2. fejezet

Hermione a tűz fölött melegítette a kezét, és csak fél füllel hallgatta, ahogy a másik három az ügyről beszélgetnek. Szeretett volna bekapcsolódni a beszélgetésbe, de tudta, hogy eléggé kódoltan beszélgetnek ahhoz, hogy megfelelően hozzászóljon, különösen, ha figyelembe veszi az egyik beszélgetőpartnerét.

Átkozott Draco Malfoy, a hosszú ujjaival és a mély hangjával. Letörölte a krémet a tányérjáról, leszopogatta az ujjáról, és olyan hangot adott ki, amitől majdnem leesett a székéről. Ha tudta volna, hogy a férfi is részt vesz aznap este a vacsorán, máshová tervezte volna a dolgait. Kezdett nevetségessé válni, hogy mennyire figyelte a férfit, valahányszor a házba jött.

Bárcsak ne jelent volna meg aznap este fekete pulóverben, amely a felsőtestére tapadt. Legszívesebben felcsúsztatta volna az ujjait a mellkasán, megragadta volna a magas gallért, és lehúzta volna a saját szintjére. Szerette volna összeborzolni a haját. Be akarta dugni a kezét a hátsó zsebébe, amiről megesküdött volna, hogy fekete mugli farmer.

Hermione gyanította, hogy Pansy szándékosan hívta meg a férfit, csak azért, hogy lássa, ahogy az ő vergődését. Az az este, amikor kocsmázni mentek, hogy megünnepeljék Pansy új állását a Gaudere-ben, az a szószátyár, ragadós koktélok és hódításokról szóló mesék éjszakája volt, visszaemlékezések a volt barátokról és egyéjszakás kalandokról, valamint az egyes érintett férfiak fizikai tulajdonságairól. Hermione egy „névtelen” bolgár kviddicsjátékosról áradozott, Pansy egy görögországi műkereskedőről szóló történettel koronázta meg, és innen indultak tovább. Nem telt el sok idő, mire a történelemből a fantázia felé sodródtak, és Hermione olyasmit mondott, amit nem kellett volna.

Soha nem kellett volna bevallania, még egy tucatnyi élénk kék és rózsaszín ital hatása alatt sem, hogy vonzódik Dracóhoz. Tudnia kellett volna, hogy Pansy elszabadul ezzel az információval.

Hermione a fejét a kandallóra hajtotta, és ide-oda ringatta. Nevetséges. Abszolút nevetséges. Minden alkalommal, amikor átjött vacsorázni a vonzalma csak fokozódott. Meg kellett akadályoznia magát, hogy bármi ilyesmire gondoljon, még akkor is, ha a férfi úgy nézett ki. Igazságtalan volt, hogy ugyanolyan szexi volt üzleti és alkalmi ruhában is.

Annak a pulóvernek kasmírnak kellett lennie, és szörnyű volt ellenállni a kísértésnek, hogy megérintse. Helyette inkább egy második adag aprósággal tömte magát. Valami olyasmit kellett csinálnia a kezével, ami nem azzal járt, hogy átnyúlt az asztalon, és a tejszínhabot a villán kívül más helyekre is felkente.

Lehunyta a szemét, és minden gondolatot elnyomott magától… Későbbre, ismerte el. Sokkal későbbre. Négyszemközt… És a mögötte álló emberekre figyelt. Harry és Pansy összekuporodtak a kanapén, a lány mezítláb a férfi ölében, akinek keze pedig a boszorka lábujjait dörzsölgette. Draco elfoglalta a túlméretezett széket, az egyetlen másik elég nagy bútordarabot a szobában, és háttal ült a lánynak.


– Nem utasíthatok senkit erre a feladatra – mondta Harry. – A zaklatási szemináriumokat, amiket be kellene emiatt ütemeznem, el tudod képzelni? Ha valaki veled tart, az szigorúan önkéntes alapon teheti. És fogalmam sincs, hogyan kezdjek hozzá az emberek felkéréséhez.

– És mi lesz Hermionéval? – kérdezte Pansy.

– Mi van velem, mi? – kérdezte a lány megfordulva.

– Mi van azzal, hogy csatlakozol Dracóhoz? – tanakodott Pansy, és hivalkodóan a körmeit vizsgálgatta.

Hermione megdermedt. Nem – mormogta, miközben az arca élénkvörösre változott.

– Ehhez az ügyhöz – tette hozzá Pansy, Hermione szerint egy szívdobbanással később.

Harry felnevetett.
– Ne légy nevetséges. Szerinted önként jelentkezne erre? „Hermione, akartál már valaha is elmenni egy puccos szexklubba? Van egy lehetőségem a számodra.” Szinte hallom, ahogy Vitrol sikít örömében.

Pansy egyenesen ült, ártatlanul nézett. Hermione egy pillanatig sem tévesztette meg. Megerősítette magát.

