30. fejezet
Nyolcadik éjszaka - Illat

Valószínűleg azért, mert az első emeleti folyosón száguldott végig, amikor eltűnt, Hermione egy fehér fényvillanásban Malfoy ágyára zuhant, és majdnem agyonütötte magát az ágyrácson. A lendülettől elgurult, és a lány áthaladt a zárt függönyök résén, egyenesen az ágyról, és egy puffanással zuhant a vastag szőnyegre.

Hason feküdt, a lélegzetét is kiverte belőle, és Tennant gyűlölködő, kárörvendő hangjára figyelt. De minden árnyékos volt és néma. A hálószoba lakói még mindig a partin lehettek.

Hermione mégis elővette a pálcáját, és térdre emelkedett, gyakorlott ívben végigsöpörve a szobán. Semmi. A majdnem telihold besütött a magas mennyezet közelében lévő szögletes ablakok során, kiemelve a szoba ezüstjét és kristályát.

Furcsa érzés volt itt kint lenni, ebben a nyílt térben, ahelyett, hogy Malfoy ágyába zárva lenne. A szoba nagyjából akkora volt, mint a szobája a Griffendél-toronyban, mégis teljesen más. Iskolában volt, vagy egy pénzes birtokon? Az egyetlen jele annak, hogy még mindig a Roxfortban volt, a kőfalak és a padló, valamint a különböző halom tankönyv, pergamen és tollak voltak.

Az ágy és egy zöld bársonyfotel között térdelt, amely egy fekete bőrkanapéval szemben állt. Egy nagypapa órája magasodott az egyik sarokban, gyöngyházszínű számlapja egy másik gyenge fényforrás volt. A bútorok erősen faragottak voltak – fekete diófa, ha Hermionénak tippelnie kellett volna, a sok famegmunkáló magazinból szerzett némi szakértelmet. Egy könyvespolc tetején egy kis hárfa csillogott a holdfényben.

Lassan felállt, és szembefordult a fekete üvegtéglákkal bélelt obszidián kandallóval. A kandallópárkánya tele volt ezüsttárgyakkal: képkeretekkel, üvegekkel, dobozokkal. Felháborító volt, tényleg, ez a luxus ölelése a mardekáros legrosszabbikának. Még a tűzszerszámok is ezüsttel voltak kirakva. Hermione előrelépett, és elővette a piszkavasat: méretéhez képest meglepően nehéz volt, mégis olyan finoman egyensúlyozott, mint egy pengéje.

Hermione visszahelyezte a piszkavasat, majd lenézett magára, még mindig selyemruhában és szandálban, a táskáját egy táguló zsebben. Annyira sietett a parti előtt, hogy elfelejtette bepakolni a pizsamáját. És a vitaminokat. És a fogkefét. Fogmosás nélkül nem tudott volna elaludni. A vécére is ki kellett mennie.

Ezért meggyújtotta a pálcáját, és kinyitotta a Tekergők térképét, megkeresve a legközelebbi mosdót.
– Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok. – A téglalap alakú hálószoba üres volt, kivéve a saját pöttyét. Mellette egy kis négyzet volt, „Privát fürdő” felirattal, és szintén üres.

Hermione rosszallóan fintorgott. Hogy jutottak azok a marrdekárosok privát fürdőhöz? Ezt McGalagonnyal kellene megbeszélnie…

Elpirult. Rajta, Hermione! Magyarázd el az igazgatónőnek, honnan tudsz Draco Malfoy és Tennant Rowle magánfürdőjéről.

Pálcáját felemelve a fürdőszoba ajtaja felé osont, úgy érezte, mintha betolakodó lenne a hallgatózó szobában. Az egyetlen hang az óra halk ketyegése és a szél zúgása volt a magas ablakokon.

Már csak néhány lépésre volt a fürdőszoba ajtajától, amikor valami megragadta a tekintetét. A legközelebbi komód tetején egy kézitükör feküdt, amely a gyenge fény ellenére is csillogott. Ezüst gyöngyök és levelek gyűrűzték be az üveg ovális keretét, minden harmadik levél egy-egy kristályvirággal volt ékesítve. Közelebb hajolva Hermione élesen és tisztán látta az üvegben az arca bal oldalát: egyetlen tágra nyílt szemet és egy csodálkozva nyitott, rózsaszín száj felét. Sötét fürtjei kócosak voltak az éjszakai tevékenységtől.

