keresi.

– Theo – kezdte, majd elhallgatott.

– Hermione – mondta Theo, letette a tollát, és felé fordult.

Hermione az alsó ajkát rágta, miközben bámulta. Mindig úgy érezte, hogy valahogy kihasználja őt, amikor beszélnek egymással.

Talán nem kellene megkérdeznie Theót. Talán csak Dracóval kellene beszélnie. Megkérdezhetné Dracót, és senki mást nem vonna bele.

Hezitált.

Csak fel akart készülni rá. Ha Draco nem… ha nem monogám, és ez lesz a beszélgetésük témája, akkor érzelmileg fel akart készülni, hogy tisztábban lássa, milyen kompromisszumot tudna elfogadni.

Lenyelte a nyálát. – Theo.

– Hermione – mondta újra.

– Theo… – elpirult, amikor harmadszor is kimondta a nevét. – Szeretnék kérdezni valamit.

Ránézett, és bólintott. – Rendben. És mi lenne az a kérdés?

Hermione néhány másodpercig habozott, majd megszólalt, de aztán becsukta a száját, és átgondolta, hogyan fogalmazza meg a kérdését.

Lenézett a cipőjére, mély levegőt vett, majd felnézett rá.

– Theo, ne értsd félre, de… te meleg vagy?

Theo ránézett, láthatóan annyira megdöbbent, hogy nem is tudott reagálni. Aztán tágra nyílt a szeme, és többször pislogott. – Mi… mi? Mi vagyok?

Hermione legszívesebben a föld alá süllyedt volna.

A szája hangtalan szavakat formált, majd becsukta a szemét és sóhajtott.
– Talán… – Kinyitotta a szemét és sérelmes kifejezéssel nézett rá. – …mondd meg, hogy hogyan lehetne rosszul érteni ezt a kérdést, hogy tudjam, én rosszul értem-e.

– Nem – Hermione rendbe rakta a könyveket a polcon maga mellett – nem azért kérdeztem, mert azt gondolom, hogy meleg vagy.

– Jó. Biztosan rosszul értettem – motyogta Theo.

– Csak… hallottam egy történetet rólad, és ööö, Dracóról és Blaise-ről, ami nagyon összezavart.

Theo szemöldöke a homlokára ugrott.
– Miféle történet?

Hermione szorgalmasan kerülte a tekintetét.
– Hát, valaki, akit ismerek, hallotta, hogy ti hárman… sokat keféltetek egymással.

– Draco, Blaise és én keféltünk? Mi hárman?

– Így… így hallottam. – Hermione arca olyan volt, mint a nap felszíne.

– Hát, én nem vagyok meleg – mondta Theo határozottan.

– Ó.

– Vagy biszexuális, vagy bármi más, amit gondoltál. Draco…– Theo hangja elhalt, amikor Hermione megfeszült, és keze megrándult, mintha hozzá akarna nyúlni. Felnézett a mennyezetre, és kétségbeesetten megrázta a fejét. – Ti ketten a legrosszabbak vagytok.

Hermione a füleihez húzta a vállait, és azt kívánta, bárcsak elnyelné a könyvespolc.

– Draco – mondta Theo hangosan –, akinek ezt a kérdést valójában feltetted, szintén nem meleg, és nem biszexuális. Blaise valójában bármit megdug, ami két lábon jár, de kétlem, hogy téged érdekelné a szexuális irányultsága.

Theo dörzsölte a szemét.
– Jóságos ég, te és Draco kétségkívül a legnagyobb idióták vagytok, akiket valaha ismertem. Kezdem megkérdőjelezni, hogy ti ketten hogyan éltétek túl a háborút. – Átfutotta a haját, és jelentőségteljesen Hermionéra nézett. – Ha fekélyem lesz, elküldöm neked a számlát. Hány hónapja kefélsz vele, és hirtelen aggódsz, hogy meleg?

Hermione annyira zavarban volt, hogy úgy érezte, spontán lángra gyullad.
– A biológia bonyolult. Nem akarok csak úgy feltételezni. – Hangja alig hallható volt.

