16. fejezet
Ezért van az, hogy Rodolphus soha nem irányít…


Perselus Piton

– Ez a legnevetségesebb terv, amit valaha hallottam! Mennyit ivott Rodolphus, amikor ezt kitalálta?! – követelte Luciustól és Narcisszától.

Mély lélegzetet, Perselus, vegyél mély lélegzetet!

– Nézd, te elfoglalt voltál, nekem gyorsan ki kellett találnom valamit, és ez lett belőle. – Rodolphus valóban rámosolygott, mintha ez a terv nem lenne idióta. – És csak enyhén részeg voltam, amikor kitaláltam.

– Talán le kéne fújnunk. Majd hoppanálva átmegyek Dracóhoz, és megmondom nekik, hogy felejtsék el a tervet – mondta Narcissa aggódó tekintettel.

– Erre nincs idő, mindjárt este hét óra, és mennünk kell! Ne bosszankodj, minden rendben lesz – erősködött Rodolphus.

– Komolyan ez a legjobb, amit ki tudtál találni?! Draco állítólag halott, Miss Grangert alaposan megkínozzák, ha elkapják, és Potter… Hát, mindannyian tudjuk, hogy a Sötét Nagyúr mennyire akarja őt! És te azt gondoltad, hogy jó ötlet lenne mindannyiukat idehozni, hogy egy mentőakciót vezessünk le?! Ha tájékoztattál volna a helyzetről, szólhattam volna a Rendnek! Molly Weasley porig égette volna ezt az egész helyet, hogy kihozza a fiát! – Piton dühösen kiáltott fel.

Ez nem történhet meg!

– Mint mondtam, nem volt rá idő! Ma este kellett volna, és te Bellával voltál elfoglalva. A gyerekeket fejvadászok fogják elkapni. A Patkányfiú összeszarja magát, és azt teszi, amit mondanak neki, amikor meglátja, hogy a mugliszületésű, a feleségemnek álcázott lányként besétál. Az egész… – Rodolphus hirtelen félbeszakította, amikor Peter Pettigrew belépett a kandallón.

– Nincs mit megbeszélni, ami megtörtént, megtörtént – gúnyolódott Lucius, és az ajtó felé indult.

– Talán maradnom kéne… – Narcissa belekezdett, de Rodolphus megragadta a karját, és előre lökte. Legalább Perselus egyetértett azzal, hogy mindannyiuknak máshol kell tartózkodniuk, amíg ez a „mentőakció” zajlik. A Sötét Nagyúr valószínűleg megölné azt, akit felelősnek tartana, ami ebben az esetben Pettigrew lenne.

Perselus szemügyre vette Pettigrewt, miközben lassan az ajtó felé tartott, és elgondolkodott a szomorú ürügyön. Peter Pettigrew volt az, ahogy a Sötét Nagyúr rátalált Potterékre, a Titokgazda, aki nem őrizte meg a legértékesebb titkukat. Perselus leginkább magát hibáztatta Lily meggyilkolásáért, de nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy Pettigrewnak is kulcsszerepe volt benne. Nem, döntött Perselus, a legkevésbé sem érezte magát bűnösnek amiatt, hogy Pettigrew-t valószínűleg büntetésből megölik.

– Perselus – köszönt Pettigrew óvatosan.

– Ha bármi gond van ma este, hívjon engem. – Megkocogtatta az ujját az alkarján, közvetlenül a Sötét Jegy felett. Nagy volt az esélye, hogy Pettigrew előbb Bellatrixot idézi meg, de Perselusnak meg kellett próbálnia.

– Természetesen. Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz – dünnyögte, és lehajtotta a fejét.

Ha ez rosszul sül el, személyesen fogok gondoskodni arról, hogy minden alkohol, amihez Rodolphus hozzáér, vízzé váljon.

