14. fejezet
A másnaposság

Draco sokféle emberrel találkozott az aurori munkája során. Ellenkező sötét mágusokkal, hazug zuggyógyítókkal, ittas seprűs gyorshajtókkal, akik azt bizonygatták, hogy nem háromszázzal repültek közterület felett, és még sorolhatnánk. De semmilyen tapasztalat nem készítette fel az ittas Hermione Grangerre.

Miután úriember módjára sikerült megszabadítania a nőt a ruháitól, becsavarta egy vastag törölközőbe, aztán megpróbálta rávenni egy zuhanyra. A boszorkány nem akart együttműködni. A vége az lett, hogy nevetve kergetőzni kezdtek a szobában, aminek két eredménye lett, Hermione levarázsolta valahogy Dracóról az ingét, és a végén mindketten kifulladtak.

– Ne csináld ezt!

– Nem szeretsz üldözni? – vigyorgott a lány. – Kapj el, ha tudsz.

– Azt mondtad, hogy jól viselkedsz.

– Az emberek hazudnak, Draco-cica, még nem szoktál ehhez hozzá?

– Jól van, ezt befejeztük – szólalt meg Draco ellentmondást nem tűrően. – Ha együttműködsz, hidd el, mindenkinek jobb lesz. Ne akard, hogy használjam a pálcámat.

– Hmm, én nem vagyok egy a bűnözőid közül – nevetett a boszorka. – Nem zuhanyozom. Nem fogsz elkapni. És igen, vedd elő a pálcádat. – Majd egy kacér pillantással félreérthetetlen helyre pillantott.

Dracónak türelmet kellett gyakorolnia.
– Akkor csak vedd fel a pizsamádat, és próbálj meg egy kicsit pihenni. Addig nem veszem elő a pálcámat, amíg ki nem pihened magad.

– Oké, és akkor megkapom, amit akarok?

– Megkapod. Csak pihend ki magad.

– Én jól vagyok – bizonygatta Hermione, miközben még mindig alig bírt a lábán állni. – És utálom a pizsamát.

– Ez nem igaz – mosolyodott el Draco.

– Fürödj meg velem, kérlek.

– Hermione…

– Most bezzeg nem akarsz – rontott rá a boszorkány. – A múltkor bezzeg, amikor lefröcsköltél, akkor fürödtél volna.

A varázsló csak a homlokát masszírozta és tehetetlenül nevetett fel, de Hermione nem hagyta abba.

– A kínzást is akarom – tette hozzá a lány. – Tudod, azt a szexes dolgot, amit mondtál. Igen, masszázs és szex.

– Hű, de konkrét vagy. És milyen sorrendben csináljam?

– Én inkább direkt akarok lenni. És aktív.

– Én inkább aludnék – vetette fel Draco. – Nem akarsz inkább pihenni egy kicsit?

– Nem tűnsz álmosnak – csóválta meg a fejét Hermione, de még mindig vigyorgott.

– Hulla fáradt vagyok.

– Draco…

– Tessék.

– Azt akarom, hogy érints meg – mondta Hermione szenvedélyesen, majd megpróbálta levenni a törölközőt, de Draco azt már előre elvarázsolta, nem tartott sokáig és nem is volt a legbiztosabb, bár még mindig rajta volt. Hermione mérgesen rángatni kezdte az anyagot. – Nem jön le ez a vacak.

– Ne vedd le azt a törölközőt, drágám! – kérte tőle kedvesen a férfi.

– Már láttál. A vizes póló nem sokban különbözik a törölköző nélküli állapottól.

– Nincs rajtad bugyi.

– Hazudtam. Még rajtam van – nevetett Hermione egy kicsit őrülten. – Mivel a parton nem akartad…

– Elég! Mindketten fáradtak vagyunk. Holnap megbeszéljük.

– Én tudom, mit akarok – nézett rá feltartott ujjal, mintha fenyegetné, de jobbra-balra dülöngélt. Aztán végül mégis sikerült magáról levennie a törölközőt. – Gyere közelebb, Malfoy, csókolj meg és szeretkezzünk.

