15. fejezet
Álom vagy valóság?


Hermione összezavarodva nézte magát a fürdőszoba tükrében. Az elmúlt fél órában legalább húsz alkalommal mosta meg az arcát. Meggypiros ajkain még mindig lángolt Draco csókjának emléke. Elmélázva érintette meg őket. Egyszerűen nem tudta elképzelni, miért nem küldte el a férfit, miért nem utasította vissza és miért nem volt képes abbahagyni a csókot. Agya mintha kínozni akarta volna, és legalább ezerszer levetítette előtte a jelenetet. Bizsergető vágy járta át a testét. Nem csak ő érezte ezt, hanem Draco is.

Álmos tükörképét szuggerálva várt, de csupán csak saját arcának tanácstalan vonásait szemlélhette. Lehunyta a szemét és újra átérezte azt a felemelő érzést, amit Draco csókja idézett fel benne. Évek óta nem volt ilyenben része, még rövid ideig sem. Bármi kezdődött itt el annak nem szabad folytatódnia - döntötte el hírtelen. Próbálta összeszedni magát.
Draco Malfoy nem a megfelelő férfi, akire várt. Nem lehet ő, mivel utálják egymást. A jelenlegi helyzetük pedig végképp nem átlagos. Feltámadt tüzes vágyainak ugyan nem tudott parancsolni, de reggelre ennek az egésznek nyoma sem maradt. Csak aludnia kell, ennyi az egész – nyugtatta magát.

Abban tudatban indult el lefeküdni, hogy tud uralkodni magán és minden rendben lesz. Viszont amikor meglátta Dracót a nappali kanapéján szenderegni, ebben már cseppet sem volt biztos. Egy pillanatra megállt az alkalmi fekvőhely mellett, s tétovázott. Meg akarta érinteni a férfit. Már nyújtotta a kezét, amikor józan esze felülkerekedett. Megrázta a fejét, talán csak képzeli az egészet és nem érzett igazából semmit sem. Mérges volt magára. Sóhajtott egyet, majd elindult a hálószobája felé.

Draco érzelmei sem voltak éppen a legnyugodtabbak. Ugyan nem aludt és már órák óta küzdött az ébrenléttel. Nem kellett volna megcsókolnia. Miért is tette? Boldogabb akart lenni, mint eddig. Érezni, hogy még él és nem halt ki belőle az, amit éveket át nem tapasztalt meg. Egyedül csak a lány csábítóan nőies vonalai jártak az eszében. Soha nem szabadott volna ennek megtörténnie. Most pedig itt szitkozódott magában. Igazából a lány nem lehet az övé. Ugyan nem érdekelte a származása, de nem illettek egymáshoz és Dariusszal sem tehette, hogy meggondolatlanul döntsön. Nem okozhatott több szenvedést a fiának.

Szíve még mindig hevesen dobogott, s éhes farkasként epekedett a lány után. Csupán egy ajtó- ennyi választotta el egymástól őket. Hermione nem lehet az övé és majd belehalt a tudatba, de próbálta magát türtőztetni és nem gondolni rá többet. Egyetlen reménye az volt, hogy talán mégsem halt meg benne minden érzés. Oldalára fordult és behunyta a szemét.

Hermione ébren mocorgott az ágyában. Legalább ezerféle módon próbálta felrázni a párnáját, de még így sem jött álom a szemére. Miért nem tudta elfojtani magában az érzéseit? Úgy vélte hamarosan el tud majd aludni. De nem álltatta magát tovább. Felkelt az ágyból és ki akart menni a szobájából. Úgy érezte megfullad, ha még egy percet itt tölt. Amikor kinyitotta az ajtót Dracóval találta magát szemben.
Szíve hevesen kezdett verni, s megbabonázva nézett a férfi szemébe. Kétségbeesett döntésre szánta el magát. Elgyengülve nézett a beszédes szürke szemekbe, amikben a vágy sötét erejét vélte felfedezni. Le kellett győznie a józan eszét, ami még mindig azt parancsolta neki, hogy csukja be az ajtót. Hermione már ekkor döntött.
Végig futtatta a tekintetét a férfi izmos és mezítelen mellkasán. Dracón csupán egy alsónadrág volt, semmi más. Hermione egyre szaporábban vett levegőt. Draco álmatag tekintettel vizsgálta a cseresznyepiros ajkat, amiknél nem látott sosem kívánatosabbat. A lány nyújtotta ki a kezét először, beletúrt Draco selymes, szőke hajába, és egy szenvedélyes csókkal vette birtokba Draco ajkait.