Nem mintha lenne rá lehetősége. Ha rosszul sülne el a dolog, reggelre valószínűleg mindannyian halottak lennének.

~~~~~~~~

Draco Malfoy

Furcsa volt belenézni a tükörbe, és látni, hogy Rodolphus bámul vissza, remélte, hogy ennek a kis küldetésnek hamar vége lesz. Ha újra be kellene drogoznia, akkor szinte biztos, hogy valamikor a vécére kellene mennie, és ez azt jelentené, hogy olyan valósággal kellene szembenéznie, amivel igazán nem akart szembenézni.

Nem fogom egy öregember farkát…

Rodolphus farkát vagy az enyémet?

Gyakorlatilag az enyém lenne, de úgy csinálták, hogy úgy nézzen ki, mint az övé…

Furcsa, akárhogy is gondolja, és miért fáj az egész testem?!

Mindenki így van ezzel, ahogy öregszik, vagy csak Rodolphus?

Draco összerezzent, amikor a Bella néniként Granger csatlakozott hozzá a tükörnél, és közelről szemügyre vette az arcát. Néhányszor megbökdöste, és szuszogva hátrasimította a rakoncátlan fekete hajtömeget.

Őszintén szólva, azt hitte volna, hogy mostanra már hozzászokott a rakoncátlan hajhoz.

Granger göndör haja legalább puha és ápolt volt, Belláéban könnyen lehet, hogy egy állat lakott.

– Készen állsz? - kérdezte, és a férfi keze után nyúlt.

– Mit csinálsz? – A varázsló félreállt az útból.

– Összeházasodtak, ugye?

– Nem boldogan… biztosan nem fogják egymás kezét.

– Ó, persze.

Draco a lányra szegezte a tekintetét, ami Rodolphus arcáról nézve még baljósabbnak tűnt, a ráncokat okolta.
– Granger, ne feledd, hogy ma este el kell játszanod a szerepet. Bella mindent követel, nem kér bocsánatot, nem magyarázkodik, és ha nem kapja meg, amit akar, erőszakkal elveszi.

– Nekem csak Peter Pettigrewt kell becsapnom. Azt hiszem, ez sikerülni fog.

– Tudom, hogy képes vagy rá. – Megnyugtatóan elmosolyodott, de Rodolphus arca megint csak megfélemlítőnek hatott. Most valószínűleg itt lett volna az ideje, hogy megcsókolja, de az, hogy úgy nézett ki, mint a nagynénje, aki többször is megkínozta őt, nagyon taszította. – Megcsókolnálak, de most elég visszataszítóan nézel ki.

– Ahogy te is. – A lány megveregette a vállát, és kínosan nézett.

– A pokolba is, Piton teste szó szerint olyan, mintha egy horda tomboló víziló gázolta volna át – morogta Potter, amikor csatlakozott hozzájuk.

Mindegyik öregember, akkor.

– Mennünk kéne, ideje lenne – jegyezte meg Granger, a kandalló feletti órára pillantva.

– Oké, tehát hoppanálva eljutunk a Foltozott Üstbe, átvonulunk rajta, mintha a miénk lenne a hely, és Hop-porral átmegyünk a kastélyba. Ne beszéljünk senkivel. Garantálom, hogy senki nem fog megpróbálni beszélni velünk, szóval gyorsnak és egyszerűnek kell lennie – mondta nekik.

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy a birtokotok kapcsolatban áll a Foltozott Üsttel – gúnyolódott Potter.

– Rodolphus gyakorlatilag velünk él, szóval persze, hogy kapcsolatban áll a Foltozott Üsttel. Ragaszkodott hozzá. Kapcsolatban áll a Három Seprűvel és a Girges Sphinxszel is, ami egy meglehetősen kétes hely a Zsebpiszok közben… anyám nem tud róla. – Ha az anyja valaha is rájönne, Draco egészen biztos volt benne, hogy nem Dolores Umbridge lenne az egyetlen kockázat Rodolphus tökeire.

Amint elhagyták a házikó biztonságát, az idegesség kezdett eluralkodni rajta, és azon kapta magát, hogy kifogásokat keres arra, hogy visszamenjenek. Bár ennek a mentőakciónak meglehetősen egyszerűnek kellett volna lennie, mégis kockázatot jelentett, méghozzá Draco véleménye szerint meglehetősen felesleges kockázatot.

Miért kellett Weasley-nek elmennie, hogy elkapják a fejvadászok!

