28. fejezet
Buborékok

Hermione magában morgott, miközben becsapta az ajtót maga mögött. Ő maga sem hitte el, hogyan is lehetett ennyire bolond, hogy belebonyolódott egy ilyen idióta játékba. Egy egyszerű csók is megtette volna, nem kellett volna egy komplett szerelmi jelentet eljátszaniuk a kocsifelhajtón. Borzongott, hevesen vert a szíve és a pulzusa lüktetését a fülében érezte. Arról nem is beszéljünk, hogy az ajka még mindig égett a csóktól, és képtelen volt kiverni a fejéből Malfoyt.

Mielőtt tovább ostorozta volna magát csengettek. A jelzőbűbájok halkan megszólaltak. Egy mugli állt az ajtóban. Az aurorboszorkány azonnal kijózanodott az önostorozó kábulatból. Számított ilyesmire, de nem ennyire hamar, hiszen álférje alig tizenöt perce hagyta el az átmentei közös otthonukat.

– Basszus – nyögött fel hangosan a boszorkány, majd gyorsan elrejtett mindent, amivel felhívhatta bárki figyelmét. A pálcáját minél közelebb tartva magához indult el kifelé. Felkészült a vendég fogadására.

Mielőtt kinyitotta kinézett a kukucskálón, és Carolinet pillantotta meg. A szomszéd idegesen igazgatta a ruháját, mielőtt újra megnyomta volna a gombot. A keze enyhén remegett, és feltűnően fájlalta a jobb karját. Hermione vett egy mély levegőt, aztán egy pillanatra becsukta a szemét, majd amikor kinyitotta egyúttal ajtót nyitott a szomszédjának is.

– Caroline! – szólalt meg széles mosollyal Hermione, és olyan negédesen vigyorgott rá, ahogy csak tudott. – De jó, hogy látlak. Hogy vagy?

– Emma – viszonozta a nő a mosolyt. – Gondoltam átugrok, és megkérdezem, hogy nincs kedved átjönni hozzánk rövid kis összejövetelre ma este.

Hermione magában szabódott, hogy mit válaszoljon, de tudta, hogy Draco nélkül ez igencsak nagy kockázatot jelentene még egy apró összejövetel is. Nem most jött el a pillanat, hogy mindent felborítson, akármennyire is csábítónak tűnt.

– Szeretnék, de sajnos nem lehet – szólalt meg a csalódottság álcájával a lány. – Van egy online jógakurzusom, és pontosan ma este fogunk összejönni egy is beszélgetésre. Tudod, kismama jóga, és minden más. Nagyon szeretnék menni, de nagy kár, hogy nem tudtam erről ilyen hamar. Esetleg legközelebb?

– Persze, mindenképpen – bólogatott Caroline csalódottan. – A lányok már nagyon várják, hogy megismerkedjenek veled.

Hermione gyors tervet eszelt ki, hogy mivel tarthatná fent mégis az érdeklődést.

– De most még ráérek egy közös teára. Nincs kedved bejönni? – kérdezte végül.

A boszorkány még soha nem látott ilyen felderült arcot, mint a kedves szomszédasszonyét.

– Persze, miért is ne? – mondta a nő elégedetten. – De nem akarok zavarni.

– Oh, ugyan! Meghívnálak erre a meetingre is.

– Majd legközelebb. Még el kell készítenem a hidegtálakat és a szendvicseket a partira.

Azzal már bent is volt a nappaliban. Caroline árgus szemekkel nézett szét a helyiségben, ami muglisabb nem is lehetett volna. Egyedül a tv hiányzott onnan, amire Hermione is csak most jött rá. Mindegy, végül is ezt ki lehetett magyarázni.

– Foglalj helyet! Addig gyorsan felteszem a vizet a teának.

– Köszönöm!

Azzal Hermione gyorsan a konyhába ment, és feltette a teavizet. Azon tépelődött, hogy kellene egy kis Veritaserum, de a készlete fent volt az emeleten. Dracót is figyelmeztetnie kellett a protokoll szerint, viszont erre most egyáltalán nem volt idő. Nagyon is árulkodó lett volna, ha felmegy az emeletre, egy patrónusról nem is beszélve, így csak egy kellemes teázásban lehetett része. Visszament a nappaliba, ahol Caroline elégedetten és egyenes háttal ült az egyik fotelben.

– Mindjárt készen is van – mosolygott Hermione elégedetten. – Gondolkodtam rajta, hogy kipróbáljuk-e az egyik teakeveréket, amit az Arany Seprűből hoztam nemrég, de még annyi van abból az Earl Greyből, amit Tomtól kaptam karácsonyra.

Caroline szeme egy pillanatra megvillant. Nem kellett legilimencia, hogy Hermione rájöjjön a nő mire gondol.

– Teljesen megfelel az Earl Grey.

– De ha gondolod, akkor egyik különösen finom gyümölcsteát, amit azt hiszem, tegnap hoztam, megkóstolhatjuk. Mi is volt a neve? Nem is tudom… Megvan. Gyümölcsöskert árnyéka. – Hermione mindent megtett, hogy a hangja semmit se áruljon el az érzelmeiről. Nagyon jól tudta, hogy annak a gyümölcsteának volt a nagynagyobb sisakvirág tartalma. A szomszédasszony kissé idegesen mozdult meg a helyén.

– Nem szükséges – legyintett Caroline műnevetéssel. – Az egy különleges keverék. Majd egy különleges nap használd – sietett a válasszal a nő. – Mi is nagyon szeretjük. Robertnek az a kedvence.

