22. fejezet
Maybell nagyi látogatása

Másnap reggel az aurorpáros egészen jó hangulatban ébredt, amit a cornwalli időjárás ragyogó napsütéssel és kék égbolttal üdvözölt. Még a fürdőszobán sem vesztek össze, Draco előzékenyen előreengedte Hermionét, és nem morgott, amiért a boszorkány fél órán keresztül bent volt. Az estéjük nyugodtan telt, semmi riasztás, semmi asztrális kivetülés, semmi misztikus hókuszpókusz. Mondhatni egy egészen átlagos estét töltöttek a röhejesen kicsi ágyban, amit igyekeztek újra használhatóvá alakítani.

Draco elment futni, Hermione néhány jógagyakorlatot végzett a nappaliban, aztán a kellemes reggeli után, mindenki a saját feladatába kezdett bele, szervezetten, összeszedetten, mintha mindig is ezt a rutint követték volna. Még a minták tovább elemzésén sem vesztek össze. Hermione önzetlenül Draco rendelkezésére bocsátotta a sajátjait.

Egészen addig minden rendben ment, amíg a bejárati ajtóban meg nem jelent valaki, és be nem csengetett.

Hermione felkapta fejét, gyorsan jelzést küldött Dracónak, hogy fejezze be a pincében a kotyvasztást, aztán villámgyorsasággal eltűntetett mindent, ami varázstevékenységre utalt, és a lehető legmuglisabbá tette a nappalit. Természetesen ez leginkább elővigyázatosság volt a részéről, hiszen jól tudta ki az, akit vártak. Ugyanakkor nem zárhatta ki a kíváncsi szomszédasszonyt és a férjét sem, akik nagyon is figyelték őket ezen a reggelen.

A boszorkány gyorsan körbenézett a nappaliban, nehogy valamit kimaradjon valami. Lemondóan ránézett a borzalmas esküvői képükre a kandallópárkányon, aminek sikerült megjavítania a keretét, de az ostoba vigyor letörölhetetlen maradt Draco és a saját képéről. Nehezen felsóhajtott.

Még egyszer csengettek mire oda tudott menni az ajtóhoz, amikor kinyitotta egy hajtott hátú vénséges, ugyanakkor elegáns, idős hölgy állt az ajtóban. Hermionénak kétszer kellett pislognia mire fel tudta dolgozni a látványt.

– Emma drágám! – köszöntötte jó hangosan, egy kicsit reszelős hangon a hölgy. – Olyan gyönyörű vagy, mint a juharfátyolka holdtölte idején.

– Blaise? – kérdezte halkan Hermione, és olyan képet vágott, amitől a vénséges boszorkány szája széles mosolyra húzódott.

– Okos vagy, mint mindig, csillagocskám – kacsintott, majd megölelték egymást. Blaise szemtelenül megpaskolta a boszorkány fenekét, akinek már semmilyen kétsége nem volt, hogy kivel is áll szemben.

– Gyere már be! – mosolygott kedvesen, majd hozzátette: – Nagyi.

– Figyelnek?

Hermione a meglepően gyorsan túl tette magát a sokkon, aztán lopva körbenézett. Caroline most is kertben volt, és rémesen túlöntözte a hortenziáit, aminek a töve hamarosan ki fog rohadni a rengeteg víztől.

– Aha – folytatta a boszorkány. – Gyere be, mert nem tudom meddig tudok még így mosolyogni, miközben te a seggemet markolászod.

– Menjünk, csak adj egy puszit – veregette meg az arcát Blaise. Hermione megtette, aztán ráadásként újra megölelte. – Ügyes lány!

– Menjünk be! – mondta a boszorka kicsit fogcsikorgatva, aztán beinvitálta az álruhában érkező kollégáját.

– Jaj, de jó, hogy végre itt vagyok – jegyezte meg harsányan a férfi, magas öregasszonyhangon.

Mindketten vettek egy mély levegőt, amikor becsukták az ajtót. Blaise levette a kendőt és lerúgta a cipőket, aztán visszaalakult. Most egy magas férfi volt egy idős nő ruháiba, ami a térdét verdeste. Még egy pálcaintés kellett, és a ruha a cipővel együtt visszaváltozott az auroregyenruhává. Blaise Zabini megnyerő mosollyal és kifogástalan öltözetben állt az előszobában.

– Üdv, Granger, milyen helyes pocak! – mondta, majd közelebb ment, és gátlások nélkül megsimogatta azt. Hermione ennek nem igazán örült. – Nagyon élethű, meg sem mondanám, hogy varázslat.

– Blaise, nagyon hiányoztál.

– Bár őszinte lennél – sóhajtott fel a varázsló.

– Minden erőmmel azon vagyok, hogy szakmai legyek – mosolyogott Hermione. – Levennéd rólam a kezed?

– Helyes, Granger, nagyon helyes – búgta Blaise. – És merre van Malfoy barátunk?

– A pincében van.

– Oda zártad? – vigyorgott a varázsló, és tovább fűzte a dolgokat. – És mikor engeded ki a szerencsétlent?

– Csak akkor, amikor sétálni megyünk, és ha már nagyon könyörög.

– Ki könyörög? – kérdezte Draco, aki éppen akkor lépett be a nappaliba. Megint nem volt rajta póló, és megint áradt belőle a bájitalok illata, meg valami olyasmi, amitől ő volt… nos, Draco Malfoy maga.

– Aha, szóval szexrabszolgatként tartod? – nézett rá a feketehajú férfi Hermionéra. – Az ott izzadtság rajtad vagy babaolaj? Ebben a fényben nem tudom megmondani.

