Fejezetek

26. fejezet
26. fejezet
Karácsony Potteréknél

A karácsonyt hóval köszöntötte az időjárás. Az utak járhatatlanná váltak ebben az időben, és aki tehette inkább otthon maradt a jó meleg szobában forró teát szürcsölgetve. Mindent vastagon beborítottak a hópelyhek és az időjárás jelentés további hózáporokat ígért. Jégvirágok nyíltak azon az ablakon, ahonnan Hermione nézte a kinti tájat. Végre egy igazi szép fehér karácsony – gondolta a boszorkány mosolyogva. Boldog volt és csak ez számított.

A kert olyan szép volt a reggeli napsütésben. Jégcsapok lógtak le a kerti asztalról, amit a Hermione anyjának macskája próbált leszedni róla több-kevesebb sikerrel. Elállt a hóesés és a finom por hó a reggeli napfényben szikrázóan csillogott, mintha valódi ezüst csillám lett volna. Olyan volt a kert, mint egy mesebeli tündérország egy kicsiny része. Hermione ezen a reggelen kimondottan kipihenten ébredt.

Jó időbe telt, de sikerült megszabadulni azoktól a kétségekről és rossz érzésektől, amik majdnem megfojtották. Végre olyan volt, mint régen és ez kimondottan örömmel töltötte el. Túl volt a lelki vállságon, valóban kellett ez a pár hónap ahhoz, hogy kifújja magát. Szüleinél végre feltöltődött energiával, újra idegesség nélkül tudott elkezdeni egy napot. Már csak arra kellett rájönnie, hogy ez az állapot vajon csak a muglik világában van-e így vagy a varázsvilágba is képes lesz visszatérni. Mindenesetre izgatott volt; Potterékhez volt ma hivatalos.

Lelke mélyén tudta, hogy a mostani helyzete csupán átmeneti és a valódi otthona a varázsvilághoz kötötte. Mégis jó volt kicsit visszatérni a mugli életbe. Vajon ilyen lett volna, ha nem boszorkánynak születik? Szinte alig varázsolt mostanában, de sok olvasmánnyal pallérozta elméjét, bepótolta a hiányát. Ugyanakkor mugliként is egészen jól boldogult a várthoz képest. Felkereste régi barátai, meglátogatta a rokonait, megszervezett egy osztálytalálkozót, részt vett egy összejövetelen, aminek a megrendezésében segédkezett. Egyszóval nem hagyták unatkozni.

De ami a legjobb volt az az, hogy a szüleivel újra együtt volt. Ezek a pillanatok voltak a legdrágábbak a számára. Most vette csak igazán észre, hogy mennyire elhanyagolta őket az elmúlt években. Mindig is kötődött hozzájuk, de a munka és a saját lelki vállsága vakká tette. Anyja és apja örömmel lettek újra a támaszai, s mellette voltak, olyan volt minden, mint régen, amikor nem volt sem háború. Közös emlékeket kerestek, sokat nevettek, anyjával még néha sírtak is. Mindez Hermione megkínzott lelkének gyógyír volt, most már képesnek érezte magát mindenre.

Egy dologban még nem volt biztos és ez Dracóval volt kapcsolatos. A mai nap több mint két hónap után megint találkozni fognak. Kicsit izgult emiatt, de mit lehetett tenni? Vajon mit fog érezni? Legalább most végre megtudja, és ha hihetett Scorpius levelének, akkor Draco biztosan ugyanazt, amit ő. Hálás volt a fiúnak, amiért tudatlanul is, de tájékoztatta apja levertségéről és arról, hogy sokszor emlegeti őt. Scorpius külön örült annak, hogy Draco Roxmortsba költözött egy időre, így többet lehetett együtt a család.

Egyébiránt Hermione Scorpius és Albus párossal heves levéláradatba kezdett. Kitűnő kapcsolatot ápoltak egymással, annyi baglyot váltottak, hogy szinte egyik érte a másikat. Így mindent és mindenről tudott, ami a varázsvilágban történt. Ez megnyugtatta. Scorpius nem győzte megköszönni, hogy végre Astrid újra az apjánál lehet. Bár Hermione ezerszer elmondta neki ez nem ezért történt és neki ehhez semmi köze nincs. Viszont örült annak, hogy kapott egy fényképet a fiútól, amin a húgával együtt mosolyognak Roxfort parkjában. Ezt a képet be is kereteztette és kitette a szobájában.

