5. fejezet

Egy bedfordshire-i omladozó kőfal előtt Draco várta Hermione érkezését. Küldött neki egy baglyot a helyszín minden részletével, beleértve egy fényképet is, amit tanulmányozhatott, és egy időpontot, amikor találkozni akartak. Ötödször is megnézte a zsebóráját, majd egy apró pukkanást hallott. Felnézett, és látta, hogy Hermione néhány méterre állt tőle, csuklyája felhajtva, köpenyével a földig takarva, amit egy fémből készült kampós-horgos csat tartotta zárva a nyakánál, a mellkasánál és a derekánál.

– Megcsináltad – mondta a férfi. – Jól van. Nem voltam biztos benne, hogy te… – Nem volta biztos benne, hogy tényleg eljön. A megállapodásuk, a megbízásuk ellenére azon tűnődött, vajon látja-e őt aznap este. Egy dolog volt elvontan átgondolni a terveiket, más dolog véghezvinni. A baglyot leszámítva, amit küldött neki, alig beszéltek, mióta otthagyta a „randevút”, hogy válaszoljon a segélyhívásra. Nem tudta, mit gondoljon arról a gyors csókról, amit a lány adott neki, mielőtt eltűnt. Senki sem figyelte őket, és nem volt szükség arra, hogy színlelt kapcsolatukból cselekedjenek. Végül úgy döntött, a lány csak gyakorolt, hogy a szerepében maradjon.

Pontosan azt, amit most mindketten csináltak. Szerepet játszottak.
– Nem voltam benne biztos, hogy megtalálod a helyet – fejezte be a férfi.

Odalépett a kapuhoz, és előhúzott a zsebéből egy súlyos ezüstpénzt. Az egyik kapuoszlop kis fülkéjébe helyezte. Az érme alatt és körül lila fény pislákolt, majd feketére váltott, mielőtt elhalványult. A rozsdás kapu nyikorogva kinyílt.
– Üdvözöllek, barátom – szólalt meg egy torokhang a fülkéből. – Üdvözöllek itthon.

Draco visszavette az érmét, és átlépett a kapun.
– Isten hozott a Chaswell-házban – mondta a varázsló, miközben Hermione követte őt, a kapu pedig becsukódott mögötte. – Ez a Tüskés Rózsa otthona.

– Nem látok semmit – jegyezte meg Hermione, egy apró kérdéssel a hangjában.

Draco elmosolyodott.
– És nem is fogsz. Addig nem, amíg közelebb nem érünk. Fogadjunk, hogy máris kitalálod, mi tartja rejtve a házat.

Hermione elgondolkodó hangot adott ki.
– Nem egy Fidelius. Nem próbálja titokban tartani, csak elrejteni. Valamiféle rejtőzködő bűbáj, amitől elhagyatottnak tűnik. – A hangja megszilárdult, és egy csipetnyit átvette azt a szorgalmas mindentudót, aki az iskolában volt. – Mugliriasztó bűbájok, természetesen. Ez egy kizárólag varázslóknak fenntartott hely.

Draco újabb mosolyt rejtett a keze mögé, miközben rágyújtott egy cigarettára. Számított rá, hogy a lány ideges lesz, és úgy gondolta, a lehetőség, hogy megmutathatja a varázslatokról való tudását, segít neki megnyugodni. Úgy tűnt, igaza volt.

Felállt, és a kezét a mennyezet felé nyújtotta a bájitaltanórán. A könyvtárban könyvkötegek tornyosultak előtte. Önkéntes válaszokat adott minden adandó alkalommal. Azt hitte, szégyelli, hogy egy varázslócsalád nélküli lány…

Draco egy fejrázással szakította félbe az emléket, helyette inkább Hermione köpenyének ringatózására koncentrált, ahogy sétált.

– Pontosan itt – mondta. – Pontosan itt. Ott kezdődik a mugliriasztó bűbáj, hogy elhárítson mindenkit, aki fel akarja fedezni a romot. Érzem.

Draco meglepetten nézett rá.
– Tényleg? A legtöbb ember nem veszi észre.

– A mugli születésűek – szólalt meg a lány. – Nem tart távol, mert boszorkány vagyok, de egy kicsit nyugtalanít. Úgy érzem, mintha elfelejtettem volna egy találkozót. De nem sürgőset, mintha mugli lennék. Inkább olyan, mintha… mintha volt egy film, amit meg akartam nézni, de holnap is megnézhetem, nem nagy ügy, ha lemaradok róla. Ilyen érzés.

Draco bólintott, és egyik kezét a lány válla közé tette, sürgetve, hogy tegyen egy lépést előre. Ahogy átlépték a bűvös vonalat, Draco a szeme sarkából figyelte a lányt, nem akarta, hogy túlságosan mohónak tűnjön, hogy lássa a válaszát.

A boszorkány úgy reagált, ahogy remélte, egy éles, elnyújtott lélegzetvétellel a meglepetéstől.

Széles, ápolt gyep húzódott előttük, itt-ott szökőkutakat és szobrokat övező, gereblyézett kavicsos körökkel tarkítva. Egy hosszú, egymásba illesztett téglákból kirakott ösvény vezetett egyenesen egy lépcsősorhoz, amely a kis emelkedőn felkapaszkodott a ház teljes szélességében húzódó széles sétányra.

Maga a ház nagy és díszes volt, vörös téglaburkolattal, minden ablak körül halvány kőből készült szegéllyel, és a főépületből kiugró minden egyes saroknál hozzáillő sarokkövekből áll. Több mint egy tucat keskeny kémény nyúlt ki a többszörös, éles hajlású tető csúcsából. Az épületet a földtől az ereszig helyenként sűrű borostyán borította. Az egyik végén egy kerek oszlop emelkedett további két emeletnyire a tetővonal fölé, tetején csengettyűkkel és egy hosszú, csattogó zászlóval egy magas rúdon.

– Tornya van – állapított meg Hermione halkan nevetve. – Hadd találjam ki. Mentőjátékokat játszanak vele. Bajba jutott kisasszonyok, elrabolt hercegnők.

Draco füstöt fújt ki a feje fölött, és az épületet nézte.
– Tényleg ezt csinálják. Igazából nagyon népszerűek. Legalább egy évre előre kell foglalni erre, főleg, ha ostromot akarnak rendezni. A ház biztosítja a jelmezeket, ha szeretnéd.

– Tényleg egy teljes körű szolgáltatást nyújtó hely, ugye?

Draco megvonta a vállát.
– Azzal az összeggel, amit a tagdíjért fizetek, jobb is, ha az. Másrészt, ezzel együtt minden benne van. Étkezés az étkezőben, italok bárhol a házban, teljes angol reggeli, ha éjszakára maradsz. Plusz az elvárható egy ilyen klubtól. Síkosító, óvszer, horzsoláspaszta, másnap reggeli bájitalok.

Hermione kuncogott.

– Micsoda?

– Óvszerek – mondta a lány. – Sajnálom, de ez nem olyasmi, amit varázslóktól elvárok. A fogamzásgátlás ilyen mugli formája. A mugli férfiak az esetek felében zavarónak találják őket; el sem tudom képzelni, hogy a varázslók hogyan boldogulnak velük.

Draco fújt egy füstkarikát, és felnevetett.
– Furcsák, igen. Magam sem törődöm velük. Próbáltam párszor Aureliával. Voltak ilyen színesek, amiről azt hitte, hogy vicces lesz, de nekem nem jött be. Maradok a bájitaloknál.