Draco tekintete elsötétült. A világ összes akaraterejét is össze kellett gyűjteni, hogy visszafogja magát. Miért játszotta vele a sors ezt a kegyetlen játékot? Ez a nő gyönyörű volt, kívánatos és érzéki. Bárcsak ne ivott volna. Bár megérinthetné és megcsókolhatná, ahogy Hermione akarta. De ma semmi sem úgy alakult, ahogy akarta.

– Feküdj le az ágyra – kérte rekedtes hangon a varázsló.

Hermione mámorosan elmosolyodott és teljesen kipirult.
– És leveszed végre akkor a bugyimat?

– Ha jókislány leszel, és lefekszel az ágyra – válaszolta a varázsló.

A boszorkány csak vigyorgott, majd végül mégis bemászott a takaró alá, miközben elhelyezkedett, levette magáról a bugyit, aztán egyenesen Draco arcába dobta.

– De nem leszek az – nevetett Hermione. – Ma este nem akarok jó lenni. Aurori intézkedésre lesz szükségem. Bilincselj meg, Malfoy auror.

Draco sok mindenre gondolt, de arra nem, hogy aurori intézkedést kelljen a saját lakosztályukban alkalmaznia. Elkeseredetten nyögött fel.

– Vigyél el az Azkabanba – kérte kacéran a boszorkány.

– Eddig nem is tudtam, hogy ilyesmiről fantáziálsz. Az Azkaban hidd el, nem egy szívderítő hely.

– Ez most új fantázia. Nem tetszik? Ha nem néznél ki ilyen jól ing nélkül, akkor kérném, hogy vedd fel az auror egyenruhádat. Abban veszettül jól nézel ki.

– És a visszafogottság?

– Nem tudom, gyere közelebb és keresd meg hová tűnt. Majd én mutatom az utat. – A nevetése megint betöltötte a szobát, ahogy a vad fürtjei szétterültek a párnán.

– Innod kellene egy kis vizet. Holnap nagyon fog fájni a fejed. És szörnyen fogod érezni magad.

– Még egy kis jegesteát innék – tűnődött Hermione. – Jó lenne.

– Az kizárt, drágám. Mára már eleget ittál abból – nevetett Draco.

– Aludjak?

– Jó lenne, cicamurmánc.

Azzal Hermione szépen elhelyezkedett az ágyban, és a párnára tette a fejét. Még mindig forgott körülötte, de a fáradtság és a kimerültség lassan legyőzött mindent.

– Tudod, Draco, majd megbánod reggelre, hogy nem feküdtél le velem – motyogta a párnába.

– Minden egyes percét bánni fogom egészen életem végéig – sóhajtotta Draco, majd felvette a törölközőt a földről, és bevarázsolta a fürdőbe.

– De forog ez az ágy – mondta halkan a boszorkány.

– Jó éjt, cicamurmánc!

– Jó éjt, Draco-cica! – ásított egyet Hermione. – Azt hiszem, szeretlek téged.

– Azt hiszem, én is.

A boszorka felemelte a fejét a párnáról.
– Akkor húzz már be ide az ágyba! – kiabált rá mérgesen. – Ha már nem akarsz hozzámérni, legalább legyél mellettem.

– Jól van már! Azért még átöltözhetek? – kérdezte a varázsló nevetve. – Mielőtt még kijönne belőled a zsémbes boszorkány.

– Csak vedd le a ruhád! – mormolta álmatag hangon, miközben a párnára tette a fejét. – Érzeni akarom a bőrödet, ahogy…

Aztán már nem mondta, hogy mire gondolt, mert a következő pillanatban már aludt is. Méghozzá hangosan hortyogva.

Draco mélyen felsóhajtott, aztán nekiállt a rendrakásnak.

Bement a fürdőbe, előkészített néhány bájitalt, egy nagy üveg vizet, majd visszament a szobába, elrendezte ezeket a boszorka éjjeliszekrényén, és tiszta ruhát is készített ki neki.

