12. fejezet
A srác Bulgáriából jött

Perselus Piton

– Kérsz egy italt, Perselus? – Rodolphus előbukkant a kandallóból, egy arany serleget lóbálva, és nagyon elégedettnek látszott. Ez a jó hangulat hamar elszállt, amikor észrevette, hogy Minerva mellette ül. – Ó, elnézést. Nem akartam félbeszakítani.

Minerva összeszorította az ajkát.
– Rodolphus – mondta röviden.

Perselus megértette a boszorkány hidegségét, Minerva jó barátságban volt Alice és Frank Longbottommal, és bár Rodolphus valójában nem mondta el azokat a varázslatokat, amelyek az őrületbe kergették őket, jelen volt, és nem tett semmit, hogy megakadályozza. Talán még bátorította és élvezte is, akkoriban Rodolphus még más ember volt.

– Megkaptad – motyogta Perselus, ellenállva a késztetésnek, hogy megvakarja a bőrét, ahogy a sötét mágia átjárta. Tollal eltávolította a serleget Rodolphus ujjának végéről. Ha valamit megtanított neki Albus, az az volt, hogy egy horcruxhoz hozzányúlni nem jó ötlet. Erre már többször figyelmeztette Rodolphust.

A férfi halálvágyó.

– Tekintettel az oldalába vésett borzra, azt hiszem, nyugodtan feltételezhetjük, hogy ez Hugrabug Helga serlege – mondta Minerva röviden, miközben éles szeme végigjárta a csésze felületét.

– Igen, ezt nyugodtan feltételezhetjük – értett egyet Perselus. – El kell vinnünk Potterhez, hogy elpusztíthassuk. Rodolphus, oda tudnád adni ezt Narcisszának? Ő tudni fogja, hogyan kell eljuttatni. – Kibővített egy darab pergament, és gondosan belecsomagolta a kupát, mielőtt visszaadta Rodolphusnak.

– Emlékezz, mit mondtunk a különleges ereklyék megérintéséről – szólt Perselus élesen.

– Honnan tudja Narcissa, hogyan léphet kapcsolatba Potterrel? – kérdezte Rodolphus. – Nincs vissza Grimmauld térre, a Sötét Nagyúrnak még mindig vannak emberei, akik figyelik azt.

– Jobb, ha nem teszel fel olyan kérdéseket, amelyekre nem kellene tudnod a választ – mondta neki röviden Perselus.

– Nem kellene odaadnod a kupát Horace-nak? Azt hittem, ő egy elméleten dolgozik – jegyezte Minerva.

– A csésze nem segít – mondta neki Perselus.

– Azt hiszem, meg kellene innunk valamit az ünneplésre, hol tartjátok a jó bort? – Rodolphus körülnézett, mintha a jó bor talán integetne neki egy polcról.

– Mintha én mondanám meg neked – mondta neki Perselus.

– Egy rejtőbűbáj alatt tartja a tolltartó mögött – mondta mosolyogva Albus arcképe.

Micsoda abszolút…

– Csodálatos!

– Ne nyúlj a jó boromhoz! – Perselus Rodolphusra mordult, miközben egyenesen a merengő felé vette az irányt. – Tessék, vegyél egyet az olcsó üvegek közül. Nem mintha számítana, olyan gyorsan megiszod a cuccot, hogy úgysem érzed az ízét!

Rodolphus felé bökött egy üveg olcsó bort, aki elvigyorodott.

– Magaddal viheted, jó lenne, ha inkább előbb, mint utóbb átadnád a serleget.

Rodolphus felszisszent, és egy székre vetette magát.
– Rendben, de előbb hallani akarom a legfrissebb híreket Phineastól. – Egy knútot vágott az üres Portréhoz. – PHINEAS, GYERE ÉS CSATLAKOZZ HOZZÁNK!

