3. fejezet

– Hermione, te gonosz vagy.

– Látnod kellett volna az arcát, Ginny. Őszintén meglepődtem, hogy nem üvöltött velem. – Hermione nevetett, miközben villájával felszúrt egy kroutont, és az ajkához vitte. – Sokkal jobban viselkedik, mint az iskolában.

– Le vagyok nyűgözve, hogy nem fújta le a dolgokat akkor és ott – elmélkedett Parvati, mielőtt kortyolt egyet a poharából. Hermione a szombatokat általában a lakásában töltötte, vagy megbízásokat intézett, de beleegyezett, hogy együtt ebédeljen Ginnyvel és Parvatival, hogy beszámoljon nekik a Malfoyjal való legutóbbi randevújáról, és ötleteket gyűjtsön az elkövetkező napokra.

Hermione megvonta a vállát.
– Hát, még nem keresett meg.

– Neked kellene megkeresned őt. Tegnap ő hívott téged. Szerintem jogodban áll, hogy ezúttal te keresd meg először őt. – Ginny szeme huncutságtól csillogott.

– Ma dolgozik, majd küldök egy baglyot neki, miután végzett.

– Vagy – kezdte Ginny, átnyúlva az asztal túloldalára, hogy vigyorogva megragadja Hermione alkarját – meglátogathatnád, amíg dolgozik. Ő egy auror, ugye? Valószínűleg nem örülne neki, ha valami madár megzavarná a bűnüldözéssel töltött, zsúfolt napját.

– Ez nagyon nőgyűlölő. – Hermione a homlokát ráncolta.

Ginny megvonta a vállát.
– Csak annyit tudok, amit Harry látogatásai során észrevettem. Igen, van néhány női auror, de ez még mindig egy kicsit a fiúk klubja. És láttam, ahogy mindenki rám és Harryre nézett, amikor múlt héten elmentem neki ebédet vinni. Mintha megvetették volna, vagy ilyesmi… vagy mintha az egész osztályt kellemetlenséget okoztam volna azzal, hogy ott voltam.

Hermione fintorgott, és felszúrt egy kis salátát és paradicsomot a villájára.
– Ma nincs időm lemenni a Minisztériumba.

Parvati szólalt meg:
– Egyszerűen csak felhívhatnád. Semmi fontos mondanivalóval, csak mondd meg neki, hogy hiányzik, és mesélj neki valami történetet a napodról. Valamit, amiről tudod, hogy egyáltalán nem fogja érdekelni.

– Mondd neki, hogy velünk ebédeltél. És mondj el neki minden hozzávalót, ami a salátádban volt. – Ginny hangjában most határozottan volt valami gonoszság csengett, és Hermione jót kuncogott, ahogy látta barátnőjét gyakorlatilag ugrálni a székében.

Hermione újabb falatot harapott a salátájából, és beismerte.
– Rendben. Amint hazaérek.

Draco egy letartóztatási jelentést tett az elkészült halomra. Egy újabb ittas és rendzavarás. A hét elején tartóztatta le azt a fickót, aki a Három Seprű előtt próbált párbajozni a járókelőkkel. Őszintén szólva, túl sok ilyen letartóztatása volt mostanában. Minél hamarabb megkapta az előléptetést, és annál jobb, ha komolyabb bűncselekmények megoldásával és megelőzésével foglalkozhatott. Sóhajtva súrolta végig a kezét az arcán.

– Malfoy.

A nyers hangra Draco megfordult. Warren állt a fülkéje bejáratánál.

– Igen, uram?

– Új információ a Fagyott Fantomról. Szeretném, ha ön és Parkinson a tárgyalóban találkoznának velem egy eligazításra.

Draco gyorsan felállt, és követte Warrent az irodán keresztül a céljuk felé. Pansy már ott volt, nyílegyenesen ült az egyik széken. A lány vigyorgott rá, amikor belépett.

– Hogy mennek a dolgok Grangerrel?

Draco visszatartott egy grimaszt, miközben a lány melletti székbe süllyedt.
– Igazából jobban, mint ahogy azt valaha is elképzeltem volna.

Úgy tűnt, a hír egyáltalán nem okoz csalódást Pansynek. Sőt, még szélesebben vigyorgott.

