Fejezetek
34. fejezet
34. fejezet
Három mardekáros és egy griffendéles
– Merlinre… – sóhajtott Draco, miközben a szemét forgatta, de közben egy félmosollyal Hermionéra nézett, aki szorgalmasan masszírozta az orrnyergét, és magában mormolt valami olyasmit, hogy most már valaki kimenthetné innen. Malfoy aurornak igazán nem volt kedve maguk generálta bajba jutott boszorkányokat megmenteni, de a barátja viselkedése valamiért nagyon is felbosszantotta. – Randi? Ez most komoly, Nott?
– Teljesen – vigyorgott Theo elégedetten. – Legalább legyen valami hasznom abból, hogy segítek. Nem? Ha titeket megelőzlek, akkor ez még több haszon. Nem értem, miért vagy ezen így kiakadva.
– Kértél volna galleont – szólt fáradtan a szőke.
– Galleonom van. Boszorkányom még nincs – vigyorgott a férfi lelkesen. – Minek kellene nekem a Minisztériim pénze? Még a végén azt mondják a Nott házról, hogy potyaleső.
– Pedig azok vagytok – szólalt meg vidáman Blaise. – Mindig a legjobb whiskymet viszed el.
– Csend legyen, Zabini!
Hermione összefonta a karját, és nagyon vádlón nézett Dracóra, hogy csináljon már valamit, és jelen pillanatban akármivel beérte volna. Láthatóan a társa még mindig vigyorgott, így sok jóra tőle sem számíthatott.
– Nem tehetnéd meg ezt szimpla önzetlenségből? – kérdezte Draco, miközben az önzetlenség szót kimondta végig a lányon tartotta a tekintetét, aki végül meglökte a könyökével, heves szemforgatással jelezte mennyire nem teszik neki, hogy a saját szavait hallotta vissza, főleg Draco előadásában, aki még csak nem is finomkodott.
– Hülye vagy? Mardekáros vagyok, nem egy kicseszett hugrabugos – horkantott fel Theo, és elröhögte magát. – Önzetlenségből? Mit szólna az apám, ha megtudná ezt? A fia önzetlenül segít az egyik ősellenségén.
– Szóval minden mardekárosnak van egy olyan apja, aki ha megtudná… – szólalt meg Hermione félhangosan, miközben végig Dracón tartotta a tekintetét. A tejfölszőke mágus nem adta jelét, hogy sértené az önérzetét.
– Szerintem ezt a témát ne feszegesd, Granger – javasolta Malfoy auror egy újabb ravasz mosoly kíséretében.
– Mi, mardekárosok nem csinálunk semmit sem önzetlenségből – tette hozzá nevetve Blaise, és egy kicsit gyorsított az autóval. – Bocs, Hermione, mi csak ezeket értjük. Valamit valamiért. Te sem adnál el egy hippogriffet merő szívjóságból. Az információ hatalom.
– Én mondtam – vonta meg a vállát Draco, és felsóhajtva tette karba a kezét. – Ez egy zsákutca, legalábbis neked. Én megpróbáltam segíteni, de ez az egész felettem áll. Ha nem tud semmit, akkor is rosszul jársz, ha meg még is tud valami hasznosat, akkor is el kell menned vele egy randira. Borzalmas a modora, de mindig jó bort választ. Ne vegyél fel kivágott ruhát, mert attól megvadul.
– Héé! Eddig még senki sem panaszkodott. És mi az, hogy megvadulok? – kérdezett vissza a barna hajú férfi kissé eltúlzott sértődöttséggel. – Igen is tisztelettel bánok a nőkkel, és igyekszem megadni mindent nekik.
– Én a helyedben egy szigetet kérnék tőle, Hermione – röhögött fel Blaise. – Adjunk már szegénynek valami kihívást, ha már ennyire jó a Nott örökös marketingje. Felvág vele, mert a Szombati Boszorkány betette a legdögösebb agglegény közé.
– Irigykedsz.
– Dehogy! Örülök, hogy a Minisztérium nem engedte be azokat a firkászokat a parancsnokságra. Gondolj bele, hogy most mennyien rágnák a küszöbömet.
– Benne vagyok az első háromban – jelentette ki büszkén Theo.
– Ha Draco és én is belekerültünk volna, akkor jó, ha a top 10-be éppen, hogy belekerülsz – nevetett az auror.
– Engem hagyj ki ebből – jelezte Draco.
– De akkor is jól bánok a nőkkel – bizonygatta az állítását a barna hajú férfi. – A többszörös orgazmust is tudom garantálni.
– Én nem úgy emlékszem arra a kis franciára, mint aki olyan elégedett lett volna – röhögött Blaise. – Nagyon is szitkozódott, és amikor ráduszította azokat a tányérokat… és el se jutottál vele a hálószobáig.
– Megkopott a franciám. Félreértettük egymást. Ő a mosdót kereste, én meg alkalmi szexet. Nem tehetek róla – forgatta meg a szemét Theo.
– Bárki, aki tud franciául nem hiszem el, hogy az alkalmi szex és a mosdó hasonlóak – magyarázta Draco, miközben Blaise csak röhögött.
– Elmondom neked, hogy volt egy kis szövegkörnyezet is, ami félrevitte a dolgokat – jegyezte meg Nott sértődötten. – Szóval, szépséges Hermione, mi a válaszod? Kicserélünk néhány információt?
– Ha ez az ára annak, hogy megtudjuk, amit tudsz, rendben – egyezett bele a boszorkány. – De előre szólok, hogy nem kell semmilyen flancos étterembe vinned. Maximum egy kávé, és kvittek vagyunk. És nincs szex.
– Kávé? – Nott tettetett felháborodással hördült fel az anyósülésen. – Ez sértés. Legalább egy ital este. Valami elegánsabb. Egy tánc. Szeretnélek látni egy elegáns ruhában. Úgy emlékszem a karácsonyi bálon egészen csinos voltál.
– Láttad volna legutóbb akcióban – folytatta Draco. – Piros tűsarkú, miniszoknya… Áúúú. Hé! Én még lábadozom, Granger.
– Akkor ne feszegesd azokat a húrokat, Malfoy.
– Én egy rendes randit akarok – követelte Nott, mit sem törődve a hátsóülésen torzsalkodó páros közjátékával. – Nem valami kis lagymatag kávézgatást, miközben arról beszélgetünk mennyire sok faszkalap járt velünk együtt a Roxfortba.
– Túl sokat akarsz, haver – szólalt meg Blaise. – Nekem is hagyj valamit, Granger édes. Tudok egy isteni helyet, ahol remekül éreznénk magunkat. Remekült salsázom.
– Botlábú – köhintett Draco.
– Mit mondtál Draco?
Az említett köhintett egyet, arcán cinikus félmosollyal megszólalt:
– Csak egy kicsit kapar a torkom.
– Aha – morogta Zabini, bár pontosan jól hallotta a barátja szavait. – Naná…
– Theo, csak hogy tisztázzuk: ez egy nyomozás – fordította komolyra a szót Draco, bár ezt az adott helyzetben nem volt éppen a legkönnyebb megtenni. – Nem egy ismerkedős délután. Grangerrel mi itt dolgozunk. Szóval, ha tudsz valamit, akkor mondd el, de ha annyira akarod, akkor valamelyik auror kollégám nagyon szívesen kihallgat a parancsnokságon a kedvemért. Nem lesz probléma ezt elintézni. Nagyon szép bilincsgyűjteményünk van, egy neked is jut. Ha meg nem akarsz beszélni, akkor lehúzódunk, és az út széléről hoppanálhatsz.
– Ilyen, amikor auror? – kérdezte Blaise-től Theo.
– Olyankor rosszabb.
– Nyugi, Malfoy auror, csak próbálom oldani a hangulatot. Nem kell mindjárt megfenyegetni a törvény szorgos őreivel. – Theo közelebb hajolt, majd cinkosan odasúgta Hermionénak: – De az ajánlatom áll. És te bármikor kihallgathatsz, édesem. Még meg sem kell átkoznod. Még Veritaserum sem kell hozzá.
Hermione elfojtott egy kényszeredett mosolyt, majd visszafordult Dracóhoz, aki csak a vállát vonogatta.
– Kanyarodjunk vissza a témához – szólalt meg végül a boszorkány egy nehéz sóhajjal. – Ha Theo ennyire beszédes kedvében van, talán még az is kiderül, hogy mondani is tud valami hasznosat nekünk.
– Csak ha randira hívsz érte, akkor bármit elmondok neked – vágta rá Nott. – Van ennek a kettőnek itt a kocsiban néhány sötét titka, én pedig megvesztegethető vagyok. Hidd el nem bánnád meg.
– Tudod, Theo, kiválóra vizsgáztam vallatásból – jegyezte meg Hermione mellesleg. – Nem kell egyáltalán elmennem veled sehova, hogy kiszedjek belőled mindent. Kicsit lehúzódunk, aztán pár varázslat kell csak.
Blaise hangosan felnevetett Nott-tal együtt, akit nagyon is mulattatott ez a kis beszélgetés, és nem felejtette el megemelíteni, hogy a legmocskosabb gondolatai és emlékei közé rejtette az információkat, amire Hermione kíváncsi volt. Erre Draco halkan felhorkantott, majd az ablak felé fordult, mintha ezzel is távolságot akarna tartani az egész jelenettől. Ujjaival idegesen dobolt a térdén, miközben Hermione mély levegőt vett, hogy összeszedje a gondolatait, és elnyomja a fojtogatási kényszerét.
– Kezdjük az elején, Theo – mondta Hermione határozottan, miközben előhúzott egy jegyzetfüzetet a táskájából. – Mit tudsz Flint rituáléiról?
Theo még mindig vigyorgott, de a szeme élesebbé vált, ahogy átváltott a komolyabb hangnemre.
– Oké, oké. Nem túl sokat, mert kerülni szoktam, mint a pestises furkászokat. Flint nem egyedül csinálja ezt az egészet. És hangsúlyozom, hogy én ilyesmin nem veszek részt, és ezeket az információkat csak elém szórta a szél – emelte fel a kezét a varázsló. – Van egy csoport mögötte, akik érdeklődnek az „ősi mágikus” rituálék iránt. Rémesen ártatlanok… Pár tagot ismerek. Általában eldugott helyeken találkoznak, régi kúriákban, erdők mélyén, ahol senki sem zavarhatja őket. Mint valami titkos klub.
Blaise befordult balra aztán közbeszólt:
– És miért érdeklik őket ezek a rituálék? Ez valami szektás hülyeség, vagy több van mögötte? Nagyon szívesen elbeszélgetnék velük.
Theo vállat vont.
– Egyesek szerint hatalomról van szó. Mások szerint valami egészen sötét célt szolgál ez az egész. De Flint… nos, ő mindig is megszállottja volt az ősi mágiának. Egy ideig a Minisztérium nyakára járt, hogy támogassák. Erről többet persze nem tudok.
– Szóval valami mást talált ki.
– Mondjuk így. Megszervezte ezt a csapatot, akik az társaságban toboroznak, legalábbis nagyrészt. A termékenységi rituálék pedig nemcsak arról szólnak, amire gondolnátok – folyatta Theo.
– Semmi szex? – kérdezte Blaise.
– Idióta… – horkantott fel a barnahajú varázsló. – Ezek nem erről szólnak. Persze van egy olyan része is, de abba ne menjünk bele. Úgy hallottam néhányan csalódtak is az egészben, mert paráználkodó orgiákra számítottak, erre csak valami fonnyadt zsályát égettek valami eldugott helyen. Aki meg ezt komolyan akarta… Én nem mondom, hogy nincs placebo hatás, de a bájitaloknak és a szakszerű mágikus gyógyítószemélyzetnek nagyon sikeressége van, mint szexelni a szabadban egy máglya mellett, hogy megfoganjon az utód. Nem mondom, hogy senkinek sem sikerülhetett, de nem ez volt a jellemző.
– Akkor már nem is érdekel. Egyelőre még hódolnék az élvezeteknek – jelentette ki mosolyogva a varázsló, majd a visszapillantótükrében találkozott a tekintete Hermionééval, akire rákacsintott.
– Ha orgiát akarsz akkor szervezz magadnak, Zabini. Ne Flint haverjait kérd meg.
– Talán meg is teszem, Nott.
– Csak engem ne hívj meg! Nem akarlak látni meztelenül – borzongott meg a varázsló. – Borzalmas törés lenne az életemben.
– Ühüm… Mert nekem nagyobb a farkam, mint neked…
– Srácok! – szólt rájuk Hermione. – Elég legyen ebből méreckedésből!
– Nyugodtan kimondhatod, hogy faszméregetés – szólalt meg egy mély sóhajjal Blaise, és olyan könnyedséggel, mintha azt mondaná az ég kék. – Támogató környezetben vagy. Sőt kimondottan örülök neki, ha egy ilyen erős, férfias, mardekárosokkal teli környezetben egy szókimondó nő is van a csapatban.
– Hogy lehetnek ők a barátaid? – morogta a boszorkány Dracónak, aki eddig hallgatagon dolgozta fel az információkat, és igyekezett a lényeget kiszűrni Theo szavaiból. Kissé vonakodva hagyta ezt abba, hogy Hermionéra figyeljen, aki már mondta is tovább. – Már régen kinyírtam volna őket vagy még rosszabb.
– Egyszer hagytam nekik, hogy mellém szegődjenek – vonta meg a vállát a varázsló, ami majdnem így is volt, bár inkább történt ez fordítva, mint így, ahogy ezt a lánynak most elmondta. – Azóta nem lehet őket levakarni. Rosszabbak, mint egy vérszopó mumus.
– Jajj, Hermione! Nehogy azt mond, hogy a Potter és Weasley jobb nálunk – nevetett fel Zabini. – Weasley annyira egyszerű, mint egy varázspálca mag nélkül.
