2. fejezet

– Granger? Te most viccelsz!

Draco megrázta a fejét, miközben Blaise átnyújtotta neki a kávéját. Elindultak a kávéautomatától, át az Átriumon, a liftek felé.

– Esküszöm, haver. És vad volt, én mondom neked. – Az előző este emlékei átsuhantak az agyán. Ahogy Granger combjai a férfin feküdtek, a mellbimbói megfeszültek a selymes ruha alatt, a csípője előrebillent, miközben neki dörzsölődött.

– Megdugtad? – kérdezte Blaise.

– Kivel keféltél? – hallatszott egy buzgó hang a hátuk mögül.

Draco és Blaise megfordultak, hogy lássák Theót, aki sietett, hogy utolérje őket.

– Grangerrel – tette hozzá Blaise.

Theo szemöldöke felugrott, ahogy a feje Draco felé fordult.
– Megdugtad Grangert?

Draco sietett elfojtani ezt a félreértést, nehogy valaki meghallja, és pletykálni kezdjen.
– Nem. Egyáltalán nem keféltem meg. – Mindkettőjükre kemény pillantást vetett. A liftajtó kinyílt, és mindhárman beléptek. Szerencsére egyedül voltak. – Elvittem vacsorázni, aztán egy kicsit smároltunk. De ez minden.

– Hogy történhetett ez egyáltalán? Azt hittem, ti ketten utáljátok egymást.

Draco beavatta őket a lehetőségbe, hogy beépüljön, és az ebből eredő fogadásba Pansyvel és Warrennel.

Ahogy kiléptek a Varázsbűn-üldözési Főosztálynál lévő liftből, Blaise kortyolt egyet a kávéjából.
– Nos, úgy tűnik, ez egy kicsit visszafelé sült el Pansynek. Nekem úgy tűnt, azért javasolta Grangert, mert úgy gondolta, lehetetlen lesz, hogy udvarolj neki.

Draco vigyorgott, miközben az aurorok osztálya felé irányította őket.
– Semmi kétségem afelől, hogy könnyedén nyerni fogok. És ha a tegnap este volt valami jel arra, hogyan fog telni a következő tíz nap, akkor igazán nagy öröm lesz Grangerrel lógni egy darabig.

Blaise és Theo követte Dracót az íróasztalához. Draco mindkettőjükre vetett egy pillantást a válla fölött, miközben letette a kávéját.
– Nektek nincs saját munkátok, amivel foglalkoznotok kellene?

– Az archívum várhat – mondta Theo.

Blaise buzgón bólintott.
– Igen. Nem mondhatod csak úgy el, hogy smároltál Grangerrel, és várhatod el, hogy elhúzzak az irodámba. Nem hittük, abban a kis tudálékosban van egy cseppnyi szexualitás, erre most azt mondod, hogy vadul?

Draco csak kuncogott, miközben levetette a köpenyét, és megállt, hogy kivegye a zsebéből Granger gyöngyös táskáját. Nehéz volt, túlságosan is nehéz egy ekkora táskához képest. Halk puffanással az asztalára pottyantotta.

– Haver – kezdte Theo gúnyos hangon –, segíthettünk volna férfiasabb táskát találni.

Draco fintorogva huppant a székébe.
– Ez Grangeré. Tegnap este ezt nálam hagyta.

Blaise érdeklődve szemlélte a táskát.
– Fogadok, szándékosan tette. Biztosra akar menni, hogy felveszed vele a kapcsolatot.

– Mi van benne? – kérdezte Theo.

– Még nem néztem meg. De nehéz. Gondolom, valami észrevehetetlen térnövelő bűbáj van rajta.

Blaise tekintete a táskáról Dracóra villant.
– Nálad hagyta, és te nem néztél bele?

– Uraim – kezdte Draco, éles pillantásokat vetve a barátaira, miközben a lábát az asztalára támasztotta, és a kezeit a feje mögött összekulcsolta. – Egy boszorkány táskája nagyon személyes dolog. Hogy árulhatnám el a nő bizalmát, akinek belém kell szeretnie, azzal, ha a holmijai között turkálok?

A két varázsló egy pillanatig némán bámulta a táskát. Aztán Theo gyorsan, mint egy cikeszre, rácsapott a pálcájával. A húzott teteje szélesre nyílt, és felmelkedett Draco asztaláról, majd tetejével lefelé megbillent, a tartalma pedig kisebb lavinaként zúdult ki belőle, mielőtt maga is lezuhant volna.

– Hoppá – ciripelte Theo egy vállrándítással, miközben zsebre vágta a pálcáját.

– Theo – fintorgott Draco gúnyos szemrehányással. – Te ügyetlen ember.

Mindhárom férfi egy pillanatra mozdulatlanul állt. Aztán mindannyian egyszerre vetették magukat Granger holmijainak kupacára.

A kupac nagyrészt könyvekből állt. Különböző méretű, ókori kinézetű kötetek, amelyek úgy tűnt, éppen Granger kedvére valóak. Draco a legtöbbet félrelökte, de egyen megakadt a szeme. A borítón egy viktoriánus mídert viselő nő és egy férfi képe volt látható, a férfin bő, nyitott ingben volt, ami felfedte a mellkasának sima kiterjedését. Szenvedélyes ölelésbe burkolóztak. A könyvet úgy tűnt, hogy már többször olvasták. A papírborító kopott volt, és a lapok szélei kissé meggörbültek.