Minerva sértődötten nézett a portréval szembeni tiszteletlenségre, még jó, hogy Perselus levette a takarót, amivel betakarta Albust, mielőtt megérkezett. Azon tűnődött, vajon Minerva elmegy-e, amikor kiderül, hogy Rodolphus nem megy sehová, de úgy tűnt, a boszorkány is eléggé belefeledkezett a napi aktualitásokba. Sajnos azonban, amióta Potter és társai megneszelték, hogy Phineas esetleg olyan részletekről számol be, amelyek nem teljesen kapcsolódtak a fontos feladatukhoz, azóta Disaudio bűbájt vetettek az arcképe köré. Perselus néhány hosszú órán át dolgozott ezen a kérdésen, tovább, mint azt valaha is beismerné, és most Phineas hallhatott valamit abból, amit mondtak. Perselus azonban már nem volt biztos benne, hogy mennyire pontosak az információk, mivel Phineas vonakodva elismerte, hogy minden egy kicsit torznak hangzott.

– Nagyon udvariatlan dolog a keretemhez vágni dolgokat – mondta Phineas Rodolphusnak, amikor előbukkant.

– Elnézést kérek. – A legkevésbé sem tűnt bocsánatkérőnek. – Mi a legújabb hír a tesztoszteronnal teli sátorból?

– Perselusnak köszönhetően többnyire újra hallom, mi folyik, és az első információ, amit továbbíthatok, hogy már nem egy sátorban vannak. További részleteket nem tudok mondani, de biztosíthatom, hogy biztonságban vannak és jól vannak. Na lássuk csak, a Malfoy fiú megevett egy kis fokhagymás kenyeret, ami eléggé ízlett neki. Tudom, veled vagyok… – mondta Phineas, figyelve Rodolphus undorodó arckifejezését. – Ez valami mugli csemege. Aztán a Malfoy fiú adott a mugli születésűnek egy üveg bort, hogy kordában tartsa a hormonjait. Nem hiszem, hogy bevált, mert mind a mugli születésű, mind Potter térden állva végezte Malfoy előtt, aki utána húszezer fontot adott nekik. Úgy látszik, ez elég sok pénz a mugliknak. A mugliszülött nagyon izgatott lett, és megígérte, hogy elviszi a Malfoy fiút egy hajózási központba… Csak feltételezhetem, hogy nagyon szereti a hajókat.

Miért pont ilyenkor néznének hajókat?

Rodolphus, meglehetősen kiszámíthatóan, nevetésben tört ki, miközben ő maga és Minerva egy pillanatra feldolgozták a gondolataikat.

– Én… – Minerva úgy nézett ki, mintha küszködne, hogy mit mondjon.

Perselus felvonta rá a szemöldökét.

– Örülök, hogy biztonságban vannak – fejezte be egy határozott bólintással.

Mindig is diplomatikusan viselkedett.

– Nos, mint mindig, most is nagy öröm volt. Jobb, ha ezt átadom Narcisszának. – Rodolphus felvette a csészét, ahogy felállt. – Remélem, mindannyiuknak jó estét kívánok. Persze nem lesz olyan jó, mint Dracóé, de azért jó estét kívánok nektek.

Miután Rodolphus elment, Perselus Minervára nézett, vajon van-e valami mondanivalója a ma esti események után. Kiderült, hogy igen.

– Nem kedvelem őt – jelentette ki a nő, miközben a kandallóba bámult, amelyen keresztül Rodolphus éppen az imént tűnt el. – Nem értem a motivációit.

Nem sokan értik.

