23. fejezet
A kardigánok menők

Hermione Granger

Hermione egy kábító varázslatot lőtt ki egy halálfalóra, majd egy ledőlt szikla mögé bukott, és kétségbeesetten próbálta elkerülni a körülötte repkedő varázslatokat. Voldemort halott volt. Nem hitte volna el, ha nem látja a saját szemével, hogy megtörtént. Piton terve bevált, most már csak a maradék halálfalókat kellett ártalmatlanná tenniük. Meg tudták csinálni. A többség elment vagy menekült, csak okosnak kellett lenniük és összefogni.

Draco megállt, hogy segítsen Narcisszának és Luciusnak, akik nem messze tőle McNair ellen harcoltak. Hermione elsütött még néhány varázslatot, miközben várakozott rá, és szemügyre vette a körülötte lévő jelenetet.

Harry és Piton már nem volt a láthatáron. Abban a pillanatban, hogy kitört a harc, Peter Pettigrew után eredtek, aki átváltozott patkány alakjába, és futásnak eredt. Sok befejezetlen ügy volt ott, tudta, hogy Harrynek el kell kapnia Pettigrewt azért, amit Siriusszal és a szüleivel tett.

Fred és George Weasley párbajba keveredett három halálfalóval, akiket nem ismert, bár az egyikük nagyon hasonlított Gregory Monstróra, így feltételezte, hogy valószínűleg az apja lehetett. Hitetlenkedve rázta a fejét, olyan gyorsan viccelődtek, mint ahogy varázsoltak.

Gondolom, így próbálnak megbirkózni vele.

Egy zihálás hagyta el a lányt, amikor egy gyilkos átok száguldott Fred mellkasa felé, amit Ron épp időben hárított el, aki néhány törmeléken átmászva csatlakozott hozzájuk.

Merlin, ez közel volt!

– Hú, köszi, kistesó, már majdnem meghaltam – hallotta Fredet kiabálni.

– Most már kaphatok kedvezményt a boltodban? – kiáltott vissza Ron.

– Nem! – Fred és George együtt válaszoltak.

Tipikusan.

Ron kiszúrta a nőt, és mintha közeledni készült volna, de a nő megrázta a fejét.
– Maradj a testvéreiddel, védd meg őket, amíg harcolnak! – Ron egyetértően bólintott, és pajzsot vetett eléjük.

Jobbra tőle egy sikoly vonta magára Hermione figyelmét, és rögtön eluralkodott rajta a félelem, amikor meglátta Fenrir Greybacket, aki a lefegyverzett és sérült Lavender Brown felé lopakodott. Fenrir könnyedén kikerülte a Stupor, amit a lány küldött felé.
– Lavender, mozgás! – kiáltotta, és a törmelékeken keresztül botorkálva feléjük tartott. Hermione megdermedt, amikor Greyback vicsorogva Lavender fölé tornyosult, újabb varázslatot vetett, de a férfi egy pálcaintéssel hárította.

Nem.

– MEGMARCANGOLTAD A FIAMAT, TE SZEMÉTLÁDA! – Molly Weasley olyan erővel csapott Fenrirre, hogy az egy puffanással a Nagyterem kőfalának repült. Bármely normális ember a földön maradt volna, de Fenrir felpattant, és vérfagyasztó üvöltéssel, átkokat kezdett Mollyra lőni. Ginny az anyja mellé lépett, pajzsot vetett köréjük, miközben Molly párbajra készült.

– Gyerünk, Hermione! Vidd ki Lavendert, mi majd elintézzük Greybacket! – szólt Ginny oda neki.

– Meg fogja bánni, hogy valaha is megszületett! – kiabált Molly Weasley, miközben megkezdte a támadást.

– Bassza meg, remélem, soha nem kerülök Weasley anyjának rossz oldalára. – Draco hangja megdöbbentette a lányt, nem hallotta, hogy mögötte lépett volna fel.

– Igen, ijesztő, amikor dühös – értett egyet Hermione. Mindketten pajzsot vetettek, és Lavender felé vették az irányt.

– A bokám – zihált Lavender, láthatóan fájdalmai voltak. – Nem tudok járni.

