2. fejezet
Bűntudat

A fiú

– Számodra előlem nincs menekvés – leheltem a fülébe, a kezemet a derekára tettem és magamhoz húztam, hogy érezze a farkam merevségét, ami annak az eredménye volt, amit ő félbehagyott. A vakmerősége… De megtanultam a leckét. Azt hittem, hogy végre megadta magát nekem, de nem tette. Ő pedig azt hitte kicselezhet? Hah… Sokkal erősebb vagyok nála, mint amilyen ő valaha is lesz.

Eszébe sem jutott, hogy képes vagyok a pálcanélküli varázslásra. Ez csak még egy előnye annak, hogy aranyvérű varázsló vagyok és hogy az apám a Sötét Nagyurat szolgálja.

Dühös voltam rá, olyan mérhetetlenül dühös. Megfogtam a kezét és a háta mögé csavartam. Igen, sikolts csak. Sikíts nekem. A kiáltásaitól zengett a szoba. Elégedetten engedtem el a karját, azt remélve, hogy összeszed még egy zúzódást a többi mellé, amivel kiegészítheti a gyűjteményét, majd visszadobtam az ágyra.

Élveztem az a gyengéd csókot, amit korábban megosztottunk és a kezeit a farkamon. Erre mit tett ez a kis szuka? Otthagyott. Senki sem hagyott még ott aktus közben. Azt hitte, hogy majd megszökhet tőlem? Soha. Meg fog fizetni ezért a kis trükkért.

- Én… Én sajnálom – suttogta halkan.

- Mit mondtál? – sziszegtem, miközben néztem, ahogy zihál. Az érzéki gömbölyded, mellei, szinte követelték, hogy nézzem őket. Lassan elindultam az ágy felé. Olyan voltam, mint egy ragadozó, aki lesi a prédáját. Egy pillanatra megfeledkeztem a fájdalmas erekciómról, és lehajoltam a szájához, hogy jobban hallhassam őt.

- Azt mondtam, hogy sajnálom – szólalt meg egy kicsit hangosabban. Nem bírtam megállni, elnevettem magam.

- Szóval sajnálod? Ez minden? – kérdeztem, ügyelve arra, hogy az ajkam a füléhez érjen és hallja a rekedt hangom. Remegett az értintésemtől, miközben az ujjaim leértek az alsóneműjéig, amit letéptem róla. Az anyag két részre szakadt. Ő az ajkába harapott nehogy felsikoltson. Tudja-e egyáltalán mennyire szexi, amikor az ajkába harap? Tudja-e egyáltalán mit tesz velem? A farkam megrándult, arra várva, hogy belenyomuljak a feszes kis hátsójába. Megvadultam tőle. Arra késztetett, hogy lépjek át minden határt, merüljek el benne és soha nem hagyjam abba.

Láttam a könnycseppeket a szemében, amik leperegtek az arcán, állán és a nyakán. Szememmel azt az egyetlen könnycseppet követtem, ahogy legördült a mellei között. Nem bírtam tovább, a nyelvemmel követtem a sós útját, felfele haladva a nyakát tarkító szívásnyomokon, amiket én okoztam.

Egy nyögés hagyta el az ajkát, amivel lehetővé tette, hogy a nyelvemet lenyomjam a torkán. Bassza meg. A nyögései és a kiáltásai annyira nagyon beindítottak. Majdnem elmentem, annak ellenére, hogy még belé sem hatoltam. Lenyaltam a vérét, amit különösen izgatónak találtam, és lenyeltem a könnyeit.

Kezem a szeméremdobján siklott le, hogy feltárja a rejtett kincsét. Ujjaimat végigfuttattam a redői között. Most először volt nedves miattam, gond nélkül csúsztak be az ujjaim a síkos bejáraton. Még így is átkozottul szoros volt, hogy két héten át dugtunk. Annyira jó volt. Nem tudtam betelni vele. Még egy ujjamat csúsztattam be, s egyre gyorsabb, keményebben mozgattam, mire ő belenyögött a számba. A kezei a karomon voltak, úgyhogy nem tudtam mit akar csinálni. Egy pillanatig azt hittem meg akar állítani, de helyette előre nyomta a csípőjét.

Annyira feltüzelt, hogy erősen koncentrálnom kellett nehogy akkor és ott elélvezek. Meg kellett büntetnem, amiért otthagyott. A kezemmel addig izgalom, majd idő előtt otthagyom, azzal pontosan olyan érzéki fájdalmat okoz neki, amilyet ő okozott nekem. Vagy abbahagyom most, arra kényszerítve, hogy könyörögjön vagy becsúsztatok még egy ujjat, amivel az örömét fájdalommá változtatom.

Az előbbi mellett döntöttem, de nem azonnal. Leváltam az ajkairól, majd elindultam lefelé egészen a forró csiklójáig. Megízleltem őt, nyelvebben beléhatoltam, s felfaltam őt. Érzéki nyögés szakadt fel belőle, kezével a hajamba túrt, feljebb nyomta a fejem és szélesre tárta a combjait, így már könnyebben hozzáférhettem. Élvezte ezt. Nagyon is élvezte.

