10. fejezet
Szombati Boszorkány

Hermione már legalább fél órája várt Parker aurort irodájában. Eldöntötte, hogy mindent ki akar deríteni Draco Malfoyról és ehhez szüksége volt némi segítségre. Harry segítségének hála sikerült megtudnia olyan információkat, amiket normál esetben hónapok kemény munkájába került volna megszereznie. Unottan piszkált meg egy sündisznó alakú papírnehezéket, ami az érintés hatására összegömbölyödött és éles tüskéit fenyegetően a betolakodó felé szegezte. Ügyes kis varázslat volt – mosolyodott el végül. De utálta, amikor várnia kellett.

Az ügyvédboszorkány lemondóan sóhajtott. Mi a fene tarthat ennyi ideig? – hiszen már régen túl lehetnének ezen a beszélgetésen. Csak egy-két információra lett volna szüksége és fel akart tenni pár kérdést. Ennyi csak nem okozhat gondot?

Ekkor, mintha Hermione imái meghallgattatásra találtak volna, kinyílt az ajtó, és belépett rajta Thomas Parker auror, aki csak párévvel lehetett Hermionénál idősebb. Mosolygós, langaléta férfi azonnal belekezdett a mondandójába:

– Elnézést, Miss Granger! Feltartottak – szabadkozott bűnbánóan, de ahogy Hermione a nagy barna szemeibe nézett, nem tudott rá haragudni. – Sajnos mindig sok a munka és kevesen vagyunk.

– Semmi baj – biztosította a boszorkány.

– Nem tesz semmit. A mai reggelem azonban a vártál is hosszabban, vagyis hajnalom is cseppet zsúfolt volt.

– Gondolom sürgős esethez hívták – folytatta csevegést Hermione, noha szívesebben tért volna a lényegre.

– Nem egyszerű egy családi fekete mágiás perpatvart elsimítani – söpörte ki a homlokából a fekete hajtincseit a férfi. – Nos, ha jól tudom, akkor Draco Malfoy miatt jött hozzám.

– Igen. Tudja, egy egészen kényes ügyben képviselem őt. Minden vele kapcsolatos információra szükségem van – jelentette ki határozottan. – Noha tudom, hogy nagy tiszteletnek örvend, ugyanakkor, ha erre az aurorparancsokság is, ha rábólintana, akkor sokkal nyugodtabb lennék.

– Értem – sóhajtott a férfi és elmosolyodott. – Akkor a legjobb helyre jött.

– Tudom, hogy megfigyelőbűbájt alkalmaznak rajta.

– Igen, valóban. Ugyanakkor nem minden ex-halálfalónál alkalmaztuk ezt az eljárást, de az ő esetében az ítélőbíró ragaszkodott az eljáráshoz. Nem vagyok biztos benne, de valószínűleg azért, mert fiatalon kapta meg a jegyet. Az ok nincsen benne az aktájában.

– Értem.

– Nos – kezdte az auror –, ha Malfoyról akar valami terhelő bizonyítékot, Miss Granger, akkor attól tartok ez nem fog menni.

– Mit akar ezzel mondani, Mr Parker?

– Megfigyelőbűbáj gyakorlatilag semmit sem rögzített vele kapcsolatban az elmúlt cirka tíz év alatt. Ezek a bűbájok az erőszakos cselekedetekkor vagy súlyos szabálysértés elkövetésekor aktivizálódnak – magyarázta a férfi. – Malfoy olyan fehér, mint egy ma született albínó töpegolymók.

– Semmi kihágás, semmi tiltott varázslás? – kérdezte hitetlenül, mivel még mindig nem volt meggyőződve Draco ártatlanságától.

– A legrosszabb dolog, amit találhat, hogy tilosban parkolta le a seprűjét. De ez egy kviddics sztárnak elnézhető és be is fizette a büntetést. – Parker auror átadna neki az aktákat.

– Köszönöm. Ezzel megnyugtatott.

– Ellenben a feleségének már nem ennyire makulátlan az élete – jegyezte meg sokatmondóan a férfi.

– Őt is megfigyelik?

– Miután tiltott akromantula méreg tartalmú tudatmódosító szereket terjesztett a Zsebpiszok közben, azóta folyamatosan – válaszolta az auror komoran. – Persze azt vallotta, hogy azt hitte köszvényre való bájital volt. Ezt a kolléga el is hitte neki, mert elég meggyőzően adta a buta boszorkányt. De én azt mondom, hogy nem zörög a kocsonyaborok, ha nem fújja a szél.

