33. fejezet
Mardekárosok kíméljenek

Draco borzasztóan nyugtalan álomból ébredt, aminek nem volt semmilyen értelme. Hangok, mocorgások, fények villantak fel. Fázott, mintha soha nem tudna felmelegedni. Aztán megint melege lett. Izzadni kezdett. Alakokat látott maga körül, ahogy beszélgetnek. Hol hangosan, hol halkan, de mindegyik arctalan alakként hajolt fölé.

Egyszer egy kezet érzett a homlokán, finom, puha női kéz lehetett, kellemes volt az értintése, szinte vágyott utána. Amikor föléhajolt látta a barna tekintetét, viszont képtelen volt kivenni a vonásait. Biztos volt benne, hogy egy boszorkány. A nevén szólította, ő pedig fel akarta emelni a kezét, hogy legalább megérintse az arcát, de nem érezte a kezét és meg sem tudta mozdítani.

Olyan volt, mintha valamiféle szürreális lázálomszerű valamiből lépett ki. Mindene fájt, és többször is mély levegőt kellett vennie, mire úgy érezte megnyugodott. Nem nyitotta ki a szemét. De most már hidegebb fejjel gondolta át a történteket. Valószínűleg újra átélte a fulladásközeli élményét, amikor már nyugodtan tudott lélegezni, távolról hallotta egy monitorozó bűbáj tompa jelzését. Először résnyire majd teljesen engedte, hogy a fény eljusson hozzá. Éles volt, szúrta a szemét, és rettentően rosszul látott.

Egy barna szempár jelent meg először, amire képes volt fokuszálni. Aztán eszébe jutott a küldetés, Granger és minden más.

– Hermione – szólalt meg nyögve és rekedten a varázsló. A feje eszméletlenül fájt, és a látása még meglehetősen homályos volt. Az alak mozgott, de mintha nem Granger lett volna. Ösztönösen a pálcáját kereste, viszont alig tudott megmozdulni.

– Most nem is tudom, hogy hízelgőnek vagy sértőnek találjam, hogy a saját, legjobb haverodat egy nőhöz hasonlítod – szólalt meg Theodor Nott vidám és mély hangja. – Tulajdonképpen azon ki kiakadhatnék, hogy a gyerekkori legjobb barátodat nem ismered meg. Hogy vagy, haver? Tudod még a nevem?

– Húzz a francba, Nott! – rontott rá Draco. Aztán megpróbálta megállapítani, hogy milyen helyen is volt, az ágy kissé kényelmet az ő ízlésének, a falak ocsmány színűek, de ismerősek voltak. Ez szálloda, ahova a társa vitte el, és nem a truroi megfigyelő ház, ahol az utóbbi hetekben laktak. Mélyen felnyögött.

– Emberek – kiáltotta el magát Theo, amit a tejfölszőke varázsló kissé túlságosan élesnek talált, morgott valamit, de senkisem figyelt rá. – Malfoy auror visszatért az élők sorába, mint Hócsipkécske.

– Az melyik? Amelyiket meg kellett csókolnod, hogy felébredjen vagy amelyik elhagyta a cipőjét? Fúj, Nott! Remélem, hogy nem csókoltad meg a haverunkat – szólalt meg Blaise hangja valahonnan. – Többet nem hagyom, hogy meggyógyíts.

– Én nem csókkal gyógyítok te marha – vágott vissza Nott, majd visszafordult Dracóhoz.
– Mondtál valami olyasmit, ha nem bírja a gyomrunk akkor ne nézzük – fintorgott Blaise. – Hát, ha ez tudom, biztos megakadályozom.

– Még szarul nézel ki, Draco, de most már biztosan rendben lesz – paskolta meg a karját Nott, miközben bemutatott a másik legjobb barátjának. – Egy kis pihenés, aztán összeszeded magad.

– Még mindig rosszul néz ki.

– Mégis mit vársz tőlem haver? Nem én vagyok a kicseszett csodatévő Merlin. Még regenerálódnia kell.

– Utoljára akkor nézett ki így, amikor azt a két gurkó eltalálta, és harminc métert zuhant.

Léptek zaja hallatszott, de Dracónak körülbelül úgy hangzott, mintha legalább egy antilopcsorda rohant volna végig a fején. Csendet, igen, csendet akart és nyugalmat. És ki akarta pihenni magát.

– Fogd már be, Merlin szerelmére, mert megátkozlak! – csattant fel mogorva rekedt hangján Draco. – Különben is mi a francot kerestek itt?

– Megmentettük, erre mi csesszük meg… Szép dolog! – méltatlankodott Zabini.

A tejfölszőke mágus próbált felkelni az ágyból.

– Ne olyan hevesen, cimbora! – figyelmeztette Nott, aztán visszanyomta a párnákra. – Még nem vagy jól.

– Mi a fene történt?