A szemöldöke felhúzódott, amikor felvette a könyvet, és megmutatta a borítót Blaise-nek és Theónak. Blaise elvigyorodott, majd visszanyúlt a kupac felé.

Volt ott néhány sminkcucc, amit Draco szemügyre vett – rúzs, szempillaspirál és egy zsebméretű tükör. Egy kis kristályüveg parfümöt.

– Nocsak, nocsak, nocsak, mi van itt?

Blaise elővette a pálcáját, és azzal felemelt egy csipkés, smaragdzöld bugyit. A vágy rándulása átjárta Dracót a gondolatra, hogy Hermione Granger mardekárzöld bugyit visel. Őszintén szólva, már a gondolat, miszerint Granger tartalék bugyit tart a táskájában, elég volt ahhoz, hogy egy tucat forgatókönyvet képzeljen el, amiben szüksége lehet rá.

Elvörösödve lekapta azt Blaise pálcája végéről, és visszagyömöszölte a táskába.
– Jusson eszetekbe, uraim, ő az enyém. Szükségem van rá, hogy megnyerjem a fogadást.

Blaise kuncogott.
– Csak a következő tíz napra.

– Igen. – Draco megforgatta a szemét. – Utána engedélyt kapsz tőlem, hogy bedobd a kalapod a ringbe. – Vigyorgott Blaise-re. – Feltéve, ha nem bánod, hogy hanyag másodhegedűs leszel.

Blaise hátradőlt, keresztbe fonta a karját.
– Egyáltalán nem. Biztos vagyok benne, hogy tíz veled töltött nap után már alig várja, hogy egy igazi férfi gyönyörködhessen benne.

Draco csak a szemét forgatta, és elkezdte visszatuszkolni Granger könyveit a táskájába.

Theo előrehajolt, és felkapott egy kis, élénksárga fiolát.
– Finley-féle Mindenízű Síkosítója?

Draco és Blaise egyszerre felkapta a fejét.

– Kibaszottul nem létezik. – Blaise Theo keze után vetette magát, hogy felkapja az üvegcsét.

– Azt mondta, hogy írnia kell róla egy cikket a munkájához – mondta Draco elutasítóan, és visszatért a figyelme az előtte lévő, egyre fogyatkozó tárgyhalomra. Felvette Granger sminkjét, és visszatette a táskába, majd várakozóan nyújtotta a kezét Blaise felé.

Barátja szemei kíváncsian csillogtak, amikor Draco kezébe nyomta a síkosítót tartalmazó fiolát.

Ahogy Draco visszatette Granger többi holmiját a táskába – egy lezárt tintásüveg és egy régi toll, néhány saját kivágott cikk, valamint néhánnyal a Reggeli Prófétából, amit a lány, úgy sejtette, érdekesnek talált –, a tekintete valami váratlan dologra esett. Sokkal váratlanabbra, mint a síkosítóra, egy erotikus könyvre vagy akár egy zöld bugyira.

Jegyek. Páros jegyekre.

Felvette őket, a szíve gyorsan vert, nem merte remélni, hogy az, aminek gondolta.

És valóban, ott voltak. Két jegy az Anglia-Franciaország kviddics világbajnoki selejtezőre. A meccsre, amelyet még aznap estére terveztek.
– Ó, Merlin.

– Mi az? – Theo előrehajolt, hogy jobban megnézze.

– Van fogalmad róla, milyen keményen próbáltam jegyeket szerezni erre a meccsre? – Draco odatartotta a jegyeket, hogy Blaise és Theo láthassa.

– Fel kell hívnod – erősködött Blaise, és nagyon gyorsan felült, az arca hirtelen nagyon komoly lett. – Még ha figyelmen kívül is hagyjuk, hogy nálad van a táskája, amit biztosan vissza akar majd kapni, van rá esély, hogy meghív a meccsre. És neked feltétlenül el kell menned.

Draco megnézte az óráját. Már elmúlt kilenc óra. Granger biztosan megérkezett már a munkahelyére. Valószínűleg ott is el tudta volna érni. Gyorsan belapátolta Granger maradék holmiját a táskába, a jegyeket pedig tisztelettudóan a kupac tetejére tette, mielőtt összehúzta volna a zsinórt.

– Oké, van egy tervem. – Felállt, és elsietett az íróasztalától, Blaise és Theo a nyomában voltak.

***

– Utálok csalódást okozni neked, Ginny, de Malfoy tökéletes úriember volt. Ráadásul az ő javaslata volt, hogy lassan haladjunk a dolgokkal.

Ginny ingerülten összefonta a karját, és nekitámaszkodott a fülkéjük közötti válaszfalnak.
– Szóval, semmi sem történt?

Hermione elvigyorodott, és hátradőlt a székében, pálcáját az ujjaiban forgatva.
– Hát, én nem ezt mondtam, ugye?

Lassú vigyor ült ki Ginny arcára.
– Szóval tervezted, hogy újra találkozol vele?

– Nem, de nem aggódom. Hamarosan hívni fog.