– Dracónak szüksége van egy társra, hogy bejusson ebbe a klubba, ugye? Én pedig nyilvánvalóan nem vagyok elérhető. Ha nem hagytad, hogy megszűnjön a tagságod – mondta Pansy, Draco felé mutatva –, és kétlem, hogy megtetted, Mister „minden számlámat automatikus levonásra állítottam a Gringottsból, és ezért még mindig van előfizetésem a Kölyök Kviddics havi magazinra”, akkor csak egy készséges nőre van szükséged. Hermione hajlandó lenne rá.

Draco válla fölött Hermionéra vigyorgott.
– Mit szólsz hozzá, Granger? Igazam van, ugye? Hajlandó lennél egy vidéki házban végigcsavarogni Dracón?

Hermione rájött, hogy nem erősítette meg magát eléggé. Kapkodta a száguldó gondolatait, és azon fáradozott, hogy kitaláljon egy olyan visszavágást, amivel méltósággal távozhat.

Draco felhorkant, és egy elutasító mozdulatot tett.

Minden gondolat, hogy kisétáljon, eltűnt Draco kézmozdulatával. Hermione összehúzta a szemét. A férfi… felhorkant. Mintha nevetségesnek tartotta volna az ötletet. A lány a varázsló tarkójára pillantott.
– Mi az?

– Te – mondta Draco, és megfordult, hogy ránézzen. – Egy perverz klubban. Aligha lehetnél kevésbé felkészültebb, hogy még a látszat is megmaradjon. Van egyáltalán akár egy pár magassarkú cipőd is?

Hermione állkapcsa megfeszült.
– Te. Lennél. A. Legjobban. Meglepődve.

– Nem akarok rossz fényt vetni rád, de biztos vagyok benne, hogy nagyon szép gyűjteményed van Oxfordokból, gumicsizmákból és tornacipőkből, de nem hiszem, hogy a ruhatáradban megvan az, ami ahhoz kell, hogy egy ilyen hely vendége legyél. Alkalmazottként, talán.

Hermione mindkét öklét a csípőjére szorította.
– És ez meg mit akar jelenteni?

Draco vállat vont, visszafordult, és a válla fölött szólalt meg.
– És ez csak a ruhák miatt van. A többi? Egy ilyen helyen nem ülhetsz a sarokban egy könyvvel. Úgy kell kinézned, mintha jól éreznéd magad. Nagyon kétlem, hogy elég jó színésznő lennél ahhoz, hogy úgy tegyél, mintha megcsókolnál, nemhogy hagyd, hogy rádobjalak egy asztalra, és képzeletbeli utamat járjam veled.

Hermione felmordult a mentális kép láttán. Pansy és Harry olyan pillantást váltottak, amitől Hermione még hangosabban visított. Ó, istenem! Ismerte ezt a pillantást. Ha Pansy elmondta volna Harrynek, akkor ez egy rémálom lett volna. Ki kellett mennie a szobából, mielőtt zavarba hozná magát. Vagy mielőtt Pansy megtette volna helyette. Hermione hálát adott, hogy még mindig Draco mögött volt, és a férfi elfordult, mielőtt meglátta volna az arcát. Soha többé nem állt volna szóba vele, ha látta volna a lány reakcióját az „asztal” megjegyzésére.

– Szóval nem fog működni, Potter – összegezte Draco, és visszafordította a figyelmét Harryre. – Figyeld csak meg. Már a puszta gondolattól is teljesen egérszerűvé vált. Majd vadászok, és keresek egy saját társat. Talán megkérdezem, hogy Aurelia még mindig szingli-e. Ő mindig is készen állt egy kis…

– Megteszem.

Hangosan kimondta, rájött, amint a férfi egy másik nő nevét mondta ki. Ellenállt a késztetésnek, hogy ordítson magával. Harry kissé zavartnak tűnt; Pansy teljesen elragadtatottá vált.

Draco megrázta a fejét.
– Nem, köszönöm az ajánlatot, de nem tudod ezt megtenni. Ez nem a te világod, Granger. Még könyvtáruk sincs, bár történetesen tudom, hogy van egy tanterem azoknak az embereknek, akik szeretik a professzori szerepjátékokat. Felejtsd el.

– Igazad van, Draco – helyeselt Pansy egy ragyogó mosollyal Hermione felé. – Meggondoltam magam. Nem fog működni. Nem tudja megcsinálni. Nem az ő műfaja. Veled végképp nem.

– Fogd be a szád, Pansy. Szerinted én képtelen vagyok rá? Majd én megmutatom neked. – Hermione nem volt biztos benne, hogy miféle boszorkányság vette át a hangját, de tovább folytatta. Ettől a lány is megdobbantotta az egyik lábát, és felszisszent. Biztosan egy vészmadár volt. Nem önként jelentkezett. Nem azért, hogy egy perverz klubba menjen Draco Malfoyjal.

Nem, nem hazudhatott magának. Ő ilyen volt mindig. Ha azt mondták valamiről, hogy nem lehet és kész, nem tudott ellenállni a kihívásnak, a lehetőségnek, hogy megmutassa valakinek a képességeit. És ha ez azt jelentette, hogy egy kis plusz időt tölthetett el Dracóval, a hosszú ujjaival és a mély hangjával, nos. Ez is a munka része volt.