– Most beszéljünk vagy maradjunk csendben? Ellentmondásokba keveredsz, barátom – csóválta meg a fejét Theo. Közben más is belépett a látóterébe.

– Draco, haver, hát felébredtél? – ült le az ágy szélére Zabini. – Rendben vagy? Aggódtunk érted.

– Hol van, Granger?

– Az ember azt hinné, hogy a barátai legalább olyan érdekesek, mint a társa, akivel együtt dolgozik valamiféle titkos akción – váltott Theo egy jelentőségteljesen pillantást Zabinivel, miközben széles pálcamozdulatokkal Draco életjeleit vizsgálta. – Vagy valami durva beöltözős bulit csináltok itt Grangerrel.

– Itt vagyok – szólalt meg a távolabbról Hermione. – Csak nem férek oda a haverjaidtól.

– Mi a francot keresnek ők itt? – kérdezte Draco. – Nem ez volt a terv.

– Igen. Az volt a terv, hogy pihensz, és én hozok valami ennivalót. Nem az, hogy félholtan heversz itt az ágyon mire visszaérek.

– Mi van? Jól… Egy kicsit olyan bizonytalan vagyok.

– Bizonytalan… Nos, Malfoy a tervek néha változnak – közölte a boszorkány. – Főleg akkor, amikor a társad nem ébred fel hiába próbálod felébreszteni. Ráadásul rendellenes értékeket mutat a monitorozó bűbáj. Szóval nézd el nekem, hogy leadtam egy riasztást.

– Oh, bassza meg!

– Marhára örül nekünk, hogy lát – szólalt meg Blaise, majd Theóra nézett. – Visszatértek a megfelelő értékei?

– Ha tudtam volna ezt korábban, most már inkább nem menteném meg – tette a karba a kezét a barna hajú gyógyító, aztán válaszolt barátja kérdésére. – Minden rendben. A zsémbesség és a seggfejség nem gyógyítható, de fizikailag felépül. Kell egy fiola erősítő főzet. Van nálad, Hermione drága?

– Persze. Hozom.

– Köszönöm, édes.

– Szóval? Megkapom végre a magyarázatot? – türelmetlenkedett Draco, akinek még mindig sajgott a feje.

– A kis követelőző – jegyezte meg Zabini. – Hálás lehetnél, mert úgy hoppanáltunk ide, hogy közben a fél aurorköpenyemet elhagytam. Úgyhogy valahol Hertfordshire-ben egy fél köpenyt visz a szél. Még szerencse, hogy a felszerelésem nem volt benne.

– De…

– Protokoll, rémlik valami? Hívnom kellett a parancsnokságot – magyarázta a boszorkány színtelen hangon, és közelebb lépett az ágyhoz. Draco hunyorogva tekintett fel a lányra, akinek egy kicsit még mindig fehér volt az arca, de persze minden érzelmét elrejtette, ahogy általában szokta. – Miután ledőltél az ágyba egyből elvesztetted az eszméletedet. Nem tudtalak felébreszteni, aztán az életjeleid sem voltak kielégítőek. Nagyon nem. Riasztást adtam le Zabininek. Nem volt más választásom, nem akartam kockáztatni. Akármivel is találkoztál ott bent a barlangban nagyon nem tett jót.

Hermione megpróbált nem aggódni a varázslóért, de alig egy órája még borzasztóan nézett ki. Még mindig igyekezett nem rágni a körmét. Látni Draco hamuszürke arcát, és ahogy megfogta a hideg kezét… olyan emlékeket ébresztett benne, amit el akart felejteni. Lehetőleg minél gyorsabban.

Nott és Zabini majdnem fél órát töltöttek gyógyítóvarázslatokkal, mire Draco minden értéke kielégítő lett. Közben őt meg kiparancsolták a szobából, és nem volt más dolga, mint a környéken sétálni, amíg Malfoyt visszahozták az élők közé. Nem akart pánikba esni és sírni, de nagyon is közel állt egy összeomlási ponthoz.

Időközben ő átadta Dracónak az erősítő főzetet, amit a tejfölszőke mágus fel is hörpintett egy hajtásra.

– Nem akartam kockáztatni – szólalt meg Hermione némi szünet után.

Draco egy kicsit feljebb csúszott, és megfigyelte a boszorkány arcát. A nyugodtság mintaképét akarta mutatni, de egyáltalán nem volt az. A varázsló egyenesen a szemébe nézett és csak halkan egy apró bólintással nyugtázta az egész helyzetet. Ő is ezt tette volna, ha baj van.

– És a dinamikus duó előállt – tárta szét a karját Theo, majd nyújtotta az öklét Zabini felé, aki kelletlenül hozzáérintette az övét.

– Jobb nevet nem találhattál volna ki? – horkantott fel Blaise. – Mint valami rossz chippendél fiúk előadása lenne vagy két gyökér.

