13. fejezet
A tamagocsi kiejtésének sokféle módja

Draco Malfoy

Dracót elnyelte az ismerős rózsaillat, amikor anyja bordatörő ölelésbe húzta. Engedett magának egy pillanatnyi sebezhetőséget. Nem törődve azzal, hogy Granger és Potter nézi, átkarolta őt, arcát a vállára támasztotta, és hagyta, hogy átölelje.

– Remélem, Potter tökéletes házigazda volt, amíg távol voltam – mondta neki Malfoy.

A boszorkány hátrahúzódott, hogy rámosolyogjon.
– Mr. Potter nagyon kedves volt, bár azt hiszem, megijesztettem – kuncogott.

– Éppen szundikáltam – magyarázta Potter kissé zavartan. – Lehet, hogy felsikoltottam, amikor megláttam őt.

– Az én hibám volt, hangosan be kellett volna jelentenem a jelenlétemet. Biztos vagyok benne, hogy elég zavaró volt arra ébredni, hogy föléd hajolok.

– Van ennél rosszabb módja is az ébredésnek… – motyogta Potter, és megpróbálta leküzdeni a vigyort. Draco összeszűkítette rá a szemét, egyértelműen közölve, hogy Potter ki fog érdemelni egy szúró átkot a tökeire, ha így folytatja.

Az anyja felnyúlt, hogy levegye a baseballsapkát, amit Draco viselt.
– A mugli divat nagyon furcsa – mondta, miközben megvizsgálta.

– A divat semmi, látnod kéne néhány boltot! – kiáltott fel izgatottan. – Ha már itt tartunk, Potter, hoztam neked egy ajándékot!

– Talán most nem a legjobb alkalom, hogy Harrynek a mai ajándékokból adj valamit! – Granger gyorsan közbevágott egy riadt pillantással.

Anya a legnagyobb érdeklődéssel figyelte Grangert, mielőtt a tekintete a bejárati ajtó mellett felhalmozott táskákra tévedt.

– Nyugodj meg, Granger, Potternek akartam adni a tamagocsiját.

– Egy tamagocsit?! – Potter izgatottan felkiáltott. – Dudley kapott egyet a születésnapjára, annyira irigyeltem!

Ki a fene az a Dudley?

– Egy tashagoshmi?

Ó, az isten áldja meg, az anyja mindent megpróbált.

– Ez egy mugli játék – magyarázta Granger, miközben Draco kivette őket a bevásárlószatyrokból. Potter azonnal feltépte a sajátját, és elkezdte nyomkodni a gombokat, mintha pontosan tudná, mit csinál. Draco kinyitotta a sajátját, és óvatosan megnyomta az apró gombot. A tamagocsi felsípolt neki, és egy kis kép pattant ki a képernyőre.

Mi a fene lehet ez?

– Drágáim, tudom, hogy ezek az új játékok izgalmasak, de van néhány dolog, amiről beszélnem kell veletek – vágott közbe udvariasan az anyja.

Hát persze! Persze, hogy volt oka a látogatásra.

– Elnézést, Mrs. Malfoy – mondta Granger, és leült az egyik fotelba. Draco leült Potter mellé.

– Először is – nyúlt az anyja a talárjába, és elővett néhány könyvet –, itt vannak a könyvek, amiket kértél. Ősi mítoszok és leletek Gilbert Roux-tól, és néhány könyv a Roxfort alapítóiról. – Letette őket a dohányzóasztalra.

Draco azonnal felkapta az Ősi mítoszok és leletek című könyvet, és addig lapozgatta, amíg meg nem találta az egyiket, amelyen a bodzapálca képe volt látható. Odatolta a könyvet Potterhez.
– Ismerősnek tűnik?

Potter szeme tágra nyílt.
– Valóban így van!

– Szólnunk kellene Phineasnek – mondta Granger izgatottan.

– Még egy dolog, mielőtt ezt megteszitek. – Anya egy furcsa alakú, papírba csomagolt tárgyat húzott elő a talárjából. Draco nem vette észre, hogy a sötét mágia bizsereg a bőrén, de amint a tárgy a dohányzóasztalra került, és anyja a pálcájával megpöccintette a papírcsomagolást, a bizsergés felerősödött.

