10. fejezet
Merlin pálcája

Hermione laza mozdulatokkal elvégzett néhány varázslatot, amivel alig pár perc alatt semlegesítette az ajtót védő átkot. Draco kicsit mérgesen nézett az önelégült képpel mosolygó lányra, majd kinyitotta a titkos átjárót. Iszonyatosan dohos szag terjedt szét a nappaliba. Mindenkinek kaparta a torkát a por, Blaise köhögni kezdett.
- Azt hiszem megint előjött a porallergiám- mondta hörögve és nagyot tüsszentett.
- Nem is volt neked soha allergiád.
- Dehogynem- erősködött Blaise.
- Akkor menj innen, majd egyedül lemegyek.
- Én már nem is számítok?- kezdte méltatlankodva Hermione.
- Mit akarsz te odalent?
- Kíváncsi vagyok- jegyezte meg a lány, majd mérgesen nézett Dracóra.
- Nem hiszem el- morgolódott-, jó akkor gyere, de ne bosszants fel.
- A világért se Malfoy.
- Megőrülök tőled Granger.
- Még mindig jobb mintha megőrülnél értem- vonta meg a vállát a lány.
- Na ez lehetetlen lenne. Bár tudom, hogy vonzónak tartasz.
- Ezt meg ki mondta neked?
- Hallottam egyszer, amit annak a hogyishívjáknak mondtál, aki a szobatársad volt.
- Levender és Parvit. De én ilyet nem mondtam neki- ellenkezett a lány.
- Dehogynem. Amikor megkérdezték kivel feküdnél le a mardekárból.
- Te azt hiszem azon a napon nagyon beverhetted a fejed. Ilyen soha nem történt.
Draco diadalmas mosollyal nézett a felpaprikázott lányra, majd lement a lépcsőn. Miden egyes lépténél felgyulladt egy fáklya a falon.
- Azt hiszem itt van egy Merengő. Ha gondolod meg is nézhetjük.
- Mivel tudom, hogy valamicskét értesz a fekete mágiához, nem bíznám magam rád és a tudományodra. Ezért is kértem Pitont, hogy segítsen.
- Visszahívom neked, ha akarod. Tudom, hogy vágysz a csókjaira.
- Jaj csak azt ne. Inkább elismerem, de nem akarom egyelőre Pitont látni- Hermione megborzongott, amint eszébe jutott a romantikát teljesen nélkülöző csókjelenete a Denevérrel.
- Egyébként milyen volt vele csókolózni?
- Olyan volt mintha egy tíz napos vízi hulla lett volna, akinek mumifikállódott a szája. Eszemben sincs még egyszer ilyen helyzetbe kerülni vele.
- Tudtam én, hogy igazam lesz- nevetett.
- Olyan mocsok vagy. Mondtam már, hogy nem történt meg ez az egész. Nem fantáziáltam rólad soha sem.
- Tudom, hogy ez nem így van- vetette oda félvárról.
- Miért kell neked minden embert piszkálnod?
- Miért nem tudsz csendben maradni?
- Mert nem tudok. Már elegem van és haza akarok menni.
- Hát akkor menj! Nem tartozol nekem semmivel. Megvan az emlék, ami kell a többi nem kell.
- De nem tehetem.
- Oh Merlin, miért kell az összes griffendélesnek ilyen rohadtul önfeláldozónak lenni- nézett a plafon felé Draco, de megbánta, mert majdnem elesett.
- Mert bűntudatom van te seggfej.
- Miért nem tudod ezt máshogy kezelni? Mondjuk hazamehetnél és ihatnál egy kis teát.
- Talán mert van lelkiismeretem, talán neked meg nincsen?
- Nekem is van lelkiismeretem. Mit gondolsz nem átkozom magam minden reggel, hogy nem vigyáztam eléggé a fiamra?- szegezte Hermionénak a kérdést, amire maga is tudta a választ.
- Hát nagyon szar átkok lehetnek, ha még mindig ennyire elemedben vagy- jegyezte meg a lány epésen.
- Tudod, hogy nem így értem.
- Tudom. De ha ez segít szerintem nem te vagy a hibás.
- Én vagyok a hibás.
- A fenét. Voldemort a hibás.
- Aki már régóta halott? Mi köze van ennek hozzá.
- Közvetve köze van az egész életünkhöz. Mert hatalmat akart, mert nem maradt nyugton és minden aranyvérű, köztük téged is, maga mellé állított, aztán ráuszított mindenkit a sárvérűekre.
- Miért használod ezt a szót?
- Mert te engem nem így neveztél?
- Fiatal voltam még akkor- védekezett Draco, bár maga sem tudta miért.
- Szerinted ez magyarázat mindenre.