Weasley-nek rejtőzködve kellett volna maradnia, és csatlakoznia a harchoz, amikor eljön az ideje. Sajnos ő volt az egyik önfejűbb a Griffendélben, akiből hiányzott a szellemi kapacitás ahhoz, hogy valamit valóban átgondoljon, mielőtt cselekszik. Újabb bizonyíték arra, hogy csak Granger zsenialitásának köszönhette, hogy túlélte az iskolás éveiket.

Potter és Granger megragadtak egy-egy kart, és Draco elhoppanálta magukat a Foltozott Üst előtti jelenésponthoz. Vett egy mély lélegzetet, és mielőtt meggondolta volna magát, előre menetelt, a drámai hatás kedvéért mindkét ajtót kitolva. Valószínűleg Rodolphus is ezt tenné.

A kocsma vendégei abbahagyták, amit éppen csináltak, hogy megbámulják, ahogy hárman beléptek. Draco nem vesztegette az időt, és céltudatosan a kandalló felé sétált. Látta, hogy Granger kiegyenesedik, és elszántan mered maga elé, kerülve minden szemkontaktust. Bella néni valószínűleg örömét lelné abban, ha néhány embert megrémíthetne, de ez a gőgös változat éppen megfelelne neki.

– Csak utánad, kedvesem – gúnyolódott, jelezve, hogy Granger menjen először a kandallóhoz. Draco nem akarta, hogy ő menjen be először a kastélyba, de furcsán nézne ki, ha a nagynénje nem tenné, mindenki tudta, hogy ő a Sötét Nagyúr második embere, és nem arról volt híres, hogy követné.

Granger durván megragadta a Hop-port, és előre lépett, az állát a levegőbe emelte, hogy az orra alá nézhessen a vendégeknek, mielőtt eltűnt volna a lángok között.

Draco gyorsan követte őt, „Malfoy-kúria” kiáltással, és a szokásos gyomorforgató, pörgő érzést tapasztalva, ahogy elszállítják.

– A hátam – nyögte, amikor egyenesen Grangerbe ütközött, aki láthatóan csak egy lépést tett ki a kandallóból, mielőtt megállt. Megfigyelte, ahogy a lány tágra nyílt szemekkel néz körbe az előcsarnokban, Draco feltételezte, hogy a kastély meglehetősen nagyszerűnek tűnhet, ha még sosem látta.

Potter egy másodperccel később tántorogva jött ki a kandallóból, szintén a hátát dörzsölgetve. – Azt hiszem, meghúztam valamit.

– Mistress Lestrange! Miért jött vissza ilyen hamar? Valami baj van? – Peter Pettigrew enyhén riadtan odasompolygott hozzájuk.

– Azért jöttünk, hogy elvigyük az új foglyot, Pettigrew – jelentette be Draco a legjobb Rodolphus-imitációjával. Még egy kis szitokszóval is megtoldotta a szavait, mivel úgy gondolta, hogy ilyenkor éjjel általában Rodolphus már egy-két üveggel a kezében van.

– Gondoltam, jó móka lenne kikérdezni őket vacsora közben. – Granger magas hangú nevetést eresztett meg, mint valami banya a Zsebpiszok közből.

Pettigrew idegesen felnevetett.
– Értem.

– Mozogj, vagy én mozdítalak el. – Granger egy másodperccel később félrelökte Pettigrewt, mielőtt annak esélye lett volna reagálni, ismét felemelt állal, mert nyilvánvalóan így akarta érzékeltetni, mennyire mindenki fölött áll.

– Engedd meg, hogy én vezesselek, kedvesem. – Elsöpörte a lányt, aki a kanyargós lépcső közelében tétovázott.

– Jól vagy, Perselus? – Pettigrew hangja ijedtnek tűnt.

Draco megpördült, hogy meglássa, Potter gyilkos tekintettel bámulja Pettigrewt.
– Ó, ne is törődj Perselusszal, megevett egy ócska előételt. Bella azt tervezi, hogy megöli az összes házimanót, amiért szégyent hozott a házunkra.

Látta, hogy Granger szája tátva maradt a felháborodástól, de sikerült megállnia, hogy ne jöjjön a hamis házimanók megmentésére.

– Rendben – sziszegte Potter.

Draco azt hitte, hogy ezzel vége, de amikor Pettigrew hátat fordított, Potter elkábította, és a fickó arccal a márványpadlóra ült.

Ha, nem is tudta, hogy Potterben van ilyen.

– Harry! – kiáltott Granger.

– Sokkal többet érdemel, én csak elkábítottam – morogta Potter.

– Rendben, legalább egy darabig nem kell aggódnunk miatta. Menjünk, mentsük meg a vörös idiótát – mondta Draco, és levezette őket a lépcsőn a börtönbe.

