28. fejezet
Mulatozás második rész

– Hermione, hogy tehetted?

– Malfoyjal táncoltál!

– Ő kényszerítette rá!

– Imperiálta őt!

– Megittál valamit, amit ő adott neked, Hermione?

Hermione barátai köréje tolongtak, megdöbbent és sértett tekintettel, és Hermione nem tudta hibáztatni őket. Egy héttel ezelőtt ő is ugyanezt érezte volna.

– Nem beszél.

– Sápadtnak tűnik.

– Ülj le, Hermione, ez biztos nagy megpróbáltatás lehetett.

Hermione visszaszuszogott rájuk.
– Nem volt megpróbáltatás, csak egy tánc volt. Jóslástanon vagyunk partnerek.

Mindenki szkeptikusan nézett rá, aztán újra elkezdődött a csevegés.

– Összeesküvést sző azzal a durmstrangi görénnyel!

– Ő egy halálfaló!

– Ő nem halálfaló. – Luna hangja olyan édes és nyugodt volt, hogy könnyedén átvágta a felzúdulást.

– Elvette a Jegyet!

– Megölte Dumbledore-t!

– Malfoy nem ölte meg Dumbledore-t! – Most Hermione csattant fel. – Nem ölt meg senkit!

– Amiről te tudsz…

– Egyáltalán hogyan jutott be ide?

– Én hívtam meg. – Luna rámosolygott a Hermionét körülvevő griffendélesekre. A többi bulizó egy külső gyűrűt alkotott, a legtöbben dühösen firkáltak pergamendarabkákra.

– Draco nagyon kedves volt velem – folytatta Luna. – Meg fogja keresni a pálcámat a Malfoy-börtönben, amikor hazamegy a szünidőre.

Hermione a többiekkel együtt bámult: nem tudta, hogy Luna Malfoyjal beszélgetett.

– Ez nagyon kedves, Luna – mondta Neville óvatosan –, de Malfoy egy mardekáros, és valószínűleg téged és Hermionét is kihasználja.

– Ezt bizonyára mi tudjuk a legjobban megítélni – jegyezte meg Hermione, és megpróbált Luna nyugalmához hasonlóan nyugodt lenni. – Ez csak egy baráti tánc volt.

Pavarti Patil kuncogott.
– Barátságos. Ez többnek tűnt, mint barátságos.

Hermione körül felerősödött a zúgás.

– Láttad az arcát?

– Tényleg embernek nézett ki!

– Nem!

– Majdnem mosolygott!

– Nem mosolygott!

– Hol van Justin? – kérdezte Ernie Macmillan, aki csatlakozott a csoporthoz. – Justinnak be kellett volna lépnie.

– Viccelsz? – kérdezte tőle Parvati. – Justin nem tud egyenesen lépni.

– Még sosem láttam ilyen részegnek!

– Megpróbált megfogdosni!

– Nem próbált!

– Hermione, távol kell maradnod Malfoytól és…

– Dracónak nagyon érdekes pálcája van – mondta Luna a semmitmondóan. Hermione néha úgy gondolta, Lunának biztosan van egy időnyerője, ami úgy van beállítva, hogy tizenkét másodperccel előrébb hozza őt minden beszélgetésben.

– A harlekin nagyon különleges – folytatta a hollóhátas. – Nem működik akárkinél.

– Luna – mondta Neville türelmesen –, örülünk, hogy Malfoy pálcája tetszik neki, de ez nem egészen az a jellemreferencia, amit mi…

– Ezért táncoltatta a pálcája azokat a kígyózó elsősöket? – kérdezte Pavarti.

Neville a homlokát ráncolta.
– Malfoy pálcája táncolt?

Pavarti bólintott.
– És egy sárga tollat törpegolymókká változtatott. Padma mesélte.

A csoport azonnal újra fecsegni kezdett:
– Ez egy trükk, megpróbál beszivárogni…

– Megpróbál minket meglepni. Ginny mindig azt mondja, hogy…

– Hermione, nem érzed magad ködösnek vagy lebegőnek… Hermione?

– Hová tűnt?

– Malfoy elrabolta őt!

Hermione elsurrant, amíg az emberek elméleteket gyártottak, és egy csoport Hollóhátas mögé bújt, akik túlságosan el voltak foglalva a firkálással ahhoz, hogy észrevegyék. Az átváltoztatástan terembe szökkent, Justin után kutatva, és egy ismerős hangot hallott:
– …Ne gyere vissza!