Hermione egy pillanatig hallgatott, aztán elfordult a férfitól. A hangja ettől függetlenül tiszta volt.

– Ezért kaptam fogamzásgátló implantátumot – szólalt meg a lány. – Nem kell bájitalokkal bajlódni, nem kell emlékezni a tablettákra. Mindig készen állok, és nem kell magammal cipelnem a készleteket. Bármikor elragadhat a pillanat. – Szünetet tartott, majd hozzátette: – És a parteremnek sem kell viselnie semmit.

Draco megtorpant. Lenézett a lábára, feltételezve, hogy egy meglazult tégla van az ösvényen, de nem látott semmit. Megrázta a fejét, és mélyet szívott a cigarettájából.
– Jó – mondta. – Ez… ez logikus.

– Gondolom. – Hermione megállt a lépcső tetején, és megvárta, amíg a férfi utoléri.

A varázsló befejezte a cigarettáját, és a végét egy alacsony sövény mögé rejtett tárolóedénybe dobta, majd felsétált a lépcsőn, és megállt pár lépéssel a lány alatt. Draco mosolyogva kínálta meg őt, élvezte az újdonságot, hogy egyenesen az arcába nézhet. Elismerte, hogy annak ellenére, hogy fennáll a veszélye annak, hogy beveri a fejét egy ajtókeretbe, élvezte a magasságát, különösen a nőkkel kapcsolatos preferenciái miatt. De néha-néha jó volt nem megerőltetni a nyakát, hogy egy nő szemébe nézzen.

– Készen állsz? – kérdezte.

– Van valami, amit előbb meg kell tennünk vagy egyből belevágunk? Hová megyünk, amíg itt vagyunk?

– A lakosztályomba, a nagyterembe, és körülnézünk a nyilvános játszószobákban ma estére – válaszolta Draco. – De előbb még meg kell állnunk egyet. Találkozol majd a ház igazgatójával, mivel új vagy. Ő majd ad neked néhány kitöltendő űrlapot, és igazolja, hogy saját akaratodból vagy itt.

Hermione fojtott hangot adott ki.
– Ez tényleg aggodalomra ad okot?

Draco összeszorította a fogát.
– Csak azok számára, akik velem vannak itt – adta meg a választ egy hosszú pillanat után. – Volt egy vádaskodás, az egyik látogatásom alkalmával, nem sokkal azután, hogy kiengedtek az Azkabanból. Valaki elégedetlen volt, hogy a társa nem fordított rá túl sok figyelmet, miután elkezdett velem beszélgetni. – Megkocogtatta a bal karját, a Sötét Jegye fölött. – Következtetések születtek.

Hermione egy pillanatra mozdulatlanul állt.
– Sajnálom, hogy ez történt veled – mondta. – Te sosem voltál az a fajta ember. Nem hiszem, hogy képes lennél rá. – Lement a lépcsőn, közel állt a férfihez, és felnézett rá. – Nagyon, nagyon világossá teszem, bárki és mindenki számára, hogy veled vagyok, mert veled akarok lenni.

Draco engedett a késztetésnek, hogy a kezét a lány csuklyájába csúsztassa, és megsimogassa az arcát.
– Köszönöm – szólalt meg Draco. – Szükségem volt rá, hogy ezt halljam.

Hermione a tenyerébe hajtotta a fejét.

– Ez igaz – erősítette meg Hermione. Megfordította a fejét és az ajkát a férfi hüvelykujjának sarkához érintette. – Bízom benned.

Draco ránézett a lányra, a szíve hirtelen felgyorsult. Mivel nem tudott azonnal válaszra gondolni, hátralépett, és a lányt megkerülve az ajtóhoz ment. Határozott mosollyal tartotta nyitva neki.

– Kezdjünk hozzá.

***

Beléptek az ajtón egy kis szobába, amely inkább szekrényre, mint előcsarnokra hasonlított. Hermione bámulta a helyiség szűkös ürességét, majd megfordult, hogy felnézzen Dracóra.

A férfi elmosolyodott.
– A legtöbb látogató nem a bejárati ajtón megy be – magyarázta. – Hop-porral érkeznek, vagy a lakosztályukba, vagy egyenesen a nagyterembe. Így sokkal privátabb. Megadom neked a megfelelő címet a jövőbeli látogatásainkhoz.

Ismét beletette az ezüstérmét a falban lévő kis fülkébe, és megvárta, amíg a lila fény feldereng és elhalványul.
– Úti cél? – szólalt meg a torokhangú hang.

– A főbejárat – válaszolta Draco. – A vendégem első látogatása.

– Madame Berkely most elérhető. Ha készen áll, Mister Malfoy.

Draco elővette az érmét, és az előttük lévő fal kinyílt, felfedve egy liftet. Félreállt, hogy Hermione léphessen be először. Miután mindketten bent voltak, az ajtó becsukódott, és a padló megremegett.

– Nem mozdulunk – mondta Hermione.

Draco kuncogott az orra alatt.
– Valójában igen. Ez a lift egy kicsit korszerűbb, mint a minisztériumiak. Ennek a háznak jobb a karbantartási költségvetése.

Az ajtó csengett, és egy több elegáns lámpával megvilágított szobába nyílt. A szoba közepén álló íróasztalnál egy fiatal nő nézett fel.

– Üdvözlöm, Mister Malfoy! – köszöntötte, a nő torokhangja ugyanaz volt, mint amelyik először köszöntötte őket odakint. – És kisasszony!

Draco helyet foglalt egy székben, a nő pedig intett Hermionénak, hogy kövesse őt az egyik magas kétszárnyú ajtón.
– Madam Berkely – mondta a nő. – Mister Malfoy vendége.

Egy másik, sokkal nagyobb íróasztal mögött egy magas, széles vállú nő ült, elegáns piros öltönyben. Mikrofoncopfjait díszes koronába söpörte. Elmosolyodott, és helyet mutatott az íróasztala mellett.

Hermione leült, ökölbe szorított kézzel a köpenye alján.

– Azt nyugodtan leveheti – kérte Madam Berkely.

Hermione megrázta a fejét.
– Ez… ez egy meglepetés. Draco számára. – Pansy segített neki kiválasztani a ruhát a butikban, segített neki megtalálni a hozzá illő hosszú kesztyűt, de Hermione ezt nem számította úgy, hogy bárki más látta volna a ruhát. Azt akarta, hogy Draco legyen az első, aki láthatja rajta. Reménykedett abban a sötét tekintetben a szemében, és még inkább abban a lágy morgásban a hangjában.

– Ah. Ahogy akarja. – Madam Berkely hátradőlt a székében, ujjait összeszorítva. – Az első kérdés minden, a létesítményembe látogatónak: álnevet vagy megjelenést szeretne használni? A legtöbb vendégemnek nincs lelkiismeret-furdalása megmutatni az arcát vagy a saját nevét használni, de időnként akadnak olyan nappali látogatóim, akik egy kicsit névtelenebbek szeretnének maradni. – Megcsóválta a fejét, és enyhén elmosolyodott. – Ön éppoly ismert, mint a társa, Miss Granger.

Hermione megrázta a fejét.
– A saját nevemet akartam használni. Nem szégyellem, amit itt csinálok.

Madam Berkely felnevetett.
– A vendégeim közül kevesen vannak így. Bár befogadjuk azokat, akik inkább szégyenkeznek. Itt mindenféle szórakozás megengedett és bátorított.