– Ne szólítsd így a szemébe – figyelmeztette Potter.

Draco vigyorgott, miközben Grangerrel nekiláttak, hogy hatástalanítsák a várbörtön ajtaján lévő őröket.

– Nem hiszem el, hogy itt nőttél fel – motyogta Potter. – Csak az előszobádban elférne az egész mugli házam.

Draco felszisszent.
– Lehet, hogy csodálatos helynek tűnik, ahol fel lehet nőni, de hidd el, amikor azt mondom, hogy vannak itt olyan emlékek, amelyeket sokkal szívesebben elfelejtenék.

– Visszajössz ide, ha ennek az egésznek vége? – kérdezte Granger.

– Nem tudom, nem gondolkodtam ilyen messzire előre. Hogy őszinte legyek, azt sem gondoltam, hogy ilyen sokáig fogok élni.

Az ajtón lévő védőkorlátok könnyen lehullottak, benyomták az ajtót, és szemtől szembe kerültek Luna Lovegood álmodozó tekintetével.

– Luna! – Granger és Potter meglepetten kiáltottak fel.

Draco is meglepődött, senki sem említette, hogy Lovegoodot a tömlöcben tartják. Ollivander még mindig itt volt, a háttal a falnak támasztva feküdt a távoli sarokban, mellette egy kobold ült.

Honnan került elő ez a kobold?!

Potterből hirtelen nyögés szökött ki, amikor az ajtó mögül egy barna idióta ugrott a hátára.

– Ron, én vagyok az! Szállj le rólam, Harry vagyok!

Granger feltartotta a kezét, hogy megmutassa az idegesítő embergyereknek, hogy nem akar rosszat.
– Ron, én vagyok az, Hermione! Engedd el Harryt, Rodolphus vagy Narcissa nem figyelmeztettek, hogy így fogunk kinézni?

– Mi az én patrónusom? – követelte a barna idióta.

– Jack Russell terrier – válaszolta Granger azonnal.

A számok…

Weasley elengedte Pottert, és azonnal könyörögni kezdett neki és Grangernek a bocsánatáért. – Annyira sajnálom, hogy elmentem! Én…

– Erre nincs idő! – Granger vágott közbe, mielőtt tekintetét Dracóra fordította volna. – Mindenkit ki kell vinnünk innen.

Draco belülről felnyögött, tudta, hogy ez fog következni. Kizárt, hogy Granger és Potter hátrahagyják az embereket, különösen Lovegoodot, akit rohadtul imádtak.

Rohadt rohadt Griffendélesek.

A terv az volt, hogy elkapják Weasleyt, a láthatatlanná tévő köpeny alá teszik, és úgy távoznak, ahogy jöttek. Hoppanálni nem tudtak, csak egy Malfoy vagy a vérvádak közé felvett személy tudott hoppanálni a kastély területén belül. Ha ez megtörténne, azt mindenki érezné, Bella néni is, és ez egy halálos árulkodó jel lenne, hogy talán mégiscsak életben van. Draco nem tehette ki így veszélynek a családját, de ennyi embert nem is tudtak a láthatatlanná tévő köpeny alá venni. Többször kellene oda-vissza járniuk a kocsmában, és az rendkívül gyanúsnak tűnne. Ráadásul túl sokáig tartana. Ki tudta, hogy Pettigrew mennyi ideig lesz kint, lehet, hogy elkapja őket.

Bassza meg!

– Urgh, nem tudjuk mindet elvinni – könyörgött Draco csalódottan. Erre Weasley fintorogva nézett rá, ami nevetséges volt, tekintve, hogy az ő hibája volt, hogy ebben a szarban vannak. – Túl sokáig tartana egyenként átszállítani őket a Foltozott Üstön keresztül a köpeny segítségével, és a vendéglátók gyanút fognak fogni, ha minden látható ok nélkül folyton oda-vissza járkálunk.

– Malfoynak igaza van…

Köszönöm, Granger!

– Ki kell találnunk valami más megoldást.

Nem! Baszd meg az egészet!

– Milyen messzire nyúlnak el a hoppanálásgátlók? – kérdezte Potter.

– Körülbelül egy mérföldre a főkapun túl – mondta. – De amint bármelyikünk megérinti a főkaput, Bella néni tudni fogja. Ráhelyezett egy észlelőbűbájt, hogy riasztást kapjon, ha a fejvadászok új foglyokat hoznak be.

– A francba – kiáltott fel Potter.

– Ki kellene jutnotok innen – szólt Ollivander a fal felől. – Vigyétek Lunát, de engem és Ampókot hagyjátok itt, mi csak hátráltatunk titeket.

