47. fejezet
Segítségnyújtás

A C osztályterem zárva volt, de nem volt védelemmel lezárva. Hermione könnyedén belépett, sarkos csizmája hangosan kopogott a repedt fapadlón. A teremben lógó csontvázak csattogtatták állkapcsaikat, és a gipszfejek üres szemekkel meredtek rá.

Harry a tükrös szekrény előtt állt, új ciprusfa pálcáját egyik kesztyűs kezében szorongatva. Háttal állt neki, de Hermione ismerte azokat a feszes, keskeny vállakat és azt a zilált fekete hajú fejet. Úgy tűnt, mintha sötétség kavargott volna körülötte, a fényes lámpák ellenére. Itt volt megint a gyötrődő varázsló a Dean-erdőből.

Mondd meg, mit mondjak, Hermione!

Szükségem van rád.

Akarsz engem?

Kérlek, kérlek! Kérlek, akarj engem.

Hermione lélegzete elakadt a szavak emlékére, de hallgatott. Harry szembefordult vele.

– Ebben a szekrényben volt egy mumus – mondta halkan. – Nekem mindig egy dementor volt.

A lány bólintott.

– Most azt hiszem, az én mumusom te lennél, zöld ingben, a hajad csupa… – Harry szeme összeszűkült a szemüvege mögött. – Rá várva.

Hermione megfeszült.
– Azt akarod, hogy… rád várjak?

– Nem. – Az arca kissé összevonódott.

Hála Merlinnek. Majdnem elájult a megkönnyebbüléstől.

– Nem mintha nem lett volna szép, korábban – szólt Harry sietve. – Nagyon kedves vagy és… szép, és… ööö, puha, de…

Hermione megforgatta a szemét.
– Semmi baj, Harry. Tényleg. Több mint jó.

Nagy levegőt vett, még mindig feldúltan, de már kevésbé sötéten.
– Tudom, hogy kihasználtalak… a sátorban.

A lány az ajkába harapott. Már régen meg kellett volna beszélniük ezt a témát, és kár volt, hogy most kellett beszélniük róla, miközben Tennant elszabadult, Draco valahol merengett, Harry pedig még mindig a dráma miatt kavargott, de ha kell …

– Nem, nem használtál ki – mondta határozottan.

– Dehogynem. Kihoztalak a hálószobából, alkoholt adtam neked, és könyörögtem neked.

Hermione elpirult.
– Te nem…

– Elvettem a te…

– Harry. – Hermione odalépett hozzá, és megszorította a kezét. – Nem vettél el semmit, amit nem akartam adni. Igen, szükséged volt rám, de nekem is szükségem volt rád. Amikor Ron elment, összetört a szívem…

– Sebezhető – suttogta a férfi.

– Ahogy te is az voltál. Harry, nézz rám. – Így tett, a szemei csillogtak. Annyira más volt, mint Draco, a szívét az ingujjában hordta. Megszorította a férfi kezét, érezte a bőrkesztyű melegét. – Szükségem volt rád, és te segítettél nekem. Köszönöm, Harry, hogy segítettél nekem.

– Gyűlöltem magam – suttogta a férfi, és elengedte a kezét.

Merlin, Ginnynek igaza van – mindketten idióták vagyunk.

– Hát akkor most azonnal hagyd abba – parancsolta Hermione. – Mi az, valami nagy csábítónak képzeled magad? Azt hiszed, hogy megrontottál, és arra késztettél, hogy mérgező, csavaros szexjátékokat játsszak Draco Malfoynak?

Harry összerezzent.
– Édes Merlin, Hermione, neked mindig mindent el kell mondanod…

– A félelem attól, hogy mondj valamit, csak növeli a félelmet a…

– Én nem félek a csavaros szexjátékoktól!

Igazából Harry arcát elnézve Hermione úgy gondolta, hogy inkább igen. A lány huncut mosolyt csalt a férfira.
– Draco és én tegnap este tárgyaltunk.

– Tárgyaltatok?

– Igen. Szeretem a világos határokat.

– Határok – ismételte meg a férfi gyengén.

– Draco nem igazán ért a finom célzásokhoz – folytatta Hermione. – Úgy gondoltam, az a legjobb, ha pontosan megállapítom, milyen szexuális tevékenységek vannak terítéken.

Harry összerezzent.

– Összességében elégedett voltam az eredménnyel – mondta derűsen. – Nagy volt a kísértés, hogy én magam is túllépjem a feltételeinket, de fontos, hogy következetesek legyünk.

Az auror felnyögött, és egy közeli székbe dőlt.
– Állj, állj … Nem bírom tovább hallgatni.

Hermione csípőre tett kézzel meredt rá.
– Nos, ha már megrohamozod a kastélyt, majd ítéletet mondasz felettem, legalább az egész történetet tudnod kellene.

– Nem, nem, ne mondd el az egészet…

– Egyik este Draco hagyta, hogy átvegyem a vezetést, és én levettem a…

– Sajnálom! – kiáltott fel. A csontváz ijedten recsegett a csontjaival. – Annyira sajnálom, Hermione! Sajnálom, sajnálom, sajnálom!

