20. fejezet
Húsz

Londonban június utolsó hetében kezdődött a hőhullám, de Dracóé a születésnapja utáni napon, és még mindig nem hagyott alább.

Grangert sem a kinti hőség, sem az NVB nyomása nem lassította le.

A születésnapja óta minden szabad percet együtt töltöttek. Draco napjai az osztály működésének fenntartására, kemény munkára és a hatalmasságok lenyűgözésére összpontosultak, de amint meghallotta a kopogást az ajtaján, és Granger várta a túloldalon, minden kötelezettsége eltűnt. A délutánjai és a hétvégéi nagy részét Granger nevű ködösítés töltötte ki.

Minden hét elején megkérte Dracót, hogy nevezzen meg olyan dolgokat, amiket még sosem próbált. Hétvégére már ki is próbálták őket.

Kijutni Londonból, és vonattal eljutni a célállomásukig és vissza, minden cél nélkül. Elvesztek a városban, és olyan sarkokba botlottak, amelyeket még sosem láttak. Addig ették a cukorkát, amíg már a gyomruk fájt. Bejárták az elveszett metróalagutakat. Koncertekre járta és cseresznyét szedni, hogy aztán a csillagok alatt nassoljanak. Profi bájitalkészítőkkel főztek, és megkérték őket, hogy jöjjenek vissza újra. Nézni, ahogy teliholdkor a tengerbe visszatérő sellők ritka látványát. Az anyósülésen ülni, miközben Granger egy pályán vezetett, és az üvöltéstől rekedten távozni, és elhatározni, hogy soha többé nem száll be vele autóba.

Ez egy élmény volt.

Mindegyik az volt.

Dracónak nem kellett magyarázat arra, amit már tudott. Ez volt az élet színlelés nélkül. És még azokban a pillanatokban is, amikor semmi sem történt, megértette, hogy él.

Azt teszi, amit akar. Felfedezte, amit szeretett. Amit gyűlölt. Amivel kapcsolatban ambivalens volt.

Ma Bathban bicikliztek egy körpályán, a júliusi nap felhők mögé bújt; a párás levegő nyomasztóan lógott a város felett.

Bérelt kerékpárjaik és sisakjaik nem voltak Draco ízlésének megfelelőek. Fáradt volt, éhes és hűsítő bűbájoktól izzadt, miközben Granger olyan könnyedén pedálozott, mint ahogy egy táncos táncol. Lassan haladtak, az ő tempójában, mert bármennyit is futott, nem volt jó kondiban egy húsz kilométeres biciklizésre.

Draco szar volt ebben.

Granger megsajnálta, amikor észrevett valamit, és odakormányozta a biciklit. Egy virágcsokrot kapott le a bicikliről. A lány a gyöngyös táskájába nyúlt a fényképezőgépéért, ő pedig a kormányba kapaszkodva figyelte, ahogy természetfotókat készít.

– Anyukám imádja ezeket a virágokat.

Amikor Granger elkapta a tökéletes felvételt, megfordult, és a férfira vigyorgott.

Nem ez volt az első mosolya a nap folyamán, de mégis más érzés volt.

Draco tudta, hogy le fog égni, a nap hiánya ellenére is, de Granger izgatottan hadonászott a fényképezőgépével a tökéletes felvétel miatt, és csak arra tudott gondolni, hogy semmi köze nem volt ahhoz, hogy a lány haja milyen boglyos lett a páratartalomtól, vagy mennyire lebarnult a szabadban töltött hetektől. Még csak nem is arról szólt, hogy milyen jól néz ki.

Ebben a pillanatban ok nélkül volt boldog, csak azért, mert ő ott volt.

***

A baj hamarabb jött, mint várták.

Négy nappal a Grangerrel való biciklizés után megjelent, nyolcféle ízű macaronokat hozva, olyan emberek arcát viselve, akikben Draco megbízott.

Greg és Blaise.

Utólag visszagondolva, az utóbbi meghívásának a lakásába, hogy kóstolja meg a macaronokat, kellett volna jeleznie, de a pisztáciásak annyira isteniek voltak, hogy Draco nem is sejtette, hogy az önelégültség fegyvereit szívja be, amíg a székét fel nem emelték a padlóról, és meg nem fordították.

