4. fejezet

Hermione megragadta és megállásra késztette Pansyt egy utcai lámpa alatt, és intett Harrynek, hogy menjen tovább nélkülük. A férfi egyszer hátrapillantott, majd vállat vont, és eltűnt a sarkon.

– Biztos, hogy jól nézek ki? – kérdezte Hermione. – Csinálnom kellett volna valamit… – Az arca felé mutatott. – Többet?

– Granger, jól nézel ki. Több mint jól. – A lány kinyúlt, és megfogott egy darabot Hermione hajából, a vállára húzta, hogy az arca mellett lógjon. – A hajad leengedve. Csak ez fogja érdekelni.

– Azt mondta, hogy így szereti – mondta Hermione. Nem egészen így, gondolta. Azt mondta, bele akar túrni a kezével. Azért mondta el, hogy egy kicsit részletesebbé tegye a képzeletbeli első flörtjüket. De…

Az, ahogy a férfi ránézett, amikor ezt mondta volt az, amit nem tudott kiverni a fejéből. A tekintete egyszerre volt sötét és távoli, szinte…

Majdnem vágyakozónak mondaná, ha nem tudná jobban.

Mély levegőt vett, és végigsimította a kezét a köpenye alatt a karján, végigsimítva bársonyruhája ujjait. Pansy megpróbálta meggyőzni, hogy vegye fel az egyik ruhát, amit a butikban vásároltak, de ő visszautasította. Nem volt felkészülve arra, hogy a Harryvel való dupla randevún debütáljon valamelyik ruhával. Soha többé nem tudott volna a szemébe nézni.

A szöges cipőkkel kapcsolatban is harcolt Pansy ellen, maradt az alacsony, sima sarkú cipőknél. Az ibolyaszínű parfümnél is megadta magát, bár nem talált semmi mást, amiről úgy gondolta, hogy Dracónak tetszene, így inkább lemondott róla.

Megérintette a mellkasát a köpeny alatt. A ruha mélyebben kivágott volt, mint amilyeneket általában viselt, és a felsőtestét átszelő lila átok hegének felső két hüvelyknyi részét is felfedte. Nem ez volt az egyetlen sebhely, amit ragaszkodott ahhoz, hogy eltakarva tartson, a karján lévő, és ami miatt hosszúujjú volt rajta, de még mindig kicsit ideges volt, hogy láthatóan hagyja.

Pansy észrevette a mozdulatát, és felhorkant, belenyúlt a köpenyébe, hogy előhúzza a karját.
– A legcsekélyebb figyelmet sem fogja erre fordítani – mondta Pansy. – Minden idődet azzal töltöd, hogy ránézel, és azt mondod, hogy „fúj, nézd azokat a sebhelyeket”, vagy bámulod, és arra gondolsz, hogy „a francba, miért nem fektetem meg most azonnal ezt a férfit”.

– Pansy!

– Akkor az utóbbit. – Pansy rávigyorgott. – És ettől függetlenül, ha tényleg észrevette, túlságosan is úriember ahhoz, hogy bármit is mondjon. Hosszúujjút és lengő szoknyát megengedtem neked, úgyhogy fel kell vállalnod az édeskés dekoltázst. Különben duzzogni fogok. Azt akarod, hogy duzzogjak?

– Az attól függ. Ha duzzogsz, akkor abbahagyod a hétvégi villásreggelire szánt leveles sütemények készítését?

– Természetesen. Soha többé nem lesz péksütemény a házban.

Hermione elmosolyodott.
– Ó, rendben. Meggyőztél. Nem tudok a süteményeid nélkül élni.

Pansy egy újabb tincset húzott előre Hermione hajából a vállára.
– Imádni fogja, Granger. Nyugodj meg. Azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat.

– Ha biztos vagy benne, hogy én…

– Granger! – szólt rá Pansy szuszogva. – Hagyd abba a nyafogást! – Hermione mögé lépett, mindkét kezét a vállára tette, és az épület sarka mögé lökte.

Az étterem ajtaja nyitva állt, ragyogó aranyszínű fény áradt ki a járdára, és kirajzolta a két várakozó férfit. Hermione alig vette észre Harryt. Minden figyelmét Draco kötötte le. Egyik lábát egy díszes fehér kőre támasztotta, mindkét kezét fekete felső kabátja zsebeibe dugta, gallérja felhajtva az állkapcsa körül, szája sarkában cigaretta, és…

És ezüstkeretes szemüveg ült a hegyes orrán.

– Ó – szólalt meg Pansy Hermione nyikkanására. – Biztos sokat olvasott ma. – Hermionéra vigyorgott, a szeme csillogott. – Meglepetés!

Elsétált, Hermionét pedig otthagyta, hogy dermedten álljon, és bámulja Dracót. Nem volt biztos benne, hogy tátva maradt a szája, de lehetséges volt. A szemüveg kiemelte az arccsontjainak vonalait, és felhívta a figyelmet a szemére, amely majdnem olyan fényesen ragyogott, mint a hold a feje fölött.

Draco kiegyenesedett.
– Hermione.

A férfi halkan csengő hangja kirázta a lányt a mozdulatlanságából. Randi, emlékeztette magát. Randevú. Több mint egy éve. Már látta volna azt a szemüveget. Esetleg lerántotta az arcáról, és egy közeli asztalra dobta, amikor a lány az ölébe mászott.

Ez a kép előremozdulára késztette a lányt.
– Szia! – mondta, ahogy odalépett hozzá. – Ööö… szemüveg.

