Fejezetek

7. fejezet
7. fejezet
Abszol út


Késő délután Draco zsongó fejjel tért vissza a lakásába, nem segített az sem, hogy az út jó részét gyalog tette meg. Hermione órákon át kínozta mindenféle kérdéssel, amikre végül már maga sem tudta a választ. Aztán végül a nő megkönyörült rajta és hazaengedte. Persze Draco végtelenül hálás volt a közreműködésért, de egy idő után legszívesebb megátkozta volna egy gumilábrontással és imába foglalta a nő nevét. Nyögve terült el a kanapén és élvezte a csendet.

Milyen jó is volt ez most… Az edzések és a ma délután nagyon kikészítették mentálisan, fizikailag, egy szóval mindenhogyan. Érzékei megnyugodtak, végre először érzett egy kicsi megkönnyebbülést a lányáért folytatott küzdelem során. Behunyta a szemét és sóhajtott egy nagyot. Viszont nem örülhetett sokáig, mivel megszólalt az ajtócsengő. Draco kelletlenül kelt fel, aminek az lett az eredménye, hogy a mázsás súlyt ismételten magán érezte.

– Ki az? – kérdezte kicsit mogorván.

– Pansy vagyok – szólalt meg a nő. – Scorpius is velem van.

– Gyertek be! – mondta Draco és szélesre tárta az ajtót.

– Szia, apa! – köszönt vigyorogva a fia és újonnan szerzett kincseivel együtt beviharzott a szobába. Pansy mosolyogva nézte a gyereket.

– Merre voltatok?

– Csak tettünk egy rövid sétát itt a környéken – vonta meg a vállát Pansy. – Végül is nem hagyhattam, hogy egyedül maradjon egész délután.

– Nos, abból a nagy halomból ítélve a Weasley Varázsvicc Vállalt termékeivel kényeztetted. Szóval számíthatok némi trágyagránátra ma este?

– Oh, menj már! Ne sajnáld tőle ezt a kis örömöt! Amúgy is imádom a fiadat kényeztetni. Alig várom, hogy a sajátomat kényeztessem – mondta mosolyogva. Mostanság Pansy folyton ezt csinálta, mióta megtudta, hogy fiút vár, egyszerűen nem lehetett leállítani. Scorpius pedig segített neki fiússá tenni a babaszoba egyes részeit.– Különben is valakitől meg kell tanulnia a csínytevést és te nem vagy a megfelelő alany. Pocsék mardekáros voltál.

– Nem túl kellemes trágyagránátra ébredni, a kanári kuglóf reggelire pedig kimondottan problémás, főleg ha a tollak, akkor is rajtad maradnak, ha edzésre mész. Ez neked mardekáros csínytevés?

– Ahh, mondtam Scorpiusnak, hogy inkább a gyíkos gyümölcszselét adja oda – sopánkodott és megcsóválta a fejét.

– Köszönöm, hogy vigyáztál rá!

– Inkább mesélj! – kérte Pansy.

– Először is, mondhattad volna, hogy Grangert kerested fel. Némileg kellemetlen helyzetbe hoztál.

– Nem akartam lelőni a poént, főleg azért, mert akkor nem mentél volna el hozzá – mondta a nő.

– Nem kell egyengetned a sorsomat, Pansy! Nem vagyok már gyerek – sóhajtott Draco és leült a kanapéra.

– Oh, dehogyisnem. Miért vagyok szerinted én a menedzsered? Jó, mondjuk, a barátodnak is mondhatom magam persze. Először is tudom, hogy képes vagy magad is boldogulni. De soha nem mentél volna magadtól egy griffendéleshez, akit mellesleg soha nem szívleltél túlságosan.

– Lehet, hogy igazad van. Mindenesetre most már nem kell emiatt aggódnod. Képes vagyok felnőtt emberként kezelni az ilyen helyzeteket – mondta Draco és közben végigfeküdt a kanapén.

– Ez nagyon dicséretes tőled – helyeselt Pansy, majd helyet foglalt az egyik fotelban.

– Sikerült rávennem Grangert, hogy segítsen. Aztán órákig ezernyi kérdéssel bombázott Astoriáról. A végére teljesen összezavarodtam.

– De nem veszekedtél vele, ugye?

– Hová gondolsz? – fortyant fel Draco. – A lányomról van szó, nem viselkedhetek úgy, mint egy sértődött kamasz fiú, aki nem bír a hormonjaival. Ha kell, akkor megcsókolom Hermione Granger talpát, ha ezt kéri tőlem azért cserébe, hogy segít visszaszerezni a lányomat.