Ampók nem nagyon örült ennek a javaslatnak.
– Ugye tudod, hogy ha Bellatrix rájön, hogy a foglyok egy része eltűnt, a maradékot megkínozzák és megölik! – kiáltotta.

– Nem hagyunk itt senkit – jelentette ki Potter, mint egy öngyilkos idióta.

– Csak az időt vesztegetjük, a Hop-por az egyetlen lehetőség. Máshová is megy? – Granger megkérdezte tőle.

– A többi kocsmába, amit említettem, és a Roxfortban az igazgatói irodába.

– Az igazgatói iroda működhetne – mondta Granger. Látta, ahogy a lány elméje végigszámolja a különböző forgatókönyveket, miközben eldönti a tervet. – Elbújhatnánk a elveszett dolgok között, a Szükség Szobájában, amíg Piton ki tud minket hozni.

– Rendben, nekem megfelel. Menjünk – jelentette ki Potter.

Ahogy a tömlöc ajtaja felé fordultak, az egy hatalmas csattanással becsapódott, amitől Draco szíve gyakorlatilag kirobbant a mellkasából. Hideg rettegés szivárgott át a testén, amikor Peter Pettigrew hangja visszhangzott a kinti lépcsőn.

– Tudod, az első hibád az volt, hogy Pettigrewnak hívtál! Rodolphus csak Patkányfiúnak szeret szólítani.

A francba!

Bassza meg, bassza meg, bassza meg!

– Bassza meg, milyen gyenge volt az a kábítóvarázslat! Csak tíz percre ütötte ki! – Draco sziszegte Potterre.

– Keményen eltaláltam! – Potter ragaszkodott hozzá.

– Nem elég erősen. – Draco végighúzta a kezét Rodolphus haján, és azonnal beleragadt, sokkal hosszabb és kevésbé ápolt volt, mint az övé.

– Mit tegyünk ?– kérdezte Granger, ijedt hangon.

Émelyítő érzés gördült végig rajta, tudta, mi történne vele, ha elkapnák. Draco semmiképp sem hagyhatta, hogy ez megtörténjen, most nem.

– Robbantsd ki az ajtót – utasította Potter, de Draco megragadta a karját.

– Ne légy hülye. Erősítsd meg újra az ajtót, rakj köré pajzsokat… tégy meg mindent, hogy a helyén maradjon. Bellatrix jön, ha még nincs itt.

– Ó, Istenem – nyöszörgött Granger, miközben felemelte a pálcáját, és varázsolni kezdett.

Gondolkozz, Draco, gondolkodnod kell…

– Mindenki menjen minél távolabb az ajtótól. – Egy oszlop mögé terelte őket. Nem nyújtott sok védelmet, de legalább Lovegood és Ollivander nem volt veszélyben.

– Haver, hoppanálod kell! Nagyon sajnálom, hogy ezt kérem, és tudom, hogy veszélybe sodorja a családodat, de négyen vagyunk Bellatrix és Féregfark ellen. Nem lesz semmi bajuk – könyörgött Potter.

Urgh…

– Bassza meg – morogta Draco. Tudta, hogy nincs más lehetőség, és ettől rosszul lett a gyomra. Ha bármi történne az anyjával, nem tudna együtt élni magával.

Weasley leguggolt mellé.
– Elviheted Lunát, Ollivandert és a koboldot a pembrokeshire-i Kagyló lakba, ott biztonságban lesznek.

Draco feszülten kifújta a levegőt, próbálta összeszedni a bátorságát. Ha ezt megteszi, nagy volt az esélye, hogy sok ember, akit szeretett, meghal. Ha azonban nem teszi meg, valószínűleg úgyis meghalnának. Grangerre nézett, aki vizenyős szemekkel tanulmányozta őt. Furcsa volt ennyi érzelmet látni Bellatrix arcán.

– Ha nem tudsz, akkor sincs semmi baj – mondta neki halkan.

Urgh, miért ilyen tökéletes a nő!

Hangos robbanás hallatszott fölöttük, amit sok sikoltás és mennydörgő léptek követtek. Ez csak egyet jelenthetett: Bella néni megérkezett, és dühös volt. Draco azon tűnődött, vajon Rodolphus, Piton és a szülei mit szólnak ehhez az egészhez, az anyja valószínűleg a pánikroham határán állt. Felnyögött. Nem volt idő tétovázni, most kellett cselekednie, és remélni, hogy a többiek elintézik a többit.

– Kapaszkodjatok belém – mondta Lovegoodnak, Ollivandernek és Ampóknak. Azonnal megragadták, és ő elvarázsolta őket a pembrokeshire-i Kagyló lakba.