A barátai egymás mellett álltak. Egységes frontot alkotva.

Blaise reccsentette az ujjperceit. Greg rámutatott a pálcájával.

Draco befejezte a macaron rágását.
– Ha ezek az utolsó pillanataim, akkor tudnotok kell… Örökké kísérteni foglak titeket, és nagyon idegesítő leszek. És kísérteties. Ja, és elégetem a terápiás naplóimat.

Greg úgy billentette a fejét, mint a madár.
– Micsoda?

– Ne hagyd, hogy összezavarjon, és témát váltson. – Blaise összefonta a karját. – Ezt már megbeszéltük, Greg.

– Igen, beszéltünk. – Elszántan vett egy nagy levegőt. – Visszatértem a helyes útra.

Draco mereven bámult.
– Mi a fene folyik itt?

A választól azt kívánta, bárcsak Greg használná azt az átkozott pálcát.

– Granger – kórusban énekelték.

Itt lenne az ideje, hogy megnyíljon a föld, de sajnos nem volt ilyen szerencséje. Jobb, ha megjátssza a hülyét.
– Mi van vele?

– Nincs idő a sarkításokhoz és a szavak köntörfalazásához – csattant fel Blaise. – Tetszik neked a lány.

Draco fuldoklott a levegőtől.
– Nem, nem tetszik. Ő Wood…

– Exbarátnője.

Greg megkocogtatta Blaise vállát.
– Valójában épp szünetet tartanak.

Az arckifejezése kissé kijózanodott.
– Ó, szóval alapvetően a nő ki akart lépni, és a férfi elég sokáig nyafogott, hogy szünet legyen belőle?

Pontos, de Draco nem szólalt meg, remélve, hogy a szemantika nyúlüregébe esnek.

Blaise sajnos élesebb volt ennél.
– Minden út oda vezet vissza, hogy te Grangerrel szimpatizálsz.

Draco dicséretére legyen mondva, kifogásokat tapogatózott.
– Jegyben járok, és a szerződés miatt Granger tabu.

Sajnos, ez szörnyű volt.

Ha valami, akkor Monstro még jobban elborzadt.
– Ez nem tagadás.

– D-de az. – Ez egy gyorsan süllyedő hajó volt, és Draco nem volt hajlandó túlélni.

Hol a fenében volt a pánik? Mindig ott volt, amikor Grangerről volt szó. Dracónak szüksége volt rá, hogy hiperventilláljon, elájuljon, és tanuljon ebből, hogy ne hagyja magát egyedül egyikükkel sem.

De bármennyire is próbálkozott, nem akart kialakulni.

Valószínűleg akkor lett volna, ha Granger kibukkan a kandallóból.

A látása elhomályosult.

Ott volt.

Blaise egyenesen kárörvendett.
– Fizikailag tiltott terület, igen, de érzelmileg?

Draco félrenézett.

– Ez az! Lefektetem a becsületkódexet!

– Nekünk nincs kibaszott becsületkódexünk!

Ez arra késztette Blaise-t, hogy megmozduljon. Bement a konyhába, és miután körbe vadászott, egy merőkanállal tért vissza.
– Ez a mi becsületkódexünk, leteszem.

– Ez nem így…

Egy pillanatra úgy tűnt, hogy kész lenne kiverni vele Draco vallomását, de Blaise mindig is a higgadt volt. Többnyire. Draco felé mutatott a merőkanállal, és azt mondta:
– Győzz meg! Sértegesd őt!

Fenyegetésnek hangzott.

– Micsoda?

– Sértegesd Grangert.

– Miért?

– Mert akkor tudni fogjuk – mondta Greg.