Draco megszédült a hirtelen jött érzéstől. Hermione hevessége teljesen levette a lábáról. Megrészegítette és elvarázsolta egyszeriben az érzés, ami a hatalmába kerítette. Először tétován ölelte át Hermionét, majd egyre szorosabban fogta a lányt. Egyre közelebb simultak egymáshoz, s alig várták, hogy mezítelen bőrük egymáshoz érhessen.
Draco felkapta Hermionét, elbódultan szívta be a barna hajzuhatag friss virág illatát, és óvatosan az ágyra fektette. Szenvedélyesen megcsókolta, úgy, mint ahogy még egy nőt sem. A lány egész testében beleborzongott, s azt kívánta bár soha ne érne véget ez a pillanat. Draco lassan kibontotta a hálóing szalagjait, amik megadóan bomlottak szét. Hermione megsimogatta férfi haját és kicsit közelebb hajolt, hogy érezhesse a férfi mámorítan finom illatát.

Az övé akart lenni, még akkor is, ha csak ma éjszakára is. Maga sem értette miért vágyik ennyire a férfira, de nem akart ezen rágódni. Minden gátlását elvesztette. Draco gondolkodás nélkül levette a lányról a hálóinget és simogató érintésekkel fedezte fel a csábos női domborulatokat. Izzó csókokat váltottak egymással. A nyitott ablakon beáramló hűsítő légtömeg sem enyhítette a forróságot, ami teljességgel elragadta őket.

Draco éhes tekintettel nézett Hermione szemébe. A lány egy kéjes sóhajt hallatott, amikor a férfi csókokkal hintette a testét. A vágyát annyira elviselhetetlennek érezte, hogy cseppet sem akart leállni. Nem számított semmi sem. Csak a pillanatnak akart élni, s elveszni a szenvedély forgatagában. Hermione gyengéden végigsimította Draco hátát, majd magához húzta a férfit, s megcsókolta. A forróság elemésztett mindent körülöttük. A valóság csupán egy kusza forgatag volt csupán.

A férfi egyszerűen nem bírt betelni Hermione hamvas bőrével és odaadó csókjaival. Már nem tudott egy percig sem várni tovább. Elmerült a gyönyör adta lehetőségekben. Annyira csodálatos volt minden és olyan tökéletesnek tűnt. Halk sóhajaik visszhangzottak a szoba falai között.
Egyszerre mozdultak és vágytak egyre többre és többre. Mintha értették volna egymás testének a nyelvét. Hermione és Draco tekintete összekapcsolódott, ebben a pillanatban egyek voltak, kezük összekulcsolódott. A két elveszett, magányos lélek egymásra talált. Tudták, hogy tagadni fogják azokat az érzéseket, amik megmutatták, hogy valóban lehetne közös életük.
Csókjaik kimondatlan ígéretként csattantak el, még ha ezeket nem is tudják majd betartani. Draco a leggyönyörűbb tüneményt látta maga előtt. Az akit éveken át azért gyűlölt, mert ezt mondták neki. Most pedig együtt vannak és élete legszebb élményével ajándékozzák meg egymást. Apró semmiségeket súgtak egymás fülébe, mintha ennek az egésznek lett volna bármilyen csekély értelme.
Tekintetük a vágy örvényében úszva néha találkozott, s úgy érezték nem csak a testük, hanem a lelkük is végérvényesen összekapcsolódott. A vágy hulláma pusztító szélvészként ragadta el mindkettőjüket. Az érzés egyre felemelőbb és csodálatosabb volt. Többé nem gondolkodtak azon, hogy mi helyes és mi nem.

Egyszerre érték el a beteljesülés édes élményét, és vesztek el a szenvedély mélységében. Hermionét elsöprő nyári viharra emlékeztette ez a szeretkezés, olyanra, ami hírtelen végigsöpör a tájon, aztán ugyan olyan hamar csitul el, mint ahogy jött. A légzésük egyenletessé vált és vágyuk lecsillapodott. A súlyos csendességben gondolatai újra visszatértek és újra érezte az ismerősként üdvözölt keserűséget.
Draco egy tétova mozdulattal simogatta meg. Hermione csillogó szemmel nézte, hogy Draco szemében csillapodni kezdett a szenvedély és a helyét zavart, megdöbbent tekintet váltotta fel. A férfi azonnal tudta, hogy hibát követett el.