– Nincs elég galleonja pólóra – morogta a lány, majd ellépett Blaise-től, és így a két férfi közé került, a kettő közül az egyikből csak úgy áradt a mágia és a meleg, ráadásul látnokzsálya illatot árasztott. És ez nem Blaise volt.

– Sokáig maradsz, haver? – kérdezte a tejfölszőke varázsló, miközben magára varázsolt egy pólót.

– Délutánig maradnom kell – csevegte a férfi, majd közelebb lépett a boszorkányhoz, aztán megsimogatta az álpocakot megint. Hermione ennek cseppet sem örült, de valahogy nem tudott kitérni Blaise kezeitől, aki most már hátulról ölelte át a boszorkányt. Draco szürke tekintete megvillant. – Milyen nagymama lennék, ha nem töltenék időt a kis cukkancs unokáimmal, és a születendő babájukkal.

A boszorkány morogva rázta le magáról a kezeket, gyorsan megigazította a ruháját. Segélykérőn nézett Dracóra, aki csak egy vállrándítással a nappaliba invitálta a társaságot.

– Hűha, Granger, ez a pocak nagyon-nagyon élethűre sikerült.

– De nem az – mondta Hermione, aztán leült a fotelbe.

– Ha tényleg eljöttél volna velem randira, akkor most nagyok főne a fejem, hogy teherbe ejtettelek-e – fűzte tovább a gondolatait Blaise.

– Tudsz te bármit is a terhességről? – kérdezte a boszorkány szemforgatások közepedte.

– Persze, mindent arról hogyan kerüljem el – nevetett fel a varázsló. – Apámnak két kívánsága volt, az egyik, hogy ne hozzak szégyent a fejére. A másik, hogy csak törvényes utódom legyen.

– Jaj, Merlin.

Draco csak egy fintorral válaszolt.

– Éppen elég szégyen hoztál a Zabini névére.

– Két dolgot egyszerre betartani nem lehet – sopánkodott a férfi. – Nincsenek törvénytelen porontyaim. De ha mégis teherbe ejtenélek, Granger, akkor tuti megkérném a kezed.

– Milyen romantikus vagy…

– Ahogy mindig.

– Milyen hírt hoztál nekünk? – terelte a megfelelő mederbe a beszélgetést Hermione.

– Egyből így a közepébe, holdsarlócskám? Hát legyen – szólalt meg a férfi, aztán lehuppant a kanapéra, majd eltorzult az arca, mert nem ez volt a legkényelmesebb bútordarab a házban. Közben Draco is leült a másik fotelbe. – Flint nyomozásánál mindenkire ömlik a szar rendesen, de ezt már tudtátok. Fél évig ezekkel az ügyekkel, és a rengeteg papírmunkával lesz elfoglalva mindenki.

– Mik ezek az ügyek?

– Illegális bájitalok, prostitúció, zaklatás, drogügyek, majdnem minden olyasmi, amit el tudtok képzelni. – Mélyen sóhajtott fel. – Gyakorlatilag olyan, mintha Flint lenne felelős mindenért, ami a kicseszett Zsebpiszok közben történt az elmúlt egy évben.

– Ez baromság.

– Öreg… tanúk vannak. Nem ismertem jól Flintet, viszont jó nagy szarban van, ha előkerül, ha nem. Nem fogja megúszni az Azkabant. Egy merlini csoda kell ahhoz, hogy ez a sok minden tisztázódjon. Nem tudtunk bevinni senkit szinte, mert mindent rákennek. Persze azt senki sem tudja, hogy hol van.

– Ez még mindig nem áll össze – szólalt meg Hermione. – Ez a sok ügy még mindig gyanús. Ennyi minden nem maradhat titkokban.

– Babrált valaki a tanúk elméjével? – kérdezte Draco.

– Tudtommal nem. De nincs elég legilimentor, aki ezt meg tudná cáfolni, szóval lehet alkalomadtán kölcsön kell kérnünk a kis álférjedet, tündérvirág.

– Viheted.

– Nem hagyom itt, Grangert – jelentette ki határozottan a tejfölszőke auror, de a jeges tekintete és a hideg hangja Blaiset egyáltalán nem állította meg abban, hogy erre megoldást találjon.

– Szerezz belőle egy darabot, szivi, én meg hozom a százfűlét – kacsintott a feketehajú auror, majd szélesen elvigyorodott. – Szívesen vigyázok rá.

Hermione összenézett Dracóval.

– Ha hozzáérsz a hajamhoz, Granger, esküszöm, hogy pokollá teszem a napjaidat.

– Ennél is jobban? – fintorodott el a boszorkány, mire Draco csak felhorkant, majd megrándult a szája sarka.

– Más darabja is jó lesz – brillírozott Blaise. – A százfűlé-főzet nem válogatós. Nem túl régen egy darabka…

– Inkább ne mondd meg! Finom volt a reggelim, nem akarom kiadni.

– Finnyás vagy, Malfoy.

– Utálom azt a bájitalt – magyarázta a férfi egykedvűen.

– Pedig nagyon hasznos, még az is, ami nem olyan fontos. Igaz, szépségem? – kacsintott rá Hermionéra Blaise. – Most már tudom egy-egy egészen különleges titkodat.

– Milyen titkot? – kérdezte Draco egyből a vártnál sokkal kíváncsibban.

– Ígértél nekem valamit, Zabini – emlékeztette a boszorkány.

– Az szívemet? A fél vagyonomat?

– A diszkréciódat – csikorgatta a fogát Hermione.