– Terveket kellett volna készítened. Csak kilenc napod van, tudod.

– Tisztában vagyok vele, Ginny.

– És teljesen biztos vagy benne, hogy el fogja érni?

Hermione elvigyorodott.
– Egészen biztosan. Vissza kell adnia a táskámat.

Ginny szemöldöke az egekbe szökött.
– Ott hagytad a táskádat? Az összes titkodat tartalmazó különleges táskádat?

Hermione csak megvonta a vállát, és vigyorgott a barátnőjére.

– Tudod, nagyszerű gonosztevő lennél, ha akarnál.

– Ezt már fontolgattam karrierlehetőségként, ha ez nem jönne össze – viccelődött Hermione.

– Hermione Granger? – Egy magas hang csengett keresztül a fülkék tengerén.

Hermione felállt, és felemelte a kezét.
– Itt vagyok – kiáltotta. A fejét elfordítva látta, hogy több kiszállító manó kanyarog a fülkék között, rózsavázákat tartva a fejük fölé. A szája tátva maradt, amikor az első közeledett felé.

– Küldemény Hermione Granger kisasszonynak – nyikkantotta a manó.

Hermione döbbenten megköszönte neki, majd átvette az első vázát, és az asztalára tette. Hamarosan kilenc másik csatlakozott hozzá, mindegyikben tíz különböző színű rózsát hozott. A manók kivonultak, Hermione pedig kiszedte az első csokorba dugott kis kártyát. Mielőtt kinyithatta volna, Ginny kikapta a kezéből.

Kihúzta a kártyát az apró borítékból.
– Százszor szebb, mint száz rózsa.

Hermione felnyögött, és megforgatta a szemét.
– Ó, Merlin. Most komolyan? Nem ez áll rajta.

Ginny bólintott, és odatartotta a kártyát, hogy Hermione a saját szemével láthassa.

– Szerintem ez azt jelenti, hogy sikeresen horogodra akasztottad őt – mondta Ginny, és felvonta a szemöldökét.

Hermione elvigyorodott a kártyán.
– Ez azt jelenti, hogy megtalálta a kviddicsjegyeket.

Ginnynek leesett az álla.
– A táskában hagytad őket? Hermione! Hogy tehetted ezt? Mi lett volna, ha nem lép veled kapcsolatba? Már hetek óta vártam azt a játékot.

– Hát, még az is lehet, hogy lemaradsz róla. Bármibe lefogadom, hogy el akar majd menni.

Ginny megrázta a fejét.
– Nem, Hermione. Nem. Olyan keményen megdolgoztam azért, hogy megszerezzem azokat a jegyeket.

– Attól még elmehetsz. Csak használd a sajtóbelépődet.

Ginny ingerülten toporzékolt a lábával.
– De akkor a sajtópáholyban kell ülnöm, ha azzal megyek be. Én abban a fülkében akartam ülni, Hermione.

Hermione a legjobb kiskutyaszemeit vetette Ginnyre.
– Kérlek, Gin! Ez lenne a tökéletes alkalom, hogy megfordítsam a dolgot Malfoynál.

Miután néhány másodpercig ráncolta a homlokát, Ginny felsóhajtott, és megforgatta a szemét. – Rendben. De tartozol nekem.

Hermione elvigyorodott.
– Köszi.

– Hermione. – Az új hang csengett fel a fülkék tengere felett.

Hermione megfordult, és látta, hogy Parvati gyorsan közeledik.

– Hop-por hívásod van – jelentette be Parvati.

– Igazán?

Parvati szeme csillogott, miközben bólintott.

Hermione vigyorogva lépett ki a fülkéből, hogy a levelezőterem felé vegye az irányt. Ginny a sarkában volt, gyakorlatilag ugrált az izgalomtól, ahogy sétáltak.

Amikor Hermione kinyitotta az ajtót, Malfoy feje azonnal láthatóvá vált a Hop-por tüzének lángjai között. Miután Hermione Ginnyre küldött egy éles pillantást, aki akkor még az ajtóban időzött, hogy ne legyen szem előtt, miközben besétált.

– Képzeld – mondta vigyorogva, miközben a kandalló elé lépett. – Van egy igazán kínos mennyiségű rózsatábla az asztalomon.

Malfoy elvigyorodott.
– Szívesen. Figyelj, azért hívtalak, hogy tárgyaljak a táskád visszaszolgáltatásáról.

Hermione megjátszotta a zavarodottságot.
– Ó, tudom. El sem hiszem, hogy ott hagytam. – A szeme sarkából látta, hogy Ginny válla megremeg a nevetéstől.

– Hát, biztos vagyok benne, hogy vissza akarod kapni, főleg a sok könyv, smink és kviddicsjegy mellett.

Á, mégiscsak bekapta a csalit. Hermione elvigyorodott.
– Draco Malfoy – korholta a kezét a szíve fölé téve, mintha megdöbbentette volna a férfi tette. – Kutakodtál a táskámban?

Malfoy megrázta a fejét.
– Egyáltalán nem. Soha nem tennék ilyen szörnyűséget. Emlékszel Theóra, ugye? Nos, ma reggel eljött az asztalomhoz, és felborította. Nagyon ügyetlen ember.