Warren belépett a szobába, és becsukta maga mögött az ajtót.
– Egy újabb rablás tegnap este. – Egy vastag dossziét puffanva ejtett a tárgyalóasztalra, majd előrehajolt, hogy a tenyerét a polírozott felületre tegye. – A szemtanúink nem láttak senkit, akire ráillett volna a személyleírás, de tudjuk, hogy ő volt az. A boltban a legintenzívebb biztonsági varázslatok voltak, amiket valaha láttam, és egyik őrvarázslatot sem törték meg. A szemtanúnk két férfit látott az utcán, de ők nem voltak a boltban, és nyilvánvalóan egyáltalán nem használtak varázslatot. És mégis nyomtalanul eltűntek a gyémántok.

– Ez határozottan úgy hangzik, mint a Fantom. – Pansy felcsapta a dossziét, és megnézte a benne lévő információkat, kényszerítve Dracót, hogy előrehajoljon, hogy belenézhessen.

– Tudjuk, hogy a két férfi az övé volt? – kérdezte Draco.

– Nem lehetünk biztosak benne, de a módszer ugyanaz, mint a többi rablásnál. Talán ők…

Az ajtó kinyílt félbeszakítva Warrent.

– Elnézést! – szólalt meg Warren apró, vörösesbarna hajú asszisztense. – Hop-por hívás Mr. Malfoynak.

– Át tudna venni egy üzenetet? – Draco elutasítóan morgott, alig vette le a szemét az aktáról.

– Hermione Granger az.

Draco felnézett. A lány szemei tágra nyíltak, és a szája felhúzódott. Az auror Pansyre és Warrenre pillantott. Pansy elragadtatottnak tűnt, míg Warren arcán félreérthetetlen ingerültség tükröződött.

– Csak gyorsan – vágta rá Warren grimaszolva.

Draco felállt, és kisietett a szobából. Megszégyenülten látta, hogy Granger jelenléte némi gyülekezetet eredményezett a terem körül. Ahogy elzavarta aurortársait, a legtöbben csak a fejüket rázogatták.

– Ezt nem hagyom ki, haver – mormolta Blaise vidáman, amikor Draco elsuhant mellette.

– Kopj le! – morogta Draco.

– Draco! – Granger hangja legalább egy oktávval magasabb volt a normálisnál, és az arca felragyogott, amikor a férfi a látóterébe került, és letérdelt a kandalló elé.

– Szia! – viszonozta a köszöntés, ügyelve arra, hogy a hangja halk és szelíd legyen. – Figyelj, most épp egy megbeszélésen vagyok. Visszajöhetnék egy kicsit később.

– Ó, úgy hiányzol, Draco-cica.

Draco leküzdötte a borzongást, ahogy a válla fölött átpillantva látta Blaise-t és a többieket, akik alig tudták leplezni a nevetésüket. Megköszörülte a torkát, és visszanézett Grangerre.
– Öhm, igen. Te is hiányzol nekem. Minden rendben van?

Olyan furcsán viselkedett. Talán ez is egy olyan helyzet volt, amire kiképezték. Talán bajban volt, és csak így tudta elmondani neki, hogy így viselkedik. Próbálta keresni a lány veszélyre utaló jeleit, de a szemei ragyogtak és mereven rá szegeződtek. Semmi jele félelemnek vagy aggodalomnak. Minden jel szerint tökéletesen boldognak tűnt.

– Hát persze, hogy rendben. Csak látni akartalak. – Granger a szempilláját rebegtette a férfi felé. – Most jöttem vissza az ebédről Parvatival és Ginnyvel. A legfinomabb salátát ettem, mint valaha. Volt benne saláta, spenót, paradicsom, sárgarépa, csirke, feta…

– Ez remekül hangzik – vágott a lány szavába Draco. – Szívesen meghallgatnám az egészet, de most már tényleg vissza kell mennem a megbeszélésemre.

Granger úgy tűnt, nem figyel arra, amit mond.
– Vannak terveid ma estére?

– Öhm, nem. Miért nem vacsorázunk együtt? Bárhol, ahol csak akarod. – Draco kétségbeesetten vágyott arra, hogy véget érjen ez a beszélgetés. Érezte, hogy a többi auror elítélő szórakozottsággal bámulja.

Granger arca felragyogott.
– Vacsora, tényleg? És én választok?

– Igen.

– Ó, annyira izgatott vagyok! – Granger Lavender Brownt szinte tökéletesen utánozva vihogott.

Draco leküzdött egy borzongást. Mi a fene baj volt vele?
– Oké, miért nem ugorsz be hozzám hat körül?

Granger szélesen elvigyorodott.
– Oké, viszlát!

– Szia!