– Nem mondom, elég elszánt vagy. De erre az egészre szívesen fogadnék. Nem semmi egy jelenet lenne az biztos – kuncogott a ravasz boszorkány, miközben kibontott egy kondéros keksz csomagot. – Örülök neki, hogy sikerült meggyőznöd. Ha ezt is olyan vehemenciával végzi Granger, mint a házimanópereket, akkor Astoria nagy bajban van.

– Attól tartok már most nagy bajban van – mondta a férfi gondterhelten és plafont kezdte el bámulni. – Nemrég rajtakapták, hogy fekete mágiát használ nyilvános helyen, de mivel bizonyíték nem volt egyértelmű, ezért nem vitték be az aurorok.
– Komolyan mondom, hogy nyomoztathatnánk utána – váltott komoly hangnemre Pansy. – Tudtam, hogy nem teljesen épelméjű, de ezt nem feltételeztem volna róla. Ezt Grangernek is elmondtad?
– Igen, de azt mondta, amíg bizonyíték nincs, addig nem megalapozott a vád. Egyelőre várnunk kell, és más utat kell választanunk, ahhoz, hogy biztosan megkapjam Astrid felügyeleti jogát.
– Mit tanácsolt még? – kérdezte Pansy kíváncsian.
– Maradjak a fenekemen, ne csináljak őrültséget, amivel magamra irányítom a figyelmet. Jelenjek meg jótékonysági eseményeken és töltsek minél több időt a fiammal. Kerüljem a bajt, és ezt még elég sokszor elmondta. Figyelmeztetett, hogy a halálfaló múltamat is elő fogják hozni.
– Oh, Draco.
– Fel kell készülnöm mindenre. Muszáj, ha vissza akarom kapni a lányom, akkor ezzel is szembe kell néznem.
– De tisztáztad magad.
– Potter tisztázott, hogy egészen pontos legyek. Amúgy bizonyítékuk nem igen volt ellenem, a pálcám varázslatain kívül. Azóta eltelt sok–sok év és tudod, hogy egyetlen egy sötét átkot sem használtam.
– Tudom és semmibe nem keveredtél azóta, hogy felmentettek. Ha akarod, tanúskodom melletted, hiszen már ismerlek évek óta – jelentette ki Pansy.
– Köszönöm, Pansy, ez nagyon sokat jelent nekem – mosolyodott el Draco. – Mindig mellettem voltál, még akkor is, amikor Astoria összeveszett veled, nem hagytál el soha.
– Jól van elég lesz ebből. Most koncentráljunk arra, hogy Astrid minél előbb visszajöjjön.
– Igen.
– Mikor kell elmenned hozzá?
– Astoria továbbra sem válaszol a levelemre, így kénytelen leszek a Wizengamot által kijelölt időben meglátogatni a lányomat, ami a héten esedékes – mondta színtelen hangon Draco.
– Ennek örülök. De segíts fel légy szíves!
– Én nem egészen örülök ennek a helyzetnek, de próbálom magam türtőztetni. Hogy képzeli, hogy nem akar nekem válaszolni.
– Ne idegeskedj! – nyugtatta Pansy.
– Igyekszem. Úgy utálom ezt a helyzetet. Főleg, hogy folyamatosan panaszkodom neked, pedig neked is megvan most a magad problémája.
– Nem akkora probléma az, hogy olyan hatalmas leszek, mint egy hatalmas sütőtök – nevetett Pansy. – De már csak pár hónap. Addig remélem, minden elrendeződik és nyugodtan hagyhatlak magadra.
– Már most nyugodtan magamra hagyhatsz – mondta Draco. – Egyelőre semmi probléma nincsen, szóval megvagyok. Oh, és a fenébe is, képes vagyok arra, hogy irányítsam az életemet.
– Értem, értem, de amíg lehet, segítek.
– Rendben van. Viszont ne erőltesd meg magad, mert Bill engem fog megátkozni valami szörnyűséggel.
– Nyugodj meg! De segíts fel, kérlek! Nem egyszerű ekkora hassal bármit is csinálni – mosolygott a nő, majd hagyta, hogy Draco felsegítse. – Köszönöm és most megyek is.
– Viszlát, Pansy! Üdvözlöm Billt.
– Rendben átadom.
– Apa? – szólt ki a szobájából Scorpius.
– Igen.
– Mikor megyünk el megvenni a varázspálcámat?
– Nem érünk rá vele? – kérdezte reménykedve Draco.
– Nem nagyon. Megnéztem az időbeosztásod és úgy nézem, egyik napra se tudjuk beiktatni. Te is azt mondtad, hogy néha nagyon sokáig eltart egy pálcaválasztás.
– Akkor melyik nap a legalkalmasabb, ettől függetlenül?
– A mai – vigyorodott el a fiú.
– Rendben. Vedd fel a talárodat és elmegyünk! – sóhajtott Draco, majd magára varázsolta a talárját.
– Ez így nem ér – hallott Scorpius hangját a szobából.
– Én már elmúltam tizenhét és varázsolhatok – nevetett Draco. – De azért örülök, hogy irigykedsz.
– Nagyon vicces vagy, apa.