Csettintett az ujjaival, és a mögötte lévő falon lévő faragott fa irattartóból kicsúszott egy űrlap, amely egy tollal együtt Hermione előtt az asztalon landolt.

– Kérem, mondja el a teljes nevét és a biztonsági jelszavát a feljegyzésünkhöz. Ez felkerül a házi őrvarázslatokhoz, és a hangjához lesz kulcsolva. Ha szándékában áll betömni a száját, vagy más módon képtelen beszélni, biztosíthatunk önnek egy biztonságos jelet, ha szüksége van rá. Ha bármelyik szót vagy jelet bármikor is használja, a személyzet egy tagja tíz másodpercen belül önnel lesz, és én is azonnal ott leszek utána. Komolyan vesszük a vendégeink biztonságát.

Hermione ránézett a nyomtatványra, és mély levegőt vett.
– Hermione Jean Granger – mondta. – Draco Lucius Malfoy kísérője. Biztonságos szó, Medúza.

Néhány sor kitöltötte magát a tiszta, régimódi betűkkel.

– Vannak más szerződéseink is, ha a dolgok Mr. Malfoyjal abba az irányba haladnának – folytatta Madam Berkely. Összekocogtatta az ujjait, Hermionét figyelte, majd felvonta a szemöldökét. – És mivel ön itt van vele, fel kell tennem az idevágó kérdést. Ahogy bizonyára már tájékoztatta önt, volt egy incidensünk néhány évvel ezelőtt. Egy másik tag vádaskodott.

– Nyilvánvalóan hamisak – sietett a válasszal Hermione azonnal. – Draco soha nem…

Madam Berkely feltartotta az egyik kezét.
– Nem – mondta. – Nem hiszem, hogy megtenné. De a múltja nyilvános, és ez is része volt a vádnak. Meg kell kérdeznem önt. Ön szabad akaratából van itt, kényszerítés és fenyegetés, zsarolás vagy a megfélemlítés bármilyen formája nélkül, amely nem korlátozódik szexuális, pénzügyi vagy mágikus eszközökre?

Hermione Madam Berkely szemébe nézett.
– Saját akaratomból vagyok itt. A saját vágyamból. Én akarok itt lenni, Madam Berkely. – Felemelte az állát, és a hangját minden őszinteséggel töltötte meg, amit mélyen magából elő tudott szedni. Három évnyi vágyakozás igazságával a háta mögött beszélt. – Vele akarok lenni. Akarom őt.

Madam Berkely egy pillanatig figyelte a lányt, majd bólintott.
– Köszönöm, Miss Granger. Hangosan és tisztán.

Hermione az orrát ráncolta.
– Azonkívül, tudod, ha Imperius alatt lennék, akkor sem tudná megmondani – fújt egyet. – Ez is a veszély része!

Madam Berkely az egyik ujjával végigsimított a szemöldökén.
– Valóban. De a vallomása megállja a helyét egy vizsgálat során, és én itt csak ezzel foglalkozom. A formaságok, Miss Granger. Meglepődne, mennyi bürokráciával jár egy ilyen jellegű intézmény működtetése.

– Én a Mágiaügyi Minisztérium levéltárosa vagyok.

Madam Berkely halkan felnevetett.
– Áh. Akkor ön megérti. – Ujjainak görbülete egy kis füzetet hozott az asztalra. – Kérem, olvassa el a ház szabályzatát, és aláírásával jelezze, hogy elfogadja. Ha bármelyik szabályt megtagadják, mindkettőjüket kikísérjük. Önt a visszautasításáért, őt pedig a nyolcadik szabályért. És természetesen a szabályok bármilyen megszegése szankciókat von maga után, beleértve a tagság felfüggesztését, akár a kizárást és az összes díj elvesztését is.

Hermione átugrotta a listát, gyorsan olvasva.
– A Chaswell-házban nem tartózkodhatnak kísérő nélküli személyek, kivéve, ha valaki a szobájában várakozik a társasága többi tagjára. Párokat és többes számban érkezőket szívesen látunk. – Összevonta a szemöldökét. – Azt hittem volna, hogy az egyedülálló férfiak hatalmas demográfiai csoportot alkotnak.

– Igen. És ha megengedném nekik, a házam gyorsan megtelne mással, csak ezzel a demográfiai csoporttal. Az első évben engedélyeztük őket, és több kellemetlen találkozás is volt. Azzal, hogy minden vendégnek kíséretet kellett kérni, sokkal több felelősségre vonást eredményeztünk. Természetesen – tette hozzá halkan nevetve – nem követeljük meg, hogy az említett párok együtt maradjanak a házban. Végül is csak a fele teszi ezt.

Hermione hümmögött, visszalépett az elejére, és olvasni kezdett. A szabályok világosan és egyszerűen voltak leírva. Szabályok a beleegyezésről – első szabály: a nem azt jelenti, hogy nem, hacsak nem állapodtak meg másként – a meztelenkedés megengedett helyszíneken, a biztonságos szóhasználatról, az alkudozásról és a játék szintjeiről, a többi vendéggel szembeni viselkedésről és még sok másról. Ez nem volt egy vasszigorú jogi dokumentum, de a lány már látott hasonló megfogalmazást az archívumban számos ügy aktáiban.

Nagyon hasonló megfogalmazást, most, hogy belegondolt. Felemelte a fejét, és Madam Berkelyre nézett.
– Azt hiszem, ön ügyvédként dolgozik, amikor nincs itt.

– Nem, nem vagyok az. De a feleségem igen. Minden évben átnézzük azt a listát, és minden incidenst újra megvizsgálunk. Örömmel mondhatom, hogy már jó ideje nem találtuk szükségesnek, hogy bármilyen szabályt hozzáadjunk vagy megváltoztassunk. A vendégeim többnyire nagyon jól viselkednek. – Lassan elmosolyodott. – Kivéve, ha nagyon rosszalkodnak.

– A tizenhármas szabály szerint megengedett – mondta Hermione, és megkocogtatta a nyomtatványt. Félretolta a köpenyét annyira, hogy a karja átférjen a nyíláson, felvette a tollat, és aláírta a nevét a füzet utolsó oldalán. Letette a tollal együtt az asztalra, és Madam Berkelyre nézett. – Van még valami, amit tudnom kell?

Madam Berkely megrázta a fejét.
– A szabályok egy példánya Mister Malfoy lakosztályában van, és szívesen elviszi magával további olvasásra. Ha kérdése van, bármelyik rózsaszimbólumot viselő alkalmazottat megkérdezheti. Egy nagyköveti pár is rendelkezésre áll az első látogatók számára, ha úgy tetszik. Szívesen elmagyaráznak mindent, ami esetleg nem ismerős, és körbevezetnek. Piros sávot viselnek, és a nagyteremben lesznek.

– Azt hiszem, Draco már képben van. Mármint a tárlatvezetés. Ez is része volt az esti tervünknek. Ő ismeri a házat.

Madam Berkely bólintott.
– Igen, ismeri, bár már jó ideje nem járt itt. Megmondom őszintén, inkább örülök, hogy talált valakit, akit elhozhat a létesítményembe. Teljesen élvezetes őt nézni. – Felállt, és egy gyors rántással megigazította a zakója szegélyét.

Hermione is felállt, és Madam Berkely az ajtóhoz kísérte.
– Üdvözlöm a Tüskés Rózsában, Miss Granger!