Granger arca eltűnt a tűz elől, és Draco vonakodva fordult a közelben kuporgó, vigyorgó aurorok felé. Különösen Blaise próbálta nagyon rosszul leplezni a nevetését. Bár a kezével eltakarta a száját, a vállai megremegtek a szórakozottságtól.

– Fogd be, Blaise! – morogta Draco, miközben lesöpörte a kormot a kezéről.

Blaise védekezően feltartotta a kezét.
– Nem mondtam semmit.

Draco csak grimaszolt, miközben kilépett a helyiségből. Blaise a nyomába szegődött.

– De mi a fene volt ez?

Draco ingerült pillantást vetett a válla fölött.
– Mi volt mi?

Blaise felnevetett.
– Biztos, hogy nem Hermione Granger volt az. – A kandalló felé mutatott. – Az kizárt dolog. Az a sok vihogás és babapofázás. És a „Draco-cica”.

Draco végigszántott az ujjaival a haján.
– Nem tudom, mit mondjak neked. Talán csak olyan pasik körül viselkedik így, akik érdeklik. Kurvára nem tudom.

– Biztosan az őrületbe kerget téged.

A tárgyalóterembe érve Draco megállt, és oldalpillantást vetett Blaise-re.
– Már csak nyolc nap van hátra. – Aztán kinyitotta az ajtót, és visszatért az eligazításra, figyelmen kívül hagyva Pansy önelégült vigyorát.

***

Hermione egy drága mugli étterem mellett döntött a Foltozott Üst közelében. Sétatávolságra volt a lakásától, és történetesen egy olyan hely, amit már régóta ki akart próbálni. Remélte, Malfoy túlságosan udvarias lesz ahhoz, hogy panaszkodjon a választás miatt, de még így is kívül esik a komfortzónáján. Amikor háromnegyed hatra megérkeztek, már tudta, a gyanúja beigazolódott.

Malfoy merev volt, amikor a mugli házigazda az asztalukhoz vezette őket a félhomályos étkezőben. Kihúzta neki a székét, mielőtt helyet foglalt a sajátján. A lány szerényen rámosolygott a férfira az étlapjuk teteje felett.

Amikor a pincérnőjük odajött, hogy felvegye az italrendelésüket, Hermione egy pillantást vetett a csinos arcra és a bőséges idomokra, mielőtt pontosan tudta volna, mi lesz a terve az estére. Nem hagyta ki, ahogy Malfoy a mellkasára pillantott, amikor a lány lehajolt kitölteni a vizüket, vagy ahogy a tekintete rövid ideig a pincérnő visszavonuló alakján időzött, miután megrendelték a bort.

Becsületére legyen mondva, Malfoyon egyáltalán nem látszott, hogy vonzódik a fiatal pincérnőhöz, de Hermione számára ez mégis elég volt ahhoz, hogy kihasználja. Rámosolygott a férfira, miközben átböngészték az étlapot.

– Sűrű napod volt a munkahelyeden? – kérdezte a lány, miután döntött a csirke mellett. – Feszültnek tűntél korábban.

Malfoy ivott egy kortyot a vizéből, mielőtt válaszolt volna.
– Sajnálom, hogy így alakult. Eléggé megerőltető volt. Rengeteg jelentést kellett írni.

– Voltál egyáltalán terepen?

Megrázta a fejét.
– Ma nem.

– Veszélyes, ha terepre kell menned? – kérdezte Hermione, a szemei tágra nyíltak az aggodalomtól.

Malfoy megvonta a vállát.
– Az is lehet. De mindig velem van a társam, és az osztály minden óvintézkedést megtesz az aurorok biztonsága érdekében.

– Örülök, hogy ilyen óvatos vagy. Nem szeretném, ha bármi történne veled. – Átnyúlt az asztal túloldalára, és a kezét a férfi kezére tette.

Malfoy megdermedt, a szeme kíváncsi tekintettel a lányéra lövellt, mintha nem tudná teljesen kiismerni a nőt. Aztán az ajkai mosolyra húzódtak, és a kezét az övé köré kulcsolta.
– Jó, hogy ennyire törődsz vele. Ígérem, hogy mindig óvatos leszek.

A pincérnő visszatért a borukkal. Mosolyogva dugta ki a palackot, és két pohárral töltött, mielőtt az asztalra tette az üveget.
– És döntöttek már a vacsoráról, vagy még szükségük van néhány percre?

Hermione Malfoyra nézett, aki bólintott, becsukta az étlapot, és intett neki, hogy menjen előre.

– Azt hiszem, én a csirkét kérem vadrizzsel és brokkolival. Köszönöm.

A pincérnő elmosolyodott, és Malfoyhoz fordult.
– És önnek?

