14. fejezet
Felelsz vagy mersz


Draco Malfoy

Potter ünnepelni akart, és Draco úgy döntött, hogy ezt az ünneplést Mardekár stílusban kell megtartani. Mielőtt azonban elkezdődhetett volna az őrület, mindannyiuknak megfelelően le kellett rúgniuk magukat. Granger azzal lepte meg őket, hogy olyan koktélokat készített, amelyek íze nagyon hasonlított a házimanók által készített gyümölcsös koktélokhoz. Elmondta, hogy ezeket „Cosmopolitannek” hívják, és valójában mugli italok. Ki gondolta volna?!

Draco éppen az ötödik Cosmopolitant élvezte, miközben Potter és Granger hisztérikusan vihogtak, és egy furcsa dalt énekeltek arról, hogy valakinek a szeretője akarnak lenni. Úgy látszik, ha ennek az embernek a szeretője akartál lenni, akkor a barátaival kellett összejönnöd. A régi Draco talán megdöbbent volna, de figyelembe véve új ismereteit a muglikról, és hogy mennyire szexmániásnak tűntek, az új Draco még csak távolról sem lepődött meg.

Becsukta az egyik szemét, hogy fókuszba hozza a tamagocsiját, a kis izé (még mindig nem volt benne biztos, hogy mi lehetett volna) még mindig élt. Ez jó volt, az első napon többször is elpusztult, amíg Potter meg nem szánta, és azt nem mondta neki, hogy „kapcsolja fel a fűtést”, mert az izé „halálra fagyott”.

– Ha, te részeg vagy! – jelentette ki Potter, és rá mutatott. – Be kell csuknod az egyik szemed, hogy fókuszálni tudj.

Durva.

– Hogy merészeled! Ha valaki részeg, az Granger, nézd csak meg, milyen nagy a haja!

Ez igaz volt, minél többet ivott, annál nagyobbnak tűnt a haja, elég szokatlan partitrükk volt.

– Urgh – nyögte a lány, a haját egy kupacba kaparta a feje tetején, és átdugta rajta a pálcáját, hogy a helyén tartsa. Nem igazán a legbiztonságosabb pálcahasználat, de Draco hagyta, hogy elnézze, hiszen a lány aranyosan nézett ki.

Urgh, már megint elpuhultam.

– Mi lenne, ha játszanánk egy játékot? – javasolta vigyorogva Malfoy.

Potter és Granger is azonnal gyanakodni kezdett. Aligha hibáztathatta őket, a Mardekáros bulik éjszakái hírhedtek voltak.

– CSATLAKOZHATOK? – Druella Portréja az ebédlőből kiáltott.

– NEM – válaszolta Draco, és pálcájával becsukta az ajtót. Sajnos, kissé részeges viselkedése miatt nem célzott jól, és helyette néhány könyvet lőtt le a könyvespolcról.

Hoppá…

– A könyvek! – kiáltott Granger.

– Nyugodj meg, Granger, majd én elintézem. – Az ebédlő ajtajához battyogott, és berúgta, eltakarva a nagyon szórakozottan nézelődő Druella elől a kilátást. Aztán felvette a könyveket, és egy kupacban otthagyta őket a könyvespolc mellett.

– Jobb, ha holnap rendesen elrakod őket – fújt rá Granger, amikor visszatelepedett a kanapéra.

– Milyen játékot akartál játszani? – Potter enyhén kíváncsi tekintettel kérdezte.

Előhúzott a zsebéből néhány Veritaserumot.
– Felelsz vagy mersz.

– Nem! – jelentette ki Granger, keresztbe fonta a karját.

Annyira imádnivaló…

Basszus, szedd össze magad!

– Félsz attól, hogy mit tudunk meg? – kérdezte tőle játékosan Malfoy.

– Nyilvánvalóan – válaszolta a lány, mintha a férfi hülye kérdést tett volna fel.

Potter a térdére csapta a kezét, és kijelentette:
– Bassza meg, benne vagyok! Gyere, 'Mione, csak mi ketten vagyunk.

– Szerintem ettől fél – jegyezte meg Draco.

Potter ránézett a lányra.
– Ami ebben a szobában elhangzik, vagy történik, az ebben a szobában marad… –Dracóra nézett. – Ugye?

– Természetesen. – A férfi tekintetét ismét Grangerre szegezte.

Granger felszisszent.
– Ez a csoportnyomás.