– Úgy hisszük, ez a serleg egykor Hugrabug Helgáé volt, láthatod, hogy az oldalába egy borz van vésve. Perselus és Rodolphus kért meg, hogy hozzam el.

– A mindenit! – kiáltott fel Potter, miközben ő és Granger is felálltak, hogy közelebbről megnézzék.

– Hol találták? – kérdezte Granger.

– Amikor Rodolphus visszaszerezte a medált Dolores Umbridge-től, azt mondta Perselusnak, hogy a sötét mágia ismerősnek tűnik. Eltartott egy darabig, amíg rájött, hogy miért, de kiderült, hogy ezt a páncélszekrényében tárolták.

– Ennek van értelme – bólintott Granger. – Bellatrix az egyik leghűségesebb követője, és gondolom, a Lestrange-páncélterem jól védett.

– Gondolod, hogy az utolsó ereklye is az egyik követőjének páncéltermében van? – kérdezte Potter.

– Lehet, bár Dumbledore biztos volt benne, hogy a Roxfortban is van egy. – Granger egy pillanatra elgondolkodott. – Bármi is legyen az a lelet, valószínűleg Hollóháti Hedvig valamije. Egy kis kutatást kell végeznem, ezek a könyvek nagyon jól fognak jönni, Mrs. Malfoy. Köszönöm.

Az anyja teáscsészéje megremegett, ahogy remegés járta át a kezét.
– Ha bármire szükségetek van még, csak szóljatok.

– Mi a helyzet? – kérdezte lassan Draco, rettegve a választól. – A kastélyban?

– Nagyjából ugyanúgy – mosolygott a nő szomorúan. – Bár észrevettem egy dolgot, amit egy kicsit furcsának találtam. Nagini nem jön el vacsorázni a Sötét Nagyúrral. Persze nem panaszkodom, én mérhetetlenül utálom azt a kígyót, de úgy tűnik, Perselus fontosnak tartja a kígyót, ezért akartam átadni az üzenetet.

– Gondolod, hogy rájött, mit csinálunk, és elrejtette őt? – kérdezte Potter Grangert.

– Nem hiszem, különben már ellenőrizte volna a többi ereklyéjét… például azt, ami a Lestrange-pince páncéltermében van – biccentett a csésze felé.

– A Sötét Nagyúr nem viselkedett másképp, és még mindig nagyon szeretné megtudni, mire készülsz, szóval nem hiszem, hogy bármit is sejt. Az egyetlen ok, ami eszembe jut, hogy a Sötét Nagyúr miért engedné el a szem elől, az az, hogy talán arra használja, hogy őrizzen valamit – tette hozzá az anyja.

– Van Pitonnak valami elmélete? – kérdezte Draco tőle.

– Még nem beszéltem vele, bár Rodolphusnak említettem, szóval merem állítani, hogy Perselus hamarosan tudni fogja. Rosszabbul pletykálnak, mint a tinilányok. – A boszorkány megforgatta a szemét.

– Köszönöm ezt, Mrs. Malfoy. Remélem, a segítségünkkel nem sodorta veszélybe magát. – Potter aggodalma az anyja iránt tulajdonképpen egész kedves volt, Draco valami olyasmit érzett iránta, ami nagyon is hálának tűnt.

Basszus, kezdtem elpuhulni.

– Azt akarom, hogy eltűnjön, és a fiam hazatérjen – mondta mindannyiuknak Narcissa. – Ahogy mondtam, ha bármi másra szükségetek van, csak szóljatok.

– Szükségünk van még mugli pénzre, Granger? – A mai bevásárlókörút nagyon szórakoztató volt, bár kezdetben kissé megterhelő. De az, ahogy Grangert nézte, ahogy vonaglik és bosszankodik rajta, függőséget okozott, nem tudott betelni vele. Aztán ott voltak a mosolyok, amiket időnként eleresztett, általában akkor, amikor látta, hogy a fiú olyan buta dolgok miatt izgatott, mint a csodaspirál.

Tényleg meg kellett volna vennem azt a csodaspirált…

Megforgatta a szemét.
– Nem, van elég mugli pénzünk, még a mai nevetséges vásárlásaid után is!

– Vettél egy hajót, drágám? – kérdezte az anyja találomra.