– Milyen a steak? – kérdezte a férfi, és bájos mosolyt villantott a pincérnőre.

– Az egyik legjobb ételünk, ha engem kérdez – jelentette ki a pincérnő, aki láthatóan örült, hogy kikérték a véleményét.

– Akkor én azt kérek. Krumpli és spárga körettel.

– Remek választás. – A pincérnő Malfoyra vigyorgott, mielőtt távozott.

Hermione homlokráncolva húzta el a kezét a férfi kezéből.

– Minden rendben van? – kérdezte Malfoy.

Hermione elégedetlenül hümmögött.
– Csak azt hittem, hogy képes leszel velem vacsorázni pár óráig anélkül, hogy flörtölnél a pincérnőnkkel, de úgy tűnik, tévedtem.

– Én… Mi? Flörtölök?

– Két percet sem tudsz úgy beszélgetni egy vonzó nővel, hogy ne vetkőztesd le a tekinteteddel! – Hermione hagyta, hogy a hangja felerősödjön, magára vonva néhány közeli vendég figyelmét.

– Én nem… – Malfoy körbepillantott, láthatóan kényelmetlenül érezte magát a sok figyelem miatt, ami rájuk irányult.

– Ó, szóval most már azt hiszed, hogy hülye vagyok? Mintha nem tudnám megmondani, ha valakit megbámulsz?

Malfoy közelebb hajolt, a tekintete könyörgő volt.
– Megtennéd, hogy halkabban beszélsz?

– Csak mondd el, miért bámultad őt?! – Hermione hangja egyre magasabb lett, a hisztériával határos. Gyűlölte magát, amiért ilyen jelenetet okozott, de tudta, ezzel megalázza Malfoyt.

A szomszéd asztalnál ülő robosztus férfi mogorván fordult feléjük.
– Elnézést, nem tudna halkabban beszélni?

– Nem törődne a saját dolgával? – csattant fel Hermione rögtön.

Malfoy tágra nyílt szemmel emelte fel a kezét Hermione felé, majd a férfi felé fordult.
– Sajnálom. – Aztán visszafordult Hermione felé, és még közelebb hajolt hozzá, és halkabbra fogta a hangját. – Csak azért néztem őt – kezdte, szürke szemei az övébe fúródtak –, mert arra gondoltam, hogy ő még csak meg sem közelít téged.

Hermione elhallgatott, és próbálta felmérni, mit kellene tennie ezután. Mondhatta volna, hogy nem hisz neki, és folytathatta volna a kiabálást, vagy…

Megenyhült, és egy oktávval feljebb vette a hangját.
– Áááh… Draco-cica! – Elvigyorodott, és átnyúlt az asztalon, hogy a kezét a férfi kezére tegye. – Ez olyan édes – dicsekedett, és a szempilláit rebegtette a férfi felé. Elmozdította a székét, körbehúzta az asztal körül, és szándékosan hagyta, hogy a szomszéd asztalnál ülő robusztus férfinak ütközzön. Leült Malfoy mellé, és átkarolta a karját az övén, majd odahajolt, hogy a fejét a férfi vállára támassza. – Imádom ezt megosztani veled.

Malfoy megmerevedett, és mielőtt válaszolhatott volna, Hermione széke durván megrázkódott, amikor a szomszéd asztalnál ülő férfi feltápászkodott.

– Ha nem bánják, hogy megkérem önöket, akkor próbálnánk egy kellemes estét eltölteni.

Hermione megfordult a székében, és mogorván nézett a férfira.
– Mi is. Hagyjon minket békén, mielőtt a barátom úgy dönt, hogy szétrúgja a seggét.

A férfi majdnem lila volt az arca, ahogy az asztaluk fölé tornyosult. Malfoy felé fordította a tekintetét.
– Vissza kell fognia a kiscsajt. Egy nagyszájú szuka.

Hermione szája tátva maradt, amikor Malfoy hirtelen felállt, és fenyegetően a férfira mutatott. – Figyelj, velem beszélhet így, de egy hölggyel nem. Most pedig szerintem kérjen bocsánatot, hogy mindannyian visszatérhessünk az étkezéshez.

– Ő az, aki egész este a száját járatta.

– És mégis maga vagy az, aki jelenetet okoz, úgyhogy szerintem az lenne a legjobb, ha…

Bumm.

Hermione felsikoltott, amikor a férfi izmos ökle Malfoy arccsontjának ütközött. A férfi hátraesett, megbotlott a székében, és a padlóra zuhant.