Torokszorító boldogsággal nézett rájuk mindig. Noha nem neki, hanem egy szörnyű balesetnek köszönhették, hogy újra együtt vannak, de mégis melegséggel töltötte el a testvérpár szeretete egymás iránt. Scoprius nem nagyon beszélt anyja haláláról és Hermione nem is akarta emiatt faggatni őt, tiszteletben tartotta a döntését. Inkább vidámabb dolgokról leveleztek. Albust sem hagyták ki ezekből a beszélgetésekből, aki az első naptól fogva Scorpius kebelbéli legjobb barátjának számított.

Együtt szálltak szembe az iskola legnagyobb imposztor mardekáros bandájával, akik jóvoltából két hónapra elegendő büntetető munkát és pontlevonást kaptak a bájitaltan labor megrongálása miatt. Hermione együttérzéséről biztosította a fiatalokat, majd ellátta őket egy sor hasznos tanulási tanáccsal, bár a fiúk inkább valamiféle bosszantó átoknak örültek volna. Hermione viszont cseppet sem akart ilyeneket elárulni nekik. Inkább a két fiú kérésére belekezdett néhány régi iskolai történet elmesélésébe. Nagyon remélte, hogy a fiúk nem fognak trollokat behozni az iskolába sem Halloweenkor, sem semmilyen ünnepségre, különben Harry és Draco gyakori vendég lesz McGalagony irodájában.

Hermione mosolyogva öltötte magára a bordó színű talárját, már alig várta a találkozást. Korábban akart menni, hogy segíthessen az előkészületekben. Kicsit talán még izgult is emiatt, ennek ellenére összeszedte magát. Hermione egy kupacba rakta az ajándékokat, majd hopporral elküldte őket Potterékhez. Ezt követően elindult lefelé a lépcsőn, hogy elbúcsúzzon a szüleitől.
- Jó reggelt! – köszönt vidáman. Anyja és apja az ebédlőasztalnál ült és vidáman beszélgettek valamiről.
- Jó reggelt, kislányom! – köszöntötte vidáman Jane. – Nem ülsz le reggelizni?
- Sajnos nem lehet. Ginny számít rám és igyekeznem kell, mert már így is késésben vagyok. Nagyon sok embert vár a karácsonyi ebédre és kell neki a segítség.
- Biztos, hogy nem akarsz inkább velünk jönni este? Jo nénikéd nagyon szívesen látna téged is – jegyezte meg az apja. – Mindig úgyis túlzásba esik, ha karácsonyról van szó, ha jól sejtem megint egy halom kajával enged csak haza minket.
- Tényleg eljöhetnél, kislányom! – erősködött az anyja, és egy titokzatos mosollyal nézett Hermionéra, aki egyből tudta, hogy megint valami készül a szerelmi élete feljavítására.
- Nem, anya, inkább csak alszom egy jót. Amennyi munka vár ránk, nem hiszem, hogy tudnék mást csinálni este – vetítette előre Hermione.
- Jól van, drágaságom. Érezd jól magad a barátaidnál. De jövőre remélem, majd őket is meg tudjuk hívni.
- Ez egészen jó ötlet, anya. Mindenképpen megszerezünk egy varázsló / mugli karácsonyi mulatságot. De most már tényleg mennem kell! Vigyázzatok magatokra, és üdvözlöm Jo nénit.
- Átadjuk – Elköszöntek egymástól, majd Hermione hoppanált Potterékhez.

***

Karácsony egyenlő tömeg és egy jó adat nyugtatófőzet – állapította meg Ginny, amikor összeszámolta mennyi terítékre lesz szükség. Hol lehet Hermione? Idei karácsony volt az első, amikor édesanyja nem tudott eljönni segíteni. Késő délután fognak megérkezni Romániából, ahol Charlie dolgozik. Mióta apja nyugdíjba ment és kettesben maradtak sokkal gyakrabban utazgattak, mint régen. Így egyedül Hermione segítségére számított, aki még nem érkezett meg.