– Nem, miért is vennék hajót?

– Csak úgy. Mit vettél, a tushagoshmisen kívül?

Még csak közel sem…

– Áh, hát, igazából sok mókás dolgot… – kezdte, de Granger közbevágott.

– Főleg ruhákat.

– Áh, hát ez jó. Azok a nadrágok egy kicsit… szorosnak tűnnek – jegyezte meg a boszorkny egy éles pillantással a farmerra, amit Draco viselt.

– Igen, ez Potteré, én határozottan nagyobb vagyok nála – vigyorgott Malfoy.

– Tényleg ilyen célzásokat tettél anyukád előtt? – kérdezte Potter, enyhén megalázottnak tűnve.

Az anyja észrevette, hogy Granger forgatja a szemét, és kuncogott.
– Draco és az apja is nagyon is az átlagos kategóriába tartoznak, csak szeretnek nagyot mondani.

– Hé! – kiáltott fel Draco, mire Potter és Granger felnevetett. – Nem tudom, miért nevetsz, Potter. Ha én átlagos vagyok, akkor te átlagon aluli vagy, vagy kicsi, ahogy a mugli hölgy mondaná ma a szexuális egészségügyi boltban a mugliboltban.

– Az nem egy szexuális egészségügyi bolt volt! – kiáltott Granger. – Esküszöm, hogy nem volt az – magyarázkodott egyenesen Draco anyjának.

– Ó, istenem, te engedted be Ann Summersbe, ugye?! – Potter tágra nyílt szemekkel kiáltott fel.

– Igen!

– Nem! – Granger ezzel egy időben válaszolt.

A lány bosszúsan morgott rá, ez nagyon izgató volt.
– A szexuális egészségügyi bolt valójában Boots volt, egy olyan bolt, ahol mindenféle mugli piperecikket árulnak.

Potter megértően bólintott, anyja szeme szórakozottan csillogott.

– Később elmentünk Ann Summersbe, miután vettem neki egy csomó szexi fehérneműt – tette hozzá Malfoy segítőkészen.

– Bűvölt már valaki eszméletlenre téged?! – kérdezte Granger tőle.

– Nem, de ahogy ma is mondtam, egyszer bármit kipróbálok – kacsintott rá Malfoy, mielőtt Potterhez fordult. – Ha már itt tartunk, azt hiszem, Granger újra akarja játszani a medáljelenetet. Vett neked néhány óvszert és egy adag síkosítót nekem… – Úgy tett, mintha a keze mögül suttogna. – Meg akar simogatni, miközben te nézed!

Potternek tátva maradt a szája, mire Granger felnyögött:
– Micsoda? Nem, Harry, nem… Ő csak egy abszolút faszfej!

A szemei tágra nyíltak, ahogy az anyja felé fordult.
– Bocsánat, Mrs. Malfoy, nem akartam a fia előtted pöcsnek nevezni a fiát.

– Semmi baj, kedvesem – biztosította az anyja Grangert. – Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy mi az a faszfej, de abban biztos vagyok, hogy ő az.

Bunkó…

Granger gyilkosnak mondható szándékkal bámult rá, ez nagyon izgatta. Bárcsak ne lenne rajta Potter farmerja, a dolgok kezdtek elég kellemetlenül alakulni.

– Valószínűleg túl sokáig időztem – mondta Draco anyja mindannyiuknak. – Magatokra hagylak benneteket, hogy jól érezzétek magatokat a sassagoshival.

Egyáltalán honnan veszi ezeket a szavakat?

Potter bement a konyhába, hogy elkezdje a vacsorát, miután az anyja elment, és Draco egyedül maradt a nappaliban egy nagyon dühösnek tűnő Grangerrel.

Ó, Malazár…

– Vacsora előtt megfürdök – mondta Draco, mert úgy gondolta, talán az lesz a legjobb, ha egy ideig nem tartózkodik vele egy szobában. Nem igazán akarta, hogy eszméletlenre varázsolják.

Granger odasétált hozzá, és a lépcső melletti falhoz lökte.
– Mekkora egy seggfej vagy! Miért mondtál ilyeneket anyád előtt?!

