15. fejezet
Rodolphusnak van egy terve, de ivott, úgyhogy ne várj túl sokat


Draco Malfoy

Draco felnyögött, amikor kinyitotta a szemét, egy másnapossági báji tal most nagyon jól esne. Kinyújtotta a karját, próbálta megtalálni Grangert, de csak egy üres ágy fogadta.

Ez furcsa, tegnap este biztosan itt volt.

Granger nem sokkal a kanapén tartott felfedezőútjuk után elaludt. Draco úriember módjára felcipelte a lépcsőn, és betakargatta az ágyába. Persze, a saját ágyába is betehette volna, de miért tette volna, amikor még mindig érezte a lány ízét, még mindig érezte a bőrét a sajátján, még mindig érezte a kezét a sajátja köré tekeredni…

– Malfoy, tervezed, hogy ma felkelsz? – Potter kitárta a hálószobája ajtaját, és egy bájitalos fiolát vágott felé. – Másnapossági bájital, szívesen.

Szent Potter a segítségére sietett.

– Potter, ha gyógyítót akarsz játszani, fel kell venned a nővérjelmezt – motyogta Malfoy, a karját az arca elé tette, és azt akarta, hogy az Idegesítő menjen el.

– Tényleg azt akarod, hogy így mutogassalak? Mindketten tudjuk, hogy jobban állna rajtam.

Hazugságok.

– Hol van Granger?

– A fürdőmben. Lehetne a tiédben is, de mindketten rohadtul makacsok vagytok! Csak vegyétek már le a rohadt bűbájokat!

Draco Potterre pillantott a hóna alól, és észrevette, hogy Potter a szemét forgatja.

Kicsit idegesen tette fel a következő kérdését, nem volt teljesen biztos benne, hogy Potter hogyan fog reagálni.
– Mondott neked valamit? A tegnap estéről.

Potter felnevetett.
– Nem kell neki, rajtakaptam, amint kiosont a hálószobádból. Különben is, mit gondolsz, miért merészeltem megkérni, hogy megcsókoljon téged? Szükségem volt rá, hogy mindketten továbblépjetek, hogy ne érezzem úgy, hogy minden alkalommal, amikor belépek egy szobába, megfulladok a szexuális feszültségtől.

Huh.

– Akkor neked megfelel? – kérdezte Malfoy, még mindig kissé döbbenten.

Megvonta a vállát.
– Ha bántod őt, görényt csinálok belőled, és úgy is tartalak. Ezúttal nem McGalagony fog a segítségedre sietni. Sőt, McGalagony annyira kedveli Hermionét, hogy valószínűleg akkor sem mentene meg, ha tudna róla.

Jogos.

– Megjegyeztem.

– Mindegy, állj fel. Phineasnek üzenete van, és nem hajlandó beszélni, hacsak nem vagyunk mindannyian ott.

– Rendben. – Megitta a másnapossági bájitalt, és elsétált a fürdőszobába. Tulajdonképpen üdvözölte a jéghideg vizet, amikor az arcára fröccsent, segített neki, hogy másra koncentráljon, mint arra, hogy az arca Granger combjai közé temetkezik, és azokra az elragadó hangokra, amelyeket a lány adott, amíg ő ott volt lent.

Miután megtisztult, felvette az új mugli farmernadrágját, ami sokkal jobban állt neki, mint Potteré, és egy fekete kapucnis pulóvert, mielőtt lefelé indult volna. A konyhából nagyon csábító illatok szálltak, Potter egyértelműen valami másnapos ételt készített. Draco inkább élvezte a zsíros szendvicseket, amiket Potter készített, miután ittak, bár remélte, hogy az anyja soha nem jön rá, nem örülne neki.

– Életben van! – jelentette ki Potter, és egy szalonnás szendvicset csúsztatott felé a konyhaszigeten keresztül.

Granger felnézett a könyvből, amit olvasott. Halvány pír díszítette az arcát, és tétova mosolyt villantott a férfinak.

Draco odahúzott hozzá egy széket, és jóval közelebb ült hozzá, mint általában szokott, ügyelve arra, hogy a combja az övéhez nyomódjon. Játékosan megbökdöste a lányt.
– Jó reggelt, Granger!