***

Draco el sem tudta képzelni, hogy mibe keveredett. Fia magával hozta a tanszer és könyvlistáját is. Egyszerűen ki nem állhatott vásárolni, viszolygott minden ilyesmitől. De Scorpius mindenhova el akart jutni és lehetőleg minél gyorsabban. Pár órán belül megszerezték a talárokat, bájital hozzávalókat, mindenféle felszerelést és a legfontosabbat: a varázspálcát.

Legalább egy órát töltöttek Olivandernél, aki a szokásos lelkesedéssel szolgálta ki Malfoyékat, mint a legtöbb kuncsaftot. Scorpius legalább egy tucat varázspálcát kipróbált, mire megtalálta a neki valót. Unikornis szőr, tizenhét és fél hüvelyk, rózsafa pálca volt a megfelelő. A fiú úszott a boldogságtól és ezt látva Draco is elfelejtette a vásárlási undorát. A büszke apa örömmel nyugtázta, hogy sikerült a fiút kizökkenteni a bús melankóliából.

Már csak a könyvesbolt volt hátra, ami most is, mint mindig tele volt, varázsigékre vadászó vállalkozó szellemű varázslókkal és boszorkányokkal. Scorpiust elvarázsolta a látvány és a könyvek sokasága. Persze otthon a magánkönyvtárukban megvolt minden, ami kell, de most az ő iskolai könyveiről volt szó. Annyira belemerült a válogatásba, hogy beleütközött valakibe.
– Elnézést kérek! – mondta a fiú és riadtan nézett az előtte álló nőre.
– Nem történt semmi – válaszolt a nő és felvette a földtől az elejtett könyvet. – Roxfortba mész?
– Igen, hölgyem. Most leszek elsős – jelentette ki a fiú büszkén, úgy mintha legalább mágiaügyi miniszternek nevezték volna ki.
– Nahát, a keresztfiam, Albus is – szólalt meg kedélyesen és rámosolygott a fiúra, aki nagyon – nagyon ismerős volt a számára. – Még be sem mutatkoztam. Hermione Granger.
– Scorpius Malfoy – fogadta az üdvözlést a fiú.
– Malfoy? Ismerem édesapádat.
– Őt mindenki ismeri – mondta büszkén Scorpius. – Híres kviddicsjátékos.
– Én nem onnan ismerem. Roxfortban egy évfolyamba jártunk – magyarázta Hermione és elgondolkodva nézte a gyereket. Olyan, mint Draco és közben teljesen más. A szeme sokkal kifejezőbb volt.
– Igen? De jó. Nem túl gyakran találkozom apa régi iskolatársaival. Pansy néni az egyetlen gyakorlatilag – válaszolt Scorpius. – Barátok voltak az iskolában?
– Ezt nem mondhatnám. De azóta persze sok minden megváltozott.
– Annyira várom már, hogy mehessek – folytatta izgatottan a fiú. – Hosszú könyvlistát kaptunk, de szeretnék beleolvasni, mielőtt elmegyek.
– Igazán? Nagyon helyes – bólogatott Hermione és érezte, hogy lelki társra talált egy tizenegy éves fiú személyében. – Hányszor próbáltam a barátaimat is rávenni ilyesmire, de soha nem éltek vele.
– Ne csinálj a fiamból strébert! – szólalt meg a háta mögött egy mély bariton hang. Hermionét egyből kirázta a hideg, amikor meglátta Draco Malfoyt, a maga szívszorítóan jóképű valójában. Még mindig emlékezett arra a csókra, amit egyszer régen a büntetőmunka alkalmával váltottak az üvegházban. Őrültség volt még csak emlékezni is rá.
– Eszemben sincs. Még meg sem beszéltük, hogy mennyire életbevágó elolvasnia Roxfort történetét – kezdte lelkesen Hermione és igyekezett nem elpirulni. – Egyébként örülök, hogy ismét találkozunk.
– Én nem különben – viszonozta csak úgy félvállról Hermione mondatát, aztán a fiához fordult: – Scorpius, mondtam neked, hogy várj meg!