Megragadta a derekát, és megpörgette őket, úgy változtatta meg a pozíciójukat, hogy a vékony barna hajú lányt a falhoz szorította, miközben a férfi teste a nőhöz nyomódott. A boszorkány szeme meglepetten tágra nyílt.

– Granger, ha már szidni akarsz, legalább vedd fel a mugli aurorruhát, amit vettem neked.

– Baszd meg, te kibaszott pöcs! – A lány mellkason bökte az ujjával, de meg sem próbálta ellökni magától, így Draco ott maradt, ahol volt.

– Oh, a káromkodásban kiemelkedő, Granger. Hosszú utat tettél meg a „Szent Tücsök”, vagy bármi is volt az a hülyeség, amit korábban kiabáltál. – Sajnos úgy tűnt, hogy a lány felébredt abból a dicsőséges transzból, amiben volt, és ellökte magától a férfit. Draco hagyta, hátrált és elindult felfelé a lépcsőn. – Megyek, megfürdök, nyugodtan csatlakozhatsz hozzám.

– Utállak – fújt rá a lány.

– Nem, nem utálsz – mondta neki vigyorogva Malfoy.

~~~~~~~~

Hermione Granger

Kibaszott Malfoy!

Kibaszott önelégült Malfoy.

Miért olyan rohadtul idegesítő ez a fickó!

Urgh.

Hermione a nappaliban járkált, miközben próbált megnyugodni. Az egész teste bizsergett, még mindig érezte, ahogy a férfi magához szorítja. A karját dörzsölgette, próbálta meggyőzni az elméjét, hogy kapja össze magát.

– Meg akarod átkozni? – kérdezte Harry, miközben megjelent a konyhából.

– Talán! – jelentette ki a lány.

Harry láthatóan próbált elrejteni egy mosolyt.
– Kedvel téged. Ez elég nyilvánvaló.

Gúnyolódott a lány.
– Szeret szórakozni velem. Épp most hívott meg, hogy csatlakozzak hozzá a fürdőben, az isten szerelmére!

– Talán neked kellene? – Most már tényleg nevetett rajta.

Hermione fanyar pillantást vetett Harryre.
– Ne kezdd ezt velem, Harry. Fogadok, hogy most is ott van fent, és röhög az egészen… Urgh, mennem kéne elátkozni a fürdővizét. – Megállt. – Mennem kéne és megátkoznom a fürdővizét. – És mielőtt Harry válaszolhatott volna, felvonult a lépcsőn.

Hermione felrántotta Malfoy hálószobájának ajtaját, amikor Harry felszaladt mögötte.
– Nem vagyok benne biztos, hogy ez bölcs dolog, lehet, hogy olyasmit csinál, amit nem akarsz látni…

– Erre azelőtt kellett volna gondolnia, mielőtt meghívott magához!

– Jézusom – hallotta Harry mormogását, miközben átsétált a szobán, és kirántotta a fürdőszoba ajtaját.

Malfoy a díszes, karmos lábú kádban feküdt elnyújtózva, körülötte buborékok és valami, ami úgy nézett ki, mintha…

Szárított virágok?! Mi a faszom…

Nem sokat látott a testéből, persze nem mintha nézte volna.

Döbbenten bámult rá.
– Urm, Granger, mit csinálsz…

– Te hívtál meg, nem emlékszel? – mondta neki a lány, miközben a pálcáját a csapra ütötte, és elmormolt egy varázsigét.

Sok szerencsét a kellemes, pihentető fürdőzéshez forró víz nélkül, seggfej.

– Azt hiszem, igen… Mit csinálsz? – kérdezte a férfi riadtan.

– Csak egy kis bűbájt. – Elmosolyodott, és beledugta a pálcáját a fürdővízbe, amitől az egy pillanat alatt jéghideggé változott.

A férfi felkiáltott:
– Basszus, Granger!

A lány elfordult a csobbanások és átkok hangjára, miközben a mardekáros gyakorlatilag kiugrott a jéghideg fürdőből. Már félúton volt az ajtó felé, amikor egy meglehetősen csábító gondolat suhant át az agyán.

Nem kellene…?

Bassza meg!

Átkukucskált a válla fölött, szemügyre véve a férfi idegesítően tónusos testét, amely jelenleg csöpögött a buborékoktól. Malfoy oldalra fordulva állt, így nem sokat láthatott, de amit láthatott, az meglehetősen élvezetes volt…

Merlin…

Kurvára hihetetlenül néz ki…

– Élvezed a látványt, Granger?! – vigyorgott a férfi, és felé fordult, teljesen felfedve magát. Adrenalinlöket futott át rajta, ahogy a lány befogadta a férfit. Szépen megformált mellkasán kirajzolódtak a Sectumsempra átok okozta hegek, ez semmit sem vett el abból, hogy milyen gyönyörű volt, sőt, inkább csak fokozta. A tekintete lejjebb vándorolt, és megpihent a férfi lábai közötti ponton. Nem sok péniszt látott még korábban, csak egy-egy képet, de úgy gondolta, hogy a fiúnak elég szép volt… még akkor is, ha jelenleg kissé sajnálatosan nézett ki. A szemei tágra nyíltak, amikor egy enyhe rándulás futott végig rajta, és felnézett, hogy Malfoy figyelmesen figyelje őt.

Baszd meg!

Nemtörődömséget színlelt, miközben vállat vont.
– Elég kicsi, nem igaz?

A férfi felnevetett.
– Baszd meg! Épp most tetted jéghideggé a fürdővizemet, mit vártál?!

Harry a hálószoba ajtaja előtt várta, amikor kilépett.
– Most boldog vagy?

– Igen – mondta Hermione mosolyogva. – Sokkal jobban érzem magam.