– Malfoy előtt nincs titkom – vigyorgott elégedetten, majd kinyújtotta az öklét, hogy összepacsizzanak, de Draco jobbak látta csak szúrós szemmel nézni a barátját, aki most ismét az egyre zabosabb Hermione Granger szemébe nézett, és letette a kezét. – Jó, rendben, van titkom előtte. De hadd mondjam el, hogy mindegyik gyönyörű, művészi és nem értem ez a mamlasz itt, hogy nem vette még észre.

– Mit?

– Grangernek vannak tetkói.

– Oh, hogy az – mondta Draco. – Természetesen, én mindent tudtok a társamról.

– Igazán? – nézett rá a boszorkány.

– Igazán. – Ennél ordítóbb hazugságot nem is mondhatott volna, és most akkor a lány nem érezte volna a férfi átható tekintetének minden egyes villanását. – Mindent.

– Szóval mindent.

– Igen, Granger mindent.

– Akkor jó.

Zabini közelgő megfojtása ott lógott a levegőben, de a boszorkány már megszokta a sok-sok auror férfit, akik rendszerint ugratni szokták, bár a két mardekáros kezdett sok lenni. Mély levegőt vett, és elhessegetett mindent magától a negatív gondolatai egy részét.

– Akkor, menjünk tovább. Elkérhetnénk először az ügyiratokat? Mielőtt még bárkinek a darabjai megint bezavarnának? – tette fel a kérdést Hermione.

– Persze, egy rakás van. – horkantott fel Blaise, aztán egy varázslattal behozta az előszobában felejtett méretes női retikült. Kivett belőle egy kisebb csomagot.

– Köszönöm.

– Vigyázz vele, amikor kinyitod, picinyem – figyelmeztette a lányt a varázsló.

– Ti, arisztokrata fiúk tanuljátok ezeket a becézéseket? – kérdezte félhangosan Dracótól Hermione, mire az auror elmosolyodott, és bólintott.

– Van egy kézikönyvünk erre.

– Áh… szerintem jobb, ha elégeted.

– Fotografikus memória – kocogtatta meg a halántékát Draco. – Sajnos, minden beleégett ide.

– Merlin segítsen! – sopánkodott a boszorkány.

– Ti mire jutottatok? Eddig csak én beszéltem, de már égek a vágytól, hogy halljalak titeket, fiatalok. Minden mocskos részletre kíváncsi vagyok. A pikánsak is jöhetnek. Meséljetek!

– A konvent sáros – kezdett bele Draco, és összefoglalva a lényegét, amit eddig megtudtak. Blaise nem tűnt túlságosan elégedettnek ezzel a válasszal, majd hanyagul intett, hogy a tejfölszőke mardekéros folytassa. – Még nincs egyértelmű bizonyíték, hogy náluk van Flint itt valamelyik házban. Az előzetes vizsgálódások szerint nincs. Apróságok vannak, de egyelőre semmi konkrét. Iskolai tankönyveket találtunk a szomszédban, de egyelőre ennyit. Viszont Granger miatt igencsak érdeklődnek. Elküldtük termékeket, amiket neki adtak a wicca boltban, és amikben sisakvirágot és egyéb ártalmas növényeket találunk.

– Egyik sem egy várandós anyának való – erősítette meg Hermione. – Robert és Caroline Evans nagyon is felfigyeltek ránk. A feleség próbál minél közelebb kerülni hozzánk, figyelnek minket. Mialatt a házat őrizetlenül hagytuk, amíg St Ivesben voltunk. Betörtek és minden varázskönyvet lefényképeztek.

– Kicsit előre szaladtunk a történetben. Granger kihallgatott egy beszélgetést, amiből egyértelműen kiderült, hogy nagyon is felkeltettük a figyelmet, nyomoztattak utánunk. Az álcánk stabilnak látszik, de nyomatékosan kértem a parancsnokságot, hogy folyamatosan ellenőrizzék a mugli háttérsztorinknak, bővítsék ahol kell. Az elejtett megjegyzés a gyerekünk fogantatási körülményeiről betalált.

– Jajj, olyan érzelmekkel telve mondod ezt, Draco, hogy majdnem elhittem, hogy tényleg teherbe ejtetted Grangert – csapta össze a kezét a varázsló, majd rájuk kacsintott.

– Követtek minket St Ivesbe – folytatta a tejfölszőke varázsló, és csak egy apró kis rózsaszín pír nyakán jelezte azt, hogy egy leheletnyit zavarba hozták. Zabinin kívül ezt senki más nem vette észre. – De végül könnyedén leráztuk őket.

– Malfoy remek időjárásbűbájával.

– Olyan édesek vagytok – szólalt meg Blaise. – Kezdtek összecsiszolódni, gyerekek. Ennek a szűk kis lakásnak biztos nagyon nagy ereje van

– Nem kértünk elemzést a partneri kapcsolatunkról – közölte Hermione hidegen. – Ezek a szemetek szét fotóztak minket, ahogy a parton sétálgattunk. Muszáj jól játszani a szerepünket.

– Jaj, Granger, be kellene vallanod, hogy összemelegedtünk.

– Kopj le, Malfoy!

– Szóval nem kérünk elemzést, Zabini – erősítette meg Draco a lány állítását, majd ő is elvigyorodott.

– Ti nem. Kingsley igen – vigyorgott a feketehajú mágus, aztán hátradőlt. – Nem akarja, hogy valami csúnyát csináljatok. De ahogy látom nincs ok az aggodalomra. Mint egy igazi házaspárt alakítotok. Szinte érzem, ahogy forr a levegő.

Hermione és Draco szemforgatással néztek össze, aztán karba tették a kezüket.

– Látom az összhangot.

– Beszélnél végre valami másról? – kérte Hermione.