– Harry, te vagy az osztályvezető – mondta az Oxfordot viselő lány toporzékolva. – Az archívumból kivezényelhetsz, hivatalossá teheted a megbízást.

Harry komoly, koncentrált arckifejezéssel vizsgálta a farmerja térdét, egyik hüvelykujjkörme egy laza szálba akadt.

Hermione ismét felszisszent.
– Harry. James. Potter.

– Igaza van, ez rossz ötlet. Több okból is, amelyek közül a legkevésbé a régóta fennálló…

Pansy megköszörülte a torkát.
– Harry. Tedd meg ezt, és én megteszem azt a dolgot.

Harry szája egy pillanatig hangtalanul mozgott, aztán a szemei kitágultak.
– Az a dolog? Azzal a puszta izével.

– Abszolút – bazsalygott Pansy. – Egy szempillantás alatt. Tegyétek ezt a kettőt arra az álcázott feladatra, és én megcsinálom azt a dolgot. A puszta dologgal. – Harry térdére tette a kezét, és megszorította.

– Malfoy auror, bemutatom az új társadat.

Pansy vigyora szélesen szétterült az arcán.
– Tökéletes – mondta.

***

Pansy az este végeztével nem hagyta, hogy Hermione nyugodtan elmeneküljön a hálószobája magányába. Követte Hermionét, és vigyora szinte az összes fogát megmutatta.
– Nos – kezdett bele a boszorkány, és tapsolt egyet. – Ez szórakoztató volt. Gyakrabban kell majd elkészítenem ezt az apróságot, ha ilyen eredményt kapjak.

Hermione az ágya szélére huppant.
– Ó, istenem. – Az ölébe hajolt, kezeit a hajába fúrta, és a térdébe üvöltött. – Mit tettem? Miért hergeltél így fel?

– Gonosz vagyok – válaszolt Pansy ragyogva. – Miért nem ültél fel a dohányzóasztalra? Talán kevésbé lett volna kínos nézni.

– Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem – nyavalyogta Hermione. – Ez valami szörnyű, hosszúra nyúlt bosszúterv? Egész idő alatt tervezgettél? Elveszed a legjobb barátomat, beköltözöl a vele közös házba, áthozod a legjobb barátodat, és végignézed, ahogyan én átváltozom… – A lány az arcába húzta a haját. – Ezzé?

Pansy hümmögött.
– A hosszú átverések a legjobbak. De nem. Nem gondoltam, hogy megteszed, csak látni akartam meddig tudlak hergelni. Biztos voltam benne, hogy meghátrálsz, és sikoltozva kirohansz. Egy másodpercig sem gondoltam, hogy ki fogod váltani az iránta érzett vonzalmadat. Mióta is csorgatod a nyáladat érte? Azóta, amióta az osztályon kezdett, ugye?

– Nem az én hibám – nyögte Hermione. Összecsuklott, fejét a párna alá temetve. – Nem az. Harry elrángatott egy osztályok közötti kviddicsmeccsre, ahol az új munkatársakat köszöntötték, és ő meg Draco azon vitatkoztak, hogy ki legyen az aurorok fogója, és engem kényszerítettek, hogy válasszak, mert én lennék a „logikus és Hermione”, aztán Draco levette az ingét, és nekem úgy kellett tennem, mintha egy bogártól fulladokoltam volna, mert leállt a légzésem. Egyszer jól megnéztem a mellkasát, és le kellett feküdnöm!

– Láttad a hátát?

Hermione nyöszörgött, és megrázta a fejét a párna alatt.
– Nem akartam megkockáztatni. A vállai már így is kikészítettek.

– Igazán? – Pansy leült az ágy szélére, és megveregette Hermione térdét. – Igazságtalan, tényleg. Ha tudtam volna, hogy olyan vállai lesznek, ha végre kiteljesedik, nos. Mindannyian megbánunk ezt azt.

– És azok a drága olasz öltönyök! – Hermione átfordult az ágyon, hogy a matracon elterüljön, párnát szorítva a hasához. – Extra szűkre szabatja őket, ugye? Egy galleont is le lehetne pattintani a fenekéről. Ezt nem kéne tudnom!

– Hm, Granger. Azért tudod ezt, mert állandóan őt bámulod. Csodálkozom, hogy a szemgolyóid nem hagynak apró foltokat a drága olasz öltönyein.

Hermione összeráncolta az orrát, és hátrahajtotta a fejét, hogy Pansyre nézzen.
– Ez nagyon baljóslatú csend. Nem is az. Ó, a fenébe, a pálca nem illik a varázslóhoz?

Pansy lassan megrázta a fejét.
– Ennél nagyobbat nem is tévedhetnél. De hagyom, hogy ezt magad derítsd ki.

– Nem fogok felfedezni semmit. Hallottad, hogyan beszélt hozzám. Szerinte olyan szexi vagyok, mint egy tányér. Nem érdeklem. Soha nem is fogom érdekelni. A képzeletemre kellene szorítkoznom, elmennem Harryhez, és megmondani neki, hogy a második adag desszert miatt jelentkeztem önként erre, aztán elkezdhetnék csomagolni, hogy elköltözzek egy tóhoz… Invernessbe. El fogja hinni, tudja, hogy gyenge vagyok a szénhidrát után.