- De. Irigy voltam a képességeidre.
- Te is könyvmoly akartál lenni?- nevetett a lány.
- Szerettem volna, ha nekem is ilyen lexikális tudásom lenne. Ha engem nem utálna mindenki, mert a Mardekár ház színeit viselem, ha az apám nem lenne halálfaló és ha nem lennék magányos.
- Na egy mardekáros, akinek vannak komplexusai- szólt színpadiasan Hermione, s tettetett meglepődöttséggel nézett Draco.
- Basszus próbálok őszinte lenni és te..., mindegy hagyjuk.
- Jó ne haragudj! Kicsit feszült vagyok.
- Nem foglak megmasszírozni arról ne is álmodj.
- Meghalnék ha hozzámérnél. Sose kérnék ilyesmit tőled.
- Félsz tőlem?
- Egyáltalán nem. De mondd csak apád lépcsővégtelenítő bűbájt alkalmazott vagy mi a fene? Már olyan régóta megyünk lefelé.
- Türelem mindjárt odaérünk.
- Malfoy?
- Tessék.
- Szeretnék tényleg segíteni a fiadnak.
- Tudom, már mondtad, de ne kezdj el megint sírni mert azt nem viselem el még egyszer.
- Eszembe se jutott- mondta könnyes szemmel és azon gondolkozott, hogy amint ezen túl lesz elmegy egy gyógyítóhoz, aztán kér egy alapos kivizsgálást.

Egyáltalán nem normális dolog azt, ha mindenért elkezd bőgni. Nem volt saját maga már egy jó ideje, amit nagyon utált. Össze kellett szednie magát. Már napok óta nem aludt rendesen, még a táborban sem, szóval ennek a számlájára írta a viselkedését és a kitöréseit. De Pitont is átkozta, amiért elvégezte rajta a varázslatot. Egyből rosszul lett, amit eszébe jutott a kimért igazgató.
- Malfoy?
- Mi az már megint?
- Azt hiszem kezdek rosszul lenni.
- Mit érzel?- kérdezte, s megfordult.
- Azt hiszem egyre nehezebben kapok levegőt.
- Akkor indulj el visszafelé!
- De nem akarok.
- Granger, nem vállalok felelősséget a testi épségedért.
- Tudom.
- Azt csinálsz, amit akarsz én megyek tovább.
Draco elindult újra. Egyre dohosabb lett a levegő és ő is egyre nehezebben lélegzett. Már évek óta senki sem szellőztetett itt. Valószínűleg valamelyik szellőzőnyílás nem működött rendesen, bár eddig valószínűleg egyiket sem ellenőrizték. Visszanézett, de már nem látta Grangert. De aztán meghallotta a trappolást, majd friss légáramlatot vélt felfedezni.
- Mégis csak utánam jöttél?
- Jobban érzem magam és úgy gondoltam kicsit nem árt kiszellőztetni ezt az alagutat.
- Értem.
A lépcső kanyarodni kezdett. Draco nekiállt a falat tapogatni.
- Te meg mit csinálsz?
- A másik ajtót keresem. Itt van valahol egy kar, ami nyitja.
- Áhh- mondta Hermione és nekidőlt a falnak, ami nem volt az aminek látszott.
A lány ijedten esett hátra és egy huppanással landolt a kövön.
- Merlin égben!- kiáltotta- Apád se volt normális most már biztosan tudom.
- Megtaláltad a bejáratot- nevetett diadalmasan Draco.
- Igen- dörzsölgette mérgesen a fenekét-, csak nem gondoltam volna, hogy ennyire fájdalmas lesz.
- Most mit vagy úgy oda?
- Kicsit fájt.
- Hát ez van.
- Köszönöm a tömény együttérzésedet Malfoy.
- Szívesen. De állj egy kicsit hátrébb!
- Jól van, de ne lökdöss!
- Nem löködlek!
- Nem nyitnád ki végre ezt az ajtót?
- Alohomora- mondta és ajtó kinyílt.
- Ugye csak viccelsz?- nézett rá Hermione.
- Olykor a legegyszerűbb varázslatok is éppen elegendők. Különben is, ha más varázslattal próbálkozol, akkor egyből megölnéd magad.
- Apád nagyon szellemes volt.
- Nem éppen.
- Gondoltam.
Draco előre lépett és meggyújtotta egy fáklyát. Egy poros helyiség tárult a szemük elé, amiben az összes elképzelhető fekete mágiás cucc megtalálható volt. Hermione elképedve nézett szét.
- Apád komoly gyűjtő volt- jegyezte meg rosszallóan.
- Kicsit túlságosan is vonzódott a tárgyakhoz-sóhajtott Draco.