– Mint egy bot? – kérdezte a lány elhúzott szájjal.
– Annyira nem akartam durva lenni – vigyorgott Blaise. – Potter meg… A hőskomplexusa zavarba ejtő. Mindketten jó aurorok, viszont barátnak… biztosan sokkal fárasztóbbak, mint mi hárman.
– Ebben nem vagyok biztos – sóhajtott Hermione.
– Én igen. De folytasd, Theo.
– Pont, amikor kezdett érdekes lenni a beszélgetés? – kérdezte Theo, majd felsóhajtott. – Na jó. Állítólag ezek a rituálék másra is felhasználhatóak. Bizonyos varázslatok felerősítésére. Persze ezek amolyan pletykák, és semmit sem bizonyítanak. Én személy szerint nem hiszek az ilyesmiben. De el tudom képzelni, hogy a Flint által toborozott emberek csak kontroll csoportok voltak egy kísérletben, amint ő talált ki. Gondolom pénz kellett neki.
– Neked sem kell a szomszédba menni elméletekért – sóhajtott Blaise. – Flint gazdag.
– Te a saját lóvédat használnád egy kétes kutatáshoz? Aminek valószínű semmilyen eredménye nincsen?
– Nem hiszem. Ha apám megtudná…
– Pontosan – bólogatott Nott. – A családi vagyont nem osztogatjuk csak úgy, feleslegesen. Flintnek van két gyereke.
– Közben már három – pontosított Blaise. – Két napja megszületett a fia.
– Aurora jól van? – kérdezte Draco.
– Jobban – mondta a férfi némi aggodalommal a hangjában. – Még mindig fél és aggódik, de legalább most már nincs egyedül. Flint anyját végül átengedték hozzá, és kapott egy házimanót is, hogy segítsen a gyerekkel.
– Ez már jobban hangzik, mint a korábbi állapot.
– Sajnálom szegényt – szólalt meg Theo. – Így már háromfelé oszlik a Flint vagyon. Szóval a kedves férjének jól meg kellett gondolnia, hogy mit csinál.
Draco homloka összeráncolódott, és végre újra Hermione felé fordult.
– A muglik tevékenysége is ezzel egybevág – szólalt meg végül Hermione. – A termékenységi és varázserő növelő rituálékat csináltak. Boszorkány porral szórták tele az otthonukat, amik elnyomják a mi mágiánkat. Amulettek, gyógynövények…
– …veszélyesebb növények – tette hozzá a társa. – Teák, kristályok, jóslás.
– Persze semmilyen mágikus dolgot nem találtunk, ami kimondottan veszélyes lehet.
– Flint valószínűleg tanulmányozta ezeket a rituálékat, aztán elkezdte diszkréten terjeszteni a varázsvilágban, hogy megtudja működnek-e – folytatta Draco. – Mit gondoltok?
– Van értelme – bólintott Blaise. – Ez jobban egybevág a kutatásával. És lehetett egy olyan befektető, aki megorrolt rá, aztán elkezdte csúnyán befeketíteni. De még mindig a muglikhoz köthető az elrablása.
– Hogyan tud egy mugli elrabolni egy varázslót? – kérdezte Nott. – Vagy legalább fogva tartani.
– Elvették a pálcáját.
– Jó, de képesek vagyunk néhány pálcanélküli varázslatra is – folytatta Theo. – Ezeket az alapokat minden gyerek megtanulja.
– Mire gondolsz? – kérdezte a boszorkány.
– Tudod, zárakat kinyitni, tüzet csinálni, jelzőfényeket fellőni. Alap varázslatok, amik mennek pálca nélkül is, de kell hozzá koncentráció.
– Értem.
– Neked nem tanítottak ilyesmi… Bocs, Hermione, elfelejtettem – szólalt meg Theo, majd halvány mosollyal hátra fordult. – Szívesen tartok neked különórákat.
Draco a fejét csóválta, és a nevetését egy orrvakarás mögé rejtette el. Remekül szórakozott Hermione összeszorított ajkait látva, de a boszorkány nem esett ki a szerepéből.
– Jó, akkor a legjobb forgatókönyv az, hogy a muglik rájöttek, hogy varázsló, aztán ezért rabolták el – mondta Hermione. – Valószínűleg eszméletlen állapotban volt, és most egy olyan helyen van, ahol nem tud mágiát használni, semmilyen mágiát… kivéve…
A boszorkány Dracóra nézett, aki csak bólintott egyet, hogy fejezze be a mondatot.
– Asztrális kivetülés.
– Mi van? – kérdezte Blaise. – Ez egy baromság. Trelawneynak sem sikerült, amikor erről beszélt… Merlinre, de vicces volt. Aztán eltört néhány teáscsészét, és nekiment az egyik asztalnak. Természetesen nem hagyta el a testét.
– Flint megjelent nekem többször is.
– Pajzán álmok?
– Dehogy! – ripakodott rá a boszorkány. – Megjelent előttem, és a segítségemet kérte.
– Lehet, hogy ezek csak álmok.
– Nem azok – erősítette meg Draco.
– Meg akarom próbálni, hogy kapcsolatba lépjek vele – szólalt meg Hermione.
– Mint gyógyító, ezt nagyon is ellenzem. Senki sem bizonyította, hogy ezeknek a kísérleteknek vannak eredményei. Hát hallottam, hogy a Minisztériumban a hallhatatlanoknak sikerült elérni eredményeket, de ezek csak félinformációk – fejezte be Theo. – Ne próbálkozz vele!
– Ne nézz így rám, Granger! – emelte fel a kezét Malfoy. – Én is ezt mondtam neked.
– Én sem támogatom – jelentette ki Blaise. – Olyasmit nem kellene csinálnunk, amiről nem tudjuk milyen hatása lehet. Hogy a francba jelent meg neked Flint? Dracót jobban ismeri, mint téged.
– Fogalmam sincs. Ez az egész ügy egy talány.
– Én nem értek a nyomozáshoz – vonta meg a vállát Theo. – És csak ennyit tudok erről, amit elmondtam. Sajnálom. Kutakodhatok, de szerintem az csak ártana nektek.
– Nem igazán lepett meg, hogy a varázsvilágban is vannak ezeknek az ügyleteknek nyomai. Egyértelmű nyomai. Szóval ez több, mint valami perverz hóbort, nem igaz? – kérdezte halkan a boszorkány, mintha már sejtené a választ.
Theo bólintott.
– Sokkal több. És ha Flint tényleg benne van, akkor valami nagyobb dolog készül. Olyasmi, ami akár a Minisztérium figyelmét is felkeltheti. Ez nem csak egy rosszalkodás tavaszköszöntőkor vagy egy mámorító orgia.
Hermione gyorsan jegyzetelt, majd felemelte a fejét. Kezdett kicsit rosszul lenni ettől az egész ügytől.
– Vannak nevek? Helyszínek? Bármi, ami közelebb visz minket hozzájuk szerinted?
Theo elgondolkodott, majd lassan bólintott.
– Talán. De ezért már két randi jár. Vagy legalább egy hosszabb beszélgetés, édeskettesben.
Draco mélyet sóhajtott, és dühösen morgott rá:
– Ha nem hagyod abba, tényleg elviszlek kihallgatásra. Ott aztán bőven lesz időt beszélgetni. Ez nekünk egyáltalán nem játék, érted? Ott rohadtunk egy megfigyelőállásban, ahol csak kapargatjuk a felszínt. Flintnek csak kihűlt nyomai vannak. Grangert pedig egy perverz gazember kinézte magának.
Blaise elfojtotta a nevetését, miközben Hermione fáradtan megrázta a fejét.
– Ez nem vicces, Zabini – mondta Draco.
– De az, ha belegondolsz. Egy olyan gazember, aki Hermionét nézte ki magának nem sok jóra számíthat. A mi kis boszorkányunk egy pálcacsapással kibelezné azt a rohadékot.
– Én ilyesmit nem csinálok – szólalt meg Granger auror, de a szája sarkában egy kis mosoly bujkált a bók hatására. – Csak, ha jó okom van rá.
– Emberek! – kiáltotta el magát Blaise, mindezt lehúzott ablak mellett tette. – Óvakodjatok a Granger boszorkánytól. Ha nagyon bosszús, akkor mindenkit a pálcája végére tűz.
– Őrült vagy…
– Egy picit.
– Csak folytasd, Theo. És ha tényleg hasznos lesz, amit mondasz… talán még egy kávét is kapsz érte – szólalt meg Draco.
– Kávét? Más nincs? Egy kicsit erősebbet is meginnék most. Elvégre megmentettem az életed. De segíthetnél, hogy Hermione randizzon velem.
– Granger nem árucikk. Szabad akarata van. Ha nem akar egy ilyen kreténnel randizni, én nem beszélem rá, hogy tegye meg – válaszolt a tejfölszőke mágus. – Ez ilyen egyszerű.
– Köszönjük Malfoy az értékes hozzászólást – fújt egyet Hermione.
– Melléd álltam, Granger.
– Hallottam a szarkazmust a hangodban, Malfoy.
– Így segítsek – nevetett fel Draco. – Sértő…
– Kérjünk egy áthelyezést? – kérdezte Blaise. – Én jobb lennék, mint Malfoy.
– Van még szabad ágy a Szent Mungóban az elmeosztályon? – kérdezte a boszorkány. – Mind a hármótokat oda fogom bezáratni.
– Engem miért? – tette fel a kérdést Draco. – Én nem szóltam egy szót sem. Nem nyaggattalak randiért.
– Mert te vagy a legrosszabb.
– Ez megkaptad, haver – kuncogott fel Blaise. – De fejezed már be, Nott, mert mindjárt megérkezünk, és akkor már nem akarom a károgásodat hallgatni.
Theo felnevetett, de végül magadóan bólintott.
– Rendben, rendben. Hol is tartottunk? Áh, megvan. Van egy régi kúria Sheffield közelében, amit gyakran használnak. Flint és a társai többször is ott találkoztak. Az egyik tagot úgy hívják, hogy Corvin Selwyn. A másik pedig egy nő, Livia Burke. Mindketten eléggé fanatikusak, és az „ősi tisztaság” eszméje iránt érdeklődnek.
Hermione gyorsan feljegyezte a neveket. Nem ismerte egyiküket sem annyira, hogy bármilyen ügy vagy hír eszébe jutott volna róluk korábbról. Roxfortos diákok voltak, de már jóval korábban végeztek mielőtt még bármilyen módon találkozhattak volna.
– Mit tudsz róluk? Mivel foglalkoznak? – kérdezte a boszorkány.
– Selwyn régi aranyvérű családból származik, de hivatalosan semmit sem csinál, és csak él a családi vagyonból. Hozzáteszem szerényen, mert sosem csinál bulikat. Burke viszont az egyik bájitalalapanyag-kereskedő cégnél dolgozik, bár ez csak unaloműzés neki, azt mondják nagyon ügyes bájitalmesternő.
– Majd én utánanézek, ha itt végeztünk – szólalt meg Blaise. – Talán tudnak valamit Flint eltűnéséről vagy bármit Flintről.
– Vagy legalábbis valami információjuk biztos lesz – sóhajtott Theo. – Valójában ők szervezik a találkozókat, és ők tartják a kapcsolatot a külföldi érdeklődőkkel is. Én legalábbis így hallottam.
Draco összeszorította az állkapcsát, és elkomorult.
– Külföldi érdeklődők? Ez kezd egyre jobb lenni. Komolyan mondom, hogy most már csak azért is meg kell Flintet találnunk, hogy ezt az egészet tisztázza.
Theo komoran bólintott.
– Igen. De nem igazán ismerem a külföldieket.
– Egyik se nő ezek szerint – pontosított Blaise készségesen.
– Pontosan haver. Engem nem érdekel néhány idióta faszi táncolása és kántálása a tűz körül.
Hermione és Draco egymásra néztek. A nyomozás sokkal bonyolultabbnak tűnt napról napra. Már nem tudták, hogy ez az ügy ezerféle szálat szétszórni előttük, és hogy melyiken kellett elindulniuk azt csak a vak szerencse határozta meg.
– Tudsz olyan kviblikről, akik részt vettek ezekben a rituálékban, hogy varázserőt szerezzenek maguknak? – kérdezte Draco. – Valamilyen kapcsolatot keresünk.
Theo arca egy pillanatra megfeszült, majd vállat vont.
– Hallottam pletykákat. Néhány kvibli állítólag hitt benne, hogy ezek a rituálék képesek valami „varázserőt” adni nekik. De hogy igaz-e? Nem tudom. Flint biztosan találékony, ha arról van szó, hogy manipuláljon másokat.
– Ezt nem alapozhatod arra, hogy téged kizárt a Mardekár kviddicscsapatából – sóhajtott Draco.
– Manipulálta Pitont, és sikerült neki – fújt egyet a férfi. – Ez nekem bőven elég.
Hermionénak eszébe jutott valami, aztán előhalászta a táskájából a mobilját, majd előkereste Robert Evans képét, és Theo felé nyújtotta.
– Ismered ezt a pasast?
– Nem – rázta meg a fejét a varázsló. – De van benne valami… nem is tudom.
– Valószínűleg ő felelős Flint elrablásáért.
– Sajnálom, drágám. Sosem láttam ezt a fickót – mondta Theo egy mély sóhajjal.
Hermione elhallgatott, majd az új információktól zsongó fejjel nézett ki az ablakon. Draco szintén a gondolataiba burkolózva nézett maga elé. Nem mintha sokkal előbbre jutottak volna… Évek óta nem járt az arisztokrata társaságok összejöveteleire, talán egyre vagy kettőre, ha nagyon megfenyegették vagy elcipelték, de annyi minden lekötötte, hogy fogalma sem volt arról, hogy mi történik ezekben a berkekben. Flint sok mindent titkolt, sokféle nyomott hajtott, amik nem álltak össze.