Olyan tisztán…

Hermione a komód fölé hajolt, és egyetlen hosszú fürtje kicsúszott a csomójából, és egy centire lelógott a tükör felületéről. Felemelte a kezét, hogy visszahúzza a fürtöt, és az ujjai majdnem megérintették a fogantyút…

Egy halk zaj riasztotta fel a transzból, és Hermione visszarántotta a kezét. Apró, édes kis hangok, olyanok, mint… nyávogás?

Kíváncsiságát felcsigázva Hermione ellépett a komódtól a fal mellett egymás mellett sorakozó két íróasztal felé. Az egyik faragott fekete diófa volt, szépen rendezett, és egyértelműen az eredeti szoba része. A másik íróasztal gyenge volt és sokat javított, rendezetlen pergamen- és könyvhalmokkal, könyvekkel és whiskysüvegekkel teleszórva. Hermione figyelmét az első íróasztal – valószínűleg Malfoyé – kötötte le, ahol három ezüst tintatartó állt egymás mellett, és mindegyik tintatartón… vajon kis fehér macskafülek voltak?

Hermione látott már furcsábbnál furcsább dolgokat is a Roxfortban, úgyhogy nem kellett volna meglepődnie, de őszintén szólva Malfoy volt az utolsó ember, akitől azt várta volna, hogy fehér cicás tintatartókat tart az asztalán. Felemelte az egyik ujját, és megindult, hogy megsimogassa a legközelebbi tintatartót.

Nem. Hermione visszarántotta a kezét, az arca forró lett. Ne felejtsd el, hogy hol vagy.

Kényszerítette magát, hogy elforduljon, csukott szemhéja mögött ezüst tintatartók és tükrök pörögtek. Nem. Hermione vakon kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, alig várta, hogy elhagyja a szobát. Kinyitotta a szemét, és megdermedve állt, a tükrökkel kapcsolatos minden gondolat összetört hirtelen felháborodásában.

A fürdőszoba is pazar volt, középen egy kerek, süllyesztett káddal és két zöld márványozott mosdókagylóval, ezüst csapteleppel. És egy csillár. Egy másik ajtó a vécéhez vezetett, és Hermione morgolódva besurrant. Aztán az egyik mosdókagyló felé vette az irányt, hogy megmosakodjon. Merlin, a mardekáros férfiak sok hajápolószert használtak.

És ott volt Malfoy szappanja az ezüsttálcán, a cédrus és citrus illata összetéveszthetetlen volt. Hermione nem habozott, hogy kölcsönkérje a pongyola fogkrémjét is, és egy (monogramos!!!) mosdókendőt fogkefévé transzformáljon. A sörték kissé puhák voltak, de egy éjszakára megteszi. A megszokott rituálé lelassította a szívverését, és miközben fogat mosott, az eseménydús éjszakára gondolt… és szegény Justinra.

Legalább a hugrabugos most biztonságban volt az ágyában. Ismét a padlón találta egy használaton kívüli tanteremben, ezúttal csak a nadrágjába öltözve. Hermione átváltoztatott neki néhány nadrágot és inget, majd felébresztette egy erősnek tűnő kábító varázslatból. De a varázsló még mindig kábult volt, és visszavinni a szobájába kihívás volt. Hála Merlinnek, hogy Luna tudta a trükköt, hogyan lehet bejutni a Hugrabug klubhelyiségébe. A diákok kuncogva látták a sznob iskolaelsőt mezítláb, láthatóan részeg kábulatban, de mivel hugrabugosok voltak, ők is segítettek, meleg zoknit és citromos vízbe mártott hűsítő kendőket hoztak.

Már majdnem tíz óra volt, mire Justin elhelyezkedett, és Hermione bűntudattól gyötörten bámult le rá. Olyan kábultan, sápadtan és tehetetlenül nézett ki a krémszínű, feketével szegélyezett ágyneműben, és ez mind az ő hibája volt. Tennant csak miatta vette célba Justint. A részeg, ámokfutó iskolaigazgató története holnap bejárta volna az egész iskolát. McGalagonyhoz fog menni, határozta el Hermione, miközben bocsánatkérően megveregette a vállát, és kirohant a szobából. Justin nem veszítheti el miatta az osztályfőnöki jelvényét.