– Lefoglalt, hogy megmentsem a barátunkat – világított rá a gyógyító. – És nem vagyok profi szövegíró, se humorista.

– Magad vagy egy vicc. De mindegy is.

– Szóval, Hermione, most, hogy Draco felébredt, még egy ideig ne hagyd felkelni. Legalább délig ne induljatok el Malfoyékhoz vagy ahova menni akartok. Semmi megerőltetőt ne csináljatok addig. Semmi szex, se hagyományos, se orális…

– Normális vagy? – kérdezte Hermione, és csak a szemét forgatta. – Társak vagyunk. Együtt dolgozunk.

– Nem tudom, Hermione, de az a pocak… Annyira élethű, hogy komoly kérdéseket tudnék feltenni. És a gyűrű – ciccegett Nott. – Van itt valami a levegőben. Vibrálás. Elfojtott energiák. Én jó vagyok ezekben nagyon. Bocsánatos bűn lenne Dracónak és neked, ha nem engednétek ennek.

– Ez álca – mutatott magára a boszorkány. – Gondolod, ha Malfoy gyerekét várnám, akkor egy veszélyes akcióban vennék részt?

– Szóval mégis…

– Jaj, dehogy – forgatta a szemét a lány. – Társak vagyunk, aurorok. Ez egy akció.

– Aha – bólogatott Nott vigyorogva.

– A vibrálást miattam érzed. És különben is, ha gyereket várna, akkor nem ettől a zombi haverunktól lenne – nevetett Blaise. – Volt egy forró pillanatunk a parancsnokságon a kihallgatószobában.

– Áhá, szóval meg akarod nyerni az extrém helyen szexelni fogadásunkat? – kérdezte Theo. – Eddig tudod, hogy én vezetek.

– Én nem lennék nagyra a Gringrottsi páncéltermeddel – horkantott fel Blaise.

– Mert egy kihallgatószoba a parancsnokságon annyira az?

– De mennyire, ha Hermione Grangerrel vagy.

– Egy szendvicset vittem neked az istenért – nézett a plafonra a lány. – Gyakorlatilag egymáshoz se értünk.

– Ez már majdnem fiúkérés. És arra nem emlékszel, hogy csókolóztunk is? – nevetett fel Zabini. – Remélem, hogy hamar végeztek ezzel az akcióval, mert már nagyon várom a közös randinkat. A gyerek dolgot pedig később megbeszéljük. Anyám évek óta nyúz, hogy nősüljek meg.

– Aha – vágott egy fintort Hermione. – Nem megyek veled sehova.

– Miért?

– Momentán nem randizom senkivel. Beszéljünk inkább Malfoyról.

– Pedig én is kértem volna egy randit, Hermione, de ahogy látom be kell állom a sorba. Malfoy, Zabini és én – mosolygott csábosan Theo Hermione felé. – Mit nem adnék, ha egy nő így aggódna értem. Draco, te egy mázlista gazember vagy.

– Viccelsz? Nekem szendvicset is hozott – kontrázott rá Zabini. – Aztán forrón smároltunk a falnak dőlve.

– Mindenki hallotta, amit mondtál.

– Merlinre! Öljön meg valaki – morogta maga elé Hermione, aztán idegesen átsétált a szobán.

– Hagyjátok már békén! – pirított rájuk Draco, akinek kezdett túl sok lenni ez a kis közjáték. – Nem vagyok normálisak. Mi éppen dolgozunk.

– A betegnek pihennie kell – szólalt meg Theo. – Nincs is szó semmilyen munkáról, Draco.

– Jól vagyok, te zúggyógyító. És fejezd be ezt a sok hülyeséget.

– Van tapasztalatom, és nem vagyok zúggyógyító – mondta Theo Hermionénak címezve a magyarázatot. – Nagyon sokat tudok a gyógyításról, és technikailag gyógyító vagyok. Ti pedig nem vagyok normálisak. Ilyet mondani egy auror előtt?

– Három auror előtt – pontosított Draco.

– Ti ketten… nem is tudom tényleg aurorok vagytok-e – nézett Nott Dracóra és Blaisre, és hevesen gesztikulálni kezdett a két férfi között. – De akkor persze jó volt a gyógyítói tudományom, amikor a „kis” sérüléseiteket kellett ellátnom, mert egyikőtök se akart a Szent Mungóba menni.

– Ha nem lennék neked hálás, akkor elvből lecsuknálak.

Közben Zabini felállt, és a boszorkány vállát ölelte át.
– Kirúgták ám a gyógyítói programból – mondta félhangosan, de persze mindenki hallotta a helyiségben. – Nem bírt magával, ahogy mindig. Vigyázni kell vele.