- Áruld el, hogy fogsz itt bármit is megtalálni?
- Invito Merlin pálcája.
A helyiség megremegett. Hermione ijedten nézett Dracóra, aki haláli nyugalommal nézett vissza.
- Ez nem hiszem, hogy jó ötlet volt.
- Én azt hiszem igen- mondta, de már megbánta, mert egy könyv majdnem a fejére esett.
- Azt hiszem jobb, ha kicsit kijjebb állunk.
- Lehet most az egyszer igazad van.
Legalább egy tíz percig tartott a robaj bent a helyiségben. Draco és Hermione szorosan egymáshoz simulva egy ódon kőfal mögött várta a fejleményeket. Dracót elég kellemetlenül érintette, hogy ilyen közelségbe került lánnyal és a haja folyton belelóg az ő szájába. Igazából ez volt az, ami leginkább zavarta.
- Granger csinálhatnál valamit a loboncoddal.
- Mi bajod van vele?
- Mindig a számba lóg.
- Miért nem nőttél magasabbra?
- Olyan ellenséges vagy velem mindig- korholta Draco.
- Mindig kihozol a sodromból- morogta Hermione.
A lány felsikkantott, amikor egy óriási fadoboz repült közvetlenül a rejtekhelyük elé, s elzárta az utat kifelé.
- Nagyon remekbe szabott varázslási technikád van Malfoy- mondta epésen.
- Ha kicsit arrébb mennél talán elő tudnám venni a pálcámat és ki tudnám magunkat szabadítani.
- Hogyan megyek arrébb, ha be vagyunk ide szorulva?
- Aúú ne lépj rá a lábamra!
- Ahh ne húzd már a hajam, te barom!
- Jól vagytok?- szólt kintről egy hang.
- Igen Blaise, de szabadíts ki innen, kérlek!- könyörgött Draco a barátjának.
- Miért kellene nekem segíteni rajtad?- incselkedett Blaise.
- Mert leátkozom rólad még az alsógatyát is!- fenyegetőzött.
- Ugyan Draco, csak nem bánnál így egy régi baráttal.
- Merlin szent nevére kérlek segíts már- szólalt meg Hermione is.
- Mit adtok érte, ha kiszabadítalak benneteket?
- Megkapod amit kérsz- mondta Draco.
- Akkor egy éjszakát Hermionéval és tőled meg édes öregem a Hurrikán 260-as számú seprűdet-adta elő kívánságait Blaise.
- Az egy muzeális érték!
- Nem fekszem le veled!
- De haragosak vagytok.
- Granger fordulj egy kicsit oldalra és akkor ki tudom venni a pálcám.
Blaiseből kitört a nevetés.
- Vedd ki az enyémet, azt biztosan eléred!
- De nekem az enyém kell!- erősködött Draco.
Hermione és Draco nagy nehezen oldalra fordult és a férfi keze végre kiszabadult. A lány szorosan akarata ellenére hozzásimult. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy Hermione a fejét Draco mellkasára hajtotta, igaz nem szabad akaratából tette ez, hanem inkább azért, mert muszáj volt. Draco elég kellemetlenül érezte magát Hermione közelsége miatt, de próbált a varázslatra koncentrálni.
- Csukd be a szemed!- mondta halkan, majd ösztönösen a másik kezével magához húzta a lányt.
Draco kimondta a varázsigét, s hatalmas robbanás rázta meg a kis helyiséget. A fadoboz darabjaira esett szét a tartalmával együtt. Blaise szerencséjére még idejében fedezékbe helyezkedett.
- Jézusom Draco azért szólhattál volna!
- Te szemét!- mordult rá Draco és kivont pálcával a szemközti falhoz szögezte barátját.
- Malfoy, hagyd békén!- próbálta békés mederbe terelni az ügyet Hermione, de aztán rögtön fel is adta és Merlin pálcája után kutatott a fadoboz maradványai között.
- Most megöllek, hideg vérrel és nem fogom megbánni!
- Ugyan már Draco. Emlékezz mennyi mindent csináltunk együtt. Én szereztem neked azt a csajt aki elvette a szű...
- Nem Blaise, eljött a bosszú ideje.
- De ne csináld!
- Jó- sóhajtott Draco, majd kicsit megnyugodva elengedte Blaiset, aki hörögve landolt a földön.
- Malfoy, azt hiszem baj van- szólalt meg Hermione.
- Mi van már megint?
- Valószínű ebben a ládában volt a pálca.
- Igen. Eddig tökéletesen értem- válaszolt ingerülten.
- Nézd meg ezt.
Hermione a kezében egy törött pálcát lóbált Draco felé.
- Merlin szentséges fütykösére!- káromkodta el magát Draco.

hozzászólások: 0