Luna követte őt az alagsorból a folyosóra. A bejárat mellett álló nagy sárga óra elkezdte kongatni a tíz órát: dong, dong…

– Luna, vigyázz Justinra, kérlek – mondta Hermione. – Talán Hannah is tud segíteni.

A hollóhátas bólintott. Dong, dong …

– Most pedig három másodperc múlva eltűnök – folytatta Hermione. – Nem lesz semmi bajom, ez minden este megtörténik, és holnap megmagyarázom. Rendben?

Hermione ezután megfordult, és újra futni kezdett, a fél folyosót bejárta, mielőtt a fehér fény felvillant, és a baljós mardekáros-szobába küldte.

És most éppen fogat mosott a lakosztály gyalázatos fürdőszobájában, az ezüstkagylókkal keretezett tükörbe bámulva. Egy polcon álló kristálypalackot szemlélt, orra enyhén megrándult. Malfoy kölnije. Valószínűleg ezer galleonba kerülhetett. Kiköpte a fogkrémet, és alaposan leöblítette, majd megszárította a kezét. Kis tétovázás után felvette az üveget, és kihúzta a dugót.

A gazdag illat majdnem levette a fejét, és Hermione arca felhevült. Emlékei a Malfoyjal való táncáról azon az estén… olyan közel… a varázslat és a zene kavargott körülöttük. A férfi a karjaiba vette, olyan közel, olyan ismerős volt. Az a pír a sápadt arcán; tudta, hogyan terjedt végig a mellkasán és a testén a sok fekete réteg alatt. A férfi szinte mosolygott rá, az ajkai íveltek voltak…

A fürdőszoba ajtaja becsapódott, és Hermione majdnem elejtette a kristályüveget, amikor egy varázsló rontott be, pálcát emelve.

– Malfoy – mondta megkönnyebbülten. – Majdnem megijesztettél, hogy…

– MIT KERESEL ITT?

– Hát, volt ez a köcsög, aki mindenféle erőfeszítés nélkül akart lefeküdni, és…

– HOL VAN TENNANT?

– Mi? – Hermione végignézett Malfoyon. A mardekáros szinte vadnak tűnt, a nyakkendője ferdén állt, és nehéz, fehérszőke rojtjai a szemébe hullottak.

– Azt hittem, Tennantot nézed.

– Elvesztettem őt. – Malfoy gyorsan a vécé ajtajához lépett, röviden bedugta a fejét, majd visszasétált Hermionéhoz. Még csak rá sem pillantott a tükörképére, annyira feldúlt volt.

– Elvesztetted őt? Neked csak egy dolgod volt, Malfoy…

– Miért nem vagy ágyban? – követelőzött Malfoy, a világért sem úgy hangzott, mint egy szigorú apa.

– Nem volt nálam a fogkefém.

– Az a kölnim?

Hermione letette az üveget, és kihalászta a mosogatóból az ezüstdugóját.

– Add ide – mondta Malfoy. – Ez Étoile Magique.

Hermione megforgatta a szemét, és átnyújtotta. Malfoy körülményesen leöblítette és megszárította a dugót a pálcájával, majd rányomta az üvegre, a Tennant fenyegető veszély látszólag elsápadt a kompromittáló kölni kilátása előtt.

Miután ezt a létfontosságú feladatot elvégezte, Malfoy ismét Hermione felé fordult, aki még mindig a kölni által felidézett emlékektől volt hangos. Bizony, nehéz volt elképzelni az előtte álló merev, rosszalló mardekáros ugyanannak a férfinak, aki az ajkaival végigjárta a lány kanyargós útját a… Állj.

A lány felkészült egy újabb tirádára, de ehelyett Malfoy közelebb lépett, a szeme elkerekedett. Ez már mérföldekről megérezte a tisztátalan gondolatot. Az ujja végigsimította a lány torkán lógó kis ékszergömböt, egy sikertelen Neptunuszt az asztráriumprojektjéből.