Draco a cigarettáját a mögötte lévő homokos tálcára dobta, és füstöt fújt ki felfelé.
– Hosszú nap – közölte. – Kifárasztotta a szememet. Tudod, hogy van ez.

Hermione bólintott, kezeit a köpenye szélére zárta, hogy ne nyúljon fel, és ne húzza végig az ujját a szemüvegének sávján, majd a füle ívén. Nem bízott abban, hogy képes lenne abbahagyni, ha elkezdené.

– Egyébként – szólt Draco, alig mozdult az ajka. – Van egy riporter az utca túloldalán. Úgy néz ki, mint Vitrol egy nagyon rossz kalapban. Elhozta a fényképészét. Benne leszünk a Próféta reggeli kiadásában.

– Ó – rebegte a boszorka, és kényszerítette magát, hogy ne forduljon meg. – Nos. Várható volt, nem igaz? Megjelenés a nyilvánosság előtt, meg minden. – Feszes mosolyt erőltetett magára. – Nem először kerülök a pletykalapokba. El sem tudom mondani, hányszor vádoltak már azzal a cikkeiben, hogy Harryvel szórakozom.

Draco felnevetett.
– Általában a címlapon végeztem. Méghozzá valódi riportertokban, nem pedig pletykalapokon. Tudod, ez lesz azon kevés alkalmak egyike, amikor a Reggeli Próféta nem fog engem láncra verve szerepeltetni. – A hangja ellágyult, ahogy beszélt, de Hermione fülének ugyanakkor megkeményedett tónusú volt, az utolsó szónak merev, bár finom hangsúlyt adott.

A lány felnézett a férfira, a szemei körüli enyhe feszültségre, amelyet szinte eltakart a szemüveg pereme, és közelebb lépett.
– Azért jöttek, hogy találkozzunk. Adjuk meg nekik, amiért jöttek. – Lábujjhegyre állt, egyik kezét a férfi kabátjának hajtókája köré kulcsolta. Draco fél szívdobbanással később lehajolt, ujjai a lány derekát érintették.

Könnyed üdvözlésre gondolt, de a férfi szájának forrósága átjárta őt. Ugyanaz a késztetés ragadta el, amit az archívumban érzett. Felcsúsztatta a kezét, hogy a férfi tarkójára tekeredjen, és egy sokkal erősebb csókba rángatta.

Draco az oldalát simította végig, hüvelykujja a csípőjét dörzsölte a köpenyen keresztül. Ezúttal ő lépett először, ajkai szétnyíltak, hogy az övéhez illeszkedjenek. A férfi lágyan tartotta a száját, a csók minden egyes változása lassú és vontatott volt.

Hermione nem hagyta, hogy sokáig lágy maradjon. Belekapaszkodott a kabátjába, és nyelvével végigcsúszott az alsó ajkán, néma követelésként. Draco egy halk hangot adott ki, amitől szikrákat szórt a lány agyában, és átvette a csókot, keményen a szájához szorítva.

Megragadta a derekát, ujjai a gerince mindkét oldalára fúródtak, és addig emelte, amíg már lábujjhegyen állt. A férfi nyelve végigcsúszott az övén, és a füst és az édes ízét adta neki, amit már felismert, mint a dohánykeverékét, egy olyan ízt, amire kezdett vágyni. A lány azt mormogta neki: – Még.

Draco levette a lábáról, karjait a dereka köré kulcsolta, hogy magához szorítsa. A szikrák az agyában tűzbe borultak. Nem tudta megállni, hogy elfojtott nyögéssel válaszoljon, a kezeivel eltolta a férfi gallérját a tarkójáról. Az ujjaira csavarta a varázsló hajvégeit, és megrántotta.

Draco morogva mélyesztette fogait a lány ajkába. Valamit suttogott neki, amit ő egy kérdésnek vélt. Valamit, amit kétségbeesetten el akart hinni, hogy kérés.

Meg kellett állnia, mielőtt engedne a kísértésnek, hogy felhúzza a ruháját, és a férfi csípője köré tekerje a lábait. Megfogta a varázsló arcát, a szája sarkához érintette a nyelvét, és megszakította a csókot.

Eltartott néhány másodpercig, aztán Draco leeresztette a lányt a lábára, és elhúzódott, a szemüvege alsó fele bepárásodott.
– Rendben – mormolta halkan Draco, miközben hüvelykujjával végigtörölte a száját. – Ez…ez működik.

Hermione maga is több mint egy kicsit ködösnek érezte magát. Megragadta a kabátját, hogy stabilan tartsa magát.
– Igen. Ez… ez… ez kellene… – Előrebillent, hogy a fejét a férfi mellkasára verje, és nehezen találta a szavakat. – Igaz?

Draco a feje fölött átnézett az utca túloldalára. Hermione eléggé megfordult ahhoz, hogy lássa, ahogy a fotós kétségbeesetten káromkodik és rázza a fényképezőgépét, Rita pedig a táskájával a vállát döngeti.

Draco lekapta Hermione kezét a hajtókájáról, hogy csókot nyomjon az ujjpercére.
– Igen. Ennek elégnek kell lennie. – Megköszörülte a torkát, és felemelte a fejét. – Nagyon hihetőnek fogunk tűnni a holnapi újságban. Gyerünk már! Potter és Pansy hátrahagyott minket.