– Jó reggelt! – felelte a lány, és megpróbálta, de nem sikerült leküzdenie a mosolyt.

– Rendben, Phineas…– Potter a szekrényeknek támasztotta a portrét. – Mindannyian itt vagyunk, mit tudsz jelenteni?

– Ó, jó reggelt! – Phineas szuggesztíven kacsintott rá.

Draco gyanakodva összehúzta a szemét.

– Már tegnap este is szóltam volna, de senki sem válaszolt a tompa kiáltásaimra. Nyilvánvalóan valami sokkal fontosabb dolog történt… – Phineas szünetet tartott, várva, hogy mondjanak valamit.

Draco beleharapott a szendvicsébe, miközben Granger és Potter némán bámulták a Portrét.

– Jóóóó! Tartsátok meg a titkaitokat! Perselus azt akarja, hogy elmondjam nektek, Mr. Malfoy elmélete helyes volt, és most már megszerezte a bodzapálcát Albus Dumbledore halott holttestétől.

Az utolsó részt akár ki is hagyhatta volna, határozottan nem a mentális képekre volt szükségem.

– Ez zseniális hír! – Granger felkiáltott. – Mármint a pálca része, nem a holttesttől való lopásé.

Ezt a pontot nem kellett volna tisztáznia, de aranyos volt.

Bassza meg…

– Igen, valóban, nagyon jó hír. Mindenesetre vissza kell mennem. Sokáig fent voltam tegnap este, és a másik testalkatomban kényelmesebb szundikálni. Van valami információd, amit visszaküldhetsz?

– Megmondhatod Pitonnak, hogy a kupa megsemmisült – tájékoztatta Potter.