~~~~~~~~

Perselus Piton

– Üzenettel jöttem – jelentette be Phineas.

Perselus éppen félúton volt néhány bájitaltandolgozat kijavításával. Nem is tudta, miért vesződik vele, mind pocsék volt.

– És ez lenne az? – húzta ki magát.

– Mit gondolsz a sírrablásról?

Perselus felvonta a szemöldökét.

Ez legalább érdekesebb, mint az esszék.

– Nem mondhatnám, hogy rendszeresen részt veszek benne.

– Mit gondolsz arról, hogy kirabolod minden idők legnagyobb varázslójának a sírját, akit megöltél?

– Ó, az én vagyok – dudorászott Dumbledore arcképe.

Megint be kellett volna takargatnom a takaróval.

– Kirabolni annak az embernek a sírját, akinek mindenki annyira örül, hogy megöltem, valószínűleg nem fog tetszeni, miért tennék ilyet?

– Nos, a Malfoy fiú azt hiszi, nála van a bodzapálca.

– A bodzapálca… – ismételte meg lassan a portré. – A pálca A három testvér meséjéből? Ugyanaz a pálca, amit a Sötét Nagyúr jelenleg keres?

– Ez az! – jelentette ki Phineas, miközben Albus arcképe kuncogott.

– Tényleg nálad van, ugye? – kérdezte dühösen Albus.

– Talán…

Perselus felsóhajtott, és a fejét a kezére engedte.
– Nem gondoltál arra, hogy szólj róla, mielőtt eltemetünk vele?!

A portré horkolni kezdett.

Talán felgyújthatom, és azt mondhatom, hogy kicsúszott a pálcám.

– A Sötét Nagyúr megszállottja a pálcabölcsességnek, mióta a pálcája néhány éve kudarcot vallott Potter ellen a temetőben. Ha valóban megszerezné a bodzapálcát… – Perselus hátradőlt a székében. – Nem vettem komolyan a róla szóló mormolását, azt hittem, hogy csak mítosz! Szörnyű dolgokra lenne képes azzal a pálcával.

– A bodzapálca mesterének kellene lennie ahhoz, hogy megfelelően működjön – tette hozzá Albus, aki láthatóan ismét felébredt.

– Amennyire én tudom, a pálca hűségét vagy önként adják, vagy elnyerik, általában párbajban, de mi történik, ha a pálca mestere meghal? Akkor a hűsége hozzám kötődne, hiszen én voltam az, aki megölt téged?

Én vagyok minden idők leghalálosabb pálcájának mestere?!

– Lehet, hogy te öltél meg, Perselus, de valaki lefegyverezett, mielőtt még odaértél volna…

Kibaszott Draco.

– Draco a bodzapálca mestere.

– Feltéve, hogy senki sem győzte le, akkor igen.