Miközben két férfi pincér odajött, hogy feltartóztassák a robosztus férfit, Hermione Malfoy mellé sietett.

– Draco, jól vagy?

Az említett fájdalmasan sziszegett, miközben óvatosan megérintette az arccsontját közvetlenül a szeme alatt.
– Merlin csessze meg! – morogta az orra alatt a varázsló.

Hermione óvatosan felhúzta, a fejét a mellkasához szorította. A férfi karja köré tekeredett, szorosan a derekába kapaszkodva.

– Ki kéne vinnünk innen, hogy összefoltozhassalak – bosszankodott Hermione, miközben ujjaival végigsimított az arcán, hogy közelebbről megvizsgálja.

A közelben az erőszakos férfit kikísérték az étteremből, miközben a személyzet megpróbálta megfékezni a felfordulást. Egy idősebb, teljesen feketébe öltözött nő térdelt Hermione és Malfoy mellett.
– Nagyon sajnálom, uram. Hozhatok önöknek valamit? Jeget talán?

Malfoy finoman, grimaszolva megrázta a fejét.
– Nem, azt hiszem, jól vagyok.

– Ha nem okoz túl nagy gondot, szeretnénk elvitelre kérni a rendelt ételt – kérte Hermione.

A nő bólintott.
– Természetesen. És bocsánatkérésként az incidensért, a ma esti étkezésük ingyenes lesz.

Hermione elmosolyodott.
– Ez nagyon kedves. Köszönöm.

– Mindent elintézek, és kihozom az ételt. – A nő elsietett.

Hermione visszafordította figyelmét Malfoyra. A szemei csukva voltak, és halkan felnyögött. – Draco, jól vagy?

– Pszt… – hízelgett halkan, és az arcát a lány mellkasához fészkelte.

– Tényleg azt hiszem, hogy közelebbről is meg kellene néznem. – A lány megmozdult, készen arra, hogy felálljon, és talpra segítse a férfit.

– Várj! – marasztalta a férfi, keze a lányra szorult, hogy a helyén tartsa. Lassan mozgatta az arcát, miközben melléhez dörgölőzött, amíg nevetés bugyborékolt ki az ajkai közül.

– Draco! – szidta a nevetésen keresztül Hermione. A férfi kuncogott, amikor a lány elhúzódott tőle, és játékosan meglökte. – Szóval jól vagy. Merlin, te javíthatatlan vagy. – Felállt, és segített felhúzni a férfit a lábára. – Gyerünk, te ütődött!

Malfoy vigyorgott rá, miközben felegyenesedett. A szeme már kissé megdagadt, lilán virágzott az arccsontján lévő bőr alatt. Bűntudat bontakozott ki Hermione gyomrában. Az ő tettei miatt kapta azt az ütést. Az éjszaka hátralévő részében kímélnie kell őt.

Miután kihozták az ételüket, mindent becsomagolva és készen, elindultak, és visszasétáltak a két háztömböt a Foltozott Üstig, mielőtt Malfoy lakására hoppanáltak. Hermione átkutatta a gyógyszeres szekrényét, míg ő az étkezőasztalra terítette az ételt, és mindent sztázisbűbájok alá helyezett.

Megtalálva egy kenőcsöt, Hermione visszatért, és leült Draco mellé a kanapéra.

– Nagyon sajnálom ezt az egészet. – Ez volt az egyetlen őszinte dolog, amit egész este mondott. Óvatosan a kenőcsöt a férfi szeme körüli sötétedő karikára kente.

A férfi összerezzent.
– Nem te voltál az, aki megütött.

– Még mindig úgy érzem, hogy az én hibám volt.

Malfoy elvigyorodott.
– Milyen férfi lennék, ha nem védtem volna meg a párom becsületét?

Hermione rácsavarta a kupakot a kenőcsre, és megtörölte a kezét egy kendőbe.
– Nos, legyen mindenki előtt ismert, hogy Draco Malfoy hamisítatlan lovagiassága.

A férfi vigyorogva gyengéden végigsimította az ujjait a lány hátán.

Úgy döntött, hogy megérdemel egy kis gyengédséget, Hermione odahajolt hozzá, és az ajkát a férfi ajkához simította, válaszol ő közelebb húzta a lányt, amíg a testük egymáshoz nem ért, és a nyelvét végigsimította a száján.

– Ennünk kéne – motyogta a férfi ajkaihoz simulva Hermione.

– Később – sóhajtotta Draco, és visszahúzta a lányt.