A férfi a kezét az övé köré fonta, és gyengéden megrántotta. Hermione gondolkodás nélkül követte az étterembe, minden figyelmét a varázsló bőrének melegére összpontosította, amit csak a két gyűrű szalagja szakított meg, amit viselt, és az, ahogy a keze mintha átölelte volna az övét. Nem tudta megállni, hogy ne képzelje el, mennyire be tudná fedni a testét, ha széttárná az ujjait, milyen könnyen átvenné az irányítást felette. Megborzongott, és erősen az ajkába harapott, hogy elterelje a figyelmét.

Draco megállt a ruhatárnál, és előreengedte őt, hogy levegye a felső kabátját, átadta a pult mögött álló boszorkánynak, mielőtt intett Hermionénak, hogy forduljon meg. A lány visszatartotta a lélegzetét, amikor a férfi ujjai végigsiklottak a vállán, hüvelykujjai a nyaka oldalát súrolták, amikor lecsatolta a köpenyét, majd hátra billentette a fejét, hogy megérintse a mellkasát. A férfi lehajolt, és megcsókolta a homlokát, miközben rámosolygott.
– Leengedett hajadat – szólalt meg, hangja elég hangos volt ahhoz, hogy a ruhatáras boszorkány is hallja. – Tudod, mennyire szeretem ezt.

– Bármikor – válaszolt a lány, és megengedte magának, hogy félig lehunyta a szemét. A hangja mintha sötétebb lett volna, amikor ilyen közel volt hozzá, és ettől megremegtek a térdei. Nem tudott más válaszra gondolni ezen az egyetlen szón kívül. Miközben a férfi átadta a köpenyét, és átvette az jegyeket, a lány mély lélegzetet vett, és összpontosította magát. Valaki, aki már egy éve járt vele, nem reagálna így a férfi ajkának melegére a homlokán.

Az a valaki bolond lenne, döntötte el végül. Nem hitte, hogy száz év alatt megszokja ezt.

Megfordult, és Draco szemei tágra nyíltak. Lenézett, majd gyorsan visszapillantott a lány arcára, az arccsontjain egy csipetnyi rózsaszínnel. Hermione ellenállt a kísértésnek, hogy újra megdörzsölje a karját, vagy még lejjebb rántsa az ujját a csuklóján.

– Pansy azt mondta, a kedvenc színed a zöld – magyarázta a lány. – Nekem nincs sok randiruhám. – Lesimította a kezét a csípőjén, és felnézett Dracóra. – Tetszik neked?

– Igen – válaszolta Draco. Az ujjai megrándultak, és a háta mögé dugta a kezét. – Nekem tetszik. Jól nézel ki… jól nézel ki, Hermione.

Elmosolyodott, elégedett volt a ruhaválasztásával. Úgy ment át, mintha a barátnője viselné.
– Köszönöm, Draco.

Pansy és Harry ellépett a fal melletti díszes szökőkúttól, és csatlakozott hozzájuk.
– Megpróbáltak asztalt adni nekünk – mondta Harry. – Egy hátsó fülkét kaptunk egy kis veszekedés után.

Draco felnevetett az orra alatt.
– Az örök rejtély egy auror számára az én magasságommal. Lábtér vagy paranoia. – Hermione kíváncsi pillantására elmosolyodott. – Azt hittem, mostanra már észrevetted, hogy ilyen sokáig Potterrel éltél együtt. A jó aurorok nem szeretnek úgy ülni, hogy a hátuk szabadon van. Sosem tudhatod, ki lopakodik mögé.

– Harry sosem bánja, ha mögötte ülök. És téged sem zavart, hogy mögötted álltam a múltkor a házban – mondta a lány. – A széked mögött rengeteg hely van.

– Tudja, hogy nem áll szándékodban semmit csinálni a testével. – Pansy elvigyorodott. – Nos. Legalábbis nem borzalmasat. Csak a legjobb szándék egy másik irányba. Nem igaz, Draco?

A férfi olyan pillantást vetett rá, amit Hermione nem tudott értelmezni, de bólintott.
– Természetesen. Barátnő meg minden. A másfajta szándékok a szerep részei.

– Nem hagyhatnánk ezt abba, pont itt előttem? – mondta Harry panaszosan.

Pansy ártatlan arcot vágott.
– Harry, én csak úgy értettem…

– Egy éve vagyunk házasok. Azt hiszed, hogy átverhetsz engem?

Pansy kuncogott, és megcsókolta a férfi arcát.
– Meg kellett próbálnom.

A házigazda odalépett hozzájuk, és köhintett, hogy felhívja a figyelmüket.
– Malfoy, négyfőre. Az asztaluk készen áll.

Draco behajlította a könyökét, Hermione pedig a karjára csúsztatta a kezét. Mögöttük Harry és Pansy is így tett. A boxban rövid megbeszélés zajlott. Draco be akart csúszni a sarkába, hogy a hátának és a bal oldalának is falat állítson, de nyilvánvaló volt, hogy az asztal alatt nem lenne elég hely négy lábnak, ha az egyik láb ennyire hosszú.

A két férfi egy pillanatig vitatkozott azon, hogy ki hova üljön. Hermione és Pansy pillantást váltottak, majd egyszerre elővették a pálcájukat, és tértágító bűbájt varázsoltak az asztal alá. Harry és Draco megállt a szó közepén, mindketten szégyenkezve néztek.

– A nők befelé, a férfiak kifelé – közölte Pansy, miközben Hermione becsúszott a fülkébe, és Draco balján helyezkedett el. – Nem kell megnehezíteni a dolgot.

– És így a leghosszabb lábak is kívül vannak – tette hozzá Hermione. – Tényleg, uraim. Ez az auror hatékonysága?

– Mindig meg kell bonyolítaniuk a dolgokat – sóhajtotta Pansy.