Draco végigsimított a haján, és felsóhajtott. Rengeteg sértést vágott már Grangerhez, amikor a Roxfortban voltak, ez nem volt nehéz.
– Granger makacs és bosszantó, egy igazi balek a kíváncsiságával és az olvasási szokásaival, a jóakaratával és a hülye lények iránti szeretetével és… – Összekapta magát. – Borzalmas a haja, és tintafoltok vannak az ujjain, alacsony és bántalmazó a növényeivel szemben, és…

– Csak légy őszinte. – Greg előrelépett, mintha egy temetésen nézne végig egy holttestet, és együttérzésből megveregette a vállát. – Mit is mond mindig a tanácsadóm? Ez egy biztonságos hely.

– Részben. – Blaise felemelte mindkét kezét, amikor Greg ránézett. – Fogadásom van erről Padmával, és a győzelem haszna sokkal inkább szerves részét képezi a szexuális egészségemnek, mint hogy ezt titokban tartsam.

– Patil tudja? – Draco hátravetette a fejét. – Nekem annyi.

Valami a padlónak csapódott. Csak azért egyenesedett ki, hogy a barátait találja, mindketten tátott szájjal bámulták a merőkanállal a járólapon.

Egy másodpercbe telt, mire rájött, miért.

Ez egy vallomás volt.

Blaise vigyora baljóslatúvá változott.

Greg zihálva riadtan szólalt meg:
– Nem tudtam, hogy igazam van!

Draco lehunyta a szemét, és elhatározta magát, hogy még több érzelmi gyötrelemmel fogadja. – Ezt csak a legdrágább üvegednél fogom megbeszélni.

Blaise csettintett az ujjaival, és megjelent egy üveg három pohárral.
– Dalmore. Hatvankettő. Tudom, hogy szereted a whiskyt. Idd ki, te ribanc!

***

Draco kiitta a három ujjnyi whiskyt.

Átkozottul tökéletes volt.

A nyelvét már nem érezte, de furcsa módon hetek óta ez volt a legnormálisabb érzése.

Hónapok óta?

Greg ragaszkodott a sütőtökléhez, miközben Blaise lépést tartott vele, és vigyorgott, mint egy cheshire-i macska.

Idegesítő volt.

– Hogy történt ez? – kérdezte Monstro.

– Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. – Draco vállat vont, és meglazította a nyakkendőjét. – Összeálltunk egy megbízás miatt, és utána csak beszélgettünk. Egyikünk sem tud aludni, de mostanában mindig elbóbiskol, amikor átjön. Ő…

Ó, a döbbenet különböző fokozataival bámultak.

Draco megköszörülte a torkát.
– Mióta gyanakodtatok ti ketten?

Greg így válaszolt:
– A születésnapod óta.

Draco szeme tágra nyílt, de a rémületének, hogy észrevették, még nem volt vége.

Blaise befejezte a whiskyt.
– Tavaly augusztusban. A természetvédelmi rendezvényen. Aznap, amikor a segítségemet kérted. Feltételeztem, hogy mindezt érte teszed.

– Elsősorban értem.

– Megdöbbentő. – Elővett egy darab pergament a zsebéből, és összegyűrte. Egy suttogott varázsigével meggyújtotta, és másodpercek alatt hamuvá vált, ahogy eltűnt.

Draco pislogott.

– Ez volt az én előadásom arról, hogy magadért változol, és nem másért. Jegyzeteltem. Padma azt hitte, hogy a lustaságod fejlődött, de igazam volt. Jobbra fordult.

Sóhajtott egyet.
– Sokkal jobban járnék, ha ambivalens maradnék. Ha nem ébrednék fel, és nem kezdenék el törődni a jövőmmel. Meg kellene nősülnöm, örököst nemzenem, és helyrehoznom a családom közmegítélését. Ez a legkevesebb, amit megtehetek mindezek után, de…

– Mindig is érdekelt. – Blaise töltött nekik még egy ujjnyit. – Astoria aligha tartja titokban, hogy Lovegooddal jár. Gyakorlatilag bárkivel könnyen összejöhetett volna, de…

– Nem akartam, és nem is érdekelt, és nem is volt bennem késztetés arra, hogy felgyújtsam a házassági szerződésünket, amíg… – Mindkét barátja elragadtatással figyelte. Draco felnyögött. – Inkább megfulladok a saját hányásomban, minthogy veletek beszéljek az érzéseimről.