– Mondjuk még erről-arról, ami a parancsnokságon zajlik – szólalt meg Draco is. – Nagyon is kevés információ jut el hozzánk ide.

– Egyelőre a tervek szerint haladnak a dolgok. Igyekeznek keveset kommunikálni veletek, mert rohadt nagy kulimászba keveredtetek. A konvent veszélyes, egyelőre erről nem mondhatok semmit, de amit eddig találtunk az mind azt bizonyítja, hogy nagyon belenyúltunk ebbe az ügybe. Ketten ezt nem tudjátok megoldani. A csapat szerveződik, addig csak óvatosan.

– Mi az utasítás? – kérdezte Draco.

– Hermione maradjon a középpontban. Minden szertartásra menjetek el, amire meghívnak. Ne legyetek kezdeményezők, ez fontos, inkább ez bízzuk rájuk – folytatta komoran az auror. – Szedjetek ki belőlük mindent, amit lehet. Keressétek Flint nyomait. De nincs magánakció és nyílt támadás. A konventet most leginkább meg kell figyelni.

– És Flint?

– Ha felszámoljuk a konventet, akkor Flint is meglesz. Fordítva nem túl sok esély vagy erre – fújt egyet Blaise. – Őrülten kiterjedtek, és nem csak azok vannak, akikkel itt találkoztatok. Van egy sejtésünk, hogy valakihez, valakikhez kötődnek a varázsvilágon belül. De ennél többet tényleg nem mondhatok.

– Viszont az biztosan a javunkra szolgál, hogy szart se tudnak a mágiáról – mondta Draco. – Teletömték a házat mindenféle szar, rontást hozó amulettel, amiről egy ötéves gyerek se hiszi el, hogy használ. Granger először azt hitte, hogy lehallgatókat telepítettek, de szerencsénkre nem.

– Az valami mugli kütyü?

– Igen, az. – Hermione bólogatva erősítette meg. – De ilyesmit nem találtunk. Sok mindent kiiktattunk a legutóbbi viharban náluk. Mármint a házaik megfigyelőrendszereire gondoltam, kamerákra, riasztókra, szóval lassan át tudjuk vizsgálni a házakat.

– Ezzel legyetek óvatosak. Bármilyen gyanús jelre hívjatok erősítést – jegyezte meg komoran Blaise. – De ezt ne a héten csináljátok, ha kérhetek ilyet. Potter hamarosan visszajön a nyaralásból Weasley-vel együtt, aztán bevonjuk őket is buliba.

– Virágzik majd a bűn a varázsvilágban emiatt – fújt egyet Hermione.

– Az Akadémiáról hívtunk újoncokat – magyarázta Zabini. – Annyi az adminisztráció, hogy kezdünk belefulladni.

– Lehet, hogy valakinek pontosan ez a célja – mondta Draco. – Én még nem vetettem el ezt a lehetőséget.

– A háttérben vizsgálódásra addig nem lesz idő, amíg Flintet meg nem találjuk. Nem jutottam előbbre a Wizengamotnál. Senki nem hajlandó beszélni.

– Fel kellene gyorsítanunk a dolgokat – javasolta a boszorkány, majd vett egy mély levegőt. Összenéztek a társával, aki bólintott.

– Kigondoltunk egy tervet – szólalt meg Draco. – Megcsinálnánk az Élet Vizét muglikompatibilis módon.

– Ez egy hallucinogén bajital lenne, ami elhiteti velük, hogy erőt kaptak – magyarázta Hermione. – Nem lehetetlen megcsinálni, és átverhetjük őket. Nem ismerik az igazi mágiát, az igazi bájitalokat. Nem hiszem, hogy átadják azonnal Flintet, de talán megtudhatjuk egyáltalán életben van-e még.

A boszorkány nem akart beszélni az asztrális kivetülésről, és ebben Dracóval egyet is értettek. Még egyelőre vizsgálódniuk kellett ebben a kérdésben.

– Ez egy nagyon jó ötlet. Tetszik. Ezt leegyeztetem Kingsley-vel és Tonkszal. A következő találkozásunkkor megmondom a választ.

– Rendben – bólintott Draco.

– Eljössz még egyszer? – kérdezte Hermione, de mielőtt Blaise válaszolhatott volna Malfoy félbeszakította a gondolattal.

– És Granger nem lesz célpont.

– Amíg érdeklődnek iránta addig te, drága barátom, azt csinálsz a háttérben, ami akarsz. Ez nagyon is kell ahhoz, hogy mindent megtudjunk róluk. Gyenge pontok, erősségek, bármi, ami használható lehet. Minden információ értékes.

Draco állkapcsa megfeszült.

– Igaza van Zabininek – helyeselt Hermione, aki most legszívesebben a férfi karjára tette volna a kezét, de túlságosan is messze ült tőle. – Minél jobban rám kell irányulnia a figyelemnek. És nem vagyok éppen védtelen.

– Minél több programon veszel rész annál jobb. Ha lesz valami pucéron táncolós holdfényes rituálé valamikor – kérdezte Blaise vigyorogva –, ne feledkezz meg róla, hogy elhívd a nagyikádat.

– Mi? Ezt nem gondolod komolyan. Nem fogok előtted pucérkodni.

– Csak a sikeres akció érdekében – vigyorgott továbbra is Zabini. – Utána néztem egy kicsit a rituáléknak, és a nagyanya szerepe fontos lehet. A bölcsesség…

– És a százfülé-főzet mögé bújtatott perverzió – tette hozzá Draco.

– Mert te nézheted őt, én meg nem?

– Granger a társam. Meg kell védenem, és nem nézegetnem kell pucéran. Világos? És nem nézegetni megyek, hanem vigyázni arra, hogy ne rabolják el vagy ne öljék meg – sziszegte mérgesen a varázsló.