– Ezt én is észrevettem. – Hermione hangja elakadt, amikor Draco megütötte a térdét, miközben letelepedett a mellette lévő fülkébe. Nem volt biztos benne, hogy szándékos volt-e. Próbaképpen úgy igazított a helyzetén, hogy a combját a férfi combjának támasztotta. A varázsló nyelt egyet, tekintete lefelé siklott, Hermione pedig elrejtett egy mosolyt. Nem, letetett ilyen reakciója az érintésre.

Egy felszolgáló jött egy kancsó vízzel az asztalhoz, és felvette az italrendeléseiket – három pohár bor, egy konyak –, mielőtt kiosztotta volna az étlapokat.

– Ne rendeljetek semmit, amiben lazac van – kérte Pansy. – Láttam, ahogy kihozták az előbb, és nem tetszett a kinézete. – Megbökte Harry vállát. – Ha szeretsz engem, akkor a bárányos daube-ot fogod kérni. Tegnap csináltam, tökéletes lesz ma este.

– Akkor ez az én rendelésem – egyezett bele Harry, és becsukta az étlapot.

– Tudod, hogy szeretlek, Parks, de én a filé mignont választom – mondta Draco. A férfi elvigyorodott a lány ráncos orrára pillantva. – Bordelaise-szósszal, csak neked.

Hermione megvizsgálta az ételek rövid, minimális választékát, amelyek mindegyikéhez részletes leírás tartozott, és elnevette magát.
– Hölgyeknek szóló étlapot adtak? Ezen nincsenek árak!

Pansy elvigyorodott.

– Egyik étlapon sincsenek árak, Granger – magyarázta Draco. – Ha emiatt kell aggódnod, akkor nem kellene itt lenned.

– Csak viccelsz. Pansy, tudtam, hogy ez egy drága hely, de őszintén.

Pansy felnevetett.

– A szakács ragaszkodik ahhoz, hogy a felhasználás napján minél több hozzávalót szállítsanak le. Retteg a frissességtől, és ez nem olcsó mulatság, tekintve, hogy egyes dolgoknak milyen messzire kell utazniuk. Még varázslattal is, a manióka egyenesen Brazíliából való beszerzése a betakarítás napján némi erőfeszítésbe kerül, és ez költségekkel jár. – Pofát vágott Draco felé. – Feltételezem, hogy a személyzeti kompenzációm miatt kell a saját éttermemben ennem a szabad estémen.

– Eszembe sem jutott, hogy ezt igénybe vegyem – mondta Draco. – Azt akartam, hogy egy szép helyen együnk, ahol biztos lehetek benne, hogy a konyha tiszta és penészmentes. Téged ismerve, Parks, mindannyian a padlóról ehetnénk ott. A mosogatók valószínűleg félelemben élnek miattad.

– Igaz. – Pansy belemártotta az ujjait a vizespoharába, és egy cseppet Draco felé suhintott. – Rendben, elfogadom ezt az érvelést. Ami az árakat illeti, Granger. Nem véletlenül vendégel meg ma este Draco mindannyiunkat.

Hermione megkocogtatta az állát, és úgy tett, mintha gondolkodna.
– Ebben az esetben egy tucat homárnak elégnek kell lennie.

Draco belenevetett a vizespoharába, és egy puffanással letette.
– Szép. Nagyon szép. Feltételezem, úgy értetted, hogy egy tucatot kell megosztani.

– Szerezz magadnak homárt, Draco Malfoy – incselkedett Hermione. – Én mind az egy tucatot magamnak követelem. – Felemelte mindkét kezét, messze egymástól. – Én a nagyokat szeretem.

Harry fuldoklott. Pansy megveregette a hátát, és megrázta a fejét Hermione kérdő tekintetére. – Semmi – csitította a lány. – Semmi baj.

A pincérnő az italukkal az asztalhoz lépett, és ragyogó mosollyal üdvözölte őket.
– Potter séf, örülök, hogy látom. Jól halad ma este a daube.

– Örömmel hallom. – Pansy rámosolygott a pincérnőre. – De Pansy, amikor nem vagyok szolgálatban.

A pincérnő felnevetett.
– Értettem, Pansy. Szeretne valamit az étkezéshez? – kérdezte, és előhúzott egy tollat a kusza fekete kontyából. – Van egy kitűnő burgonya-póréhagymalevesünk, kecskesajtos-paradicsomos bruschetta, vagy spenóttal és mogyoróhagymával töltött portobello gomba.

– Még szükségünk van néhány percre – mondta Pansy.

A pincérnő elsétált, Hermione pedig Draco felé fordult.
– Ugye tudod, hogy csak ugratlak, Dra-Draco?

Szemüvege mögött a szeme tágra nyílt és fókuszálatlan volt, pupillái teljesen kitágultak.

Hermione érezte, hogy a hideg fut végig a gerincén. Megragadta a férfi ingujját, körmeit a combjába vájta, de a varázsló nem reagált. Nem volt biztos benne, hogy a férfi egyáltalán lélegzett.

– Pansy – sziszegte a lány.

Pansy felpillantott a menüből.
– A francba. A francba. Granger. Tedd, amit mondok, és ne kérdőjelezz meg!

Előrehajolt, tekintete Draco arcára szegeződött.
– Tedd a bal kezed az övére. Ne érintsd meg az alkarját, bármit is teszel. Fogd meg a kezét. A jobb kezeddel felfelé tedd a tarkójára. Az ujjhegyeid a hajába túrva, szorosan a koponyáján. Érezni fogsz egy feszes izmot. Nyomd le. Nyomd olyan erősen, ahogy csak tudod, amíg a keze remegni nem kezd. Használd a kibaszott ujjbegyeidet, ha kell.