A férfi felsóhajtott.
– Mint mindannyiunknak, Minerva, a Sötét Nagyúr elvett tőle valakit. Lehet, hogy eltartott egy darabig, és minden bizonnyal rossz embereken vezette le a bánatát, de most már készen áll arra, hogy a Sötét Nagyurat tegye felelőssé.

~~~~~~~~

Hermione Granger

Hermionénak még soha nem volt ennyi pénz a táskájában. Malfoy megpróbálta rábeszélni, hogy vigye el mind a húszezret, de sikerült lealkudnia őt ötezerre, ami szerinte még mindig túl sok volt. Az a rengeteg varázslat, amit a táskája köré varázsolt, hogy távol tartsa a potenciális tolvajokat, már-már túlzásnak is tekinthető, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az agya folyamatosan aggódjon emiatt. A másik dolog, amivel az agya jelenleg küzdött, az Malfoy mugli ruhákat viselésének feldolgozása volt. Egészen pontosan egy szűk farmert, egy fehér pólót és egy fekete cipzáras kapucnis pulóvert, amit Harry adott neki kölcsön. A megjelenést egy baseballsapka egészítette ki, hogy elrejtse platinaszőke haját.

Remekül néz ki a feneke.

A fenébe is, Hermione! Még a végén rajtakap téged, hogy nézel.

– Potter, nagyon kicsi lehet a farkad, ha ezt kényelmesen tudod viselni – motyogta Malfoy, miközben lehajolt és a farmer lágyékát húzogatta.

– Hé, dehogyis van! Csak azért kell nagyobb méret, mert magasabb vagy! – kiáltott fel Harry sértődötten.

– És mert nekem nagyobb a farkam.

Merlin…

– Láttam, nem olyan nagy – vágott vissza Harry, Hermione legnagyobb meglepetésére.

– Mikor láttad a… – Hermione Malfoy ágyékának általános irányába intett a kezével.

– Féltékeny vagy, Granger? – Malfoy arcán lassú és veszélyes mosoly terült el, és Hermione hirtelen nagyon forrónak érezte magát.

– Ne törődj vele – mondta gyorsan a lány. – Mennünk kell, gyerünk.

Hallotta, ahogy Harry azt súgta Malfoynak, hogy „dugd vissza a lábad közé”, miközben az ajtóhoz közeledett. Erős volt a késztetés, hogy a válla fölött átkukucskáljon, hogy lássa, azt csinálja-e, amit Harry tanácsolt, de sikerült ellenállnia… épphogy.

Malfoyjal együtt sétált fel a rövid úton a fakapuig, és a túloldalra érve megpróbálta megfogni a karját, készen állva a hoppanálásra. Mielőtt azonban a lány kapcsolatba lépett volna vele, a férfi eltávolodott, és kötekedő vigyorral az arcán kinyújtotta a kezét.

A boszorkány zavartan nézett rá.
– Azt akarod, hogy megfogjam a kezed?

– A muglivilágba készülök, félek – mondta neki Malfoy, miközben minden másnak tűnt, csak nem ijedtnek.

A mai nap tényleg próbára fog tenni…

A lány felsóhajtott, és megfogta a mardekáros kezét. Az puha volt, és erősen megmarkolta az övét, ami történetesen rendkívül zavaró volt. Hermionénak néhány mély lélegzetet kellett vennie, hogy összpontosítsa magát, és elképzelje a helyet, ahová menniük kell. Még csak egyszer járt Bristolban, de elég közel volt ahhoz, hogy Bathból odáig hoppanálva eljusson, és tudta, hogy van egy jó bevásárlóközpontja. Miután gondolatai nagyjából rögzítették a helyszínt, megpördült a helyükön, és egy másodperccel később egy csendes sikátorban tűntek fel újra.

Hermione egy pillanatra megzavarodott, amikor kiléptek a sikátorból, mert Malfoy nem volt hajlandó elengedni a kezét. Még le is próbálta rázni magáról, de a férfi szó nélkül kapaszkodott. Végül egyszerűen feladta, ami a férfit láthatóan szórakoztatta.

– Bassza meg, ez miért ilyen hangos?! – Malfoy felkiáltott, amikor befelé haladtak.

A lány megvonta a vállát.