– Draco érdeklődik irántad. Nem töltenél ennyi időt az archívumban, ha nem érdekelnéd. Semmi másra nincs szüksége, csak arra, hogy legalább hetente háromszor lent legyen, ahogy te mondod.

Hermione vágott egy fintort.
– Azt állítja, hogy fel kell frissítenie a memóriáját a homályos jogi pontok miatt. Rávesz, hogy mindenféle tekercseket és dobozokat keressek neki, és azok mindig a legfelső polcokon vannak, úgyhogy elő kell vennem a lépcsősámli. A szemétláda, ő maga is el tudná érni őket.

Pansy kuncogott.
– Hermione. Dracónak majdnem tökéletes a memóriája. Soha életében nem felejtett el semmit. Kifogásokat talál ki, hogy eljöjjön hozzád beszélgetni. Esetleg azért, hogy megnézze a lábadat, miközben a lépcsőssámlin állsz. Rövidebb szoknyát kellene viselned a munkahelyeden. Nagyra értékelné.

– Kétlem – mondta Hermione. – Három év. Három év nyálcsorgatás utána, és semmi. Azt hittem, talán egyszer vagy kétszer. Rajta kaptam, amikor nem vette észre, hogy látom az arcát. Azt hittem, volt ott egy kis vonzalom, de ennél messzebbre nem jutottam. Nem csinál semmit.

– Ó, drágám, mi lehet a probléma? – Pansy magas, öregasszonyos hangon szólalt meg. Megköszörülte a torkát, és visszaereszkedett a szokásos hangszínére. – Lehetséges, hogy nagyon-nagyon-nagyon fontos neki, hogy senki ne vádolhassa azzal, hogy gusztustalan eszközökkel szerezett meg a nőt? Mint például egy bizonyos főbenjáró átok, aminek a használatáért két évet töltött börtönben? Nem, természetesen nem. Fogalmam sincs, miért aggódna emiatt egy volt halálfaló.

Hermione a párnahuzat szélét tépkedte. Eszébe jutott, hogy olvasta Draco tárgyalásának jegyzőkönyvét, az Imperiusról, amit bevallott, hogy Madam Rosmerta és – közvetve – Katie Bell ellen használt. A Wizengamot több kérdést is feltett, hogy mit tehetett még a Sötét varázslattal, és mindet forrón tagadta. Még a pergamenen is nyilvánvaló volt az undora az ötlettől. Megértette, hogy a férfi miért volt olyan óvatos a következményekkel kapcsolatban.

– Rendben, igazad van.

Pansy arca ünnepélyessé vált.
– Hermione, nem ő fogja megtenni az első lépést. Akármennyire is vonzódik hozzád. Meg fogja győzni magát arról, hogy nem érdekled, és valószínűleg már meg is tette, ha három éve csak beszélgetsz vele. Ha akarod őt, akkor rohadtul világossá kell tenned, hogy akarod. Cukkolni fog, viccelődni, flörtölni, és jó kis műsort fog csinálni a feladathoz, ha ezzel éri el a célját, de egyébként? Egy ujjal sem fog hozzád nyúlni, hacsak nem tudja a legapróbb, legapróbb, legapróbb, legapróbb…

– A legcsekélyebb.

– A legcsekélyebb kétségek árnyéka, hogy bátorítást kap erre. Ha fel akarsz mászni arra a fára, márpedig annyira nyilvánvalóan akarsz, akkor egy kicsit agresszívebbnek kell lenned. Kihívni őt. Tedd világossá, hogy nem csak hogy nincs vele semmi bajod nincs vele, hanem egyenesen sóvárogsz utána.

– És mit javasolsz, hogyan tegyem ezt? Dugjam fel a kezét a szoknyám alá, és mondjam azt, hogy „segíts elélvezni, Malfoy”?

– Nem is rossz módja a dolognak, tényleg.

– Pansy! Csak vicceltem!

– Én nem. Ha ilyesmit mondasz neki, elveszíti a gondolkodás képességét. – Pansy ledőlt az ágyra, térdeit felfelé húzta, meztelen lábujjait a vastag paplanba fúrta. – Szerencsés vagy, tudod. Az én tapasztalataim előnyeit élvezheted. Tudom, hogyan kell ezt a férfit ágyba csalni.

– Ez egy bizarr beszélgetés. Tényleg a volt barátnőjétől kellene szextippeket kapnom? Valahogy illetlennek tűnik.

– Ha valamiben a legjobb akarsz lenni, akkor tanulj a szakértőktől. És én – Pansy a körmeit az ingére csiszolta. – Én szakértője vagyok annak, hogy Draco Malfoyt térd kényszerítsem. Képletesen szólva. Tekintsd magad hihetetlenül egyedülállónak, ha térdre borul előtted.

A boszorka megcsapkodta Hermione kezét.
– Fogalmad sincs, mennyire boldoggá tesz ez engem. Végre valaki más is hasznosíthatja ezt a tudást. Örülök, hogy végül is te vagy az, mert Aureliát sosem kedveltem. Nem természetes barna, tudod. Megpróbálta befesteni, hogy felkeltse a figyelmét.