– De elvégeztem mind az öt szemesztert, sőt a rezidensi időszakot is végigcsináltam – forgatta a szemét Theo. – Csak egy kis malőr csúszott be akkor, amikor le akartam vizsgázni.

– Malőr? – nézett fel Blaise. – A Szent Mungo igazgatójának húztad meg a lányát, aztán lekoptattad azt a szegényt.

– Tapadós volt. Nem az én hibám. Én mindig megmondom mindenkinek, hogy mit akarok tőle. Hermione édes, veled később ezt kettesben megtárgyaljuk – mondta Theo, és néhány szemöldökfelvonással jelzett a lánynak, majd a barátjára nézett. – És ki vagy te, Zabini, hogy ítélkezz felettem?

– Mielőtt még egymásnak esnétek – szólt közbe Hermione békítően, és megpróbálta Zabini kezeit lerázni magáról, ami nem volt könnyű –, megbeszélhetnénk, hogy mi is történt Dracóval?

– Persze, édes – bazsalygott Theo. – Súlyos mágikus kimerültség. Mintha nagyon sok mágiát használt volna fel.

– Majdnem megfulladt Merlin barlangjában – ismételte meg boszorkány, amit már korábban elmondott Theónak és Blaise-nek. – Látott bent valami mágikus dolgot, amiről azt mondta, hogy magához hívta. Lehet, hogy valami átok aktivizálódott. Nem igazán volt időnk rá, hogy kielemezzük. Azt hittem, egy kis pihenés elég lesz, de…

– Hé, én is el tudom ám mondani – méltatlankodott Draco.

– És mi történt, haver?

– Az, amit Granger mondott.

Zabini és Nott egyszerre nyögött fel.

Aztán a gyógyító ismét átvette a szót:
– Na jó, még egyszer megkérdezem, de most már utoljára. Draco nem véletlenül a Wingardium Leviosa szextől lett rosszul? Én nem ítélkezem, jó buli, csak egy kicsit macerás. Trükközni kell, és ha rám hallgatsz egy párnázó bűbájt használsz biztonság kedvéért. Ilyen kimerültséget azóta nem láttam, hogy…

– Nem fekszem le, Grangerrel – csattant fel Draco dühösen, megpróbált felülni, de Nott egy lökéssel visszanyomta a párnájára, majd erősen ott tartotta, az auror csak morgolódni tudott és kapálózni. – Zabini, miért pont őt hoztad el? Nem volt más kóborló gyógyító, akit idehozhattál volna?

– Csak egy olyan gyógyítót hozhattam el, akinek semmi dolga, és aki nem beszél senkinek sem. Ő nem ért rá, szóval csak ezt a faszt találtam. Tudod, hogy legtöbbször otthon lopja a napot.

– Kviddicsmecset mondtam le. Karácsonykor nem kapod meg tőlem a szokásos rekeszt abból a kiváló olasz borból, amit szeretsz – horkantott fel Nott. – Merlinre esküszöm.

– Az idegeimre mentek, srácok – nyögött fel Draco. – Granger, nem akarod kinyírni őket? Esküszöm egy fél óra múlva segítek őket elkaparni az árok szélén. Nem kellenek ilyen barátok.

– Nem miattuk akarok az Azkabanba kerülni. Még a végén azt mondanák rólam, hogy leszámolást tartottam a mardekáros évfolyamban. Uraim… hagyjátok már abba! – szólalt meg Hermione végül türelmét vesztve.

– Áh ez nem újdonság, édes, hogy Malfoy auror mindig morcos – legyintett egyet Theo. – Egyértelműen mágikus kimerültséget mondok. Makk egészséges és erőteljes az auror barátunk. Az a kis impotencia meg ne zavarjon, nem mindig jön elő.

– Barom…

– Volt valami abban a barlangban – terelte el a szót a boszorkány. – Máskülönben biztosan nem jutott volna el a fuldoklásig. Csapda lehetett gondolom. Nem volt időnk jobban vizsgálódni. És jól is tettük, hogy elhúztunk onnan.

– Ha nem lenne kicsi az esélye, akkor azt mondanám mágikus parazita – tanakodott Theo, most már egy kicsit komolyabb hangvétellel. – Most miért nézel így rám?

– Van olyan? – kérdezte Zabini.

– Neked mit tanítanak az aurorsuliban? – horkantott fel Nott. – Igen, vannak ilyenek, de nagyon ritkák. Elszipkázzák a varázserőt, ha elszaporodnak egy adott helyen. Lehet olyan is, amit maga a varázsképességű hoz létre, de Draco egészséges mágus, nincsenek rendellenes mágikus aláírásai.

– Ilyesmit biztos nem mondott nekem senki sem – fintorodott el fanyalogva Zabini auror. – Nem is találkoztam sosem mágikus parazitákkal.

– Ez túlságosan is ritka eset – kapcsolódott be a beszélgetésbe Draco. – Nem tudnám meghatározni az egészet… A barlang mágikus ley-vonalak csomópontja felett van.

