12. fejezet
Idő

Hermione halk puffanással ébredt a saját ágyában. Pompásan nyújtózott ki – a legkellemesebb álmot álmodta, csupa édesség, puhaság, melegség és biztonság. Kezével végigsimított a bordáin, szinte dorombolt, mint egy macska. Mmmmm… még néhány ilyen éjszaka, és máris bepótolná az alvást.

Szeretett volna visszabújni a takaró alá, talán újra elkapni ezt az álmot, de hallotta, hogy Csámpás az asztalon kopogtatja a tárgyakat, hogy tiltakozzon egy újabb éjszakai eltűnés ellen. Felült, és egy kézmozdulattal meggyújtotta a közeli lámpát.

– Csámpi! – sziszegte a félig nyitott függönyön keresztül. – Hagyd abba! Még leütöd a…

Az asztrárium órája.

Hermione az íróasztala szélén tántorgó, rúnafaragott dobozra meredt. Az óra az ágyában volt, amikor Malfoy először alkalmazta azt a szörnyű varázslatot. Egy időalapú varázslatot. Egy elromlott varázsórán.

Jaj, ne!

Kikászálódott az ágyból, és kinyitotta a dobozt, figyelmen kívül hagyva Csámpás nyávogását, hogy figyeljen rá. Az óra szörnyű állapotban volt Malfoy bohóckodásának köszönhetően, horpadt számlapjaival és kis gömbhalmával. Az időalapú varázslat az égitestekre támaszkodott, és az asztrárium órájának hibás Napja, Holdja és bolygói valószínűleg megzavarták Malfoy eltűnésvarázslatát. Nem csoda, hogy az időzítése elszabadult. Hermione homlokát ráncolva becsukta a fadobozt. Az időmágia őrülten bonyolult volt, lehet, hogy soha nem jönnek rá, hol rontotta el a varázslatot.

Az ablaknál egy puffanás miatt majdnem elejtette a dobozt. Becsukta, és visszatette az asztalra. Aztán kinyitotta az ablaküveget, és megborzongott a hideg éjszakai levegőben. Egy kis fehér bagoly jelent meg ott, ami olyan kövér volt és olyan bolyhos tollakkal rendelkezett, hogy úgy nézett ki, mint egy széles szárnyú törpebagoly, berobogott, és a kanapén helyezkedett el. Hermione nehezen találta meg a madár lábát a sok tollpihe között, de végül egy kis csomagot és egy tekercset húzott ki belőle Harry kézírásával. A kandalló órájára pillantott: reggel hat óra, az aurorok valóban korán kezdték a napot.

Elküldte a baglyot egy finomsággal, és belehuppant egy fotelba olvasni.



Hermione,

Vigyázz a Görénnyel! Hagyd el a jóslást, ha kell – senkinek sincs szüksége nyolc RAVASZ-ra. Itt egy gyanuszkóp, egy csomó van belőle itt szanaszét, és mindig felrobban. Tartsd magad távol a kígyóktól. Hallottam arról a Durmstrangból áthelyezett diákról. Megnézem a tárgyalását. Valószínűleg ő és a Görény együtt cselszövögetnek.

Harry



Hermione megforgatta a szemét. Ennyi nevetséges dolgot csak Harry tudott beletenni néhány mondatba. Nem ejthette a jóslást, és nem hordott magával egy gyanúszkópot, és a mardekárosoktól távol maradni szó szerint nem volt lehetőség. Őszintén szólva olyan dühösnek hangzott, mint Ginny.

Harry figyelmeztetései azonban még mindig visszhangoztak, és azon kapta magát, hogy a malícia-mutató üvegéhez lép, amelynek kerek tükre ferdén állt egy kopott sárgaréz állványon. A tanév elején találta a Szükség Szobájának padlóján, és azzal a homályos ötlettel vitte fel az emeletre, hogy felújítja. Korábban a malícia-mutató csak a leghalványabb árnyékokat jelenített meg, amelyek gyenge és távoli ellenségeket jeleztek, de most egy kis repedésekből álló háló mögött egy sötétebb árnyék leselkedett. Vajon az már korábban is ott volt?

Talán Malfoy az, gondolta Hermione. El kellene mondania neki az astrarium óráját, és ő nem örülne neki.

Ó, hát jó. Belevigyorgott a malícia-mutató üvegébe, és a torz képmása meglehetősen fenyegetően vigyorgott vissza.