Elvigyorodtam, és abbahagytam. A kezei túl gyengék voltak ahhoz, hogy ott tartsanak. Felültem, kihúztam az ujjaimat, és a szeme láttára lenyaltam. Felnyögött a kielégítetlenségtől. Még szélesebb vigyor jelent meg az arcomon.

- Visszavágó – suttogtam.

Nem kellett volna engednem neki, hogy egy ilyen fontos testrészemmel játsszon. Elhasználhatta volna ezt az előnyt arra is, hogy nagyon csúnyán megsebesítsen. Ostobaság volt tőlem, de nem tudtam ellenállni neki. Olyan puha és meleg kezei voltak. Tegnap csinálta először, és annyira jó volt, jobban csinálta, mint bárki más.

Magamban tépelődtem, hogy otthagyjam-e vagy folytassam-e, amiért jöttem. Végül úgy döntöttem otthagyom, hadd rágódjon azon, hogy nem fejeztük be. Az ágyban pihegett. Nyilvánvalóan az elméje azzal küzdött, hogy a teste miért reagált ilyen pozitívan az értintésemre. A fájdalom és a gyönyör között egyensúlyozott. Szerettem látni, ahogy fájdalmában sír. Imádtam, hogy teljesen összetört. Ez olyan felsőbbrendű érzés volt. Nem tudtam, miért vagyok ennyire szadista. Nem tudtam, miért vagyok rabja az ő fájdalmának. Imádtam nézni, ahogy vérzik. Nagyon szerettem látni, hogy igyekszik nem mutatni az érzéseit. És azt hiszem, ez volt minden, amire szükségem volt.

Szerettem, ahogy a nevemet sikoltja. Jobban tetszett volna, ha mámorosan mondta volna ki, de a fájdalomtól kiáltva is jó volt.

Felkaptam a ruháimat. Egy pillanatig néztem, ahogy ő magzati pózba húzza össze magát. Vigyorogva nyitottam ki a fürdőszobaajtót, felvettem a pálcámat és a közös fürdőszobával szemközti ajtón beléptem a saját szobámba. Kezemet az égő farkamra tettem, és egy húzásra elmentem. Az orgazmus akkora volt, hogy hátrahajtottam a fejem. Magam előtt láttam Grangert, ahogy alattam fekszik. Bassza meg, nem kellett volna otthagynom. Sokkal jobb lett volna benne elmenni. De meg kellett tennem ezt vele. Meg kellett mutatnom neki, hogy ki irányít. Meg kellett mutatnom neki, hogy velem nem baszakodhat.

Feltakarítottam magam után, majd felhúztam a boxeremet, és bemásztam a teljesen fekete ágyamba. Kezemet a fejem alá téve felidéztem, hogy miért is volt szükség erre. Igazából fogalmam sem volt, hogy miért is kezdtem el ezt. Soha nem gondoltam arra, hogy minden nap megbaszom Grangert és a fájdalmán élősködöm. Mostanra ez az egészen olyan természetes volt, mint a beszélgetés. El sem tudtam képzelni egyetlen éjszakát sem nélküle.

Azt hiszem, hogy a testi vágyaim iránta a negyedik évünk elején alakult ki. De csak tizennégy voltam, és gyűlöltem a sárvérűeket. Aztán csak hagytam az egészet, mert ez egy kis fellángolás volt, semmi több. De idén azonban ez valami egészen mássá fejlődött. Iskolaelső lettem, a szobám pedig közvetlenül az övé mellett volt, és a két helyiséget csak a közös fürdőszoba választotta el egymástól, a kísértés tízszeresére nőtt. Átkozottul akartam. Azóta, hogy megláttam teljesen meztelenül a fürdőben… Elvesztem.

Róla álmodoztam az órákon, az órák között, az étkezések alatt, házi közben… nem tudtam betelni vele. Az arcát és a testét képzeltem annak az aktuális lánynak a helyébe, akivel éppen éjszakára együtt voltam. Este, amikor egyedül voltam, az álmaimban mindig tüzes volt és különféle pozíciókban találtam magam azzal az édes testtel a nedves lepedők között.

Meg akartam őt kapni, így egy éjjel elmentem a szobájába, hogy megszerezzem. Csak egy ártatlan csókban reménykedtem, és majd lassan haladunk tovább, de a kis griffendéles rám szegezte a pálcáját, én pedig elbuktam. Lefegyvereztem, aztán előre nyomultam. Biztosan félt tőlem. Megpróbálta mindent, hogy ezt leplezze, de láttam a szemében. Nem tudom akkor mi történt ott, de elpattant bennem valami. Előrehajoltam, hogy egy apró csókot adjak az ajkára, de ez sokkal több lett, mint gondoltam. Előre nyomultam, átkaroltam, hogy ne tudjon menekülni. El akart menni, de én nem engedtem. Tudtam, ő is akar engem, csak félt, viszont engem pontosan ez tüzelt fel. Ha nem tudom megszerezni kedvességgel, akkor erővel fogom. Megtettem, és ráadásul örömömet leltem a fájdalmában.