A kis terem zsúfolt volt, de Hermione még időben elérte a másik oldalt, hogy meghallja egy lány kiáltását:
– Na, Draco, tudom, hogy nem akarod…

– Honnan tudod, hogy mit akarok? – Malfoy hangja egy faliszőnyeg mögül hallatszott. – Tetszett, amit az a túlpuffadt köcsög mondott?

Hermione félrehúzta a faliszőnyeget, hogy egy újabb olvasósarkot tárjon fel. Malfoy háttal állt neki, épp csak annyira fordult el, hogy Hermione láthassa, amint egyik hosszú, fekete ruhás karja egy kis szőke boszorkányt ölel át.

Malfoy komoly hangon szólalt meg:
– Ha le akarsz szopni valakit, akkor bizonyára inkább a halálfaló farkát…

– Draco! – kiáltotta a lány.

Hermione remegő lélegzetet vett, és zihálás szökött ki belőle. Malfoy elejtette a lányt, és kipirult arccal megfordult. Ismerős pír. Merlin, minden olyan ismerős volt, a mély hang, a rózsaszín az arcán, a fehérszőke rojtok, amelyek kiszabadultak szigorú stílusukból, hogy a sötét szemöldökre essenek. Tudta, milyen érzés volt, amikor a férfi gonosz dolgokat suttogott ebben a doromboló hangban…

Nem tudta elhinni. De el kellett hinnie. Tudta, mit csinál a férfiakkal. Miután Romilda visszatért Cormachoz, Malfoy nyilvánvalóan egy másik boszorkányt üldözött, ezúttal egy diszkrét sast. Hermione szeme szúrta: táncolt vele, aztán elment ehhez a Hollóhátashoz, mert…

Az egész olyan kiszámítható, praktikus és logikus volt. Hermione mindenkinél jobban ismerte az étvágyát.

– Granger – mondta Malfoy nagy szemekkel. A boszorkány a szőnyegre nézett, az arca téglavörös volt. Malfoy nyelt egyet. – Ez… ez nem…

Hermione kipördült az alkóvból, és vakon belelökte magát a tömegbe, majdnem felborított egy bronz sasszobrot. Hülye. Merlin, olyan hülye vagyok és gyenge és … hülye. Azt gondolni, hogy Draco Malfoy számára vagyok valami – bármi. Valószínűleg magában kuncogott, miközben velem táncolt, az ó-olyan-olyan megfelelő sárvérű, akinek titokban ízlett a halálfaló nyelv…

Egy magas, karcsú testbe csapódott. Justin volt az, a szája tátva maradt a meglepetéstől. A haja szokatlanul kócos volt, és mindkét arcán színfoltok izzottak. A barátainak igaza volt, a férfi elég sokat ivott.

Justin azonban gyorsan magához tért, és vékony mosollyal köszöntötte a lányt.
– Hermione.

– Á, megtaláltalak. – Hermione kotorászott a táskájában, a gyöngyök ma este kék színűek voltak, hogy illeszkedjenek a ruhájához, és átnyújtott neki egy kis fiolát. – Itt egy kijózanító bájital.

– Na de miért innék én ilyet? – kérdezte Justin. A fiolát a zsebébe dugta. – Ez a buli még csak most kezdődik. – Megfogta a lány kezét, és közelebb húzta magához. – Táncolj velem.

– Justin – mondta Hermione, és épp nemet akart mondani – a közeli fonográf szólt, de senki más nem táncolt ebben a szobában. Aztán meggondolta magát. Miért ne táncolhatna vele? Ez volt a tökéletes alkalom, hogy jóvá tegye korábbi ostobaságát. Legalább a hugrabugos egy kicsit fellazult. Mi az, ma este nem lesz viktoriánus udvarlási szertartás?

Nyilvánvalóan nem. Justin kihasználta a lány szórakozottságát, és átkarolta, megtartotta a kezét, és lassú, csábító táncba kezdett. Ez volt a meglepetés. Kísérteties szaxofondallam kavargott körülöttük. Justinnak friss pergamen és drága kölni illata volt, könnyedebb, mint Malfoy gazdag illata.

Már lebegett, még mindig kissé szédült a dühtől, bal karja lüktetett a hegek alatt, amikor Justin keze a derekánál lefelé vándorolt, és a fenekét simogatta.

Hermione döbbenten húzódott el.
– Justin…

– Elbűvölő vagy – motyogta Justin, a nyelve végigkísérte a lány torkát. – Ki gondolta volna, hogy egy ilyen fanyar boszorkánynak ilyen édes íze van?