Hermione azonnal engedelmeskedett, és megfordult a padon, hogy szembeforduljon Dracóval. A kezét az asztalra helyezte a férfi keze fölé. Az ujjai jegesek voltak, a leghalványabb remegés sem volt rajtuk. A jobb keze alatt a nyakán lévő izmok úgy érezték, mintha megkövültek volna. A lány beledörzsölte az ujjait, és olyan erősen nyomta, hogy félő volt, a nyomástól előre tudná lökni a férfit.

– Folytasd csak – mondta Pansy. Odasúgta Harrynek, aki kimászott a fülkéből, és elsietett. – Így tovább – ismételte meg a boszorka. – Tartsd a nyomást. Egy percig tart, amíg magához tér, és erre szüksége lesz.

Hermione Draco profilját figyelte, ujjai szorosan a keze köré fonódtak.
– Mi történt? – kérdezte halkan. – Mi… A pincérnő jött, és ő csak… elment valahova.

– Emlék – magyarázta Pansy. – Csapdába esett. Általában nem szokott ilyen mélyre menni, de amikor igen, akkor…

Draco beszívott egy mély lélegzetet, és többször pislogott. Az ujjai meghajlottak Hermione keze alatt. A nő végigsimított a hüvelykujjával az ujjperceken, és az ujjaiban érzett fájdalom ellenére továbbra is nyomást gyakorolt a férfi tarkójára.

– Itt vagyok – szólongatta a lány. – Draco, itt vagyok. Itt vagy nekem.

Lehunyta a szemét, és hosszan, remegve lélegzett ki.

– Itt vagyok – mondta Hermione újra. – Itt vagyok veled.

Draco lassan felnyúlt, és megfogta a lány csuklóját, elhúzta a kezét a nyakától.
– Jól vagyok – motyogta. – Visszajöttem.

– Ez rossz volt – mondta Pansy halkan. Átnyúlt az asztal túloldalára, és megérintette a férfi csuklóját, az ujjai remegtek, ahogy elhúzódott. – Mi volt az?

Draco megköszörülte a torkát.
– A pincérnő. Parks, megkérnéd őket, hogy küldjenek nekünk egy másikat? – Hátrahajtotta a fejét a fülke falának. – Fekete haj és tölgymoha.

Pansy elsápadt. Kicsúszott a fülkéből, a sarkai csattogtak a padlón.

– Tölgymoha – motyogta Hermione. – Mi…

– Bella. – Kinyitotta a szemét, és remegő lélegzetet vett. – A mi … edzéseink. A tölgymohát kedvelte.

Hermione következő lélegzete majdnem olyan remegésszerű volt, mint az övé. Bellatrix. Edzések. Bármire is képezte ki Bellatrix, Hermione el sem tudta képzelni, hogy a nő bármilyen módon is gyengéd lett volna. Ha már a puszta emléke is transzba zárta Dracót, ami rosszabb volt, mint amikor Harry elkezdte kimondani Voldemort nevét, Hermione nem akarta tudni, hogy Bellatrix mit tehetett Dracóval ezeken a foglalkozásokon.

Elmozdult a padon, szorosan magához szorította. Felemelte a bal karját, és a lány vállaira telepítette, hogy az oldalához szorítsa. Hermione a férfihez simult.
– Van… van valami, amit tehetek?

– Te már azt csinálod. – Levette a szemüvegét, hanyagul az asztalra dobta, és megdörzsölte a szemét. – Csak-csak ülj ide egy percre.

Hermione szó nélkül bólintott. Látta, hogy Pansy közeledik az asztalhoz, Harry közvetlenül mögötte, kezében egy összehajtogatott flanellel, de Pansy egy gyors érintéssel a karján megállította. Pansy találkozott Hermione tekintetével, lehajtotta a fejét, és a bárpult irányába vonszolta Harryt.

Hermione Draco mellkasára hajtotta a fejét, és hallgatta a férfi szívdobogását, amely még az öltönykabátján keresztül is gyorsan és hevesen dobogott. A férfi az asztalra tette a jobb kezét, és Hermione rátette az ujjait. A bőre olyan hideg volt, mint a gyűrűinek fémje.

– Honnan tudtad, mit kell tenned? – kérdezte egy perc múlva Hermione. Megfordította a kezét, és Hermione a tenyere köré fonta az ujjait. A férfi hüvelykujja lassan végigsimított a lány kezének szélén, lefelé és végig a belső csukló vékony bőrén, mielőtt a férfi a sajátjába zárta a lány kezét.

– Nem én voltam. Pansy észrevette, hogy te … elmentél. Ő mondta, hogy mit nyomjam meg.

Draco hümmögött.
– Jó. Ez olyasmi, amit a barátnőm tudna. Nem gyakori, de legalább néhányszor megtörténhetett az elmúlt évben.

– Van valami, amire figyelhetnék? – kérdezte Hermione. Anélkül, hogy megmozdította volna a fejét, felnézett a férfira. A bőre sápadtabb volt a szokásosnál, állkapcsa alján halványan látszottak a kék erek. – Valami, ami előre történik? Egy jel, hogy az embernek rossz lesz?