– Rendben van. Megfogadom a tanácsodat – nevetett fel Hermione. – Most már mindenféle különleges alkalomra van teám. Bellinda olyan kedves volt, hogy mindent elmagyarázott, ha ő nincs, akkor annyi minden homályos marad.

– Igen, ő nagyon felkészült minden témában – bólogatott a nő beleegyezően. – A közösségünk egyik kiemelkedő tagja. Tudtad, hogy bába és dúla is? Már húsz éve segít világra gyerekeket.

– Nem. Ezt egyáltalán nem mondta – rázta meg a fejét boszorkány, és igyekezett nem túlreagálni ezt az információt. – Akkor egyáltalán nem is meglepő, hogy ilyen sokat tud a várandósságról. Az életemet mentette meg az azzal a párnával, amit ajánlott, sokkal jobban tudok aludni azóta.

– Nyugodtan rábízhatod magad, ha szakértő tanácsra van szükséged.

– Mindenképpen – bólogatott Hermione.

– Nem tudom, hogy mennyire fontolgattad az otthon szülést – kezdett bele Caroline, és láthatóan nagyon érdekelte a válasz, mert úgy meredt a boszorkányra, mintha azonnal választ várna.

– Még nem beszélgettünk erről Tommal. De… – Mielőtt azonban folytatta volna, megszólalt a teafőző éles hangja. Hermione egyből felpattant. – Bocsánat, készen van a tea azonnal jövök.

– Szükséged van segítségre? – kérdezte Caroline.

– Elboldogulok. Köszönöm!

Hermione mosolyogva kiment a konyhába, aztán előkészülni. Magában megfogadta, hogy egy kis Veritaserumot legközelebb betesz az egyik fiókba. Amikor már nem láthatta a kedves vendég arcára a mosoly helyett komoly aggodalom és düh vegyült. Mire beért konyhába addigra a teát már kancsóba töltötték, és két csészével együtt egy tálcára tették, mellé egy kis süteménnyel.

– Nem a legjobb időpont ezt csinálni Poppy vagy Villa – mondta Hermione fojtott hangon. – Nem hívhatjuk fel magunkra figyelmet.

– Mondtál valamit, Emma? – kérdezte Caroline. – Mégis menjek segíteni?

A boszorkány hangosan felsóhajtott.
– Azt kérdeztem, hogy kérsz-e tejet a teádba? – vágta ki gyorsan magát a helyzetből.

– Nem köszönöm, elég lesz a cukor – válaszolt egykedvűen Caro.

– Francba.

Mielőtt Hermione visszament a szobába, ellenőrizte, hogy merre vannak Draco manói vagy manója, de egyetlen teremtett lény sem lézengett a környéken. Kivéve persze Mumust, aki az emeleten aludt az ágyban vagy Trelawney szexbarlangjában, igazából mindegy is, hiszen jelen pillanatban inkább akadályozta volna a helyzetet, mint segítette volna.

– Már itt is vagyok – jelentette ki a boszorkány, aztán visszament a nappaliba. – Kicsit lehűlt a levegő. Eső várható?

– Elképzelhető – válaszolt szórakozottan Caroline, de láthatóan nem igazán érdekelte ez a témaváltás. – Jól láttam, hogy Tom elment?

– Tom? Ohh, igen, persze Tom. Elszólított egy sürgős üzleti ügy – válaszolta Hermione. – Minden erőmmel azon voltam, hogy megértsem, hogy miért van rá szükség, de valami halaszthatatlan dologról volt szó azt hiszem. Tervezési hiba gondolom.

– Meg tudlak érteni. Robert pénzügyi területen dolgozik, de sokszor halvány fogalmam sincs miről beszél. Ha meghallom otthon ezekről a dolgokról beszélni… mintha egy másik nyelvet beszélne.

– Valahogy úgy. De olyan gyönyörű épületeket tervez – jegyezte meg Hermione mosolyogva, majd arra a házikóra gondolt, mint kitett a hűtőre, mintha egy gyerek rajzolta volna. – Gyakran elmegyünk megnézni, ha elkészül egy. Tom imádja a munkáját.

– Sokáig lesz távol? – kérdezte Caroline csicseregve, miközben öntött mindkettőjüknek a teából, és a csészével a kezében kíváncsian nézett rá.

– Nem sokáig – válaszolt Hermione homályosan. – Szerintem holnap reggelre itthon is lesz, de ha hihetünk az előrejelzéseknek, akkor még ma este is hazajöhet. Nem szeret túl sokáig egyedül hagyni. Mióta nem kell feltétlenül bemennie az irodába, csak rendszeresen elküldeni az anyagokat, azóta nagyon keveset voltunk egymás nélkül.

– Ez nagyon kedves tőle – lelkendezett a nő, de láthatóan nem igazán erre a válaszra számított.

– Igazán. Borzasztóan örülök, hogy így semmiről sem marad le a babával kapcsolatban.

– És hogy viseled a várandósságot? – váltott hirtelen témát a szomszédasszony.

Hermione először nem tudta mit mondjon. Nem nézett utána a terhességnek, sem ezek fázisainak, de megpróbált valami olyasmit mondani, amivel nem mondd kimondottan hülyeséget.

– Egyelőre minden a legnagyobb rendben. Persze nem bánnám, ha többet tudnék aludni. – A hatás kedvéért jelentőségteljesen megsimogatta a pocakját. – Az orvos szerint minden a tervek szerint halad. A kicsi egészséges és már kezd sokat mocorogni.

– Ez igazán csodálatos – lelkendezett Caroline. – Ez az igazi mágia, amire nők képesek vagyunk.

– Milyen igaz.