Meg fogja bántani Hermionét, ezt pedig nem tudta elkerülni. A lány halványan elmosolyodott, aztán a férfi mellkasára tette a fejét. Nem bírta elviselni tovább Draco szürke tekintetét. Megnyugtatóan hallgatta a férfi szívverését.
- Ne mondj semmit! – suttogta halkan Hermione. – Nem akarom hallani.
- Azt hiszem…
- Kérlek, ne! Csak maradj csendben – kérte.
- Rendben – szólalt meg a férfi. Hermione egy mosollyal jutalmazta Dracót, aztán közelebb csúszott hozzá és egy csókot nyomott az ajkára. Fejét a férfi mellkasára helyezte és elképzelt magának egy olyan világot, ahol ez nem számít hibának. Aztán hagyta, hogy a férfi szívverése és álmai elringassák.

Draci kifejezéstelen tekintettel bámulta a plafont és gondolataiba révedt. Nem szabadott volna ezt tennie. Hiszen még csak azt sem tudja, hogy kicsoda Hermione. Milyen ember valójában, mit szeret és mit nem. Azt sem tudja, ő saját magával hányadán áll. Úgy döntött, majd holnap foglalkozik ezzel. Végigsimította a lány hosszú, göndör haját és ő is álomba merült.

***

Másnap reggel Hermione kimerülten ébredt, és ami szörnyű volt, hogy teljesen egyedül. Lepedőjét teljesen összegyűrte és belegabalyodott a takarójába is. Miközben szabadulni próbált, azon tűnődött, hova tűnt Draco? Feje zúgott, fájt és teljesen álomszerűnek érezte a tegnap estét. Mélyet sóhajtott.
Egyáltalán megtörtént ez az egész? Hiszen minden olyan ködös és csak tudná, ha együtt lett volna valakivel tegnap este. A gondolkodás ezen a reggelen viszont nem tűnt a legjobb ötletnek. Elmélázva simította végig a párnát maga mellett. Semmi nyomát nem látta annak, hogy Draco itt járt volna az éjjel. Nyögve dobta le magáról a takarót.
A hálóinge rajta volt és az alsóneműje is. Micsoda képtelenség? – mosolyodott el kényszeredetten. Csak álmodott és ezért ilyen frusztrált. Még hogy ő és Draco – nevetnie kellett ezen a feltételezésen. Mindenesetre az érzései megnyugodtak.
Mégis ott motoszkált benne, hogy olyan furcsának tűnt ez az egész. Agya megmakacsolta magát. Néhány apróságot tudott csak felidézni az álmából, de az mind arcpirítóan pikáns volt. Hiába mindig is élénk volt a fantáziája – vonta meg a vállát. Aztán más ötlete nem lévén elhessegette az álomképeket.
Felöltözött, majd elindult a konyhába némi reggeliért. Ahogy belépett a helyiségbe, Dracót látta, aki kifejezéstelen arccal a Reggeli Prófétát böngészte.
- Jó reggel! – köszönt Hermione álmosan. Draco felnézett az újságból és közönyös tekintettel nézett rá.
- Jó reggelt neked is! De rosszul nézel ki.
- Mindig ilyen kedves vagy a nőnemű ismerőseiddel? – zsörtölődött.
- Nem akartalak megbántani. Távol álljon tőlem, de szerintem csinálj valamit a hajaddal – ajánlott Draco.
- Érdekes álmom volt – mondta Hermione szenvtelen hangon.
- Micsoda?
- Te is benne voltál.
- Igen? – kérdezte kíváncsian.
- Olyan zavaros volt – kezdte Hermione, de amikor Draco szemébe nézett. Tudta, hogy csak álmodta az egészet.
- Érdekes – jegyezte meg Draco és összehúzta a szemöldökét. – Nekem is érdekes álmom volt veled.
- Tényleg? – lepődött meg Hermione.
- Igen, de valóságosnak és mégis képtelenségnek tűnik – tette le az újságot a konyhapultra.
- Igen, ezt érzem én is.
- És mit csináltunk az álmodban? – kérdezte Draco.
- Ööö… nem számít – legyintett.
- Jól van.
- Készítek valami reggelit, mielőtt még Harry megérkezik.
- Rendben - nyugtázta Draco és elgondolkodott a saját álmán. Nos, inkább úgy döntött nem osztja meg ezt Hermionéval. Sőt azt sem, hogy valahogy Piton is belekerült a forgatagba, egy kivont pálcával a kezében.

hozzászólások: 0