Még jó, hogy nem azért születtem erre a földre, hogy Draco Malfoy kedvében járjak.

***


– Helló, Hermione!

A lány megállt a Hugrabug asztalánál, meglepvődve Justin Finch-Fletchley helyeslő hangján. Az iskolaelső általában nagyon keveseket engedett közel magához. Ő azonban mindig udvarias volt, és hajlandó volt segíteni másoknak. Persze ez a segítség általában egy egészséges adag leereszkedéssel járt együtt, de jót akart.

Így hát Hermione rámosolygott a sötét hajú varázslóra. Ma a szokásosnál is többet ügyelt a megjelenésére, időt szakított arra, hogy megigazítsa a haját, és rövid fekete szoknyát és piros blúzt vett fel magára. Még arany cikesz fülbevalót is viselt, apró, lobogó szárnyakkal, amit Harrytől kapott születésnapi ajándékként.

– Jó reggelt, Justin! – köszönt neki a boszorka.

Justin előrehúzódott, és minden figyelmet úgy fogadott el, mint ami neki jár. Kicsit távolabb ült a többi hugrahugostól, mivel még a laza borzok sem élvezték, ha reggel az első dolog, amivel találkoznak az az ételválasztásukkal kapcsolatos sznob megjegyzések. Justin aztán értetlenül nézett Hermionéra, amikor a lány nem mozdult el, most, hogy a társasági udvariasságok kicserélődtek.

Hermione azonban tűnődve szemlélte az iskolaelsőt. Justin… most már emlékezett rá, a csillagászat és az asztrológiai mágia szakértője volt.

– Természetesen szívesen látlak – mondta Justin hűvös udvariassággal.

– Köszönöm – bólintott a lány, és a vele szemben lévő padra huppant.

Justin egyik karcsú, sötét szemöldöke meglepetten ívelt, de nem szólt semmit, csak töltött neki egy csésze teát. Olyan jó, hogy egy illemtudó varázslóval volt dolga. Justin mint mindig, most is kifogástalanul nézett ki, öltönynadrágban, a szeméhez illő világoskék ingben és sárga nyakkendőben volt. Négyszínű iskolaelsői jelvényét az ingére tűzte, és arany borz mandzsettagombokat, valamint egy ónix-arany hugrabugos gyűrűt viselt. Hermione kissé megdöntötte a fejét, és elgondolkodott. A romantikus jelentkezők várólistája aznap reggel némileg átrendeződött, Ernie teljesen kikerült a rangsorból, mivel gyakorlatilag eljegyezte Megan Jonest. Justin azonban továbbra is esélyes maradt a RVP-re.

– Mit tudsz az asztrárium órákról? – kérdezte a lány.

– Igazából elég sokat. – A hugrabugos elkezdte pontos háromszögekre vágni a pirítósát. – Apámnak van egy mugli asztrária gyűjteménye – ő egy díjnyertes fizikus, tudod.

Hermione valóban tudta.
– És egy mágikus asztrária?

– Á, varázslatos asztrária. – Justin szeme felcsillant, és letette a kését. – Lenyűgöző. És meglehetősen ritka. Tudtad, hogy a mágikus asztrária nemcsak az aktuális órát és az évet követi, hanem a bolygók mozgását is, és minden más objektumot az égbolton, amit csak követni akarsz?

Hermione kíváncsi volt.
– Milyen tárgyakat?

– Nagyjából bármit – mondta Justin egy vállrándítással. – Egy kviddicsjátékostól kezdve egy mugli repülőgépig. Dumbledore igazgatónak volt egy, ami követte a főnixét. Abban az órában egy apró rubinarany madár van.

– Lenyűgöző – szólt Hermione, és eszébe jutottak a finom műszerek Dumbledore irodájában. – Justin, nekem is van egy törött asztráriumom a hálószobámban.

– Tényleg? – Justin az utolsó szóra pislogott, Hermione pedig elpirult.

– Igen – folytatta határozottan a lány. – Szeretnél segíteni megjavítani?

Justin csendesen riadtan nézett rá.
– Aligha hiszem…

– Elvihetném az órát a könyvtárba! A könyvtárba! – Hermione kínos, félig nyikorgó, félig nevető hangot adott ki. Briliáns. Három éjszaka Malfoyjal, és gyakorlatilag alkalmatlan volt arra, hogy férfiakkal beszélgessen.