– Jó, akkor minden végiggondoltam. Ti ketten maradjatok továbbra is a muglikon – szólalt meg komor hangon Blaise. – Ez nem változtat az eredeti terven.
– Rendben – mondta Draco és Hermione egyszerre.
– Én ellenőrzöm ezt a két csókát, és Theóval kutakodunk egy kicsit a társaságba a rituálék után.
– És eljátszod a szeretőm szerepét? – kérdezte Theo vigyorogva. – Miért kellek neked én?
– Mert rád senki sem fog gyanakodni. Bejutsz mindenhova, mert nagy szád van. Én meg addig magamra öltök egy másik álcát. És eszembe ágában sincs a szeretődet játszani. Rendben? – tudakolta. Blaise.
– Jól van.
– Mindenről kérünk tájékoztatást – mondta Draco, Hermione pedig csak bólogatott. – Mit akartál mondani korábban a Mámoros Lótuszról?
– Módosított emlékek voltak – válaszolt a fekete hajú férfi, aztán mélyen felsóhajtott. – Valaki más volt, aki ott garázdálkodott, és Flintre akarta kenni azt is, ami igaz volt, azt is, ami nem. Persze még nem zártuk le teljesen az ügyet. Még keressük az elkövetőt.
– Hogy jöttél rá?
– Nem volt túl alapos – vonta meg a vállát az auror. – Olyan volt, mint aki kezdő a legilimenciában vagy nagyon gyorsan kellett eltűntetnie a nyomait. Szóval ez csak zsákutca volt, hogy eltöltsek egy csomó időt egy halom nő között.
– Borzalmas lehetett neked.
– Erőforrások pazarlása – fújta ki a levegőt Blaise. – Úszunk a munkában. Az egész testület.
– Ez szívás haver.
Az út hátralévő része egészen eseménytelenül telt. Theo és Blaise egymást túllicitálva meséltek a különféle kalandjaikról és hódításaikról a múlt nyárról, amivel szórakoztatták a közönséget. Draco közben hallgatott, vagy csak pár szavas válaszokat adott, és egyik barátja sem volt képes kihúzni belőle, hogy tavaly nyáron kivel töltötte az idejét. Az igazság az volt, hogy senkivel. Hermione pedig egy igencsak eseménytelen londoni vakációról számolt be, amit a lakásának felújításával telt. Erre a két mardekáros unalmasnak nevezte mindkettejüket.
Nem sokkal később a csapat megérkezett Tintagelbe. Az óceán felől érkező hűvös szél végigszántott a part menti dombokon, megtépázta a smaragzöld füvet, ami úgy hullámzott, mint a tenger. Miközben lassan leparkoltak a kis parkolóban a kocsiban utazó társaság feltűnően elcsendesedett.
Draco volt az, aki először kiszállt az autóból, és végignézett a tájon. Nem hitte, hogy ilyen gyorsan vissza kell jönnie ide. A szél belekapott hajába, és érezte, hogy egy kicsit fázik. Közben Hermione odament mellé, szorosabban összehúzta magán a kabátját, miközben Blaise és Theo is csatlakozott hozzájuk.
– Itt vagyunk – szólalt meg félhangosan Draco. – Lássuk, mit találunk.
– És hol kezdjünk főnök? – kérdezte Zabini.
– Először mugli…
– Nem tőled kérdeztem te kretén, hanem Granger aurortól.
– Mi va…
– Te túl vagy egy sérülésen, és éppen lábadozol. Ha az egód nem engedi, hogy a társad mondja meg mit tegyél…
– Jól vagyok – morogta Draco, majd felhajtott még egy fiola bájitalt, és leküzdötte a késztetést, hogy gyomorszájon vágja a barátját. – És Granger, tiéd a terep. Mit tegyünk?
– Igen, főnök. Mit tegyünk.
– Nem vagyok főnök. Ne hívjatok így.
– Bocs, főnök – szólalt meg Blaise és Theo egyszerre.
– Kretének… Először mugli mentesítsünk. Mindenki használja a legjobb tudását, tereljük őket a vár felé, és feledkezzenek el a barlangról. Legalább két óránk legyen maximum erre az akcióra. A bejárattól nem messze van egy hely, ahonnan hoppanálunk a barlang bejárata előtti területre. Vigyázzatok, mert sziklás a talaj. Felhúzunk néhány védőbűbájt. Horgony varázslattal összekötjük magunkat, aztán mi ketten Malfoyjal visszamegyünk a barlangba. Közben igyekezzünk fenntartani apályt, hogy ne öntse el a víz a barlangot. Kihagytam valamit?
– Aha – szólt Zabini. – Azt, hogy mindezt cuki piros bikiniben fogod megcsinálni.
Hermione csak segélykérőn nézett Dracóra, aki csak zsebre tette a kezét.
– Nem éri meg az Azkabant – szólalt meg a férfi.
– Igaz – válaszolt a lány.
Aztán a csapat csendben, kérdés nélkül kezdett dolgozni. Mindenki pontosan végezte a feladatát, és most nem volt helye felesleges szavaknak. Gyorsan és hatékonyan terelték el a muglik figyelmét, mintha csak egy tökéletesen összehangolt gépezet lettek volna. Hermione folyamatosan figyelte a három mardekárost, akik a hebrencs természetük ellenére nagyon is hatékonyak voltak, még Theo is kitett magáért, aki nem az aurorok sorait erősítette. Most nem terelték el egymás figyelmét ugratásokkal vagy viccekkel. Miután megbizonyosodtak arról, hogy senki sem zavarhatja őket, a kijelölt ponthoz hoppanáltak.
A barlang bejárata előtti területre érkezve feszültség ülte meg a levegőt.
– Valami nagyobbra számítottam – szólalt meg Theo. – Ez lehetett egykor Merlin barlangja? Kis igényei voltak ezek szerint.
– Ekkora varázsló ilyen kicsi balandban – fújt egyet Blaise. – Én biztosan kibővítettem volna.
– A tértágító bűbájt csak később fedezték fel, az…
– Köszi, Granger, de nem kell a mágiatörténelem óra. Eleget aludtam a suliban – vigyorgott rá Zabini auror.
– Ti mind aludtatok?
– Igen – válaszolták egyszerre a mardekárosok.
– Szörnyűek vagytok – mondta nekik Hermione. – Sokat elmulasztottatok.
– Biztosan – bólogatott Theo.
– Tettem rosszabbat is – folytatta Blaise.
– Azóta sem aludtam olyan jót – vigyorgott Draco.
– Szemtelenül puskáztunk – nevetett fel Theo.
– De mennyire – szólalt meg a másik kettő.
A sós szellő az arcukba csapott. A sziklák élesen, fenyegetően magasodtak előttük, és a tenger morajlása tompa, fenyegető zúgásként visszhangzott. Blaise és Theo gyorsan körbenéztek, majd különféle védőbűbájokat húztak fel, miközben Hermione és Draco a másik oldalon az tenger vízét szorította vissza. A hullámok lassan hátráltak, csupasz sziklafelszínt hagyva maguk után, amelyen sötét, nyálkás moszatok kapaszkodtak meg.
A homok nedves volt, minden lépésük meglátszott rajta. A szél süvítése mintha baljós suttogásokat hordozott volna magával, régi, elfeledett történetek töredékeit, amelyek a barlang mélyéből törtek elő, vagy csak egyszerűen a közelgő vihar előjelei voltak, ami nemsokára elérte a partot is.
Hermione összehúzta a kabátot magán, majd az eget kémlelte. A levegő hűvös volt, sós és nehéz, átszőve a tenger végtelen, nyugtalan jelenlétével. A homályban rejtőző barlang sötét szája úgy tátongott előttük, mintha valami ismeretlen veszély leselkedne odabent. De a lány nem félt, inkább csak kíváncsi volt. Az új felfedezés izgalma ott kavargott a vérében.
Draco kifejezéstelen arccal varázsolt. Nem figyelt semmi másra, csak arra, hogy a gátbűbáj a legtovább tartson. Érezte az elcsigázottságot, de nem szólt egy szót sem. A gondolatai még mindig a korábban történt eseményekhez fordultak vissza. Még mindig nem tudta pontosan, hogy mit is látott és mit is tapasztalt. Ez pedig jobban megőrjítette, mint eddig bármi.
– Meddig fogja bírni a varázslat szerinted? – kérdezte a boszorkány, amivel magára vonta a férfi figyelmét.
Az auror a lány felé fordult, kisimította a tejfölszőke tincseit az arcából, majd távolra a horizont felé nézett.
– Háromnegyed órát körülbelül – válaszolta Draco egykedvűen, aztán még egy utolsó pálcacsapást irányított a víz felé. – Ha szerencsénk van, és nem jön a vihar hamarabb. Akkor az erős hullámzás tönkre teheti a bűbájt.
– Jó, annyi idő elég szerintem. Hacsak nem találunk valami nagyon durvát odabent.
– Tegyél magadra buborékfej bűbájt – javasolta a varázsló. – Nem akarok kockáztatni.
– Rendben – egyezett bele Hermione. – Felkészültünk.
– Granger?
– Hmm?
– Komolyan elkábítottál volna, hogy egyedül végigcsináld ezt? – kérdezte az auror szórakozott mosollyal.
– Te is megtetted volna, ha velem történik ez – vigyorodott el az aurorboszorkány. – Szörnyen néztél ki.
– Bárhogy is legyen – szólalt meg a varázsló. – Ha mindketten kidőlünk legalább az vígasztal, hogy mellettem fogsz feküdni.
– Furcsa dolgok vígasztalnak, Malfoy – fújt egyet a boszorkány, majd eltette a pálcáját. – De induljunk ki abból, hogy egyikünk sem kerül bajba.
– Vagy eleve esélyünk sem lesz. Nott és Zabini összevesznek rajta, hogy melyikünk lélegeztessen szájból szájba, engem meg hagynak eleve megfulladni. Tényleg nem túl jók ezek a kilátások.
– Jaj, Malfoy… Inkább koncentráljunk erre a barlangra, rendben?
– Mindjárt el is mondom az elméletemet Theónak és Blaise-nek.
– Az istenekre, Merlinre és bármi, ami még neked szent, ne csináld! – kérte a lány. – Már bőven elszívták mára az erőm.
– És még el sem jutottunk a szüleimhez – sóhajtott Draco. – Az élvezetek netovábbja lesz.
– Talán ők nem viselkednek így.
– Ők máshogy fognak viselkedni.
– Jöhet a horgony varázslat? – szólalt meg félhangosan Hermione.
– Összeszedem a fiúkat, aztán mehet.
Miután Theo és Blaise is megérkezett elkezdték a bűbájt. Volt egy kis vita, hogy ki melyik aurort kösse magához. Végül galleon feldobással Theo nyerte Hermionét, aki lelkesen kötötte magához a boszorkányt. Zabini már cseppet sem volt ennyire lelkes, de azért egy csábos mosollyal Dracóra nézett, akinek csak egy szemforgatásra futotta válaszul. A varázslat fonalai finoman összekapcsolták a rögtönzött párokat, és láthatatlan kötelékként feszülve közöttük, ami szorosan tartott.
– Aztán semmi rosszalkodás a barlangban – vigyorgott Blaise. – Nem akarjuk, hogy minket is magatokkal rántsatok.
– Ti csak figyeljetek, hogy egyikünk se fulladjon meg odabent – javasolta a tejfölszőke mágus. – Nem akarok még idő előtt a túlvilágra kerülni.
– Jó, jó. Persze. Menjetek már!
Draco biccentett, majd Hermionéra nézett.
– Készen állsz? – kérdezte.
Hermione bólintott, majd egy utolsó pillantást vetett a csapatra.
– Csináljuk.
Aztán Dracóval együtt elindultak a barlang felé, ami sötéten tátongott előttük. Nem kellett sokáig menniük, mire beértek. A víz halk csobogása és a kőfalak hideg lehelete kísérte őket, miközben egyre mélyebbre hatoltak a szabálytalan sziklák között, amiket a tenger és az idő koptatott meg. Hermione kíváncsian nézett körbe, de első ránézésre semmi szokatlant nem fedezett fel.
A barlang belseje sötét és nyirkos volt, enyhe alga szagot árasztott, ami kicsit irritálta a boszorkány és a varázsló orrát. A pálcájuk fénye halványan megvilágította a durva sziklafelületeket, melyeket időnként különös, ősi rúnák karcolatai törtek meg. Gondos kezek készítették, szinte lehetetlen volt őket meglátni, de két aurornak ez nem okozott gondot, őt tudták, hogy mit keressenek.
– Nézd! – szólalt meg a boszorkány, amikor egy kicsit közelebb ment, és jobban megvilágította a véseteket.
– Ezt nem láttam korábban, vagy nem is tudom – szabadkozott Draco. – Kicsit megkopott a rúnaismeret tudásom, de szerintem azt jelenti, hogy húzz el innen, mert megdöglesz, vagy tévedek?
– Szabadfordításban – bólogatott Hermione, és elmosolyodott. – Én még azt tenném hozzá, hogy ne nyúlj semmihez, mi nem a tiéd, mert átkot kapsz érte.
– Ki akarna innen bármit is ellopni? Itt nincs más csak kövek, homok…
– Ott, ahol… a forrás… körforgás – idézte fel a boszorkány Flint mondatait, aztán közelebb lépett a sziklákba karcolt rúnákhoz. Egy erősebb Lumosszal megvilágította őket. – Nézd ezt a rúnát?
– Forrás?
– Aha – mondta a boszorkány, aztán közelebb ment, hogy rákoppintson. – Erről beszélhetett Flint.
– Szóval te csak így rákoppintasz.
– Ha nem próbáljuk nem tudjuk meg – vonta meg a vállát Hermione. – Lehet, hogy Flint itt raboskodik valahol, csak varázslattal elrejtették valahol a barlangban.
– Kétlem, hogy ez ilyen könnyű lenne – sóhajtott a varázsló.