Végül csak egy pizsamaalsót húzott, majd ő is lefeküdt és gyorsan el is aludt.

***

A másnap reggel Hermione számára fájdalmasan indult. Fejfájással, gyomorbántalmakkal, enyhe szédüléssel, hogy csak a legjobbakat említsük. A napfény úgy tűnt az ellensége lett, ezért a fejére húzta a takarót.

– Jó reggelt, Napsugár! – hallotta Draco hangját maga mellől. Vidám volt, elégedett, és legszívesebben elhallgatta volna.

– Jó… khmm… reggelt! – köszönt elhalóan Hermione, majd kidugta a fejét a takaró alól. – Mi történt?

– Hosszú éjszakád volt.

Hermione megmozdult, aztán lassan tudatosult benne, hogy az egész testét beburkolta a takaróval, ami mindenhol remekült rátapadt. És amikor benézett a takaró alá, akkor vette észre, hogy teljesen meztelen.

– Ne! Ne! Ne! Ne!

– Oh, de, de, de, de…

– Te is? Mi… lefeküdtünk?

– Nem tudom, te mondd meg – dobta vissza a labdát Draco.

– Nem tudom, nem emlékszem – mondta Hermione.

– Biztos érzel valamit.

– Nem, és te?

Draco elgondolkodva benézett a saját térfelén a takaró alá.
– Nem tűnik túl kielégültnek. – Aztán csak harsányan nevetni kezdett. – Nem, nem történt semmi, csak szórakozom veled.

Hermione visszadőlt az ágyra, azt egy párnával jól arconvágta Dracót, aki csak felnyögött, de még mindig nevetett.

– Hülyét csináltam magamból.

– Kár lenne ezt tagadni – sóhajtott a varázsló, majd az álla alá gyűrte a párnát. – Mire emlékszel?

– Egy csomó zavaros részletre. Van pár homályos kép.

– Ha elmondod, hogy mi történt a huszonötödik szülinapodon, akkor mindent elmesélek, még a mocskos részleteket is – vigyorodott el Draco.

Hermione legszívesebben belesikított volna a párnájába.
– Tessék, itt van a zsarolás. Ugye beszéltél Harryvel?

– Ő hívott. Megkért, hogy vegyelek le a bárpultról.

– Mindjárt elájulok – nyögte Hermione. – A bárpult… atyám… Az a kibaszott Ron Weasley. Miatta van minden. Annyira felbosszantott. Lementem a bárba, és George megkínált egy koktéllal.

– A szülinap is így kezdődött?

– Mi? Ja, nem. Éppen egy mugli dalt énekeltem. Karaoke estét szerveztek nekem. Kicsit sokat ittam, aztán Pour some sugar on me-t énekeltem a Def Leppardtól. És levettem a pólómat. Volt rajtam egy trikó és egy melltartó is könyörgöm… Aztán ebből az lett, hogy mindig vetkőzöm. Pedig ez nem is igaz. Megölöm Harryt is…

Draco vigyorgott.
– Ha nem is mindig, de nekem vetkőztél tegnap este.

– Igen? – nyögte a boszorkány, aztán megpróbált visszaemlékezni. – Oh, igen… Te jó ég! Tényleg. Mindjárt elsüllyedek. Az megvan, hogy George-dzsal éneklünk valamit a bárpulton, te lesegítettél onnan… Aztán esett?

– Igen, elkapott minket az eső a parton. Mindenáron meztelenül akartál úszni a tengerben velem és szeretkezni akartál a vízben.

– Oh, Merlinre…

– Visszahoztalak a lakosztályba. Levettem a ruhádat, és betakartalak egy törölközővel. Szeretném még hozzátenni, hogy én végig úriember voltam, nem láttam semmit sem.

– Még jó.