Az ajtó egy mozdulattal kinyílt. Draco felnézett az újságból, amit olvasott. Hermione felé biccentett, miközben félretette az újságot, és felállt.
– Minden rendben?

– Minden rendben van, Mister Malfoy – válaszolta Madam Berkely. – Örülök, hogy újra látom. A lakosztályát kitakarítottuk és előkészítettük az ön igényei szerint. Örülni fog, ha megtudja, hogy sikerült egy különösen finom, egyhordós konyakot találnunk az ön számára.

Draco elmosolyodott.
– Nagyon kedves – mondta, miközben kezét Hermione hátára helyezte. – Köszönöm.

– Jó szórakozást, Mister Malfoy. Miss Granger. – Madam Berkely visszalépett az irodájába, és becsukta az ajtót.

Draco a lift felé intett.
– Irány a lakosztály.

***

A lift egy hosszú folyosón tette le őket, az előttük lévő ajtótól némi távolságra két másik ajtó is látható volt. Sötét fából készült, és egy sárgaréz tábla volt rajta, amelynek közepébe egyetlen M betűt véstek. Draco a pálcájával a plakettre koppintott és egy halk kattanás után kinyitotta az ajtót.

– Mindenki számára biztosítanak ilyen szobákat? – kérdezte Hermione.

– Egy szobát, igen. Az elit tagságnak teljes lakosztályt biztosít – válaszolta Draco.

Draco bevezette Hermionét a lakosztály nappalijába, majd elment mellette, és egyenesen egy nagy antik szekrényhez lépett. Kibújt a felső kabátjából, és felakasztotta.
– Ide jöhetünk pihenni, használhatjuk a vécét. – A férfi a válla fölött a lányra pillantott. – Lemossuk a válogatott folyadékokat. Ilyesmi.

A levegőbe dobta az ezüstérmét, és mozdulatot tett az alatta lévő térben, miközben az megpördült. Amikor a tenyerében landolt, átalakult egy mandzsettakarkötővé, és a csuklójára illeszkedett.

Hermione lehajtotta a fejét, aztán felnevetett az orra alatt.
– Arra az esetre, ha nem lenne zsebed.

– Pont az egyikben. – Draco a lány felé nyújtotta a kezét. – A köpenyed – mondta, amikor a lány nem mozdult.

Hermione egy pillanatig még állt, aztán felemelte a fejét, és egy mély lélegzetvétellel megnyugtatta a vállát. Átnyúlt a köpeny nyílásán, és a derekánál kezdve, lassan felfelé haladva kioldotta a köpenyt zárva tartó kampókat. Visszatolta a csuklyát, felfedve a két aranyfésűvel copfba fogott haját, és lelökte a köpenyt a válláról.

Draco térde megroggyant. Elfojtott nyögéssel zuhant egy bőrszékbe. Hermione Mardekár-zöldet viselte. Egy ujjatlan, széles nyakú ruhát viselt, amely combközépig ért, mindkét lábszárának külső oldalán majdnem a csípője tetejéig érő hasítékok voltak. Fekete szatén ujjatlan kesztyű borította a karját a tenyerétől a könyöke fölé. A ruha szegélye alól kilátszó fekete szalagtartók végére fekete szalagharisnyák voltak erősítve.

Megfordult, hogy a köpenyét a szekrénybe akassza, és megmutatta a hátát, amely a vállán átívelő vékony zöld szövetszalagtól a gerince tövénél lévő ívig csupasz volt.

Draco olyan gyorsan beszívta a levegőt, és csodálkozott, hogy nem fütyült.
– Hadd találjam ki – mondta Draco, és erőltette a hangját. – Pansy választotta a ruhát.

– Segített, igen – vallotta be Hermione. Előhúzta a pálcáját a combján lévő tokból, és a lábára szegezte. – De a cipő az enyém.

Draco lenézett. Egy apró fintort vágott. Lapos, egyszerű, fekete. Az egyetlen előnyük az volt, hogy hegyes volt az orra, és nem a szokásos oxfordi cipője volt.
– Te … megpróbáltad, gondolom.

Hermione elragadtatottan felnevetett.
– Valójában nem úgy néznek ki. Bűbájosak. Csak látni akartam az arckifejezésedet. Megérte.

A pálcát a cipőjére suhintotta. A cipő orra eltűnt, felfedve lábujjait és lakkozott körmeit, amelyek zöldek volta, hogy illeszkedjenek a ruhájához. A talpból pántok emelkedtek ki, vékony fekete bőrbe burkolva a boltívét és a bokáját. A talp szinte semmivé zsugorodott, a sarok keskeny tüskévé emelkedett.

Előre lépett, hogy a férfi térdei közé álljon, pálcáját alacsonyan tartva, a combját kocogtatva. – Milyen magas vagy? – kérdezte.

– Százkilencven… ööö… kettő? – Megköszörülte a torkát. Felemelte a tekintetét, időt szakítva arra, hogy végignézzen a lány lábainak teljes kiterjedésén, fel a hasán és a mellein, a csillogó szemébe. – Százkilencvenhárom.

– Ah. Pansynek igaza volt. Több mint egy méterrel magasabb vagy nálam. Tizennégy hüvelykkel, hogy pontos legyek. – Újra megpöccintette a pálcáját, és a sarkai újabb hüvelykkel emelkedtek. – Tessék – mondta könnyed mosollyal, miközben visszatette a pálcát a tokjába. – Most már kilenc.

Draco hátradőlt a székben, és felvonta a szemöldökét.
– Tudod, hogy nem bánom, ha le kell hajolnom érted – mondta. – Nem randiznék alacsony nőkkel, ha ez ellen tiltakoznék. Nem kellett volna ilyen magasat cipőt hordanod, ha nem vagy hozzászokva.

– És elpazarolni az összes időt, amit Pansyvel töltöttem a stabilitás bűbájok megtanulásával? Nem hinném. Ezekben akár egy pókhálón is táncolhatnék. – Felemelte az egyik lábát, és a lábujjait a combjai között látható keskeny székszegélyre helyezte. – Na, mit gondolsz a cipőkollekciómról? – kérdezte a szája csücskével, szinte vigyorogva. – Még mindig azt hiszed, hogy csak Oxfordok és tornacipők vannak rajtam?

Draco nagyot nyelt. Túl nagy erőfeszítésébe került, hogy ne tekerje a kezét a lány bokája köré, és ne csúsztassa fel az ujjait a combjáig. Sokkal nagyobb erőfeszítésébe került, hogy ne engedje meg magának, hogy a lány ruhájának szegélye alatt bámulja a meztelen lábszár nyomát, amit láthatott, a combjai közötti sötétebb árnyékot, amit nem egészen látott. Elmozdult a székben, egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy összeszedje magát. Még ki sem léptek a szobából, és a lány máris megdobogtatta a szívét.

– Nem – mondta, hangja kicsit rekedtebb volt, mint amennyire el akarta ismerni. – Elismerem, tévedtem.

A nő elégedett mosollyal, két lépést hátrált, a kezét maga mögött összekulcsolva, az állát felemelve.
– Akkor készen állok.

Draco a kezére támasztotta az állát, és végignézett rajta. Mielőtt a lány elrejtette volna a kezét, észrevett benne egy enyhe remegést. Nem sokat, nem nyilvánvaló remegést, de eléggé ahhoz, hogy elgondolkodjon azon, vajon a lány tettei több bátorságot rejtenek-e magukban, mint amennyit be akart vallani.