Greg elmosolyodott.
– Nem kell beszélned róla, csak örülök, hogy belezúgtál valakibe.

– És Hermione? – kérdezte Blaise. – Mit gondolsz?

– Barátok vagyunk. – Draco megvonta a vállát.

Barátja szemöldöke egyként emelkedett fel.

– Ezt mondta? – Greg eltűnődött.

– Nincs okom mást hinni.

– Teljesen biztos vagy benne? – Blaise megkocogtatta az ujját az asztallapon. – Borzasztó sok időt töltesz vele.

– Igen. – Draco a homlokát ráncolta. – Várj. Honnan tudod, hogy mennyi időt töltünk együtt?

– A kontextusra utaló nyomokból. Alkalmi megfigyelés. A finomkodásod hiánya. Hallgatózás. A lista folytatható, de a legfontosabbat nyilvánvalóan nem vetted észre.

– Ami?

– Hogy hogyan néz rád.

Draco Gregre nézett segítségért, de nem talált, csak még több mosolyt.
– Úgy néz rám, mint bárki másra, gondolom.

Blaise egy hosszú pillanatig bámult rá.
– A kurva életbe. Te most nem viccelsz.

– Nem viccelek. – De Draco is egyre frusztráltabb lett, nem tudta, miért érzi úgy, hogy hiányzik neki valami.

– Persze, hogy nem viccelsz. Honnan tudnád a különbséget? Szart sem veszel észre, még a saját nyomorúságodat sem.

– Hé! Olcsó lövés. Terápián vagyok!

– Folytasd csak. Szükséged van rá. Majd törődöm a magam dolgával, és emlékeztetlek, hogy van egy házam Madeirán, ha a tengerhez kell menekülnöd, mint egy viktoriánus társasági hölgynek, akinek a melankóliáját csak a levegőváltozás gyógyítja.

– Azt hiszem, egész jól kezelem a helyzetet. Nincs szükség nyaralásra vagy repülősóra.

Blaise úgy felnevetett, hogy zihálni kezdett.

Nem hagyta abba.

***

Croaker gyakorlatilag forrongott.

Mikor Draco végre jelentkezett, végigjárta az irodáját, és éppen azon volt, hogy kitépje az amúgy is kevés haját.

Draco nem volt bolond. Gondosan megválogatta a szavait.
– Minden rendben?

A kérdés hatására Croaker gyors, hisztérikus nevetés tört ki belőle.
– Már el is felejtettem, milyen frusztráló Granger őrző. Zseniális, de idegőrlő.

– Eléggé. – A nő iránti érzelmei soha nem változtatnának ezen az igazságon. – Mi történt?

– Tudom, hogy közel áll hozzá, Malfoy államtitkárhelyettes, és ha tehetném, fizetnék magának, hogy teljesítse az NVB kérését, mielőtt megvonják a támogatást.

Á, ez az.

A sikertelen látogatásuk óta Draco egyre több levelet kapott az NVB-től, a dicsérőktől a szakmailag szűkszavúakig.

Croaker megnyugtatóan, mégis határozottan válaszolt, de a műtárgyterem növekvő költségvetése és az örökké elzárt terem őrzője között, aki az utolsó pillanatban adta be a szabadságkérelmét, az osztályvezető készen állt az égésre.

Draco megoldásokkal jött, nem problémákkal.

Először is, voltak válaszai a dilemmákra, amiket kezelni tudtak.
– Ami azt illeti, amiért behívott ide, átvehetem az örökké elzárt szobát, amíg az őrző szombati szabadságon van. Nincsenek folyamatban lévő projektek, és nincsenek olyan feladatok, amelyek elvennék a jelenlegi feladataimat.

– Rendben van.

– Továbbá, ami az NVB-t illeti, megnéztem a számokat, uram, és ha csökkentenék a finanszírozást, az csak a költségvetésünk öt százalékába kerülne. Ezt könnyedén visszanyerhetjük másokkal, akik érdekeltek a számos kutatási projektünk finanszírozásában.