~~~~~~~~

Hermione Granger

Megszakadt a szíve, ahogy látta, ahogy Malfoy eltűnik Lunával, Ollivanderrel és a kobolddal a hátán. Tudta, milyen nehéz lehetett neki ez a döntés, bármit megtenne, hogy megvédje az anyját, és épp miattuk tette ki őt veszélynek.

Újabb hangos csattanás zörgette meg a tömlöc ajtaját, amitől a lány összerezzent. Hátrahőkölt Harrynek, a pálcáját maga elé tartva. Harry és Hermione Ron elé helyezkedtek, aki a pálcája nélkül most használhatatlan lenne.

– Betörnek – jelentette ki Ron, mintha ez nem lenne teljesen nyilvánvaló.

Istenem, remélem, Malfoy hamarosan visszajön.

– Készülj fel – mondta Harry.

Egy újabb csapás az ajtóra megzörgette a vaspántokat, és kiverte a port, ami kavargó mozgással lebegett a padló felé.

Egy újabb robbanás fadarabokat repített feléjük, de az ajtó még mindig kitartott.

Újabb robbanás, és az egész összetört.

Hermione riadtan felsikoltott, miközben pajzsot vetett eléjük. Egy mániákus kinézetű Bellatrix Lestrange mászott át a törmelékeken, varázslatokat lövellt feléjük, és olyan dolgokat kiabált, amiket Hermione nem értett. A pajzsok kitartottak, de ez nem ment ingyen, mind ő, mind Harry reszketett a bombázástól. Bellatrix könyörtelenül támadott. Hermione látta, hogy Piton és Rodolphus Bellatrix mellett varázslatokat szór, bár az ő varázslataik alig értek célba, vagy kényelmesen elkerülték a kívánt célpontot. Lucius és Narcissa felemelt pálcával tartotta a karját, de nem tettek egy lépést sem, hogy varázsoljanak, ehelyett folyton kétségbeesett pillantásokat vetettek egymásra, láthatóan tanácstalanul, hogy mit tegyenek.

Gyerünk, Malfoy…

– Te mersz nekem álcázni magad! – Bellatrix felüvöltött, és újabb varázslatot küldött Hermione felé, ami lepattant a pajzsról.

– Bellatrix, várj – könyörgött Narcissa, kétségbeesetten rángatva a karját. – Van pajzsuk, ezzel csak az energiádat pazarlod.

Bellatrix megragadta Narcisszát a nyakánál fogva, és durván a falhoz szorította, miközben úgy üvöltött, mint egy megszállott nő. Ahogy hátat fordított neki, Malfoy újra megjelent, és az oszlop mögül vetett egy óvatos pillantást az eseményekre. Látta, hogy a szájával azt mondja: – Készülj fel

Ki fog hoppanálni minket, minden rendben lesz.

Csak lélegezz, minden rendben lesz.

– Van pajzsuk, ugye, Narcissa? – hallotta Bellatrixot. – A pajzsok jók a mágia ellen, de más fegyverek ellen nem olyan jók.

Hermione szemei elkerekedtek, amikor Bellatrix megpördült felé, és egy kést dobott egyenesen a mellkasának. Megdermedt, minden mintha lassított felvételen futott volna, ahogy nézte, ahogy a kés végigszáguld a levegőben. Egy furcsa gondolat suhant át az agyán, amikor rájött, hogy meg fog halni, azon tűnődött, vajon Malfoy vigyázna-e Csámpára ő helyette. Hermione látása hirtelen elhomályosult, amikor valami megjelent előtte, és mielőtt igazán feldolgozhatta volna, mi történt, egy test csapódott az ölébe egy fájdalmas nyögéssel.

Mi…

– Nem – lihegte Hermione, miközben a Malfoy mellkasából kiálló kést nézte.

hozzászólások: 0