– Fedezz! – mondta Draco Hermionénak, miközben Lavendert a levegőbe emelte. Hermione pajzsot vetett, miközben óvatosan elindultak a főbejárat felé. Úgy tűnt, hogy a harcok enyhülnek, Hermione még néhány halálfalót is látott elszaladni, Roxmorts felé. Nem jutnának messzire, a Roxmorts lakói Aberforth vezetésével a főút mellett rejtőztek el, készen arra, hogy elkábítsanak minden halálfalót, aki a megjelenés elleni védőrácsok közelébe jut.

Bill Weasley pajzsot vetett, amikor a Roxfort főbejáratához közeledtek, így Fleur ki tudott szaladni, és elhozta tőlük Lavendert.

– Elviszem Madam Pomfreyhez – mondta nekik Fleur, miközben saját levitációs varázslatot varázsolt, és bekísérte Lavendert.

Neville megcsúszott előttük.
– Van kedved segíteni nekem elkapni azt a nőt, aki megkínozta a szüleimet? – kérdezte, miközben próbált levegőhöz jutni. Hermione abba az irányba nézett, amerre a férfi futott, és meglátta Bellatrix Lestrange-et, aki hisztérikusan üvöltözött az udvar közepén, miközben varázslatokat szórt, anélkül, hogy világos irányt látott volna.

– Persze, hogy megyünk, Neville – mondta a boszorkány, és erősen megragadta a karját.

Kardigánt visel?

Nem Hermione volt az egyetlen, aki észrevette, hiszen Draco egy pillanattal később biccentett felé.

– Érdekes ruhaválasztás, Longbottom – jegyezte meg szárazon.

– A kardigánok menők – mondta Neville vigyorogva.

– Úgy teszek, mintha ezt nem mondtad volna – válaszolta Draco. – Gyere, menjünk, és szedjük le a nénikémet.

Lassan közeledtek Bellatrix felé, elbújtak minden mögé, ami védelmet nyújthatott, amikor a varázslatai feléjük repültek.

– Szerintem egy kicsit feldúlt, hogy Potter megölte a baszó haverját – szólt oda nekik Draco.

– Voldemorttal szexelt?! – nézett Neville undorodva.

– Igen, bár valószínűleg nem most van itt az ideje, hogy ezt megbeszéljük – mondta nekik Hermione szemforgatva. – Én pajzsozok, ti ketten kezdjétek el az átokszórást.

Abban a pillanatban, amikor Neville az első kábítót Bellatrixra dobta, Hermione megbánta, hogy felajánlotta a pajzsot. Az a düh és bánat, amit Bellatrix a varázslataiba öntött, nyomasztó volt, Hermione még soha nem érzett ilyet, még akkor sem, amikor korábban pajzsot nyújtott Bellatrix ellen, a Malfoy-kúria börtönében. Draco és Neville varázslatot varázslat után dobott rá, de Bellatrix olyan kifinomultan hárította vagy kerülte ki őket, szinte olyan volt, mintha táncolt volna.

– BOMBARDA!

A föld előttük felrobbant. Hermione pajzsa összetört, ahogy a csapás erejétől hátrafelé repült a levegőben. Nagy esély volt rá, hogy ő, valamint Draco és Neville is meghalt volna, ha nincsenek a Weasley testvérek. Fred, George és Ron gyorsan lebegtető bűbájt varázsoltak, mielőtt bármit is eltaláltak volna, és finoman lebegve a földre szálltak. Kő és piszok borította Hermione bőrét, és az arcán és a karján lévő különböző vágásokból vérzett.

– A rohadt életbe, Hermione, jól vagy? – Ron megcsúszott és megállt mellette.

A lány köhögött és zihált, ahogy próbált levegőt venni.
– Jól… – zihálta. – Köszönöm, Ron.

A tekintete megtalálta Dracót, aki Fred és George előtt nyögdécselt, akik mindketten pajzsot tartottak, hogy megvédjék őket a röpködő varázslatoktól.
– Itt nincs maradandó sérülés, a szépfiú még mindig szép.

Hála az égnek…

– Te most flörtölsz velem? – zihált Draco.