Felemelte a csillogó kék gömböt a láncánál fogva.
– Vízzafír?

– Igen, ez… – A lány elhallgatott, amikor enyhén megrántották a láncon, a feje enyhén lehajtotta a fejét, a szeme úgy csillogott, mint az a kísérteties kézitükör.

– Mit is mondtál?

Az a doromboló hang, ami annyira ismerős volt a buliból, megmerevítette Hermione gerincét. Hátralépett, és kirántotta a láncot a férfi ujjai közül.
– Hol van a hollóhátasod?

Malfoy a homlokát ráncolta.
– Semmi sincs köztem és Isobel között.

– Tényleg? – Hermione hangjából csöpögött a sav. – Én nem ezt láttam. Így vesztetted el Tennant? Túl elfoglalt voltál azzal a szopással, amit kértél?

– Biztosan nem – mondta Malfoy. – Tudom, hogy ez óriási sokkoló mindenki számára ebben az átkozott kastélyban, de én nem vagyok valami beteges faszfej, aki szexre kényszerít! Amit Isobellel csináltam, azt Lovegood kifejezett kérésére tettem!

Hermione felszisszent.
– Tényleg, Malfoy?

– Kérdezd meg magad Lovrgoodot! – Az arca olyan volt, mint a kő. – Ha elég ideig abba tudja hagyni a hümmögés hallgatását, hogy válaszoljon. Kérdezd meg Lovegoodot, hogy miért akarta, hogy egyáltalán Isobel után eredjek, és hogy a teljesítményem mekkora csalódás volt mindkettőjük számára.

– Kétlem, hogy Isobel csalódást okozott volna.

Malfoy felharsant egy nevetés.
– Meglepődnél.

– Azt akarod mondani, hogy véget vetett a dolgoknak veled? – kérdezte Hermione.

A férfi bólintott.

– Hát persze, hogy ő tette, Malfoy. Sokkoló volt, amit abban az alkóvban mondtál, és…

– Nem azért vetett véget a dolognak, mert én erőltettem rá – mondta Malfoy. – Szerintem valójában fontolgatta.

Olyan bosszúsnak tűnt a kilátás miatt, hogy Hermione legszívesebben felnevetett volna. Kezdett hinni neki, de ezt nem hagyhatta, hogy megtudja. Valamit visszatartott.

– Akkor miért szakított vele? – kérdezte Hermione. Malfoy tekintete felerősödött. – Nos?

Sóhajtott fel.
– Úgy érezte, jobban boldogulna egy stabilabb, ha kevésbé karizmatikus partnerrel.

Hermione bólintott.
– Jól hangzó gondolkodás. Folytasd csak.

– Ennyi.

– Nem erről van szó. – Hermione jól ismerte a hollóhátasokat, és azok sosem mondtak három szót, amikor harminc is elég lett volna.

Malfoy pillantása gyújtó hatásúvá vált, de Hermione kitartott, és végül megszólalt:
– Isobel úgy érezte, hogy a velem való randizás kimerítő feladat lenne, bizonytalan kimenetelű.

– … És … – Hermione a férfi felé csapott a kezével.

– Tennant bármelyik percben itt lehet – mondta Malfoy, de Hermione nem mozdult. Ha a férfi a bizalmát akarta, valami többet kellett felajánlania.

Sóhajtott, és keresztbe fonta a karját.
– Ő is úgy érezte, hogy egy erősebb, parancsolóbb boszorkány sikeresebben tudna engem kordában tartani.

Egymásra meredtek, amíg Hermione magához nem tért annyira, hogy megszólaljon.
– Nos, ez azt jelenti, hogy ez valóban megtehető.

– Nincs szükségem arra, hogy kordában tartsanak.

– Nem tudok elképzelni senkit, akinek nagyobb szüksége lenne rá, kivéve talán a szobatársadat.

– Tennant – morogta Malfoy. Kiengedte a karjait, és a hálószoba felé nézett, kissé felemelve a pálcáját. – Tudom, hogy nektek, griffendéleseknek egy szemernyi önfenntartásotok sincs, de meggondolhatnátok, hogy lefeküdjetek, mielőtt megérkezik?