– Tudod – kezdte Hermione, keresztbe fonta a karját a mellkasán –, de most már odaadhatnád a táskát.

Draco felsóhajtott, mintha nem is gondolt volna ilyen lehetőségre.
– A fenébe. Az íróasztalomnál hagytam. Azt hiszem, ma este a kviddicsmeccsen vissza kell adnom neked.

– Ó, te is mész?

– Igen, ha meghívsz.

Hermione kuncogott, visszatartva egy gúnyt.
– Hát, szívesen mennék, de megígértem Ginnynek, hogy vele megyek.

– Biztos vagyok benne, hogy ő minden meccsre elmehet. Nem fog belehalni, ha csak egyet is kihagy. És különben is, szerintem azért hagytad itt a táskádat, mert tudat alatt alig várod, hogy velem menj a meccsre. Nagyon ártana a lelki egészségednek, ha megtagadnád magadtól a legmélyebb vágyaidat.

Hermione felnevetett, és képtelen volt megállni, hogy ne gondoljon arra, milyen elbűvölő volt ebben a pillanatban.

– Jól van, rendben. Hétkor találkozunk a pályán. Hármas bejárat.

– Tökéletesen hangzik. Viszlát.

Egy olyan mosollyal, amitől bármelyik nőnek elgyengült volna a térde, eltűnt a feje.

Hermione visszafordult az ajtó felé, hogy Ginny vigyorogva nézzen rá. Megvonta a vállát, és keresztbe fonta a karját a mellkasán.
– És így kell ezt csinálni.

A kviddics világbajnokság selejtezőjének hármas bejáratán kaotikus nyüzsgés volt, amikor Hermione pontban hét órakor kilépett a kandallóból. Mivel ez volt az utolsó meccs, amelyet Angliának meg kellett nyernie ahhoz, hogy kvalifikálja magát a világbajnokságra, a szurkolók ezrével jöttek ki, hogy megmutassák a támogatásukat.

Tucatnyi részeg és randalírozó ember kavargott, egyesek a stadionba igyekeztek, mások hangosan beszélgetve és nevetgélve a barátaikkal. Hermione a nyakát a vörösbe öltözött angol és kékbe öltözött francia szurkolók tengere fölé kapta, hogy meglássa, Malfoy mosolyog rá a bejárat felől.

Piros ruháját lesöpörve utat tört magának a tömegen keresztül, hogy a férfihez közeledjen. Fekete, szabott talárjában bűnösen fittnek tűnt. Megigazította az inge mandzsettáját, ahogy a lány közeledett.

Hermione mosolyogva állt meg előtte, és felnézett rá.
– Korán jöttél.

Malfoy előrehajolt, hogy megcsókolja a lány arcát.
– És pont időben érkeztél. – Kinyújtotta a kezét, és elővette a zsebéből a lány gyöngyös táskáját. – Azt hiszem, ez a tiéd.

Hermione elmosolyodott, és átvette a táskát, megengedve magának, hogy szerényen elpiruljon.
– Köszönöm.

– Tudod – kezdte Malfoy, hátradőlve egy nagy faoszlopnak támaszkodva, és keresztbe fonta a karját –, nem úgy nézel ki, mint aki a kviddics világbajnokság selejtezőjére akarna menni.

A boszorka nem is volt az. Őszintén szólva csak azért voltak nála a jegyek, mert Ginny vette őket, és ő azt akarta, hogy nála legyenek. De egy kviddicsmeccs tökéletes randi volt arra, hogy Malfoyt elcsábítsa, és több időt töltsön vele. Ahelyett, hogy megosztotta volna vele ezt az információt, csak megvonta a vállát, és szemérmes mosollyal kínálta a férfit.
– Azt hiszem, eleget néztem a barátaimat játék közben az évek során ahhoz, hogy kialakuljon bennem a játék iránti megbecsülés. Bemehetünk?

Malfoy bólintott, és együtt léptek be a stadionba. Megmutatta a jegyeket a belépésnél, aki aztán bekísérte őket, és felvezette őket a szűk, kanyargós lépcsőkön. Hermione a lelátón tomboló angol szurkolók tömegét nézte, ahogy elhaladtak mellettük. Néhányan izgatottan beszélgettek a szomszédjukkal, mások hatalmas bögre vajsörből ittak, és néhányan már a pálya felé kiabáltak, ahol több játékos bemelegítő gyakorlatokat repült, alig láthatóan a páholyokhoz vezető folyosókról.

Magasabbra másztak, és Hermione látta abból, ahogy az elhaladó lelátókat szemlélte, hogy Malfoy azon tűnődik, pontosan hol is vannak a helyük. Amikor a kísérő kinyitotta a páholyuk ajtaját, Malfoy szeme olyan nagyra nyílt, mint kvaff.

– Szép – hümmögte elismerően, miközben szemügyre vette a pályára nyíló hihetetlen kilátásukat és a rendelkezésre álló buja székeket. – Nagyon szép. Hogy sikerült megszerezned ezeket a jegyeket?

Hermione levette a kardigánját, és átvetette a széke háttámláján.
– Tulajdonképpen Ginny szerezte őket. Azt hiszem, talán Harry nevét használta. Meglehetősen szemérmetlen tud lenni, ha jó helyeket akar szerezni. Utál a sajtópáholyban ülni.