– Édes Merlin! – forgatta meg a szemét Hermione. – Nem hagynátok abba végre?

– Dehogynem, cukorvirág.

– Zabini…

– Köztünk van valami, Hermione – jegyezte meg Blaise szenvedélyesen, mintha egyszerre akarná bosszantani és meggyőzni őt. – Érezted, amikor legutóbb találkoztunk.

– Vittem neked szendvicset. Ennyi.

– Ez nálam már majdnem kapcsolat – ugratta tovább a feketehajú auror. – Olyan fajta gondoskodás, amit nem tudok elfelejteni.

– Malfoy, hol kell kikapcsolni a haverodat? Nagyon idegesít – sziszegte a boszorkány.

– Ha tudnám, akkor már régen kikapcsoltam volna – sóhajtott fel Draco. – Talán hazamegy egyszer. De ha nem, akkor beköltözhet Trelawney szexbarlangjába? A kertben mégsem aludhat, meglátnák a muglik.

– Mi? – élénkült fel a varázsló. – Mit csináltatok itt kettesben?

– Én nem bánom, ha megfojtják a selyemsálak…

– Olyan ellenségesek vagyok – fújta ki a levegőt Blaise. – Ma egész nap itt leszek. Nehogy gyanút fogjanak a kedves szomszédok. Mi lesz az ebéd? Már alig várom.

– Milyen csodálatos – nevetett Draco. – Mesélhetnél hogyan állnak a nyomozások.

– A keresőosztag több dolgot is talált. Most azt mondják Flint nincs itt – magyarázta Blaise. – A Lótusz pedig… Atyám. Az a sok nő. El se tudod képzelni milyen. Mindennap ki kellett…

– Elég! – szólt közbe Hermione. – Én most kimegyek a konyhába.

– Mi van vele? Ki kellett mennem cigizni.

Draco vállat vont.

– Oh, hogy piszkos a kis boszorkány fantáziája – kuncogott a feketehajú varázsló.

– Persze, persze – mondta Draco. – Cigizni.

– Mindent elkövettem, hogy jól menjenek a dolgok. De még a seggemről is csillámport kell levakarnom, mire ennek az egésznek vége lesz. Haver?

– Mi van?

– Kell a villád a hétvégére.

– Nem. Nem lesz ott buli – jelentette ki Draco. – Még nincs is kész. Nekem nem döntesz össze mindent, amit eddig felépítettem.

– Franc, tudtam, hogy nem a francia vadászkastélyt kellett volna választanom, amikor az apám megkérdezte mit akarok a huszadik születésnapomra – sopánkodott a Zabini-örökös, mintha semmit sem használhatna a Zabini család minden más ingatlanját.

– Vidd magadhoz azt a boszorkányt – javasolta Draco. – Amúgy is jobb hely az, mint egy félig kész villa.

– Nem jó…

– Akkor vegyél ki egy lakosztályt egy mugli szállodában. A villát nem kapod meg.

– Rendben. De ha Grangerrel nászútra mennétek, rám ne számíts. Nincs ám semmilyen francia vadászkastély meg ilyenek.

– Ez egy álházasság – jegyezte meg Malfoy fáradtan.

– Aha, a gyűrű pedig csak egy hamisítvány – horkantott fel Blaise. – Ne nézz már hülyének!

– Az.

– Na persze. Én felismerem a családi örökségeket. Én is csak valamiféle olyan családból származom, mint te. Black vagy Lestrange gyémánt? Szerintem Black.

– Malfoy – sóhajtott fel Draco. – Dédnagyanyám gyűrűje.

– Nem tudja, ugye?

– Ha elmondod, akkor megöllek – vigyorodott el hidegen a varázsló. – Nyomkövető bűbáj van benne, felderíthetetlen, és néhány másik, amin még dolgozom.

– Ha apád ezt megtudja, akkor már nem lesz gondod az én megölésemmel – nevetett Blaise. – Lucius Malfoy helyből megöl téged. Ezekhez tartozik egy csinos kis mágikus szerződés is, amihez Grangernek egészen biztosan lenne pár szava.

– Az apám adta nekem ezt a gyűrűt – tárta szét a karját Draco. – Azt mondta, hogy tegyem, amit kell.

– Ja, jegyezd el Astoria Greengrasst. Emlékszem még arra a két évvel korábbi időszakra.

– Öt évvel korábbi.

– Mindegy.

– Ezzel megvédem Grangert. Azt teszem a gyűrűvel, amit kell. Csak az én szabályim szerint.

– Ravasz – bólogatott a férfi. – Nem véletlen vagyunk haverok.

– Áldás és átok.

– Úgy valahogy. Hogy jössz ki a kis boszorkánnyal? Nekem elmondhatod az igazat. Mi a helyzet a pincébe zárással?

– Minden rendben – válaszolt Draco egykedvűen. – Nincs gond. Nincs pince fogság.

– Azt hittem, hogy mire ideérek addigra már kitépte a fél karodat, és agyonvert vele – mondta Blaise nyugodtan.

– Jó csapat vagyunk. Nincs ezzel semmi gond. – És ezt így is gondolta.

– És mit műveltél a Sötét Jegyeddel? – kérdezett rá Blaise. – Egy sárkány?

– Jobb, mint elrejteni.

– Szép és művészi. Nem is tudtam, hogy ilyeneket is tudsz. – A varázsló mélyen hallgatott az új tetoválásának eredetéről. Blaise pedig nem firtatta azt, amikor a férfi újra megszólalt már más témához kanyarodtak: – Kivel kezditek el a konvent tagok átvizsgálását?