– Aztán levetted a törölköződet, befeküdtél az ágyba, és a bugyidat az arcomba vágtad…

– Ne is folytasd! – kérte Hermione könyörgő hangon. – Ez annyira megalázó. És sajnálom, hogy ilyesmit műveltem.

– Nagyon rámenős voltál – közölte Draco vigyorogva.

– És mennyire? Ugye nem csináltam veled semmit.

– Csak levetted az ingemet – mosolygott Draco. – Kergetőztünk a szobában. És aurori intézkedést kértél. Bilincsben az Azkabanba akartad vitetni magad, és azt mondtad, hogy rohadt jól nézek ki aurori egyenruhában.

Hermione valami nyüszítést hallatott a takaró alól.
– Hagyj inkább itt a takaró alatt örökre. Én többet nem megyek ki ebből a szobából. És többet nem is tudok a szemedbe nézni.

– Kicsit meglepett, hogy elmondtad, némelyik szexfantáziádban én is benne vagyok. Most már érdekelne jobban, hogy ezek mik voltak. Elmondod?

A boszorkány végül előbukkant a takaró alól, de cseppet sem volt éberebb, mint eddig.
– Avadázz légyszi, ezt nem bírom tovább. Szerintem így lesz mindenkinek a legjobb.

– Aranyos voltál.

– Aranyos? Te nem vagy normális.

– Jaj, Granger, nem történt részemről semmi.

– Láttál pucéran, egy csomó marhaságot mondtam neked – sóhajtott fel Hermione. – Az ésszerűtlen viselkedés nem éppen rám jellemző. Én tegnap közel sem ezt akartam csinálni.

– Nem akartál leteperni és kiélni rajtam a testi vágyaidat? – kérdezte kíváncsian a varázsló. – Ha egy szemét gazember lettem volna, akkor talán hagytam volna neked.

– Köszönöm.

– Nem azért mondtam el, hogy megköszönd.

Hermione felsóhajtott.

– Igazából csak válaszolni akartam neked a felkérésedre – szólalt meg Draco. – Bár nem volt szokványos a tegnap este, mondtunk egymásnak néhány dolgot, ami felkeltette az érdeklődésemet.

A lány erre felnyögött.
– És ezt komolyan most ebben a pillanatban akarod velem megbeszélni? Amikor úgy érzem, hogy mindjárt meghalok a szégyentől és a másnaposságtól? Úgy nézek ki, mint egy madárijesztő a viharban, és pucéran fekszem itt melletted? Így akarsz az érzéseinkről beszélni?

– Édes vagy másnaposan is – vigyorgott a varázsló. – Beállítsam neked a zuhanyt?

– Inkább átkozz meg. Az valahogy jobban esne most – nyögött fel Hermione ismételten.

– Maradjunk a zuhanynál, kismurmánc.

– Merlinre, tényleg kell egy zuhany. Mit szólnál, ha azután beszélnénk, ha már újra embernek érzem magam – kérdezte a boszorkány.

– Egy reggeli.

– Még nem vagyok készen rá.

– Jól van – ült fel az ágyban Draco. – Megmondom, mi a tervem mára. Beállítom neked a zuhanyt. Te közben beveszed azt a bájitalt az éjjeliszekrényen, és idd meg a vizet is. Lemegyek megreggelizni, addig nyugodtan tudsz pihenni. Aztán azt csinálunk, amit szeretnél.

A boszorkány most hálásan mosolygott rá.
– Meg sem érdemlem, hogy ilyen kedves legyél velem.

– Kedvellek. És nem mindennap akarják letépni rólam a ruhát.

– De most ne hajolj ide! – kérte a boszorkány. – Már így is eléggé zavarba hoztam magam. Fogat akarok mosni.

Draco felnevetett erre, aztán felkelt az ágyból.

***

Nem sokkal később Draco egyedül ült a teraszon, a kávéját szürcsölgetve, hagyva, hogy a reggeli nap felmelegítse a bőrét. Előtte még megvárta, amíg Hermione befejezte a fürdést, bevette a bájitalt, majd pár perc múlva már aludt is arccát a párnába fúrva, az egyik lába kilógva a takaró alól – döntött úgy, hogy hagyja aludni, amennyit csak akar, tekintve az előző este eseményeit.