– Ugyan, hagyd! Én tartottam fel. Véletlenül összeütköztünk – támadt fel a védelmező szellem Hermionéban.
– Bocsánatot kértél?
– Persze, hogy kért – csattant fel Hermione. – Gondolom nem barlangban nevelted.
– Nos, rendben van – sóhajtott Draco. – Ha megbocsátasz, Hermione, mi most elmennénk és folytatnánk a bevásárlást.
– Apa, nem jöhetne velünk? – Dracónak felszaladt a szemöldöke és fogalma sem volt róla, hogy mit kellene mondania. Segélykérően a nőre nézett, aki élvezettel mosolygott a férfi zavarán.
– Nos, azt hiszem nem illik másokat feltartani és gondolom úgy is dolgod van.
– Semmi dolgom nincs – vágta rá Hermione, valahogy jól esett neki, hogy végre nem egyedül tölti a szabadidejét. Bár nem Malfoyékkal képzelte el, de ha már így hozta a sors, legalább az ifjabbikat megismerheti. Végül is jó, ha látja, hogyan viselkedik vele Draco.
– De jó, akkor velünk jön?
– Igen. – Draco megforgatta a szemeit és már látta, hogy esélye sem volt a nő és a fia ellen.
– Lássuk azt a listát – mondta Hermione izgatottan.
Egy órával később Draco erszénye súlyos galleonoktól volt könnyebb. De kárpótolta Scorpius boldog mosolya. Hermione társaságában egészen feloldódott és Roxfort történetéről szóló társalgások teljesen lenyűgözték. Tettek néhány kitérőt az ajánlott olvasmányoknál is, és Scorpius hamarosan rengeteg hasznos információval lett gazdagabb. A nő éles esze lenyűgözte a fiút. Draco leginkább csak unottan lapozgatott néhány könyvet. Legalább Hermione nem viselkedett úgy, mintha át akarta volna harapni a torkát.
– Most már minden megvan – jelentette ki a fiú.
– Már azt hittem az egész boltot meg kell vennem – válaszolt Draco.
– Nagyon örülök, hogy segített, Ms Granger!
– Hívj nyugodtan Hermionénak – legyintett a nő. – Nem mindig találkozni ilyen kellemes társasággal.
– Köszönöm, akkor is – nevetett a fiú.
– Lassan indulnunk kell Scoprius – próbálta elszakítani egymástól az újdonsült barátokat Draco. – Máskor is elhívhatod a hölgyet egy randira.
– Apa! – szólt rá a fiú és rettentően elvörösödött. Hermione pedig szúrós szemmel nézett a férfira, aki most igencsak szórakoztatónak érezte a helyzetet.
– Vacsorázni nem bánom meghívhatod.
– Apa! – szólt rá ismét, majd otthagyta a két felnőttet és a Kviddics a Javából üzlet felé vette az irányt.
– Köszönöm, de nem élek vele. Mennem kell, várnak – mentette ki magát gyorsan Hermione.
– Randi? Bár ne mondd meg, összetörnéd a fiam szívét – kuncogott Draco. – A stréberek látom összetartanak.
– Nem randi – sóhajtott Hermione, de halványan elpirult. – De tényleg mennem kell.
– Rendben. Köszönöm!
– Micsodát?
– Azt, hogy megnevetted a fiam. Mióta lezajlott a válás nem szórakozott ennyire jól. Pansy próbálja felvidítani, de eddig nem sikerült neki – mondta Draco és elkomorodott. – Az sem segített, amikor kanárivá változtatott.
– Nézd, tartozom egy bocsánatkéréssel a legutóbbi viselkedésem miatt. Nem szoktam ilyen szarkasztikus, gúnyos és cinikus lenni.
– Nem érdekel a bocsánatkérésed – vágta rá a férfi. – Ne is beszéljünk erről!
– Rendben.
– Mi lenne, ha mégis velünk vacsoráznál?
– Miért?
– El kell mondanom Scorpiusnak, hogy ki is vagy és milyen szerepet is játszol az életünkben.
– Ehhez miért kellek? – vonta össze a szemöldökét a lány.
– Mert úgy érzem, így lesz a legegyszerűbb. Amúgy sem tudom hogyan mondjam el neki, hogy újra bíróságra kell járunk és valószínűleg őt is el kell rángatnom.