– Túl sokan vannak – mondta Draco. – Arra gondoltam, hogy a legjobb lenne, ha elemeznénk a konvent tagokat. És a magasabb körökben kezdenénk. Természetesen Robert Evans háza áll az első helyen, de még nem tudjuk kik vannak a legközelebb hozzá. Szerintem a Flintet kereső csapat téved, és itt kell lennie a közelben. Valamit keresett, amihez kellettek a muglik. És valamiért kellett a konventnek Flint.

– Talán a varázsereje miatt. A muglik sajátosan gondolkodnak a mágiáról. Azt hiszik, hogy tanulható, el lehet venni, meg lehet fosztani tőle másokat, összegyűjteni… Lehet, hogy látták ahogy valamilyen varázslatot csinál, ő pedig nem tudta őket amneziálni.

– Lehet. Minket talált a csapat? – kérdezte Draco. – El sem tudom képzelni milyen nyomok lehetnek még ennyi idő után.

– Egy hotelszobát találtak. Roberta Evers néven. Kikérdezték a személyzetet is, akik megerősítették, hogy látták Flintet. Csak az időpontok nem stimmelnek.

– Merlin nevére… Nem túl eredeti az alkalmi névválasztás.

– Egybevágott a hely a Flint naplókban szereplő helyszínnel. A keresőcsapat minden helyszínt diszkréten megvizsgált, és követtek pár mágikus nyomot. Találtunk több Flinthez köthető tárgyat is. Többek között egy családi pecsétgyűrűt. Ez egy megdönthetetlen bizonyíték. A személyzet szerint pedig egy hete jártak ott.

– Elterelés.

– Még vizsgálódnak a kollégák. Vannak átoknyomok, amik nagyon is furcsák.

– Nyomozati anyag?

– Álmos Bagoly nevű akta – válaszolt Blaise. – Ez volt a hely neve, ahol megtaláltuk a nyomait Flintnek. Romantikus kis faház. Inkább szerelmi fészek, mint egy hely, ahova elvisznek egy elrabolt varázslót.

– Flint csak egyszerű szállodákban foglalt szobát – mondta Draco. – A naplóiból kitűnik, hogy ez így is volt. Kerülte a feltűnést, ahogy minden varázsképességű. Erre egy eldugott szerelmi fészekbe menne?

– A nyomok erre utalnak. Benne van a cím, ha esetleg körbe akartok nézni.

– Ezzel magunkra hívnánk a figyelmet. Ez csapda, olyan szaga is van… Kérdeznem kell tőled valamit bizalmasan – szólalt meg a tejfölszőke mágus.

– Granger sem tudhatja?

– Granger tudja. Van egy sejtésünk, hogy mi után nyomozott Marcus.

– És mi lenne az?

– Merlin sírja.

Blaise kihúzta magát, aztán hátradőlt a kanapén, ami felnyikordult.

– Aludtam, mikor ez volt mágiatörténeten – szólalt meg végül. – Senki sem hozta fel ezt még ezzel az üggyel kapcsolatban.

– St Ivesben találtunk valamit, ami nagyon furcsa. Egy földalatti barlang, amit varázslattal védelmeznek. Piszkosul sok varázslénnyel.

– Fú, fogalmam sincs erről.

– És tudnál diszkréten nyomozni, hogy ki tudhat erről? – kérdezte Draco. – Esetleg azt, hogy mi a franc van odalent.

– Ez nehéz lesz.

– Mi lesz nehéz? – kérdezte Hermione, miközben visszament a nappaliba három pohárral, és egy kis málnaszörppel.

– Megtudni, hogy mit találunk St Ivesben – válaszolt Draco.

– Merlinhez lehet köze – mondta a boszorkány. – De ennél többet nem találtunk. Illetve még egy régen elhunyt varázslót.

Zabini hátrahajtotta a fejét, és mélyen felnyögött.

– Mágikus a hely?

– Nagyvalószínűséggel igen. Oda egy teljes csapat kell, hogy lemenjen. Most zárva van, elterelő bűbájokkal.

– Egyelőre maradjon is ez így.

– Flint bent járt – mondta Draco. – Találtunk egy névre szóló jegyet Tintagelbe. A várhoz.

– Francba.

– Pénteken megyünk oda – szólalt meg Hermione. – Ott van Merlin barlangja is.

– Valami lehet ott – fűzte tovább az aurortársa.

– Csatlakozzak? – kérdezte Zabini. – Meg tudom oldani, ha arról van szó.

– Nem – rázta meg a fejét Draco. – Minél inkább átlagos párnak nézünk ki, akik elmennek kirándulni annál jobb. Nem kell még egy nagyit is belerángani. Nem tudnád ezt az álcádat fenntartani, ha közben követnek is minket.

– Rendben.

– Van valamilyen képed arról az átoknyomról? – váltott témát Malfoy auror. – Kíváncsi vagyok rá.

Blaise elővette valami a zsebéből. Egy gyűrött papírdarab volt, amikor megrázott és egy kép jelent meg rajta, a ráncok kisimultak. Letette az aszaltra, megpaskolta, mire az megremegett és szétnyílt.

Draco és Hermione előrehajolva figyelték a képet. Egy falat ábrázolt, amin egy szabálytalan átoknyom jelent meg.

– Tapasztalatlan átokszóró műve – szólalt meg Hermione. – Ha egyáltalán ez átok.

– A szélek mentén röviden megnyúlik a lenyomat – folytatta Draco. – Ez olyan határeset. Inkább mondanám egy szerencsétlen tűzátoknak, amit eltereltek valamivel, mint egy komoly átoknak. A kiterjedése túlságosan nagy. Egy ilyen átoknak pusztítani kellett volna.