– Ó, igen, ugye nem árulhatjuk el a kis titkodat? Egy Malfoy, aki egy…

– Nem ez a lényeg, és ezt te is tudod – csattant fel Malfoy. – Tennant mindenhol csapdákat és csapdákat helyez el ebben a szobában… ez a specialitása. Múlt héten, amikor visszatértem a Jóslásból, egy Millicent macskát találtam egy láthatatlan hurokra akasztva! Hogy hogyan került ide, azt biztos nem tudom. Az ostoba teremtmény majdnem meghalt!

Hermione zihált.

– Elátkozott tárgyakat hozott otthonról, és Malazár tudja, honnan még – dühöngött tovább Malfoy –, csak úgy szórakozásból, és sokan valószínűleg arra készültek, hogy mugli születésűeket öljenek meg! És te meg itt kószálsz és kölnisüvegekkel játszadozol? Mi máshoz nyúltál még? Mi bajod van veled, Granger? Egyáltalán nem ismered a halálfalókat?

Hermione felbámult rá, és visszagondolt arra a szikrázó tükörre. A pókerre. A hárfa. Malfoynak teljesen igaza volt, ami elég sokkoló volt, de még sokkolóbb volt az arca. A hanglejtése. Tényleg aggódónak tűnt. Hogy volt ez lehetséges? Draco Malfoy, aki senkivel sem törődött, csak saját magával és talán az anyjával, dühöngött, mert Hermione veszélybe sodorta magát?

Megrázta a fejét. Nem. Egyszerűen nem volt szüksége egy halott sárvérű griffendélesre a hálószobájában. Még mindig.

– Igazad van – mondta Hermione. – Nem kellett volna ilyen óvatlannak lennem.

Malfoy meglepetten pislogott le rá. Nyilvánvalóan ritka élmény volt számára, ha azt mondták neki, hogy igaza van.

– Van még valami más is. Még ha vissza is térsz az ágyba, Tennant tudni fogja, hogy itt jártál.

– Hogyan… – Hermione kezdte, aztán bólintott. – Meg fogja érezni a szagomat, ugye? Mint tegnap este, amikor te…– Az arca kissé felhevült, „amikor elmentél”.

– Igen – mondta Malfoy halkan, miközben őt figyelte.

– Rendben, akkor – szólt Hermione – elfedjük. – Ismét felvette a kölnisüvegét, és kibontotta a dugót. – Én csak…

Meleg ujjak zárultak az övére, és Malfoy kihúzta a kristálypalackot a lány kezéből.
– Megteszem – mormolta a fülébe. – Még a végén leejted.

Ellépett tőle, és néhány cseppet a padlóra és a vécébe fröcskölt. Becsukva az ajtót, ismét közelebb lépett a lányhoz, arca komoly volt.

– Tökéletesen képes vagyok arra, hogy… – kezdte Hermione, de Malfoy csak megrázta a fejét, és a lány elhallgatott.

– Maradj nyugton. – Megdöntötte az üveget, átadva a kölnit a kezébe. Aztán Malfoy kinyújtotta a kezét, és ujjaival gyengéden végigsimított a lány torkán, nedves kölnit hagyva a pulzuspontjain. A szemét az övét tartva, ugyanígy tett a csuklójával és a halántékával is, az érintése ugyanolyan gyengéd volt. Végül összedörzsölte a tenyerét, és mindkét kezével végigsimított a lány fürtjein.

Hermione szíve hevesen kalapált. Az egész teste lüktetett, felizgatta, hogy Draco Malfoy ilyen módon jelölte meg őt. Most olyan illata volt, mint neki, és semmi mást nem akart jobban, mint hogy ő is olyan íze legyen, az a gazdag, addiktív íz, ami kísértette…

És amikor már azt hitte, nem kerülhet közelebb ahhoz, hogy elájuljon, mint Justin egyik viktoriánus szűzlánya, Malfoy a karjait a lány alá csúsztatta, és felkapta. Megdöbbenve átkarolta a férfi nyakát, és felbámult rá.

– Csak a biztonság kedvéért – motyogta a férfi, szórakozottan a hangjában. Hermione felkacagott, a férfi pedig kuncogott, és a vállával kinyomta az ajtót, miközben Hermione az arcát a férfi öltönykabátjára fektette, és fontolgatta, hogy meghal a szégyentől. Hermione Granger nem kuncogott.