Justin elgondolkodott.
– Gondolom, tudnék rá időt szakítani. – Befejezte a geometrikus reggelijét, és egy szalvétával megtörölte a száját. – Talán ma este, vacsora után.

– Köszönöm. – Hermione felállt, és távozni készült, amikor tekintete végigsiklott a mardekár asztalán. Malfoy mereven egyenesen ült, arca sötét volt. A reggelivel végzett diákok szó szerint a falak mentén kanyarogtak, hogy elkerüljék őt az ajtók felé menet. Hermione visszafintorgott Malfoyra, akinek remélhetőleg jobb hangulatban lesz, amikor ebédidőben találkoznak.

***

Nem volt az.

Egy kiábrándult Malfoy rohamtempóban repült be a boszorka hálószobájának ablakán, majdnem betörve az üvegtáblát. Hermione hallotta a földet érésének puffanását és egy seprű csattanását, és a varázsló hirtelen felbukkant, és minden porcikájában fenyegető halálfalónak tűnt a csapkodó fekete köpenyben.

– Essünk túl rajta – csattant fel a fiatal varázsló.

Hermione felsóhajtott. Ez volt a második alkalom, hogy Malfoy gyilkolásra készen jelent meg a hálószobájában. Nagyon nem szeretett a Griffendél-toronyban lenni.

– Várj! – mondta a lány. – Valamit el kell mondanom neked.

– Ne pazarold az én…

– Tudom, hogy a varázslat időeleme miért olyan furcsa.

Malfoy keresztbe fonta a karját.
– Miért? – csikorogta.

– Azért. – Hermione az asztalára mutatott. – Abban a dobozban van egy varázslatos asztrárium óra, amit megpróbáltam megjavítani. Az ágyamban volt, amikor elvarázsoltad.

Malfoy a dobozra meredt.
– Mit keresett egy törött asztrárium az ágyadban?

– Szeretek rajta dolgozni esténként. Ellazít.

– Szóval a te hibád, hogy a varázslat el van baszva.

– Nem, Malfoy, a te hibád, hogy egyáltalán elvarázsoltad. – A fenébe is, ezen már túl voltak.

– Ki tart törött varázstárgyakat az ágyában? – Malfoy mogorva fintora elmélyült. – Súlyosan megsebesíthetted volna magad! – Megborzongott. – Vagy én!

– Bocsáss meg, Malfoy, hogy esetleg veszélybe sodortam a drága bőrödet, miközben a szobatársamat kefélted az ágyamban!

– Nem tudtam, hogy az a te ágyad!

Hermione megvetően kifújta a levegőt. Mintha számított volna, ha tudta volna. Kinyitotta a dobozt.
– Ne játszd a hülyét, és nézd meg! Gondolod, hogy ez az asztrárium elég erős ahhoz, hogy hatással legyen a varázslatodra?

A mardekáros mellé lépett, hogy megnézze a törött órát.
– Igen, elég nagy, és ahogy mondtad, ez egy kényes varázslat volt. – Hosszú, sápadt ujjával a halom fémgömbre mutatott. – Kopernikuszi? Ha így van, akkor hiányzik egy bolygó.

– Micsoda? – Hermione előhalászta a pálcáját, és finoman megforgatta a bolygókat, a Holdat és az aranyszínű Napot az óra körül. – Igazad van. A Jupiter hiányzik. – Körülnézett az íróasztalon. – Látod valahol? Két hüvelyk átmérőjű, rézből készült.

– Még mindig az ágyban van? – kérdezte Malfoy.

– Valószínűleg. Ó, Merlin! – nyögte a lány. – Meg kell találnom.

– Igen, meg kell találnod – oktatta ki Malfoy. – Ez egy mágikus tárgy, és valószínűleg megzavarta az ellenvarázslatot.

Hermione odaszaladt az ágyhoz, és elkezdte lehúzni a párnákat.
– Nos, Malfoy? – kérdezte a válla fölött átnézve. – Segíts!

– Tipikus sár… – kezdte Malfoy. Hermione rávillantotta a tekintetét. – Jól van, tipikus mugli-hercegnő-szülött. Elfelejtetted, hogy boszorkány vagy?

– Nem, és te se felejtsd el – csattant fel a lány.

– Szóval csak idézd meg azt a kurva izét.

– Ó? – Most Hermione volt az, aki gúnyosan fintorgott.