A rúna felizzott Hermione pálcájának értintésétől, majd amilyen gyorsan megtörtént, olyan gyorsan ki is aludt a vörös fényt. Éles, huzatos légáramlat csapott az arcukba valahonnan bentről, majd sziklák hangját hallották, aztán minden megint elcsendesedett. Túl sötét volt, hogy bármit is lássanak a barlang belsőbb részeinél. Csend lett. A levegőben enyhe, sós illat keveredett valami fémes, rozsdás illattal. A barlang mélyéről halk visszhangként érkezett egy-egy vízcsepp koppanása, s minden lépésük vagy pusztán a mozgásuk nesze ijesztően hangosnak tűnt a barlang hallgatásában.
– Nem történt semmit – sóhajtott fel Hermione. – Francba, menjünk akkor beljebb. Hol találtad azt az unikornisszőrt?
– Egy kicsit beljebb – válaszolta a varázsló, majd mindent alaposan körbenézett. Valami nem stimmelt. Ugyanazok a kövek, sziklák, de valahogy mégsem volt minden olyan, mint amikor először járt itt. Nem érezte azt a varázslatot. Még a visszhangját sem… Különös és egyszerre baljóslatú volt az egész.
– Láttad Merlin képét? – szakította félbe a varázsló elmélkedését a boszorkány.
– Őszintén? – szólalt meg Draco félhangosan. – Nem emlékszem. Olyan… homályos minden.
– Az útikönyv szerint majdnem teljesen belül lesz. De azt hittem, hogy ez a barlang kisebb.
– Furcsa – válaszolta a férfi.
A talaj egyenetlen volt, néhol csúszós az apró vízfolyásoktól, amelyek vékony csíkokban kanyarogtak a kövek között. Hermione óvatosan lépkedett, miközben Dracóval időnként összenéztek, mintha némán erősítenék meg egymást. A barlang falain néha mintha árnyékok suhantak volna végig, de lehet, hogy csak a Lumosuk fényjátékai voltak.
Ahogy egyre beljebb hatoltak, a barlang kiszélesedett, feltárva egy nagyobb üreget, ahol a mennyezet magasan ívelt boltívet formált.
– Erre nem egészen így emlékszem – mondta Draco. – Nagyon nem.
Itt a falakon még több rúnát fedeztek fel, némelyik halványan izzott, mintha még mindig őrizné valami régi, elfeledett varázslat emlékét. A középen egy kőből faragott oltár állt, amelyet sötét, megszáradt foltok borítottak – mintha valami áldozati szertartás helyszíne lett volna valaha.
– Mi a fene ez?
– Nem tudom, de ne nyúlj hozzá.
– Nem akartam – szólalt meg Hermione, majd az ajkába harapva körbenézett. – Legalábbis addig nem, amíg nem ellenőriztük nincs-e valami csapda körülötte.
– Amilyen szerencsénk van, akkor biztosan több is lehet – morogta a férfi.
– Ez… nagyon ősi.
– Ez nagyon nem volt itt, amikor korábban bejöttem ide – jelentette ki a tejfölszőke auror. – És nem hiszem, hogy a muglik ezt láthatták valaha is.
– Hiszek neked. Ez a hely teljesen száraz. – Hermione néhány varázslattal ellenőrizte a termet. – Ez nagyon is mágikus. Víztaszító bűbájok vannak mindenhol. Ez valami áldozati oltár lehetett.
– Talán. Mindenesetre különös.
– Nagyon is.
– Homenum Revelio – mondta ki a varázsigét Draco. – Nincs itt senki sem. Igazán semmi. Csak mi vagyunk itt.
Ahogy ezt kimondta a fejük felett megmozdult a plafon, és vele együtt az egész barlang is. A két auror egyensúlya megingott, ahogy próbáltak talpon maradni. A sziklák átrendeződtek, hatalmas robajjal mozgásba lendültek, mintha valamiféle varázslat aktiválódott volna. Az egész barlangból különös morgásszerű hang hallatszott, mintha az egész be akarna omlani.
Draco ösztönösen a boszorkányhoz lépett, majd egy erőteljes rántással a másik falhoz húzta Hermionét, hogy elkerüljék a leomló köveket és apró darabokat egy Protegót varázsolt maguk köré, amit a boszorkány megerősített a saját pajzsbűbájával. Összebújva figyelték, ahogy mindenfelől apró szikladarabok estek le, és reng a talpuk alatt a talaj. Draco szorosan ölelte magához Hermionét, aki önkéntelenül is hozzásimult.
– Nem tudok innen hoppanálni – szólalt meg a lány. – Valami blokkolja a mágiámat.
– Francba, én sem – morogta Draco. – Fedezékbe kell vonulunk. Mert ez az egész ránkomlik.
– Induljunk kifelé.
– Rendben.
A remegés és a sziklák potyogása hirtelen varázsütésre megszűnt. Minden egy pillanatra elcsendesedett. Draco és Hermione értetlenül néztek egymásra. Ziháltak, és már éppen elindultak volna kifelé, amikor mindketten felnéztek a plafonra. Egy férfi többszörösége nagyított arca rajzoldódott ki a kövek, sziklák és kavicsok közül, akár egy durvára faragott arckép. Az alak mozgott a helyén, majd amikor kinyitotta a hatalmas jégkék szemét és kitátotta a száját, jéghideg levegőt fújt ki a két aurorra.
Mennydörgő hangon szólalt meg:
– Ki zavarta meg az álmomat?
– Bassza meg – szólalt meg Draco félhangosan.
Három mardekáros és egy griffendéles
– Merlinre… – sóhajtott Draco, miközben a szemét forgatta, de közben egy félmosollyal Hermionéra nézett, aki szorgalmasan masszírozta az orrnyergét, és magában mormolt valami olyasmit, hogy most már valaki kimenthetné innen. Malfoy aurornak igazán nem volt kedve maguk generálta bajba jutott boszorkányokat megmenteni, de a barátja viselkedése valamiért nagyon is felbosszantotta. – Randi? Ez most komoly, Nott?
– Teljesen – vigyorgott Theo elégedetten. – Legalább legyen valami hasznom abból, hogy segítek. Nem? Ha titeket megelőzlek, akkor ez még több haszon. Nem értem, miért vagy ezen így kiakadva.
– Kértél volna galleont – szólt fáradtan a szőke.
– Galleonom van. Boszorkányom még nincs – vigyorgott a férfi lelkesen. – Minek kellene nekem a Minisztériim pénze? Még a végén azt mondják a Nott házról, hogy potyaleső.
– Pedig azok vagytok – szólalt meg vidáman Blaise. – Mindig a legjobb whiskymet viszed el.
– Csend legyen, Zabini!
Hermione összefonta a karját, és nagyon vádlón nézett Dracóra, hogy csináljon már valamit, és jelen pillanatban akármivel beérte volna. Láthatóan a társa még mindig vigyorgott, így sok jóra tőle sem számíthatott.
– Nem tehetnéd meg ezt szimpla önzetlenségből? – kérdezte Draco, miközben az önzetlenség szót kimondta végig a lányon tartotta a tekintetét, aki végül meglökte a könyökével, heves szemforgatással jelezte mennyire nem teszik neki, hogy a saját szavait hallotta vissza, főleg Draco előadásában, aki még csak nem is finomkodott.
– Hülye vagy? Mardekáros vagyok, nem egy kicseszett hugrabugos – horkantott fel Theo, és elröhögte magát. – Önzetlenségből? Mit szólna az apám, ha megtudná ezt? A fia önzetlenül segít az egyik ősellenségén.
– Szóval minden mardekárosnak van egy olyan apja, aki ha megtudná… – szólalt meg Hermione félhangosan, miközben végig Dracón tartotta a tekintetét. A tejfölszőke mágus nem adta jelét, hogy sértené az önérzetét.
– Szerintem ezt a témát ne feszegesd, Granger – javasolta Malfoy auror egy újabb ravasz mosoly kíséretében.
– Mi, mardekárosok nem csinálunk semmit sem önzetlenségből – tette hozzá nevetve Blaise, és egy kicsit gyorsított az autóval. – Bocs, Hermione, mi csak ezeket értjük. Valamit valamiért. Te sem adnál el egy hippogriffet merő szívjóságból. Az információ hatalom.
– Én mondtam – vonta meg a vállát Draco, és felsóhajtva tette karba a kezét. – Ez egy zsákutca, legalábbis neked. Én megpróbáltam segíteni, de ez az egész felettem áll. Ha nem tud semmit, akkor is rosszul jársz, ha meg még is tud valami hasznosat, akkor is el kell menned vele egy randira. Borzalmas a modora, de mindig jó bort választ. Ne vegyél fel kivágott ruhát, mert attól megvadul.
– Héé! Eddig még senki sem panaszkodott. És mi az, hogy megvadulok? – kérdezett vissza a barna hajú férfi kissé eltúlzott sértődöttséggel. – Igen is tisztelettel bánok a nőkkel, és igyekszem megadni mindent nekik.
– Én a helyedben egy szigetet kérnék tőle, Hermione – röhögött fel Blaise. – Adjunk már szegénynek valami kihívást, ha már ennyire jó a Nott örökös marketingje. Felvág vele, mert a Szombati Boszorkány betette a legdögösebb agglegény közé.
– Irigykedsz.
– Dehogy! Örülök, hogy a Minisztérium nem engedte be azokat a firkászokat a parancsnokságra. Gondolj bele, hogy most mennyien rágnák a küszöbömet.
– Benne vagyok az első háromban – jelentette ki büszkén Theo.
– Ha Draco és én is belekerültünk volna, akkor jó, ha a top 10-be éppen, hogy belekerülsz – nevetett az auror.
– Engem hagyj ki ebből – jelezte Draco.
– De akkor is jól bánok a nőkkel – bizonygatta az állítását a barna hajú férfi. – A többszörös orgazmust is tudom garantálni.
– Én nem úgy emlékszem arra a kis franciára, mint aki olyan elégedett lett volna – röhögött Blaise. – Nagyon is szitkozódott, és amikor ráduszította azokat a tányérokat… és el se jutottál vele a hálószobáig.
– Megkopott a franciám. Félreértettük egymást. Ő a mosdót kereste, én meg alkalmi szexet. Nem tehetek róla – forgatta meg a szemét Theo.
– Bárki, aki tud franciául nem hiszem el, hogy az alkalmi szex és a mosdó hasonlóak – magyarázta Draco, miközben Blaise csak röhögött.
– Elmondom neked, hogy volt egy kis szövegkörnyezet is, ami félrevitte a dolgokat – jegyezte meg Nott sértődötten. – Szóval, szépséges Hermione, mi a válaszod? Kicserélünk néhány információt?
– Ha ez az ára annak, hogy megtudjuk, amit tudsz, rendben – egyezett bele a boszorkány. – De előre szólok, hogy nem kell semmilyen flancos étterembe vinned. Maximum egy kávé, és kvittek vagyunk. És nincs szex.
– Kávé? – Nott tettetett felháborodással hördült fel az anyósülésen. – Ez sértés. Legalább egy ital este. Valami elegánsabb. Egy tánc. Szeretnélek látni egy elegáns ruhában. Úgy emlékszem a karácsonyi bálon egészen csinos voltál.
– Láttad volna legutóbb akcióban – folytatta Draco. – Piros tűsarkú, miniszoknya… Áúúú. Hé! Én még lábadozom, Granger.
– Akkor ne feszegesd azokat a húrokat, Malfoy.
– Én egy rendes randit akarok – követelte Nott, mit sem törődve a hátsóülésen torzsalkodó páros közjátékával. – Nem valami kis lagymatag kávézgatást, miközben arról beszélgetünk mennyire sok faszkalap járt velünk együtt a Roxfortba.
– Túl sokat akarsz, haver – szólalt meg Blaise. – Nekem is hagyj valamit, Granger édes. Tudok egy isteni helyet, ahol remekül éreznénk magunkat. Remekült salsázom.
– Botlábú – köhintett Draco.
– Mit mondtál Draco?
Az említett köhintett egyet, arcán cinikus félmosollyal megszólalt:
– Csak egy kicsit kapar a torkom.
– Aha – morogta Zabini, bár pontosan jól hallotta a barátja szavait. – Naná…
– Theo, csak hogy tisztázzuk: ez egy nyomozás – fordította komolyra a szót Draco, bár ezt az adott helyzetben nem volt éppen a legkönnyebb megtenni. – Nem egy ismerkedős délután. Grangerrel mi itt dolgozunk. Szóval, ha tudsz valamit, akkor mondd el, de ha annyira akarod, akkor valamelyik auror kollégám nagyon szívesen kihallgat a parancsnokságon a kedvemért. Nem lesz probléma ezt elintézni. Nagyon szép bilincsgyűjteményünk van, egy neked is jut. Ha meg nem akarsz beszélni, akkor lehúzódunk, és az út széléről hoppanálhatsz.
– Ilyen, amikor auror? – kérdezte Blaise-től Theo.
– Olyankor rosszabb.
– Nyugi, Malfoy auror, csak próbálom oldani a hangulatot. Nem kell mindjárt megfenyegetni a törvény szorgos őreivel. – Theo közelebb hajolt, majd cinkosan odasúgta Hermionénak: – De az ajánlatom áll. És te bármikor kihallgathatsz, édesem. Még meg sem kell átkoznod. Még Veritaserum sem kell hozzá.
Hermione elfojtott egy kényszeredett mosolyt, majd visszafordult Dracóhoz, aki csak a vállát vonogatta.
– Kanyarodjunk vissza a témához – szólalt meg végül a boszorkány egy nehéz sóhajjal. – Ha Theo ennyire beszédes kedvében van, talán még az is kiderül, hogy mondani is tud valami hasznosat nekünk.