Hermione felsóhajtott, és megmozdult az ágyon, hogy kirántsa a ruhája szegélyét a nő vádlija alól. Keresztbe tett lábakkal felült, és a térdére simította a szoknyát. Talán egy kicsit hosszú volt, de puha és meleg, és a kék olyan jól ment a szeméhez.
– Ez nevetséges, Pansy. Nem fogok belőle semmit sem használni.

– Csitt. Majd fogod. Majd én gondoskodom róla. Használd a praktikus tippjeimet Draco elcsábításához. – Pansy felemelte a kezét, egyik ujjával a plafonra mutatott. – Először is, cserélj parfümöt. Amit most viselsz az túlságosan édes. Az orra miatt a legtöbbször a tüsszentés határára kerül, amikor a közeledben van. Tudom, hogy ma este megfájdult tőled a feje.

– Már öt éve ezt a parfümöt használom, Pansy. Eddig még soha nem panaszkodott.

– Soha nem próbáltad még aktívan ágyba csalni. Ez egy tinilány parfümje. Te egy nőnek valót akarsz. Vegyél valami olyat, aminek van súlya. A Shalimar egy klasszikus.

– Shalimar mugli.

– Guerlain varázsló volt, és aki mást állít, az hazudik. Ettől függetlenül, parfüm. Valami ezen a téren. Van egy, amit különösen szeret. Megszerzem neked a nevét. Másodszor, cserélj cipőt. Vegyél magasabbat. Szép, magassarkú cipőt. Te egy apró, pici izé vagy, és ez felizgatja, mert szereti a szó szoros értelmében felszedni a nőit, de ő több mint egy méterrel magasabb nálad. Kihúzza magát, ha állandóan félrehajol, hogy hozzád érjen.

Hermione a szekrényére nézett. Az ajtó nyitva állt, az összes ruhája szabadon volt attól az órától kezdve, amit azzal töltött, hogy kiválassza a ruháját a vacsorához. Hiábavaló erőfeszítés, tényleg. Draco egy szót sem szólt a ruhájáról.

Az ingeit, szoknyáit, nadrágjait és ruháit évszakok és színek szerint sorakoztatta fel. A szekrény tetején körbefutó polcon átlátszó műanyagdobozok halmai álltak, mindegyikben egy-egy fotó a tartalmáról. A cipők, amelyeket valójában viselt, a szőnyegen voltak szétszórva. Hermione az orrát ráncolta. Oxfordok, tornacipők és gumicsizmák. A fenébe.

– Két tucat pár magassarkú cipőm van. Tudnod kell. A legtöbbet te vetetted meg velem.

– Mégsem hordod őket soha. – Pansy fintort vágott a lányra. – Pedig a lábad elképesztően jól nézne ki. Ezért vettem veled annyi mindent. Egyfolytában próbálkozom, de te minden alkalommal keresztbe teszel nekem. Nem élvezed a hangjukat? Harryt is meg tudom rázni, ha átsétálok egy szobán. – Végigsimította az ujjaival az ágyat. – Katt, katt, katt, katt.

– Nem éppen munkába illőek, Pansy – mondta Hermione, miközben ujjaival a párnán dobolt. – Egyszer megpróbáltam, és megcsúsztam az Átrium padlóján, és elejtettem az összes papíromat. Soha nem találtam meg az Avery-aktát. Újra kellett csinálnom az egészet a nulláról.

– És biztos vagyok benne, hogy ez volt életed addigi hat legboldogabb órája. A sarkak, Granger. Vedd fel. Ha szükséged van stabilitásvarázslatokra, akkor megtanítalak rá. Most pedig… Harmadszor.

A lány a plafon felé csóválta az ujjait.
– Hogyan vegyük rá Draco Malfoyt, hogy a falnak döntve kúrjon meg.

Hermione a párnát a padlóra ütötte.

Pansy felkuncogott, és feltápászkodott a könyökére.
– Ez felkeltette a figyelmedet.

– Fogd be! – Hermione megköszörülte a torkát, és az ölébe bámult. – Nem mintha erre az információra valaha is szükségem lenne, mert ahogy már megbeszéltük, nem érdekli, bármit is mondasz. De folytasd csak, ha ragaszkodsz hozzá. Csak azért, mert ragaszkodsz hozzá.

Pansy lassan kacsintott rá.
– Ha már megrántottad a karomat. Egy. Megharap. Keményen. Ha nyomot tud hagyni maga után, izgatott. Kettő. Szeret a viasszal játszani, úgyhogy ha még sosem csináltál ilyet…

– Már csináltam – mondta Hermione, a kezét bámulva, és eszébe jutott egy vékony fehér viaszréteg az ujjain. – Viktor szerette, de sosem csináltunk sokat. Én élveztem.

– Kiváló, akkor tudod, mire számíthatsz. Dracónak a mániája, és istenem, milyen alapos. – Pansy hümmögött magában. – Hol is tartottam? Ó, hát persze. Három. Szereti a figyelmet.