– Igen, az – erősítette meg Malfoy, miközben előrecsúszott a kanapén, hogy mindkettőjük koktéljába egy-egy csepp Veritaserumot tegyen. – Mardekár kígyójára! – jelentette ki, és lehajtotta az italát.

Potter a homlokát ráncolva nézett rá.
– Te most Mardekár Malazár farkára koccintottál?

– Nem, Mardekár Malazárnak valójában volt egy kígyója, egy igazi kígyó… A kígyóra koccintunk, ez a hagyomány.

– Nekem úgy hangzik, mintha a farkát imádnátok – motyogta Granger.

– Csak igyátok meg az átkozott koktélokat – mondta nekik Malfoy.

Abszolút semmi kicseszett tisztelet nincs errefelé.

Potter és Granger tétován kiitta a koktélját, mintha valami kiugrana a pohárból és megharapná őket.

– Te mész elsőnek – mondta Granger. – Felelsz vagy mersz?

– Felelek.

Granger elvigyorodott.
– Miért grimaszoltál a testápolómra?

Urgh, már megint itt tartunk.

– Rejszolás közben használtam, és égett tőle a farkam.

Granger szája tátva maradt, amikor Potter nevetésben tört ki.

– Hozzátenném, hogy nem ez volt a legjobb pillanatom, de elkoboztátok a pálcámat, így nem tudtam síkosító varázslatot mondani.

– A menta megteszi ezt veled – mondta Granger a nevetésén keresztül.

– Potter tényleg élvezi!

– Hé, rajtad volt a sor, hogy megalázzanak, nem rajtam! – Potter felháborodottan kiáltott fel.

– Továbbmegyünk. Azt hiszem, most rajtad a sor, Potter – mondta neki Draco.

– Felelek.

– Harry, magyarázd el, mi az három órás klub? – mosolygott rá ártatlanul Granger.

Pimasz boszorkány szemtelenül már tudja.

Potter felsóhajtott.
– Malfoy és én felváltva vállaltuk a hajnali három órás műszakot, hogy kiverhessük, amíg senki sem volt a közelben, aki rajtakaphatott volna minket. – Grimaszolt, és hozzátette: – Amit te már tudtál, csak hangosan be akartad velem vallatni.

– Így volt – értett egyet Hermione, mire Draco felnevetett.

– Te jössz, Granger.

A lány idegesen nézett a férfira.
– Felelek.

– Egyszer, amikor felmentettelek az őrség alól, volt egy nedves folt egy fa mellett. Nem tudtál a szemembe nézni, miután rámutattam… Elmagyaráznád, hogyan került oda?

A lány szemei pánikszerűen tágra nyíltak, de nem tudta megállni, hogy ne mondja:
– Az Aguamenti varázslatot használom, hogy leelégítsem magam.

Köszönöm, Veritaserum!

– Bassza meg! – kiáltott fel Malfoy, miközben elméjét mentális képek bombázták.

Potter mintha megrekedt volna a sokkhatás állapotában, kinyitotta a száját, mintha mondani akart volna valamit, de aztán megrázta a fejét, és újra becsukta.

Granger megragadott egy párnát, hogy elbújjon mögé, nem hitte, hogy valaha látta még ilyen dühösen elpirulni.

Hihetetlen játékválasztás, Draco, jól csináltad.

– Te jössz – morogta Granger, és hozzávágta a párnát.

Az elkapta a levegőből, és az ágyékára helyezte… minden különösebb ok nélkül.

– Merek – kacsintott Malfoy rá a lányra.

A lány diadalmasan vigyorgott, amitől azonnal lüktetni kezdett az ágyéka.
– Kicsit rosszul érzem magam – vágott rá a lány egy gúnyos duzzogást. – Nagyon jól jönne egy gyógyító, légy jó fiú, és vedd fel a mugli gyógyító jelmezt, amit vettél.