– Biztos vagy benne? – kérdezte a férfi. – Nem kell azonnal lemennünk, Hermione. Szánhatsz rá néhány percet, ha szükséged van rá.

A lány szeme megakadt, és kifújta a levegőt, miközben még egy lépést hátrált.
– Hm… talán. Csak néhányat?

Draco bólintott magában. Felállt, megfogta a lány csuklóját, és egy bársonnyal borított, chesterfield kanapéhoz vezette.
– Ülj le! – kérte. – Lélegezz! – Addig figyelte a lányt, amíg helyet nem foglalt, ujjait az ölében összekulcsolva.

Kinyitotta az italos szekrényt, elővett egy rövid poharat és egy üveg konyakot, és töltött neki egy unciát.

– Idd meg ezt. Segíteni fog. – A lány megrázta a fejét, mire a férfi felvonta a szemöldökét. – Van scotchom is, ha jobban szeretnéd, de azért igyál valamit. Tapasztalatom szerint az ad egy kis bátorságot.

A lány elvette tőle a poharat. Draco elővett egy másik poharat, töltött magának egy jóval nagyobbat, és eltette az üveget. Leült a kanapé túlsó végére.
– Hermione – szólította meg, miután mindketten ittak egy-egy kortyot. – Ideges vagy. Megértem. Még ha játszottál is már ezt-azt, közel sem ilyen játékokat, kétlem, hogy voltál már ilyen házban. Gondolom, tele van a fejed tapizással, orgiákkal és ragacsos padlóval, de itt ez nem ilyen,

A lány ismét megrázta a fejét.
– Nem, ez nem-ez nem az. Elolvastam az összes szabályt és Madame Berkley tájékoztatóját. Én nem… – A poharába bámult, és ivott még egyet. – Az az incidens, ami korábban történt. Azt mondtad, azért történt, mert egy másik férfi partnerével beszélgettél. Feltételezem, hogy akkor Pansyvel voltál itt, szóval hol volt ő, és miért voltál mással, és ez olyasmi, ami miatt aggódnom kell…

Átnyúlt a kanapén, és a kezét a lány csuklója köré tekerte.
– Hermione – mondta lágy hangon Draco. – Pansy italokat hozott nekünk. A fülbevalójáról kérdeztem a nőt, mert arra gondoltam, hogy Pansynek is szerzek egy hasonlót. Ő ezt az érdeklődés jelének vette, és ő… ő túlságosan elbizakodott. Nem tettem semmit, amivel bátorítottam volna, és nem is érdekelt.

Hermione letette a poharát a padlóra, és mindkét kezébe fogta a férfi kezét, szórakozottan játszadozva a gyűrűivel. Hagyta, hogy a lány babráljon, hagyta, hogy néhány pillanatra összeszedje a gondolatait.

– Szóval te nem… te nem játszottál a pályán? – kérdezte a lány.

– Nem. Soha nem szoktam. – Nagyot ivott, kiürítve a poharát, és félretette. – Nem azért jövök ide, hogy szexeljek. Talán Parks már elmondta neked, nem tudom, de vannak bizonyos dolgok, amiket szeretek, és amiket máshol nem tehetek meg. Itt megtehetem őket. De soha nem vonok be más nőt, csak azt, akit magammal hozok. Vannak, akik élvezik ezt, és biztosan elégedettek vele, de én nem tartozom közéjük. – Figyelte a nő profilját, nézte, ahogy a szempillái megrebbennek. – Nem hagynálak magadra, ha ez az aggodalmad.

– Egy kicsit – mondta a lány. – De… de leginkább. Leginkább amiatt aggódtam, hogy mások megpróbálnak… Nem is tudom. Elcsábítani engem, gondolom? Nem akarom, hogy rábeszéljenek, hogy elmenjek egy idegennel.

Nevetni akart a megfogalmazásán, de a lány belekapaszkodott az ujjaiba, a szorítása túl szoros volt a humorhoz. A férfi mindkét kezét az övé köré kulcsolta, egyik térdét felhúzta, hogy szembe tudjon nézni vele a kanapén.

– Nem hagynám, hogy ez megtörténjen – jelentette ki Draco. – Én nem osztozom.

A nő végigkaristolta a fogaival az ajkát, és bólintott.
– És azt mondtad, hogy ma este nem csinálunk mást, csak nézelődünk.

– Ennyi. Megbízásunk van, úgyhogy csak annyit kérek, hogy tartsd nyitva a szemed. Egy nyomozás első éjszakája mindig könnyű munka. Csak figyelünk. Jegyezz meg minél több arcot, amennyit csak tudsz. – Tétovázott, aztán egy gyors, feszes mosolyt adott a lánynak. – De azért meg foglak érinteni.

A lány ujjai megfeszültek a férfi kezei között. Draco megrázta a fejét.
– Nem, nem. Nem-nem úgy. Az a fajta érintés, amit egy randin tennénk. A karodat átkarolva, ilyen viselkedés. Csak tisztázni akarom.

A nő az összekulcsolt kezüket bámulta.
– A feladathoz – ismételte Hermione. – Csak ennyit csinálsz.

Nem tudta beazonosítani a hangnemét, milyen halkan beszélt, de bólintott.
– Pontosan. Szóval nem kell aggódnod. Nem engedem, hogy bárki más hozzád érjen. Nem fogok elmenni melletted. Vigyázni fogok rád, Hermione. Azért vagyunk itt, hogy megfigyeljük. Információkat gyűjtünk. Ennyit várok el a mai estétől.

Hermione egy pillanatig mozdulatlanul ült, lehajtott fejjel, aztán bólintott.
– Rendben. Ennyi az egész. Rendben. – Felemelte a fejét, és rámosolygott a férfira. – Akkor már jobban érzem magam.

A férfi felállt, és talpra húzta a lányt. Egy lépéssel közelebb lépett, mindkét karja a férfi dereka köré fonódott. Behunyta a szemét, mozdulatlanul tartotta, ahogy a boszorkány átölelte, és próbálta nem belélegezni a parfümjét, annak ellenére, hogy mennyire tetszett neki.

– Köszönöm – mondta a lány. – Készen állok.

Draco ránézett, és megrázta a fejét. Mindkét kezét végighúzta a lány karján, végigsimította az ujjait a nyakán, és beletúrt a hajába. Kihúzta a fésűket, egy közeli asztalra dobta őket, és kibontotta a hajfürtjét, felborzolta a haját, hogy a hátára hulljon.

– Tessék – szólalt meg a varázsló mosolyogva. – Leengedett haj, ahogy szeretem. Most már készen állsz.

***

A földszinten Draco megállította Hermionét egy kétszárnyú ajtó előtt.
– Mély levegő – mondta, és rámosolygott a lányra. – És már itt is vagyunk. – Belökte az ajtót, és a lány hátára tett kezével átvezette. Az első néhány méter az ajtó után szabad volt, aztán egy hosszú bőrkanapé képezett akadályt. Draco balra vezette Hermionét, távolabb egy vörös selyemszallagot viselő nőpártól. Több embernek is biccentett, akik gesztikuláltak vagy üdvözletet kiáltottak neki. Hermione elkapott néhány elismerő pillantást, bár nem tudta eldönteni, hogy ezek neki vagy Dracónak szóltak-e.