Croaker Draco felé pillantott.
– Nem a pénzről van szó. A finanszírozásukhoz tartozik, hogy szemet hunynak néhány ellentmondásosabb projektünk felett. Mint például a szó szerinti hasadék a térben és az időben, más néven a Fátyol.

– Az az érdekük, hogy ne vegyenek róla tudomást. Ahogy az is az érdekükben áll, hogy továbbra is finanszírozzanak minket.

– Ezt én is tudom, ahogy ők is, ezért kérik, hogy Granger őrző augusztusban jelenjen meg a központban.

Draco szíve megállt.
– Ó.

Augusztus három hét múlva volt.

– Hat hetet fog zárt ajtók mögötti megbeszéléseken tölteni, amíg kivizsgálják az állításait az időnyerő nem kísérleti célú használatának betiltásával kapcsolatban.

Lenyugtatta az idegességét.
– Granger őrző tud róla?

– Tudja. – Croaker megcsípte az orrnyergét. – És természetéhez híven már alig várja, hogy megtörténjen.

Draco sem lepődött meg.

Erre gondolt, miután elhagyta Croaker irodáját, és megjelent Granger irodájában.

Theo ott volt, és próbálta meggyőzni, hogy inkább őt engedje el.

– Engem nem lehet meggyőzni – válaszolta nyugodtan. – A megfelelő látásmóddal és előnyökkel, igen.

– Granger nem téved.

Draco megjegyzésére megfordultak – Granger szája sarka megrándult, míg Theo zavarodottnak tűnt.

– Azt hittem, hogy jelentéseket készítesz. Ez volt az ürügyed, hogy ne kelljen velem ebédelned.

Draco már a múlt héten is elkészítette őket.
– Korán végeztem.

Ezt gyanakvással fogadták.

– Most, hogy itt vagy, meg tudnád győzni Hermionét, hogy engedjen el engem helyette?

– És elvenni tőle a lehetőséget, hogy ne csak ebben a kérdésben, hanem minden sérelmében, amit a varázsvilággal szemben érez, terrorizálhassa őket? – Ekkor Draco Grangerre nézett, aki az öklébe fojtotta a kuncogását. – Nem én leszek az.

A lány hamisan sóhajtozott.
– Hat hét a világ leghatalmasabb varázslói körül. Jól hangzik. Még produktívnak is.

Draco örült a lány lehetőségének, de furcsa módon máris hiányzott neki.

Furcsa volt.

Theo hosszas bámészkodás után engedett.
– Minden segítségre szükséged lesz. Összeszedek mindent, amit az időörvényekről és az instabilitásról tudunk. A kálváriáról. Mindenről. Ne menj el, amíg be nem tiltják az időnyerők nem kísérleti célú használatát.

– Tudod, hogy nem fogom. – Granger vigyora egyenesen ijesztővé vált. – Remélem, felkészültek.

***

Amikor Draco utoljára látta Woodot, egy szívfájdalmakkal teli porhüvely volt, ezért megrázó volt látni, hogy ilyen boldogan jelent meg a kocsmaesten.

Igazán ijesztő.

Az örömének oka nem csak az volt, hogy újra Londonban volt, miután a Sólymok elég korán biztosították a helyüket a rájátszásban ahhoz, hogy kapjanak egy hét szabadságot, vagy hogy ismét őt választották ki a brit kviddicsválogatott edzőjének. Nem, hanem éppen Granger miatt.

Wood visszatért, hogy megnyerje őt magának. És azt akarta, hogy gondolkodjon a tervéről. Potter kinyitotta a száját, de meggondolta magát, és úgy döntött, inkább sörrel tölti meg.

Greg, aki Draco meghívása miatt volt ott, miután Daphne aznap este találkozott néhány barátjával, nyíltan bámult rá.

Draco nem adott neki semmit reakciót.

Theo, a ritka jelenlévő, volt az egyetlen, aki Wood izgatott fecsegésének végén megszólalt.
– Meg akarod lepni Hermionét egy korai születésnapi meglepetéssel, mielőtt Isztambulba utazik…

– Pontosan. – Wood mindannyiuknak fizetett még egy kört. – Megünnepeljük a szünet végeként.