Hermione gyöngyözően nézett rá.
– Mit sajnálsz, Harry?

– Nem kellett volna így beszélnem veled tegnap este. – Harry tágra nyílt szemmel és kétségbeesetten nézett fel rá. – Vagy így megszégyeníteni téged. Vagy azt gondolni, hogy hagyod, hogy bárki kihasználjon téged. Kérlek, Hermione.

Hermione a gipszfejekre nézett, akik mohón hallgatták.
– Ti mit gondoltok? – A fejek bólintottak, a csontváz pedig csattogtatta az állkapocscsontját támogatásul.

– Akkor rendben – mondta Hermione, és leült vele szemben egy diákasztalhoz. – Megbocsátok neked.

– Köszönöm. – Harry az asztalra ejtette a homlokát.

Rövid csend volt, aztán újra felemelte a fejét.
– Csak meg kell kérdeznem. Mint egy barátot. Egy támogató barátként. Muszáj, hogy Malfoy legyen az?

– Dracónak is szüksége van rám. Eléggé egyedül van.

– Akkor csatlakozhat egy klubhoz – morogta Harry. – Vannak más módok is arra, hogy segítsünk az embereknek, Hermione.

A lány megrázta a fejét.
– Draco és én… nos, ez bonyolult, de valódi érzelmekről van szó.

– Ha érzéseket akarsz, biztosan tudsz jobbat is, mint Malfoy. Hallottam, hogy te és Justin…

– Justin? – Hermione elvigyorodott. – A varázsló, aki gyakorlatilag Isobel ágya mellett él?

– De Hermione, Justin azt mondta, hogy Malfoy elkábította őt itt bent.

– Igen, de Dracónak kellett, ő volt…

Harry talpra ugrott.
– És Malfoy megfenyegette, hogy ledobja a Csillagvizsgáló toronyból!

– Igen, valóban megfenyegette Justint, és ez hülyeség volt. Ülj le, Harry, és elmagyarázom. – A fiú engedelmeskedett, Hermione pedig újra nekilátott.

– Tennant Rowle egy kicsit… ööö… rám lett fixálva, de nem tudott egyedül hagyni – mondta. – Úgy döntött, hogy követi Justint, hogy eljusson hozzám. Draco próbált figyelmeztetni, de nem hallgattam rá. Aztán Draco megpróbálta elriasztani Justint attól, hogy találkozzon velem, de ez sem jött be.

– Ennek semmi értelme, miért…

– Hadd fejezzem be – kérte Hermione. – Draco fontosnak érezte, hogy megjelenjen, hogy támogassa Tennant. Elkábította Justint Tennant miatt, és amikor Tennant valahogy elkábított engem…

– Ez egy kábító csapda volt – mondta Harry. – Mágikus nyomokat találtam a folyosón.

– Nos, ez megmagyarázza – szólt Hermione bosszúsan, hogy bedőlt egy ilyen könnyű trükknek. – Draco elkábította Tennant, és felélesztett engem, aztán segítettem Justinnak. Draco és én azóta együtt dolgozunk Tennant ellen. – Hermione ökölbe szorította a kezét. – Tennant Rowle hónapok óta becserkészi a boszorkányokat, valószínűleg az iskolakezdés óta.

– Miért nem jelentetted fel? – kérdezte Harry. – Ez elégnek tűnik ahhoz, hogy kicsapják.

– Nem akarom, hogy kicsapják. Azt akarom, hogy az Azkabanba kerüljön. Halálfaló munkát végez, tudom.

Harry ismét felpattant, és nyugtalanul mozogni kezdett a szobában, megállt a szekrénytükörnél, hogy megpróbálja kisimítani a haját. Aztán visszafordult Hermione felé.

– Nem tudod bizonyítani az eseményeknek ezt az értelmezését – mondta. – Jó, és megmagyarázza a tényeket, de itt van egy másik.

Visszajött, és az asztalra tette a kezét, ahol Hermione ült, és az arcába nézett. Villámló hege finom vonallá halványult, a lány örömmel állapította meg.

– Mi van, ha… csak hallgass meg… mi van, ha Malfoy az, aki rád van fixálva. – Harry úgy beszélt, mintha minden szava egy kábító csapda lenne. – Malfoy megpróbálta rávenni Justint, hogy hátráljon meg. Amikor ez nem sikerült, Malfoy elkábította. Tennant Rowle is érdeklődik irántad, ezért Malfoy őt is megátkozta.

Hermione majdnem felnyögött. Ez valóban ésszerűnek hangzott.
– Draco soha nem bántana engem vagy Isobelt.

A barátnője szkeptikus pillantást vetett rá, aztán kiegyenesedett.
– Utánanéztem Tennant tárgyalásán – mondta élesebben. – A jegyzőkönyvek még mindig zárva vannak, de beszéltem egy Wizengamot ügyésszel.

– Mit mondtak?

– Nem sokat, de még mindig eléggé ki van borulva. Több tanú, akit a Malfoy-kúriában tartottak fogva, úgy tűnt, emlékszik Tennantra, de ő és az apja annyira hasonlítanak egymásra, hogy nem tudtak biztosra menni. Még a Veritaserum alatt álló halálfalók is folyton elbizonytalanodtak, és az ügyésznő attól félt, ha túl messzire megy, az veszélyeztetheti Thorfinn elítélését.