Draco továbbhaladt, több kisebb embercsoport mellett is elhaladt.
– Többre számítottam… – szólalt meg Hermione halkan, amikor megálltak egy nagy kandalló mellett. – Olvastam a szabályokat, de akkor is. Az embernek a fejébe száll a gondolat, és…

– A következő pár emelet – mondta a férfi, és a folyosó túlsó végén lévő lépcső felé biccentett. – Privát szobák a játékhoz. Az emeleten kötelező a ruházat, fent mindenhol fakultatív a ruházat. A csarnok a találkozásra, a vizek kipróbálására szolgál. A potenciális partnerek ellenőrzésére. Általános ismerkedésre, tényleg. Itt nem láthatsz semmi olyat, amit ne látnál egy fülledt minisztériumi rendezvényen is.

Egy férfi a terem túlsó végében Hermionét nézegette, mire a lány közelebb húzódott Dracóhoz, és odabújt az oldalához. A férfi egy pillanatra elhallgatott, aztán átkarolta a lányt, és a kezét a bordáira helyezte.

– Nyugalom – motyogta neki, amikor a férfi feléjük lépett.

– Malfoy, te szemétláda – szólította meg a férfi, és vidám hangja nem illett a csípős arckifejezéséhez. – Már évek óta nem láttalak itt. Azt hittem, talán elmentél és elvetted valamelyik kimért társasági lányt, és nem engedett többé játszani.

– Colin – köszöntötte Draco bólintva.

Colin széles, ragadozó mosollyal nézett Hermione felé.
– És ki a barátod? – kérdezte, és kinyújtotta a kezét.

Draco keze mozdulatlanná vált, és Colin csuklója köré záródott. Colin láthatóan küzdött, hogy kiszabadítsa magát, de Draco erősen tartotta.

– Ismered a szabályokat – sziszegte Draco halkan. – Ne nyúlj hozzá engedély nélkül. – Egy lépéssel hátralökte Colint. – És nem fogsz engedélyt kapni.

Colin szeme összeszűkült. Megdörzsölte a csuklóját, de újabb szó nélkül elsétált. Draco szorosabbra fűzte a karját Hermione körül, ujjai a lány hasán terültek el.

– Azt mondtad, nem engeded, hogy bárki hozzám érjen – mondta a lány hátradőlve, fejét a férfi karjára hajtva.

– Nem, nem fogom. És ez a legrosszabb, amivel ma este számolnod kell. Colin egy pöcs, és szeret nyomulni. Van egy kis múltunk. Főleg engem akart felbosszantani. – Draco lenézett a lányra, túl alacsonyra nézett, mielőtt igazodott volna az ideiglenes új magasságához. – Már mondtam neked. Nem osztozom – mondta ki határozottan Draco. – Nem kell aggódnod a további próbálkozások miatt.

– Jó – szólalt meg Hermione, és felemelte a hangját, amikor egy pár elhaladt mellettük. – Te vagy az egyetlen férfi, akinek a figyelmét akarom.

Lehunyta a szemét, és Hermione érezte, hogy borzongás fut végig rajta. A lány rátette a kezét a férfi kezére, és háromszor gyorsan megkocogtatta a csuklóját. Hallotta, ahogy a férfi élesen kifújja a levegőt, és az egyik ujja háromszor megkocogtatta a hasát.

Hermione megfordult, hogy szorosan a férfihoz szoruljon, karja a férfi nyaka köré csúszott.
– Láttad már mindenkinek az arcát ebben a szobában? – kérdezte a boszorka, a fejét felfelé billentve, hogy a férfi állának hegyéhez szóljon. A férfi halkan hümmögő elismerésére a lány egyik ujját a füle íve köré húzta. – Akkor menjünk fel az emeletre.

Megfogta a férfi kezét, ujjait az övébe fűzte, és megrántotta. A férfi először tétovázott, aztán odalépett, hogy a nővel az oldalán elsétáljon.

A következő emeleten, az első szobában, ahová léptek, jól megvilágított szoba volt, egy félmeztelen férfi térdelt egy alacsony asztalon a szoba közepén, széttárt karokkal, egy-egy égő gyertyával a tenyerén egyensúlyozva. Sápadt bőrén olajfény csillogott. Egy fekete bőrfűzőt és nadrágot viselő nő végighúzta a férfi karjainak alsó részén a pálca hegyét. A férfi megremegett, de a gyertyák stabilan tartottak.

Hermione körbejárta a termet Dracóval, és csendben maradt, miközben halkan köszöntött néhány embert, vigyázva, hogy ne zavarja meg az előadást végző párt. Csak egyszer fordította el a figyelmét a férfiról, amikor hangos csattanás hallatszott a pálcával, és a térdelő férfi felnyögött. Hermione még időben megfordult, hogy lássa, ahogy az egyik gyertya kiesik a férfi kezéből az asztalra, és a láng kialszik, ahogy becsapódik.

– Ó, jaj – mondta a fűzős nő elégedetten dorombolva, és hosszú, vörös fonatát a válla fölött átvetette. – Valaki kiérdemelt magának ma este egy karcolást.

Amikor Draco mindenkit megnézett a szobában, átvezette a nőt a következőbe, ahol többen egy asztalt vizsgáltak, amely tele volt különféle kötéltekercsekkel.

Hermione érezte, hogy megdobban a szíve. A gyilkos ilyen köteleket használt, tudta, és Draco kiélezett figyelme miatt ő is figyelmesebb lett. A lány odalépett vele az asztalhoz, karját a férfi dereka köré fonta, miközben a tekercseket nézegette. A férfi mélyen lélegzett, orrlyukai kitágultak, és a lány megpróbálta utánozni őt, hátha ki tud szedni valamit az illatokból, amelyeket a férfi keresett. Mindössze parfümök, kölnik és samponok keverékét érezte az asztal körül ülőktől, és egy kis leheletnyi száraz és szerves illatot, valószínűleg a kötelekből.

Néhány perc múlva Draco hátralépett, és aprólékosan megrázta a fejét. Hermione megkönnyebbüléssel vegyes csalódottságot érzett. Talán a gyilkosuk nem volt jelen aznap este, és egy újabb nő megmenekülhetett a brutális haláltól.

Draco a hátára helyezte a kezét, és a tenyerének melege a lány bőrén kipirult az arcára.
– Merre tovább? – kérdezte, miközben a testtartását megváltoztatva végighúzta a férfi ujjait a gerincén. Remélte, hogy Draco nem akarja elhagyni ezt a szobát, még nem egészen. Valami felkeltette a figyelmét – a különböző minták, amelyeket a teremben lévő embereken látott, az arcuk boldog tekintete, ahogyan megkötözték és gúzsba kötötte őket. Meg voltak kötözve, de valamiért mégis szabadnak tűntek számára. Elgondolkodott, milyen érzés lenne, ha hasonló kötelek lennének a teste körül, és ujjaival végigsimított a hasán, miközben erre gondolt.

– Egy pillanat – szólt Draco, és a feje fölött a szoba túlsó végébe nézett. – Meg kell néznem valamit közelebbről.

Ajkába harapva, hogy ne ujjongjon, amiért a férfi tovább akar maradni, Hermione követte a tekintetét, de nem látott senkit, akit úgy érezte, hogy érdemes lenne figyelni. Néhány embert, akik kötelet tettek néhány másik emberre, néhány további megfigyelőt, de semmi olyat, ami gyanúsnak tűnt volna számára. Egy szőke nő piros csipkebodyt viselt, a felsőteste körül kötélhámot, a karjait összefonta, és a kezeit a vállánál összekötözve az oldalához szorította. Lábait összepréselték, combjai között egy másik kötél futott. A mellette álló férfinak, aki a köteleket a nyaka köré csavarta, hosszú haja a szemébe hullott. Draco figyelme mintha erre a párra irányult volna.