Draco belekortyolt az italába, figyelmen kívül hagyva Greg pillantásait.

Theo megdöntötte a fejét.
– Hermione tud erről? A kompatibilitás nem változik egy szünet után.

– Beleegyezett, hogy a szezon végéig szüneteltessük a dolgokat, és mivel az utolsó héten utazik Isztambulba, pont akkor, amikor a szezon véget ér, a születésnapjára már nem lesz itthon – mondta Wood. – Azt hiszem, ez egy jó gesztus, hogy megmutassam neki az elkötelezettségemet. Mindenkit meghívok, a szüleimet is, jó buli lesz.

Újabb bizonyíték a téveszméire. Granger utálni fogja ezt az egészet.

Amikor azonban Theo vitatkozni kezdett, Potter volt az, aki véget vetett a beszélgetésnek.
– Ott leszünk.

Hangos volt a kimondatlan „a show-ért”.

***

– Wood augusztusban partit rendez neked.

Draco pontosan öt órát várt a kocsmából való távozás után, hogy elmondja Grangernek. Hajnali kettő után volt, és Granger az összes anyagát a lakására vitte, hogy átválogassa.

Először zavarodottság futott át az arcán, aztán tisztánlátás. Feszülni kezdett.
– Á, a válasza arra, hogy megmondtam neki, hogy hat hétre elmegyek, és nem fogok beszélni a kapcsolatunkról vagy annak hiányáról.

Draco megforgatta a szemét.

Most már érthető volt.

A parti azért volt, hogy olyan teret teremtsen, ami összekényszeríti őket, mielőtt a lány elutazik. Aztán beszélhetett volna vele, és meggyőzhette volna, hogy még egyszer próbálkozzanak.

– Kellene…

– Ne csinálj semmit. – A nő az asztalra koppintott az ujjaival. – Már tudtam, mielőtt elmondtad volna.

– Megkérdezném, hogyan, de nem teszek fel hülye kérdéseket.

– Harry képtelen hazudni nekem, ha egyenesen kérdezem. – Granger kuncogott. – Ó, és igenis tudsz.

– Oké, akkor felteszek egy olyan kérdést, ami nem hülyeség. Miért nem mondasz neki nemet?

– Mi bajod lehet belőle? Tudom, hogy mi a játéka, és nem fogok benne játszani. Csak lelkileg felkészülök egy túl sok emberrel töltött éjszakára. Ne érts félre, jól fogom érezni magam. A harminc egy olyan mérföldkő, amit meg kell ünnepelnem, és Olivert ismerve mindenki ott lesz.

– Nekem nem kell védekezned.

– Tudom. – A nő másfajta vizsgálódással pillantott rá. – Néha azon tűnődöm, hogy igazságszérum van-e a levegőben körülötted. Nem tudok nem őszinte lenni, még akkor is, ha nem kell vagy nem akarok az lenni.

Vicces, ő is ugyanezen tűnődött a lányon.
***


Draco meglepődött Astoria hívásán.

Granger épp a vitájuk tárgyával indult a kandallóhoz. Most, hogy Isztambulba utazott, ahol az NVB éves konferenciáját tartották, minden napot együtt töltöttek az elutazásáig, szó nélkül.

Tépelődött a varázslatok tisztítása között, hogy minden tökéletes legyen, és a negyedik alkalommal történő átöltözés között. A fekete és a tengerészkék volt a színe, de Granger megjegyzései, amikor kilépett a rutinból, inkább arra késztették, hogy más lehetőségeket is fontolóra vegyen.

Ma este szürke nadrágban és alkalmi fehér ingben volt, és idiótának érezte magát.

– Meghalt valaki? – Dracónak meg kellett kérdeznie.

Astoria és Lovegood Borneóban voltak akromantulákra vadászni, és várhatóan csak szeptemberben térnek vissza. Az, hogy képes volt hívni, megdöbbentő és potenciálisan súlyos volt.

Hangosan felsóhajtott.
– Nem hívhatom fel a barátomat?