– Most nem alkalmas az idő? – George rákacsintott, miközben Fred nevetett.

– Neville! Ne csináld! – kiabált Bill Weasley.

Hermione összerezzent, miközben odafordult, ahol Neville feküdt. Ron segített neki felülni, és támogatta, miközben szemügyre vette a szörnyű jelenetet. Neville lassan Bellatrix felé bicegett, a pálcáját maga elé tartva, és az arcán félelem nélküli elszántság látszott. Bill Weasley kétségbeesetten kiabált, ahogy megpróbálta elérni Neville-t, de Bellatrix valamiféle gátat vetett rá.

– Neville! – kiáltott fel Hermione rémülten.

Egy kék varázslat csapódott a gát oldalának, amikor Piton megjelent, szorosan utána Harry, aki Peter Pettigrewt egy ketrecbe gyömöszölte. Öreg professzoruk gyorsan megvizsgálta a korlátot, és különböző varázsigéket mormolt, miközben Harry Fleur felé hajította a ketrecet.

– Ne engedd ki – mondta Harry Fleurnek.

– Megkínozzalak, mint a szüleidet, fiam? – Bellatrix Neville-re kacarászott. – Ez eléggé vonzó, az összes barátod nézhetné. Szeretem a közönséget.

Nem…

Fred és George segítettek Dracónak Hermione felé botorkálni, és a lány megragadta a kezét, amikor a fiú az oldalához dőlt.
– Meg fogja ölni – kiáltotta Hermione, és kétségbeesetten próbált kitalálni valamit. – Harry! Hívd ide Dobbyt, talán ő tud segíteni!

– Nem! Ez nem jó! – kiáltotta Draco, amikor Harry kinyitotta a száját. – Vérmágiát használ – bólintott a Bellatrix karján csöpögő vérre. – Hol van az anyám?

– Itt, drágám. – Narcissa aggódó pillantást vetett Draco irányába, miközben elsietett mellette, és a pálcájával a tenyerébe vágott. Abban a pillanatban, ahogy Narcissa a véres kezét a korláthoz szorította, az meg-megcsillant.

– Hozd le! – kiáltotta McGalagony, miközben elkábított egy hátráló halálfalót. Körülöttük mindenfelől varázslatok repültek a gátra. A csata szinte véget ért, a még ott maradt halálfalók harcképtelenek voltak, vagy elmenekültek. Bellatrix volt az utolsó, aki még állt. Meg tudták csinálni, meg kellett csinálniuk.

– Elvettétek tőlem! – Bellatrix rájuk ordított. – Azt hiszem, az a tisztességes, ha én veszek el tőletek valakit. – Neville-re mosolygott. – A jó hír számodra, Longbottom, hogy nincs sok időm, úgyhogy gyorsan fog történni.

– Ne! – zokogott Hermione.

– AVADA KEDAVRA.

Bellatrix pálcájából kitört a gyilkos átok, egyenesen Neville mellkasa felé tartva.

~~~~~~~~

Rodolphus Lestrange

Rodolphus csendben, a láthatatlanná tévő köpeny alá rejtve állt a felesége és Frank és Alice Longbottom fia között. Rodolphusnak ez tűnt helyesnek, ő semmit sem tett Frank és Alice védelmében, de a fiukat megvédhette.

Remélem, a túloldalon végtelen mennyiségű jó bor vár rám.

Abban a pillanatban, amikor Bellatrix elkiáltotta a gyilkos átkot, Rodolphus hagyta, hogy a köpeny a földre hulljon.

~~~~~~~~

Perselus Piton

A pajzs éppen akkor esett le, amikor Rodolphus teste a földre zuhant a döbbent Longbottom előtt. Az udvaron kísérteties csend lett, ahogy lassan feleszmélt a felfogás. Volt egy pillanat, úgy tűnt, egy hosszú pillanat, amikor mindenki mozdulatlanul, csendben nézte a szétterült Rodolphust, békés mosollyal az arcán.

Potter tért magához először, és gyorsan Bellatrix felé irányította a pálcáját, de Perselus a vállára tette a kezét.

– Rodolphus gondoskodott róla – mondta neki.