Malfoy vigyorgott, miközben belesüllyedt az egyik székbe, és a lábát a korlátnak támasztotta. – Hogyan sikerült meggyőznöd, hogy inkább neked adja a jegyeket?

Hermione kisimította a ruháját, és leült mellé, kacér pillantást vetve rá.
– Ez a női kódex része. Volt egy lehetőségem, hogy egy jóképű férfival töltsek időt, és ő kénytelen volt megengedni, hogy elvegyem. Majd máskor kárpótolom.

Malfoy ajkai megrándultak.
– Jóképű férfi, mi?

Hermione csak vigyorgott, és felvonta az egyik szemöldökét a férfira, mielőtt a pálya felé fordította a figyelmét.
– Miért nem viselsz pirosat Anglia miatt?

A férfi kuncogott.
– Még Anglia sem tud rávenni, hogy pirosat viseljek. De el kell ismernem, hogy ma este egy látomás vagy, Granger. – A tekintete végigsiklott a lányon, elidőzött a lábán és a mellkasán, mielőtt megállapodott az arcán.

Hermione leküzdötte a késztetést, hogy megforgassa a szemét. A férfi nyilvánvalóan csak egy dugást remélt. Mintha ő valaha is olyan ostoba lenne, és megengedhetné magának, hogy Draco Malfoynak ágyba bújjon. Visszafogta a késztetést, hogy túl korán kezdje el taszítani a férfit. Finoman kellett eljárni.

Amikor a meccs elkezdődött, Hermione mindent megtett, hogy úgy tűnjön, mintha belefeledkezett volna a játékba. Nem utálta a kviddicsnézést. Igaz, nem találta olyan izgalmasnak a sportot, mint sok barátja, és akkor élvezte a legjobban, ha ismert valakit a csapatból, akit nézhetett és szurkolhatott neki. Mégis izgalmas játék volt, és eleget tudott a játék követéséhez, és értékelhesse a profi játékosok ügyességét.

Tudván, hogy ezzel csak Malfoy behálózását segíti, éljenzett, amikor Anglia gólt szerzett. Felsóhajtott, amikor a gurkó közel került a célpontjához. Elragadtatott érdeklődéssel dőlt előre a székében, amikor a francia fogó hirtelen leugrott a cikeszért, de az kicsúszott az ujjai közül.

A játék során Franciaország hatalmas előnyre tett szert a pontok tekintetében, 170 ponttal megelőzve Angliát. Hermione észrevette, hogy az angol fogó ideje nagy részét nem a cikesz, hanem a francia fogó keresésével töltötte. Most már nem lenne jó, ha elkapná a cikeszt, ezért Hermione tudta, a fogó mindent meg fog tenni, hogy megakadályozza ellenfelét az elkapásában.

Úgy tűnt, az angol terelők is hasonlóan gondolkodnak. Rengeteg időt töltöttek a gurkók küldözgetésével a franciák felé, amivel eltereljék a figyelmét az apró cikesz pislákoló fényétől.

Mivel Hermione tudta, hogy addig valószínűleg nem lesz meccsdöntő játék, amíg a pontok közelebb nem kerülnek, azzal foglalatoskodott, hogy kacér pillantásokat küldözgetett Malfoy irányába. A férfi többnyire a játékra koncentrált, de amikor a lány keresztbe tette a lábát, és szándékosan hagyta szoknyája szegélyét a combjáig felcsúszni. A férfi tekintete a nőre siklott.

A lány elvigyorodott, és ellenállhatatlanul a varázsló felé hajolt, alsó ajkát a fogai közé húzva. Átnyúlt a karfán, és Draco alkarjára tette a kezét, a testével a férfi felé dőlve.

Malfoy szemöldöke meglepetten felhúzódott. A pályára pillantott, ahol a fogók ide-oda cikáztak, mielőtt odahajolt.

Az ajkaik először csak könnyedén találkoztak, mert Hermione látta, hogy a férfi figyelme még mindig megoszlott a lány és a pálya között. Az ajkait a varázsló ajkaira csúsztatta, majd a kezét a mellkasán végigsimította, és a tarkójánál fogva közelebb húzza a varázslót. A nyelvét incselkedve indult el, miközben a férfi ajkai szétváltak, hogy beengedje őt.

Közelebb hajolt, hagyta, hogy a keze felcsússzon a férfi lábán a combjáig. Malfoy éles levegővétellel elmélyítette a csókot, ujjait a lány tarkójánál lévő fürtökbe mélyesztette, és magához húzta. Ahogy a boszorkány felnyögött, a varázsló szorítása megszilárdult.

Bár emlékeztette magát, hogy ez az egész csak színlelés, de nem tudott mit kezdeni a szívverése felgyorsulásával, vagy a borzongással, ami átjárta, amikor a férfi a nyelvét végigsöpört az ajkán.

A tömeg hirtelen morajlása lehetőséget adott neki, hogy elszakadjon. Gyorsan elfordult Malfoytól, és színlelt izgalomban felállt a helyéről. A francia fogó látványos zuhanást hajtott végre, aminek hatására az angol fogó követte a példáját. De kiderült, hogy Vronszkij-műbukásban volt, és mindkét fogó az utolsó pillanatban húzódott fel a százezer néző kollektív zihálásától hangos üvöltés közepette.