A férfi megrázta a fejét.
– Nem…– Lassan lélegzett be, egész felsőteste megmozdult. – Tényleg nincs mit tenni. Sokukat néhány másodperc alatt meg tudom állítani, de ha elég erős illat társul hozzá, akkor nem. Nem lehet tudni, hogy jön. De legtöbbször nem tart sokáig, egy percnél sosem tart tovább. Plusz, figyelembe véve néhány dolgot, amire emlékszem. Ez… nyugtalanító, hogy néhányba bezárkózom.

– El tudom képzelni – mondta a nő. – Hát, nem. Nem tudom elképzelni. Nem tudom elképzelni. De ha képes vagy egy érintéssel megnyugodni tőle, le vagyok nyűgözve.

– Pansy rájött erre, még az iskolában. Rossz napja volt, és felajánlott egy nyakmasszázst. Kifogás volt, hogy hozzám érjen, biztos vagyok benne, de elfogadtam. Ráhelyezte a hüvelykujját arra a pontra és… – Megszorította a lány kezét. – Ott megtalálta. Minden megnyugodott.

– Az egy akupresszúrás pont, ugye?

– Mmm, igen, ha a muglik így hívják. A gyógyító egyszer azt mondta nekem, hogy diginixusnak hívja. Amíg ezt a nyomást a nyakamra tudod gyakorolni, gyorsan kijövök belőle. Legtöbbször nem kell olyan keményen bánni vele. Maga az érintés elég. – A bal kezét a lány haja alá csúsztatta, és két ujjával lassú mozdulatokkal végigsimított a nyakán a gerincéig, majd fel a koponyájáig. – Így. Ez általában elég.

Hermione lehunyta a szemét. A férfinak elegáns, hosszú ujjai voltak, és a lány arra akarta bátorítani, hogy folytassa, hogy csúsztassa le a kezét a hátán és a ruhája alá. Három éve álmodott a férfi kezéről, és most, hogy lehetősége nyílt rá, rájött, hogy némileg módosítania kell a fantáziáján. A keze sokkal erősebb volt, mint amire számított.

– Értem már, miért működik – szólalt meg a lány. – Ez jó.

– Tetszik – mondta a férfi egy apró mosollyal. – A hajammal játszani, az is jó.

– Nem is gondolnád – sóhajtotta a lány. – Hozzád érni, hogy megnyugtassalak. Valahogy nem tűnik helyesnek. Mindig olyan irányított vagy, amikor a minisztériumban vagy. Elutasító, bizonyos értelemben. A legtöbb ember azt gondolná, hogy ha hozzád érnének, akkor gyorsan levennék rólad az ujjukat.

– Az más. Az idegenek, munkatársak. Nem személyes, igaz? De barátok és-és. És szeretők. Azokat sokkal szívesebben látjuk. – Lehajtotta a fejét, hogy ránézzen a lányra. – Szeretem, ha megérintenek, Hermione. Nem sok embernek engedem meg. Csak azoknak, akikben megbízom.

A férfi a szemébe nézett, a karja a lány válla köré fonódott. A szeme elsötétült; a feje úgy billent, mintha le akarná engedni. Hermione visszatartotta a lélegzetét, némán akarta őt.

– Malfoy – szólította meg Harry. – Minden rendben?

Hermione egy nagyon gonosz, gyilkos gondolat ötlött a fejébe.

Harry mögött Pansy széttárta a kezét, és bocsánatot mormolt neki.

Draco felült, kihúzta a karját Hermione körül, és elengedte a lány kezét. Összehajtogatta a szemüvegét, és becsúsztatta a zakójába.
– Rendben vagyok – válaszolta végül.

– Biztos vagy benne? Tudok…

– Potter. – Draco felnézett, arca üres volt. – Hagyd csak.

Harry összehúzta a szemét, de bólintott, és letette a flanelt az asztalra, miközben leült.

– David azt mondja, tíz perc múlva tud nekünk másik pincérnőt szerezni, amikor Angie visszajön a szünetről – mondta Pansy, megállt az asztal mellett, hogy gyorsan megrázza Draco vállát, mielőtt helyet foglalt Harry mellett. – Miért nem mentek ki, és gyújtotok rá egy cigire? Granger, menj vele.

Draco bólintott.
– Jó ötlet. Jól jönne egy. – Kicsúszott a fülkéből, és megfordult, hogy felsegítse Hermionét. Az ujjai melegek voltak, amikor a lány megfogta a kezét.

Azt hitte, hogy a férfi az étterem bejáratához vezeti majd, de végigrángatta egy kiszolgálófolyosón, majd a konyhákon keresztül, és biccentett a dolgozóknak, miközben elhaladtak mellettük. Egy piszkos hátsó ajtón át egy sikátorba jutottak. Draco visszatartotta a lélegzetét, és tovább húzta a lányt, a falhoz támasztott szemetesektől némi távolságra vezetve.

Amikor megállt egy magas kerítés mellett, és elejtette a kezét, Hermione megdörzsölte az ujjait. Bizsergettek a férfi szorításának melegétől. Figyelte, ahogy rágyújt a cigarettájára, és hátradől a kerítésnek dőlve, az ég felé fordított arccal. Bármennyire is szerette volna megkérdezni a tőle arról, mi történt a fülkében, a Harryvel szembeni reakciója egyértelművé tette. A téma le volt zárva.

Voltak más dolgok, amikről beszélhettek, és volt egy, amit meg kellett beszélniük. Hermione felemelte az állát, összeszedte a gondolatait.
– Amíg kettesben vagyunk – mondta végül –, el kellene kezdenünk eldönteni a további részleteket ezzel kapcsolatban…

A sikátorban való magányuk ellenére a lány a válla fölött átnézett, hátha hallgatóznak.
– Ez a feladat. Együtt láttak minket kint, lefényképeztek minket. Egyértelműen összebújva voltunk a fülkében. Szerinted ez elég meggyőző a klublátogatáshoz, ugye?