– Mit gondol, rendelkezésemre tudja majd ezeket a jelentések bocsátani?

– Hogyne. Hivatalos kérelmet kell beadnia, de ezt biztosan tudja. Bagolyfordultával értesítem, ha megkapom erre az engedélyt – bólintott a férfi.

– Köszönöm!

– Igazán nincs mit – válaszolta a férfi. Hermione mosolyogva elköszönt tőle, majd hazafelé vette az irányt. Már csak azt kellett megtudnia, hogy Astoria miféle ügyekbe keveredett. Persze Draco mesélt már neki, de jobb ezeket másodkézből is megvizsgálni. Ha tényleg beigazolódni látszanak a tények és akkor Astoriának nem lesz egy kis esélye sem.

***


A Repülő Sárkányok sztárja, Draco Malfoy, új anyukát talált gyerekeinek

Örömteli hírrel jelentkezünk Draco Malfoy rajongóinak. A kétszeres apuka és elvált kviddics ikon újra megtalálta a boldogságot. Lapunk előzetes értesülése szerint Draco válása után a varázsvilágon kívül talált otthont és elzárkózott a nyilvánosság elől. Ám nemrég megtört a jég. Egy kedves ismerősnek köszönhetjük a hírt, miszerint bajnokunkat, a fia és egy hölgy társaságában látták az Abszol úton.

Információink szerint a kérdéses hölgy nem más, mint Hermione Granger, a sztárügyvéd, aki nemrég Vincent Gordont védte a Gordon kontra Wilson perben, ami egy elég kényes fekete mágiás botránnyá fajult, de ezt most ne boncolgassuk. Tehát mágiajog gyönyörű képviselője elcsavarta volna Draco Malfoy fejét? Még nem tudni hivatalosan.

Egyes értesülések szerint Granger kisasszony és kedvenc kviddicssztárunk a Roxfortban nem voltak éppen barátok. „Mindig ellenségeskedtek egymással. Többször is láttam őket vitatkozni.” – nyilatkozta egy régi iskolatárs, aki neve elhallgatását kérte. Mindenesetre a családias kép nagy egyetértésről árulkodik. Izgatottan várjuk ebből mi is fog kisülni.

Vajon Draco végre tovább lépett Astoria Greengrass-szal való évekig tartó házassága után? Reméljük, igen. Mi itt a Szombati Boszorkány szerkesztőségében szurkolunk nekik. Egyelőre Draco és ügynöke elzárkóztak a hír kommentálásától. De, mint tudjuk egy varázsfénykép többet ér ezer szónál.


Hermione mérgesen csapta le az újságot. Főleg, hogy a saját mágikus fényképe időről időre csókot váltott Dracóéval. Ez egyszerűen felháborító volt. Még csak tíz óra, és már felhúzták. Még szerencse, hogy a reggeli kitérőjét követően észrevette a Minisztériumi újságosnál ezt a szennyet, időben értesült erről a baromságról. Legalább nem valaki ismerőstől kellett megtudnia.

Draco Malfoy nagyobb bajt jelentett számára, mint bárki más. Nem volt elég, hogy ma a szüleihez volt hivatalos ebédre, még ez is… Ez egyszerűen nevetséges, főleg a kép rólunk. Még hogy ő és Malfoy egy pár alkotnak. A vicc kategóriájába illő feltételezés nagyon felzaklatta. Jó, elismerte, hogy jól érezte magát a társaságban, de ettől független nem kell még kombinálni.

Mit is várt volna egy nyomorult firkásztól? Egyszerűen nem tudnak parancsolni a pulitzerpennáiknak. Mégis most mit csináljon? Ugyan őt még nem kérdezték meg, de aggódott. Ezek a pletykák nem azonnal csitulnak el. Már csak ez hiányzott neki. Eddig békén hagyták a magánéletét. Természetesen ügyvédi minőségében elért sikereit mindig elismerően fogadta a varázsvilág és több interjú is megjelent vele a Mágikus Per nevű folyóiratban. Megcsörrent a telefonja. Hermione sóhajtott egyet, majd felvette a kagylót.

– Szia, anya! – szólt bele fáradtan.

– Szia, édesem! Megközelítőleg mikor érkezel?

– Fél óra múlva.

– Rendben, akkor pont időben – sóhajtott az édesanyja.

– Anya, megint kieszeltetek valamit apával? – kérdezte gyanakvóan.