Hermione sugárzóan fordult vissza Malfoyhoz. Az mereven ült a székében, és úgy nézett ki, mint aki nem teljesen érti, mi történt az imént. A tekintete a lány és a pálya között villogott.

Malfoy figyelme nem összpontosult teljesen a játékra, amíg az angol hajtónak nem sikerült átjuttatnia a kvaffot a francia kapuson. Mintha mély álmából ébredt volna, pislogott, és megrázta a fejét, majd felállt, hogy a lány mellé álljon, miközben az angol szurkolók éljeneztek.

Bár a tekintete nem tért el ismét a fogók gyors mozdulataitól, a keze a lány derekán állapodott meg, és a hátán végigfutott a hideg, ahogy az ujjai fel-alá táncoltak a gerincén.

A simulékony fickó bizonyára tudta, mit csinál. Bármennyire is utálta bevallani, Malfoy miatt a vére az ereiben lüktetett, a szíve a mellkasában dobogott. Még akkor is, amikor Anglia még kétszer betalált, és Malfoy mellette ujjongott, Hermione minden erejével azon volt, hogy mosolyt erőltessen magára, és úgy tegyen, mintha észre sem vette volna.

Mivel a pontkülönbség kevesebb volt, mint 150, az angol fogó komolyan körözni kezdett, egyik szemét az ellenfelén tartva, a másikkal pedig a cikeszt figyelve. Hirtelen egy ötlet támadt Hermione fejében – egy mód, hogy a karrierje érdekében átvegye az irányítást a helyzet felett.

– Draco – dünnyögte, kezét a férfi alkarjára helyezve, és a szempilláin keresztül felnézett rá.

Malfoy szeme tágra nyílt, ahogy a lány felé fordult, mintha arra számított volna, hogy hirtelen valaki más áll mellette.

A lány elmosolyodott, és a férfihez hajolt, miközben az ajkába harapott.
– Szomjas vagyok. Hoznál nekem egy vajsört?

Malfoy megköszörülte a torkát, tekintete gyorsan visszatévedt a játékra, mielőtt bólintott.
– Persze, majd hívok egy manót.

– Ne! – nyavalygott Hermione, és szorosabbra szorította a férfi alkarját. – Draco, kérlek! Ez rabszolgamunka. – A lány drámaian duzzogott. – Kérlek, annyira szomjas vagyok.

Malfoy vonásain ingerültség villant át, amikor ismét a pályára pillantott. Anglia ismét gólt szerzett, a lelátóról dörgő tapsvihar közepette.
– Igen. Rendben – vágta rá. – Mindjárt jövök.

Malfoy a meccset figyelve a páholy kijárata felé oldalazott, majd besprintelt az ajtón.

Hermione elvigyorodott, és figyelmét ismét a pályára fordította. A kviddicsmeccseket nehéz volt megjósolni, de a levegőben határozott zsibongás volt, ami azt jelezte, hogy hamarosan izgalmas befejezés következhet. Csak remélni tudta, hogy elég jól időzítette az egészet.

Draco lefelé száguldott a lelátó alatti kanyargós lépcsőn. Minden adandó alkalommal bekukucskált a szurkolók lábai közé, hogy ellenőrizze a játékot, de egyszerűen túl sokan voltak ahhoz, hogy tisztán lássa az eseményeket.

Komolyan fontolgatta, hogy keres egy tiszta helyet, ahol nézelődhet, és megidéz egy manót. Vajon Granger tényleg észrevenné a különbséget? De jobb belátásra tért. Ha a lány beleszeretne, akkor törődnie kellett az ügyeivel – vagy legalábbis úgy kellett tennie, mintha törődne.

A tömeg ismét felbőgött, és ő egy közeli kilátóba ugrott, hogy megnézze, mi történt. Franciaország gólt szerzett. A kommentátor újra elmondta a gólt.
– Martin tíz gólt lőtt a Haverfordnak. Franciaország most 260-120-ra vezet Angliában. A különbség 140.

Draco gyorsan szemügyre vette a fogókat, és megbizonyosodjon róla, hogy még mindig lassan köröznek, mielőtt visszasuhant a lépcsőhöz.

A büfék az alsó részen voltak, a bejárat közelében. Normális esetben Draco nem bánta, hogy ilyen messze vannak a bódék. Elég könnyű volt felhívni egy manót, ha valakinek bármire szüksége volt a játék közepén. De nem. Granger és az ő vérző szíve…

A tömeg zihált, és Draco szíve megakadt a mellkasában. Figyelmesen hallgatta a kommentátor hangját.

– Mi ez? Ó, igen! Garnier meglátta a cikeszt! De Jones már a nyomában van.

A fogók!

Draco kétségbeesetten kereste, honnan láthatná a pályát, de a lelátó alatt volt, és nem látta tisztán. Le akart maradni róla!

– Zuhanóesésben vannak! A cikesztől Garnier egy karnyújtásnyira van. És…

A lelátóról nyögés hallatszott, és Draco szíve összeszorult.