– Szeretném, ha nagyon jó barátok lennénk. És tényleg szeretnélek titeket jobban belevonni a közösségünkbe – mondta a nő csillogó szemekkel. – Sajnálom, hogy Tom nincs itt, de hamarosan szervezünk egy összejövetelt, ahova mindketten eljöhetnének.

– Oh, a kék holdkor, ami lesz az…

– Jaj, nem, Emma, az csak nekünk nőknek szól – javította ki gyorsan Caro. – Ez, amiről beszélek az később lesz, de nem sokkal.

– Szívesen elmegyünk – egyezett bele Hermione.

– Ez csodálatos. Akkor akár együtt is megbeszélhetjük, hogy milyen terveitek vannak.

– Feltétlen.

Még néhány lényegtelen kérdés-választ követően Caroline elhagyta a házat. Hermione néhány szándékelterelő varázslatot szórt a bejárathoz vezető útra. Majd egy tucat másik védővarázslattan bereteszelte az ajtót, aztán elment, hogy élvezze a Malfoy nélkül töltött időt. Arról nem is beszélve, hogy amint bezárta Caroline mögött az ajtót megtört a bűbáj, és nem volt többé pocakja. Kimondottan örült ennek a fejleménynek.

***

A Malfoy-kúria fogadószobájában Draco leporolta a ruhájáról a pernyét, aztán kissé rendbe szedte magát, hogy kevesebb megjegyzést kapjon a megjelenésére. Egy házimanó rohant elé, majd egy meghajlással átkísérte félreeső szalonba, ahol anyja várta egy dísztalárral, fényesre boxolt bőrcipővel és minden egyéb kellékkel. A férfi összepréselte az ajkait, és megpróbált nem túlságosan is kiakadni, de ez nem volt túlságosan egyszerű.

– Már vártunk, Draco – szólalt meg anyja kimérten és szemrehányóan.

– Anya… – szólalt meg a fiatal férfi, és egy apró puszival köszöntötte őt. – Most nincs időm semmilyen társasági rendezvényre, sem semmire, amit terveztek. Ha ez nem fontos, akkor már most fogom magam és visszamegyek.

– Badarság – legyintett Narcissa. – Meg kell beszélnünk néhány, nagyon is fontos ügyet, ami nem tűr halasztást. A rendezvény pedig csak egy véletlen eredménye, ami csak ajánlatos részt venned, nem kötelező egyáltalán.

Draco ismerte ezeket nem kötelező rendezvényeket. Legszívesebben vágott volna egy gúnyos fintort, de abból biztosan nagyobb veszekedés is lett volna. Így inkább csak tudomásul vette az ajánlást. Narcissa úgy vizsgálgatta őt, mintha meg akart volna fejteni valamit.

– Ha nem lenne fontos, akkor nem kértem volna ezt a találkozót tőled.

– Dolgozom, anya – erősködött Draco. – Auror vagyok.

– Nagyon jól tudom, hogy milyen pályát választottál. Tiszteletreméltó, ugyanakkor szörnyen felelőtlen.

– Nem rángathatsz el csak úgy, és nem hagyhatom ott a társamat. Egy akcióban veszünk részt, bármikor bukhat az álcám. Ez egyáltalán nem így működik. Nem tudom, hogy mit…

– Az a lány…

– A társam – javította ki a fia egy kicsit hűvösen.

– Erről is beszélhetnénk – vette csípősebbre a hangsúlyt az aggódó anya. – Mondd, kisfiam, megbolondultál?

– Eddig nem tűnt úgy, hogy baj lenne az elmémmel, de majd te megmondod, hogy mi velem a baj. – A varázsló várakozóan karba tette a kezét, és szemét forgatva nézett Narcisszára, aki kész volt egy elég heves vitába bocsátkozni egyetlen magzatával.

– A szemtelenséged… Én nem tudom ki tanította neked ezt, mert az apád és én biztosan nem. Mégis mit képzeltél, amikor Hermione Granger ujjára húztad a Malfoy-család gyűrűjét?

Draco már éppen válaszolt volna, ha adhatott volna erre egy olyan magyarázatot, amit anyja elfogad, és nem fogja valószínűleg megfojtani valamelyik nyakkendővel, ami illett ahhoz az átkozott dísztalárhoz.

– Egyszerűen vérlázító a viselkedésed. Ennek nem ez a módja, fiam. Nem is tudom mit mondjak. Ráadásul az a szégyenteljesen viselkedésetek Miss Grangerrel… Komolyan mondom, hogy még most sem tudom megsértődjek-e rajta vagy felejtsem el az egészet.

– Anya, kérlek, az egy rossz tréfa volt – nyögte Draco. – Már több, mint két hete össze vagyunk zárva. Ez egy álcás beépülés egy szervezetbe. És ahogy a dolgok állása mutatja, ez még hosszú ideig így lesz. Próbálunk… összecsiszolódni.

– Összecsiszolódni? Ezt így hívják manapság?

– Szigorúan szakmai együttműködés van köztünk. – Az auror egyáltalán nem érezte szükségét megosztani az anyjával, hogy kétszer sikerült Grangert minden szakmai együttműködést sutba vetve megcsókolnia. Bár, ha belegondolt a legutóbbi, vagyis a harmadik alkalom, sem sikerült szigorúan szakmaira.

– Szakmai?

– Igen, szakmai.

Narcissa összehúzta a szemét, mintha valamit nagyon is rá akarna zúdítani a fiára, és ezt nem sokáig tudta visszatartani.

– Akkor elárulnád mégis miért húztad pontosan a Malfoy-gyűrűt Miss Granger ujjára? – tette fel újra a kérdést az anyja.

– Nem húztam az ujjára.