Hermione felállt, és bámult.
– Ez nevetséges. Tennant egyértelműen megkülönböztethető az apjától. Sokkal nagyobb, és a szeme formája…

Harry felnyögött.
– Tényleg, Hermione? Azt hiszed, hogy a foglyok és a halálfalók egy háború közepén összehasonlítják a különböző Rowle-ok szemformáját? A halálfalók amúgy is félig-meddig maszkot viseltek!

A lány elégedetlenül keresztbe fonta a karját. Az emberek olyan figyelmetlenek voltak. Büszke volt a saját tanúságtételére a kastélyban töltött idejéből, egészen a szalon függönyének színéig, amely egyébként nehéz kék brokát volt, és meglehetősen furcsán lobogott, mintha …

– A durmstrangi kapcsolatom is jött ma reggel egy bagollyal – folytatta Harry. – A SVK-tanárukat hónapokkal ezelőtt letartóztatták, mert segített diákoknak, hogy nem regisztrált animágusok legyenek. Rowle-nak nem volt szeminárium, amin részt vehetett volna. Kevesebb mint egy napot volt a Durmstrangban. Tegnap távozott.

– Új halálfalókat toboroz – erősködött Hermione.

– Nem kételkednék benne. – Harry megdörzsölte az arcát. – Nézd, Lumpsluck azt mondta, hogy ma éjszakára a kastélyban maradhatok, még szobát is adott. Majd járőrözök egy kicsit. Megvan a térkép?

– Persze – mondta Hermione, megkönnyebbülten, hogy már el is csípte Dracótól. Elővette a térképet, és átnyújtotta Harrynek. – Egész nap nem láttam rajta Tennant.

Harry végigpásztázta a pergament.
– Lehet, hogy a területen rejtőzködik, vagy valahol máshol, amit a Térkép nem ismer.

– A Szükség Szobájában?

Harry bólintott.
– Ma este azonban aktívabb lesz, és én várni fogom. Egyelőre rajtad, Justinon, Lumpsluckon és Malfoyn kívül senki sem tudja, hogy itt vagyok.

– És Ginny – mondta Hermione.

– Ginny. – Harry felsóhajtott, és megigazította a szemüvegét. – Nem hiszem el, hogy elmondtad neki ezt az egészet. Az a boszorkány teljesen megbolondult.

– El kellett mondanom neki. Ő a diákbiztonsági osztag vezetője.

– Megőrült – jelentette ki Harry. – Valami hátborzongató ködvarázslattal levadászott, és pálcán tartott. Honnan tudhattam volna, hogy Mrs. Weasley kedvenc keverőtálját? – Fintorogva ráncolta a homlokát. – Meg kellene próbálnunk újra elkobozni Mordon holmiját.

– Sok szerencsét hozzá.

Harry kinyitotta a térképet, és végigpásztázta a pergament.
– Tennant Rowle még nincs rajta. – A homlokát ráncolta. – Mi az a G.U.L.?

Hermione sietett elterelni a figyelmét.
– Harry, a ma estével kapcsolatban… a pontomat Draco szobájában fogod látni.

Felnézett.
– Gondolom, felesleges lenne arra kérnem, hogy maradj a godrikverte szobádban, amíg egy szociopata szabadon szaladgál. – A hangja rezignált volt. – Hát persze, hogy az lenne.

– Köszönöm, Harry. – Hermione átkarolta a férfit, ő pedig visszaölelte. – Most már nagyon jól csinálod.

– Malfoy – szólt sóhajtva. – Tényleg segít neked?

– Igen – válaszolt Hermione a bőrkabátjába hajolva. – Tényleg segít.

Az auror megrázta a fejét.
– Merlin. Ez a háború tényleg elbaszott minket.

***

Fél tízkor Hermione ismét a hálószobája közepén állt, és azon töprengett, mit vegyen fel. Egy mackó szóba sem jöhetett, ezért kék pamutpizsamát vett fel, és befonta a haját. Ott már egészen rendesen felöltözött egy jó beszélgetéshez. Romilda a saját ágyában feküdt, most az egyszer, behúzott függönyökkel. Talán megint összevesztek Cormac-kel.

Hermione bebújt az ágyba, és behúzta a függönyöket, miután kikergette Csámpást, majd a biztonság kedvéért beállította a gyámokat. A pálcáját a kezében tartotta; Draco lehet, hogy egy kicsit ingerült lesz a…

Fehér fény villant fel, és Hermione az élénk rózsaszín takaróra zuhant.
– Capitulatus! – sziszegte egy halk hang, és a pálcája kirepült a kezéből.

Hermione pislogott, és amikor kitisztult a látása, megdermedt. Mint mindig, most is Draco ágyában volt, és mint mindig, most is egy mardekáros feküdt elnyújtózva a takarón, csak egy selyem boxeralsóban. De a mellette fekvő varázsló Tennant Rowle volt.

hozzászólások: 0