– Garnier-t majdnem eltalálta Walsh gurkója. Szép védekezés az angol terelőktől. És úgy tűnik, a cikesz egyelőre elmenekült.

Draco futásnak eredt. Ha csak Granger átkozott vajsörét meg tudná szerezni, és visszaérne a páholyba, mielőtt véget ér a játék, minden rendben lenne. El tudta viselni, ha kihagyott pár gólt és egy majdnem gólt. De a fogást nem akarta kihagyni.

A fickó a büfében kilencvenévesnél egy nappal sem lehetett öregebb. Egy vénséges futóféreg gyorsaságával odasuhant a csaphoz, hogy kitöltse Granger vajsörét. Mire a pulthoz ért vele, Draco kikapta a kezéből, és túl sok galleont dobott a pultra, mielőtt visszaszakadt a pult felé.

Miközben kettesével vette a lépcsőt, minden egyes lépéssel vajsört kilötyögtetve, hallotta, ahogy a kommentátor hangja izgatottan felemelkedik.

– Jones kiszúrta a cikeszt.

Draco szíve megugrott, és még gyorsabban futott, kétségbeesetten keresve bármilyen helyen, ahonnan nézhetné. Egy kilátó, egy másik dox, bármi. De nem volt semmi.

– Jones lebukik.

Már majdnem ott volt.

– Garnier üldözi.

A szíve hevesen kalapált.

– Fej-fej mellett vannak!

A tömeg már talpon volt. A faállványok nyikorogtak Draco feje fölött, ahogy a páholy ajtaja felé sprintelt. Már látta is. Meg tudta csinálni.

– És Jonesnál van! Elkapta a cikeszt! Anglia mindössze tíz ponttal nyer.

Draco nyögve ért a páholy ajtajához, miközben a tömeg fülsiketítő éljenzésben tört ki. Előrehajolt, és a homlokát a fának támasztotta, összeszorította az állkapcsát, ezzel megakadályozva magát, hogy megátkozza a következő embert, akit meglát, és aki valószínűleg az a boszorkány lesz, akit megpróbált szerelemre bírni.

Mély lélegzetet véve Draco az ujjait az ajtógomb köré zárta, és kinyitotta az ajtót, hogy Granger sikoltozva és fel-le ugrálva lássa. A lány felé fordult, láthatóan nem vett tudomást arról, hogy a férfi minderről lemaradt. Átkarolta a nyakát, korábbi szomjúságáról megfeledkezve.

– Hát nem hihetetlen volt? – Granger rávigyorgott, a hangja alig hallatszott a több ezer ujjongó rajongó hangjától.

Draco a fogait csikorgatva mosolyt erőltetett, és odanyújtotta neki a vajsört.

A lány meglepetten nézett rá, mintha elfelejtette volna, hogy egyáltalán elküldte őt egy ilyen felesleges küldetésre. Aztán elmosolyodott, és elvette tőle, mielőtt a legapróbb kortyot ivott belőle, amit valaha látott.
– Köszönöm.

Draco felhördült. Ott helyben meg tudta volna fojtani a lányt. Biztos, hogy egyetlen esküdtszék sem ítélné el, ha egyszer elmagyarázná.
– Bíró úr, miatta maradtam le a játék végéről, tudja.

– Akkor jogos a gyilkosság. Ebben mindannyian egyetérthetünk.

Aztán megint csak Hermione Granger volt. Háborús hősnő, az üdvöske, Potter legjobb barátja. Talán mégiscsak elítélik, annak ellenére, hogy mennyire megérdemelte volna.

Vett néhány nyugtató lélegzetet, miközben végignézett a pályán. Az angol csapatból mindannyian összegyűltek, szurkoltak és megölelték a fogót, miközben azt ünnepelték, hogy közel egy évszázad óta először kvalifikálták magukat a világbajnoki döntőbe. Dracónak is velük és a több ezer szurkolóval együtt kellett volna örülnie. Vissza kellett volna vinnie Grangert a lakására egy ünnepi kefélésre, hogy a lehető legjobb módon zárja le az estét.

De most kételkedett benne, hogy egy jó kis dugás most megédesítené a megkeseredett hangulatát. Még akkor is, amikor Granger lehajolt a táskájáért és a kardigánjárt, miközben a feszes kis fenekét a férfi irányába fordította, nem tudott mit kezdeni az ingerültséggel, amit még mindig érzett iránta.

Félrelökte a haragját, és emlékeztette magát a megnyerő viselkedésre. És egy valóságos szentként, még akkor sem gúnyolódott, amikor a lány otthagyta a majdnem teli vajsört a széke mellett, miközben együtt indultak ki a páholyból.

Ahogy izgatott rajongókkal körülvéve leereszkedtek a lépcsőn, Granger a férfi dereka köré fonta a karját, és az oldalához hajolt.

– Ez volt az egyik legizgalmasabb kviddicsmeccs, amit valaha láttam – áradozott a lány, és rámosolygott a férfira.

Draco visszakényszerített egy vigyort, és átkarolta a lány vállát.

– Úgy értem, az az utolsó ugrás hihetetlen volt. Azt hiszem, Jones talán még Viktor Krumot is felülmúlja. Bár ne mondd meg neki, hogy én mondtam. – A lány pimasz vigyort küldött neki a régi szerelme említésére.