Sóhajtva nézett szét az ebédlőben és megállapította, hogy némi térnövelő bűbáj nem ártana még. Persze Harry úgy gondolta nem lesz rá szükség, mivel ő a kellő méretre igazította az ebédlőt, de mit tudhat egy férfi? Ginny elsősorban a kényelmet szerette volna biztosítani a vendégeinek és ehhez elegendő térre volt most szüksége. Elővette a varázspálcát, és amikor megbizonyosodott róla, hogy nincs férjura a közelben ravaszul még inkább kibővítette a helyiséget. Ezzel készen is volnánk – mosolyodott el diadalmasan. Aztán körbenézett a lakásban. Egy fintorral nyugtázta, hogy nappaliba a fiúk még nem hozták be a karácsonyfát.

Remélte, nem úgy járnak, mint tavaly, amikor is a fa nem fért be a házba és a kicsinyítő bűbáj rosszul sikerült. Azóta is van valahol egy miniatűr fenyőfa valahol a lakásban, amit még immunis a begyűjtő bűbájra is. Hányszor kell még nekik elmondani, hogy ha nem hozzák be a fát és nem díszítik fel, akkor nem lesz ajándékozás? – kérdezte keserűen és sóhajtott egy hatalmasat. Már tegnap készen kellett volna lenni ezzel, de annyira fáradt volt… Elmosolyodott, amikor ennek az oka eszébe jutott. Negyedik gyermekével volt várandós; lopva végigsimította a pocakját.

Karácsonyi meglepetésnek szánta a hírt. Torokszorító boldogság lett rajta úrrá, amikor erre gondolt. Hihetetlen, hogy Harry észre sem vette a változást. Nem csoda – emlékeztette magát a Greengrass gyilkosságra, amivel még mindig nem zártak le, így Harrynek nagyon sok ideje ráment erre. Ginny ennek cseppet sem örült, de így legalább nem kellett füllenteni, amiért már hónapok óta nem jár kviddicsedzésre.

Merengéséből Draco Malfoy hangja zökkentette ki, aki az utóbbi időben elég gyakran megfordult náluk. Valamiért Ron és Harry összebarátkoztak vele, persze nem is beszélve a közös kviddics meccsekről, amire Draco meghívta őket. Bár Ginny nem tudott a fiúk varázslópárbajairól, amik a félresikerült vitáikból születtek, éppen eléggé lekötötte a magyarázkodás, hogy miért nem jelent meg Dimbourne-i Darazsak kontra Repülő Sárkányok meccsen.
- Ginny, mondd el, kérlek, mekkora és milyen fára lenne szükséged! A tökkelütött férjed a nem túl nagy fenyőfán kívül nem tud más információt – panaszolta Draco.
- Miért nem vagyok meglepve? – forgatta meg a szemét Ginny. – Gondolom nem mesélte, hogy tavaly legalább egy háromméteres fát akartak Ronnal behozni a lakásba.
- Igen, legalább hat-nyolc történetet hallottam a karácsonyi készülődéről – bólogatott Draco. Ekkor egy vörös és egy szőke szélroham viharzott be az ebédlőbe. Draco elmosolyodva kapta fel lányát, aki kacagva ölelte át az apukáját.
- Anya, én is mehetek fenyőfát választani? – kérdezte Lily és nagy szemekkel anyjára nézett. Égővörös hajával, angyali tekintetével mindig elérte, amit akart. – Unalmas a süteménykészítés. Astrid is mehet.