***


Másnap Draco szerencsére nem dolgozott. Blaise-zel és Theóval ebédelt egy kis kocsmában a Abszol úton.

– Jaj – jegyezte meg Blaise, amikor meglátta Draco monokliját. Szerencsére a kenőcs segített enyhíteni a zúzódást, de még mindig eléggé kék volt. – Mit csináltál, hogy Granger ezúttal megütött?

– Igazából valami fickó volt az étteremben, ahová elmentünk. Egy igazi sármőr.

– Az a nő lehet, hogy a halálod lesz – jegyezte meg Theo, miközben a fejét rázta a vajsör kortyolgatás közben.

– Igen, nos, az ütés nem volt túl szórakoztató, de az, hogy utána gondoskodtak rólam, az… igazából egész jó volt.

Blaise szemöldöke felugrott.
– Tényleg? Granger ápolónőt játszott, ugye? – A vigyora ma különösen gonosznak tűnt. – Ez olyan mentális képet kelt bennem, ami biztosan a legszerencsésebb módon tart majd ébren éjjelente.

– Igen, nem volt túl rossz.

– Szóval, azt hiszem, ti ketten… – Theo lenyűgözötten felvonta a szemöldökét.

Draco megrázta a fejét.
– Nem, haver. Vacsora után elment. Úriember vagyok, emlékszel?

Blaise felnevetett.
– Mindannyian tudjuk, hogy nem vagy az.

Draco kuncogva megvonta a vállát.
– Lehet, de a fogadás szempontjából úriember vagyok. És ez működik is. Granger fülig szerelmes.

– Szóval, mikor találkozol vele újra?

– Ma este. Felajánlottam neki, hogy meghívom vacsorára hozzám, hogy kárpótoljam a tegnap esti vacsora félbeszakítása miatt.

– Te főzöl? – Theo szkeptikusan felvonta a szemöldökét.

Draco gúnyolódott.
– Aligha. Anyám azt mondta, hogy szívesen kölcsönadja a házi tündérét éjszakára. A bárányhús Tippy specialitása.

– Én is ettem már azt a bárányt – hümmögte Blaise bólogatva. – Győződj meg róla, hogy kicserélted az ágyneműdet. Granger imádni fog téged a vacsora után.

Draco kacsintott.
– Ez a terv.
***

Hermione fél hétkor érkezett Malfoy lakására a vállára vetett gyöngyös táskával.
– Szia! – kiáltotta, ahogy kilépett a kandallóból, és lesöpörte a kormot a szoknyájáról.

Malfoy kikukucskált a konyhából.
– Szia! – Egy pohár borral lépett előre, és átnyújtotta neki, közben megcsókolta az arcát, és hagyta, hogy a tekintete végigvándoroljon a ruháján. – A vacsora hamarosan kész lesz. Gyönyörűen nézel ki.

Hermione elpirulva ivott egy kortyot a borból.
– Köszönöm. Használhatnám a mosdót?

– Igen, természetesen. – Malfoy a mosdó ajtaja felé mutatott, mielőtt visszament volna a konyhába.

A fürdőszobában Hermione kinyitotta a gyöngyös táskáját. Előhúzott belőle különféle fodros rózsaszín kéztörlőket és kendőket, majd elrendezte őket a szobában. Aztán kinyitotta a gyógyszeres szekrényt, és belerakott néhány tárgyat: frizurázót, néhány szépségitalt, pár sminkcuccot és egy-két női higiéniai terméket.

Elégedetten hagyta el a mellékhelyiséget, és Malfoy hálószobájába ment. Amilyen gyorsan csak tudta egy rózsaszínű takarót és néhány díszpárnát terített az ágyára, és fújt egy keveset rá a parfümjéből. A nappaliban néhány párnát tett a kanapéjára, egy pár haszontalan dísztárgyat a dohányzóasztalára, és két kezeiket fogó mackót, amelyeket egy szerelmes padra helyezett.

Amikor Malfoy visszatért a konyhából, Hermione rámosolygott a kanapéról, és belekortyolt a borába, úgy tett, mintha észre sem venné, amikor a férfi tekintete döbbenten állapodott meg a párnákon és a plüssmackókon. Meglepődött, amikor a férfi egyáltalán nem tett rájuk megjegyzést. Csak elmosolyodott, és azt mondta:
– A vacsora tálalva.