– Csak ha randira hívsz érte, akkor bármit elmondok neked – vágta rá Nott. – Van ennek a kettőnek itt a kocsiban néhány sötét titka, én pedig megvesztegethető vagyok. Hidd el nem bánnád meg.
– Tudod, Theo, kiválóra vizsgáztam vallatásból – jegyezte meg Hermione mellesleg. – Nem kell egyáltalán elmennem veled sehova, hogy kiszedjek belőled mindent. Kicsit lehúzódunk, aztán pár varázslat kell csak.
Blaise hangosan felnevetett Nott-tal együtt, akit nagyon is mulattatott ez a kis beszélgetés, és nem felejtette el megemelíteni, hogy a legmocskosabb gondolatai és emlékei közé rejtette az információkat, amire Hermione kíváncsi volt. Erre Draco halkan felhorkantott, majd az ablak felé fordult, mintha ezzel is távolságot akarna tartani az egész jelenettől. Ujjaival idegesen dobolt a térdén, miközben Hermione mély levegőt vett, hogy összeszedje a gondolatait, és elnyomja a fojtogatási kényszerét.
– Kezdjük az elején, Theo – mondta Hermione határozottan, miközben előhúzott egy jegyzetfüzetet a táskájából. – Mit tudsz Flint rituáléiról?
Theo még mindig vigyorgott, de a szeme élesebbé vált, ahogy átváltott a komolyabb hangnemre.
– Oké, oké. Nem túl sokat, mert kerülni szoktam, mint a pestises furkászokat. Flint nem egyedül csinálja ezt az egészet. És hangsúlyozom, hogy én ilyesmin nem veszek részt, és ezeket az információkat csak elém szórta a szél – emelte fel a kezét a varázsló. – Van egy csoport mögötte, akik érdeklődnek az „ősi mágikus” rituálék iránt. Rémesen ártatlanok… Pár tagot ismerek. Általában eldugott helyeken találkoznak, régi kúriákban, erdők mélyén, ahol senki sem zavarhatja őket. Mint valami titkos klub.
Blaise befordult balra aztán közbeszólt:
– És miért érdeklik őket ezek a rituálék? Ez valami szektás hülyeség, vagy több van mögötte? Nagyon szívesen elbeszélgetnék velük.
Theo vállat vont.
– Egyesek szerint hatalomról van szó. Mások szerint valami egészen sötét célt szolgál ez az egész. De Flint… nos, ő mindig is megszállottja volt az ősi mágiának. Egy ideig a Minisztérium nyakára járt, hogy támogassák. Erről többet persze nem tudok.
– Szóval valami mást talált ki.
– Mondjuk így. Megszervezte ezt a csapatot, akik az társaságban toboroznak, legalábbis nagyrészt. A termékenységi rituálék pedig nemcsak arról szólnak, amire gondolnátok – folyatta Theo.
– Semmi szex? – kérdezte Blaise.
– Idióta… – horkantott fel a barnahajú varázsló. – Ezek nem erről szólnak. Persze van egy olyan része is, de abba ne menjünk bele. Úgy hallottam néhányan csalódtak is az egészben, mert paráználkodó orgiákra számítottak, erre csak valami fonnyadt zsályát égettek valami eldugott helyen. Aki meg ezt komolyan akarta… Én nem mondom, hogy nincs placebo hatás, de a bájitaloknak és a szakszerű mágikus gyógyítószemélyzetnek nagyon sikeressége van, mint szexelni a szabadban egy máglya mellett, hogy megfoganjon az utód. Nem mondom, hogy senkinek sem sikerülhetett, de nem ez volt a jellemző.
– Akkor már nem is érdekel. Egyelőre még hódolnék az élvezeteknek – jelentette ki mosolyogva a varázsló, majd a visszapillantótükrében találkozott a tekintete Hermionééval, akire rákacsintott.
– Ha orgiát akarsz akkor szervezz magadnak, Zabini. Ne Flint haverjait kérd meg.
– Talán meg is teszem, Nott.
– Csak engem ne hívj meg! Nem akarlak látni meztelenül – borzongott meg a varázsló. – Borzalmas törés lenne az életemben.
– Ühüm… Mert nekem nagyobb a farkam, mint neked…
– Srácok! – szólt rájuk Hermione. – Elég legyen ebből méreckedésből!
– Nyugodtan kimondhatod, hogy faszméregetés – szólalt meg egy mély sóhajjal Blaise, és olyan könnyedséggel, mintha azt mondaná az ég kék. – Támogató környezetben vagy. Sőt kimondottan örülök neki, ha egy ilyen erős, férfias, mardekárosokkal teli környezetben egy szókimondó nő is van a csapatban.
– Hogy lehetnek ők a barátaid? – morogta a boszorkány Dracónak, aki eddig hallgatagon dolgozta fel az információkat, és igyekezett a lényeget kiszűrni Theo szavaiból. Kissé vonakodva hagyta ezt abba, hogy Hermionéra figyeljen, aki már mondta is tovább. – Már régen kinyírtam volna őket vagy még rosszabb.
– Egyszer hagytam nekik, hogy mellém szegődjenek – vonta meg a vállát a varázsló, ami majdnem így is volt, bár inkább történt ez fordítva, mint így, ahogy ezt a lánynak most elmondta. – Azóta nem lehet őket levakarni. Rosszabbak, mint egy vérszopó mumus.
– Jajj, Hermione! Nehogy azt mond, hogy a Potter és Weasley jobb nálunk – nevetett fel Zabini. – Weasley annyira egyszerű, mint egy varázspálca mag nélkül.
– Mint egy bot? – kérdezte a lány elhúzott szájjal.
– Annyira nem akartam durva lenni – vigyorgott Blaise. – Potter meg… A hőskomplexusa zavarba ejtő. Mindketten jó aurorok, viszont barátnak… biztosan sokkal fárasztóbbak, mint mi hárman.
– Ebben nem vagyok biztos – sóhajtott Hermione.
– Én igen. De folytasd, Theo.
– Pont, amikor kezdett érdekes lenni a beszélgetés? – kérdezte Theo, majd felsóhajtott. – Na jó. Állítólag ezek a rituálék másra is felhasználhatóak. Bizonyos varázslatok felerősítésére. Persze ezek amolyan pletykák, és semmit sem bizonyítanak. Én személy szerint nem hiszek az ilyesmiben. De el tudom képzelni, hogy a Flint által toborozott emberek csak kontroll csoportok voltak egy kísérletben, amint ő talált ki. Gondolom pénz kellett neki.
– Neked sem kell a szomszédba menni elméletekért – sóhajtott Blaise. – Flint gazdag.
– Te a saját lóvédat használnád egy kétes kutatáshoz? Aminek valószínű semmilyen eredménye nincsen?
– Nem hiszem. Ha apám megtudná…
– Pontosan – bólogatott Nott. – A családi vagyont nem osztogatjuk csak úgy, feleslegesen. Flintnek van két gyereke.
– Közben már három – pontosított Blaise. – Két napja megszületett a fia.
– Aurora jól van? – kérdezte Draco.
– Jobban – mondta a férfi némi aggodalommal a hangjában. – Még mindig fél és aggódik, de legalább most már nincs egyedül. Flint anyját végül átengedték hozzá, és kapott egy házimanót is, hogy segítsen a gyerekkel.
– Ez már jobban hangzik, mint a korábbi állapot.
– Sajnálom szegényt – szólalt meg Theo. – Így már háromfelé oszlik a Flint vagyon. Szóval a kedves férjének jól meg kellett gondolnia, hogy mit csinál.
Draco homloka összeráncolódott, és végre újra Hermione felé fordult.
– A muglik tevékenysége is ezzel egybevág – szólalt meg végül Hermione. – A termékenységi és varázserő növelő rituálékat csináltak. Boszorkány porral szórták tele az otthonukat, amik elnyomják a mi mágiánkat. Amulettek, gyógynövények…
– …veszélyesebb növények – tette hozzá a társa. – Teák, kristályok, jóslás.
– Persze semmilyen mágikus dolgot nem találtunk, ami kimondottan veszélyes lehet.
– Flint valószínűleg tanulmányozta ezeket a rituálékat, aztán elkezdte diszkréten terjeszteni a varázsvilágban, hogy megtudja működnek-e – folytatta Draco. – Mit gondoltok?
– Van értelme – bólintott Blaise. – Ez jobban egybevág a kutatásával. És lehetett egy olyan befektető, aki megorrolt rá, aztán elkezdte csúnyán befeketíteni. De még mindig a muglikhoz köthető az elrablása.
– Hogyan tud egy mugli elrabolni egy varázslót? – kérdezte Nott. – Vagy legalább fogva tartani.
– Elvették a pálcáját.
– Jó, de képesek vagyunk néhány pálcanélküli varázslatra is – folytatta Theo. – Ezeket az alapokat minden gyerek megtanulja.
– Mire gondolsz? – kérdezte a boszorkány.
– Tudod, zárakat kinyitni, tüzet csinálni, jelzőfényeket fellőni. Alap varázslatok, amik mennek pálca nélkül is, de kell hozzá koncentráció.
– Értem.
– Neked nem tanítottak ilyesmi… Bocs, Hermione, elfelejtettem – szólalt meg Theo, majd halvány mosollyal hátra fordult. – Szívesen tartok neked különórákat.
Draco a fejét csóválta, és a nevetését egy orrvakarás mögé rejtette el. Remekül szórakozott Hermione összeszorított ajkait látva, de a boszorkány nem esett ki a szerepéből.
– Jó, akkor a legjobb forgatókönyv az, hogy a muglik rájöttek, hogy varázsló, aztán ezért rabolták el – mondta Hermione. – Valószínűleg eszméletlen állapotban volt, és most egy olyan helyen van, ahol nem tud mágiát használni, semmilyen mágiát… kivéve…
A boszorkány Dracóra nézett, aki csak bólintott egyet, hogy fejezze be a mondatot.
– Asztrális kivetülés.
– Mi van? – kérdezte Blaise. – Ez egy baromság. Trelawneynak sem sikerült, amikor erről beszélt… Merlinre, de vicces volt. Aztán eltört néhány teáscsészét, és nekiment az egyik asztalnak. Természetesen nem hagyta el a testét.
– Flint megjelent nekem többször is.
– Pajzán álmok?
– Dehogy! – ripakodott rá a boszorkány. – Megjelent előttem, és a segítségemet kérte.
– Lehet, hogy ezek csak álmok.
– Nem azok – erősítette meg Draco.
– Meg akarom próbálni, hogy kapcsolatba lépjek vele – szólalt meg Hermione.
– Mint gyógyító, ezt nagyon is ellenzem. Senki sem bizonyította, hogy ezeknek a kísérleteknek vannak eredményei. Hát hallottam, hogy a Minisztériumban a hallhatatlanoknak sikerült elérni eredményeket, de ezek csak félinformációk – fejezte be Theo. – Ne próbálkozz vele!
– Ne nézz így rám, Granger! – emelte fel a kezét Malfoy. – Én is ezt mondtam neked.
– Én sem támogatom – jelentette ki Blaise. – Olyasmit nem kellene csinálnunk, amiről nem tudjuk milyen hatása lehet. Hogy a francba jelent meg neked Flint? Dracót jobban ismeri, mint téged.
– Fogalmam sincs. Ez az egész ügy egy talány.
– Én nem értek a nyomozáshoz – vonta meg a vállát Theo. – És csak ennyit tudok erről, amit elmondtam. Sajnálom. Kutakodhatok, de szerintem az csak ártana nektek.
– Nem igazán lepett meg, hogy a varázsvilágban is vannak ezeknek az ügyleteknek nyomai. Egyértelmű nyomai. Szóval ez több, mint valami perverz hóbort, nem igaz? – kérdezte halkan a boszorkány, mintha már sejtené a választ.
Theo bólintott.
– Sokkal több. És ha Flint tényleg benne van, akkor valami nagyobb dolog készül. Olyasmi, ami akár a Minisztérium figyelmét is felkeltheti. Ez nem csak egy rosszalkodás tavaszköszöntőkor vagy egy mámorító orgia.
Hermione gyorsan jegyzetelt, majd felemelte a fejét. Kezdett kicsit rosszul lenni ettől az egész ügytől.
– Vannak nevek? Helyszínek? Bármi, ami közelebb visz minket hozzájuk szerinted?
Theo elgondolkodott, majd lassan bólintott.
– Talán. De ezért már két randi jár. Vagy legalább egy hosszabb beszélgetés, édeskettesben.
Draco mélyet sóhajtott, és dühösen morgott rá:
– Ha nem hagyod abba, tényleg elviszlek kihallgatásra. Ott aztán bőven lesz időt beszélgetni. Ez nekünk egyáltalán nem játék, érted? Ott rohadtunk egy megfigyelőállásban, ahol csak kapargatjuk a felszínt. Flintnek csak kihűlt nyomai vannak. Grangert pedig egy perverz gazember kinézte magának.
Blaise elfojtotta a nevetését, miközben Hermione fáradtan megrázta a fejét.
– Ez nem vicces, Zabini – mondta Draco.
– De az, ha belegondolsz. Egy olyan gazember, aki Hermionét nézte ki magának nem sok jóra számíthat. A mi kis boszorkányunk egy pálcacsapással kibelezné azt a rohadékot.
– Én ilyesmit nem csinálok – szólalt meg Granger auror, de a szája sarkában egy kis mosoly bujkált a bók hatására. – Csak, ha jó okom van rá.
– Emberek! – kiáltotta el magát Blaise, mindezt lehúzott ablak mellett tette. – Óvakodjatok a Granger boszorkánytól. Ha nagyon bosszús, akkor mindenkit a pálcája végére tűz.
– Őrült vagy…
– Egy picit.
– Csak folytasd, Theo. És ha tényleg hasznos lesz, amit mondasz… talán még egy kávét is kapsz érte – szólalt meg Draco.
– Kávét? Más nincs? Egy kicsit erősebbet is meginnék most. Elvégre megmentettem az életed. De segíthetnél, hogy Hermione randizzon velem.