Theo mélyet sóhajtott.
– Nem tudom, miért nem szabotálom a kapcsolatotokat. Ez egy tökéletes alkalom lenne rá. Túl kedves vagyok ahhoz, hogy mardekáros legyek. Hagynom kellett volna, hogy az a hülye kalap a Ravenclaw-ba soroljon. – Hevesen rázta a fejét. – Annak ellenére, hogy Draco évek óta Potterrel van elfoglalva, tudomásom szerint soha nem volt ilyen beállítottsága. Pansyvel is több évig komoly kapcsolatban volt. Biztosan te is észrevetted.

Hermione felhúzta a szemöldökét.
– Persze. Nem meleg, nem is gondoltam, hogy meleg lenne. Csak… hallottam történeteket nyári orgiákról, és nem tudtam, mit gondoljak róla.

Theo kuncogott.
– Annak ellenére, hogy a börtönben élünk, a Mardekár nem csak szexuális szabadosokból áll. A Hollóhát valójában sokkal perverzebb. A Hugrabug pedig tényleg… – elpirult, és hirtelen elhallgatott, elutasító mozdulattal intve a kezével. – A Mardekár meglehetősen hagyománytisztelő; elrendezett házasságok és minden ilyesmi. Nem lennék meglepve, ha több szűz lenne nálunk, mint a többi házban. – Fejét oldalra hajtotta. – Mikor volt ez az orgia Draco, Blaise és nekem?

– A múlt nyáron – mondta Hermione halkan.

Theo halkan felnevetett.
– Persze. Nyáron, amikor az aurorok átkutatták a házát, szétcincálták a lakást a sötét tárgyak után kutatva, és ő házi őrizetben volt, mi hármasban csináltuk. – Theo szemei vidáman csillogtak. – Őszintén szólva, a legtöbb időt azzal töltöttük, hogy átrendeztük a…

A hangja hirtelen elcsuklott, és nevetésben tört ki. Aztán a kezével eltakarta a száját.

– Ó, istenem. – A válla remegett. – Ez… Meg kell ellenőriznem valamit, de azt hiszem, tudom, honnan származik a történet Draco nyári orgiájáról – mondta, mintha újra nevetni akarna. – Majd visszahívlak ezzel kapcsolatban.

Hermione úgy érezte, újra lélegezni tud. Draco nem poliamorikus biszexuális; soha nem kell megosztania őt senkivel. Énekelni akart, annak ellenére, hogy életben nem tudott dallamot tartani.

Ugrándozva sietett Dracóhoz az óra után.

A férfi felhorkant, amikor meglátta a lányt az ajtó előtt.
– Nem kell értem jönnöd óra után. El tudok sétálni a könyvtárig, és ott találkozunk.

Mosolyogva felnézett rá. – De akkor nem csókolózhatunk úton oda.

A szeme sarkai ráncolódtak, és megragadta a kezét. Amikor egy üres folyosón sétáltak, Draco megfogta a derekát, és egy szobor mögé húzta.

Hermione mohón megcsókolta.

A Dracóval való stabil kapcsolat jelentősen javította Hermione életét. Este úgy keféltek, ahogy eddig is, de Draco már nem ment el reggel, miközben Hermione alvást színlelt. Ehelyett maradt, Hermione pedig általában az ő szájával és tehetséges nyelvével a lábai között ébredt fel. Aztán Draco felkúszott a testére, és addig kefélték egymást, amíg Draco el nem élvezett benne, és Hermione újra elszundított a karjaiban, vagy csókolóztak, beszélgettek, vagy megszállottan illatjeleket hagytak egymáson. Aztán lezuhanyoztak, és csak akkor váltak el, amikor megérkeztek a Nagyterembe reggelizni.

Néha a szobájukban tanultak, és a tanulás közbeni szünetekben szintén keféltek.

Olyan volt, mintha szigorú tanulási ütemtervvel rendelkező nászúton lennének.