– De neki adtad – erősködött Narcissa. – Ez nem csak egy ékszer, amit fel és le lehet húzni annak az ujjára, akiére akarod. Ez egy mágikus…

– Vissza fogom venni tőle, nem kell aggódnod. Amit ez a megbízatás lejár, egyből meg fogom tenni. Ennek az egésznek semmi jelentősége.

– Draco… Elárulnád, hogy mégis mi ez az egész? Milyen kapcsolatod van Miss Grangerrel, és ajánlom, hogy ne merj nekem hazudni, mert ennyit, mint az anyád igazán megérdemlek.

– Semmi nincs köztem és Granger között. Társak vagyunk, együtt dolgozunk egy ügyön, de ennyi az egész – mondta Draco egykedvűen, de azt bőven kifelejtette, hogy mennyire feszült is köztük a helyzet… igazán minden téren. Anyjának azonban nem kellett mindenről tudnia. Se arról a szégyentelen, kéjes csókról, amit a kocsifeljárón váltottak. – Nem mondhatom el az egészet, mert nem lehet. Szóval mielőtt tovább vitáznánk egy ilyen semmiségen…

– Akkor nem látom be, hogy miért terheled azt a szegény lányt egy olyan mágiával…

– Nem terhelek senkit semmivel.

– Befejezhetném a mondatomat, Draco? – pirított rá Narcissa, amitől a férfi most kissé meghunyászkodva bólogatott. – Mint te is tudod, az a gyűrű egy mágikus szerződést tartalmaz. És az nem vehető félvállról. Kötelezettségeket vállal vele mind a két fél. Súlyosakat.

– Hogyne tudnám. Nagyon is részletesen tájékoztattatok, amikor ez a lehetőség egyáltalán felmerült. – Draco nem gondolt gyakran Astoriára. Még abban is kételkedett, hogy a közös érdeklődésen és a szimpla barátságon kívül más is lett volna köztük, amire alapozni lehetett volna egy házasságot. Anyját azonban képtelenség volt leállítani…

– Felelősséget vállaltok egymásért, és ezt nem szeghetitek meg. Semmilyen körülmények között. Egységet kell képviselnetek.

– Mivel ő a társam, biztosan nem tenne olyat, amivel árthat nekem, és én sem tennék ilyesmit soha – morogta Draco. – Így az átoknak…

– Ez nem átok, hanem bűbáj. És nem arról van szó, hogy ártotok egymásnak. Egy olyan bűbájról van szó, ami összeköt titeket, a mágiátokat. Különleges és ősi. Nem hiszem, hogy megértetted ennek a jelentőségét, amikor apád odaadta neked ezt a gyűrűt. Mind a két felet védő bűbáj van rajta. És nem használhatod olyan helyzetekben, aminek rövidesen úgyis vége van. Ez nem etikus egyikőtökkel szemben sem.

– Bízom Hermione Grangerben – jelentette ki a varázsló úgy, mintha ez egy olyan megingathatatlan tény lenne, amiből senki sem tudná kimozdítani.

– Jaj, Draco… Jelen pillanatban ez azt jelenti, hogy Hermione Granger a hivatalos menyasszonyod – mondta ki Narcissa. – Nem tudom, hogy ezt felfogtad-e, fiam.

– Ezt nem kell ennyire komolyan venni.

– Valóban, Draco?

– Ő a társam, ha ennek vége, akkor visszakérem a gyűrűt, és ezzel az bűbáj feloldódik kettőn között, mielőtt még jobban össszekötne mindkettőnket – szólalt meg a férfi komoran.

– Addig esélyed sem lesz mást választani – aggodalmaskodott az anyja. – Nem tudom, hogy ennek a súlyát átérzed-e.

– És megmondtam, hogy én döntöm el, hogy kit választok. Azt is, hogy mikor. Egyelőre semmi ilyesmit nem tervezek. Pillanatnyilag ez az álházasság Grangerrel áll legtávolabb attól, amit valójában akarok.

– Draco…

– Szóval a Malfoy-gyűrű és Hermione Granger sztori ezennel lezárva – jelentette ki olyan hűvösen, ahogy a Malfoy családban minden férfi szokta, de Narcissa már nagyon is immunis volt az ilyen megjegyzésekre.

– Nem tud a bűbájról, igaz? – kérdezte az asszony mérgesen. – Válaszolj nekem! És ne merj hazudni, fiam.

– Nem.

– Draco… a mágia isteneire…

– Anya, kérlek, hagyjuk ki ebből a mágia isteneit, Merlint és mindenki mást.

– De nem láncolhatsz magadhoz senkit – jegyezte meg Narcissa. – Főleg egy olyan embert, aki nem tud róla. Ez egyszerűen nem vezet sehova, és még veszélyes is.

– Ez most nem számít – mondta Draco.

– Nagyon is számít! Főleg, ha meggondolatlanul olyasmiket tesztek, aminek következményei lehetnek.

– Nem teszek semmi meggondolatlant.

– Igazán? – kérdezett vissza Narcissa.

– Arra van szükségem, hogy tudjam, Granger mikor van bajban és mikor nem, ha pedig szükség van rá, akkor meg tudjam találni. Veszélyes a feladatunk. És élve akarok mindenkit kihozni ebből az akcióból.

Narcisszán látszott még, hogy legszívesebben folytatná a beszélgetést, de saját magán erőt véve csak bólintott egyet.

– Túl kemény vagy magadhoz, Draco.

– Ezt miért mondod?

– Mert vezekelni akarsz olyasmi miatt, ami miatt nem neked kellene – válaszolta Narcissa. – Megtehetnéd, hogy nem maradsz az aurortestület tagja, és valahogy máshogy támogatod az ügyüket.