– Csodálatos. Hát ez nagyon szép volt. – Phineas hirtelen, újabb szó nélkül elhagyta a keretét.

~~~~~~~~

Rodolphus Lestrange

– Miért vagy itt ilyen korán?! – förmedt rá Perselus.

Néha olyan hálátlan tud lenni.

Az utóbbi időben mindent megtettem, hogy társaságot nyújtsak neki…

– Gondoltam, játszhatunk egymás hajával a napi frissítés előtt – felelte Rodolphus szarkasztikus mosollyal, és leereszkedett egy fotelba.

Perselus, aki mindig is a drámaiság híve volt, hátravetette a talárját, miközben leült, és azt mormolta:
– Elviselhetetlen vagy.

– Megtanítanád nekem, hogyan kell ezt csinálni a talárommal? Nagyon drámai, elég nagy benyomást kelt.

– Ha azt mondom, hogy a házimanók új bort szereztek a tanároknak, akkor elhúzol a konyhába?

Jól ismersz engem, Perselus, de nem elég jól!

Rodolphus előhúzott egy üveg bort a kabátja belső zsebéből.
– Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem, felkészülten jöttem.

Phineas ezt a pillanatot választotta arra, hogy a keretébe battyogjon, és úgy nézett ki, mint egy furkász, akinek épp most adtak egy arannyal teli páncélszekrényt.
– Ó, van egy mesém az uraknak – mondta nevetve.

Kitűnő…

Rodolphus vidáman dörzsölte a kezét, mire Perselus felvonta a szemöldökét.

– A napom fénypontja, Phineas, folytasd – utasította Rodolphus izgatottan.

– Szóval, a mi kis barátaink úgy döntöttek, hogy megünneplik a Hugrabug kupájának elpusztítását… – kezdte.

– Akkor elpusztult? – vágott közbe Perselus.

– Ó, igen, ezt el kellett volna mondanom, de minden más fényében kiment a fejemből. Szóval, ahogy mondtam, ünnepeltek, és nagyon berúgtak a Metropolitenektől. A Malfoy fiúnak sikerült rávennie Pottert és a mugliszületésűt, hogy Veritaserummal játsszanak Felelsz vagy mersz játékot. – Szünetet tartott. – Azt hiszem, már említettem a péniszégető incidenst?

Szegény Draco…

– Igen, mondtad – erősítette meg Rodolphus.

– Oké, szóval az Felelsz vagy mersz játék során Potter bevallotta, hogy Malfoyjal közösen indítottak egy maszturbációs klubot, amit felváltva élveztek. Tudtam, hogy nehéz idők járnak a sátorban, nem szóviccnek szántam, de nem tudtam, hogy ennyire elkeseredettek.

Nekem úgy hangzik, mint egy jó kis kedd este…

– A mugliszületésű aztán bevallotta, hogy nagyon nem helyénvalóan használta az Aguamenti varázslatot, nem megyek bele a részletekbe, biztos vagyok benne, hogy használhatod a fantáziádat. Aztán végül mindannyian egyenruhába bújtak, és szerepjátékot játszottak, amiben úgy tűnt, hogy egy gyógyítót, aki valami rosszat tett, letartóztat egy auror. A mugliszületésű valamiért az iskolai egyenruháját viselte, azt hiszem, úgy érezhette, hogy kimaradt. Aztán Potter ragaszkodott hozzá, hogy a mugliszületésű ölje meg a Malfoy fiút, de látva a döbbenetét úgy döntött, inkább csókolja meg. Sajnos, amikor Potter megpróbált csatlakozni, azt mondták neki, hogy üljön vissza és nézze végig. Mindenesetre a Potter fiú felhúzta magát, és elment… és utána már főleg csak zajongás volt.

– A kurva életbe – nevetett fel Rodolphus.

– Elég lenyűgöző, hogy Mr. Malfoy és Miss Granger ilyen jól kijönnek egymással, az iskolában ki nem állhatták egymást. Remélem, ott leszek, amikor Lucius rájön… – tette hozzá Perselus.

Az egy kibaszott hihetetlen nap lesz.

– Én is – értett egyet lelkesen Rodolphus.

– Nos, most, hogy a napi frissítés befejeződött, elmehettek. – Perselus meglehetősen durván a kandalló felé mutatott.

– Nem lehet. A Sötét Nagyúr megint elment kalandozni, szóval Bella bárhol lehet. Én itt maradok.

– Valóban, Bellatrix bárhol lehet, például húsz perc múlva itt, hogy a nekromanciáról beszélgessünk… – Perselus rávillantott a férfira.

Láthatóan még mindig haragudott a kis vicc miatt.

– Értem, nos, nem szeretném megzavarni – jelentette ki, miközben felállt.

A Hop-porral a Malfoy-kúriába ment, kicsi volt az esélye, hogy Bella itt legyen, amíg a Sötét Nagyúr távol van. Sajnos abban a pillanatban, ahogy kilépett a kandallóból, Bella közeledett felé, akit szorosan követett Patkányfiú.

Hát, basszus.

– Rodolphus – nyikkantotta Patkányfiú.

– Patkányfiú.

Patkányfiú felborzolódott a szeretetteljes becézésre.