Bellatrix előrebukdácsolt, pálcája a földre csattant, aminek hangja túlságosan is hangosnak tűnt a csendben.

– Ne – suttogta a mellkasát markolászva.

Igen.

– Mi történik? – természetesen Granger volt az első, aki kérdezett volna valamit. Észrevette, hogy a lány zavart tekintete sok arcot tükröz az udvaron.

Nem veszik észre, milyen szerencsések, hogy nem született tisztavérűnek.

Bellatrixból reszketés és köhögés hallatszott, amikor Narcissa megszólalt.
– A tisztavérűek házassági szerződésének első szabálya, hogy nem ölheted meg a házastársadat. Ha mégis megteszed, akkor a saját életedet veszíted el. – Narcissa erősen szorította Lucius kezét, miközben zsibbadtan nézte, ahogy a nővére ismét köhög, és vért fröcsköl a földre. – Rodolphus nemcsak azért áldozta fel magát, hogy megmentse Mr. Longbottomot, hanem azért is, hogy a felesége ne bántson senki mást.

Lovegood óvatosan Longbottom felé vette az irányt. Megragadta a férfi kezét, és elhúzta, miközben Bellatrix kétségbeesetten próbált levegőt venni.

– Csináljunk valamit? – Charlie Weasley megkérdezte a tömeget.

– Nincs mit tenni, az átkot nem lehet megállítani – mondta nekik Lucius.

Az udvaron az egyetlen hangot Bellatrix adta ki, ahogy fuldoklott a saját vérétől, mielőtt elhallgatott volna. Perselus Rodolphushoz lépett, letérdelt, és a mellkasára tette a kezét.

– Ma este iszom rád, barátom – motyogta.

Vége.

– Minerva, azt hiszem, fel kellene hívnod a Wizengamot tisztviselőit – mondta halkan Remus.