– Rajta! – Tipikus tisztavérűek, azt hiszik, a varázslás az egyetlen válasz. A begyűjtő bűbáj nagyon egyszerű volt, és csak könnyen azonosítható tárgyakon működött. Az Invito elvarázsolása valószínűleg csak identitásválságot okozna az apró Jupiternek: Gömb, bolygó vagy időmérő volt?

– Invito Jupiter – mondta Malfoy, és a pálcájával az ágy felé intett.

Hermione kuncogott.
– Akármilyen hatalmas vagy, Malfoy, kétlem, hogy egy egész bolygót meg tudnál idézni.

– Invito Jupiter modell. – Nem érkezett válasz. – Invito rézgömb. – Semmi. Malfoy arca tovább sötétedett. – Invito Jupiter asztrárium alkatrész. – Ismét semmi.

Hermione tudta, hogy önelégültnek tűnik, de nem érdekelte.
– Gyerünk, nem érünk rá egész nap. – Újra elkezdte lehúzni a párnákat az ágyról, majd a varázslóra nézett, aki nem mozdult.

– Nézd ezt a sok undorító pirosat és aranyat – mondta Malfoy. – Soha nem fogunk találni egy kis rézgolyót abban az ágyban.

– Meg kell próbálnunk. – Hermione megrántotta a takarót. – Segíts nekem, te lusta barom.

Malfoy mártírkodva levetette a köpenyét, és átment az ágy másik oldalára. Élesen rángatta a takaró másik végét, inkább akadályozva, mint segítve, ezért Hermione hirtelen elengedte a ruhát, és a férfit a falnak ütötte.

Malfoy elkomorult, de nem szólt semmit, csak ledobta a takarót a padlóra. Elkezdte végigsimítani a kezét a vörös lepedővel borított matracon, majd a fejtámlánál lévő repedés mentén. Hermione felkúszott az ágyra, hogy ugyanezt tegye a lábtámla mentén, és megérezte a matrac mélyedését, amikor Malfoy az ágyon lévő egyik térdével megtámasztotta magát, hogy fölé hajoljon.

– Elég szűk itt – panaszkodott Malfoy hangosan. – Nem tudom az ujjaimat beletenni. Mozdulj egy kicsit, hogy jobb szögből tudjam megközelíteni. Gyerünk, Granger, légy egy kicsit együttműködőbb!

Egy zihálásra felnéztek, és Hermione hátrafelé billegett, ráesve Malfoyra. Ő viszont a fejtámlának dőlt, és megragadta a lány combját, hogy stabilizálja magát. Hermione az ölében landolt, és mindketten felnéztek, hogy Romilda és Leanne döbbenten bámuljanak.

Hermione hirtelen arra lett figyelmes, hogy a dereka körül felhúzódott inge és szoknyája felgyűrődött. Aztán eszébe jutott, mit mondott Malfoy, és az arca égett, mint a tűz.

– Helló, lányok! – köszöntötte őket Malfoy. – Akartok csatlakozni? – A férfi keze még mindig a lány combján volt, melegítette a bőrét a boszorkány átlátszó harisnyáján keresztül. Hermione minden önuralmára szükség volt, hogy ne könyökölje gyomorszájon a férfit.

Romilda felszisszent, és keresztbe fonta a karját.
– Szép dolog, hogy felsőbbrendűnek tetteted magad, Hermione – mondta megvetően –, és most nézd meg, kivel kefélsz.

– Ő… Én… mi… – Hermione képtelen volt szavakat formálni.

Romilda felderült.
– Ez azt jelenti, hogy Cormac is maradhat?

– NEM!

– Ezt nem hiszem el! – szólt közbe Leanne. – Hermione Granger és Draco Malfoy!

Hermione és Malfoy is felugrott az ágyról. Egy kis délutáni öröm volt az egyetlen észszerű magyarázat erre a jelenetre, de Leanne ezt az egész iskolában elterjesztené. Ezt nem lehetett megengedni.

Malfoy láthatóan ugyanerre a következtetésre jutott. Meglengette a kezét, és a hálószoba ajtaja becsapódott.

– Ha bármelyikőtök egy szót is szól erről – morogta a varázsló –, megbánjátok azt a kibaszott napot, amikor megszülettetek.

Leanne ájulásra késznek látszott, de Romilda csak rosszallóan ráncolta a homlokát.