– Ugyan már, Rodolphus, légy kedves Peterrel, ő a Sötét Nagyúr egyik kedvence – mondta neki Bella vigyorogva. Mindketten tudták, hogy a Sötét Nagyúr leszarhatja a kibaszott Peter Pettigrewt (igen, ez a teljes neve), de a téveszmés idióta szerette az ellenkezőjét hallani.

– Mit okolhatunk ezért a látogatásért, Patkányfiú? Azért jöttél, hogy felmelegítsd a feleségem ágyát, amíg a Sötét Nagyúr távol van? – Rodolphus vigyorgott, miközben Patkányfiú kétségbeesetten nézett maga és Bella között, valószínűleg azon gondolkodott, hogy vajon kitör-e a következő varázslóháború.

– Amíg a Sötét Nagyúr távol van, addig én Bellatrixnak jelentek és segítek neki.

– Peter elintéz nekem néhány megbízást. – A felesége úgy mosolygott, hogy Patkányfiú nagyon meg fogja bánni, hogy ilyen feladatokkal bízzák meg.

– És mi van Naginivel? Bizonyára vigyáznod kell rá, amíg a Sötét Nagyúr távol van. – Rodolphus meglátta a lehetőséget, és élt vele. Egyiküknek sem volt fogalma arról, hová tűnt az átkozott kígyó, talán Patkányfiúnak volt.

– Nagini jól van, egy fontos megbízást kapott a Sötét Nagyúr számára.

– A Sötét Nagyúr fontos megbízásra küldte a kígyót, de téged elküldenek, hogy szedd össze Bellát? Ez aligha tűnik igazságosnak.

– Megkérdőjelezed a Sötét Nagyúr döntéseit?! – Patkányfiú követelőzött. Bella szórakozottan felvonta a szemöldökét Rodolphusra, nyilván abban reménykedve, hogy a férfi korai sírba akarja beszélni magát.

– Nem, csupán rámutattam, mennyire haszontalannak tűnsz, különösen, ha egy kígyó fontos küldetést kapott, te pedig nem.

– Nagini megbízatása nem olyan fontos! Valójában csak egy házra vigyáz, ez aligha fontos. – Bellatrix gyilkos pillantást vetett Patkányfiúra, nyilvánvalóan most több információt árult el, mint kellett volna.

Érdekes…

Patkányfiút túlságosan is élvezetesen könnyű felhúzni.

Rodolphus bólintott.
– Értem. Szóval most már Naginit is jelentéktelennek nevezed.

Patkányfiú szeme pánikszerűen tágra nyílt.
– Nem! Én nem ezt mondtam. A feladata fontos, csak éppen nem veszélyezteti őt.

– És a te feladatod veszélybe sodor téged? – A férfi nevetett. – Gondolom, a feleségem tényleg szeret véletlenszerűen embereket kínozni és gyilkolni, nem igaz, kedvesem?

– Ha ti ketten már teljesen kész vagytok, nekem más dolgom is van – csattant fel Bellatrix dühösen.

– Mint például? Miért vagy egyáltalán itt a Malfoy-kúriában?

– Meglátogatom a húgomat.

Felhorkant.
– Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.

Megvonta a vállát.
– A fejvadászok ma reggel szállítottak ide egy foglyot, ellenőriztem, hogy minden rendben ment-e.

Vajon maradt-e még valami abból a fogolyból?

– Milyen kedves tőled.

Bella meglehetősen durván karon ragadta Patkányfiút, és a kandallóhoz vonszolta. Miután elmentek, Rodolphus az ebédlő felé vette az irányt, teljes szándékával, hogy elkortyol egy üveg whiskyt, és kellemes délutánt tölt el, de sajnos ez nem így történt…

– Rodolphus! – Lucius sziszegte a dolgozószobája ajtajából. – Gyere be, van egy kis gondunk!

Még több ok az ivásra.

Rodolphus megtette, amit Lucius kért, és csatlakozott hozzá és Narcisstához a dolgozószobában. Szerencsére Lucius jó néhány üveg bort tartott itt. Megpróbálta felemelni az egyiket, hogy töltsön magának egy serleget, de az üveg nem mozdult. Dühösen bámult Narcisszára, aki csendes elégedettséggel figyelte őt.
– Ezeket te ragasztottad le? – követelte.

– Igen. A dugókat is beragasztottam, arra az esetre, ha úgy döntenél, hogy felborítod az egész asztalt, amit nem vennék mérget rád – válaszolta büszkén.

Urgh, ez a nő!

– Miért?!

– Szükségünk van rád, koherens. Van egy kis probléma – mondta Narcissa, és ismét nagyon komolyan nézett.

– Nos, már egy üveggel benne vagyok, akár folytathatom is. Részegen remekül tudok problémamegoldó lenni. – Újabb üveget húzott elő a talárjából, és a pálcájával átrepítette a dugót a szobán.

– Egy Weasley van a tömlöcömben! – morgott Lucius.

– Pincében! – javította ki Narcissa.

– Miért tettél egy menyétet a tömlöc-pincébe? Megsértett téged?

– Nem egy menyétet! Egy Weasley. A fenébe is, Rodolphus, biztos vagy benne, hogy csak egy üveggel ittál?!

– Sajnos, határozottan nem eleget ahhoz, hogy egy Weasley-vel elbánjak. Melyik az? – kérdezte.