Hermione nem tudta hibáztatni. A minta lenyűgöző volt, a nő teste szabadon mutatkozott, annak ellenére, hogy nagy része el volt rejtve a csipke és a kötelek mögött. Hermione maga is közelebbről meg akarta nézni.

Hermione megrántotta Draco csuklóját, és elindult, várva, hogy kövesse. Közelebb lépett a párhoz, szemeit tágra nyitva a feltétlen elismeréstől. A nőhöz közelebb érve láthatta a kötelek csavarodásait és hurkait, a bőrbe nyomódó textúrát. Hermione biztos volt benne, hogy órákig nyomot hagy.
– Olyan gyönyörű – mondta. – A dizájn. Olyan bonyolult!

Megfordult, hogy felmosolyogjon Dracóra, mindkét karját a dereka köré fonva. A fejét a férfi vállára hajtotta, és háromszor gyorsan megkocogtatta a hátát.
– Draco? Meg tudnád ezt csinálni?

– Igen, meg tudnám – válaszolt Draco, lassú mosollyal nézett le rá, és három gyengéd csapást mért a vállára. – Nem ezt a konkrét mintát, de használtam már köteleket korábban is. – Visszatért a figyelme a párra, és miközben beszélt, fókuszálatlan alakzatokat rajzolt a lány hátára. – Ezt a változatot még nem láttam. Hogy hívják?

A férfi a hajába pillantott, de nem szólt, a nő mögé lépett, és lehajolt, hogy köteleket tekerjen a combja köré. A nő ragyogó mosolyra húzta a száját.
– Ez egy tengu variáció. Nagyon jó móka a bajba jutott kisasszonyoknak.

– Gondolom, igen. – Hermione felemelte az egyik kezét. – Nekem ez még új. Megfoghatom?

A nő mélyebben elmosolyodott, és a hátát annyira meggörbítette a kötelekben, amennyire csak tudta.

– Örömmel – mondta dorombolva.

Hermione az egyik ujját végigsimította a nő nyaka körüli kötélen, majd a vállán át a leszorított csuklójáig. Visszanézett Draco arcára, és látta, hogy a szeme elsötétült, az arca pedig halvány rózsaszínre pirult. Pillantását a nőre vetette, akinek karjai megfeszültek Draco dereka körül.

A férfi birtoklóan viselkedett vele, amikor Colin megpróbálta megérinteni a szerepének részeként. Most is megszállottnak érezte magát, de ennek semmi köze nem volt a színészkedéshez. Nem akarta, hogy a férfi egy másik nőt csodáljon kötelekkel kötve.

Megborzongott Dracóhoz simulva, vallotta be magának. Azt akarta, hogy így csodálja őt, szürke szemei sötétek, és magas arccsontjain egy csipetnyi színt látott. Néhány pillanatig hagyta magát elképzelni, ahogy a férfi a teste köré csavarja a köteleket, ahogy hosszú ujjai végigcsúsznak a combja belsején és a mellei ívén, hogy a helyükre tegye a köteleket. Ha nem megbízáson lennének, ha tényleg egy pár lennének…

Kényszerítette magát, hogy koncentráljon, és a hüvelykujjait összeütötte az emlékeztető jelre. Nem tudott azon tűnődni, milyen érzés lenne, ha Draco lassan a finom, puha zsinórokba burkolózna. Addig nem, amíg a munkában vannak.

Draco végigsimított Hermione haján az ujjaival.
– Ha ez tetszik, akkor ezt érdemes megfontolni, kedvenc – mondta, és a nő felé biccentett.

Mondott még valamit, de Hermione nem hallotta. Egy szót sem hallott a „kedvenc” szó után. Valami mély és szűkölködő akkordot ütött meg benne. Elfordította a fejét, és Draco mellkasához simult.

– Öhm– szólalt meg a lány, a hangja rekedt volt. – Aha.

Draco átkarolta, és ő hálás volt érte. A térdei mintha nem akarták volna megtartani a súlyát.

– Hermione? – kérdezte Draco. – Valami…

A lány ujjait a férfi övének hátuljára kulcsolta, és elfojtott egy apró nyögést.

Draco olyan hangot adott ki, amit nem tudott értelmezni. Nem tudott gondolkodni. Kedvenc, hallotta, visszhangzott a szívverése újra és újra.

– Rendben, lefelé – hallotta, ahogy Draco mondja. A férfi átkarolta őt és kitessékelte az ajtón. A lány belekapaszkodott, hagyta, hogy kikísérje a szobából, és le a lépcsőn a nagyterembe, egy széles, kárpitozott székhez a távoli sarokban, amelyet egy sor kis díszfácska választott el a tevékenység nagy részétől.

Draco leült, és lehúzta a lányt, hogy a szék karfájára üljön.
– Hermione – szólította meg a varázsló, kezét a lány tarkójára téve. – Hermione, nézz rám!

Hermione megborzongott. Lecsúszott a karfáról és Draco ölébe csúszott, lábait átvetette mindkettőjükön, karjait a nyaka köré fonta. Ajkát a férfi füle alatti üregre tapasztotta.
– Mondd még egyszer – kérte a lány.

– Nézz rám?

A boszorka megrázta a fejét a férfinak, ajkai a férfi bőrét érintették.
– Hívj még egyszer így.

– Mi az, kedvenc?

Hermione összerezzent. Az egyik kezét végighúzta Draco mellkasán, és kicsavarta az öltönyzakója gombját, ujjait az inge redői közé csúsztatta, hogy körmeit végighúzza a hasán. A férfi megfeszült a lány alatt, beszívta a levegőt, és a keze a combjára esett. Három koppanást érzett, lassú és tétova.

– Hermione. – Draco hangja elcsuklott, mormogás költözött bele. A férfi halk hangot adott ki, a keze a lány combjára simult. Egyik ujját a pálcája hegye köré csúsztatta a tokjában, a harisnyája tetejére erősített szalagpánt alatt, és apró köröket rajzolt a lány csupasz bőrére. – Gondolom, tetszik ez a név?

A nő a fogai közé fogta a füle ívét, és gyengéden megrántotta.
– Igen, uram – mondta gondolkodás nélkül.

Draco káromkodott, a keze a lány lábára szorult. Megmozdult a lány alatt, a szék kerete nyikorgott, ahogy mozdult.
– Istenem – motyogta. – Mondd ezt még egyszer.

– Draco – dorombolta a lány. A kezét a szék karfájára tette, és meglökte, eléggé megemelte magát ahhoz, hogy megváltoztassa a helyzetét. A lány átnyergelt rajta, térdei a csípője melletti párnába fúródtak, combjai a férfi lábán pihentek. – Uram, csókolj meg!

A varázsló megragadta a derekát, ujjai szorosan körbefogták. A nő végighúzta a nyelvét a férfi száján, és belemerült, amikor ő utat engedett neki. Halványan érezte a karamell, a konyak és a füst ízét. Anélkül, hogy hagyta volna magát gondolkodni, megcsípte a férfi alsó ajkát. Élvezte szájának melegét az övén, a halk hangokat, amelyeket a varázsló kiadott.