– Rendben, anya, de most térjünk rá fontosabb dolgokra. – Draco nem akart egy újabb veszekedésbe belekeveredni. Anyja pedig jól tudta ezt.

– Ahogy akarod.

– Mindent elhoztam azokról a mintákról.

– Nézzük meg – bólintott Narcissa, aztán intett Dracónak és egy mellékajtón elhagyták a helyiséget. A férfi gyanította, hogy anyja nem akarta, hogy a vendégek meglássák mugli ruhában, és csak idő kérdése volt, hogy mikor fogja ezt megjegyezni. – Úgy számoltam, hogy mire a vacsora készen lesz, addigra végzünk.

– Ha csak nem szidsz le még valamit miatt.

– Borzalmas ez a mugli maskara – fújt egyet megvetően a boszorkány. – Hihetetlen, hogy egyelten valamirevaló szabót sem találni a világukban.

– Egész kényelmes.

– Kényelmes, kényelmes… Cseppet sem vagyunk egy véleményen, drágám.

Draco elmosolyodott, aztán követte anyját.

– Elárulnád az is, kedvesem, hogy mi a fenét tettél a Sötét Jeggyel a karodon? – kérdezte hirtelen Narcissa.

– Kellett egy kis változás.

– Egy pont egy sárkánnyá változtattad? – sóhajtozott a boszorkány. – Kérjek neked egy időpontot újra a Szent Mungóban?

– Nekem tetszik, anya. És nincs rá szükség.

– Ezek a mai arisztokrata fiúk – szörnyülködött Narcissa. – Egyszerűen felháborító a rebellis viselkedésetek.

Draco csak nevetett, majd anyja belekarolt a fiába, és tovább haladtak a folyosón.

***

Cornwall magányában Hermione ellazulva feküdt a fürdőkádban. Miután Caroline elment nem jött több hívatlan vendég. Kihasználva a magányosan töltött időt, élvezte a Malfoy mentességet. A fürdőszobát kétszer akkorára nyújtotta, mint amilyen volt, a fürdőkádat pedig egy kisebb medence méretűre. Mugliriasztó bűbájokat helyezett üzembe az egész előkertben, így nem számított semmilyen, újabb vártalan látogatásra.

Kicsit talán túllőtt a célon, legalábbis a bűbájokkal, ugyanakkor kényelemnek nagyon is örült. A buborékok a nyakáig értek, kinyitott egy üveg bort, teamécseseket gyújtott. A kád melletti kis asztalon ott feküdt a könyv, amit olvasni akart. Minden passzolt egy kellemes lazuláshoz, már éppen teljesen elérte a zen állapotot, amikor valaki váratlanul rányitott a fürdőszobában.

– Szóval nem vicceltél, Granger.

Hermione ijedten sikkantott egyet, és majdnem elmerült a kádban. Mikor újra felbukkant a haja kezdett begöndörödni, de a kezében volt a varázspálcája, amit egyenesen a betolakodónak szegezett.

– Mi a francot keresel itt, Malfoy? – ripakodott rá mérgesen, miközben egy lefegyverzőátok kirepítette a kezéből a pálcáját. Hermione most már védtelen volt a kádban. Draco pedig csak felsóhajtott, és letette a pálcát kád melletti székre, amin a boszorkány törölközője és a ruhái pihentek.

– Leléptem – válaszolta a varázsló, majd fújt egyet. – Gondoltam, hogy az a legjobb, ha előbb visszajövök. Nem akartam céltalanul bolyongani holnap reggelig. És persze tudtam, hogy örülni fogsz nekem.

– Úgy volt, hogy egész holnapig ott maradsz. Nekem még járt volna egy kis idő nélküled.

– Sajnálom – mondta Draco, majd egy széket varázsolt magának a kád mellé. Nem úgy tűnt, mintha zavarná a helyzet. – Szép lett így a fürdő. Valahogy nagyobb lett, nem? Júj, Granger, nagyon sok tértágítóbűbájt használtál. Ezért már jár egy hét Azkaban, kettő, ha nagyon gonosz akarok lenni.

– Menj ki, magányra vágyom!

– Elküldenél, amikor ilyen zaklatott vagyok? – szólalt meg a varázsló drámaian. – Fogalmad sincs, hogy miket kellett ma kiállnom.

– Pucért vagyok.

– Rengeteg a buborék nem látni semmit – legyintett egyet Draco, mintha ez valami jelentéktelen apróság lenne. Vissza kellett fognia magát, hogy ne kezdjen el keresgélni bizonyos részleteket a buborékok között.

– Malfoy… személyes tér – gesztikulált hevesen a boszorkány. – Én sem török rád, ha éppen fürdés közben vagy, amikor magányra vágysz.

– Szörnyű napom volt. Legalább te legyél rám tekintettel.

– És az enyémet is tönkreteszed – sóhajtott fel Hermione.

– Lehet egy fürdő nekem is segítene – vakarta meg az állát Draco, aztán meglazította az ingét.

– Mi? Ne, ne, ne. – Hermione meglehetősen hevesen tiltakozott. – Utánam jöhetsz.

– Elég nagy ez a kád. Elférünk ketten is.

– Ne merészeld, Malfoy!

De Draco nem hallgatott rá, már le is vette az ingét, amit egyből félre is dobott.

– Beszélgetni is akarok. Olyan lesz, mintha egy nagy medencében ülnénk.

– Nem vagyok kíváncsi rád pucéran, Malfoy – morogta Hermione. – Merlin erejére, vedd vissza a ruháidat.