Annyi szex volt, hogy végre Hermione ómega tudatalattija megnyugodott. Elhallgatott, és Hermione újra élni tudott. Csak akkor ébredt fel, amikor Hermione és Draco szexeltek, de azon kívül Hermione szinte nem is érezte a többi időben. A kettősség szinte eltűnt.

Draco a szobor talapzatára ültette, és Hermione a lábait a férfi csípőjére fonta, és addig csókolta, amíg a tüdeje szinte meg nem repedt.

Draco elhúzta az ajkait, és az orrát az övéhez simította.
– Mehetnénk a könyvtárba, vagy előbb itt is kielégíthetlek. – Egy lépést hátralépett, és mintha méregetné. – Meg kell mondanom, nagyon tetszel nekem a talapzaton, Granger. Jól áll neked.

Hermione halkan nevetett, és lecsúszott.
– Hát, nem érdekelnek a talapzatok. Sokkal jobban szeretem az ágyakat, vagy – mosolygott rá – a seprűs szekrényeket.

Draco szeme elsötétült.
– Tényleg?

– Az SVK óra után a seprűs szekrényben kefélni veled – ajka megremegett – nagyon tetszett.

Draco fölé tornyosult.
– Melyik része?

Hermione érezte, hogy elpirul.
– Az egész. Tetszett, hogy olyan agresszív voltál. Az volt az első alkalom, hogy a fogad is használtad. – Kissé megborzongott, és összepréselte a lábait. – És… a pozíció. Olyan intenzív volt, és… szeretem megszegni a szabályokat. Izgalmas.

Hermione biztos volt benne, hogy az arca vörösre vált. Draco szinte vadnak tűnt.

– Tudtam, hogy szabályszegő vagy. De valahogy nem vettem észre, hogy ez izgat. – Draco hangja a legmélyebb hangfekvésébe süllyedt, és Hermione egész testét libabőr borította.

– Nem… nem mindig. – A hangja egy teljes oktávval feljebb ugrott.

A férfi a lány csuklójára tette a kezét, és Hermione elakadt a lélegzete. Draco erősen magához húzta, és lehajolt, hogy a szája a lány füléhez kerüljön.

– Épp most van egy üres folyosó, és a sarkon van egy raktárszoba. Nem lenne túl illendő, ha a falnak szorítanálak, ugye?

– Az lenne. – Hermione alig tudott lélegezni.

– Szerencsére egyikünk sem nagyon szabálykövető.

Megragadta a csuklóját, behúzta a raktárszobába, és megmutatta, mennyire élvezik mindketten a szabályok megszegését.

Tényleg jó, hogy nem akart prefektus lenni.

Utána karjait Ron nyaka köré fonta, és sóhajtva megcsókolta a mellkasát.

– Ron és Harry még nem írtak vissza – mondta egy perc múlva. – Kezdek aggódni, hogy mit terveznek. Valószínűleg ide fognak jönni.

Draco kezei megfeszültek a hajában.
– Láttad őket, mióta bemutattad őket?

– Egyszer. Roxmortsba jöttek a hétvégére. Sétáltunk a kastély körül, és beszélgettünk. Nagyon kínosan viselkedtek, és csak azt mondták, hogy a következő tüzelésemkor kötődjek Charlie-hoz, hogy biztonságban legyek. Nem küldtek neked halálos fenyegetéseket vagy ilyesmit, ugye?

– Nem. Potter és Weasley nem küldött halálos fenyegetéseket. – Draco hangja túlságosan is laza volt.

Hermione ránézett.
– Másvalakitől?

Draco keserű mosolyt villantott rá.
– Csak a szokásos.

Hermione arca megfeszült, Draco mosolya eltűnt.
– Te is, ugye? – kérdezte.