- Jól van nem bánom. Persze csak, ha nem baj – nézett Dracóra, aki persze cseppet sem bánta a kislány társaságát.
- Nem, egyáltalán nem. Terveink vannak még a mai napra, az egész gyerekhordát összeszedjük – nyugtázta Draco. – Szánkózni is el fogunk menni, hógolyózni, és valaki említett egy hóembert is.
- Oh, igen – mosolyodott el Lily. – Feltétlenül építenem kell egy hóembert is.
- Már csak találnom kell valakit, aki a karácsonyfát feldíszíti – sóhajtott Ginny.
- Jaj, a karácsonyfa! – kapta a szája elé a kezét Lily. – Én szívesen feldíszítem a fát, hogy aztán a Télapó és tündérek oda tudják rakni az ajándékokat. Nyugodj meg, anyu, szép lesz majd! – Lily vigyázott nehogy elárulja magát Astrid előtt, aki még nem tudta, hogy valójában kitől származnak az ajándékok a fa alatt.
- Megnyugodtam – nevetett az anyukája.
- Apu! – szólalt meg Astrid is. – Scorpius nem engedi, hogy Albus-szal és vele játsszak.
- Ők sem fognak játszani – biztosította Draco.
- Való igaz. James és Albus nagy bajban lesznek, ha nem csinálnak rendet – mondta Ginny.
- Scorpiust is fogd munkára – kérte Draco. – Nem akarom, hogy puhány legyen és némi munka a McGalagonynál elszenvedett rendkívüli szülői értekezlet után kárpótlásul nagyon jól esne nekem. Ha végeztek utána játszhatnak kint.
- Rendben – nevette el magát Ginny. – A konyhai munka a fiúknak éppen ideális lesz.
- Azt hiszem nem lesz könnyű dolgunk.
- Nekem mondod? – sóhajtott Ginny. – De Hermione hamarosan itt lesz.
- Eljön? – kérdezte Draco csillogó szemmel és hónapok óta először nem azt a kínzó ürességet érzett a lányra gondolva. Torokszorító boldogsággal várta őt.
- Nagyon remélem – nézett rá komoly tekintettel Ginny –, különben meg kell, hogy átkozzam, ha még egyszer a szemem elé kerül.
- Ginny! – szólalt meg Harry a ház valamelyik részén. – Ron, Luna, Bill és Fleur hamarosan megérkeznek egy csapat gyerekkel. Kicsit késnek, de ebédre biztosan megérkeznek. Viszont már indulok is fát keresni.
- Csodálatos! – morogta a lány. – Legalább enni tudnak majd, ha egyáltalán készen leszek addig. Mindegy, Draco, rád bízom azt a fenyőfát és a lányokra. Lehet, a legjobb lenne, ha Harryt itthon hagynátok. Valakinek folytatnia kell a takarítást, ha a fiúkat konyhai munkára kárhoztatom.
- De egyet ígérj meg! – kérte Draco ravasz mosollyal.
- Micsodát? – kérdezte Ginny összevont szemöldökkel.
- Ha ellenáll, akkor a denevérrontást küldj rá.
- Rendben – nevetett jóízűen a nő.
- A legszebb karácsonyi fotó alanya lesz – fokozta Draco. – Na, lányok, készen álltok arra, hogy megtaláljuk a legszebb fát a világon?
- Igen – hangzott az egyszerre a felelet.
- Akkor nyomás öltözni – adta ki Draco a parancsot.