Hermione felhorkant, félig az ágyon lógott, hogy visszaszerezze a párnát, és hálás volt, hogy a testtartás felmenti a forróságot, amit az arcán érzett, amikor Pansy leírta Draco mitől indul be. Ezek mind olyan dolgok voltak, amiket ő is szeretett, és ettől megdobbant a szíve.
– Figyelem? Nem, ezt soha nem gondoltam volna.

Pansy elvigyorodott.
– Nem az a fajta figyelem. Szereti, ha figyelik. Azt mondja, exhibicionista, de ezt lefordíthatod magamutogatásnak is. Nem mintha ez indokolatlan lenne, tényleg. Nem téved, ha tudja, hogy minden férfi ő akar lenni, és minden nő alatta akar lenni. Ja, és szedsz valamilyen fogamzásgátlót?

Hermione összevonta a szemöldökét, miközben visszatelepedett az ágyra.
– Igen. Természetesen. Már régóta van egy implantátumom.

– Implantátum?

– Mugli dolog. Állandó fogamzásgátló.

Pansy boldogan csettintett a nyelvével.
– Jó. Mert a négyes a nagy szám. Teljesen ki fog teljesedni, ha el tud menni benned. Egyenesen a szemedbe fog nézni, és mmm. A hangok, amiket kiad? Imádja, ha egy nő nedves tőle.

Hermione arca élénk, égő vörösre változott. A lélegzete elakadt a torkában, és becsukta a szemét, amikor a képbe csapódott Draco szeme az orgazmus közepette, a forró ondójának érzése a combján.

Pansy felhorkant.
– Ó, úgy látszik, megtaláltam az egyik hóbortodat.

Hermione felkapta a párnát, és betakarta vele az arcát.
– Neeeeeeeem – nyöszörgött.

– Én voltam. Én voltam. Ó, ez fantasztikus. Hermione Granger el akar élvezni. Eltaláltam másikat is? Beszélj, Granger. Add fel.

Hermione belekiáltott a párnába, mielőtt motyogott.

– Bocsánat? Nem értetted? – mondta Pansy vigyorogva.

Hermione lecsapta a párnát.
– Ez mind tökéletesen hangzik, rendben? Tönkretetted az egész életemet, mert soha nem fogok ebből az információból semmit sem megvalósítani, és most már tudom, hogy hihetetlenül összeillünk. Minden, amit az előbb mondtál? Imádom. Imádom az egészet. Plusz szeretek könyörögni érte. És szükségem van rá, hogy megdicsérjenek érte. Tessék. Tessék. – Átdobta a párnát a szobán, levert egy képkeretet a falról. – Megmondtam. Most már boldog vagy?

Pansy elragadtatásában tapsolt.
– Imádni fog téged, Granger. Már alig várom.

***

Minden álmában, amit aznap éjjel álmodott, benne volt Draco. A fogai a nyakán, a hosszú ujjai egy csöpögő gyertyát tartottak, a szürke szemei csillogtak, ahogy lenézett rá. Úgy ébredt fel, hogy a keze a lábai között volt, a combjai még mindig csúszósak voltak, és az álom-Draco nyögésének elképzelt hangja járt a fejében. Hermione komolyan fontolóra vette, hogy betegszabadságot vesz ki, kizárólag azért, hogy otthon maradjon, és tudatosan irányítsa ezeket a fantáziákat. Már évek óta álmodott róla, de Pansy részletei mindent… jobbá tettek.

Hermione az íróasztala fölé hajtotta a fejét, kétségbeesett kísérletet téve arra, hogy a munkájára koncentráljon. Listákat kellene készítenie arról, hogy milyen kellékeket kell rendelniük a Zabini Pergamenektől, és felvázolnia az archívum következő hat hónapra szóló ütemtervét.

Nem kellene nyugtalanul mozognia a székében, valahányszor Pansy hangját hallja a fejében.

Beleharapott. Keményen.

Szereti, ha figyelik.

Ki fog teljesedni.

Hermione az ajkába mélyesztette a fogait, és szorosan megragadta a tollat, összeszorítva a combjait.

– Koncentrálj! – mondta magának. – Dolgozz. Két óra, amíg hazamehetsz. Akkor majd szórakozhatsz egy kicsit. Itt van ez neked.

– Magadban beszélni veszélyes jel, Granger.

Hermione felkapta a fejét, az arca égett. Draco az íróasztala előtt állt, fejét kíváncsian felé fordulva. A lány nem hallotta, hogy bejött volna a levéltárba, a vastag szőnyeg elnyomta a lépteit.

– Kicsit izgatottnak tűntél, hogy hazamehetsz. Jól érzed magad? Általában te szoktál kérdezősködni, hogy kaphatsz-e plusz órákat.

– Én… Nem érzem jól magam – mondta a boszorka. Határozottan bámulta az íróasztalát és az immár elpattintott tollat, és megparancsolta magának, hogy ne vegye észre, hogy a férfi új öltönyt visel, olyat, ami igazán kiemeli a vállszélességét. Természetesen fekete, fehér inggel és mélyzöld nyakkendővel, és ne azon gondolkodj, hogy ráveheti-e, hogy megforduljon, hogy láthasd a hátsóját. – Ma egy kicsit rosszul vagyok. Gondoltam, korán lelépek.