Hermione csatlakozott hozzá az étkezőasztalnál, és belesüllyedt a székébe, amikor a férfi kihúzta neki. Ekkor meglepetésére egy kis házimanó vonult be a konyhából egy nagy tál sült bárányhússal. Apró, sárga nyári ruhába volt öltözve, melyre fehér margarétákat hímeztek. Nagy, zöld szemei ragyogva néztek Hermionéra, miközben a tálcát az asztalra tette, és elkezdte megtöltögetni a tányérjaikat. Aztán egy meghajlással Malfoy irányába visszahúzódott a konyhába.

– Ez Tippy egyik specialitása – jelentette ki Malfoy, miközben a szalvétát az ölébe tette, és felvette a villáját.

Hermione az ételt bámulta. Finomnak tűnt és finom illata volt, és abból, ahogy Malfoy a tányérját szemlélte, tudta, hogy alig várja, hogy bekostoljon.

Megremegett az ajka, és a kezével eltakarta a szemét, mintha hirtelen elöntötték volna az érzelmek.

– Mi az? – kérdezte Malfoy, őszinte aggodalommal a hangjában.

– Semmi – szipogta a lány, és megtörölte a szeméből a műkönnyeit. – Ez csodálatos. Csodálatos vagy. Én csak…

Malfoy kinyújtotta a kezét, és az övére tette.

– Egyszerűen nem tudok olyan ételt enni, amit egy házimanó készített.

A szemei elkerekedtek, és többször is a lány és az ételük közé nézett.
– De…

– Egyszerűen nem tudok. Sajnálom.

Malfoy elhúzta a kezét az övétől, állkapcsa láthatóan ingerülten összeszorult.

Hermione sietett alternatívát javasolni.
– Ismerek egy kis helyet, ahol nem használnak házimanó munkaerőt. Még fizetek is érte. Csak nagyon sajnálom ezt a félreértést.

– Félreértés – dünnyögte Draco, mintha ez szórakoztató lenne számára. – Igen, persze. Majd elmegyünk. De egy szót se akarok hallani arról, hogy fizetsz. Én fizetek, mint mindig.

Granger ezúttal egy varázsló éttermet választott, bár egy aprócska éttermet. A férfi még sosem járt az Abszol útnak ezen részén, és azon tűnődött, hogy Granger hogyan találta meg ezt a helyet. Mindössze tíz kis asztal fért el szorosan egymás mellett, és a fények halványak voltak. Megkapták az ételt, és bár Draco nem talált hibát a marhapörköltben, amit rendelt, messze elmaradt attól az ételtől, amit Tippy készített.

Granger salátát kapott, és bár Draco számára tökéletesen fogyaszthatónak tűnt, ingerülten tologatta a tányérján.

– Jól vagy? – kérdezte a lánytól halkan.

Granger csak hümmögött és bólintott, de a szemét lehunyva tartotta.

Néhány perccel később jött a pincér.

– Kisasszony, van valami baj a salátájával?

Granger ünnepélyesen felnézett, és megrázta a fejét.
– Ó, dehogy. Csak… – Az álla megremegett. Aztán figyelmeztetés nélkül, csattogva a tányérjára ejtette a villáját, és felkiáltott: – A barátom szerint hülye vagyok.

Draco döbbenten pislogott, amikor az étteremben minden szem rá szegeződött.
– Mi? Én nem…

Granger könnyekben tört ki.
– Sajnálom! – Mielőtt a férfi megállíthatta volna, a lány elszaladt az asztaltól, és visszavonult a mosdóba.

Körülnézve a rá szegeződő pillantásokon, Draco hangosan megszólalt.
– Szerintem nem hülye.

A pincér csak mogorván nézett rá, és elsétált. Eltartott néhány másodpercig, amíg az étterem többi vendége visszatért az étkezéshez, és Draco még akkor is biztos volt benne, hogy a legtöbben Granger kirohanását vitatták meg.

Percekig nem tért vissza. Majd a boszorkány tökéletes tartással ült le az asztalhoz, és úgy falatozott, mintha mi sem történt volna.

Attól tartva, hogy a lánynak újabb kirohanása lesz nyilvánosan, Draco nem szólt semmit a történtekről. Csak evett, amilyen gyorsan csak tudott, abban a reményben, hogy elkerülhetik a további nem kívánt figyelmet.

Vacsora után Draco visszakísérte Grangert a lakására. Beléptek a bejárati ajtón, és a lány rámosolygott.
– Hát, ez jó móka volt.

Szórakoztató? Vajon ez a boszorkány egy teljesen más vacsorára ment, mint ő? Ennek az estének egyetlen része sem volt még csak távolról sem szórakoztatónak nevezhető.

– Tényleg azt hiszed, hogy hülyének nézlek? – kérdezte, miközben becsukta az ajtót.