– Ugyan már. Csak meg akarunk lepni.

– Erre semmi szükség. Elég bajom van már így is – méltatlankodott fáradtan.

– Mi történt? – csendült fel az aggódó anyai hang. – Remélem, hogy nem valami sötét ügy megint.

– Semmi, csak benne vagyok egy varázsló pletykalapban. Randinak állítanak be egy vacsorát és…

– Álljunk csak meg! Kivel randiztál? – érdeklődött Jane.

– Anya, kérlek, nem randiztam senkivel! Csak találkoztam egy ügyfelemmel és a fiával – magyarázta Hermione, de ahogy kimondta még nem lett jobb a helyzet.

– Akkor éppen ideje lenne – dorgálta szelíden. – Lassan harminc éves leszel, és már egy jó ideje nem volt barátod. Kezdjek aggódni?

– Nem – vágta rá gyorsan. – Nem kell aggódnod. Jól vagyok, csak egy kicsit kimerültem.

– Sokat dolgozol. Tudod, hogy apáddal mi a véleményünk erről.

– Igen, tudom.

– Egyszerűen nem értem, hogy miért kell az embereknek kombinálni – ült le Hermione a kanapéra és még mindig dühös volt.

– Ugyan, Hermione, ne foglalkozz velük! – tanácsolta az anyja. – Mindig olyan talpraesett és találékony voltál, soha nem vettél semmi ilyesmit a szívedre.

– Nem veszem a szívemre, csak nem szeretem, ha velem foglalkoznak.

– Egyáltalán kivel láttak téged, hogy bekerültél egy pletykalapba? – kérdezte nevetve Jane.

– Egy sportolóval – válaszolt kelletlenül Hermione. – Seprűn repül és… Hagyjuk, majd egyszer elmagyarázom.

– Hogy mik vannak? – nevetett újra az asszony. – Nem is tudtam, hogy érdekelnek a sportolók.

– Nem is érdekelnek. De én képviselem egy elég kínos ügyben.

– Rajongókkal volt valami problémája?

– Nem egészen. Elvált, és a kislánya exfeleségnél maradt, aki nem törődik vele. Ezért elhelyezési pert indítunk – vázolta röviden a történetet Hermione.

– Oh, Istenem! Remélem, hogy sikerül elrendezni mindent.

– Én is.

– Ideje lenne visszatérned – mondta az anyja. – Annyira veszélyes ott nálatok, és annyira aggódom érted. Jobban szeretném, ha gyakrabban látnálak.

– Anya, ezt már nagyon régen megbeszéltük egymással. Nekem a varázsvilág is az otthonom. Sőt semmi esélyem sem lenne, hogy a muglik között megélhetési lehetőséget találnék.

– Nos, aki két iskolát végezett egyszerre, azt én nem mondanám esélytelennek – sóhajtott Jane.

– De az már annyira régen volt – mondta Hermione fáradtan. – Különben is szeretem a pálcámat használni.

– Majd később folytatni fogjuk ezt az eszmecserét, édesem. Most rohannom kell.

– Remélem, nem csináltok megint nagy felhajtást.

– Ugyan dehogy is. Várunk, kedvesem! A szobádat bezártam. – Legalább nem kellett a hoppanálás miatt aggódnia.

– Rendben van. Szia, anyu!

– Szia, Hermione! – Lerakta a telefont és egy hatalmasat sóhajtott. Más nem hiányzott neki csak ez. Anyja és apja megint valamit terveznek ellene, de ezt nem hagyhatta figyelmen kívül. Végül ismét csörgésre kapta fel a fejét, valaki csengetett.

– Ki az? – lépett oda az ajtóhoz, de nem látott senkit sem a kukucskálón keresztül.

– Én vagyok az, Malfoy – szólalt meg a mély bariton közvetlenül a háta mögül.

– A frászt hoztad rám! – kiáltott rá a lány és idegesen a férfira meredt. – Miért nem vártad meg, míg kinyitom az ajtót? Egy fél perc lett volna.

– Ne haragudj! Csinos pizsama – mondta a férfi. Hermione végignézett a rózsaszín virágmintás rövidnadrágon és a kedvenc elnyűtt világoskékre fakult pólóján, amin valaha egy mesefigura volt látható.

– Ez nem pizsama, csak most minden itthoni ruhám mosásban van. Felöltöztem volna, ha legalább adsz rá elég időt – morogta mérgesen és nem sok választotta el attól, hogy átkokkal halmozza el Dracót. – Ugye a cikk miatt jöttél?