– Minden ép. Ez csak a falon látható.

– Szándékosnak tűnik – elemezte tovább Hermione. – Legalábbis olyan 70%-ban ezt mondanám erről, mert megvan az esély, hogy véletlen is lehet, ha valaki védekezett.

– Ez nem két átok lenyomata.

– Lehet.

– Balkezes átokszóró tehette – szólalt meg Draco.

– Flint pedig…

– Jobbkezes – mondta Blaise.

– De nincs túl sok balkezes pálcakezelő – jegyezte meg a tejfölszőke varázsló. – Nem is igazán jellemző a varázsvilágban.

– Ezen el lehet indulni.

– Mi a helyzet az elemző csapattal? Ők mit mondtak erre? – kérdezte Hermione.

– Azt inkább hagyjuk – legyintett Blaise. – Több oldalnyi találgatás. Még mindig azon vitatkoznak, hogy ez átok-e egyáltalán.

– Remek – mondta Draco. – És megint csak nincs semmink se.

– Türelem – intette le Zabini. – Még az elején vagyunk. Nem vártuk, hogy rekordgyorsasággal megoldjuk ezt az ügyet.

– Igen. Majd igyekszem.


***

A délutánt Hermione, Draco és Blaise a hátsókertben töltötték védőbűbájok védelme alatt. Senki sem vehette észre őket, viszont ők mindent láthattak. Bár ez a délután nem tűnt túlságosan eseménydúsnak, hasznosan töltötték az időt. Átnéztek néhány aktát, és maga Blaise is elővette a komolyan, auror énjét. Hermione eddig nem dolgozott vele együtt, nem mintha kerülte volna. Kiderült, hogy a varázslónak nemcsak a flörtöléshez, hanem az aurorkodáshoz is bőven van tehetsége. Rengeteg használható információval és öltettel gazdagodtak a beszélgetés alatt.

– Az összejövetel nem rossz ötlet – bólogatott Blaise. – Lehetne egy kertiparti vagy hasonló.

– Alaposan meg kell tervezni – folytatta Draco. – Kellenének ehhez barátok is, esetleg pár családtag, hogy sokkal hihetőbb legyen.

– Akkor könnyebb lenne belekukkantani az elmékbe – helyeselt a fekete hajú varázsló.

– De nem lehetnek túl sokan, mert akkor biztosan gyanút fognak majd – tette hozzá az észrevételelit Hermione. – Vagy el is ijeszthetjük őket.

Mielőtt tovább folytatták volna a beszélgetést meghallottak egy riasztást. Mindhárman egyszerre feszültek meg a székekben.

– Valamelyik védőbűbáj? – kérdezte Blaise.

– Nem – mondta Draco, majd egy pálcamozdulattal elővarázsolta a térképet.

A barátja füttyentett egyet, amikor az kinyílt, és lüktető fénypontokat mutatott.

– Ez aztán a térkép.

– Elmennek a városból? – szólalt meg Hermione.

– Úgy tűnik, hogy többen is elindultak.

– Francba. Utánuk megyünk?

– Nincs idő rá – rázta meg a fejét Draco, miközben figyelte, ahogy a pöttyök mozgásba lendülnek.

– Ugyanaz az ötös, akiket az interneten találtunk? – kérdezte Hermione.

– Pontosan – bólogatott Draco.

– Felveszem az álcámat – mondta Blaise, aztán megmozgatta a nyakát. Felállt a székből. – Sétáltassátok meg az öreglányt. Hátha kiderítünk valamit.

– Kinek az álcáját húztad magadra? – tudakolta a mardekáros társa úgy, mintha ez a barátjának egy szórakozás lenne, hogy kinek a bőrébe bújjon.

– Maybell néniébe.

– Képes voltál a nagynénédtől elvenni a hajszálait? – kérdezte Draco megrökönyödve.

– Nem mindig használom.

– Oh, Merlin! – kuncogott Hermione. Általában nem volt bevett szokás, hogy rokonok hajszálait használták százfűlé-főzethez.

– Nem bírom azt a nőt – morogta a tejfölszőke mágus, és komoran ránézett a másik aurorra. – Ha úgy mersz viselkedni, akkor megátkozlak.

– Jajj, mi bajod van Maybell nénémmel?

– Az, hogy állandóan flörtöl velem, és hozzám akarja adni a lányát.

Blaise felröhögött, mire Draco csak szúrós szemmel nézett rá, majd Zabini Hermionéhoz fordult, aztán újra megszólalt.

– Láttam egyszer, hogy megfogja a fenekét.

– Jól van, elég ebből! – zárta rövidre a beszélgetést Malfoy auror.

– Elkészülök, aztán indulunk. Addig jól legyetek – vigyorgott Zabini, aztán bement a házba előkészíteni az álcáját.

Draco és Hermione egymásra néztek, miközben egyesül maradtak a kertben. Egy kis csend állt be a beszélgetésükbe, és most hallották a madarakat is. Mindketten mély levegőt vettek.

– Baromi sokat dumál – morogta Draco félhangosan.

– Muszáj vinnünk? – tette fel a kérdést óvatosan a boszorkány.

– Nem. De nem fog elmenni csak úgy.

– Ettől féltem – fújt egyet Hermione, aztán elfintorodott. – Mit gondolsz mire készülhetnek?

– Nincs most valamilyen ünnep? Nagyon egyszere indultak el.

– A kék hold és Szent Iván éjszakája. Mást nem igazán tudok hirtelen – válaszolta Hermione némi gondolkodás után. – Lehet mégis követni kellett volna őket.

