Queen of Serpents:
Delightful Pain – Örömteljes fájdalom

Prológus

Vér íze kavargott a szájában. A kín a lábai között csaknem kibírhatatlan volt. A varázslattal elrejtett zúzódások a karjain és a lábain minden egyes alkalommal fájtak, amikor ő hozzáért. Gyötrelmes nyöszörgések visszhangzottak a lány szobájában, de ezek a hangok nem juthattak tovább az ajtónál, átkok csendesítették le őket úgy, hogy senki más ne hallhassa, csupán ők ketten.

A fiú fájdalmas szorítása a csípőjén, élvezettel teli nyögései keveredtek a lány fájdalmas sikolyaival, miközben ki és be mozgott benne.

A lány ujjai mélyen belevájtak a fiú vállába, véres vonalakat rajzolva a tökéletes, sápadt bőrébe, de ő csak vigyorgott, s még erősebben nyomult előre, a lepedőt eláztatta a vér. Tejfölszőke haja most árnyékot vetett rejtélyes szürke tekintetre. Sápadt arcát megvilágította a nagy üvegablakon átszűrődő holdfény. Jóképű, ártatlan kinézete ellenére a vigyora gonosz volt, s rémálmokat okozott a lánynak miután otthagyta őt.

Abbahagyta a mozgást, arca eltorzult a gyönyörtől, miközben a lány a véres ajkába harapott és a könnyei végigcsorogtak az arcán.

Kicsúszott belőle, majd zihálva terült el mellette. Miközben próbálta normális légzését, a lány görcsösen zokogott a párnájába.

- Merlinre, Granger! – lihegte a fülébe. – Látod mire kényszerítettél? – mondta a kedvesség álarcába bújtatott hangján. Kezeivel beletúrt a kócos, barna hajzuhatagba, majd az ujjaira csavarta a tincseket és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Tekintete elmerült a lányéban, nem tudott betelni vele, ettől a boszorkány megrázkódott, az ő barna szemében ellenben félelem és harag mutatkozott. A fiú a kezét a lány álla alá tette, és kényszerítette, hogy jöjjön közelebb, így a lehelte a bőrét bizsergette.

Olyan gyönyörű szemei voltak, mégis gonosz volt, félelmetes. Az izzadtságtól a homlokára tapadtak a tökéletes tejfölszőke tincsei, angyalinak nézett ki. Egy bukott angyal, aki démonná változott.

Miért kellett így bántania? Miért kellett éjszakáról, éjszakára visszatérnie, vigyorogva, kedvtelésből ugyanazt a fájdalmat okozva? Nem volt elég egy éjszaka ahhoz, hogy megölje az érzelmeit? Miért kellett visszajönnie, hogy aztán szép lassan feleméssze az ép elméjét? A testi és lelki szorongástól kezdett megőrülni.

- Megint sírsz, Hermione? – kérdezte a fiú. Ahogy meghallotta a nevét, a lány elhúzódott tőle. A neve úgy hallatszott, mintha mocskos lenne és értéktelen. A fiú ujjai durván törölték le a sós könnyeket. – Mondtam neked, hogy ne tedd. Most pedig legyél jó kislány és hagyd abba! – szólalt gúnyos gyengédséggel a hangjában.

A tekintete arra figyelmeztette, hogy hagyja abba, különben szembenézhet a következményekkel. A lány szipogott és megpróbálta abbahagyni, helyette heves zokogás rázta meg.

A kezét még mindig az arcán tartotta, s ahogy a fehér ujjait elérték a könnyek, körmeit kegyetlenül a lány húsába vájva szántotta végig, vércsíkot húzva maguk után egészen az álláig, aki nyöszörgött a fájdalomtól. Képtelen volt elfojtani a sírást. A fájdalom az egész testében elviselhetetlen volt. A tesi-lelki kínzás szétszakította belül. A lába közti kínzó sajgás gyötrelmes volt, a bíbor színű vére átáztatta a lepedőt.

- Abba fogod hagyni a sírást! – szólalt meg hidegen, aztán gonoszul elmosolyodott, Hermione feszengett a tekintetét látva. – A sírásod csak beindít. – Ezúttal a hangja negédesen csengett. – Azt akarod, hogy folytassam, úgy, ahogy az előbb?

Abbahagyta a sírást. Egyszer egy éjszaka elég volt. Képtelen lett volna újra elviselni a fájdalmat. Biztosan meghalna, ha ma éjszaka újra megerőszakolná.

- Ilyen egy jó kislány – szólt, miközben ujjával végigsimította az ajkait, a lány remegni kezdett, ahogy a vér kicsordult a sápadt bőréből. A fiú durván megragadta az állát, magához rántotta és ajkaik egy brutális csókban forrtak össze. Kényszerítette, hogy a nyelve behatoljon a lány szájába, ahol a nyáluk összekeveredett a vér ízével. A másik kezével megragadta a meztelen csípőt, a boszorkány összerándult a már ottlévő zúzódások miatt. Erősen ragadta meg, körmével mélyen a bőrébe karmolva, maga alá húzta, így már nem volt távolság a két test között.

A lány megvonaglott az érintéstől, sikoltani szeretett volna, de tudta, hogy semmi értelme, így nem tette.

Azt kívánta bár elmondhatná valakinek, akárkinek. De meg kellett tartania ezt a titkot. Mert ő megfenyegette, ha beszél, akkor megöli, a halála után pedig Ginny Weasley-vel folytatja ugyanezt. De a legjobb barátjának megmentése érdekében, tűrte a fájdalmat. Hazugságokat talált ki, a boldogság álarca mögé rejtőzve, úgy érezte, ez a valami lassan megmérgezi teljesen.

A fiú szája elhagyta az ajkait, legördült róla, s hagyta, hogy Hermione összegömbölyödve sírja magát álomba. Miután felöltözött, újra megragadta és csókra kényszerítette, miközben a mellébe markolt, szorításától újra kiserkent a vér. Figyelte, ahogy a lány küszköd, nehogy felüvöltsön fájdalmában. Kiment az ajtón, otthagyva őt a teljes kétségbeesésben.

Imádta, hogy Hermione fájdalma mennyire györködteti.

hozzászólások: 0