– Drakey? – szólalt meg hirtelen egy mély hang. Egy kilincs zörgött. – Bent vagy?

Hermione vére jéggé fagyott, és Malfoyjal rémült pillantást váltottak.

– Van itt kint egy szép darab a számodra, Drakey – hangzott Tennant meglehetősen józanul. – Fiatalabb, mint amilyennek szeretnéd, de azt mondja, dughat veled, ha nem mondod el senkinek.

Három hosszú lépéssel Malfoy az ágyánál volt, bedobta Hermionét, és berántotta a függönyt. Hermione látta, hogy a varázslók fénylenek, és előhúzta a pálcáját, hogy tovább erősítse őket. A hangok ellen azonban nem védekezett.

A hálószoba ajtaja nyikorogva kinyílt, és Tennant fuldoklott.
– Merlin, Drakey, óvatosan a kölnivel! Bergamott illata van… és kétségbeesés.

– Elejtettem az üveget – mondta Malfoy hidegen.

– Hát akkor gyere ki innen. Basszus, ettől a szartól göndörödik a hajam.

– Nem megyek sehova. – Malfoy hangjából csöpögött a megvetés. – Nincs szükségem arra, hogy gyerekeket keress nekem, akiket megdughatok.

Tennant kuncogott.
– Ti Malfoyok, csupa pongyola kisgyerekek. – Az ajtó becsapódott, és Tennant nehéz léptei megszólaltak a szőnyegen. – Ne hidd, hogy nem vettem észre, hogy nem lelkesedsz a Grangerrel kapcsolatos erőfeszítéseimért. Te akarod őt, ezt bárki láthatja. Félsz, Drakey? – Újabb kuncogás. – Nem igazán az esetem, de látom a vonzerejét.

Malfoy válasza nyugodt és összeszedett volt.
– Az én szabályaim egyszerűek, Tennant: Nem dugok hülye kislányokkal, és soha nem dugnék meg senkit, akit te biztosítasz, még akkor sem, ha egy vélát terítesz ezüsttálcán, almával a szájában.

– Beszélj, beszélj, te csak beszélsz. Amikor Hermione Grangert tálcán tálalom fel, megkóstolod. Ó, meg fogod kóstolni.

– Megpróbálhatod – gúnyolódott Malfoy. – Ha Dolohov és Bellatrix nem tudta elintézni, kétlem, hogy te befejeznéd a munkát.

Hermione nem tudott megállni egy halk nyögést. Értékelte a gondolatot, de igazából nagy butaság volt Malfoy részéről, hogy ezt mondta.

– Á, te félsz tőle – mondta Tennant elragadtatással. – Te tiszteled őt. Ínycsiklandó. Nos, akkor most hagylak, hogy kiverd a Csokibéka kártyájára, vagy bármi is az, amit ott rejtegetsz az ágyadban. És amikor behozom Grangert, majd meglátjuk, mennyire félsz akkor.

Hermione mellkasa összeszorult a félelemtől, és a hálószobaajtó súlyos becsapódására felriadt. Tennant céljai szűkek és csavarosak voltak, de minden bennszülött intelligenciája ott volt. Most éppen a szexről szólt minden – hallotta a bírósági vallomást azokról a halálfaló mulatozásokról. Tennant számára most a szex volt az egyetlen hatalom.

De ezen túl fog lépni. Tennant többet akar majd, mint az apja. Elhagyná a Roxfortot, és egy teljesen új halálfaló generációt alapítana. Megvolt a neve, a karizmája és az esze. Megmarkolta a pálcáját. Meg kellett állítani, bármi áron.