– Ebédidő van, ilyenkor általában sokan vannak. Gondoltam, könnyebb lesz elvegyülni a tömegben.

– Minden olyan fényes… Malazár! Az üzlet oldalán egy fehérneműs nő képe van!

Hermione követte a tekintetét egy ruhabolt felé, és valóban, egy nagy hirdetésen kívül egy fehérneműs nő volt látható.

– Őszintén, a varázsvilág annyira prűd… – Hermione felnevetett a férfi döbbent arckifejezésén.

– Igaz. Oké, Granger, kihívás elfogadva.

Milyen kihívás?!

– Hm, mi… – A mondat végét nem tudta befejezni, mert Malfoy elkezdte kézen fogva rángatni, miközben kérdések százait tette fel, amikre alig volt ideje válaszolni.

– Mi az?

– Egy mozgólépcső.

– És az?

– Egy lift.

– És az?

– Egy szemetes, ahová a muglik a szemetet rakják.

– Mit visel az az ember a fején?

– Fejhallgatót, walkmanhez csatlakoztatva, a muglik így hallgatnak zenét.

– Bemehetünk oda! – Malfoy egy villogó dolgokkal teli játékbolt felé mutatott. Nem tudta, miért fáradozott a kérdéssel, mert egy másodperccel később már be is rángatták a boltba.

– Malfoy, erre most tényleg nincs időnk – próbálkozott Hermione.

– Mik azok a Teletubbik? És miért tűnik úgy, hogy elfogytak? – kérdezte Malfoy, miközben egy üres vitrinre nézett. Mielőtt a lány válaszolhatott volna, a férfi már tovább is ment, magával rántva őt is. Robotkutyákat, társasjátékokat, plüssállatokat, labdákat és kirakós játékokat néztek, egy ponton Malfoyt megbabonázta egy csodaspirál, amitől Hermione elmosolyodott. Eszébe jutott az az emlék, amikor az apja kétségbeesetten próbálta kibogozni a csodaspirálját, annyira felbosszantotta, hogy végül kidobta a nappali ablakán.

Malfoy megállt a kirakat előtt, amely fölé „A szezon legütősebb játéka!” felirat volt írva. Felcsillant a szeme, amikor felkapott egy tamagocsit.

– Á, remek választás! Megmutassam, hogyan működik? – kérdezte egy meglehetősen izzadtnak tűnő eladó, amikor odalépett hozzájuk.

– Igen, kérem, Mr. Mugli – válaszolt lelkesen Malfoy.

Hermione szemei tágra nyíltak, miközben az eladó zavartan nézett. Valószínűleg próbált rájönni, hogy vajon nem sértették-e meg valahogy.

– Elnézést, ő… srác Bulgáriából jött – mondta gyorsan.

– A Durmstrangra jártam – tette hozzá Malfoy, láthatóan próbálta megjátszani magát.

Hermione belülről felsóhajtott.

Tudtam, hogy a mai nap próbára fog tenni.

– Rendben – nevetett kínosan az eladó, és hogy segítsen a zavarodott bolgárnak, nagyon hangosan és lassú hangon magyarázni kezdte a tamagocsi működését.

Miután a bemutató befejeződött, Malfoy izgatottan bejelentette:
– Hármat veszünk, ötezer font elég lesz? Próbáltam rábeszélni, hogy hozzon többet, de visszautasította.

– A francba, ne beszélj már! – sziszegte Hermione, amikor az eladó kuncogva kiválasztott három tamagocsit, nyilván azt hitte, hogy a buta bolgárnak fogalma sincs az angol fizetőeszközről.

Miután fizettek, és biztonságban kijutottak a játékboltból, a lány bemanőverezte Malfoyt a Bootsba, hogy vegyen néhány piperecikket. Ilyenkor jött rá, hogy a szülők miért adják kantárt a gyerekeikre. Végül, hogy Malfoy ne zavarodjon meg, és ne kóboroljon el, ismét megfogta a kezét.

Talán valami nyomkövető varázslatot tudnék rátenni…

Fel-alá húzta a fiút a különböző folyosókon, és összeszedte a különböző darabokat, amikre szüksége volt. Malfoy nagyrészt figyelt, legalábbis addig, amíg a testápoló részleghez nem ért. Kiválasztotta a szokásos testápolóját, majd miután észrevette, hogy az is van a kínálatban, felkapott egy második flakont, és a szeme sarkából észrevette, hogy Malfoy grimaszol rá.