A lány összerezzent.
– Biztos nagyon részeg lehetsz. – Justin keze izzadt, és a lány megpróbálta kirángatni a sajátját.

– Ne légy barátságtalan – mondta a férfi. – Hát nem vagyok kedves? Hát nem jó érzés? – A keze elhagyta a lány fenekét, és megtalálta a szoknyája szegélyét, felhúzta, miközben a szája az övét kereste.

Hermione egy kicsit erősebben lökte vissza, és meglepetten pislogott, amikor Justin egy centit sem hátrált.

– Mi bajod van, Justin? – követelte. – Engedj el!

Justin keze az övére szorult, és Hermione érezte, hogy a másik kezének körmei a combjába vájnak. Részeg barát vagy sem, ez már elég sokáig tartott. Hermione megérintette a pálcáját, mire Justin felszisszent és elejtette a kezét, mert megcsípte a nonverbális varázslat.

Éppen suttogott volna egy újabb varázsigét, hogy elvarázsolja a combján lévő fájdalmas szorítást, amikor a szorító kezet elrántotta. Hermione jobbra nézett, hogy meglássa Malfoyt, akinek fehér ujjai elég erősen fogták Justin karcsú csuklóját, hogy eltörjön.

– Malfoy! – csattant fel a lány. – Engedd el! Majd én elintézem!

– Most ne veszítsd el a fejed, Drakey – gúnyolódott Justin.

Malfoy megdermedt ezekre a szavakra, és Justin és ő némán bámulták egymást. Hermione nem tudta, mi folyik itt, és nem is érdekelte. Bármilyen aljasul viselkedett is Justin, attól még a barátja volt.

– Engedd el, Malfoy – ismételte meg a boszorkány. A szőke mardekáros engedelmeskedett, de nem mozdult el.

– Csak egy kis szerelmi civakodás – szólt Justin mosolyogva.

Malfoy arca tovább sötétedett, és Hermione látta, hogy a pulzusa a torkában ugrál. Mi folyik itt?

– Ennyi elég lesz, Justin – közölte hűvösen, és ellépett mindkét varázslótól. – Azt javaslom, keressetek egy kellemes alkóvot, és aludjátok ki magatokat.

– Granger… – Malfoy odalépett hozzá, majd a tekintetét Justinra vetette, és megállt.

Justin megingott.
– Egyáltalán nem érzem jól magam – mondta, kezét a homlokára téve. – Hermione, nem akarsz vigyázni rám?

Hermione szipogott.
– Természetesen nem. A ma esti viselkedésed után, Justin Finch-Fletchley, szerencsés leszel, ha még egyszer szóba állok veled! Képmutató!

Megmozdította a pálcáját, és Justin egy közeli karosszékbe zuhant, ahol részegen küzdött, hogy felálljon. Aztán újabb szó nélkül rohant át a tömegen, anélkül, hogy Malfoyhoz szólt volna. Visszatérve a bájitaltanterembe, a forralt bor üstje felforrt, és illatos füsttel töltötte meg a szobát. A szegfűszeg nehéz harapásától Hermione tüsszentett, de sikerült a barátai által észrevétlenül elérnie a következő termet.

Malfoyt azonban nem lehetett ilyen könnyen megrázni. A laboratóriumi szobában érte utol Hermionét, egy kis réz távcső mellett, amely egy szálkás állványon állt. A távcső úgy forgatta köztük a lencséjét, mint egy kíváncsi, kísérteties szem.

– Granger… figyelned kell rám – sziszegte.

– Nem akarok hallani az undorító…

– Figyelj rám – ismételte meg Malfoy. – Ez nem a te hugrabugosod volt.

– Hagyj békén! – Hermione hangja sikolyra emelkedett, és nem is érdekelte. Remélte, hogy valaki elviszi Malfoyt, hogy évekig egy börtöncellában rohadjon, és…

– Ez nem Finch-Fletchley volt! – kiabált Malfoy. – Tennant-tal táncoltál!

– Tennant… – Hermione megismételte a nevet. Hát persze. Drakey…

Malfoy arca komor volt.
– Százfűlé.

Hermione elborzadva meredt rá. Tennant Rowle megérintette a fenekét, és megnyalta a…
– Fúj – mondta a nyakát dörzsölgetve. – Az a szemétláda.

– Granger, Isobelről…

– Justin! – kiáltott Hermione.