– Utána kell néznem – szólalt meg Blaise. – Ki kell mennünk a helyszínre. Velem jössz, szépségem?

– Menjünk – egyezett bele Hermione.

– Egy nagy frászt! – csattant fel Draco. – Senki sem megy sehova nélkülem. Nem adok engedélyt az akcióra.

– Malfoy, te csak pihenj, és ne jártas a szádat – szólt rá Zabini auror. – Nem kell még egy halálból feltámadás, haver. Nagyon borzalmas állapotban voltál.

– Ezt tanúsíthatom – emelte fel a kezét Theo.

– Nem söpörhettek le csak úgy a pályáról – sziszegte a tejfölszőke mágus. – Én vagyok ennek az akciónak a műveleti tisztje, akinek döntési jogköre van.

– Sokat beszél – szólalt meg Hermione. – Kábítsátok, és utána indulunk.

– Nagyon rosszul teszed, Granger, ha ezt meg mered tenni velem. – Draco feltápászkodott az ágyból, aztán az enyhe szédülése ellenére is, felállt. Úgy magasodott az alacsony boszorkány fölé, mintha még így is fitoktatni akarná az erejét. – Ha megteszed, akkor nagyon meg fogod ütni a bokádat. Akarod, hogy a következő két évet az archívumban töltsd poros iratok és régi akták között?

– Jaj, Malfoy…

– Komolyan mondom.

– Veszélyezteted magad. És én is elintézhetem, hogy az archívumban dolgozhass – mondta kényszeredetten a boszorkány.

– Megyek.

– Maradsz.

– Azt mondtam, hogy megyek, Granger. És ez parancs.

– Parancs?

– Parancs?

– Most komolyan ezek ketten nem szexelnek? – kérdezte Nott, miközben Zabini auror felé nézett.

– Úgy tűnik, nem – sóhajtott fel Blaise. – Mennyiben fogadunk, hogy ezek ketten nem bírják ki sokáig?

– Tíz galleon?

– Tartom.

Eközben a másik két auror ügyet sem vetett senkire, hanem tovább folytatták a veszekedést.

– Nélkülem nem mész ki azon az ajtón – sziszegte Draco. – Ha kell akkor megátkozok mindenkit ebben a szobában.

– Jó, rendben van – szólalt meg Hermione, aztán mélyen felsóhajtott. – Persze, menjünk vissza együtt.

– Képes lenne bosszút állni. Egyszer megettem a kedvenc gumicukor medvéit. Ne tudd meg mit kaptam tőle – súgta oda Theo a boszorkánynak. – Akkor kirándulni megyünk?

– Szerintem már leléphettek – közölte a tejfölszőke mágus. – Ezt Grangerrel ketten is meg tudjuk oldani.

– Csak magadnak akarod, igaz? – sóhajtott fel Blaise. – Micsoda szörnyű önelégült…

– Pihenjen egy kicsit a szád – pirított rá Draco. – Már mondtam, hogy ne húzz ezzel, mert tényleg megátkozlak.

– Maradok. Különben is beszélnem kell veletek. Vannak fejlemények is az ügyünkben, amiről nektek is tudnotok kell – váltott aurori hangnemre Blaise. – Én nem megyek sehova sem. El kell vinnetek Tintagelbe.

– Engem beavattok? Tudom, hogy ez aurori ügy, de engem csak egy közös kirándulás lehetősége érdekel. Mehetek? – kérdezte Theo. – Vagy üljek ki itt a teraszra, és várjalak meg titeket? Ha esetleg megint történik valami. De egy szakértőre is szükségetek lehet.

– Nem avatjuk be – szólalt meg Zabini. – Bocs, haver, de most jobb, ha nem keveredsz bele, amíg nem muszáj. A dolgok jelenlegi állása szerint… ez egy kurvára kavarcos ügy.

– Menjünk most – közölte Draco. – Mindenki jön. Később megbeszéljük a többit.

– Granger auror?

– Menjünk – mondta ki a végső döntést a boszorkány.

***

Miután kialakult egy kis vita arról, hogy ki vezessen, a csapat elindult vissza Tintagelbe. Blaise vezetett, Theo lestoppolta az anyósülést, így Hermione és Draco beszorultak egymás mellé a hátsóülésre. Csendben hallgatták, ahogy a két mardekáros a rádión maradik. Végül Hermione egy lehallgatásgátló bűbájt varázsolt magukra, amivel kizárta a többiek. Oldalra fordította a fejét, és egyenesen Dracóra nézett, aki elgondolkodva figyelte a tájat. A boszorkány közelebb csúsztatta a kezét, és a kisujjával megérintette Dracóét. A férfi visszanézett rá.

– Minden rendben van? – kérdezte Hermione. – Úgy értem, hogy tényleg jól vagy?