Hallotta, ahogy Draco kifújja a levegőt, és a szempilláin keresztül megpillantotta, hogy a férfi az íróasztal végének támaszkodik, a lábát kinyújtva, a bokáját keresztbe téve, a fényesre polírozott fekete cipője csillog az asztali lámpa fényében.
– Erre gondoltam.

Összefonta a karját, a pecsétgyűrűjén megcsillant a fény, és a lány figyelmét az ujjaira irányította. Az erőfeszítései, hogy ne adjon ki hangot, elterelték a következő szavairól.
– Gondoltam, hogy talán meggondolod magad. Vártam, hogy meggondolod, tényleg – mondta Draco.

Hermione visszahúzta a tekintetét a jegyzeteire, félredobta a törött tollat, és elővett egy másodikat a kristálytartóból. Leírt egy szót, kihúzta, aztán rájött, mit mondott a férfi.
– Micsoda?

– A tegnap esti bölcs döntésed, hogy önként jelentkeztél erre a feladatra. Azt hittem, hogy a nap nagy részében meggondolod magad. Mindig túlgondolkodsz. Talán ebben az esetben ez jó dolog, de nem csodálom, hogy emiatt ma rosszul érzed magad.

– Nem – szólt a lány. – Egyáltalán nem erről van szó.

Draco úgy folytatta, mintha meg sem hallotta volna.
– Ha Potternek rémálmokat akartál okozni, akkor megértem. Ez az egyik kedvenc tevékenységem, nem hibáztathatlak érte. De őszintén, Granger, nem kell ezt tenned. Nyugodtan visszaléphetsz. Aurelia valószínűleg hajlandó lenne rá, ha nem jár még mindig azzal a spanyol pasassal.

Hermione letette a tollat, és becsukta a jegyzettömbje bőrborítóját. Összefonta a kezét, és felnézett Dracóra az íróasztal túloldalán.
– Már mondtam neked. Hajlandó vagyok rá.

Draco az ingujjával babrált, megigazította a francia mandzsettáját zárva tartó ezüst kígyófejet. – Rendben. Megpróbáltam méltóságteljesen kiszállni. De legyünk őszinték. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Nem hiszem, hogy képes vagy rá.

Összevonta a szemöldökét.
– Tessék?

– Együtt dolgozunk. Nem vagyunk… Azt mondtad, barátok vagyunk a vacsoránál. Nem tudom, hogy ez pontosan igaz-e, de elég jól dolgozom együtt Potterrel, és te vagy a legjobb barátja, szóval talán van valami átviteli tulajdonság. De legjobb esetben is barátok vagyunk, ezt világossá tetted. Vacsorázhatunk, beszélgethetünk, meg minden, de ez nem arról fog szólni, hogy összefutunk egymással a menzán, és Floyd Miller megdöbbentő ábécéírási képtelenségét vitatjuk meg.

– Malfoy, meg tudom csinálni.

Draco tovább beszélt, miközben megvonta az egyik vállát, az öltönykabátja zizegett.
– Itt nem ez fog történni. Ha úgy kell viselkedned, mintha a játszótársam lennél egy szexklubban, akkor mit teszel? Abszolút minimum az, hogy kezemet rajtad tartanám. Persze bárki mást visszautasíthatnál, a beleegyezésed nélkül semmit nem tennék, de az emberek szemet vetnének ránk, ha te is visszautasítanál engem. És mivel soha nem adtál rá semmi jelet… Barátok vagyunk. Ahogy tegnap este is mondtam, kétlem, hogy még egy csókot is tudnál színlelni, nemhogy…

Hermione talpra szökkent, a széke megakadt a szőnyegben, és felborult mögötte.

Draco pislogott, és megfordult, hogy ránézzen.

– Meg tudom csinálni – mondta Hermione összeszorított fogak között. – Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy nem tudom?

– Nem tudsz úgy tenni, mintha azt akarnád…

– Akarod, hogy bebizonyítsam? Akkor most rögtön megcsókollak.

Draco kuncogott.
– Persze. Csak így, és máris mehetsz.

Körbejárta az íróasztalt, Draco lábának mindkét oldalára lépve. Mindkét kezét a férfi vállára tette.
– Nyugodtan hátrálhatsz – mondta, szándékosan lemásolva a férfi akcentusát, bár reménye sem volt arra, hogy utánozza a hangja mélységét. – Hacsak nem te vagy az, aki nem annyira lelkes.

A férfi szeme összeszűkült. Kiterjesztette a karját, ujjai az íróasztal pereme köré tekeredtek.
– Kihívsz egy csókra, Granger?

– Igen. Tízig számolok, és elengedlek, Malfoy. – A lány vigyorgott a férfira. – Lehet, hogy kivetíted, és nem tudod ezt csinálni.

Draco bámult rá. A szemei elsötétültek, ahogy a nő figyelte. Aztán a szemétláda rá mert vigyorogni.
– Tíz – mondta.

Hermione lábujjhegyre állt. Egyik kezét a férfi hajába túrta, megragadta a tarkóját, és lehúzta.