A kurva életbe!

~~~~~~~~

Perselus Piton

– PHINEAS! – kiabálta, és alaposan felbosszantotta, hogy nem vesznek róla tudomást. Perselus egy másodpercre volt attól, hogy levegye a keretet a falról, és megrázza.

Átkozott portrék.

Rodolphus kuncogva vizsgálta a bodzapálcát.
– Még mindig nem tudom elhinni, hogy kiraboltad Albus Dumbledore sírját.

– Gyakorlatilag nem én raboltam ki, Minervát vettem rá, hogy megtegye, amíg én őrködtem – dühöngött.

– Lefogadom, hogy örült neki – nevetett Rodolphus, miközben a pálcát az ujjai körül forgatta.

– Tedd le, mielőtt felgyújtasz valamit!

Ma este mindenki elhatározta, hogy az utolsó idegemre megy.

Phineas berohant a keretébe, és egyenesen extázisban volt.
– Mit akarsz? Nem maradhatok!

Perselus felvonta a szemöldökét a Portréra.
– Miért?

– Felelsz vagy mersz játékot játszanak Veritaserummal! – sikoltott fel. – Tudtad, hogy a mugliszületésű a testápolójával elégette a Malfoy fiú péniszét?! Biztos megátkozta.

Zseniális húzás volt Granger részéről, tényleg…

Rodolphus nevetésben tört ki.
– Gyorsan, Perselus, siess, és mondd el, amit kell! Phineasnek vissza kell jönnie! A holnapi frissítés jó lesz, az biztos.

– Meg tudnád nekik erősíteni, hogy Malfoy igaza volt, és most már nálunk van a bodzapálca.

– Természetesen, bár nem ma este, túl sok metropolitát ittak már.

– Metropolitant? – kérdezett vissza Rodolphus.

– Mugli italok, orgiákról szóló dalokat énekelnek tőle… Mindegy, mennem kell. – Kirohant a keretből.

– Holnap korán reggel itt leszek! – jelentette ki Rodolphus, és elragadtatottnak tűnt.

~~~~~~~~

Hermione Granger

Malfoy látványa a kanapén ülve, latex ápolónő jelmezben olyan kép volt, amely örökké bérmentve élhetett a fejében. Sikerült úgy igazítania, hogy jól álljon, bár a szoknya semmit sem hagyott a képzeletre. Harry kedvéért örült, hogy a férfi úgy döntött, boxeralsót vesz fel.

– Ne legyél már ilyen elégedett magaddal – fújt rá a férfi.

A nő kuncogva Harry felé fordult.
– Most te jössz.

– Merek.

Ó, ez túl könnyű.

– Malfoy nagyon rossz fiú volt. Harry, jobb, ha mész és felveszed a mugli auror ruhát.

Malfoy egyenesen elragadtatottnak tűnt, mire Harry lehengerlő pillantást vetett rá.

– Értem én, hogy van ez. Azt hittem, összefogunk és szövetkezünk Malfoy ellen, de te csak hadat üzentél.

Amikor Harry visszatért a latex rendőrnő jelmezben, a lány úgy felnevetett, hogy valóságos könnyek csorogtak le az arcán.

– Ezt az emléket Ginnynek fogom ajándékozni – jelentette ki a lány.

– Ne merészeld! Volt egy megállapodásunk – mondta gyorsan Harry.

– Gyerünk, Granger, te jössz – biztatta Malfoy.

A lány azon gondolkodott, hogy megint igazat mondjon-e, de az a legutóbbi alkalom rendkívül megalázó volt. A merészség lehetősége megrémítette, de legalább nem maradtak jelmezek.

– Merszek.

Harry diadalmasan elvigyorodott.
– Menj, és vedd fel az iskolai egyenruhádat. Tudom, hogy a bőröndödben tartod.

Az istenit, Harry!

Amikor visszatért, mindkettőjüket vigyorogva találta. Elráncolta a homlokát, nem mintha nem látták volna már mindketten sokszor ebben az egyenruhában.

– Kell rajta egy kis igazítás, nem gondolod, Potter? – kérdezte Malfoy lustán.

– Igen – válaszolta a fiú.

Jaj, ne…

– Mit csinálsz… – kezdte Hermione, amikor Malfoy elkezdett a pálcájával hadonászni. A pulóvere eltűnt, az inge nyakkivágása hirtelen obszcén lett, a szoknyája legalább hat centivel feljebb húzódott, a térdig érő zoknija pedig combig érő lett.

– Ma kék alsónemű. Potter, tartozol nekem öt galleonnal.

– Micsoda?! – A lány rábámult Harryre.

– Az igazat megvallva, minden nap lefolytattuk ezt a fogadást, és Malfoynak nagyon ritkán sikerül bebizonyítania, hogy kinek van igaza. Engedjük meg neki ezt az egyet – mondta Harry.

Malfoy diadalmasan nézett, amikor azt mondta:
– Én jövök, és az igazságot választom.