– Igen és nem – vallotta be a férfi, majd helyet foglalt a kanapén és feltette a lábát az asztalra. Hermione nem szólt semmi, csak egy mérges pillantást vetett Dracóra, aki vette a lapot, majd inkább normál, illedelmes helyzetbe helyezte át a lábát.

– Nagyon örültem neki – szólalt meg végül a lány. – Akarsz inni valamit?

– Valami jó erőset – húzta el a száját a férfi, aki szintén nem volt elragadtatva a történtektől.

– Van egy kis vizem például – mondta Hermione. – Nem tartok semmilyen alkoholt, bár lehet, hogy kéne.

– Jó lesz a víz – hagyta rá Draco, de közben nem bírta levenni a tekintetét a lány formás lábáról, figyelmeztetnie kellett magát, hogy inkább összpontosítson eredeti céljára. Nem egy nő becserkészése most a feladat.

– Remélem, hogy nem követett egy vérszívó pondró sem – jött vissza a konyhából a nő és Draco kezébe nyomta a poharat.

– Senki nem vett észre. Viszont kicsit sokáig tartott, míg hatástalanítottam a hoppanálás gátló bűbájaidat. El kell ismernem nagyon furfangos volt – mondta elismerően.

– Nem örülök neki, hogy mégis sikerült feltörnöd – válaszolt cseppet sem szívélyesen Hermione.

– Eláruljam, mi a gyenge pont? – vigyorodott el Draco.

– Most nem. Éppen elég már így is gondom. De egyelőre a közös gondunkról kellene beszélnünk.

– Valóban, támogatom ezt a javaslatot. Mit gondolsz, mit tegyünk?

– Én inkább ezt tőled kérdezem. Elvégre te vagy a nagy sztár. Te már hozzászoktál az ilyesmikhez – csipkelődött Hermione.

– Fogalmam sincs.

– Elegem van! – morogta Hermione. – Engem még sohasem hoztak hírbe senkivel.

– Nyugodj meg, Granger! – próbálta csitítgatni Draco. – Nem a világ legnagyobb tragédiája, ami történt. Hoztak már kapcsolatba rosszabb személlyel is.

– Ezt vegyem bóknak?

– Tudod, hogy értettem. Nem akartam semmi rosszat mondani rád. Ebben a kis nadrágban bárki boldog lenne, ha vele mutatkoznál.

– Most nem vagyok jó kedvemben, Malfoy.

– Nyugodj meg!

– Jól van, rendben. Csak nem akarom, hogy többnek gondoljanak, mint az ügyvéded – fújta ki magát Hermione és úgy érezte, forog vele a világ. Le kellett ülnie újra, majd ivott egy kis vizet. Ettől a különös érzése elmúlt.

– Jól vagy? – kérdezte Draco.

– Persze, csak kicsit túlhajtottam magam – legyintett, bár maga sem értette, miért ismerte be ezt pont Draco Malfoynak, akit igazából soha nem kedvelt. Mostani Dracót jobban kedvelte az tény, de akkor sem akart vele barátkozni.

– Nem túl sokszor hoznak hírbe boszorkányokkal – vallotta be Draco. – Én a házasságom alatt többnyire hűséges voltam. Kivéve talán a válási procedúra alatt, akkor már nem bírtam cérnával.

– Ezt miért mondtad el?

– Gondoltam, lehetek őszinte veled – vett egy mély levegőt. – Bár ahogy rám nézel… hát nagyon nem tűnt jó ötletnek.

– Mint ügyvéded, nem igazán érdekelnek a testi vágyaid.

– És mint nőként? – dobta vissza a labdát Draco, ugratni akarta a boszorkányt. Hermione erre elvörösödött és megköszörülte a torkát.

– Mélységes megelégedéssel tölt el, hogy nem mondtál le a női test adta gyönyörről. De szakmai szempontból nézve ennek semmi köze nincsen a kettőnk közötti munkakapcsolathoz.

– Ettől független, már csak az alkalmat kellene megtalálnunk, amikor a kapcsolatunkat a nyilvánosság elé tárjuk – mondta Draco vigyorogva.

– Hangsúlyozva a munka szót – helyeselt Hermione.

– Ahogy akarod.

– Jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy az exnejed ne akadékoskodjon. Tegnap beadtam a hivatalos kérelmet a Wizengamothoz.