– Miért grimaszolsz? – kérdezte zavartan.

A férfi felugrott, láthatóan meglepődve.
– Csak úgy – válaszolta gyorsan… túl gyorsan.

Megcsóválta a nyakát, láthatóan próbált találni valamit, amivel témát válthatna.
– Miért van egy polc, aminek a címe „Szexuális élvezet és jólét”?

Ó, istenem…

Hermione arca felhevült.
– Ez… emiatt nem kell aggódnod.

Malfoy veszélyesen szemezett vele.
– Ó, tényleg?

A lányt a kérdéses polc felé rángatták, mielőtt felfogta volna, mi történik.

– Malfoy! – csattant fel.

Felemelt egy doboz óvszert, amit a lány gyorsan felkapott és visszatett.

– Hidd el, azokra nincs szükséged.

– Mik ezek, Granger?

Miért egyeztem bele, hogy elhozzam őt?

Mély levegőt vett, és megpróbálta iskolázni a vonásait.
– A mugliknak nincsenek fogamzásgátló varázslatai, más módszereket kell használniuk, például óvszert. Lényegében ez egy csomagolást jelent az ő… – A lány egy „jól tudod mire” pillantást vetett rá.

– Segítségre van szükséged?

Hermione egy pillanatra lehunyta a szemét, miközben próbálta összeszedni a szükséges erőt.

Átkozottul utálom a bolti eladókat.

Miért nem hagyják békén az embereket?!

– Ó, nem, jól vagyunk – mosolygott ragyogóan a lány.

Nincs itt semmi baj, most már elmehettek.

Kérlek, menjen el!

Kérlek.

– Ó, ő csak félénk – vágott közbe Malfoy.

Hermione olyan pillantást vetett rá, ami azt ígérte, hogy később fájdalom éri majd egy átok formájában.

– Melyiket javaslod? – A polc felé mutatott.

Nem csak úgy megkérdezte tőle.

Hermionénak egy rendkívül hosszú beszélgetést kellett elviselnie a különböző óvszerfajtákról, miközben Malfoy szórakozott pillantásokat vetett rá. Azt is el kellett viselnie, hogy a hölgy megdicsérte Malfoyt, amiért komolyan veszi a szexuális egészségét, és a hölgy tudálékos pillantásait, amelyek azt mondták Hermionénak, hogy ő a legszerencsésebb lány a világon.

Ölj meg!

– Milyen méretűnek mondaná magát? – kérdezte a hölgy, miközben kiválasztott néhány óvszert, amelyek Malfoy különös érdeklődést mutattak.

– Nem vagyok benne biztos. Granger, milyen méretű vagyok?

Még sosem látta Malfoyt ilyen elragadtatottnak.

Barom, abszolút kibaszott barom.

– Kicsi – válaszolta a lány szarkasztikus mosollyal.

– Durva, valójában elég nagy vagyok – kacsintott a hölgyre, aki kuncogott.

– Kezdetnek talán kipróbálhatnád a közepest. – A nő átnyújtott neki egy dobozt. – Van még valami, amiben segítségre van szüksége?

Úgy tűnt, Malfoy nemet akart mondani, de aztán támadt egy ötlete, amit túl jónak tartott ahhoz, hogy kihagyja.
– Néha van egy harmadik kerekesünk, ha érti, mire gondolok…

Hermione érezte, hogy ég az arca, amikor Malfoy felé fordult.

– Talán szereznünk kéne Potternek is néhány óvszert. Nem gondolod?

Még a boltos is kissé zavartnak tűnt ettől a fordulattól.

Akkora egy seggfej.

Urgh. Bár, ha tudja, hogy eljut hozzám, akkor tovább nyomul.

Itt az ideje, hogy a saját játékában játsszunk vele.

– Tulajdonképpen igen, meg kellene tennünk. Biztosan nagy szüksége lesz rá – mondta mosolyogva Hermione a boltosnak. – És ha nem bánja, válasszon nekünk egy kis síkosítót, ez itt szereti, ha pettingelem. – Megveregette Malfoy vállát, mire az felköhögött egy nevetést. A hölgy sietősen távozott, miután a kosarukba tette a felesleges termékeket.