– A titkod nálam biztonságban van, Granger – dörmögte, és arra összpontosította a figyelmét, hogy minél gyorsabban elhagyja a stadiont.

– Kár, hogy lemaradtál róla.

Valami a hangjában arra engedte következtetni Dracót, hogy a lány egyáltalán nem látja, hogy ez az ő hibája lenne. Ismét emlékeztette magát a boszorkány nyakának eltörésének valószínűsíthető következményeire, és inkább a ruhájának mélyen dekoltált részleteire koncentrált. Talán, ha a lány beleegyezett volna, hogy hazamenjen vele, az enyhítené az este csalódást keltő végkifejletének csípését.

Kinyitotta a száját, hogy elhívja magához a lányt, de mielőtt megszólalhatott volna, a boszorkány kilépett a szorításából.

– Hát, ez jó móka volt – mondta Hermione olyan hangon, amely nagyon különbözött attól, amihez a férfi hozzászokott. – Akkor majd hívsz? Vagy küldesz baglyot? – A szemei olyan tágra nyíltak és reménykedőek voltak.

Draco szíve összeszorult, amikor rájött, hogy az estének vége. A lány ma este nem fog visszamenni hozzá. Mégsem hámozhatja le róla a csinos piros ruháját.
– Persze, majd hívlak.

Granger felragyogott, és lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja, karjaival a férfi nyakát körbeölelve. A varázsló a derekánál fogva magához húzta a lányt, és hagyta, hogy a nyelve végigvonuljon az alsó ajkán.

A lány egy szemérmes mosollyal húzódott el, majd a kandalló felé vette az irányt, és a válla fölött kacsintott egyet.
– Később találkozunk. – Aztán eltűnt a lángok között.

Bosszankodva, és Granger alatta lévő hajlékony testének izgató ígérete nélkül Draco hazament. Talán mégsem lesz olyan szórakoztató Grangert rávenni, hogy beleszeressen belé, mint ahogy azt eleinte gondolta. Ledobta a ruháit, és bemászott az ágyba, még mindig forrongott a csodálatos meccs végi elkapás miatt, amit pillanatok alatt elszalasztott.

Megrázta a fejét. Még mindig megtehetné ezt, és némi élvezetet is szerezhetne belőle. Csak nem mennének többé kviddicsmeccsre. Nem mintha el tudná rontani az estéjét, ha csak vacsorázni mennének. Még mindig egy ragyogó, szexi boszorkány volt. Csak mostantól jobban kell majd kontrollálnia a helyzetet. Nem engedhetett az indulatainak, amikor ilyen kevés ideje volt arra, hogy a lány beleszeressen.

Forgolódott és forgolódott, képtelen volt lecsendesíteni az elméjét. Nem tudta kitisztítani a fejéből a képet, ahogy Granger oldalra pillant rá, keresztbe rakva a lábát, miközben a szoknyája felhúzódott a sima combján. Az érzés, ahogy a lány keze végigcsúszik az ő lábán, ahogy felé hajol, és végigsimítja a nyelvét a száján.

Egy nyögéssel a hátára fordult. Kőkemény volt. Káromkodva benyúlt a boxeralsójába, és megmarkolta a farkát, arra gondolva, ahogy a lány ujjai szórakozottan mintákat rajzoltak a belső combjára. Arra gondolt, hogy tegnap milyen érzés volt alatta, ahogy a boszorkány nagyívben megfeszítette a hátát, és a mellét a mellkasába nyomta.

Nyögve simogatta magát, és elképzelte, mi történt volna, ha nem ragaszkodik annyira ahhoz, hogy tegnap lassan haladjanak. Bevitte volna az ágyba, lehámozta volna a ruháját, és a kezét a lány élénk melleivel töltötte volna.

Azon tűnődött, vajon a lány jól használta volna-e az okos száját, és felnyögött a gondolatra. Hirtelen képek töltötték meg az elméjét, ahogy Granger rózsaszín ajkai a farkára záródnak, a nyelve végigcsúszik rajta, ugyanolyan koncentrációval és elszántsággal dolgozza meg, mint amikor az iskolában, amikor egy kihívást jelentő tantárggyal szembesült.

– Bassza meg!

Aztán elképzelte, ahogy a lányt az ágya szélére hajítja, és a fejét durván hátrahúzza egy maréknyi rakoncátlan fürtjével, miközben hátulról gyorsan megdugja. Erősebben és gyorsabban simogatta magát a gondolatra, elképzelve, ahogy a lány felkiáltana, ahogy a vaginája szűken megremeg a férfi körül.

Egy nyögéssel keményen elélvezett, és gondolatban Granger fenekét festette meg az ondójával. Mellkasa felemelkedett, megragadta a pálcáját, és megtisztálkodott.

Máris sokkal nyugodtabbnak érezte magát. Mi van akkor, ha Granger miatt lemaradt a játék végéről? Talán, ha a boszorka beleszeretne, a sajtóbelépőjével két jegyet is szerezhetne a világbajnoki döntő meccsre. A döntőig még néhány hétig úgy tehetne, mintha randizna vele. Elaludt, és elhatározta, legjobbat hozza ki a következő nyolc napból.

hozzászólások: 0