Perselus felnyögött.
– Potter lefegyverezte őt Grimmauld téren! Tehát Potter a bodzapálca mestere…

Phineas kuncogott.
– A Sötét Nagyúrnak ez nem fog tetszeni…

Perselus előhívta az őzike patrónusát, és kérte, hogy Minerva jöjjön az irodájába. Ha ki akarta rabolni Albus Dumbledore sírját, azt akarta, hogy vele legyen, hogy némi védelmet nyújtson. Csak elképzelni tudta, milyen átkok röpködnének felé, ha elkapnák.

– Van még valami újdonság, amíg itt vagy? – kérdezte Perselus, és igyekezett nem reménykedőnek tűnni.

– Elég élvezetes utat tettek a hajózási központba, amennyire én meg tudtam állapítani. A mugli születésű ragaszkodott hozzá, hogy a Malfoy fiúval pettingeljen, miközben Potter figyel. Gondolom, ez valamilyen szállítási kifejezés, amit nem ismerek…

Perselus szeme tágra nyílt.

– Vettek néhány mugli játékot is, aminek valami furcsa neve van, ne akard, hogy megpróbáljam kiejteni. És azt hiszem, vettek egy lovat is…

Egy lovat?!

Ezek a frissítések egyre furcsábbak.

– Egyébként a mugliszületésű lány dühös lett a Malfoy fiúra, mert az megpróbálta rábeszélni, hogy vegyen fel valami jelmezt, aztán meghívta a fürdőjébe, amit a lány végül elfogadott. Bár ez egy csomó kiabálással végződött, szóval nem biztos, hogy úgy alakult, ahogy a Malfoy fiú remélte.

– Micsoda móka – kuncogott Albus arcképe.