Az ártatlan csókból, brutális aktus lett, és ahelyett, hogy gyűlöltem volna magam érte, és abbahagynám… Rájöttem, képtelem vagyok rá. Emellett ő soha nem mondta, hogy álljak meg. Nem erőszak lett volna ez, ha megteszi, de ez más volt. Soha nem akart ennek végetvetni, bár tudom, hogy noha nagyon rosszul bántam vele, amiért nagyon sírt. De nem tehettem róla. A látni a fájdalmát és kínozni az egyik fő elfoglaltságommá vált. Újra és újra meg kell vele tennem, miközben bántom őt, de most már imádom a szenvedését. Rövid idő alatt a rabja lettem. Mint egy vámpír, csak éjszaka mutatkozom, szívom a vérét, élősködöm a fájdalmán.

***

Másnap reggel korán ébredtem, és beálltam a zuhany alá. Hagytam, hogy a hideg víz áztassa a testemet. Általában ő volt az, aki korábban ébredt, de ezúttal megelőztem. Valószínűleg először keltem fel előbb nála. Elzártam a csapot, a derekamra csavartam a törölközővel indultam vissza a szobámba, az ajtót nyitva hagytam, hogy később befejezhessem a reggeli rutinom. Nem borotválkoztam még és utáltam a borostát. Szerettem, amikor az arcom sima.

Elővettem az iskolai egyenruhámat, letettem az ágyra, és visszasétáltam.

Megdöbbentett, amikor észrevettem őt.

Pontosabban a zuhany alatt állt, és hallottam az elfojtott nyögéseit. Mit csinált? Talán kényezteti magát? Nem, Hermione Granger, nem maszturbálna soha, valami más lehetett. Talán a fájdalom. Mozdulatlanul álltam, amennyire csak tudtam, hallottam ahogy elzárta a vizet és teljesen meztelenül kijött a zuhany alól. Meg akartam őt nézni, de amikor háttal beállt elém, akkor olyasmit éreztem, amit még sosem. Az egész hátát vágások és zúzódások borították. Varrt láttam a krémszínű bőrén, és már begyógyult sebhelyeket.

A pálcája a mosdókagylón pihent. Odébb álltam, hogy a tükörből nehogy meglásson. Sokféle bűbájt használt, gyógyító és elfedő varázslatokat. Kíváncsi voltam hogyan tünteti el a szívásnyomokat, amiket a mellén hagytam minden éjjel, most megkaptam a választ. Nem volt képes mindent meggyógyítani, de a legtöbben elrejtette.

A lélegzetem elakadt, valami láthatatlan dolog fojtogatni kezdett. Nem sokkal később ő elment, én pedig egy ideig a fürdőben maradta, hogy rendbe szedjem a gondolataim. Egy pillanattal később bementem a szobájába. Már nem volt ott, de az ágyát még nem vetett be. A vértócsára meredtem a lepedőn.

És eszembe jutott hogyan került oda.

Egész éjjel rá gondoltam, nem tudtam nem gondolni rá. Így lopva beléptem a szobájába. Nem bírtam ki egy éjszakát sem, hogy ne legyek benne. Őrültség tudom, de nem érdekelt, mert teljesen elvesztettem az eszem. Nálunk, mardekárosoknál, ez amúgy is teljesen normális.

A lélegzése szabálytalan volt, még álmában is sírt. Lehúztam róla a takarót és befeküdtem mellé. Figyeltem a teste, az arca körvonalát. Lehajoltam, és engedtem magamnak, hogy megcsókoljam a nyakát. Kezeimmel benyúltam a túlméretezett fehér pólója alá, amit azután vehetett fel, hogy elmentem, finoman dörzsöltem meg a mellbimbóit. A hüvelykujjammal és a mutatóujjammal körbejártam a megkeményedett mellbimbót, a háta nagy ívben megfeszült, hogy teste előrenyomulhasson a kezembe. Nem tehettem róla, megnyaltam az ajkaim, és folytattam a masszírozást. Ölét a dudorodó ágyékomnak nyomta, végül nem bírtam tovább. Lehúztam a boxeralsómat, levettem az ő egyszerű fehér nadrágját, és rögtön beléhatoltam. A vérágas szemei döbbenten kipattantak, rögtön rájött; ez nem álom. Beleharapott az ajkába miközben felsikoltott. Ez csak arra kényszerített, hogy még gyorsabban, még erőteljesebben mozogjak. Mit sem törődve a lepedőre ömlő, bíbor színű vérrel…

A szívem egészen a gyomromig csúszott le, hirtelen rosszul lettem.

Undorral gondoltam saját, beteg valómtól. Ez idegen érzés volt, soha nem gondoltam, hogy ilyesmit fogok érezni.

Bűnösnek éreztem magam.

hozzászólások: 0