A szája csípett, amikor Draco megszakította a csókot, a feje a szék támlájának csapódott.
– A szabályok…

Hermione a férfi mellkasára tette a kezét, az öltönykabátját szélesre tolták, hogy a nő szétterítse az ujjait az ing sima anyagán. A lány megcsókolta a nyakát, a nyelvét kinyújtotta, hogy megízlelje a bőrét. A férfi felnyögött, és oldalra billentette a fejét, így a lány még jobban hozzáférhetett a nyakához.

Hermione élt a lehetőséggel, csókokat húzott végig a torkán, az inge gallérjáig, majd felfelé, az állán végig, az állának hegyéig és vissza. A lány feljebb lökte a fejét, hogy több hely legyen, aztán a nyakára tapadt, és erősen szopogatta a pulzuspont felett. Draco ismét káromkodott, a hangja morgássá mélyült. Hermione megduplázta az erőfeszítéseit, ajkai a férfi bőrén mozogtak.

A férfi lélegzete felgyorsult, minden egyes kilégzése hallható volt.
– Hermione – szólt Draco, a hangja elakadt a szó hallatán. A keze felcsúszott a lány lábán a szoknyája hosszú hasítéka alá. Egy érintés, két érintés, és a keze elterült, hüvelykujja végigsimított a lány csípőjének oldalán.

A boszorka nem törődött vele, és erősebben rángatta a nyakát. A szája alatt megváltozott a textúra, a fogoly tetoválásának csipkézett fekete vonalai keményen illeszkedtek a bőr puhaságához. Hermione végighúzta rajta a nyelvét, végigkövetve minden egyes szimbólumot. A szájába húzta, és erősen szívta. A férfi pulzusa száguldott a nyelve alatt.

– Her-Hermi – Draco összerezzent, és elfojtott egy nyögést. Kezét a lány csípőjére kulcsolta, és közelebb húzta magához, a lány lábait széttárta a férfi körül.

A lány teste lüktetett válaszul. Kinyitotta a száját, a férfi nyakának oldalában lévő feszes ínra záródott, és harapott.

Draco megrándult alatta. Hermione szemei tágra nyíltak. Elengedte a nyakát, hogy lenézzen közéjük, a puszta centiméterre, ami elválasztotta őket, a szűk nadrág alatt látható rángásra. A fekete anyag még szorosabb volt a merevedő hosszon, amiről rájött, hogy érzi, ahogy a combja aljához nyomódik. Végighúzta a kezét a férfi mellkasán, meg akarta - meg kellett érintenie.

Draco megragadta a csuklóját a hasa fölött.
– Hermione – mondta rekedten. Megköszörülte a torkát, és a lány mögé nézett. – Jessup.

Hermione megfordult, hogy egy férfit lásson, aki előttük állt, szmokingja hajtókájára egy ezüst, hosszú szárú rózsa medált erősítve.

– Hármas szabály, Mister Malfoy – emlékeztette a férfi, és felvonta a szemöldökét. – És Geoffrey.

– Geoffrey, természetesen. Hármas szabály. Nincs nyilvános magamutogatás a teremben – ismerte el Draco, mély hangja durvává vált. – Én tisztában vagyok vele. A barátom a shibari teremben egy kis rohamot csapott. Erre nem számítottam. – Visszanézett Hermionéra, vörös pír futott végig az arccsontján. – Erre egyáltalán nem számítottam.

– Minden jót, Mister Malfoy, de a szabály az szabály. Vagy vigye fel az emeletre, vagy vigye a lakosztályába. – Geoffrey végignézett rajtuk, a mosoly leghalványabb jele érintette a száját. – Biztos vagyok benne, hogy megérti, hogy jobban szeretnénk, ha inkább az emeletre vinné. Jól halad afelé, hogy mindannyiunknak jó műsort adjon. A vezetőség jóváhagyja. – Halkan kuncogott. – De bátorít még, tudja. Mindaddig, amíg nem a nagyteremben van.

– Igen, Malfoy – jött egy gúnyos hang. Colin megkerülte a fákat, és megállt Geoffrey mellett, mindkét kezét könnyelműen a zsebébe dugva. – Miért nem viszed fel a lányt az emeletre? Vagy nem játszol többet? Gyanús, ha engem kérdezel. Idejönni ilyen hosszú idő után, és jól megnézni mindannyiunkat, anélkül, hogy te magad bármit is tennél. Nem osztod meg az osztály többi tagjával?

Hermione megrándult Dracón, és küzdött a vágy ellen, hogy a pálcájáért nyúljon, és megátkozza Colin száját.

Draco felnyögött, és mindkét karját a lány köré kulcsolta, kezeit széttárta, hogy eltakarja a csupasz hátát, elrejtve őt a szem elől.
– Hogy merészelsz megint kérdőre vonni? – szegezte neki a kérdést Colinnak, összeszűkült szemmel. – Nem mindegyikünk dobja be a partnerét a mélyvízbe az első éjszakán. Néhányan közülünk valóban azt akarják, hogy a mieink visszajöjjenek. Már a tiédet is elvesztetted? Aligha az én hibám, ha alig várta, hogy elszakadjon tőled.

– Te óriási rohadék… – Colin megdermedt a helyén, Geoffrey pálcája a nyakához szorult.

– Mister Blackpool, elfelejtkezik magát – mondta Geoffrey. – Hetes szabály, ha úgy tetszik.

Colin köpködő hangot adott ki, és hátrálni kezdett, majd a folyosón visszhangzó taposással eltűnt a lépcsőn. Geoffrey egyszer, végérvényesen bólintott.
– Elnézést, kisasszony – szólt oda Hermionénak. – Ha ön…

– Haza – mondta Hermione. A tettei hirtelen utolérték, Colin megjelenése és viselkedése egy csepp hideg víz volt, és nem tudta elhinni, mit tett. Álcázva voltak, megbízásuk volt, és ő a legcsekélyebb gondolkodás nélkül marcangolta el Dracót. Nem állt szándékában ilyen messzire menni, nem ezen az első látogatásán a klubban, de reagált arra, ahogy a hangja szólt, amikor „kedvencnek” szólította, és arra a halk kis morgásra, amikor megcsókolta.

Túl jó színész volt, és a lány elvesztette magát.

Addig nyomta Draco vállát, amíg a férfi el nem engedte. Feltápászkodott, és lerángatta a ruháját.
– Haza. Haza kell mennem.

– Menjünk fel az emeletre, hozzuk a köpenyedet – mondta Draco.

Hermione megrázta a fejét, kezét a szájára tapasztva. A lábán téblábolt, tekintete Draco nyakára szegeződött, és a rúnák és a tetoválás számjegyei körüli vöröslő bőrfoltra.
– Otthon. Most. ÉN… ÉN… ÉN. Elfelejtem valamit. A munka. – Megragadta Geoffrey ingujját. – Vigyél ki az előcsarnokba, kérlek.

– Természetesen, kisasszony. Engedje meg. Azonnal idehozatom a köpenyét. Mister Malfoy, nyolcas szabály, ha úgy tetszik. – Gyors, szigorú pillantást vetett Draco felé, majd Hermionét a folyosón keresztül az ajtókhoz kísérte.

Hermione egyszer hátrapillantott, és látta, hogy Draco a székben rogy, homlokát a kezére támasztva, lehunyt szemmel.

hozzászólások: 0