***

Hermione néhány méterrel a Potterék Godrik’s Hollow-i házuk elé hoppanált. Nem akart rögtök a nappalijukba betoppanni. Még élvezni akarta a téli napsütést és a csípős hideget, ami kicsit megcsípte az arcát, s piros rózsákat varázsolva rá. A lenge szél lesöpört némi por havat a közeli fákról. Hermione érezte, ahogy az apró hideg pelyhek elolvadnak az arcán, elmosolyodott; a mai napon semmi sem tudta kedvét szegni.

Csizmája alatt csikorgott a hó. Óvatosan kellett mennie, bár néhány pálcasuhintással könnyedén utat törhetett volna magának. Persze mugli lakta környéken ez nem volt éppen a legszerencsésebb, így inkább feltűnés nélkül folytatta útját. Szerencsére a hoppanálását sem vette észre senki, pedig botor módon nem biztonságos övezetbe érkezett meg. Átvágott egy egészen nagy hókupacon és megállt Potterék bejárati ajtaja előtt.

Persze arra nem számított, hogy Draco éppen akkor fog kilépni az ajtón és esélye sem lesz elmenekülni. Egyikük sem tudta igazából hogyan reagáljon, de a legjobb ötletnek az tűnt, ha köszönnek egymásnak.
- Szia! – próbálkozott egy igencsak egyszerű mondattal Hermione. – Nem gondoltam, hogy itt leszel.
- Szia! Én tudtam róla.
- Én is tudtam, de nem gondoltam, hogy mégis eljössz. Örülök, hogy látlak – mosolygott rá, miközben majd’ elájult az izgalomtól.
- Én is örülök – mondta Draco, de érezte, ez a beszélgetés nem fog sehova sem vezetni. Eközben a két lány, Astrid és Lily, is megérkezett. Vidáman tervezgették a karácsonyfa feldíszítését, amikor észrevették Hermionét.
- Hermione! – kiáltott fel Lily, amikor észrevette a lányt. – De jó, hogy jöttél. Eljössz velünk fenyőfát keresni?
- Sziasztok, lányok! Sajnos nem lehet. Megígértem Ginnynek, hogy segítek. Később még találkozunk, vigyázzatok magatokra!
- Persze – nevette el magát Lily, majd újdonsült barátnőjével nevetve kiszaladtak a kertben. Draco és Hermione még pár percig egymást nézték a küszöbön.
- Hiányoztál! – törte meg a csendet Draco, s gyengéden megfogta a nő kezét.
- Te is nekem – vallotta be Hermione. – Én…
- Most ne beszéljünk semmiről.
- Rendben – bólogatott helyeslően.
- Hermione, te vagy az? – hallatszott Ginny hangja a konyhából.
- Igen, mindjárt megyek.
- Merlinnek legyen hála! – Hermione ezt hallva elmosolyodott, de még mindig az ajtóban állt és Draco tekintetét fürkészte.
- Mennem kellene – mondta végül a férfi.
- Igen, nekem is. Akkor később még találkozunk.
- Feltétlenül. – Azzal Draco elengedte a kezét és a lányok nyomába eredt. Hermione pedig érezte magát, mint akit elgázolt volna egy horda kentaur. Mégis mit várt? Inkább elindult a konyha felé, mielőtt még erre a kérdésre megtalálná a választ.
- De jó, hogy jöttél! – fogadta kitörő örömmel Ginny.
A következő pár óra a készülődés jegyében telt. A két nő szorgosan dolgozott a konyhában és némi késleltetés után a felmentő sereg is megérkezett Albus, Scorpius és James személyében. Hermione üdvözlése sem maradhatott ki a programból, de a fiúk rosszul gondolták, hogy beszélgetéssel elterelhetik a figyelmet a konyhai szolgálattól. A fiúk cseppet sem voltak lelkesek, de Ginny szigorú tekintetét látva azonnal munkához láttak. Ellenben sokat nevettek és beszélgettek, ami felvillanyozta Hermionét.

A karácsonyi készülődés a lehető legjobb ütemben folyt. Draco is időben megérkezett a tökéletes fával, amit a lányokkal és Harry együtt díszíteni kezdtek. Hermione fél füllel hallani vélte Draco és Harry civódását és a kislányok nevetését. Valamiféle káoszra gyanakodott, és úgy gondolta Ginnyt jobb lesz egy ideig nem engedni a nappaliba. Aztán időközben a család és a barátok másik fele is megérkezett. Való igaz szükség volt a nagyobb térre, Ginnynek hála nem kellett szorongniuk.
- Látod, édesem, nem is kellett még nagyobbra varázsolni az ebédlőt – jegyezte meg Harry, miután leült felesége mellé.
- Igen, igazad van, drágám – mosolygott Ginny, aztán tekintete barátnőjére vándorolt.
Hermione és Draco egész nap egymást figyelték, de nem nagyon szóltak egymáshoz, ha nem volt muszáj, ellenben a többiekhez annál inkábbá. Együtt örültek Ginny bejelentésének, együtt gratuláltak a Potter házaspárnak. A többiekkel nevettek, beszélgettek és megtartották a három lépés távolságot egymástól, az ebéd után betelepedtek a nappaliba. Hermione, amikor először belépett a helyiségbe, teljesen elcsodálkozott a látványon. Meghitt és otthonos volt minden, s valami megmagyarázhatatlan varázslat lengte körül.

Draco elégedetten figyelte Hermione arcát és a csillogást a szemében. Annyi mindent szeretett volna neki mondani, de aztán végül nem mondott semmit sem. Egész nap csak udvarias beszélgetésre futotta csupán és még messze nem voltak rendben egymással. Legalább annak örülhetett, hogy nem akarnak egymás torkának esni. Nem is beszélve arról, hogy a gyerekei nagyon jól érezték magukat – ez boldoggá tette

Csak a szerelemi zűrjeit kellett helyre tennie; magában legalább százszor végigment minden mondaton, amit Hermionénak szánt. Mégsem merte megtenni a megfelelő lépéseket, de aztán a nap úgy ért véget, hogy Hermione hazament és ő megint egyedül maradt. Mi a fenét csináljon most? Végül tettekre szánta el magát.
hozzászólások: 0
feltöltötte: Nyx | 2020 Jul 01

Powered by CuteNews