Egy pillanatig azt remélte, hogy a férfi nem ért egyet, de ahogy füstöt fújt ki az orrán keresztül, és bólintott.
– De igen – helyeselt Draco, lenézett, és a csizmája lábujjával eltolt egy darabka szakadt csomagolást. – Elég meggyőző játék Ez volt a cél.

Megköszörülte a torkát.
– A klub – szólalt meg Draco. – Gondoltam, pár nap múlva elmehetnénk. Semmi komoly… vagy…vagy. Vagy valós, legalábbis a mi sajátos „valódi” értékünkhöz képest. Semmi-semmi… eleinte nem. Bemutatkozás, körülnézés, hadd ismerkedjünk meg és érezzük jól magunkat azon a helyen. Megjelenünk ott, alapvetően. Évek óta nem jártam ott, és tudom, hogy a résztvevők megváltoztak. Mindenkit meg kell néznem, akit csak tudunk, meg kell jegyeznem az arcukat.

– Tényleg mindegyikükre emlékszel?

Felvonta a szemöldökét, arckifejezése rezignált volt.
– Kérdés nélkül, Granger. – Megkocogtatta a halántékát a cigarettáját tartó két ujjával. – Minden itt van fent. Ha lenne egy kis művészi képességem, le tudnék rajzolni mindenkit, akivel valaha találkoztam.

Hermione a vállára húzta egy hajtincsét, a végét végigsimította az ujjain.
– Van egy ötletem – szólalt meg a boszorkány. – Apropó, a mi értékünk a valódi. Arra gondoltam, hogy kellene egy jelzés. Egy emlékeztető, hogy ne veszítsük szem elől, miért is vagyunk ott.

– Egy biztonságiszó?

– Én valami fizikai dologra gondoltam. – A nő előre lépett, és ujjait a férfi karja köré csúsztatta, háromszor megnyomva a csuklóján egy ínat. – Valahogy így. Lehetne egy szorítás vagy egy kopogtatás. Három egymás után egyértelművé teszi, hogy nem véletlenül történik. Így mindketten tudjuk, hogy bármi is történik utána, az a szerep része.

A férfi lenézett a lány kezére, szempilláit leeresztette, majd kicsavarta a karját, és kihúzta magát a lány szorításából.

– Rendben. Nem szeretném elfelejteni, hogy ezt csak a munkáért csinálod. Én biztosan nem tehetem.

– Draco. – Hermione mély levegőt vett. – Nem úgy értettem…

– Malfoy!

Hermione aznap este másodszor is elgondolkodott azon, hogy megöli legjobb barátját. Megfordult, hogy meglássa őt és Pansyt, amint nagy sietséggel jönnek a sikátorban, Draco felső kabátját Harry karján.

– Malfoy – szólalt meg újra Harry. – A kabátodban hagytad a jelvényedet.

Draco megrázta a fejét, és ellökte magát a kerítésről.
– Történt valami?

Harry kivette Draco jelvényét a kabát zsebéből, és odatartotta. Vörösen villant fel a tenyerén, és egy sziréna hangzott fel.


Hetes osztag, minden hívás. A gyanúsított megszökött az őrizetből. Auror megsebesült. Mitchell megsebesült.


Draco káromkodott, és a cigarettáját a sikátorba pöccintette, majd elkapta Harrytől a kabátját, és vállat vont. Visszakapta a jelvényét, és megkocogtatta.
– Malfoy válaszol.

Pansy megragadta Harry arcát, és csókra húzta közel.
– Vigyázz magadra!

Hermione nem tudta, mi csapott le rá, milyen késztetés okozta a következő tettét. Felnyúlt, és átkarolta Draco nyakát, a testsúlyával magához húzta. A férfi szemei felpattantak, az övéire szegeződtek, miközben megcsókolta.
– Légy óvatos – mondta a férfi szájára a szavakat.

Elengedte a férfit, és hátralépett, hogy Pansy mellé álljon. Draco a lányon tartotta a szemét, tekintete tágra nyílt és megdöbbent, még akkor is, amikor ő és Harry is megragadták a jelvényüket, és eltűntek. Harry egy szédítő színpörgésben és egy halk pukkanásban távozott; Draco fekete füst örvényében és egy hangos, visszhangos reccsenésben távozott.

Pansy megveregette Hermione vállát.
– Sajnálom, Granger – mondta halkan. – A randevúnak vége. Adjunk borravalót a pincérnőnek, és menjünk haza.

***

Hermione a kanapén ült Pansyvel, előttük a dohányzóasztalon két üres teáscsésze, két hókifli érintetlenül maradt. Több mint egy órája sem ő, sem Pansy nem szólalt meg, mindketten néhány percenként felnéztek, hogy megnézzék az órát. Összekulcsolt kézzel, egymáshoz érő vállakkal nézték a kandallót.

Az óra egyet kongott, mielőtt a kandalló életre kelt. Smaragdzöld lángok pattogtak, magasra lobogtak. Hermione és Pansy egy emberként ült fel.

Harry egyedül lépett át, lehajtott fejjel, hosszú karcolással az egyik arccsontján, és egy monokli sötét karikájával a repedt szemüvege alatt.