– Granger nem árucikk. Szabad akarata van. Ha nem akar egy ilyen kreténnel randizni, én nem beszélem rá, hogy tegye meg – válaszolt a tejfölszőke mágus. – Ez ilyen egyszerű.
– Köszönjük Malfoy az értékes hozzászólást – fújt egyet Hermione.
– Melléd álltam, Granger.
– Hallottam a szarkazmust a hangodban, Malfoy.
– Így segítsek – nevetett fel Draco. – Sértő…
– Kérjünk egy áthelyezést? – kérdezte Blaise. – Én jobb lennék, mint Malfoy.
– Van még szabad ágy a Szent Mungóban az elmeosztályon? – kérdezte a boszorkány. – Mind a hármótokat oda fogom bezáratni.
– Engem miért? – tette fel a kérdést Draco. – Én nem szóltam egy szót sem. Nem nyaggattalak randiért.
– Mert te vagy a legrosszabb.
– Ez megkaptad, haver – kuncogott fel Blaise. – De fejezed már be, Nott, mert mindjárt megérkezünk, és akkor már nem akarom a károgásodat hallgatni.
Theo felnevetett, de végül magadóan bólintott.
– Rendben, rendben. Hol is tartottunk? Áh, megvan. Van egy régi kúria Sheffield közelében, amit gyakran használnak. Flint és a társai többször is ott találkoztak. Az egyik tagot úgy hívják, hogy Corvin Selwyn. A másik pedig egy nő, Livia Burke. Mindketten eléggé fanatikusak, és az „ősi tisztaság” eszméje iránt érdeklődnek.
Hermione gyorsan feljegyezte a neveket. Nem ismerte egyiküket sem annyira, hogy bármilyen ügy vagy hír eszébe jutott volna róluk korábbról. Roxfortos diákok voltak, de már jóval korábban végeztek mielőtt még bármilyen módon találkozhattak volna.
– Mit tudsz róluk? Mivel foglalkoznak? – kérdezte a boszorkány.
– Selwyn régi aranyvérű családból származik, de hivatalosan semmit sem csinál, és csak él a családi vagyonból. Hozzáteszem szerényen, mert sosem csinál bulikat. Burke viszont az egyik bájitalalapanyag-kereskedő cégnél dolgozik, bár ez csak unaloműzés neki, azt mondják nagyon ügyes bájitalmesternő.
– Majd én utánanézek, ha itt végeztünk – szólalt meg Blaise. – Talán tudnak valamit Flint eltűnéséről vagy bármit Flintről.
– Vagy legalábbis valami információjuk biztos lesz – sóhajtott Theo. – Valójában ők szervezik a találkozókat, és ők tartják a kapcsolatot a külföldi érdeklődőkkel is. Én legalábbis így hallottam.
Draco összeszorította az állkapcsát, és elkomorult.
– Külföldi érdeklődők? Ez kezd egyre jobb lenni. Komolyan mondom, hogy most már csak azért is meg kell Flintet találnunk, hogy ezt az egészet tisztázza.
Theo komoran bólintott.
– Igen. De nem igazán ismerem a külföldieket.
– Egyik se nő ezek szerint – pontosított Blaise készségesen.
– Pontosan haver. Engem nem érdekel néhány idióta faszi táncolása és kántálása a tűz körül.
Hermione és Draco egymásra néztek. A nyomozás sokkal bonyolultabbnak tűnt napról napra. Már nem tudták, hogy ez az ügy ezerféle szálat szétszórni előttük, és hogy melyiken kellett elindulniuk azt csak a vak szerencse határozta meg.
– Tudsz olyan kviblikről, akik részt vettek ezekben a rituálékban, hogy varázserőt szerezzenek maguknak? – kérdezte Draco. – Valamilyen kapcsolatot keresünk.
Theo arca egy pillanatra megfeszült, majd vállat vont.
– Hallottam pletykákat. Néhány kvibli állítólag hitt benne, hogy ezek a rituálék képesek valami „varázserőt” adni nekik. De hogy igaz-e? Nem tudom. Flint biztosan találékony, ha arról van szó, hogy manipuláljon másokat.
– Ezt nem alapozhatod arra, hogy téged kizárt a Mardekár kviddicscsapatából – sóhajtott Draco.
– Manipulálta Pitont, és sikerült neki – fújt egyet a férfi. – Ez nekem bőven elég.
Hermionénak eszébe jutott valami, aztán előhalászta a táskájából a mobilját, majd előkereste Robert Evans képét, és Theo felé nyújtotta.
– Ismered ezt a pasast?
– Nem – rázta meg a fejét a varázsló. – De van benne valami… nem is tudom.
– Valószínűleg ő felelős Flint elrablásáért.
– Sajnálom, drágám. Sosem láttam ezt a fickót – mondta Theo egy mély sóhajjal.
Hermione elhallgatott, majd az új információktól zsongó fejjel nézett ki az ablakon. Draco szintén a gondolataiba burkolózva nézett maga elé. Nem mintha sokkal előbbre jutottak volna… Évek óta nem járt az arisztokrata társaságok összejöveteleire, talán egyre vagy kettőre, ha nagyon megfenyegették vagy elcipelték, de annyi minden lekötötte, hogy fogalma sem volt arról, hogy mi történik ezekben a berkekben. Flint sok mindent titkolt, sokféle nyomott hajtott, amik nem álltak össze.
– Jó, akkor minden végiggondoltam. Ti ketten maradjatok továbbra is a muglikon – szólalt meg komor hangon Blaise. – Ez nem változtat az eredeti terven.
– Rendben – mondta Draco és Hermione egyszerre.
– Én ellenőrzöm ezt a két csókát, és Theóval kutakodunk egy kicsit a társaságba a rituálék után.
– És eljátszod a szeretőm szerepét? – kérdezte Theo vigyorogva. – Miért kellek neked én?
– Mert rád senki sem fog gyanakodni. Bejutsz mindenhova, mert nagy szád van. Én meg addig magamra öltök egy másik álcát. És eszembe ágában sincs a szeretődet játszani. Rendben? – tudakolta. Blaise.
– Jól van.
– Mindenről kérünk tájékoztatást – mondta Draco, Hermione pedig csak bólogatott. – Mit akartál mondani korábban a Mámoros Lótuszról?
– Módosított emlékek voltak – válaszolt a fekete hajú férfi, aztán mélyen felsóhajtott. – Valaki más volt, aki ott garázdálkodott, és Flintre akarta kenni azt is, ami igaz volt, azt is, ami nem. Persze még nem zártuk le teljesen az ügyet. Még keressük az elkövetőt.
– Hogy jöttél rá?
– Nem volt túl alapos – vonta meg a vállát az auror. – Olyan volt, mint aki kezdő a legilimenciában vagy nagyon gyorsan kellett eltűntetnie a nyomait. Szóval ez csak zsákutca volt, hogy eltöltsek egy csomó időt egy halom nő között.
– Borzalmas lehetett neked.
– Erőforrások pazarlása – fújta ki a levegőt Blaise. – Úszunk a munkában. Az egész testület.
– Ez szívás haver.
Az út hátralévő része egészen eseménytelenül telt. Theo és Blaise egymást túllicitálva meséltek a különféle kalandjaikról és hódításaikról a múlt nyárról, amivel szórakoztatták a közönséget. Draco közben hallgatott, vagy csak pár szavas válaszokat adott, és egyik barátja sem volt képes kihúzni belőle, hogy tavaly nyáron kivel töltötte az idejét. Az igazság az volt, hogy senkivel. Hermione pedig egy igencsak eseménytelen londoni vakációról számolt be, amit a lakásának felújításával telt. Erre a két mardekáros unalmasnak nevezte mindkettejüket.
Nem sokkal később a csapat megérkezett Tintagelbe. Az óceán felől érkező hűvös szél végigszántott a part menti dombokon, megtépázta a smaragzöld füvet, ami úgy hullámzott, mint a tenger. Miközben lassan leparkoltak a kis parkolóban a kocsiban utazó társaság feltűnően elcsendesedett.
Draco volt az, aki először kiszállt az autóból, és végignézett a tájon. Nem hitte, hogy ilyen gyorsan vissza kell jönnie ide. A szél belekapott hajába, és érezte, hogy egy kicsit fázik. Közben Hermione odament mellé, szorosabban összehúzta magán a kabátját, miközben Blaise és Theo is csatlakozott hozzájuk.
– Itt vagyunk – szólalt meg félhangosan Draco. – Lássuk, mit találunk.
– És hol kezdjünk főnök? – kérdezte Zabini.
– Először mugli…
– Nem tőled kérdeztem te kretén, hanem Granger aurortól.
– Mi va…
– Te túl vagy egy sérülésen, és éppen lábadozol. Ha az egód nem engedi, hogy a társad mondja meg mit tegyél…
– Jól vagyok – morogta Draco, majd felhajtott még egy fiola bájitalt, és leküzdötte a késztetést, hogy gyomorszájon vágja a barátját. – És Granger, tiéd a terep. Mit tegyünk?
– Igen, főnök. Mit tegyünk.
– Nem vagyok főnök. Ne hívjatok így.
– Bocs, főnök – szólalt meg Blaise és Theo egyszerre.
– Kretének… Először mugli mentesítsünk. Mindenki használja a legjobb tudását, tereljük őket a vár felé, és feledkezzenek el a barlangról. Legalább két óránk legyen maximum erre az akcióra. A bejárattól nem messze van egy hely, ahonnan hoppanálunk a barlang bejárata előtti területre. Vigyázzatok, mert sziklás a talaj. Felhúzunk néhány védőbűbájt. Horgony varázslattal összekötjük magunkat, aztán mi ketten Malfoyjal visszamegyünk a barlangba. Közben igyekezzünk fenntartani apályt, hogy ne öntse el a víz a barlangot. Kihagytam valamit?
– Aha – szólt Zabini. – Azt, hogy mindezt cuki piros bikiniben fogod megcsinálni.
Hermione csak segélykérőn nézett Dracóra, aki csak zsebre tette a kezét.
– Nem éri meg az Azkabant – szólalt meg a férfi.
– Igaz – válaszolt a lány.
Aztán a csapat csendben, kérdés nélkül kezdett dolgozni. Mindenki pontosan végezte a feladatát, és most nem volt helye felesleges szavaknak. Gyorsan és hatékonyan terelték el a muglik figyelmét, mintha csak egy tökéletesen összehangolt gépezet lettek volna. Hermione folyamatosan figyelte a három mardekárost, akik a hebrencs természetük ellenére nagyon is hatékonyak voltak, még Theo is kitett magáért, aki nem az aurorok sorait erősítette. Most nem terelték el egymás figyelmét ugratásokkal vagy viccekkel. Miután megbizonyosodtak arról, hogy senki sem zavarhatja őket, a kijelölt ponthoz hoppanáltak.
A barlang bejárata előtti területre érkezve feszültség ülte meg a levegőt.
– Valami nagyobbra számítottam – szólalt meg Theo. – Ez lehetett egykor Merlin barlangja? Kis igényei voltak ezek szerint.
– Ekkora varázsló ilyen kicsi balandban – fújt egyet Blaise. – Én biztosan kibővítettem volna.
– A tértágító bűbájt csak később fedezték fel, az…
– Köszi, Granger, de nem kell a mágiatörténelem óra. Eleget aludtam a suliban – vigyorgott rá Zabini auror.
– Ti mind aludtatok?
– Igen – válaszolták egyszerre a mardekárosok.
– Szörnyűek vagytok – mondta nekik Hermione. – Sokat elmulasztottatok.
– Biztosan – bólogatott Theo.
– Tettem rosszabbat is – folytatta Blaise.
– Azóta sem aludtam olyan jót – vigyorgott Draco.
– Szemtelenül puskáztunk – nevetett fel Theo.
– De mennyire – szólalt meg a másik kettő.
A sós szellő az arcukba csapott. A sziklák élesen, fenyegetően magasodtak előttük, és a tenger morajlása tompa, fenyegető zúgásként visszhangzott. Blaise és Theo gyorsan körbenéztek, majd különféle védőbűbájokat húztak fel, miközben Hermione és Draco a másik oldalon az tenger vízét szorította vissza. A hullámok lassan hátráltak, csupasz sziklafelszínt hagyva maguk után, amelyen sötét, nyálkás moszatok kapaszkodtak meg.
A homok nedves volt, minden lépésük meglátszott rajta. A szél süvítése mintha baljós suttogásokat hordozott volna magával, régi, elfeledett történetek töredékeit, amelyek a barlang mélyéből törtek elő, vagy csak egyszerűen a közelgő vihar előjelei voltak, ami nemsokára elérte a partot is.
Hermione összehúzta a kabátot magán, majd az eget kémlelte. A levegő hűvös volt, sós és nehéz, átszőve a tenger végtelen, nyugtalan jelenlétével. A homályban rejtőző barlang sötét szája úgy tátongott előttük, mintha valami ismeretlen veszély leselkedne odabent. De a lány nem félt, inkább csak kíváncsi volt. Az új felfedezés izgalma ott kavargott a vérében.
Draco kifejezéstelen arccal varázsolt. Nem figyelt semmi másra, csak arra, hogy a gátbűbáj a legtovább tartson. Érezte az elcsigázottságot, de nem szólt egy szót sem. A gondolatai még mindig a korábban történt eseményekhez fordultak vissza. Még mindig nem tudta pontosan, hogy mit is látott és mit is tapasztalt. Ez pedig jobban megőrjítette, mint eddig bármi.
– Meddig fogja bírni a varázslat szerinted? – kérdezte a boszorkány, amivel magára vonta a férfi figyelmét.
Az auror a lány felé fordult, kisimította a tejfölszőke tincseit az arcából, majd távolra a horizont felé nézett.