– Jól vagyok. Csak elgondolkodtam – magyarázta Draco. – A barlangban unikornis szőrt is találtam. Vettem még más mintákat, de nem tudom, hogy megvannak-e.

– Unikornis szőr?

– Nem túl szokatlan, ezt a régi időkben csinálták. Egyes varázslók ezzel jelölik meg a helyeket, ahol jártak – magyarázta Draco.

– St Ivesben is azt találtunk a barlangban. Azt hittem, hogy egy pálcából lehet.

– Pontosan.

– Flint lehetett?

– Nem tudom. Ilyenről nem írt a naplójában – mondta a varázsló. – Véletlen is lehet.

– Francba – fújta ki a levegőt Hermione. – Ez az ügy kezd az idegeimre menni.

– Nézd, ezt itt megoldom a srácokkal – kezdett bele Draco.

– Nem kell. Minden rendben van. És nélkülem ezt nem fogod folytatni. Együtt csináljuk ezt. Rendben?

– Legyen.

Draco felsóhajtott, majd a boszorkány felé fordította a tekintetét.
– Köszönöm, Granger.

– Mit?

– Hogy nem hagytál elpatkolni – vigyorgott a varázsló. – Tartozom neked.

– Malfoy, ha elpatkolnál idő előtt, akkor mit csinálnék nélküled? Zabini borzasztó lenne, és nem győzném levakarni magamról.

– Milyen szerencse, hogy én olyan jól nevelt és úriember típus vagyok.
– De mennyire, Malfoy…

Draco elmosolyodott, majd enyhén meglökte a boszorkányt a könyökével, mire ő csak a szemét forgatta a varázslóra.

– Ezen a mágikus parazitán gondolkodtam – kezdett bele a tejfölszőke auror. – Mi a szentséges mennydörgő tojás lehet abban a barlangban? Valami veszélyesebb lesz, mint a kopogtatók.

– Meg fogom nézni – jelentette ki Hermione. – Most én fogok bemenni oda.

– Hogy akarsz védekezni az ellen, hogy nem járj úgy, mint én? Erre nincs egyelőre megoldásom – érvelt Draco. – Francba, kellene egy jó kávé.

– De van ötletem – biztosította róla a boszorkány. – Ez egy horgony varázslat.

– Én leszek az ellensúlyos, amíg bent leszel.

– Jobb lenne, ha Zabini lenne.

– Jól vagy – bizonygatta a varázsló. – Már hat az erősítő bűbáj, egy kávé és készen állok.

– Ha Nott azt mondja, hogy mehet, akkor felőlem rendben – sóhajtott fel Hermione. Jobbnak látta megadni magát. – De csak akkor.

– Nott nem igazi gyógyító.

– Érdemes, mégis élsz – vigyorodott el a lány. – Szerintem kimondottan jó munkát végzett. És különben is ő az egyetlen gyógyító, aki hajlandó lett volna eljönni kérdés nélkül megmenteni valakit különösebb kérdezősködés nélkül.

– Annyira nagy hiba, hogy ebbe belegyeztem – nyögte a férfi.

– Tudod, hogy kellene erősítés.

– Ne is mondd tovább! – állította meg Draco. – Ha aktív mágiatevékenységről van szó, akkor is le kellene zárni a helyet és jelenteni.

– Oké. Vizsgálódunk, lezárjuk a helyet és hagyjuk a többit a munkacsoportra – vázolta fel a tervet Hermione.

– Ez így korrekt.

– És eléggé rendben vagy ahhoz, hogy aztán elinduljunk Whiltshire-re a szüleidhez? – tette fel a fogós kérdést a boszorkány.

– Voltam már rosszabbul is. És elbírok a szüleimmel szerintem – bizonygatta Draco.
– Van egy megérzésem.

– Igazán? – kérdezett vissza a férfi kíváncsian.

– Avassuk ne Nottot. Ő is azokban a körökben mozog, mint Flint és ti mindannyian.

– És? Szerinted ő is segíthet? – tudakolta Draco. – Végül is…, ha Zabini beleegyzeik, akkor rendben.

– Jaj, ne már! – jegyezte meg a boszorkány.

– Mi bajod van ezzel?

– Biztosan kérni fog cserébe valamit, hogy beleegyezzen – sopánkodott Hermione.

– Mardekáros. Ő ezt a nyelvet érti, ismeri és vallja – vigyorodott el a férfi. – Az egésznek a kulcsa az, hogy beleláss az elméjébe.

– Ilyen mélyre nem merészkednék.

– Legyél kreatív, Granger.

– Kérd meg te.

– És mit adsz cserébe, ha ezt megteszem neked? – Draco vigyora még szélesebbre húzódott. – Én is csak ezt a nyelvet beszélem.