– Máris? – kérdezte Draco kicsit megrökönyödve.

– Igen – vonta meg a vállát Hermione. – Kitöltöttem mindent, megneveztem a tanúkat, akiket a tárgyalás alatt be akarsz hívni. Szociális varázslói vizsgálatra is benyújtottam a kérvényt. Már csak pár simítás a B tervünkre, ami főleg a peren kívüli egyezséget célozza meg. Egyedül időpontot nem egyeztettem még.

– Mikor intézted ezt el? Mondd csak, te aludtál az elmúlt pár napban?

– Azt hiszem, igen, aludtam valamennyit – válaszolta némi gondolkozás után. – Mondtam, hogy végezni akarok az ügyeddel, és hosszú szabadságot akarok kivenni. Szóval nem tölthetek egy percet sem tétlenül. Minden kapcsolatomat felhasználtam, különben is a péntek délután elég hosszú volt.

– Legalább van hobbid? – kérdezte Draco. – Lazítanod is kellene. Ne érts félre, el sem tudom mondani neked, hogy mennyire hálás vagyok. De ez annyira gyors tempó, hogy nem vagyok biztos a sikerünkben.

– Nézd, felkértél, elvállaltam és belevetettem magam a munkába. Egy ügyem van és ez a tiéd. Nincs más, ami elvonja a figyelmemet. Láttad a lányodat?

– Igen – válaszolt a férfi gondterhelten. – Az anyja meg akarta tiltani a láthatást, de meggyőztem róla, hogy ez eszébe ne jusson. Viszont megtudtam ezt-azt.

– Micsodát?

– Mióta hozzá került Astrid, egyszer sem látogatta meg. Daphne-ra, a sógornőmre, bízta a felügyeletét, ami persze a legjobb ebben a helyzetben, de megfenyegette őt.

– De miért?

– Fogalmam sincs. Egyrészt örülök neki, bár ennyi erővel nálam is hagyhatta volna.

– Volt valami különös a viselkedésében?

– Nem. Olyan volt, mint amilyen az utóbbi időben mindig.

– De remélem, nem fenyegetted meg – tudakolta gyanakvóan Hermione.

– Eszembe se jutott – mondta Draco. Inkább jobbnak látta nem beszámolni, hogy mivel zsarolta meg Astoriát, aki annyira nem volt dörzsölt, hogy ezzel fenyegetőzzön a bíróságon.

– Hála az égnek.

– Már csak azt kellene kitalálnunk, hogy mikor fedjük fel a kapcsolatunkat.

– Jövő hét vasárnap – jelentette ki Hermione.

– Miért pont akkor?

– Mert akkor megy Scorpius Roxfortba. Az idén a Reggeli Próféta az egyedülálló létszám miatt, ami eddig tíz éve nem volt ilyen magas, kivonul a King’s Crossra. Helyszíni riportokat készítenek a diákokkal és szüleikkel. Gondolj bele, egy hónapja készülnek erre az eseményre, mert ki kellett szélesíteni a pályaudvart és meg kell hosszabbítani a peront. Az összes szennylap is kint lesz, a Szombati Boszorkány szintén.

– Merlinre.

– Miattad és még pár kviddicssztár miatt teljesen biztosan ott lesz az összes bulvárlap. Az idei roxfortos évkezdés nagyon különleges lesz.

– Honnan tudsz ennyi mindent?

– Logika és van egy ismerősöm a Reggeli Prófétánál, ő említette valamikor a múlt héten.

– Jó rendben – mondta Draco egy mély sóhajjal. – Nekem teljesen mindegy. Csak ne legyél ideges.

– Ha most nem haragszol, akkor kitessékellek, mert sietnem kell.

– Hova mész?

– A szüleimhez. Valami családi ügy és nekem is ott kell lennem.

– Értem. Ne menjek veled? – kérdezte a férfi. Hermione kérdőn nézett rá, mintha kételkedne a varázsló szavaiban.

– Mi a fenének?

– Unatkozom – vallotta be a Draco. – Scorpius elment a nagyszüleihez. Csak ülnék egyedül otthon.

– Semmi esetre sem jöhetsz velem – kötötte az ebet karóhoz Hermione.

– Akkor később találkozunk – válaszolt egy kicsit sértődötten, és egy pukkanással dehoppanált. Hermione már csak az elillanó jellegzetes menta illatot érezte utána.

– A francba, Malfoy! – morogta a lány, majd elindult a fürdőszobába.

hozzászólások: 0