Hermione lesütötte a szemét, és vállat vont.
– Időnként. Semmi sem dühíti jobban a régi tisztavérű családokat, mint egy mugliszületésű, aki nem tudja a helyét. Ami úgy tűnik valahol a mocsárban van. Időnként jönnek, Trimágus bajnokság óta, általában miután Harry vagy Ron szerepel a Reggeli Prófétában. Azt hiszem, McGalagony kezdte el ellenőrizni őket, miután valaki bubobugyó gennyet küldött nekem. Általában csak átfutom őket, és elküldöm őket.

– Észrevettem. – A szeme feszült volt, és karjai kissé megmerevedtek.

A lány a kezét a férfi torkára tette, ujjaival alig érintette a mirigyeket. A férfi ellazult.

– Tényleg nem nagy ügy. Csak jobban feltűnő vagyok, mint a legtöbb mugliszületésű; a többségük nem nagyon beszél a származásáról. Nem is igazán ellenem irányul, csak általános gyűlölet a mugliszületésűek iránt. Az anonimitás bátorítja a seggfejeket. – A lány vállat vont.

Draco egy percig bámulta.
– Hermione, mi a terved az érettségi után?

Hermione szíve hevesebben vert, elfordult és elnézett.
– Még nem tudom biztosan. Azt hiszem, attól függ, hogy hogy teljesítek a RAVASZ-vizsgákon. Az sokat fog befolyásolni, nem gondolod?

Draco felhorkant, és hosszú pillantást vetett rá.
– Könnyedén meg fogod írni mindet. Valószínűleg már most is leülhetnél rájuk. Biztosan van valami elképzelésed, hogy mit akarsz csinálni.

Hermione megremegett.
– Hát, azt gondoltam, a Varázslény-Felügyeleti Főosztály jó lenne nekem. Különösen a mágikus lényekkel való munka. Meg akarom reformálni a dolgokat ott. A legtöbb törvény szinte kizárólag a varázslók érdekeit és védelmét szolgálja, és egyáltalán nem veszi figyelembe a mágikus lények érdekeit. Szeretném, ha változások történnének. Úgy hallottam, hogy ez egy elég mozgékony osztály, így nem kellene egész életemet azzal töltenem, hogy felküzdjem magam egy olyan pozícióba, ahol végre változást hozhatok. – A hangja hirtelen elcsuklott. – De… nem vagyok biztos benne, hogy én vagyok-e a megfelelő ember erre. Még… gondolkodom rajta.

– Mint például? – Draco szeme összeszűkült, ahogy ránézett.

Szája kiszáradt.
– Hát… – idegesen lenyelte a nyálát. – Lehet, hogy… szünetet tartok, miután befejeztem az iskolát. Talán jó ötlet lenne egy kis időt a szüleimmel tölteni, tudod, segíteni nekik az új életükben. A gyógyítók remélik, hogy az év végére teljesen visszatér az emlékezetük. Szóval miután letettem a RAVASZ-vizsgákat, talán a legjobb, ha egy kicsit eltávolodom, és időt szánok arra, hogy újra közel kerüljek hozzájuk.

Draco hallgatott. Hermione idegesen pillantott rá.

– Mit hallgatsz el? – kérdezte végül.

Hermione gyomra összeszorult.
– Semmit. Csak egy személyes ügy.

– Személyesebb, mint a szüleid? – Draco felvonta a szemöldökét.

Hermione a szemébe nézett.
– Ez olyasmi, amit egyedül kell megoldanom. Ha biztosabb leszek benne, akkor elmondom neked.

Draco úgy nézett, mintha vitatkozni akarna. Szája eltorzult, állkapcája előreugrott, miközben Hermionét bámulta. Kinyitotta a száját, de aztán becsukta, és szemét forgatva elhallgatott.
– Jól van.

Hermione megkönnyebbülten felsóhajtott.
– Nem kell aggódnod miatta.

A férfi szeme összeszűkült.
– Amikor így mondod, úgy érzem, hogy nekem kell aggódnom. Te beszélsz a szüleidről és a halálos fenyegetésekről, amiket kapsz a postán, de nekem nem mondod el, mit tervezel, miután leérettségiztél.