– Micsoda? – Visszahőkölt, a szemei hunyorogtak és a vonásai összevontak, amíg eszébe nem jutott, hogy Astoria nem láthatja őt. – Aligha tudod.

– Épp most ellenőrzöm, hogy mi van veled. Csak teszem a dolgom, hogy ne legyél magányos.

– Nincs rá szükség. Nem vagyok egyedül.

Hosszú szünet telt el, mielőtt megkérdezte:
– Ha mégis, elmondanád nekem?

– Nem.

– Legalább őszinte vagy.

Draco nem szólt semmit, de elmosolyodott.
– Koncentrálj a célodra. Én az enyémen maradok.

Újabb szünet.
– Tudod, én is ráfeküdhetnék a kardra. Daph és én veszekedtünk miattad, emiatt a megállapodás miatt, és hogy mennyire igazságtalan veled szemben. Mondtam neki, hogy abbahagyod, amint ez már nem áll a te érdekedben.

Egy évvel ezelőtt Astoriának igaza lett volna.

Most már nem volt benne biztos.

Kopogtak az ajtaján.
– Várj egy kicsit.

Draco elment, hogy kinyissa a bejárati ajtót. Granger ott állt egy doboz pizzával és egy mosollyal.

– A felsőbbrendű feltétről szóló vitánkhoz – mondta magyarázatként.

A lakásából hallotta, ahogy Astoria a kandalló felől a nevét kiáltja.

Granger mosolya elhalványult.
– Ó, ha társaságod van…

– Nem, ez Astoria. Borneóban van. Gyere be.

A lány egy hosszú pillanatig Dracót bámulta, mielőtt elfogadta a meghívást, és a konyhában időzött, amíg a férfi befejezte a hívást. Csak akkor látszott megnyugodni, amikor a férfi visszatért.

– Az egyetlen válasz a feltétválasztásra nyilvánvalóan több sajt és pepperoni.

Granger hamisan zihált.
– És mi van az ananásszal.

Másodpercek alatt az egész furcsa beszélgetése Astoriával távoli emlékké vált. Ahogy Granger múló, féltékenységnek tűnő arckifejezése is.

A képzelete szüleménye.

Amikor a pizza elkészült és a vita nevetéssel, győztes nélkül ért véget, Granger egy kirakós játékon kezdett el dolgozni, amit korábban hozott át. Draco fontolgatta, hogy kötöget, de meggondolta magát, és leült a dohányzóasztal túlsó oldalára, figyelve, ahogy a lány szétválasztja a sarokdarabokat.

– Astoria azt hiszi, hogy magányos vagyok – bökte ki Draco. Fogalma sem volt, miért, vagy honnan jöttek a szavak. – A francba. Felejtsd el, hogy én…

– Tényleg az vagy? – Granger felnézett a keresésből, felhúzott szemöldökkel.

– Igen.

A magány volt az állandó társa, barátja, vigasztaló jelenléte. De a nő közelében sosem érezte.

***

Brocklehurst másnapra találkozót hívott össze.

Draco már tudta, hogy borzalmas lesz, mégpedig egy okból: a nő teát főzött.

Mint valaki, aki csak szakmai toleranciát tanúsított iránta, ez rendkívül aggasztó volt. Ami még rosszabbá tette a helyzetet, hogy Brocklehurst megvárta, amíg az első kortyot megissza.

– Rossz hírem van, és szar hírem van. Melyiket szeretnéd először?

A tea, amit megivott, most cementként keményedett meg a gyomrában, és nyomasztotta. Draco gyorsan süllyedt.

– Szar híreket. – Jobb, ha a legrosszabbat mondja ki.

– Hónapokig elemeztem az eljegyzési szerződésed minden egyes szavát. Azt hiszem, idézni is tudnék belőle. Számodra ez előny, de egyben hátrány is. A szerződésed főbb pontjai nagyon elavult nyelvezetet tartalmaznak a tisztaság és a házasságtörés körül, ami nem előnyös számodra. A szerződés megszegésének büntetése meredek, de van egy kis záradék, amely kimondja, hogy ha nem házasodsz meg egy bizonyos időn belül, akkor úgyis elveszted.