– Azonnal – felelte Minerva.

~~~~~~~~

Draco Malfoy

A csata óta eltelt néhány óra, és mindenki a Nagyteremben gyűlt össze, a sebesülteket ápolgatták, vagy a Wizengamot tisztviselőivel beszélgettek. Könnyen megúszták, ami a veszteségeket illeti, főleg Pitonnak köszönhetően, bár aki gratulálni próbált neki, az hideg pillantással fogadta.

Dobby számos bájitalt erőltetett le Draco torkán, miután úgy döntött, hogy Hermione és Draco a legfontosabb betegei. Draco később valószínűleg a falakról fog pattogni, hála annak a sok kalapkúra bájitalnak, amit kapott. Közelebb húzta magához Hermionét, ahogy leültek az egyik fapadra, átkarolta a derekát, és megszagolta a haját.

A hajának még mindig jó illata van, még akkor is, ha tele van kosszal.

– Te most megszagoltad a haját? – kérdezte Potter enyhén szórakozottan.

– Megrázkódtatásom van, Potter, nem vethetsz szememre semmit, amit most teszek – válaszolta. Hermione felnevetett, és megveregette a kezét.

– Nagyon sajnálom… – hallották, ahogy McGalagony mondja. Úgy tűnik, véletlenül bezárták őket a rezidens kopogószellemünkkel. A varázslótanács főnyomozója felnézett a mozdulatlanná tett testekre, akiket lebegtetett. Draco feltételezte, hogy ők Amycus és Alecto Carrow. Úgy tűnt, hogy Hóborc valamilyen fekete ragacsos anyaggal borította be a Carrowkat, majd tollakba csavarta őket.

– Ez a mi ötletünk volt. – Az iker Weasley-k nagyon büszkének tűntek magukra.

Sokkal rosszabbat érdemeltek volna…

– Tudjátok… – Draco lazán Hermione fülébe mondta: – Piton ma tényleg kitett magáért…

Hermione sóhajtott egyet.
– Jól van, majd én eltüntetem a tintatartóját! Most már elégedett vagy?

– Mit csináltál a tintatartómmal? – Mindketten felugrottak, és a válluk fölött átnézve felfedezték, hogy Piton rájuk ráncolja a homlokát. Potter a Weasley-lány mögé rejtette az arcát, hogy elrejtse a nevetését.

– Semmit… – Hermione gyorsan mondta, de az a tény, hogy élénkvörös lett, határozottan többet mondott Pitonnak, mint elég.

– Tényleg utálom a tinédzsereket – motyogta Piton, és elfordult tőlük.

Valószínűleg vennem kéne neki valamit, hogy bocsánatot kérjen.

Talán valami mentolos testápolót, olyan típusnak tűnik.

Potter újra előbukkant a Weasley-lány mögül.
– Ezt neked hoztam, Hermione. – Odatartotta a bodzapálcát. – Úgy gondoltam, ezzel lesz a legjobb esélyed arra, hogy visszaállítsd a szüleid emlékeit.

Hermione fojtott hangot adott ki, és átkarolta Potter nyakát, miközben valami olyasmit zokogott, ami úgy hangzott, mintha egy „Köszönöm” lett volna.

Oké, Potter kap egy ajándékkosárnyi pornót karácsonyra.

– Ó, meséltél neki a házikóról, drágám? – Az anyja csatlakozott hozzájuk, és melegen mosolygott.

– Miért ölelgetné Pottert, ha meséltem volna neki róla? – kérdezte szemforgatva Draco.

– Ó, csak nem elrontottam a meglepetést…

Igen.

– És mi van a házikóval? – kérdezte Hermione, elszakadva Pottertől.

– Megajándékozunk vele – mondta Draco vállat vonva.

Nem nagy ügy.

Nem kell mondanod, hogy nem tudod elfogadni.

– Micsoda?! Ezt nem fogadhatom el!

Annyira kiszámítható.

– Muszáj, ez Druella ötlete volt, és attól tartok, nem szereti, ha nemet mondanak neki – mondta az anyja Hermionénak. – Még a végén tényleg kísérteni fog minket, ha nem fogadod el.

Én is ott maradhatnék…

– Nem bánod, ha maradok egy kicsit? Azt hiszem, Grimmauldra ráférne egy kis felújítás.

Kibaszott Pottertől rohadtul lehetetlen megszabadulni.

– Én… – Hermione nyelt egyet, miközben könnyek kezdtek ömleni az arcán.

Draco kinyitotta a gyöngyös táskáját, és előhívta az üveg lángnyelv whiskyt, amit az anyjától kapott, hogy „barátkozzon”.

– Azt hiszem, most van itt az ideje, hogy kinyissuk – vigyorgott Draco.

Úgy látszik, a Weasley-k úgy kiszagolták a whiskyt, mint a vérebek, mert hirtelen az egész klán megérkezett.

– Ó, pompás – mondta a legidegesítőbb Weasley, és vigyorgott Dracóra, miközben az Ikrek Weasley-k mindenkinek poharat varázsoltak.

– Nem hiszem el, hogy ezt a táskámba tetted, azt mondtam, csak a legszükségesebb dolgokat! – Hermione ráförmedt a férfira.

– Hé, ez alapvető fontosságú! Rodolphusra kell koccintanunk! – A legidegesítőbb Weasley ragaszkodott hozzá.

– Igen, egyet kell értenem velük, Hermione – mondta Potter.

– Ó, nézd csak, hogy a hajnali hármas klub testvéreim a segítségemre sietnek – kuncogott Draco.

– Mi az a hajnali hármas klub? – kérdezte a Weasley-lány.

Épp, amikor Potter kínosan magyarázkodni kezdett, megjelent Draco apja, egy Wizengamot-tisztviselő kíséretében. Ez nem volt meglepetés, Draco több mint felkészült arra, hogy az apja vissza fog menni az Azkabanba. Még mindig volt egy elítélése a Rejtélyek Osztályán elkövetett támadás után, és a legutóbbi események után még további éveket lehetett hozzáadni a büntetéséhez.

– Fiam, el kell mennem a Wizengamot tisztviselőivel, de mielőtt elmegyek, gyorsan beszélni akartam veled. – Mereven nézett Draco és Hermione között.

– Természetesen. Igazából egy emléket szeretnék megmutatni. Használjuk Piton merengőjét – felelte Draco, és kivezette apját a Nagyteremből, a varázslótisztviselő pedig szorosan követte.

hozzászólások: 0