Granger szeme tágra nyílt. Bosszúsan csavarta össze a kezét.
– Én csak… Az előbb olyan pillantást vetettél rám azzal az étellel kapcsolatban, amit a házimanód készített. Bocsáss meg nekem. Nem akartam ekkora jelenetet okozni.

Draco meglazította a nyakkendőjét.
– Csak azt nem értem, hogy gondolhattad, hogy bárki hülyének néz téged. Mindenki másnál jobban tudom, milyen okos vagy.

Granger rámosolygott, közelebb lépett hozzá, és a mellkasára tette a kezét.
– Azt hiszed, okos vagyok?

Gúnyosan elfintorodott.
– Te vagy Hermione Granger. Te okos vagy. Csak egy bolond mondana mást.

– Ez kedves. – A lány lábujjhegyre állt, és gyengéden megcsókolta a férfit. – Nos, jobb, ha megyek. – Egyik ujjával megkocogtatta a férfi orrát, mielőtt ellépett volna tőle. – Köszönöm a vacsorát, drágám. – Egy intéssel felvette a táskáját, és belépett a kandallóba.

Draco végigsúrolta a kezével az arcát. Ez a nő elmebeteg volt. Valószínűleg már-már az elmebajjal határos. Nem tudta elvinni a kviddicsmeccsekre, és a mai este után egyértelmű volt, hogy éttermekbe sem tudja elvinni. Talán mostantól csak magánál kell tartania a nőt. Azon tűnődött, vajon megúszhatja-e ezt egy hétig.

***

Hermione ledobta a táskáját, és lerúgta a kanapé mellett a magassarkúját. A katasztrofális randi után szinte biztos volt benne, hogy Malfoy dobni fogja. Alig várta, hogy bebújjon az ágyba, de úgy tervezte, előbb leírja az összes jegyzetét a randiról, így mindenre emlékezzen a cikkéhez.

– Granger.

Hermione felugrott, és megfordult, amikor Malfoy fejét a kandallójában meglátta. Gyorsan mosolyt erőltetett magára. Talán ez volt az a szakítós beszélgetés, amire várt.

– Találkozhatunk holnap? – kérdezte a férfi.

Mi az? Megőrült?

Hermione elvigyorodott.
– Tényleg?

A férfi bólintott, és Hermione még jobban összezavarodott, mint valaha.

A lány kuncogott.
– Hát persze.

– Oké. – Malfoy elmosolyodott, és a fenébe is, bájos volt. – Majd küldök neked egy levelet.

Hermione izgatottan bólintott.

– Oké – ismételte meg, mintha nem tudná, mit mondjon még. – Jó éjszakát!

– Szia, édesem!

Malfoy feje eltűnt, Hermione pedig zavartan állt a csendes nappaliban. Hogy lehet, hogy még mindig érdekli a lány, miután két étteremben is jelenetet okozott, megtagadta tőle a hihetetlenül finom házimanók készítette ételeket, lemaradt a kviddicsmeccs végéről, és a sok gügyögés után?

Frusztráltan végigsimított az ujjaival a haján. Holnap már csak feljebb kell emelnie a tétet. A hét végére Malfoy a hegyekbe fog menekülne előle.

hozzászólások: 2

by Neola @ 2024 Apr 25

Fuuuu. Végtelenül sajnálom mind a kettőt. Na jooo Draco-t kicsit jobban. Szegény srác. Még én is zavarba jöttem pedig csak olvasom. És az a vicces, hogy tényleg vannak ilyen lányok itt ott elrejtve.
Emésztem a jeleneteket.
Előző részben elérte hogy Draco ki hagyja a meccs végét az brutálisan gonosz húzás volt. Fuuuuu még én is mérges lettem. Basszus kifogják egymást csinálni.
Pansy tökéletes tervet eszelt ki! *vas taps

Köszi szépen! Jó rész volt! De rettegek a folytatástól.
Üdv:Neola

by Nyx @ 2024 Apr 27

Nem is tudom, hogy melyiküknek rosszabb Igazán sokszor kapnak a pasik tőlünk ilyesmiket Persze nem így tömbösítve, és szerintem nem is ilyen szemét módon. Draco most baromira ráfaragott.
Naaagyon gonosz húzás volt Hermionétól az a meccsen. De hát a cél szentesíti az eszközt. Mindkettőnek igazán fel kell kötnie a gatyáját ebben a történetben.
Pansy igazi lángelme volt Köszönöm! Nemsokára jövök a következő fejezettel.