– Ó, Granger, csak úgy kijöttél játszani? – kérdezte az ajkába harapdálva Draco.

A szeme a férfi szájára esett, és gyorsan el kellett fordulnia, hogy összeszedje magát.

Átkozott Malfoy.

A következő állomás a listáján egy ruhabolt volt, neki és Harrynek is égető szüksége volt néhány darabra. Malfoyt a fehérnemű részlegen hagyta, úgy tűnt, nagyon jól érzi magát ott, és ez azt jelentette, anélkül vásárolhatott, hogy a férfi állandóan megpróbálná elterelni a figyelmét. Hermione kiválasztott néhány pólót, zoknit, fehérneműt, pulóvert és egy farmert Malfoynak, ami közelebb állt a tényleges méretéhez.

Ezek biztosan nem fogják olyan jól kiemelni a fenekét, de legalább a pénisze elfér benne.

Amikor végzett, Malfoynál egy sor nagyon szexi fehérnemű szettet talált, amit azonnal a kosarába dobott.

– Miért van szükséged ezekre? – kérdezte tőle Hermione.

– Neked szánom őket, Granger. Fájdalmasan nyilvánvalóvá vált, hogy az összes melltartód vagy fekete, vagy fehér. Ez eléggé unalmassá teszi a melltartószín-kitalálósdit. Egy kicsit feldobom a dolgot.

– Adj erőt! – motyogta a lány, miközben fizetni ment. Miközben egymás mellett álltak a sorban, és várták, hogy sorra kerüljenek, a boszorkány tekintete folyton a fehérneműkre tévedt. Bosszantóan vonzotta a gondolat, hogy Malfoy szexi alsóneműt vesz neki.

Ezt soha senkinek ne valld be, Hermione.

Sajnos kifelé menet elkövette azt a hibát, hogy elkísérte a férfit az Ann Summers mellett: egy hírhedt üzlet, amely érett játékokra és szórakoztató ruhákra specializálódott. Megpróbált gyorsan elsétálni mellette, remélve, hogy Malfoy nem veszi észre, de a férfi azonnal megállt, amint meglátta.

– Granger…

– Nem, egyáltalán nem.

– Bemegyek. – Elpördült tőle, és berohant a boltba, mielőtt a lány megállíthatta volna.

Rohadt szemétláda.

Ha lehetséges volt, Malfoy még jobban örült ennek a boltnak, mint a játékboltnak. Feltételezte, hogy hasonlóak voltak, ez csak másfajta játékokat árult.

– Basszus, a muglik vadak – kiáltott fel, miközben a vibrátorok nagy kirakatát nézegette.

A pult mögött álló nő rájuk ráncolta a homlokát.

Hermione mosolyogva fordult felé.
– Elnézést, ő Bulgáriából jött.

A nő bólintott, mintha ez mindent megmagyarázna.

Hermione teljes megaláztatására, miközben a nő hátat fordított neki, Malfoy felkapott egy kosarat, és böngészni kezdett.

– Ez meg mi? – kérdezte Malfoy, felkapva egy lófejes tangát, ami azonnal nyihogott neki. Hermionéra nézett, magyarázatot várva.

– Ez egy tanga, te viseled.

Zavartnak tűnt.
– Mi, szóval a farkad belemegy ebbe a darabba, és aztán ez a vékony pánt… ó, jaj. – Egy másodpercig nézte, láthatóan mérlegelve az előnyöket és hátrányokat. – Mindig próbáld ki egyszer a dolgokat, ezt mondom én is! – Bedobta a kosárba.

– Ó, jelmezek! Granger, lehet, hogy szükségem lesz egy kis segítségre. – Felemelt egy szexi rendőrnői ruhát.

– Ez egy rendőrnő jelmez… tulajdonképpen egy auror mugli változata.

– És ez?

– Egy ápolónő, a gyógyító mugli változata.

– Szép. – Mindkettőt betette a kosárba.

– Minek neked azok? – kérdezte elkeseredetten, de a férfi csak vigyorgott rá válaszul.

A vigyornak nem lett volna szabad izgatónak lennie, de az volt, és Hermione nyelt egyet, miközben a férfi továbbra is őt bámulta. A tekintete a szájára vándorolt, és a lány lélegzete elakadt, amikor a férfi közelebb lépett hozzá, hogy a fülébe súgja:
– Sok ötletem van ezekhez, Granger. – A lány lába között lüktetett, és némileg megkönnyebbült, amikor a férfi eltávolodott, és újabb dolgokat kezdett a kosárba rakni, mintha mi sem történt volna.

Most rögtön Aguamenti kell, a kurva életbe.

A pult mögött álló nő kedvesen mosolygott rájuk, miközben mindent átnézett, és egy zacskóba pakolt. Miközben Hermione számolta a pénzt a fizetéshez, a nő átnyújtott Malfoynak egy szórólapot.
– Csinálunk bulikat, ha érdekel.

– Imádom a partikat – kacsintott rá Draco, miközben elvette a szórólapot, és a táskába tette.

Hermione enyhén bosszankodott, amikor a nő kuncogott, és visszakacsintott.

Vajon flörtöl vele?

Miért idegesít ez engem?

Hermione megragadta Malfoy kezét, és kirángatta a boltból, talán egy kicsit erőteljesebben, mint kellett volna, nem mintha Malfoyt ez zavarta volna. Csak figyelte a lányt egy ostoba vigyorral az arcán. A kijárat végre a látótávolságban volt, hála az égnek, mert Hermione már úgy volt vele, hogy vége a legnevetségesebb bevásárló körútnak, amit valaha is el kellett viselnie. Épp, amikor elengedte Malfoy kezét, hogy kinyomja az ajtót, Malfoy meglátott egy újságárust.

– Ó, meg kéne állnunk, hogy vegyünk Potternek néhány magazint.

A lány felszisszent, készen állt rá, hogy közölje vele, hogy haza kell menniük, de a férfi már bent volt a boltban.

Az gyilkosság, ha ők hajtanak rá, hogy megtegye?

A lány azon kapta magát, hogy az alsó polcokat vizsgálgatja. Hermione pontosan tudta, hogy mit keres, és egészen biztosan nem találná ott lent azokat a bizonyos magazinokat.

– Szerintem feljebb kéne nézned, ide azért teszik fel őket, hogy a gyerekek ne lássák – mondta Hermione, és a legfelső polcra mutatott.

– Ah! – kiáltott fel elragadtatásában Draco, és lehúzott néhányat.

A nő szórakozottan figyelte, ahogy a férfi szája tátva maradt.
– Granger, ezek a nők tényleg meztelenek!

– Hát, igen – mondta a lány.

– Potter magazinjában voltak rajtuk dolgok. Azt akarod mondani, hogy nekik is van meztelen változatuk?

– Nyilvánvalóan…

Malfoy azonnal felkapott egyet-egyet mindegyikből.

Hermione már túl volt azon a ponton, hogy zavarba jöjjön. A pult mögött álló srác felhúzott szemöldökkel nézte a kupacot, majd rájuk nézett.

Hermione felsóhajtott.
– Bulgáriából származik, és nem túl gyakran érintkezhet nőkkel, a vallási rendje nagyon szigorú.

– Durmstrang – bólintott Malfoy.

A srác nézte őket, de nem érezte szükségét, hogy további kérdéseket tegyen fel.

Az összes eladó közül ez a kedvencem.

– Nem láttam olyan magazint, ami tetszene neked, Granger… kár – mondta Draco, miközben távoztak.

A lány gúnyosan gúnyolódott.
– Malfoy, én nem nézek pornót, hanem olvasok, mint egy hölgy.

A férfi szeme felcsillant a gyönyörtől.

Hermione alig mert hinni a szemének, amikor végre átértek a bevásárlóközpont kijáratán. Amikor már a sikátorban voltak, és biztonságban eltűntek a szem elől, megragadta Malfoy kezét, és visszatekintett velük a házikóba.

Harry a kanapékon heverészett, amikor megérkeztek, mellette egy karosszékben egy nagyon egyenes háttal ülő Narcissa Malfoy ült, és teát szürcsölgetett.

– Anya! – kiáltott Malfoy, elejtve a táskákat. Hangos nyávogás visszhangzott a szobában, amitől Harry és Narcissa is zavartan bámult a táskákra.

– Higgyétek el, nem akarjátok tudni, mi ez – mondta nekik Hermione.

hozzászólások: 2

by Araniel @ 2025 Apr 04

Istenem, ezek betegek. És gyanítom lesz ez még jobb is.

by Nyx @ 2025 Apr 04

Fúúúú nagyon-nagyon Hát majd az kiderül