– Ronald Weasley, Harry Potter szökött barátja! – csettintett Lucius.

Rodolphus egy székre süllyedt, és a fejét dörzsölgette, miközben Lucius magyarázott.

– A fejvadászok hozták be ma reggel. Úgy terveztük, hogy kicsempésszük, de persze Bella érezte, hogy a bejárati kapun lévő bűbáj aktiválódik, amikor az emberrablók beléptek, és megjelent, hogy jelentést tegyen. Tehát tudja, hogy van még egy fogoly, és hogy milyen a személyleírása. Szerencsére a fiúnak volt annyi esze, hogy legalább a haja színét megváltoztatta, és a nevét is hazudta, így senki sem gyanakszik, hogy ki ő. Bella láthatóan sietett, így nem vesztegette az idejét az ellenőrzésre. Ha nem találjuk meg a módját, hogy kiszabadítsuk, a kiléte nem sokáig marad titokban. Peter évekig élt patkányként a fiú házában, biztosan fel fogja ismerni, akár barna hajú, akár nem. És ha a Sötét Nagyúr a kezébe kerül, nem fog habozni, hogy használja a legilimenciát, és velünk ellentétben Ronald Weasley elméje tágra nyílt, mert abban az átkozott iskolában nem tanítják az okklumenciát, és a szülei már régen elhagyták a tisztavérűek tanításait. – A fiúnak nem kell a legális tanítás.

– A francba.

Ez valóban, elég rossz volt.

– Valóban.

– Nos, van egy meglehetősen zseniális tervem, de Narcissa nemet fog mondani.

Narcissa a homlokát ráncolva nézett rá.

– Mi az? – kérdezte Lucius óvatosan.

– Ma este nálam rendezek vacsorát, mindenki meg van hívva! És amíg mi kint vagyunk az útból, egy szép alibivel, beküldjük Pottert, a mugliszületésűt és Dracót, hogy buktassák le.

– Szó sem lehet róla. Senki sem tudhatja meg, hogy Draco még életben van, mindannyiunkat veszélybe sodorna – mondta Narcissa azonnal.

Annyira kiszámítható volt.

– Ez, és tilos felügyelet nélkül hagynunk a foglyokat, tehát egyikünknek maradnia kell, és aki itt van, amikor „kiszabadítják”, az lesz a hibás… – tette hozzá Lucius.

Mindannyian tudták, mi fog történni azzal, akit a Sötét Nagyúr felelősnek tart egy ilyen hibáért.

– Szóval Patkányfiút hagyjuk őrségben, senkit sem érdekel, remélhetőleg a Sötét Nagyúr kinyírja őt, és mindannyiunknak szívességet tesz. Csak mondd meg a Weasley fiúnak, hogy ne legyen szem előtt, nehogy kiszúrják a kémlelőnyíláson keresztül… mindannyian tudjuk, hogy Patkányfiú egy kukkoló.

– Peter akkor is fel fogja ismerni Dracót – mondta Narcissa. – Neki hátra kell maradnia.

Most pedig felfedem a tervem zseniális részét.

– Szükségük van rá: ő ismeri a kastély alaprajzát, tudja, milyen őrök vannak a tömlöc ajtaján, és egy csomó más dolgot is tud erről a helyről, amit Potter és a mugliszületésű nem. Mindegy, most jön a terv zseniális része. Százfűlé-főzettel változtassák el magukat, mint én, Perselus és Bellatrix. A patkányfiú nem fog velünk vitatkozni, valószínűleg még kiütni sem kell majd, túlságosan szarrá lesz rémülve Bellától.

– Ez a legnevetségesebb terv, amit valaha hallottam – mondta Narcissa.

– Hadd igyam meg ezt a második üveg bort, és kitalálok egy sokkal hülyébbet – kacsintott rá.

– Eléggé alacsony a kockázat – jegyezte meg Lucius vonakodva, és tétován Narcisszára nézett.

Mindig hajlandó veszélybe sodorni a fiát a mi Luciusunk.

– Nem, majd kitalálunk valami mást – erősködött Narcissa. – Konzultálnunk kell Perselusszal, ő tudni fogja, mit kell tennünk.

– Perselus egész délután Bellával van, úgyhogy hacsak nem álltok elő egy jobb tervvel a következő órákban, akkor ez a helyzet. Bízom benne, hogy tudod tájékoztatni a gyerekeket? Tegnap este vad éjszakájuk volt, szerepjáték is volt benne, úgyhogy legyetek velük kíméletesek. – Luciusra vigyorgott, a férfit sokként érte, amikor rájött, hogy a drága fia mindenféle mókás játékokat játszik egy mugliszületésűvel.

– Hová mész? – kérdezte Narcissa, miközben Rodolphus felhajtotta a bor maradékát, és az üres borosüveget az oldalasztalra csapta.

– Megint meglátogatom Perselust. Kétszer egy nap alatt, szerencsés ember! Nos, talán nem szerencsés, Bella jelenleg vele van, de ez jó alkalmat ad arra, hogy ellopjam az egyik hajszálát a Százfűléhez.

– Nem tudnál csak úgy elvenni egyet a hajkeféjéből? – vonta Lucius kérdőre.

– Szerinted ő fésülködik azzal a monstrummal a feje tetején?! – Lucius csalódottan rázta a fejét.