– Mi az a határidő?

– Az év vége. A huszonegyedik század első évtizedének utolsó éve.

Draco megdermedt, elborzadva.
– Olvastam a szerződést…

– Olvastad, a valódi határidő a szerződés három különálló részében volt elrejtve. – Brocklehurst megragadta a pergament, és kinyitotta neki, rámutatva minden egyes pontra. – Itt például az áll, hogy utolsó év. Aztán ha itt lent megnézed, az első teljes évtized áll benne. – Aztán majdnem a dokumentum végére vezette. – És itt pedig az áll, hogy huszonegyedik század.

– A szüleim tudtak róla?

– Valószínűleg nem. Ez a Malfoy család szokásos szerződése. Anyád önként jelentkezett az övével, én pedig összehasonlítottam a két dokumentumot. A nyelvezet pontosan ugyanaz, kivéve, hogy az övé a huszadik század vége. Szerintem a szerződésnek saját időzítője van, ami azon alapul, hogy mikor aktiválták. Láttam már ilyet. Rendkívül bonyolult varázslat.

Egy résznél még mindig elakadt.
– Az anyám?

– Igen, az anyád. Valamennyire segítőkész volt.

Ez padlót fogott Dracón. Még mindig tántorgott, de sikerült megőriznie az eszét.
– Négy hónapom van, hogy megnősüljek, vagy… mi lesz?

– Mindent elveszítesz, és én nem tudom megakadályozni.

– Hogy érted ezt?

Brocklehurst helyet foglalt.
– Bármilyen döntést is hozol: kitagadás, szerződésszegés vagy újraházasodás, apád, mint vérbeli Malfoy, jóváhagyhatja, megkérdőjelezheti vagy ellenezheti a döntésedet. Az ügyvédjével kellene megküzdenem a szerződésből való jogi felbontásodról vagy a családodról, amire teljes mértékben készen állok. Én alakíthatom ki a kitagadásod feltételeit, ha ezt az utat választod, és harcolhatok az esetleg neked szánt vagy rád hagyott vagyontárgyakért.

Tehát négy hónap állt rendelkezésére.

A döntés egyértelmű volt.

– Hogyan szakíthatunk el tőle? Jobban szeretném, ha minden az én nevemen maradna.

– Azonnal beadhatom a kérelmet. Ez megállítja a szerződés óráját, de attól függően, hogy apád milyen harcot folytat, évekig is eltarthat, amíg teljesen rendeződik ez a szakítás. Két eljegyzési szerződésem még mindig a felbontási tárgyalásokon van, amikor nyolc évvel ezelőtt megörököltem őket az elődömtől.

Pánik tört a felszínre, ahogy Draco látta, hogy az élete felgyorsul.

A pereskedések és az elvesztegetett idő homályát.

Évek.

Apja látható közönye ellenére Draco tudta, hogy a végsőkig harcolni fog.

Nem szeretetből, hanem rosszindulatból és logikából.

Draco volt az egyetlen fiú. Az utolsó Malfoy az apja vérvonalában. Voltak más Malfoy-vonalak is, de egyik sem volt olyan tiszta, mint az övék. Az apjának nem számítottak az érzések, csak az örökség.

– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – Brocklehurst inkább aggódva, mint komolyan kérdezte. – Ha igen, a szerződés még mindig érvényben van, amíg fel nem oldódik teljesen. Készülj fel a várakozásra. Ne szegj meg egyik feltételt sem, mert akkor veszíteni fogsz. Lehet, hogy le tudok alkudni az árból, de nem sokat, és láttam Padma pénzügyi beszámolóját, önerőből nem tudsz semmit sem fizetni. A titoktartás a legfontosabb. Ne mondd el senkinek, hogy mit tervezel, vagy min dolgozom aktívan. Nem érdekel, ha kérdeznek, tartsd a szádat, és hagyd, hogy végezzem a munkámat.

– Rendben. Csináld.

Brocklehurst elővett egy friss pergament, és írni kezdett.

Draco szabadságnyilatkozatát egy órával később iktatták.

hozzászólások: 0