69. fejezet
Utóirat



Kedves Daphne,

Én nem hiszek a jóslásban.

Nem hiszek a tealevelekben, a tarotkártyákban vagy az asztallapon elrendezett gallyakban. Nem hiszek abban, hogy a bolygóátvonulások vagy a tenyerünkön lévő vonalak elvezethetnek bennünket a belső szívünkhöz vagy a külső jövőnkhöz.

Hiszek a kemény, hideg valóságban és egy olyan jövőben, amelyet én magam alakíthatok ki az elmémmel és a pálcámmal.

És én hiszek benned.

Ezért ülök a Jóslástan toronyban egy csapat rendkívül idegesítő harmadéves lánnyal, akik folyton vihognak, suttognak és zizegnek a tekercseik között. Az egyik szomorúan félrevezetett lélek éppen egy szerelmeslevelet ír Dracónak. (Mondtam neki, hogy a sziromrózsaszín egy összetett melléknév, de úgy tűnik, a kötőjelek nem költőiek.)

Mindig is hittem benned, Daphne, ezért viseltem a háború alatt a védőzacskódat, és ezért tértem vissza a Malfoy-kastélyba a leggonoszabb időkben is, mert te újra és újra visszatértél, és nem hallgattál az észérvekre, és mert egy jól elhelyezett, a függöny mögül elhajított ne vegyél észre bűbáj, amint nehéz léptek közeledtek feléd, volt az egyetlen védelem, amit ez a félénk varázsló nyújtani tudott.

Sötét sarkokba bújtam, mert te nem akartál.

Ma este megkértem Trelawney professzort, hogy mondjon szerelmi próféciát, és ő nem vesztegette az időt, gyertyákat gyújtott és rózsaszirmokat szórt rám. Aztán hirtelen elkerekedett a szeme, az állkapcsa elernyedt, és magas, monoton hangon azt mondta:

Kígyók fiai,

Sötétségbe burkolózva,

Meg nem érdemelt szívek megragadására csapnak le.

És a ragadozók prédává válnak.

Aztán magához tért, és mindkettőnknek töltött egy kis sherryt. Hála Merlinnek.

Daphne, én nem hiszek a jóslásban. De abban a jóslatban hiszek.

És hiszek benned. És én hiszek benned.


Theo

feltöltötte 2025. Aug. 22. | Nyx | hozzászólások: 0