Hermione lenyelte a nyálát, és begombolta a blúzát.
– Bonyolult. Majd megérted később. Elmondom, miután leérettségiztünk – ha akkor még mindig érdekel.

– Számítok rá.

Megfigyelte az arcát, és látta, hogy zavarja a dolog.
– Sajnálom. Csak… nem segítene, ha elmondanám.

Draco halkan felsóhajtott.

Hermione másnap este Pansyvel volt szolgálatban. Draco láthatóan morcos volt, amikor Hermione indulni készült.

Megállt a fürdőszobában, hogy lemossa a kezéről a tintát, és megpróbálja kisimítani a haját, amit Draco és ő a csókolgatás közben összeborzoltak.

– Magyarázd el még egyszer, miért járkálsz Pansyvel? – Draco hirtelen megjelent az ajtóban, morcos arccal.

Hermione kissé megijedt, majd visszanézett a tükörbe.
– Ginnyt kértem, hogy osszon be minket.

Draco forgatta a szemét.
– Igen. Azt a részt értem. De miért?

Hermione egy gyors varázsigét mormolt a blúzára, majd lófarokba kötötte a haját.
– Szerintem jól jönne neki egy barát. Neki is elég nehéz éve van. Azt hiszi, hogy kihasználom téged.

Draco hangosan felhorkant.
– Persze. Közülünk kettőnk közül te vagy az, aki minden előnyt megkap.

Hermione vállat vont, előrehajolt, és egy kis futkárlobonc esszenciát tett a nyakára és az ajkára. Kissé heves csókcsata volt.

– Nagyon törődik veled, Draco.

– Szóval a megoldásod az, hogy barátkozz vele? Elég biztos vagyok benne, hogy nem szokványos dolog barátkozni a pasid exével.

– Hát, soha nem voltam jó a konvenciók betartásában. Nem fogok valakivel nem barátkozni csak azért, mert van valami kimondatlan szabály, ami tiltja.

Draco sóhajtott, és az ajtókeretnek dőlt.
– Azt mondtad, hogy még hetekig nem kezdesz őrködni.

– Csak így alakult. Nem minden héten van, mert egy évvel több prefektus van. Csak alkalmanként fogom csinálni.

– Ha bármit mond neked, kérlek, ellenőrizd le velem. Ne figyelj rá, ha monológba kezd a testtartásról vagy a politikai házasságokról vagy… – ránézett. – Öltözködsz?

Hermione elhúzta a kezét a fürtökről, amit megpróbált rendbe hozni.
– Dehogyis!

Draco néhány másodpercig kritikus pillantással nézett rá, majd az egész arca gúnyos mosolyra húzódott.

– De igen. Öltözködsz a Pansyvel való randira. A hajadat csináltad, még a pólódat is vasaltad.

– Nem igaz.

Draco farkas módjára közeledett felé.
– De igen.

Hermione az alatta elugrott, hogy elkerülje.
– Jól van, vasaltam az ingemet. Pansy nagyon ítélkező. Nem akarok neki okot adni, hogy belém kötözzön.

– Nekem nem is vasalod a pólódat – Draco megragadta a csuklóját, magához húzta, és megvizsgálta a kezét. – Az összes tintapöttyöt lemosod. – A nyelvét végigfutatta a nyakán.

Hermione halkan felnyögött.
– Azért, mert te csak újra összegyűröd. Ne nyalj! Mennem kell.

– Ne dobj engem a volt barátnőmért, Granger. – Draco komolyan nézett rá.

Hermione felhorkant, és kiszakította a kezét.
– Nem hiszem, hogy ez miatt aggódnod kéne.

– Soha nem lehet elég óvatos az ember. Tele vagy meglepetésekkel. Szóval, hogy jegyzőkönyvbe vegyük, nagyon szépen megkértelek, hogy ne dobj engem, és ne szökj el a volt barátnőmmel.

– Megjegyeztem a kérésedet, de nem hiszem, hogy az ő ideálom lenne.

– Ha a ruhád gyűrött, akkor biztosan nem. – Felfogta a szoknyáját, és megszorította a fenekét.