– Önzetlenség? Nem? Nem ismerős ez a szó? Ez azt jelenti, hogy megteszel valamit a társadnak, és nem vársz tőle semmit sem cserébe.

– Granger, ne legyél ilyen naiv velem kapcsoltban. Egy Malfoy sem volt önzetlen a családomban. Láthatod is a páncéltermemet a Gringottsban. Ezt belénk kódolják a születésünkkor.

– Mégis aurorkodsz.

– Unnám magam, ha csak az örökösök unalmas életét élném. Ez nem nekem való. Szóval az aurorkodást is merő önzőségből csinálom – sóhajtott fel a varázsló. – Rossz ajtón kopogtatsz.

– Jó, mondd mit akarsz!

– Eltenném ezt későbbre.

– Nem! Most válaszolj! Ha sokat gondolkodsz rajta, akkor kitalálsz valami őrültséget, ami nem fog tetszeni.

– Az önzetlenség jobb lett volna – sóhajtott fel Draco. – Csak csúnya dolgok jutnak eszembe, amit kérnék tőled, Granger.

– Minden erődet leszívta az az barlang, te szegény!

– Megmentettél, ezért elintézem neked Nottot. Jó lesz ez így?

– Jó – bólintott a boszorkány.

– Tudod, hogy bármit kérhettél volna tőlem azért, mert megmentetted az életem? – mosolygott a tökéletes fogsorával a varázsló. – Akármilyen mocskos dolgot is.

– Ma senkit sem akarok megöletni veled.

– Vannak szabályok – emlékeztette a férfi. – Nem vehetek el egy életet sem.

– Nekem most ez kell. Nott és amit tudhat. – Aztán a Hermione megszüntette a bűbájt, ami eddig elszigetelte őket a két mardekárostól, akik most hevesen vitatkoztak.

– Szerintem Holand jobb fogónak – érvelt Nott.

– Cresswild jobb. Kisebb és gyorsabb. Láttam a legutóbbi meccsét – mondta Zabini. – Egy óra kellett neki, hogy elkapja a cikeszt. Láttál már ilyen gyors munkát?

– De ha esik, akkor totálisan béna. Szerintem még mindig nem heverte ki azt az esést, ami a bajnoksága érte.

– Hé, Theo! – szólította meg Draco.

– Jaj, már be is fejeztétek a duruzsolást? – bazsalygott vidáman a varázsló. – Úgy néztetek ki, mintha szerelmes szavakat mormolnátok egymásnak.

– Titoktartási esküt kell tenned – mondta a szőke auror.

– Mégis beavatjuk? – kérdezte Zabini.

– Igen – válaszolt Hermione. – Kell néhány mardekáros a csapatba.

– Mert kettő nem elég? Mintha újra akarnád építeni az aranytriót, amit szeretnél kibővíteni quartetté? Granger, te olyan rossz kislány vagy.

– Miből gondoltad, hogy téged bent tartana, Zabini? Én nem vagyok olyan sarkos, mint te. Kedves, kisfiús arcom van. És a hármas jobb, mint a négyes. Ezt tapasztalatból tudom, és szerintem ezzel Hermione is egyetért – mosolygott Theo.

– Lehet, hogy Malfoyt dobja ki – vonta meg a vállát Blaise. – Ők csak társak.

– Szóval Nott-Granger-Zabini trió leszünk?

Hermione felnyögött.

– Nem, nem, nem.

– Zabini-Granger-Nott – szólalt meg Blaise. – Ez jobban hangzik. Nekem már ígértél egy randit, Hermione.

– Mi? Dehogy.

– Ha már itt tartunk én is kérek időpontot – szólalt meg Nott szórakozottan. – Nekem is jár egy randi.

– Elég! Nem randizok egyikőtökkel sem. Most partnerek leszünk.

– Semmi körítés csak szex – bólogatott Zabini. – Elég lényegre törő vagy. Szeretem az erős nőket.

– Segítenél, Malfoy? A te barátaid.

– Én jól szórakozom – dőlt hátra elégedetten az ülésben Draco. – The, jöhet az eskü?

– Persze, alig várom, hogy erről minél többet megtudjak. – Miközben Theo beszélt a Malfoy elvégezte a varázslatokat. – Persze, ha ez nem fog hátrányosan érinteni, vigyáznom kell a hírnevemre. A Nott-Granger-Zabini triónak makulátlannak kell lennie. Ki tudja? Lehet, hogy egy Tudjukkihez hasonló gonosszal is megküzdünk?

– A szex jobban hangzott – sóhajtott fel Blaise.

– Merlinre! – nyögött fel Hermione. – Miért kell ennek ennyire körülményesen zajlania? Nem tudnátok egyszerűen csak normálisan viselkedni?

– Most már azt kívánod, hogy hagytál volna inkább kinyúvadni? – kérdezte Draco.