Harry egy pillanatra elgondolkodva nézett.
– Mit szeretsz legjobban Hermionéban?

Hermione egy rezzenéstelen pillantást vetett Harryre, és várta az elkerülhetetlen megjegyzéseket a teste valamelyik részére.

– A bátorságát és az együttérzését.

A lány szeme meglepetten pillantott Malfoyra. Ezen az estén először nézett ki tényleg kényelmetlenül, és ennek semmi köze nem volt a meglehetősen szűk latex ápolónői ruhához.

– Nem számít, mennyire fél vagy megfélemlített, ő szemtől szembe néz a helyzetekkel, és bár minden oka megvolt rá, hogy gyűlöljön, akkor is együttérzést mutatott, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.

Harry nagyon elégedettnek tűnt magával.
– Érdekes.

Hermione egészen biztos volt benne, hogy az agya rosszul működik, mivel egyetlen logikus gondolat sem jutott eszébe, és a szíve olyan hevesen dobogott a mellkasában, hogy valószínűleg az egész szoba hallotta. Malfoy óvatosan figyelte a lányt, mintha az elmenekülne.

– Felelek – törte meg a csendet Harry.

– Tetszett valaha is Granger? – kérdezte Malfoy vigyorogva.

– Igen – válaszolta zavartan grimaszolva a varázsló.

– Harry! – Ez visszahozta őt a jelenbe.

A férfi felnyögött.
– Nagyon dögös voltál a karácsonyibálon.

Malfoy felnevetett.
– Ebben egyet kell értenem vele, sokunkat megleptél azon az estén. Felelsz vagy mersz, Granger?

– Merek.

– Hmm. – Malfoy elgondolkodónak tűnt.

– Csókold meg Malfoyt – jelentette ki Harry a semmiből.

Micsoda?!

Hermione döbbenten nézett Harryre, de ő csak vállat vont.
– Mi? Azt mondtad, mersz, én meg azt, hogy csókold meg Malfoyt.

Malfoyra nézett, aki várakozóan figyelte őt.
– Ugye nem fogsz meghátrálni a kihívástól, Granger?

Egyáltalán nem!

Volt valami a gúnyolódásban, ami tüzet gyújtott benne, legszívesebben letörölte volna azt az önelégült, várakozó tekintetet a férfi arcáról. Harry azt akarta, hogy megcsókolja Malfoyt? Nos, azt nem mondta, hogy hol és hogyan, ezért egy pillanatig fel-alá nézett, próbálta eldönteni.

Azt kell tennem, amire a legkevésbé számítana.

Miután döntött, határozott szórakozottság ült ki az arcára. Malfoy összehúzta a szemöldökét, ahogy a lány felállt, és elindult felé, a férfi láthatóan próbálta kitalálni, mit tervez a lány.

– Hogyan akarsz engem? – kérdezte. Próbált a maga gúnyos módján viselkedni, de Hermione idegességet érzett az idegesség alján.

– Fogd be a szád! – A lány leereszkedett a férfi ölébe, átkarolva őt, és a férfi kezei tétován pihentek a combján.

– A rohadt életbe. – Hallotta, ahogy Harry felállt, mintha távozni készülne.

– Jaj, ne, ülj le – mondta neki Hermione, a székre mutatva. – Te merted ezt megtenni velem, most tanúja lehetsz.

– Megbántam – motyogta Harry.

Hermione visszafordult Malfoyhoz, aki most az egyszer az életben azt tette, amit mondtak neki, és valóban „befogta a száját”. A lány végigsimított a kezével az arcán, majd beletúrt a hajába, erősen megragadta, és hátrahúzta a fejét, hogy felfedje a nyakát. Ahogy előrehajolt, egy kemény dudor nyomódott a lába közé, ami meglehetősen kellemes súrlódást okozott. A férfi hangosan felnyögött, amikor a nő leeresztette a száját a nyakának az oldalára, és felfelé, a füle felé csókolta magát, közben időnként a nyelvével végigsimított a bőrén. A lány azzal fejezte be a merészségét, hogy még tovább ment, és megharapta a fülét. Megelégedve azzal, hogy a férfi kellőképpen felhúzta magát, felállt, és nagyon elégedetten tért vissza a helyére.

Malfoy nyelt egyet, miközben intenzív tekintetét ismét a lányra fordította.
– Ez egy kicsit több volt, mint egy csók, Granger.