Hermione élesen lecsapott a kezére.
– Nekem órám van, te barom.

– Jól van. – Sóhajtva elengedte. – Később találkozunk.

A lány a lábujjhegyére állt, majd lehúzta a férfi fejét a maradék 15 centimétert, hogy megcsókolhassa az ajkát.
– Viszlát később.

Pansy mereven állt a prefektusi iroda előtt, amikor Hermione megérkezett.

– Hát itt vagy, már attól tartottam, nem jössz el.

– Bocs, elkalandoztam – mondta Hermione, anélkül, hogy Pansy szemébe nézett volna.

– Nyilvánvalóan. – Pansy fel-alá futtatta a tekintetét Hermionén, és annak ellenére, hogy a talárja eltakarta a ruhájának nagy részét, Hermione úgy érezte, Pansy látja a gyűrődéseket, amelyeket Draco tett a szoknyájára. – Szóval… van valami különös oka, hogy kéthetente rám akarsz szállni?

Hermione vállat vont.
– Kerülsz engem, és állandóan bámulsz rám. Gondoltam, beszélnünk kéne.

Pansy felszisszent, és sarkai élesen kopogtak a kastély kőlapjain, amikor megkezdték őrjáratukat.
– Megnézted a tekercseket, amiket adtam neked?

Hermione felhúzta a szemöldökét.
– Nem. Talán észrevetted, hogy Draco és én próbálkozunk.

Pansy gúnyosan felnevetett, és a szeme sarkából Hermionéra nézett. – Ó, és ő is tud a terveidről? Elmondtad neki, hogy sterilizáltatni akarsz? Ez jó zsarolóeszköz lehet. Már bevetetted, vagy a legnagyobb hatásra tartogatod?

Hermione állkapcája megrándult.
– Már azelőtt elmondtam neki, hogy randizni kezdtünk, mert a hosszú távú terveimről kérdezett. Tudja, hogy fontolgatom és mérlegelem. Akkor még nem kaptam választ.

– És most, hogy megkaptad? Ezért tettétek hivatalossá? Nem sikerült olyan könnyen kiszállnod, mint remélted, ezért úgy döntöttél, hogy Dracót használod fel?

Hermione elfordította a tekintetét, és egy üres tanterembe pillantott.
– Nem. Nem erről van szó. Mi… voltak néhány kommunikációs problémák, amiket meg kellett oldanunk. Ezért nem volt még semmi hivatalos. Az, hogy egyszerre kaptunk választ a Szent Mungótól, csak véletlen egybeesés.

Pansy gúnyosan felhorkant, miközben meggyújtotta pálcáját, hogy megnézze a szobrok és kárpitok mögött.

Hermione csalódottan sóhajtott.
– Ez egy tartalék terv, Pansy. Meg kell találnom a megoldást, mielőtt leérettségizem, hacsak nem akarom az egész életemet egy házban elbarikádozni. Nincs sok időm.

– Komolyan azt várod, hogy elhiggyem, hogy vagy Draco, vagy semmi?

Hermione felhúzta a szemöldökét.
– Tudom, hogy ambiciózusnak tartasz, de a kapcsolatok nagyon fontosak nekem. Nem fogok belemenni egy olyan érdekházasságba, ami a lelkemet is magával ragadja, csak mert az előnyös lehet a hipotetikus karrieremnek. Nem mintha csak úgy összekötözhetném magam egy Alfával, soha nem léphetnék vele kapcsolatba négyszemközt, és ezzel minden megoldódna. Az Alfák és az Omegák között ez… hihetetlenül… bonyolult.

Pansy kuncogott.
– Így hívják manapság? – Hangja gúnyos volt.