– Csak nem, Mr. Morcos Fiú – gúnyolódott a lány. – Biztos vagy benne, hogy jól csinálod, Hermione? Mondtam már, először Draco azt szereti, ha…

– Semmit sem csinálok jól! – csattant fel Hermione.

– Ezt én is támogatom – értett egyet Malfoy.

– Fogd már be, Malfoy!

– Egyszerűen nem tudom elhinni! – ismételte Leanne, a szemei tágra nyíltak. Draco rávillantott, mire a lány visszahúzódott.

– Elvárom mindkettőtöktől, hogy fogjátok be a szátokat – közölte nyomatékosan Hermione. – Ha nem, akkor két szavam van: Marietta Edgecombe.

Malfoy felvonta a szemöldökét, de ez a két lányra azonnal hatott. Romilda arcáról minden szín eltűnt, Leanne pedig felkiáltott:
– Nem áruljuk el! Nem mondjuk el senkinek! Megígérjük!

– Vigyázzatok, hogy ne tegyétek! – figyelmeztette őket Hermione. – Most pedig kifelé! Most nem érünk rá.

Romilda lázadó tekintettel állta a sarat.
– Még mindig nem tartom igazságosnak. Én nem hozhatom be Cormacot, de ti ketten bármikor idejöhettek, és borzalmasan szexelhettek.

– Nem fogunk szörnyű szexelni! – csattant fel Hermione.

– Lehetne jobb is – mondta Malfoy.

– Fogd be, Malfoy.

– Fúj, mindketten olyan főnökösködők vagytok – szipogott Romilda. – Nem csoda, hogy rossz a szex.

– Elég! – Hermione türelme megtört, és előhúzta a saját pálcáját. – Kifelé!

Leanne kirohant a szobából, és még Romilda is óvatosnak tűnt.
– Jól van – szólt a lány, és kiviharzott a barátnője után. Hermione leeresztette a pálcáját, és megdörzsölte a homlokát.

– Ki a faszom az a Marietta Edgecombe? – Malfoy tudni akarta.

– Egy lány, aki nem tudta befogni a száját. – Hermione az ágyhoz lépett, és felemelte a szőlőfát. – Wingardium Levi-O-sa! – A matrac lassan négy lábnyit emelkedett.

– Hát akkor rajta – mondta Malfoy. A férfi mocskos pillantást vetett rá, aztán bebújt a matrac alá, és a pálcája fényénél megvizsgálta az ágykeretet.

– Megtaláltam – közölte a lány, és csukott kézzel intett, a feje és a felsőteste még mindig a matrac alatt volt. Hermione megpöccintette a pálcáját.

Malfoy kiáltásait elnyomta a fejére boruló matrac, de azonnal kihúzta magát onnan, a haja égnek állt, és Hermione felé nyomult.

Hermione ráfogta a pálcáját, mire a férfi vicsorogva megállt. Láthatóan megnyugodott, odasétált az íróasztalhoz, és a rézgolyót az órába tette, mielőtt végigsimította a haját. Hermione kicserélte a matracot, és visszatette az összes ágytakarót, majd ismét szembefordultak egymással.

– Nos? – kérdezte Hermione.

Malfoy végignézett az ismét érintetlen ágyon, a szemöldökét összeráncolva.
– Remélhetőleg a véletlenszerű mágikus szemét közbejötte nélkül az ellenvarázslat beválik. – Pálcájával precíz körbejárást végzett, és időközönként megismételte: – Intermissum Harmonia Nectere.

Hermione nem tudta megállni, hogy ne piruljon el, Malfoy pedig elvigyorodott. Miután a férfi befejezte az ellenvarázslatot, a lány a saját pálcáját lassan az ágyra vetette.
– Ebben az ágyban nincs nyoma semmilyen varázslatnak – mondta. – Biztos bevált.

– Köszönöm Malazárnak – mondta Malfoy, miközben felvette a köpenyét. – Invito seprű. – A levegő megrezzent, és Hermione hallotta, ahogy a kiábrándult seprű csattan a mardekáros kezében.

Sötét pillantást vetett rá, miközben felült a seprűre, és a pálcájával kinyitotta az ablakot.
– Jó szórakozást a keféléssel a kis hugrabugosoddal.

– Mi? Én… – Hermione zavartan dadogott, de Malfoy csak kiábrándította magát, és a lány tátott szájjal állt, és nézte, ahogy a fényhullámok kirepülnek az ablakon.

hozzászólások: 0