– Dehogy, neked majd később édeskettesben fogom pokollá tenni az életedet – ígérte a boszorkány. – Bevihettelek volna a Szent Mungóba is, Malfoy. Csinálj valamit velük! Jövök neked eggyel, és bármikor beválthatod.

– Komolyan?

– Aha.

– Srácok, a Marcus Flint ügyet kellene elővennünk – szólalt meg az auror.

– Flint? – kérdezett vissza Nott, de már nem volt semmilyen játékosság a hangjában. – Mi van azzal a szemétládával?

– Elrabolták.

Theo megvetően horkantott fel.
– Ha tudnék, se segítenék rajta – hangzott a kimért felelet.

Hermione összevont tekintettel nézett Dracóra, aki csak egyszerűen megvont a vállát.

– Még mindig haragszik rá, hogy nem került be a mardekár kviddicscsapatába – magyarázta Draco.

A lány erre csak a szemét forgatta.

– Aztán Aurorát is lecsapta a kezéről.

– Mit is pusmogsz ott hátul, Malfoy?

– Éppen azon gondolkodom, hogy inkább felvennénk téged a gyanúsítottak közé – jegyezte meg Draco egykedvűen.

Theo csak hangosan felnevetett.
– Egy hete és két napja jöttem meg Olaszországból. Négyszer voltam bulizni. Van azóta pár sötét foltom, de Flintet nem láttam.

– Csak négyszer? – kérdezett rá Blaise.

– Dracót nem találtam, te meg tangabugyik között kotorásztál a Mámoros Lótuszban, amiről minden szennylap ír. Egyébként sértve érzem magam, amiért nem kaptam egy baglyot sem tőletek. Úgyhogy örüljetek, hogy eljöttem. Most meg Flint…

– Ezer éve volt – forgatta meg a szemét Zabini auror. – Úgy is szar vagy kviddicsben, és Aurorát sem kaptad volna meg.

– Szar? Ezért játsszunk egy csapatban?

– Mi nem ítélkezünk, Theo – veregette meg a vállát a barátja.

– Lófaszt nem.

– Azt hittem, hogy a mardekárosok összetartanak – jegyezte meg félhangosan Hermione, majd Dracóra nézett, akit nagyon is szórakoztatott ez a társalgás.

– Vannak kivételesesetek, amikor szeretjük egymás vérét szívni – magyarázta vigyorogva Malfoy.

– És mit akartok tőlem? – kérdezte Theo.

– Hallottál bármit Flint ügyeiről? Erőszakos múlt, illegális bájitalkereskedés, rituálék… bármi.

– Erőszakos? Egy hatalmas nagy behemót, de nem erőszakos. Jobban érdeklik a kutatási és a bájitaltőzsde, mint bármi más. Honnan vettétek ezeket?

– Miatta ülök a csillámporban és tangák között a Mámoros Lótuszban – forgatta meg a szemét Zabini. – Az összes lány nekem akar táncolni. Állítólag kvibli csajokat zaklatott.

– Sose érdekelték ezek a halálfaló ideológiák – nyögött fel Theo. – A családjáé az az épület, és még sok más is a Zsebkosz közben. És ti miért is vagytok álruhás akcióban? Flint tehet erről is?

– Egy mugli boszorkánykört figyelünk meg, akiket Flint elrablásával gyanúsítunk. Küldtek váltságdíj követelését. Az Élet vizét kérik érte cserébe.

– Mi? Mugli boszorkányok?

– És varázslók. Pogány rituálékat tartanak – folytatta Draco. – Azt gyanítjuk, hogy Flint valamit kereshetett, maikor meglátták varázslás közben és elfoghatták.

– Ezért próbálunk beépülni – mondta Hermione.

– És áruljátok már el, hogy Grangernek ehhez miért kell terhesnek lennie?

– Szerencsés tipp – vonta meg a vállát Malfoy. – De nagyon érdeklődnek egy tavaszköszöntőkor fogant gyerek után.

– Várjatok! – szólalt meg Nott, majd hátrafordult. – Ezek nem termékenységi rituálék?

– Igen – bólogatott Hermione.

– Szerveztek ilyeneket. Néhány hónapja. De nem Flint volt, legalábbis úgy emlékszem. Áhh, jobb lett volna, ha kihagytok ebből.

– Nincs semmi konkrétumunk, Theo, de az biztos, hogy Flint kapcsolatba lépett velük – folytatta Hermione. – Találtunk egy halom bizonyítékot. A termékenységi rituálék. De még nem igazán jutottunk közelebb hozzájuk. Most bejárjuk azokat a helyeket, ahol Flint járt és nyomokat keresünk.

– Elmondok mindent, amit tudok – szólalt meg egy mosollyal a férfi. – De velem előbb randiznod kell, mint ezzel a kettővel.

– Merlinre…

hozzászólások: 0