– Valóban – értett egyet Perselus.

~~~~~~~~

Hermione Granger

Néhány nappal később Malfoy végre bosszút állt a fürdővizes incidensért. Hermione reggeli után felment az emeletre, azzal a szándékkal, hogy megmosakszik, mielőtt elindulnak, hogy elpusztítsák Hugrabug Helga serlegét, de abban a pillanatban, ahogy megnyitotta a csapot, homok lövellt ki belőle.

Felnyögött.
– Malfoy!

A férfit az ágyán heverészve találta, aki nagyon igyekezett elnyomni a vigyort az arcáról, miközben úgy tett, mintha egy könyvet olvasna.
– Igen, szerelmem? Akarod, hogy segítsek neked kiválasztani egy fehérneműt, amit ma felvehetsz?

Hihetetlen…

– Távolítsd el az átkot a csapjaimról!

– Milyen átok lehet az?

– A homok! – morogta a boszorka.

– Ha én tettem átkot a csapjaidra, valószínűleg szívesebben távolítanám el, ha te is eltávolítanád azt az átkot, amit az enyémre tettél – mondta neki Malfoy, miközben lapozgatott egyet a könyvben, amit láthatóan nem olvasott.

– Szó sem lehet róla. – Kiviharzott a szobájából, és bekopogott Harry ajtaján.

Harry meglehetősen unott arckifejezéssel nyitott ajtót.
– Most meg mit csinált?

– Megbabonázta a csapjaimat, használnom kell a fürdőszobádat.

Harry félreállt az útból, hogy a lány beléphessen.

– Ne engedj neki, Potter, ez azt jelenti, hogy most már a te csapjaidat is meg kell bűvölnöm! – kiabált Malfoy.

– Maradj távol a csapjaimtól! Olyanok vagytok, mint a rohadt gyerekek!

Miután Hermione felfrissült Harry fürdőszobájában, visszament a szobájába, hogy tiszta ruhát vegyen magára. Ekkor fedezte fel, hogy az összes rendes fehérneműje eltűnt, és csak a szexi fehérnemű szettek maradtak meg.

– Adj erőt! – morogta magában Hermione, miközben találomra felkapott egy szettet.

Éppen ma kellett igazán koncentrálnia az előttük álló feladatra. Napok óta azon vitatkoztak, hogy a házikóban semmisítsék-e meg a horcrux-kelyhet, vagy vigyék el valahová máshová. Malfoy említette, hogy a horcruxban rejlő sötét mágia hatással lehet a gyámokra, ezért végül úgy döntöttek, hogy elviszik a Dékán erdőbe, és ott pusztítják el. Harry ragaszkodott hozzá, hogy Hermione legyen az, aki ezt megteszi, és a lány azóta is küzdött a gyomrában lévő ideges remegéssel, így Malfoy játszadozására volt a legkevésbé szüksége.

Nagyon remélem, hogy nem egy újabb füstös szexvíziót mutat nekünk.

Az agyam még mindig nem heverte ki az előzőt.

Az egész helyzet Malfoyjal kezdett kicsúszni a kezéből, már álmokat látott róla. Nagyon meztelen álmokat róla. Az, hogy megcsodálta, miután kiugrott a kádból, hiba volt, Malfoy azóta is könyörtelenül flörtöl, és az érintések…

Ó, Merlin, az érintések.

Véletlenszerűen megérintette őt a legváratlanabb pillanatokban. Például amikor főzött, a csípőjére tette a kezét, miközben körülötte mozgott, és ez nagyon zavaró volt. A flörtölést, nem szívesen vallotta be, valójában inkább élvezte, bár kezdett eljutni arra a pontra, amikor már aggódott, hogy nem alakulnak-e ki valódi érzései a férfi iránt. Nagyon is valódi érzések, amelyeket a férfi biztosan nem érzett iránta.

Kabinláz, erről van szó. Kabinlázam van.

– Mehetünk? – Harry bedugta a fejét a hálószobája ajtaja mögött.

– Igen, azt hiszem – mondta neki mosolyogva a lány.

Hermione a Dean erdő egy csendes részébe hoppanálta őket, ahol egy darabig különböző varázslatokkal tartották távol az embereket. Az utolsó dolog, amire szükségük volt, hogy néhány szerencsétlen mugli elsétáljon arra, és szemtanúi legyenek minden idők legsötétebb varázslójának lélekdarabkájának elpusztításának.

Harry egy fatönkre helyezte a kupát, és átadta Hermionénak Griffendél kardját.
– Ne feledd, ne törődj azzal, amit látsz. Csak üsd le a karddal, amilyen gyorsan csak tudod.

– Vagy nem. Igazából már alig várom, hogy lássam az egyik fantáziádat, Granger – kacsintott rá Malfoy.

Ó, istenem, kérlek, ne mutass semmi furcsa fantáziát, könyörgött magában. Igazából belehalna a szégyenbe, ha Malfoy buborékokkal és szárított virágokkal borítva jelenne meg.

Hermione óvatosan közeledett a kupához, és felemelte a kardot, felkészülve a sötét mágia támadására. Csakhogy semmi sem történt. Se füst, se furcsa látomások, még csak nem is érezte magát olyan undorítónak, mint általában, amikor sötét mágia árasztja el. A kehely furcsán békésnek tűnt, mintha üdvözölte volna a pusztulását. Lendítette lefelé a kardot, egyenesen átvágva a közepét. Hatalmas suhogás hallatszott, ami hátrafelé lökte őt, egy olyan testbe, amiről nem is sejtette, hogy ilyen közel állt mögötte. Erős karok tekeredtek a dereka köré, amikor mindketten a földön landoltak, Harry pedig elterült mellettük.

– Jól vagy? – kérdezte Malfoy, miközben a lány feltápászkodott.

– Igen, jól. – A lány értetlenül nézett rá, mielőtt visszanézett volna a pohárra.

– Ez elég antiklimatikus volt – jegyezte meg Harry.

– Biztos, hogy ez egy horcrux volt? – kérdezte meg Malfoy.

– Igen – válaszolta Hermione, miközben alaposan megnézte. – Az volt a határozott benyomásom, hogy furcsán megbékélt azzal, ami történni fog, majdnem olyan volt, mintha érző lény lenne…

– Mint a tamagocsi – tette hozzá Malfoy bólintva.

– Urm, nem, az csak programozás, nem érző. – A lány felszisszentett egy nevetést. – Gondolom, ha a csésze érző lenne, és akarva-akaratlanul horcruxot csináltak belőle, talán örülne a felszabadulásnak. Valahogy így éreztem…

– Nos, akárhogy is, egy újabb elpusztult, és ez ok az ünneplésre – vigyorgott rájuk Harry.

hozzászólások: 0