Néhány perc múlva ismét meghallotta Ront és Harryt, még mielőtt megpillantotta volna őket – a hangjuk átszűrődött a szomszédos teraszról, ugyanaz a téma, ami már ismerősen csengett.

– Esküszöm, Harry, ez most már a második alkalom, hogy erről kell beszélnünk – morogta Ron, a hangjában őszinte felháborodás bujkált. – Nem lehet, hogy folyton ezt kell csinálnunk.

– Ron…

– Kétszer egymás után? Nem bírok magatokkal!

– Mondom, hogy nem mi…

– Hallottam, jó! És most valami őrültséget csináltatok. Mi a jó franc bajotok van? Vannak erre bűbájok, haver.

Ron ekkor megpillantotta Dracót az asztalánál, és a monológ félbeszakadt, ahogy mindketten odasétáltak. Harry közben megsemmisülten és egy kissé mérgesen méregette a tejfölszőke varázslót.

– Malfoy.

– Weasley. Potter főnök.

– Hol van Hermione? – kérdezte Ron, körülnézve, mintha a boszorkány esetleg egy asztal mögül bukkanna elő. – Talán már elhagyott?

– Még alszik. Teljesen elfáradt – Draco kortyolt egyet a kávéjából, a hangja teljesen közömbös volt. – Tegnap este nagyon izgatott volt, és sokáig fent voltunk mindketten.

Ron arca összerándult, mint aki egy citromba harapott.
– Ezt inkább nem is akarom hallani. Kímélj meg a részletektől!

– Nem is mondtam semmi konkrétat.

– Továbbra se érdekel.

Draco letette a csészét az asztalra, aztán lassan felállt, a tekintete most már határozottabb volt, mint korábban.
– Weasley, beszélhetnénk?

Ron gyanakodva pillantott rá, aztán vállat vont.
– Persze. Miről van szó?

Draco néhány lépéssel odébb vezette, kellő távolságra ahhoz, hogy Harry ne hallja tisztán a szavaikat, bár a férfi kíváncsian figyelte őket a helyéről.
– Mennyire szeretnéd, hogy Hermione ott legyen az esküvődön?

Ron összevonta a szemöldökét, mintha a kérdés maga is sértő lenne.
– Mi ez a kérdés? Természetesen ott akarom látni. A barátom.

– Akkor jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. – Draco hangja most halkabb lett, de sokkal élesebb, mint korábban bármikor. – Engem utálhatsz, nem érdekel, és őszintén nem hat meg.

– Jól kezdődik…

– Ha még egyszer meghallom, hogy lekicsinylő módon beszélsz a kapcsolatunkról, ha még egyszer megbántod Hermionét, és még egyszer olyan helyzetbe hozod, amiben úgy érzi, meg kell magyaráznia saját magának vagy bárki másnak, hogy mit érez valaki iránt, vagy éppen mit nem – akkor még aznap összecsomagolunk, és hazamegyünk. És a nyaralás számláját nyugodtan küldd el nekem, szívesen kifizetem, csak hogy ne kelljen még egy percet is itt tölteni olyan emberek között, akik nem tudják tiszteletben tartani, amit ő boldognak nevez. Világos?

Ron döbbenten meredt rá, a szája résnyire nyílt, de egy darabig nem talált szavakat.
– Én csak… aggódom érte.

– Tudom. Csak épp kibaszottul rosszul csinálod. – Draco tekintete egy pillanatra ellágyult, mielőtt visszanyerte volna a szokásos hidegségét. – Nekem semmi sem fontosabb Hermione boldogságánál. Ezt akár hiszed, akár nem, de ez így van. Majd a viselkedésed a következő napokban eldönti, hogy lesz-e alkalmad meggyőződni róla.

– De én…

– Most pedig fogd be, Weasley.

hozzászólások: 0