– Akkor csukd be a szemed, édesem, ha nem akarsz semmi arcpirítót látni – vigyorgott Draco, miközben kigombolta a nadrágját. A boszorkány félrenézett, miközben ivott egy kortyot a poharából. Megállapította, hogy ehhez az estéhez nem hozott fel a konyhából elég bort.

– Menj a fenébe!

– Jó illata van a fürdőhabnak.

Hermione nem mondott semmit, csak érezte, ahogy a vízszint megemelkedik a kádban. A buborékok már csaknem az állát verdesték.

– Kiborítasz, Malfoy.

A férfi kinyújtózott a kádban, és elégedett sóhajjal dőlt hátra, mintha nem érzett volna ennél jobbat. A lány magában örült annak, hogy a kádat is hatalmasra tervezte, noha még így is alig pár centi választotta el a varázslótól. Ennél nyugtalanítóbb dolgot az életben nem is tehetett volna a férfi.

– Ez a célom – mondta Draco, majd némi pezsgést varázsolt a vízbe. – Ez így még jobb. Néha alulértékelem egy jó fürdő erejét.

– Örülök, hogy olykor megvilágosodsz – morogta Hermione, miközben összehúzta magát egy kicsit. Nos, ennyit a lazításról és a nyugalomról.

– Én is kapok a borból? – kérdezte a varázsló, de egyáltalán nem várta meg a választ, hanem már oda is repült a kezébe a pohár.

– Malfoy!

– Hmm, egész finom. Száraz fehérbor. Jó ízlésed van, Granger. Legközelebb majd én választok. Van egy egészen finom desszert borom, ami neked is ízlene.

– Nem fogok veled megint együtt fürdeni.

– Én csak borozgatásra gondoltam – vigyorodott el a pohárral a száján Draco. – De ha szeretnél, akkor természetesen egy újabb közös fürdés időpontját is egyeztetni tudjuk. A naptáramban mindig tudnék szabad helyet ilyesminek.

– Menj el! – ripakodott rá a boszorka, majd egy kis vizet és fürdőhabot locsolt Draco felé.

– Szeretnél egy kis vízicsatát? – nevetett a varázsló. – Gyerekkorom óta nem játszottam ilyet, de szerintem még emlékszem rá. Tudod, mi az úgy játszottjuk, hogy lenyomtuk egymást a víz alá. Bár akkor volt rajtunk fürdőnadrág. Ugyanakkor pucéron még jobb móka lenne.

Hermione leplezetlenül és tehetetlenül nyögött fel, aztán valami átkot is mondott, ami nagyon is hasonlított a nevére. Kinyújtotta a lábát, ami most már nagyon is hozzáért Dracóéhoz, igyekezett erről megfeledkezni.

– Granger.

– Igen, Malfoy?

– Nincs rajtad a pocak.

– Meg kell újítani a varázslatot – vonta meg a vállát a boszorkány. – De majd ezt később megoldom.

– Értem már. Isteni ötlet volt a fürdő – nyögött fel élvezettel Draco, majd kiitta a pohárból a bort. – Én mondom, Granger, egy zseni vagy.

– Főleg, ha kitalálom azt is hogyan tudlak kiűzni innen – harapott az ajkába mérgesen a zseni. – Hogyhogy visszajöttél? Holnap reggelnél előbb nem vártalak vissza.

– Felhúztak. Aztán úgy gondoltam a legjobb, ha lelépek – mondta egyszerűen a férfi, aztán egy kicsit elmerült a vízben, mikor újra feljött megtörölte az arcát. – Küldtem neked üzenetet, de nem válaszoltál. Elkezdtem aggódni, aztán úgy gondoltam visszajövök.

– Mivel bosszantottak fel?

– Lássuk csak. Ott volt vagy nyolcvan ember. Ebből legalább ötven hajadon, partiképes boszorkány – sorolta Draco. – Megint megkaptam, hogy a család hírneve a tét, utódom nincsen, és eladják Whitehall családnak a kastélyt, amiben születtem. Csomó pénzügyi döntés, ami most nem fontos.

– Nem a Malfoy-kúriában születtél? – kérdezte kíváncsian Hermione.

– Black birtok, Darthmoorban. A Black nagyszülők ragaszkodtak, hogy anya ott szüljön. És ebből birtokból semmit sem látok, mert a szüleim inkább megszabadulnának tőle. Mintha lenne értelme az egésznek.

– Sajnálom – mondta, és tényleg így volt.

– Nem kell. Mindegy.

– Valahogy megtarthatnád? – kérdezte Hermione.

– Persze, ha engedelmesen teljesíteném a feladatomat, mint Malfoy-örökös – horkantott fel Draco, aztán magához hívta a borosüveget, majd egy duplikáló varázslattal kettő varázsolt a poharakból. A másikat átadta a boszorkánynak, és töltött. – Semmi vész, Granger, majd megoldom.

– Tudok segíteni?

– Ha van kedved hozzám jönni és összehozni egy gyereket, akkor persze tudsz segíteni.

– Ehhez nem elég egy közös fürdőzés és egy kis bor – nevetett fel a boszorkány.

– Meglepődnél mennyi mindenre elég ennyi – vigyorgott Draco. – Harminc perc lihegés, aztán minden gondomat megoldanád.

– Harminc perc…

– Aztán egész éjjel folytatnám.

– Ühüm…

– Nem hiszel nekem?

– Mondjuk úgy, hogy nem foglalok állást ebben a kérdésben.

– Aha. Nem foglalsz állást – bólogatott vigyorogva Draco.