Malfoy ingerültnek tűnt.
– Igen, ezt már megbeszéltük. Tennant Százfűlevet ivott, hogy átváltozzon a te hugrabugosoddá. Ami pedig Isobelt illeti, én nem voltam…

– Nem, Justin, te önző pöcs – csattant fel Hermione. – Ha az a rendetlenség az átváltoztatástan teremben Tennant, akkor hol… hol… van… Justin?

Malfoy szemei kitágultak.

– Pontosan – mondta a lány. – Engedjetek el!

– Segíthetek…

– Azzal tudsz segíteni, ha hagyod, hogy besurranjak ebbe az alkóvba itt.

Malfoy a homlokát ráncolta.
– Hogy találod meg egy alkóvban?

– Nem mondom el neked – vicsorgott Hermione. Bármit. Soha többé.

– Rendben. – Vetett rá egy sunyi pillantást, mintha szívességet tett volna neki, majd közte és a mohón figyelő hollóhátas közé lépett.

Hermione besurrant egy üres fülkébe, és azonnal könnybe lábadt a szeme. Élvezte a hirtelen jött magányt, de nem kívánt érzelmek törtek a felszínre, és erre most nem volt ideje. Szipogva szipogott, és kinyitotta a gyöngyös táskáját.

– Invito térkép – suttogta, és beledugta a pálcáját.

A táskából kirepült a Tekergők térképét és egy Michelin Skócia atlasz is. Hermione visszatömte az atlaszt, és a térképet az alkóv falára terítette, majd a pálcájával meggyújtotta. A Hollóhát könyvtártermeiben sűrűn csoportosultak a pontok, de ő nem törődött velük, és a Hugrabug alagsorából a legközvetlenebb utat követte a torony felé. Tennant valószínűleg útba ejtette Justint a buliba menet, elvette a ruháit és…

– Draco – hallatszott Luna hangja az alkóvfüggönyön keresztül. Úgy látszik, Malfoy még mindig itt ólálkodott. – Nagyon szép tánc volt, amit Hermionéval táncoltál, nagyon szexi, bár a barátai elég durván viselkedtek vele.

Malfoy morgott, láthatóan nem volt kedve a csevegéshez.

– És az is szép volt, amit Isobelért tettél – folytatta Luna. – Nekem mindent elmesélt róla.

– Ne is említsd. Tényleg, ne is említsd.

– Az orális szexre való felkérés különösen kedves volt…

Itt is van. Hermione minden másról megfeledkezett, amikor meglátta az apró betűket: Justin Finch-Fletchley. A pöttye az első emeleti osztályteremben volt, a Hugrabug klubhelyiség közelében. Megsérülhetett. A térképet a táskájába gyömöszölve Hermione kirohant az alkóvból.

– Megtaláltam – jelentette be.

Malfoy bólintott.
– Akkor menjünk.

– Nem, neked Tennantra kell vigyáznod.

– Granger, csak…

Hermione keze a pálcája köré szorult.
– Fogd be.

– Granger. – Malfoy beszélő pillantást vetett rá. – Vigyázz az időre.

Az időre. Hermione megnézte az óráját: Kilenc óra húsz. Már csak negyven perce volt, hogy megtalálja Justint, és biztonságos helyre vigye, mielőtt eltűnik. Egy újabb szó nélkül Malfoynak, Hermione a jóslóterem felé lopakodott, Luna pedig követte őt.

– Hermione! – kiabált Luna, hogy hallatszódjon a zene fölött. (A jóslástan teremben eléggé elvadultak a dolgok.) – Hermione! Miért vagy dühös Dracóra?

– Nem vagyok mérges! – kiabált vissza Hermione. – Felőlem megdughatja a fél kastélyt!

Csend lett. Hermione észre sem vette, hogy a Divinációs teremből átmentek a számtani terembe, ami jóval csendesebb volt. Egy csapat Hollóhátas tágra nyílt szemmel bámult, majd azonnal firkálni kezdett. Hermione elpirult.

– Na, Hermione – szólalt Luna nyugodtan. – Nagyon jól tudod, hogy Draco nem kefél senkivel.

– Nem azért, mert nem próbálkozik – motyogta Hermione. Átrohant a szobán, át a következőbe, hátrahagyva Lunát, és gyakorlatilag elrohant a portrérésen. Szegény Justin. Egyedül maradt abban az osztályteremben, valószínűleg megsérült, minden bizonnyal eszméletlen. Tennant meg fog fizetni, és Malfoy is. Erről személyesen gondoskodna.

hozzászólások: 0