Megvonta a vállát.
– Úgy éreztem, mintha élvezted volna.

– A pokolba is – motyogta újra Harry, miközben lehajtotta az italának maradékát. – Befejeztem az ünneplést, jó éjszakát mindenkinek. – Kibattyogott a szobából, magára hagyva őt és Malfoyt.

– Felelek.

A lány ráncolta a homlokát.
– Tovább akarsz játszani?

A férfi felvonta a szemöldökét, így a lány egy pillanatra elgondolkodott.

– Az, ahogyan velem bánsz, csak egy vicces játék?

– Nem, ez nem játék – nézett el a férfi, és újabb italt vett magához. – Az elején talán igen, de most már nem játék.

Huh…

A lány lüktetett a szükségtől, ahogy feldolgozta ezeket a szavakat. Azt mondta, hogy akarja őt? Határozottan úgy tűnt.

A férfi várakozó pillantást vetett rá.

– Felelek – suttogta alig több mint suttogva.

– Szeretnél rendesen megcsókolni?

– Igen.

– Akkor gyere ide, és csináld!

A lány teste minden gondolkodás nélkül válaszolt a parancsra, és amikor a mardekáros elé került, felhúzta a kanapéra, és addig nyomta lefelé, amíg a boszorkány a hátán feküdt, a férfi pedig fölötte lebegett.

– Csak hogy tudd, Granger, ezt már régóta meg akartam csinálni, és ez számomra határozottan nem játék. – A varázsló előrehajolt, és az ajkát az övéhez nyomta. A lány felnyögött, ahogy Malfoy súlya a kanapéba nyomta, olyan jó érzés volt. A férfi ajkai hízelgően szétnyíltak az övéi előtt, és a nyelve belesöpört, olyan táncot járva az övéi ellen, amilyet eddig csak néhányszor csinált. A gyomrában kitartó remegés tört ki, miközben a kezével végigsimított a karján, a nyaka mentén és a hajába.

Istenem, milyen puha a haja.

Finoman megrántotta, mire Draco a szájába nyögött, és a csókjuk a nyelvek őrült összecsapásává változott. A férfi kezei a Hermione testét kezdték el felfedezni, és a boszorkány meglepetten kapkodta a levegőt, amikor a férfi a mellét szorította, és megfeszült, mielőtt meg tudta volna állítani magát.

Malfoy visszahúzódott.
– Mi a baj? – lihegte, és aggódó szemekkel nézett rá.

– Csak még nem… tudod.

– Ma este már nem kell semmit sem tennünk. – Draco Hermione nyakához simult, gyengéden megcsípte, miközben a kezét biztonságosabb területre vitte.

A férfi szavaira csalódottság tört fel benne, valóban többet akart. Soha nem érezte még magát ennyire élőnek, a feszülés csak azért jött létre, mert ideges volt. A csókok, amelyekkel a varázsló a nyakát imádta, borzongást küldtek a testébe, és a rá nehezedő súlya biztonságérzetet adott neki.

Biztonságban érzem magam.

Biztonságban érzem magam Malfoy mellett.

Mikor történt ez?

– Szeretném – lihegte a lány.

Hermione hallotta, ahogy egy felszínes lélegzetvétel kiszabadul a férfi fülébe suttogva:
– Merem. – A lány nyelt egyet, nem tudta, mit akar tőle hallani.

Szerencsére a férfi megkönnyítette a dolgát.

– Merj rám merészkedni, Granger.

A lány nyöszörgött.
– Igen.

– Hála a magasságosnak.

– Vedd le a nővérruhát. Eltereli a figyelmet – szólt rekedten a fiú.

Malfoy kuncogott, miközben feltolta magát, és a nővérruhát a fején át húzta le, így csak egy fekete boxeralsó maradt rajta. A férfi ismét elkapta Hermione száját egy kétségbeesett csókban, amitől ő megtántorodott. Érezte, ahogy Draco ránehezedik a lányra, és a lábait használta arra, hogy az övéit széthúzza, hogy ő közéjük telepedhessen. Soha nem volt még ilyen helyzetben, érezte, ahogy a férfi erekciója a belsejéhez nyomódik, miközben Draco elkezdett végigcsókolni a testén. Hermione lehunyta a szemét, és arra koncentrált, ahogy a férfi szája a bőrén érezte magát. A varázsló végigsimított a mellei körül, óvatosan felhúzta a pólóját, hogy csókokat nyomozzon lefelé a hasán. A boszorkány háta önkéntelenül is meggörnyedt felé. Minden égett, a lüktető lüktetés a lábai között szinte elviselhetetlen volt. Idegesen nyelt, amikor a férfi felhajtotta az iskolaszoknyáját, és lehúzta az alsóneműjét. Most már gyakorlatilag lihegett a várakozástól, bár egy kis aggodalom kúszott belé, kétségbeesetten remélte, hogy Malfoy nem idegenkedik attól, amit lát.