– Ha ezt, hogy együtt fürödtünk elmondod bárkinek is, én… esküszöm megátkozlak – ígérték a tüzes, barna szemek. A varázsló közben még jobban megnövelte a pezsgést a kádban.

– Nem élvezed?

– Isteni érzés a hátamnak – sóhajtott fel Hermione, és egy pillanatra belefeledkezett az egészbe. – Tudtam, hogy el kellene mennem egy gyógyfürdőbe.

– Sosem vagy szabadságon.

– Mindig kizökkent. És nehéz visszaszokni.

– Akkor most lazíts – kérte Draco kedvesen. – Én nem bánom.

– Bár teljes lenne az örömöm, hogy ezt egyedül élvezzem. Héé! Vidd odébb a nagy lábadat – ripakodott rá Hermione.

– Az nem a lábam.

– Malfoy! – csattant fel a lány. – Ne legyél ilyen…. ilyen…

– Milyen?

– Olyan, aki az agyamra megy – válaszolta elcsigázottan a boszorkány. – De, ha már így alakult, akkor légy szíves tartsd a távolságot.

– Rendben. És mi történt, amíg távol voltam?

– Semmi különös. Caroline is átjött, és nagyon be akart jönni, behívtam teázni.

– És nem gondoltad, hogy talán erről nekem is tudnom kell? – kérdezte Draco.

– Csak negyedóra volt – legyintett Hermione. – Caroline ártalmatlan.

– Aha…

– Később átadom az emléket, rém kínos volt. Aztán figyeltem, hogy megjelennek a vendégeik.

– Valaki új? – kérdezte kissé zordan.

– Senki – vonta meg a vállát Hermione. – Semmi érdekes.

– Mondott valami érdekeset?

– Nagyon érdekelte, hogy hogyan akarok szülni. Szóval fel kell készülnünk ebből a témából. Bellinda a boltban a helyi bába. Ki hitte volna? A francba is.

– Kell az emlék, csusszanj közelebb egy kicsit, édesem – kérte a varázsló, és elvigyorodott. – Kielemezném azt a teázást, amiről értesítened kellett volna egyből.

– Később. És minden rendben alakult.

– Alig várták azok a szemetek, hogy lelépjek. De ez jó jel, mert nagyon elrettentő vagyok.

– Oh, hogyne! Még jobb lenne a póló nélkül fekvőtámaszokat csinálnál kint a kertben, de ha nagyon biztosra akarsz menni, akkor körbepisilhetnéd a házat is, hogy mindenki tudja te vagy itt a legveszélyesebb.

– Ha azt gondolod, hogy ez segít… – vigyorgott a varázsló, aztán kiitta a poharát. – Így még inkább fontosnak tartom, hogy sehova se menj egyedül.

– Rendben, de még a kádban sem lehetek egyedül? Ez egy kicsit már túlzás. Nem gondolod, Malfoy?

– Sosem tudhatjuk. Menjünk biztosra.

– Caroline tudja, hogy a teák mérgezettek – váltott témát Hermione. – Nyíltan nem bánta, hogy nem abból a teából kapott, ami az Arany Seprűből hoztunk.

– Be kell oda jutunk valamikor abba az átkozott boltba is – szólalt meg Draco eltökélten.

– Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, mintha lenne ott valami, aminek nem kellene – gondolkodott el Hermione. – Szerintem meg kellene vizsgálni a mágikus lenyomatokat azon a környéken.

– Nos, szerintem lehet is ott valami.

– Gondolod?

– Tudod – kezdte miközben újra kortyolt a borból, a lába megint súrolta a lányét –, ezek a rossz érzések nemcsak megérzések. A varázsképességűeknél nem ritka az ilyesmi, de nem foglalkoznak vele. Én azt mondom hallgassuk erre az ösztönödre.

– Hmm, értem.

– Egyfajta ősi mágia.

– Ősi mágia? Szóval én magam is kapcsolódhatok ehhez, amit találtunk?

– A mágia maga sokkal összetettebb, mint amit az iskolában tanultuk – kezdett bele Draco. – Bármit is érzel ott az erősen mágikus. Elemi varázslat is lehet.

– Elemi varázslat. Jól hangzik, de inkább maradnék a megérzésnél.

– Mint például ez is elemi mágia – mondta a férfi, aztán az összes teamécses lángját kioltotta.

– Most pedig nem látunk semmit – sóhajtott fel a boszorkány. – Gratulálok! Micsoda elemi mágia, szinte megborzongtam.

– Gúnyolódj csak, Granger! El tudnám tűntetni az összes buborékot, ha akarnám – nevetett fel a varázsló, miközben újra gyújtotta a mécseseket.

– Nem, nem, azt meg ne próbáld. Nekem kellenek a buborékok – szólalt meg Hermione.

– Tudod, egész nap arra a csókra gondoltam, amit reggel kaptam tőled. – Eddig bírta, hogy ne hozza fel a témát.

A boszorkány majdnem félrenyelte a bort, amit éppen kortyolgatott.

– Igen?

Hermione már éppen arra készült, hogy valamiféle magyarázatot adjon erre az egészre, de a varázsló megelőzte.

– El sem tudom képzelni, hogy csókolhatsz ilyen rosszul – csóválta meg a fejét Draco lemondóan.

– Hogy mi van? Tessék? – A boszorkány nem éppen erre a válaszra számított, sőt a férfi arcátlansága egyenesen felháborító volt.

– Ilyen rossz csókot talán tini koromban kaptam utoljára. Most vagy Pansy, vagy Chloe volt, de mindegy is. – A szemét egyenesen neki szegezte, miközben ezt mondta szélesen vigyorgott. Hermione érezte, hogy ha most szükség lesz rá, akkor elemi mágia nélkül is a vízbe fojtja a mardekárost. – Úgy csókolsz, mint egy kerberosz kölyök.