– Túl feltűnő lett volna – mondta a varázsló. – Nem tudtam volna időben kiábrándítani a kocsit. Megpróbálom a térképen rögzíteni az útvonalat, aztán később megnézzük hova mentek.

Hermione bólintott, aztán idegesen megfeszítette az álkapcsát.

– Jól van. Körbenézünk. Kíváncsi vagyok, hogy a bolttal most mi a helyzet.

– Rendben. Akkor teszünk egy kört, a harmadik útvonalon megyünk, ami minden házat lefeled. Elmegyünk a boltba, aztán elpateroljuk nagymama Zabinit. Estére pedig újra kettesben leszünk – vázolta fel a tervet Draco.

– Sosem hittem, hogy ezt mondom, de alig várom.

– És akkor végre beszélhetünk a tetkóidról – terelte egy újabb mederbe a beszélgetést a férfi.

– Malfoy…

– Miért nem mondod el?

– Mert titok – mondta Hermione, miközben karba tette a kezét. – És ne vizslass, mert nem fogod őket látni.

– Titok…

– Van olyasmi, ami maradjon titkok – fújt egyet a boszorkány.

– Szóval nem vagyunk barátok, Granger? – kérdezte a varázsló egy igazán álnok mosollyal. – Kezdek nagyon is megsértődni.

– Még nem tartunk ott.

– De már nem dobálunk egymásra zöldbabot.

– Hatalmas előrelépés – nevetett fel Hermione.

Halk torokköszörülés hallatszott a hátuk mögül. Nem is vették észre, hogy időközben mennyire közel húzódtak egymáshoz, egészen addig, amíg szét nem rebbentek egymástól. Maybell nagyi pedig kilépett a délutáni napfénybe teljes pompájában, majd a varázslatos pillanatot megtörte az, ahogy Blaise igazgatni kezdte a szoknyáját.

– Mehetünk, drágáim?

– Mehetünk – válaszolták egyszerre mindketten.

– Add a karod, Thomas! – jelentette ki Maybell-Blaise, aztán kinyújtotta a kezét. Draco kis szemforgatással közelebb lépett, és hagyta, hogy belékaroljon.

Hermione közben kuncogva figyelte a jelenetet. Azzal mind a hárman elindultak egy lassú, nagyon lassú sétára, miközben ellenőriztek mindent. A környéken nem volt semmi szokatlan, az öt hiányzó páron kívül. Minden nyugodt volt, ahogy mindig. Mindhármukban ott motoszkált a kérdés, hogy most kellene felderítenie a házakat, de óvatosak akartak lenni.

Mire elértek a bolthoz, addigra Blaise folyamatos csacsogásával lyukat beszélt a hasukba. A párosnak kezdett minden egyes idegszála elvékonyodni.

– Nos, ez zárva van – szólalt meg Maybell-Blaise, majd Draco felé fordította a fejét – Mit írtak ide, nyuszikám? Nem tudom elolvasni, és otthon hagytam azt a fránya szemüvegemet.

– Egy hétig zárva van a bolt, mama – olvasta fel hangosan és tagoltan a férfi.

– Nem süket vagyok, fiam – méltatlankodott, miközben a könyökével oldalba bökte a varázslót.

– Biztos? Áú! Hagyd ezt abba!

– Holt biztos, te szemtelen faszkalap – hangzott a reszelős női hangon, amitől Herminonénak elfojthatatlan nevethetnékje támadt. – Biztos elmentek közösen sisakvirágot szedni. Milyen csodálatos is ez.

– Még az is lehet – sóhajtott fel Hermione. – De a riasztót és a kamerákat bekapcsolva hagyták itt, szóval ne nézelődjünk ilyen sokáig.

– Pedig nagyon szívesen meghívtalak volna titeket egy közös… aurafotózásra? Az meg mi a szentséges furkászkarom?

Draco csak valami káromkodást mormolt az orra alatt, miközben elindultak tovább.

– Láttad azokat a rúnákat?

– Aha – morogta a férfi.

– Ilyen elbaszott egy kézírást – csóválta meg a fejét Maybell nagyi.

– A többiről ne is beszéljünk – tette hozzá Hermione.

– Itt nem történt valami gond a mugli kütyükkel? – érdeklődött Blaise.

– Sajnos, nem.

– Azt az öt házat most átnézhetnénk – mondta Draco. – Most nincsnek itthon, és ez egy remek lehetőség.

– Ellenőrizzétek nincs-e valami veszély. Ezt szervezettebben kellene megcsinálnunk, de ha adódik alkalom, akkor lépjetek le azonnal.

– Estig várunk – szólalt meg a boszorkány. – Nem tudom, hogy visszajönnek-e addig, aztán meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok.

– Egyetértek – mondta Draco. – Szóval, nagyi, meddig maradsz?

– Nemsokára indul a zsupszkulcsom, pedig maradnék, drágáim.

– De kár.

– Dolgozz a szarkazmuson, cicám – veregette meg Draco arcát Blaise.

– Ez a hely jó lesz az induláshoz? – kérdezte Hermione a közeli sikátorra mutatva, ahogy jónéhány kukászsákot halmoztak fel.

– Tökéletes, drágám. Küldjetek lapot, ha kellek. Addig is nehogy kinyírjátok egymást.

Draco és Hermione egymás mellett állva bólogatta, aztán mosolyogva búcsúztatták az aurortársukat, aki egy pillanat múlva már ott sem volt. A páros jelentőségteljesen felsóhajtott, majd Draco megfogta Hermione kezét.

– Figyeljük a házakat – mondta Draco.

– Akkor ma este benézzünk a szomszédba?

– Ez a terv.

hozzászólások: 0