– Háromnegyed órát körülbelül – válaszolta Draco egykedvűen, aztán még egy utolsó pálcacsapást irányított a víz felé. – Ha szerencsénk van, és nem jön a vihar hamarabb. Akkor az erős hullámzás tönkre teheti a bűbájt.
– Jó, annyi idő elég szerintem. Hacsak nem találunk valami nagyon durvát odabent.
– Tegyél magadra buborékfej bűbájt – javasolta a varázsló. – Nem akarok kockáztatni.
– Rendben – egyezett bele Hermione. – Felkészültünk.
– Granger?
– Hmm?
– Komolyan elkábítottál volna, hogy egyedül végigcsináld ezt? – kérdezte az auror szórakozott mosollyal.
– Te is megtetted volna, ha velem történik ez – vigyorodott el az aurorboszorkány. – Szörnyen néztél ki.
– Bárhogy is legyen – szólalt meg a varázsló. – Ha mindketten kidőlünk legalább az vígasztal, hogy mellettem fogsz feküdni.
– Furcsa dolgok vígasztalnak, Malfoy – fújt egyet a boszorkány, majd eltette a pálcáját. – De induljunk ki abból, hogy egyikünk sem kerül bajba.
– Vagy eleve esélyünk sem lesz. Nott és Zabini összevesznek rajta, hogy melyikünk lélegeztessen szájból szájba, engem meg hagynak eleve megfulladni. Tényleg nem túl jók ezek a kilátások.
– Jaj, Malfoy… Inkább koncentráljunk erre a barlangra, rendben?
– Mindjárt el is mondom az elméletemet Theónak és Blaise-nek.
– Az istenekre, Merlinre és bármi, ami még neked szent, ne csináld! – kérte a lány. – Már bőven elszívták mára az erőm.
– És még el sem jutottunk a szüleimhez – sóhajtott Draco. – Az élvezetek netovábbja lesz.
– Talán ők nem viselkednek így.
– Ők máshogy fognak viselkedni.
– Jöhet a horgony varázslat? – szólalt meg félhangosan Hermione.
– Összeszedem a fiúkat, aztán mehet.
Miután Theo és Blaise is megérkezett elkezdték a bűbájt. Volt egy kis vita, hogy ki melyik aurort kösse magához. Végül galleon feldobással Theo nyerte Hermionét, aki lelkesen kötötte magához a boszorkányt. Zabini már cseppet sem volt ennyire lelkes, de azért egy csábos mosollyal Dracóra nézett, akinek csak egy szemforgatásra futotta válaszul. A varázslat fonalai finoman összekapcsolták a rögtönzött párokat, és láthatatlan kötelékként feszülve közöttük, ami szorosan tartott.
– Aztán semmi rosszalkodás a barlangban – vigyorgott Blaise. – Nem akarjuk, hogy minket is magatokkal rántsatok.
– Ti csak figyeljetek, hogy egyikünk se fulladjon meg odabent – javasolta a tejfölszőke mágus. – Nem akarok még idő előtt a túlvilágra kerülni.
– Jó, jó. Persze. Menjetek már!
Draco biccentett, majd Hermionéra nézett.
– Készen állsz? – kérdezte.
Hermione bólintott, majd egy utolsó pillantást vetett a csapatra.
– Csináljuk.
Aztán Dracóval együtt elindultak a barlang felé, ami sötéten tátongott előttük. Nem kellett sokáig menniük, mire beértek. A víz halk csobogása és a kőfalak hideg lehelete kísérte őket, miközben egyre mélyebbre hatoltak a szabálytalan sziklák között, amiket a tenger és az idő koptatott meg. Hermione kíváncsian nézett körbe, de első ránézésre semmi szokatlant nem fedezett fel.
A barlang belseje sötét és nyirkos volt, enyhe alga szagot árasztott, ami kicsit irritálta a boszorkány és a varázsló orrát. A pálcájuk fénye halványan megvilágította a durva sziklafelületeket, melyeket időnként különös, ősi rúnák karcolatai törtek meg. Gondos kezek készítették, szinte lehetetlen volt őket meglátni, de két aurornak ez nem okozott gondot, őt tudták, hogy mit keressenek.
– Nézd! – szólalt meg a boszorkány, amikor egy kicsit közelebb ment, és jobban megvilágította a véseteket.
– Ezt nem láttam korábban, vagy nem is tudom – szabadkozott Draco. – Kicsit megkopott a rúnaismeret tudásom, de szerintem azt jelenti, hogy húzz el innen, mert megdöglesz, vagy tévedek?
– Szabadfordításban – bólogatott Hermione, és elmosolyodott. – Én még azt tenném hozzá, hogy ne nyúlj semmihez, mi nem a tiéd, mert átkot kapsz érte.
– Ki akarna innen bármit is ellopni? Itt nincs más csak kövek, homok…
– Ott, ahol… a forrás… körforgás – idézte fel a boszorkány Flint mondatait, aztán közelebb lépett a sziklákba karcolt rúnákhoz. Egy erősebb Lumosszal megvilágította őket. – Nézd ezt a rúnát?
– Forrás?
– Aha – mondta a boszorkány, aztán közelebb ment, hogy rákoppintson. – Erről beszélhetett Flint.
– Szóval te csak így rákoppintasz.
– Ha nem próbáljuk nem tudjuk meg – vonta meg a vállát Hermione. – Lehet, hogy Flint itt raboskodik valahol, csak varázslattal elrejtették valahol a barlangban.
– Kétlem, hogy ez ilyen könnyű lenne – sóhajtott a varázsló.
A rúna felizzott Hermione pálcájának értintésétől, majd amilyen gyorsan megtörtént, olyan gyorsan ki is aludt a vörös fényt. Éles, huzatos légáramlat csapott az arcukba valahonnan bentről, majd sziklák hangját hallották, aztán minden megint elcsendesedett. Túl sötét volt, hogy bármit is lássanak a barlang belsőbb részeinél. Csend lett. A levegőben enyhe, sós illat keveredett valami fémes, rozsdás illattal. A barlang mélyéről halk visszhangként érkezett egy-egy vízcsepp koppanása, s minden lépésük vagy pusztán a mozgásuk nesze ijesztően hangosnak tűnt a barlang hallgatásában.
– Nem történt semmit – sóhajtott fel Hermione. – Francba, menjünk akkor beljebb. Hol találtad azt az unikornisszőrt?
– Egy kicsit beljebb – válaszolta a varázsló, majd mindent alaposan körbenézett. Valami nem stimmelt. Ugyanazok a kövek, sziklák, de valahogy mégsem volt minden olyan, mint amikor először járt itt. Nem érezte azt a varázslatot. Még a visszhangját sem… Különös és egyszerre baljóslatú volt az egész.
– Láttad Merlin képét? – szakította félbe a varázsló elmélkedését a boszorkány.
– Őszintén? – szólalt meg Draco félhangosan. – Nem emlékszem. Olyan… homályos minden.
– Az útikönyv szerint majdnem teljesen belül lesz. De azt hittem, hogy ez a barlang kisebb.
– Furcsa – válaszolta a férfi.
A talaj egyenetlen volt, néhol csúszós az apró vízfolyásoktól, amelyek vékony csíkokban kanyarogtak a kövek között. Hermione óvatosan lépkedett, miközben Dracóval időnként összenéztek, mintha némán erősítenék meg egymást. A barlang falain néha mintha árnyékok suhantak volna végig, de lehet, hogy csak a Lumosuk fényjátékai voltak.
Ahogy egyre beljebb hatoltak, a barlang kiszélesedett, feltárva egy nagyobb üreget, ahol a mennyezet magasan ívelt boltívet formált.
– Erre nem egészen így emlékszem – mondta Draco. – Nagyon nem.
Itt a falakon még több rúnát fedeztek fel, némelyik halványan izzott, mintha még mindig őrizné valami régi, elfeledett varázslat emlékét. A középen egy kőből faragott oltár állt, amelyet sötét, megszáradt foltok borítottak – mintha valami áldozati szertartás helyszíne lett volna valaha.
– Mi a fene ez?
– Nem tudom, de ne nyúlj hozzá.
– Nem akartam – szólalt meg Hermione, majd az ajkába harapva körbenézett. – Legalábbis addig nem, amíg nem ellenőriztük nincs-e valami csapda körülötte.
– Amilyen szerencsénk van, akkor biztosan több is lehet – morogta a férfi.
– Ez… nagyon ősi.
– Ez nagyon nem volt itt, amikor korábban bejöttem ide – jelentette ki a tejfölszőke auror. – És nem hiszem, hogy a muglik ezt láthatták valaha is.
– Hiszek neked. Ez a hely teljesen száraz. – Hermione néhány varázslattal ellenőrizte a termet. – Ez nagyon is mágikus. Víztaszító bűbájok vannak mindenhol. Ez valami áldozati oltár lehetett.
– Talán. Mindenesetre különös.
– Nagyon is.
– Homenum Revelio – mondta ki a varázsigét Draco. – Nincs itt senki sem. Igazán semmi. Csak mi vagyunk itt.
Ahogy ezt kimondta a fejük felett megmozdult a plafon, és vele együtt az egész barlang is. A két auror egyensúlya megingott, ahogy próbáltak talpon maradni. A sziklák átrendeződtek, hatalmas robajjal mozgásba lendültek, mintha valamiféle varázslat aktiválódott volna. Az egész barlangból különös morgásszerű hang hallatszott, mintha az egész be akarna omlani.
Draco ösztönösen a boszorkányhoz lépett, majd egy erőteljes rántással a másik falhoz húzta Hermionét, hogy elkerüljék a leomló köveket és apró darabokat egy Protegót varázsolt maguk köré, amit a boszorkány megerősített a saját pajzsbűbájával. Összebújva figyelték, ahogy mindenfelől apró szikladarabok estek le, és reng a talpuk alatt a talaj. Draco szorosan ölelte magához Hermionét, aki önkéntelenül is hozzásimult.
– Nem tudok innen hoppanálni – szólalt meg a lány. – Valami blokkolja a mágiámat.
– Francba, én sem – morogta Draco. – Fedezékbe kell vonulunk. Mert ez az egész ránkomlik.
– Induljunk kifelé.
– Rendben.
A remegés és a sziklák potyogása hirtelen varázsütésre megszűnt. Minden egy pillanatra elcsendesedett. Draco és Hermione értetlenül néztek egymásra. Ziháltak, és már éppen elindultak volna kifelé, amikor mindketten felnéztek a plafonra. Egy férfi többszörösége nagyított arca rajzoldódott ki a kövek, sziklák és kavicsok közül, akár egy durvára faragott arckép. Az alak mozgott a helyén, majd amikor kinyitotta a hatalmas jégkék szemét és kitátotta a száját, jéghideg levegőt fújt ki a két aurorra.
Mennydörgő hangon szólalt meg:
– Ki zavarta meg az álmomat?
– Bassza meg – szólalt meg Draco félhangosan.
hozzászólások: 4
feltöltötte:Nyx | 2025. Feb. 14.
by Móki @ 2025 Feb 21
Szia! Nemrég találtam meg az oldaladat, nagyon tetszik! 😊 Nagyon jól írsz, hihetetlen, hogy ennyire ki tudod egészíteni a HP világát.
Imádom ezt a történetet, nagyon tetszik ez a felállás, hogy mindketten aurorok. És az is nagyon jó, hogy Hermione nem egy elesett, megmentésre váró kislány, hanem egyenlőek Malfoy-jal.
Szóval minden elismerésem a Tiéd, csak így tovább, nagyon várom a folytatást! 😊
Imádom ezt a történetet, nagyon tetszik ez a felállás, hogy mindketten aurorok. És az is nagyon jó, hogy Hermione nem egy elesett, megmentésre váró kislány, hanem egyenlőek Malfoy-jal.
Szóval minden elismerésem a Tiéd, csak így tovább, nagyon várom a folytatást! 😊
by Nyx @ 2025 Feb 23
Szia,
De örülök!
Annyira aranyos vagy! Köszönöm szépen a kedves szavaidat. Úgy örülök, hogy tetszik ez a történet. Én is szeretem írni. Szuper Ez volt a célom, hogy mindketten egyenrangú félként jelenjenek meg. Annyira köszönöm még egyszer! Mindig annyira jó, hogy másoknak is tetszenek a történeteim.
De örülök!
Annyira aranyos vagy! Köszönöm szépen a kedves szavaidat. Úgy örülök, hogy tetszik ez a történet. Én is szeretem írni. Szuper Ez volt a célom, hogy mindketten egyenrangú félként jelenjenek meg. Annyira köszönöm még egyszer! Mindig annyira jó, hogy másoknak is tetszenek a történeteim. by Aglent @ 2025 Mar 13
Szia!
Sikerült behoznom a lemaradást ennél a sztorinál. Vissza kellett olvasnom 2 fejezetet, mert nem emlékeztem, mi történt "tegnap". Aztán jöhetett az 5 új fejezet. Jó volt így egyben olvasni. Remélem, hamar jön a folytatás.
A történet nagyon tetszik. Szeretem, amikor van valami rejtélyes (bűn)ügy, ami után nyomoznak és amin én is agyalhatok. És ebben a történetben extrán rejtélyes az ügy. Sokat gondolkodtam, mit akarhatnak a muglik Emma babájával. Mert nagyon érdeklődnek iránta. Azt tudjuk, hogy egyik párnak sincs gyereke. Egy otthonszülés során simán elrabolhatnák a babát, már ha létezne. Viszont ha a gyerek kell nekik, akkor miért akarják megmérgrzni azokkal a teákkal? Lehet, úgy gondolják, ha nekik nincs, másnak se legyen. Arra is gondoltam, hogy majd azt akarják, hogy Emma szülje neg az ő gyereküket (vagyis Robertét). Áh, túl sokat agyalok ezen. De majd kiderül.
Ez a Robert nagyon gonosz lehet. Kíváncsi vagyok, mi fog kiderülni róla.