– Rendben – bólintott Hermione.
– Akkor ugrott a program?
– Anyukám macskám talán megérti, hogy később kap enni – vallotta be Hermione.
– Tehát nincs pasid – mosolyodott el Draco.
– Nincs – mondta Hermione egy kényszeredett vigyorral a képén. – De nem kell emiatt úgy nézned rám, mintha egy kiszáradt kóró lennék.
– Miről beszélsz? A fiam oda lesz az örömtől, ha ezt meghallja – vihogott a férfi.
– Akkora nagy futóféreg vagy, Malfoy! Legalább a fiad nem a te eszedet örökölte. Csodálatos egy gyerek. Minden érdekli, értelmes és ebben az egy órában, amit vele töltöttem, többször is elgondolkodtam rajta, vajon tényleg a te fiad–e – csattant fel a lány és könnyek homályosították el a látását. – Nem tudom az anyja, miért tette, amit tett, de ha egy ilyen nagyszerű fiút a sorsára hagy, akkor nála nagyobb sárkánytrágya nincs a földön.
– Granger, vegyél egy mély levegőt! – tanácsolta Draco, aki magában Merlinhez imádkozott, nehogy a boszorkány bőgni kezdjen. – Te sokkal jobban fel vagy dúlva emiatt, mint a saját fiam.
– Egy kicsit talán túlságosan beleéltem magam a helyzetbe – köszörülte meg a torkát Hermione és próbálta elfojtani a sírást. – Látod, ezért nem vállalok ilyen ügyeket.
– Hmm, akkor talán megöljem Astoriát? Akkor jobban leszel? – próbált viccelődni. – Gyilkossági pereket jobban szereted?
– Hülye vagy, Malfoy! – csattant fel Hermione, de elnevette magát, az eddig visszatartott könnyek, most végül is kicsordultak. – Piszkosul rossz humorod van.
– Jól vagy?
– Persze – törölgette meg a szemét. – Csak nehezen viselem a családdal kapcsolatos dolgokat.
– Úgy nézel ki, mint aki nagyon durva érzelmi hullámvölgyben van.
– Ez érdekes.
– Micsoda? – vonta össze a szemöldökét a férfi.
– Az, hogy a barátaim észre sem vesznek ebből semmit sem. Te meg egyből kiszúrtad. De hagyjuk ezt, mert kezdünk átlépni egy határt.
– Félsz?
– Mitől? – kérdezte a lány.
– Attól, hogy megkedvelsz.
– Nem foglak megkedvelni. Csak üzlet van köztük, azért vagyok kedves veled.
– Tehát, ha ennek vége, akkor rám fogsz köpni, ha meglátsz az utcán? – kérdezte Draco egy félmosoly kíséretében.
– Minek nézel te engem?
– Vicceltem.
– Nem vagy vicces.
– Jó rendben, akkor nem vagyok. De legalább jól csókolok – mondta önelégülten.
– Ezt meg ki mondta neked?
– Azt hiszed a falnak nem volt füle, amikor Roxfortban elmesélted valamelyik barátnődnek, hogy csókolóztunk.
– Nem is emlékszem rá – vonta meg a vállát Hermione, viszont a füle tövéig elpirult és ez nem kerülte el Draco figyelmét sem.
– Hm, felfrissíthetem a memóriádat, ha akarod.
– Ez cseppet sem jó ötlet.
– Ha nem, hát nem. De menjünk a fiamért. Ha szerencsénk van, akkor még időben kirángatom a boltból és megússzuk a mai napot anélkül, hogy megrohamozzanak a rajongók.
– Jaj, ne mondd már, hogy te ekkora sztár vagy.
– Jól van, akkor szerintem gyere el mindenképpen egy meccsemre, a lányok sorba állnak értem. Mióta elváltam…
– Nem kéne fényezned magad, Malfoy! Engem úgysem nyűgözöl le.
– Ezt vehetem kihívásnak?
– Nem! Mégis mit gondolsz te rólam? – csattant fel a lány. Draco szembe fordult Hermionéval és kicsit közelebb lépett hozzá.
– Csak csupa jót – mosolyodott el.
hozzászólások: 0
feltöltötte: Nyx | 2020 Jul 01

Powered by CuteNews