Pansy talpra szaladt, mindkét kezét kinyújtva.
– Te…

– Elkaptuk – közölte Harry sóhajtva. Félkarú ölelésbe rántotta Pansyt, és sértetlen arcát a lány fejéhez támasztotta. – Betört egy házba, és túszul ejtette a lakókat. Be kellett törni. A családot veszteség nélkül kihoztuk, de az osztagot nagyon megviselte.

Megrázta a fejét, és Hermione mellé süllyedt a kanapéra. Poharát a dohányzóasztalra dobta, és hátradőlt.

– Elvesztettük őt.

Hermione, aki még mindig a kandallót bámulta, elállt a lélegzete.

– A francba – mondta Harry. – Mitchell. Elvesztettük, Hermione. – Előrehajolt, és egyik kezét a lány karjára tette. – Elvesztettük Mitchellt. Nem Malfoyt.

Hermione nagyot nyelt, és kényszerítette magát, hogy belélegezzen.
– Ez… ez. Ez jó, Harry. Nem jó, nem Mitchellnek. Hanem Dra-Malfoynak. Tudod, hogy én…– Lenézett a kezére, és összefonta őket, mondván magának, hogy semmi oka, hogy ennyire remegjenek. – Aggódom a barátaim miatt.

– Tudom. – Harry egy pillanatra megsimogatta a vállát. – Jól van. Még egy karcolás sincs rajta.

– Ő … átjön?

– Nem. – Harry megtapogatta a karcolást az arcán, és összerezzent. – Elment, hogy értesítse Mitchell feleségét. – Hermione a szeme sarkából látta, hogy Harry pillantást vált Pansyvel. – Azt mondta, hogy haza kéne mennem. Mivel tényleg van valaki, aki törődik velem… aki vár rám.

– Ó. – Hermione az ujjait bámulta. Háromszor megkocogtatta a hüvelykujját a csuklóján, és egy tapssal felállt. – Hát, ez igaz. Akkor magatokra hagylak titeket. Rendezkedjetek be, meg minden. Biztos vagyok benne, hogy megpróbálsz pihenni valakivel, aki törődik veled, és biztos vagyok benne, hogy Pansy csak arra vágyik, hogy megnézzen téged és…

– Ő…

– Majd én elintézem ezeket. – Felkapta a teáscsészéket, egymásra pakolta őket, és ragyogó mosollyal nézett Harryre. – Örülök, hogy itthon vagy és biztonságban. Örülök, hogy elkaptad a gyanúsítottat.

– Hermi…

– Sajnálom, ami Mitchell-lel történt. Küldök egy baglyot a feleségének.

– Hermione, tudom, hogy aggódtál…

A teáscsészék összekoccantak a lány markában, és a másik kezét rácsapta a tetejére, hogy stabilan tartsa őket.

– Nem, nem, nekem… nem kell aggódnom Malfoy miatt, ugye? Barátok vagyunk! Csak barátok. Egy kis aggódás… de ennyi. Nem az én dolgom. Hivatalosan még csak nem is vagyunk társak ebben a nyomozásban, mindez nem hivatalos.

A mosolya megingott a szélein, és szélesebbre erőltette.
– Örülök, hogy jól van. Örülök, hogy jól vagy. Én csak… csak kiviszem ezeket a konyhába. Jó éjszakát!

Olyan gyorsan hagyta el a szobát, ahogy csak merte, és megállt, amikor már nem volt szem előtt. A fogait az ajkába harapta, és összeszorította a szemét, egyik vállát a falnak támasztotta az egyensúly kedvéért. Lágy csókot hallott a nappali felől, és egy hosszú sóhajt.

– Mi van a…

– Jól van – mondta Pansy. – Ne izgulj.

– Biztos vagy benne? Látnod kellett volna az arcát, amikor a helyszínre értünk. Ő volt…

– Ma este nem, Potter. Ma este felviszem az auror férjemet az emeletre, felrakok egy némító bűbájt, és megmutatom neki, mennyire nagyra értékelem a hősiességét.

– Elterelési technikák? Alattomos kígyó. Szerencsédre fogékony vagyok rá. – Hermione halk nevetést hallott. – De miért kell felmenni egészen az emeletig?

Hermione a mellkasához szorította a teáscsészéket, hogy elnyomja a hangot, és a folyosón át a konyhába menekült. Valaki, akihez hazajöhet. Valaki, aki vár rá. Harrynek ez megvolt, és ezt ő is tudta. Draco…

Draco azt hitte, hogy neki nincs.

Hermione letette a csészéket a mosogatóba, és a szélébe markolva mély levegőt vett. El kellett ismernie, igaza volt, hogy ezt hitte. Nem ő volt a barátnője, aki aggódva várta, hogy hazaérjen egy veszélyes munkából. Még csak nem is igazán volt a társa. Az aurorok mellé rendelték ki asszisztensként. És most beépülés. Megjátszotta az egészet. Mindent, amibe eddig beleegyezett, minden, amit aznap este az étteremben tett, Draco tudomása szerint azért volt, hogy magabiztosságot adjon az előadásának.

Nem szabadott elfelejtenie, hogy ez nem volt valódi.

Draco csak színészkedett. Neki kellett volna színészkednie. Lehet, hogy fel akarta kelteni a figyelmét, lehet, hogy terveket szőtt Pansyvel, hogy előállt néhány ötlettel, de nem számíthatott sikerre.

Remélhetett többet, de addig is…

Hermione felegyenesedett, és megtörölte az arcát. Ez azért volt, hogy elkapjon egy gyilkost, emlékeztette magát. Koncentráljon a feladatra. Hogy a hazugság igaznak tűnjön.

Draco csak ennyit tett.

hozzászólások: 0