~~~~~~~~

Perselus Piton

– Remélem, nem bánod, hogy bejelentés nélkül ugrottam be! – Rodolphus botorkált be ismét a kandallóba.

Kit húztam fel annyira, hogy ezt érdemlem?

Bella vicsorgott rá:
– Mit akarsz?

– Én is örülök, hogy látlak, életem szerelme. – Egy igazán meglepő mozdulattal Rodolphus megragadta Bellatrix fejét, és a mellkasához húzta egy… ölelésben? Inkább fájdalmasnak tűnt, mint gondoskodónak.

Mennyit ivott, mióta egy órája elment innen!?

– Szállj le rólam! – sziszegte Bella, és ellökte magától Rodolphust.

– Á, ez visszavisz a nászéjszakánkba – vágott vissza Rodolphus.

Perselusnak nagyon meg kellett küzdenie, hogy ne nevessen.

– Rodolphus, Bella és én eléggé elfoglaltak vagyunk. Miért vagy itt?

– Természetesen azért, hogy mindkettőtöket meghívjalak vacsorára. Úgy döntöttem, itt az ideje, hogy mindenkit vendégül lássunk a Lestrange-kastélyban. A házimanók el vannak ragadtatva, úgyhogy attól tartok, nem fogadhatok el nemleges választ.

Mire játszadozott…

Utálja a kastélyát…

– Mindegy – dühöngött Bellatrix.

– Kitűnő. Drágám, nem bánnád, ha kölcsönkérnénk Patkányfiút, hogy őrizze Malfoyék házát? Nem hagyhatjuk őrizetlenül a foglyokat.

– Rendben, kifelé.

Rodolphus odasétált hozzá.
– Perselus, remélem, hogy mindent megteszel ebben a nekromancia ügyben, nagyon fontos.

Perselus elborzadva nézte, ahogy Rodolphus kinyújtotta a kezét, és a vállára tette.

Miért ér hozzám?

Sosem ér hozzám.

Nem szeretem a testi érintést, ezt ő is tudja.

– Keményen dolgozunk ezen a feladaton a Sötét Nagyúrnak – felelte mereven. Ahogy Rodolphus eltávolította a kezét, Perselus érezte, hogy egy hajszál a fejbőréről vele együtt eltűnik. Csak egyetlen okból lehetett egy hajszálat elvenni valakitől.

Ha azt tervezed, hogy Százfűlézni fogod magad nekem, akkor Mardekárra esküszöm, Rodolphus, hogy a következő évszázadba átkozlak!

Egészen biztos volt benne, hogy a mentális fenyegetés hangosan és tisztán eljutott Rodolphushoz, de Rodolphus szokás szerint leszarta. Az idióta csak mosolygott rá.

– Miért vagy még mindig itt?! – követelte Bellatrix.