Hermione felháborodott.
– Te magad mondtad, hogy az ómegák érzelmileg dominánsak. A lelki kötelékből nincs visszaút. Ha lelki kötelékbe lépnék valakivel, akit nem igazán… – lenyelte a szavait, és becsapta az osztályterem ajtaját –, akivel nem kötődöm érzelmileg, az megérezné, és megpróbálna megváltozni, hogy nekem tetszen. Annyira bűnösnek érezném magam. Egymás szenvedését táplálnánk. Ha összekötődnénk, és nem működne. Mos, az egyetlen dolog, ami csökkenti a kötelék intenzitását, a fizikai távolság. Egyszerűen csak kerülnénk egymást, amennyire csak tudnánk. Az alfák tudnak elcsábítani, de az ómegák – mi nem igazán – nekünk ez nem igazán működik. Csapdába esnék egy egymástól függő kapcsolatban valakivel, aki az évből négy hetet kivéve egy másik országban tölti, és én… – a szeme sarkai megcsillan, és erősen pislog. – Csak a rohadt karrierem maradna, hogy társaságot nyújtson nekem.

Hermione köhintett.
– Nem számít, hogy egy alfa politikailag mennyire előnyös, vagy mennyire segíthetne a karrieremben. A házasság tényleges aspektusai hatalmasak és biológiailag elkerülhetetlenek. Szóval igen, inkább sterilizáltatnám magam, ahogy te olyan kedvesen fogalmaztál.

– Akkor mi a szerepe Dracónak? Ő a mentőcsónakod? Az egyetlen ember, akivel szemben nem éreznél bűntudatot, ha megváltozna, hogy neked megfeleljen? – Pansy gúnyosan nézett rá. – Tudod, mindenki azt mondja, hogy az ember igazi arca akkor látszik, amikor sarokba szorítják, és azt kell mondanom, Granger, a tiéd talán még csúnyább, mint az enyém.

Hermione szája sarkában megrándult.
– Nem mintha érdekelne, hogy elhidd, hogy én is lehetnék egy kicsit rendes ember, de én tényleg szeretem Dracót, Pansy. Tényleg… szeretem. – Lesütötte a szemét. – Nem feltételezem, hogy működni fog. Csak próbáljuk, nincs semmiféle elkötelezettség. Csak… megismerjük egymást. Ha nem működik, nem fogom erőltetni.

Pansy megdermedt, majd néhány másodpercig Hermionét bámulta.
– A barátaid nem tudnak a csomagról a Szent Mungóból, ugye?

Hermione elfordította a tekintetét.

– Persze, hogy nem. Weasley-lány arca, amikor meglát téged Dracóval, mintha citromot tömtek volna a szájába.

Hermione érezte, hogy a szíve kissé megszakad. Nem gondolta, hogy Ginny igazán örül Hermione döntésének, hogy Dracóval jár, de hallani róla mégis lehangoló volt.

Pansy szemöldöke élesen felhúzódott, és az este először nem gúnyolódott.
– Titkolod. Draco sem tudja, ugye?

Hermione sóhajtott, és bekukucskált egy fülkébe, ahol már többször csókolózott Dracóval.
– Nem, nem tudja. Senki sem tud róla. Csak még bonyolultabbá tenné a dolgokat. Nincs értelme, nem segítene. Ha rosszul alakulnak a dolgok Dracóval, és szakítunk, akkor valószínűleg elmondom Harrynek és a Weasley-éknek. Ahogy mondtam, nem akarok erőltetni egy kapcsolatot, ami nem működik. Nem akarom, hogy a Dracóval való randizás ultimátumnak tűnjön.

Mély levegőt vett, és halvány mosolyt erőltetett Pansyre.
– Lehet, hogy ez az utolsó évem itt. Próbálom élvezni. Ha elkezdenék beszélni róla, az csak megnehezítené a dolgokat. Valószínűleg úgy viselkednének, mintha haldokolnék. Mugliszármazású vagyok. A varázslóknak ez talán elképzelhetetlen, de inkább vállalnám a petefészekeltávolítást és a varázserőm elvesztésének kockázatát, mint hogy kényszerítsenek egy működésképtelen lelki kötelékbe valakivel.

feltöltötte 2025. Aug. 31. | Nyx | hozzászólások: 0