Draco lenyomta a lány lábait, így teljesen szabadon volt, és ekkor a legvillamosabb érzés lőtt végig a testén, amikor a férfi egyetlen hosszú nyalás során végigsimította a nyelvével a ráncokat.

– Bassza meg! – Hermione megrándult.

A férfi kuncogott, amikor a száját a lány fölé zárta, és izgatni és nyalogatni kezdte a csiklóját. A boszorka elvesztette minden összefüggő gondolatát, ahogy a gyönyör hullámról hullámra lüktetett benne, és egész teste remegni és rángatózni kezdett. Malfoy irgalmatlan tempót diktált, egy pillanatnyi haladékot sem adva neki, csak akkor húzódott vissza, amikor nyelvével hosszú mozdulatokkal végigsimított a lány szeméremajkain, mielőtt újra körbejárta volna a csiklóját. Nyögések törtek ki belőle, miközben Hermione vonaglott, és azt akarta, hogy a férfi még többet tegyen. Fogalma sem volt, mire van még szüksége, de a teste fájt érte. Mintha érezte volna, hogy a lánynak kétségbeesetten szüksége van a felszabadulásra, Malfoy erősen a csiklójához szorította a nyelvét, és gyorsabban körözött. Az ujjbegyei elfehéredtek, ahogy a kanapéba kapaszkodott.

– Ne hagyd abba – lihegte Hermione, ahogy a nyomás egyre nőtt. – Istenem, ez sokkal jobb, mint egy Aguamenti.

Draco ismét kuncogott, és sikerült minden megfelelő helyre rezgéseket küldenie. A nő megfeszült, ahogy a teste kontrollálatlanul görcsölni kezdett. Malfoy gyengéden átsimogatta az orgazmuson, mielőtt visszamozdult volna a testén, és lassan megcsókolta. A lány ellazulva érezte magát, csak feküdni tudott a döbbenettől, miközben Draco a szájához mosolygott.

– Felelsz vagy mersz? – kérdezte, miközben újra megcsókolta.

– Merek.

Draco gyengéden megfogta Hermione kezét, és a boxerében lévő kemény dudor felé vezette kettejük között.
– Hadd élvezzek el.

A lánynak egy felszínes lélegzetvétel hagyta el a száját, miközben a kezét a férfi boxerébe csúsztatta, és erősen megragadta. Malfoy feje előrebukott, és a nyakába nyögött. Szerencsére Lavender elég részletesen leírta, mit kell tenni ebben a helyzetben, így Hermione gyorsan elmormolta a varázslatot. Malfoy ismét felnyögött, amikor a nő elkezdte fel-alá mozgatni a nedves kezét a hosszán. Lassan kezdte, az ujjával körözött a hegyén, miközben dolgozott. A férfi izmai feszülni és fodrozódni kezdtek, ezért a lány erősebben markolta meg a férfit, és gyorsabban mozgatta a kezét.

– Így szereted? – suttogta Hermione.

– Igen, pont így – reszketett a férfi.

A szög kissé kényelmetlen volt, és a karja fájni kezdett, de folytatta, eltökélten, hogy teljesíti a feladatát. Malfoy lélegzete minden egyes mozdulatnál elakadt, a karjai megremegtek a nő két oldalán, ahogy küzdött, hogy megtartsa a testsúlyát. Egészen meglepődött, amikor a férfi hirtelen felkiáltott, és érezte, hogy valami forró és nedves dolog ömlik a kezébe.

Ó, Istenem, elélveztettem.

Én segítettem Malfoynak elélvezni.

Szép munka, Hermione!

Furcsa, hogy utána elégedett vagy magaddal?

– Kibaszottul zseniális játék a felelsz vagy mersz mondani – motyogta Draco, miközben leereszkedett a lányra, és a nyakába fúrta az arcát.

hozzászólások: 0