Rodolphus kuncogott.
– Este hétkor találkozunk, ne késs el!

Ki kell derítenem, hogy mi folyik itt…

~~~~~~~~

Hermione Granger

Ez nem lehet igaz!

– Tudom, hogy sok mindent kell feldolgozni, kedveseim, de tényleg nincs sok időnk. Ha lenne más lehetőség…

Hermione a dohányzóasztalon ülő Százfűlé-főzetes fiolákat bámulta, mindegyikre más-más név volt felcímkézve. Arra kérték őket, hogy Százfűlézzék magukat halálfalóvá, menjenek a Malfoy-kúriába, esetleg tegyék harcképtelenné Peter Pettigrewt, törjék át a pince őrségét, és mentsék meg Ront.

Ez őrület…

– Semmi baj, Mrs. Malfoy, meg tudjuk csinálni. – Harry elszántnak tűnt.

Persze, hogy Harry is benne van ebben a hülye tervben…

Harry hírhedt volt arról, hogy anélkül ugrott bele a cselekvésbe, hogy átgondolta volna a dolgokat. Tudta, hogy a fiú ugrana a lehetőségre, nem csak azért, mert megmentené Ront, hanem mert tényleg tehetne valamit. Unatkozott. Hetek óta csak találomra javasolgatott dolgokat, például, hogy elmenjen Godric's Hollowba, mert volt egy megérzése.

– Granger, mire gondolsz? – Malfoy figyelmesen figyelte a lányt.

– Megteszem, amit kell, hogy Ron biztonságban legyen, de ez egy kicsit… – Nem találta a szót.

– Túlzásnak? – Malfoy szolgáltatott neki magyarázatot.

– Igen?

– Tudom – sóhajtott fel Narcissa. – Rodolphus három órát adott, hogy kitaláljak egy jobb tervet, de egyszerűen nem tudok olyat kitalálni, ami ma este megvalósítható és mindenkit biztonságban tart. Peteren kívül senki sem lesz a kastélyban este hét után, elég egyszerűnek kell lennie. Csak be és ki.

A dolgok sosem egyszerűek.

– Nyilvánvalóan szükségünk van rád ehhez – szólította meg Hermione Malfoyt. – Mit gondolsz? – kérdezte tőle.

– Ez őrültség, de nem is vártam mást, amikor csatlakoztam egy Griffendél-csoporthoz. – Hermione megnyugtató mosollyal nézett rá. – Mentsük meg Weasley-t. Ezek után kedvelnie kell engem, igaz?

– Erre nem számítanék. – Harry mindkettőjükre hegyes pillantást vetett.

Istenem, de nem akarom ezt a beszélgetést…

Még azt sem tudom, hogy mi van köztem és Malfoy között…

Mi egy dolog vagyunk?

Valószínűleg erről kellene beszélnünk.

Harry megköszörülte a torkát, visszahozva őt a jelenbe.

Malfoy ismét figyelmesen figyelte őt, érezte, hogy kipirul az arca.

Narcissa felállt a székéből.
– Vissza kell mennem. Törekedj arra, hogy negyed nyolc körül érkezz a kastélyba. Ha valamilyen oknál fogva meggondolnád magad, megpróbálunk más utat találni…

Hermione Narcissa arckifejezéséből leolvashatta, hogy nem hiszi, hogy lesz más út, az idő sürgetett. Nem kockáztathatták, hogy Ront a Minisztériumba szállítsák, és bíróság elé álljon, biztosan lebukna.

Komoly szavakat fogok váltani Ronald Weasley-vel, ha ennek vége.

hozzászólások: 2

by Móki @ 2025 Apr 19

Imádom Phineast ebben a történetben, amikor tolmácsolja a történteket. 🙈
Pont utazás közben olvastam a frissítéseket, jó párszor majdnem hangosan felnevettdm. 😀

by Nyx @ 2025 Apr 19

Jajjj én is imádom Phineast 😅😅😅 A többiek meg kb. úgy várják a beszámolókat, mintha egy szappanopera lenne 😂😂 El is hiszem. Annyira, de annyira őrültek ezek így együtt. Nagyon jó!