Flintről remélem, nem derül ki, hogy nagyon sáros. Sajnálnám a családját, ha az Azkabanba kerülne. Azt nem értem, hogy miért Hermionénak jelenik meg ezzel az asztrális kivetüléssel? Hisz nem is ismerik egymást igazából. Illetve Flint honnan tudja, hogy a boszorkány keresi őt? Látom, ezt a kérdést már Zambini is feltette. Kíváncsi vagyok, mi lesz rá a magyarázat.
Szerintem a miniszter is pénzelte Flint kutatását, mert persze neki is kell az ősi erő/hatalom. Most meg de kínos, hogy elrabolták és ki fog derülni a dolog.
Szegény Hermione meg lett "áldva" ezzel a 3 mardekárossal, akik nem tesznek semmit önzetlenül. :) És még nincs vége a hétvégénk. Mi vár rá a Malfoy kúriában? Bár van egy olyan gyanúm, hogy Luciussal egész jól ki fog jönni.
Jaj, már nagyon vártam, hogy Lucius telefonáljon. Kicsit csalódott voltam, mert nagyobb döbbenetet vártam Hermionetól. (APÁDNAK TELEFONJA VAN???) De láthatóan az új infók eltereltéka figyelmét.
Hm, kicsit homályosak az emlékeim a régebbi fejezetekről, illetve könnyen összekeverek dolgokat más sztorikból. De tisztára abban voltam, hogy Draco tudja használni a telefont. Arra emlékszem, hogy az apjáéba ő pötyögte be a saját számát. Ezért meglepődtem, hogy még sose telefonált. Vagy csak sms-t tud küldeni?
És akkor a párosról: örülök, hogy végre túljutottunk az óvodás civakodós részeken és most már nagyobb összhangban, profi aurorokként vetik bele magukat a nyomozásba. Bár úgy láttam, ehhez kellett egy-két kisebb trauma mindkettőjüknek. A piacos rész aranyos volt. Én is szeretem a nagy vásárokat, csak anyum ne legyen a közelben, mert nem enged venni semmit. :)
Azt nem értem, Hermione hogy lopta el azt a medált, amikor előtte írtad, hogy visszatette az asztalra. ("Kár, pedig olyan szép idő van egy kis nézelődéshez – mondta Hermione kissé feszült mosollyal, visszahelyezve a kristályt az asztalra.")
Érdekes, amikor Draco egyedül ment be a barlangba, milyen nagy hatással volt rá a mágia, amikor meg együtt mentek, nem érzett semmit. Vajon miért?
Muglik is bemehetnek a barlangba, miközben bármikor elöntheti a víz? Nem veszélyes ez?
Miután Hermione hozzáért a rúnához, azt mondta, nem történt semmi. Hát, én a hangok alapján nem így gondoltam. Szerintem akkor változott meg a barlang belseje, hisz a korábbi kőmedence helyett most az oltárt találták.
Na, megtalálták Merlin képét, ami beszél is! Micsoda meglepetés! Na jó, nem. :) Én a beszélő koponya után már semmin nem lepődök meg.
Remélem, hamar jön a folytatás. Nem ér így félbehagyni. :)
Kérlek, ne mondj el semmit előre! Csak leírtam, mit gondolok, mik jutottak eszembe.
Sikerült behoznom a lemaradást ennél a sztorinál. Vissza kellett olvasnom 2 fejezetet, mert nem emlékeztem, mi történt "tegnap". Aztán jöhetett az 5 új fejezet. Jó volt így egyben olvasni. Remélem, hamar jön a folytatás.
A történet nagyon tetszik. Szeretem, amikor van valami rejtélyes (bűn)ügy, ami után nyomoznak és amin én is agyalhatok. És ebben a történetben extrán rejtélyes az ügy. Sokat gondolkodtam, mit akarhatnak a muglik Emma babájával. Mert nagyon érdeklődnek iránta. Azt tudjuk, hogy egyik párnak sincs gyereke. Egy otthonszülés során simán elrabolhatnák a babát, már ha létezne. Viszont ha a gyerek kell nekik, akkor miért akarják megmérgrzni azokkal a teákkal? Lehet, úgy gondolják, ha nekik nincs, másnak se legyen. Arra is gondoltam, hogy majd azt akarják, hogy Emma szülje neg az ő gyereküket (vagyis Robertét). Áh, túl sokat agyalok ezen. De majd kiderül.
Ez a Robert nagyon gonosz lehet. Kíváncsi vagyok, mi fog kiderülni róla.
Flintről remélem, nem derül ki, hogy nagyon sáros. Sajnálnám a családját, ha az Azkabanba kerülne. Azt nem értem, hogy miért Hermionénak jelenik meg ezzel az asztrális kivetüléssel? Hisz nem is ismerik egymást igazából. Illetve Flint honnan tudja, hogy a boszorkány keresi őt? Látom, ezt a kérdést már Zambini is feltette. Kíváncsi vagyok, mi lesz rá a magyarázat.
Szerintem a miniszter is pénzelte Flint kutatását, mert persze neki is kell az ősi erő/hatalom. Most meg de kínos, hogy elrabolták és ki fog derülni a dolog.
Szegény Hermione meg lett "áldva" ezzel a 3 mardekárossal, akik nem tesznek semmit önzetlenül. :) És még nincs vége a hétvégénk. Mi vár rá a Malfoy kúriában? Bár van egy olyan gyanúm, hogy Luciussal egész jól ki fog jönni.
Jaj, már nagyon vártam, hogy Lucius telefonáljon. Kicsit csalódott voltam, mert nagyobb döbbenetet vártam Hermionetól. (APÁDNAK TELEFONJA VAN???) De láthatóan az új infók eltereltéka figyelmét.
Hm, kicsit homályosak az emlékeim a régebbi fejezetekről, illetve könnyen összekeverek dolgokat más sztorikból. De tisztára abban voltam, hogy Draco tudja használni a telefont. Arra emlékszem, hogy az apjáéba ő pötyögte be a saját számát. Ezért meglepődtem, hogy még sose telefonált. Vagy csak sms-t tud küldeni?
És akkor a párosról: örülök, hogy végre túljutottunk az óvodás civakodós részeken és most már nagyobb összhangban, profi aurorokként vetik bele magukat a nyomozásba. Bár úgy láttam, ehhez kellett egy-két kisebb trauma mindkettőjüknek. A piacos rész aranyos volt. Én is szeretem a nagy vásárokat, csak anyum ne legyen a közelben, mert nem enged venni semmit. :)
Azt nem értem, Hermione hogy lopta el azt a medált, amikor előtte írtad, hogy visszatette az asztalra. ("Kár, pedig olyan szép idő van egy kis nézelődéshez – mondta Hermione kissé feszült mosollyal, visszahelyezve a kristályt az asztalra.")
Érdekes, amikor Draco egyedül ment be a barlangba, milyen nagy hatással volt rá a mágia, amikor meg együtt mentek, nem érzett semmit. Vajon miért?
Muglik is bemehetnek a barlangba, miközben bármikor elöntheti a víz? Nem veszélyes ez?
Miután Hermione hozzáért a rúnához, azt mondta, nem történt semmi. Hát, én a hangok alapján nem így gondoltam. Szerintem akkor változott meg a barlang belseje, hisz a korábbi kőmedence helyett most az oltárt találták.
Na, megtalálták Merlin képét, ami beszél is! Micsoda meglepetés! Na jó, nem. :) Én a beszélő koponya után már semmin nem lepődök meg.
Remélem, hamar jön a folytatás. Nem ér így félbehagyni. :)
Kérlek, ne mondj el semmit előre! Csak leírtam, mit gondolok, mik jutottak eszembe.
by Nyx @ 2025 Mar 14
Szia, Jajj, de örültem a hosszú kritikádnak. Hát nem tudom majd mennyire leszek furmányos azzal, amit kitaláltam, de majd meglátjuk. Emma, a baba és a mugli banyák ügye, majd a Kék hold című fejezetben fog jobban kiderülni. Draco hozza majd az infót. Addig kb 4 vagy 5 fejezet lesz még.
Uhh igen, Robert egy igazi pszichopata barom. Ezen nincs mit titkolni. Hermione nem véletlen annyira frusztrált a közelében.
A három mardekáros még jönni fognak így együtt, hogy tovább idegesítsék Hermionét, bár Draco azért kevésbé fog csatlakozni ebbe a misszióba.
Flintről is hamarosan fognak még kiderülni dolgok. Lucius kiderített pár dolgot, ami majd tisztázni fog ezt-azt. Aztán majd meglátjuk kinek esedékes az az Azkaban.
Igen, Hermionénak eléggé elterelődött a figyelme a telefonálásnál, azért is nem döbbent meg jobban, inkább lekötötte, hogy Dracón szórakozzon. Bár lehet, hogy Draco után semmin sem lepődik meg Malfoyékkal kapcsolatban, de az is lehet, hogy én magam siklottam el felette. Draco egyébként sosem telefonált még, mert egyszerűen nem volt kit felhívnia. A parancsnokságon a többiek nem igazán hajlandók ilyesmit használni, ő az elvét érti, SMS-ezni, netezni és GPS-t használni tud, de legelőször Luciusszal beszélt.
Igen-igen, kellett nekik egy-két trauma, hogy össze tudjanak csiszolódni. Az elején nagyon gyerekesen viselkedtek, mint két kiskamasz, de ezt nem lehet csinálni egy akcióban. Nem mondom, hogy nem fognak még összecsapni és veszekedni, viszont ez már más hangvételű lesz.
Jajjj én is nagyon szeretem a vásárokat és a piacokat! Annyira jó elnézegetni, elbóklászni. Ohh a medálnak lesz majd jelentősége. Annyit mondok, hogy Hermione rosszul tudja.
Draco és a barlang majd még ki fog derülni, nem lesz egy akkora meglepetés, de én így képzelem el.
Merlin barlangjába általában apálykor lehet csak bemenni, mert dagály idején majdnem teljesen elönti a víz. Akinek a beszámolóját olvastam róla, ő azt írta, hogy nem akarta megvárni az apályt, és derékig érő vízben sétált be a barlangba. Személy szerint én veszélyesnek tartom ilyenkor bemenni, azért a hullámzás biztos problémát okoz. De annak nem néztem utána, hogy milyen időközönként van apály és dagály. Viszont biztosan rövidebbre vettem az intervallumot, mint az a valóságban lenne. ChatGPT szerint 6 óránként váltakozik. Úgyhogy ezt benéztem
Igen, Hermione egy kicsit elkapkodta a kijelentését. Kellett a barlangnak is egy kis idő, mire át tudott alakulni.
Igen, igen, tudom!! Nem valami eredeti ötlet. De a barlangban látni lehet Merlin arcképét, még a muglik számára is. Jó ötletnek tűnt, ha beszélni is kezd
Nemsokára jövök a következő fejezettel, és folytatjuk a történetet. Köszönöm szépen!
Uhh igen, Robert egy igazi pszichopata barom. Ezen nincs mit titkolni. Hermione nem véletlen annyira frusztrált a közelében.
A három mardekáros még jönni fognak így együtt, hogy tovább idegesítsék Hermionét, bár Draco azért kevésbé fog csatlakozni ebbe a misszióba.
Flintről is hamarosan fognak még kiderülni dolgok. Lucius kiderített pár dolgot, ami majd tisztázni fog ezt-azt. Aztán majd meglátjuk kinek esedékes az az Azkaban.
Igen, Hermionénak eléggé elterelődött a figyelme a telefonálásnál, azért is nem döbbent meg jobban, inkább lekötötte, hogy Dracón szórakozzon. Bár lehet, hogy Draco után semmin sem lepődik meg Malfoyékkal kapcsolatban, de az is lehet, hogy én magam siklottam el felette. Draco egyébként sosem telefonált még, mert egyszerűen nem volt kit felhívnia. A parancsnokságon a többiek nem igazán hajlandók ilyesmit használni, ő az elvét érti, SMS-ezni, netezni és GPS-t használni tud, de legelőször Luciusszal beszélt.
Igen-igen, kellett nekik egy-két trauma, hogy össze tudjanak csiszolódni. Az elején nagyon gyerekesen viselkedtek, mint két kiskamasz, de ezt nem lehet csinálni egy akcióban. Nem mondom, hogy nem fognak még összecsapni és veszekedni, viszont ez már más hangvételű lesz.
Jajjj én is nagyon szeretem a vásárokat és a piacokat! Annyira jó elnézegetni, elbóklászni. Ohh a medálnak lesz majd jelentősége. Annyit mondok, hogy Hermione rosszul tudja.
Draco és a barlang majd még ki fog derülni, nem lesz egy akkora meglepetés, de én így képzelem el.
Merlin barlangjába általában apálykor lehet csak bemenni, mert dagály idején majdnem teljesen elönti a víz. Akinek a beszámolóját olvastam róla, ő azt írta, hogy nem akarta megvárni az apályt, és derékig érő vízben sétált be a barlangba. Személy szerint én veszélyesnek tartom ilyenkor bemenni, azért a hullámzás biztos problémát okoz. De annak nem néztem utána, hogy milyen időközönként van apály és dagály. Viszont biztosan rövidebbre vettem az intervallumot, mint az a valóságban lenne. ChatGPT szerint 6 óránként váltakozik. Úgyhogy ezt benéztem
Igen, Hermione egy kicsit elkapkodta a kijelentését. Kellett a barlangnak is egy kis idő, mire át tudott alakulni.
Igen, igen, tudom!! Nem valami eredeti ötlet. De a barlangban látni lehet Merlin arcképét, még a muglik számára is. Jó ötletnek tűnt, ha beszélni is kezd Nemsokára jövök a következő fejezettel, és folytatjuk a történetet. Köszönöm szépen!
| név: | Remember me |
| e-mail: | (optional) |
| Smile: |       |
| Captcha | |
Powered by CuteNews