hozzászólások: 4

by Neola @ 2025 Mar 10

Naaaa végre!!! Már alig Vártam hogy megszabaduljunk a Hollóhátas csajtól, de imádtam hogy Ő szabadult meg tőlünk.
Fuuuu azért paráztam rendesen hogy Tennant ér oda hamarabb és nem Draco.
Üzenem az írónak, hogy köszönöm, köszönöm, hogy ez a Hollóhátas, Hermionés kirhanos, sértődéses dolog nem tartott sokáig.
Régebbi részre visszatekintve. Olivander megjelenése nagyon jó volt és az a pálcás dolog is adott egy pluszt az egészhez.
Őszintén az első két-három fejezetnél gondolkodtam, hogy pihenőre küldöm a sztorit és majd később folytatom, de jól döntöttem, hogy folytatom. Persze mindegyik nagyon jó történet, de valamit kell pihentetnem. Zombis még mindig vissza van a Rossz Omen is ínséges időkre tartogatom a végét. A Titkok és Maszkok van még félre téve abból csak az első két fejezetet olvastam. Szintén ínséges időkre.
Na, de vissza a sztorihoz. Kellemesen csalódok folyamtosan Dracoban. És ezért jooooo!
Köszi szépen!
Üdv:Neola

by Nyx @ 2025 Mar 10

Jajj már én is nagyon vártam. Amúgy se tartott sehová ez a hollóhátas szál. Fúú ne is mondd! Én is nagyon paráztam, hogy valami lesz ebből, ami nem igazán fog tetszeni. Ettől a Tennanttől baromira kiráz a hideg, és nem hiszem, hogy jobban meg fogjuk kedvelni.
Ollivanderes rész tényleg igazán jó volt. Nagyon jók ezek a plusz dolgok a pálcákkal, faanyagokkal.
Én bele se akartam kezdeni De valamiért beszippantott. Nem vagyok oda a Roxfortban játszódó történetekért. Aztán mondom olyan régen volt már, hogy ilyet találtam és jobb volt, mint amira számítottam. Majd beszereztem mellé még néhány másik roxfortos sztorit. Persze megértem! Zombis az nehéz. A Rossz Ómen olyan kis komfort történet. A Titkok és Maszkok kicseszett hosszú 75 fejezet az epilógussal együtt. Azzal már készen vagyok, csak az utómunkát csinálom. ÉÉééééssss van még egy csomó, amit elkezdtem, csak még nem tudom mikor kezdem felrakni. Kellene csinálnom hozzá képeket. Fülszöveget fordítani stb... De majd jövök vele.
Jajj igen! Draco ebben a történetben tényleg meglepetés mennyire más. Hamar kiderült, hogy nem olyan sekélyes, mint amilyennek először gondoltam. Én köszönöm!

by Neola @ 2025 Mar 11

Nagyon jól hangzik, hogy vannak még a tarsolyodban fordítások. Rendesen boldogság hullám halad végig rajtam. Ezek megunhatatlanok.
Viszont amondó vagyok várj vele még akár hónapokat is. Nekem már volt ősszel egy olyan,hogy két sztori történését összemostam. Nem tudom már milyen jelenet volt csak hogy mind a kettőben szünetet tartottam. Emlékszem ki kellett mazsoláznom, hogy most mi is volt előtte?... Mi hova köthető? (de lehet fáradt volt az agyam)
Természetesen nem akarok bele szólni csak arra gondoltam mielőtt új jön zárjunk le pár régit. Mint a legutóbbi adagnál. Az az átfedés jó volt.
Minden fordított szóért és minden leírt történetedért ezer hála!
Üdv.: Neola

by Nyx @ 2025 Mar 11

Úgy örülök Teljesen igazad van! Magam alatt vágnám a fát, ha mostanában egyből elkezdeném felpakolászni az újabbakat. És alattatok is, mert totál össze lehet keveredni bennük. Így is van 13 folyamatban lévő történet, a sajátjaimról nem is beszélve. És simán össze lehet keverni azokat, amik egyforma alapsztorival rendelkeznek, és csak kis eltérés van köztük. Csoda, hogy még nem csináltam olyat, hogy a feltöltésnél összekevertem őket... De ne fessük a dementort a falra...
Jajj ugyan! Nyugodtan szólj csak bele! Sőt meg is kérlek rá. Néha elkap a gépszíj Szóval nem árt, ha ésszerű úton haladok. Úgyhogy teljesen reális szerintem 2-3 hónap, mire jönnék az újabb sztorikkal. Addigra lesz olyan, ami befejeződik Ha minden jól megy, akkor több is. Jajj köszönöm! Annyira örülök neki!