Draco figyelte a lány szemét, amíg a szája hozzá nem ért az övéhez. Látta, ahogy a férfi szempillái lejjebb ereszkednek, érezte, ahogy egy kis remegés fut végig rajta. Egy apró, incselkedő puszit szánt a férfi ajkának, de az a remegés valami megtört benne. Megbillentette a fejét, és keményen megcsókolta a férfit.

Körmei végigkarcoltak a férfi haján és a tarkóján. Megragadta a nyakkendőjét, ökölbe szorítva a selymet. Draco morogva felemelte a kezét, hogy átkarolja a boszorkány derekát. Előre rántotta, és áthelyezte a súlypontját. Az egyiket a lány lábának külső oldalához tette, és a másikat a combjához nyomta.

Draco a nyelve hegyével végigsimította a lány ajkait, a boszorka pedig közelebb simult hozzá, a keze a kabátja belsejébe csúszott, hogy a mellkasán pihenjen. Olyan szilárd volt, olyan meleg, és átkozott legyen Pansy, amiért nem említette, hogy a férfi hihetetlenül jól csókol. Átkozott Pansy kétszeresen is, amiért igaza volt a szoknyája hosszával kapcsolatban. Ha aznap rövidebbet vett volna fel, akkor még feljebb tolhatta volna magát a férfi lábán anélkül, hogy az anyag olyan kínosan összegyűrődött volna. Leengedte a kezét a varázsló mellkasáról, megragadta a szoknyáját, és néhány centivel feljebb húzta.

Ott van. Ennyi volt. Az anyag eltűnt az útjából, és érezte, milyen puha a nadrágja a combja belső felén. A lány nyöszörgött a csókba, ujjai a férfi kabátja alá csúsztak, hogy az övébe kapaszkodjanak.

Draco az egyik kezét felhúzta a boszorka hátán, és az ökle köré tekerte a fonatának hosszát. Megrántotta, tovább billentve a fejét, mielőtt a nyelvével gyorsan, felfedező jelleggel végigsimított az övén. Mindkét keze a fenekére esett, felemelte a lányt, és teljesen magához húzta, a térdét behajlítva, hogy a boszorkány a combján lovagoljon.

Mielőtt a lány megállíthatta volna magát, megrándult. A férfi lába tömör izom volt az övéi között, és még a kettejüket elválasztó ruharétegek sem tudták megakadályozni, hogy még többet keressen. Ha egy kicsit előrehajolt, csak egy kicsit…

A férfi lába megfeszült és felemelkedett, pontosan oda nyomta, ahová a lány akarta. Hermione ismét nyöszörgött, és fogait az alsó ajkába mélyesztette, körmei a tarkójába vájtak.

Draco egy hangot adott ki, egy mély hmm-t, ami mintha félig megakadt volna a torkán. Hermione szíve hevesen kalapált. Visszahúzódott, a fogai között kaparta a férfi ajkát, hogy ránézzen. A szemei csukva voltak, az arca rózsaszínűre pirult, és a pulzusa a gallérja felett lüktetett. Bármennyire is csábító volt egy második csókra, visszafogta magát. Bebizonyította, hogy igaza van.

Hermione a mellkasához simította a nyakkendőjét, és figyelte, ahogy remeg a keze.
– Ez… ez volt. – A hangja sokkal rekedtebben jött ki, mint amire számított. Durván megköszörülte a torkát. – Akkor milyen volt? Még mindig úgy gondolod, hogy vissza kéne lépnem?

– Uh. – Draco kinyitotta a szemét. A sápadt szürkeség pala színűvé változott. – Nem?

Hermione remegő lélegzetet vett.
– Jó. Ez… ez jó. Akkor készen állunk. Én… – A lány a háta mögé nyúlt, és a férfi lábát nyomta. – Le… le tudnál… le tudnál tenni? – kérte.

A férfi rápislogott, aztán lassan leeresztette a térdét, hogy hagyja lecsúszni a földre, a kezei pedig az oldalára hullottak. A szája duzzadtnak tűnt, és Hermionénak le kellett küzdenie a késztetést, hogy végigsimítson rajta az ujjaival.

Draco megnyalta az ajkát, és Hermione térdei megroggyantak. Megragadta az íróasztalát, és felborította a tolltartóját. Draco és ő is igyekeztek elkapni a tartót, mielőtt az a padlóra esett volna, és az ujjaik összekeveredtek volna. Hermione visszarándult, a keze bizsergett a rövid érintéstől.

– Semmi baj, hagyd csak, majd később összeszedem.

Lerántotta a táskáját a szék háttámlájáról, megkerülte az íróasztal túloldalát, és kirohant, nem törődve azzal, ahogy a férfi utána kiált. Ha még egy percet eltölt mellette, fogalma sem volt, mit fog csinálni. Ki kellett mennie, haza kellett mennie.

Hazamenni. Bezárni az ajtaját, kivetni a szobára egy hangelnyelő bűbájt, és egyenesen lefeküdni. A liftben Hermione remegő ujjakkal a szájához ért.

hozzászólások: 0