– Cseszd meg! – forgatta meg a szemét a boszorkány. – Azért ez nagyon szemét volt még tőled is, hogy egy háromfejű kutyához hasonlítasz.

– De most komolyan, Granger. Nem beszéltük meg ezt?

– Nem. Ne csókolj meg még egyszer, aztán akkor nem lesz gondod azzal, hogy úgy smárolok, mint egy kölyökkutya. Egyébként meg sajnálom, hogy azokat a nagy elvárásaidat nem tudom teljesíteni. Talán találunk valakit, aki majd megüti a mércét. Mondjuk egy hippogriff? Lehet egy sárkány jobb lenne. Egy hebridait el tudnék képzelni neked.

– Viszont úgy gondolom, hogy a hitelesség kedvéért kellene gyakorolnunk. Máskor is elő kell adnunk ezt a nagy szerelmi jelenetet. Hitelesnek kell lennie.

– Mit akarsz? Meg akarsz tanítani csókolózni vagy mi a fene? – húzta fel az orrát, majd újratöltötte a poharát borral. Muszáj volt ehhez minél többet innia. – Eddig nem panaszkodott senki sem. De köszönöm a visszajelzést. Majd gyakorolni fogok egyedül a tükörrel, mint az idióta kölykök.

– Olyan merev vagy.

– Itt ülök veled a kádban, tök pucéran. Ja és veled alszom egy ágyban. Baromira mérges vagyok. Mi ez, ha nem lazaság? – fújt egyet mérgesen, mint egy macska. Hermione iszonyatosan dühös volt. – Majd áruld el, hogy ilyen helyzetben hogyan kell lazának tűnni.

– Tényleg úgy csókolsz, mint egy tapasztalatlan kislány. Ezt nem is hittem volna rólad, Granger.

– Ez hülyeség.

– Sajnálom.

– Menj a francba! Oltsd el a mécseseket!

– Megint? – kérdezte Draco.

– Csak tedd meg! – utasította Hermione.

Draco még egyszer belenézett a csillogó barna szemekbe. Tűz volt benne, amivel mindig is szívesen játszott. Hirtelen sötét lett a helyiségben. Hermione közelebb húzódott hozzá. A fürdőkád vize kiloccsant a padlóra. Most a boszorkány egyenesen mellette helyezkedett el, a testük bizonyos pontjain enyhén összeértek. A boszorka a varázsló arcára tette a kezét. Az orra hozzáért Dracóéhoz, kinyitotta a száját, mintha meg akarná érinteni a férfiét. Mindkettejüknek hevesen vert a szíve, gyors ütemet dobolt a fülükben. Finoman simította végig a nő ajka Dracóét, de mielőtt még megcsókolta volna megszólalt?

– Áh, ez nem ér meg annyit, hogy kísérletezzek veled.

– Granger…

A boszorkány nem hallgatott rá, hanem elhúzódott és kiszállt a kádból. A homályban látszódott a kecses alakja, amin még mindig ott úsztak a fürdőhab maradványok.

– Tudod, ebben a félhomályban is remekül lehetett látni mindent.

Granger bebugyolálta magát egy puha köntösbe.

– További jó fürdőzést, Malfoy.

Azzal meggyújtotta egy varázslattal a mécseseket, és kisétált a fürdőből. Draco egy pillanatra elmosolyodott, de tudta, hogy ezért majd vezekelnie kell. Vett egy mély levegőt, aztán lebukott a víz alá. A körülötte lévő világban, mintha megszűntek volna a zajok. Ha egy buborékfej bűbájt mondana, akkor óráig itt lenne. Az is kevés idő lenne, hogy Granger megbékéljen, mire befekszik mellé az ágyba.

hozzászólások: 2

by Neola @ 2024 May 01

Még mindig Imádom Draco-t. Izgi lett volna még, ha tényleg a vízben történik az emlékek kinyerése és megint valami furcsa képzelgésbe keverednek.
Nagyon érdekes, amit Narcissa mondot. Remélem a Malfoy gyűrű szigorúan csak összehozza őket.
Uuu de örülök, hogy eltűnt Hermione a hasa. kíváncsi vagyok, hogy a hosszantartó módszerrel varázsolja vissza vagy lesz egy másik alternatíva.
Jaj izgulok, hogy fog alakulni a történet.
Igaz, ami igaz most a Felhők felett jobban magával ragadott, de ettől függetlenül mindegyik sztorid imádom.
Nagyon jók lettek a sárkányos képek!
Köszi szépen!
Üdv:Neola

by Nyx @ 2024 May 02

Jajj nem, neem, ennyire nem akartam még szegényeket közelebb hozni így a fürdőkádban. Draco amúgy is csak Hermione agyára akart menni szokás szerint.
Narcissa kicsit eltúlozta az egészet a Malfoy-gyűrűvel De majd lesz ennek később jelentősége, bár nem egészen mágikus módon, viszont egy kis kalamajka lesz miatta.
Csak ideiglenesen tűnt el a pocak, sajnos. Egyelőre még nagyon kell az álcához, aminek jónak is kell lennie, főleg majd akkor ami hamarosan jönni fog. De egyelőre nem spoilerezek.
Örülök, hogy a Felhők felett is magával ragadott Majd jön abból is a következő fejezet.
Jajj köszönöm! Örülök, hogy tetszenek. Egy halommal csináltam ilyenek képeket. Már csak valami jó sárkányos sztorit kellene írnom tényleg.
Köszönöm szépen!