Fejezetek

8. fejezet
8. fejezet
Vacsora két Malfoyjal


Draco szerencséjére megúszta néhány aláírással a Kviddics a Javából szaküzletben tett látogatását. Ellenben az erszénye, a fia miatt, megint csak könnyebb lett. Hermione kicsit feszélyezve haladt a két Malfoy mellett, akik seprűkről folytattak mélyenszántó beszélgetést. De legalább jól mutattak együtt, tökéletes idillben sétáltak és nyoma sem volt egyikükben sem annak a merevségnek, amit egykor a Draco viselkedésében látott.

Ugyan tudta, hogy Draco régen szakított azzal az élettel, amit szülei álmodtak neki, így már biztosan tudta ezt. Különben is, ha nem látta volna, akkor el sem hiszi mindezt. Scorpius boldog arca ráébresztette arra, hogy Astrid valószínűleg a legjobb helyen Dracónál lesz. Magában elszomorodott, amikor ráébredt arra, neki senkije sincs, akiről gondoskodhatna az ideiglenesen nála lakó macskán kívül. Ez mély fájdalommal töltötte el.
- Mit szólnátok, ha a Kobold Barlangba mennénk? – Zökkentette ki Draco hangja az elmélkedésből Hermionét.
- Rendben van. Voltál már ott Hermione? – kérdezte Scorpius.
- Még nem. Nem szoktam az Abszol úton enni. Inkább mugli éttermekben szoktam menni.
- Igen? Az klassz, mi apával rendelni szoktunk. Mugli környéken lakunk, nem tartunk házimanót és apa néha főz is.
- Ezt sosem gondoltam volna rólad – hüledezett Hermione, miközben Dracóra nézett.
- Az én társadalmi helyzetemben sok mindent megtehetek – mondta végül átszellemülten.
- Pocsékul főz – árulta el a fiú.
- Köszönöm, fiam, rád mindig lehet számítani.
- Ez nem a te randid – vágta rá gonoszul a fiú. – Nem kell jó színben feltűnnöd a lány előtt.
- Egyenlítettél – nevette el magát Hermione. – Tévedtem. Mégis csak a fiad.
- Nevessetek csak rajtam – mondta a férfi és mosolyogva összeborzolta a fia szőke üstökét. – Fizethettek ti is. Hálátlan kobold banda.
- Ugyan már, túl szép lenne, ha egy jóképű kviddicsjátékos még főzni is tudna. Bár az, hogy a muglik környezetében laksz nagyon meglepett.
- Változnak az idők – vonta meg a vállát Draco. – Nem zavarnak és sok eszközüket kipróbáltam.
- Sosem jártál mugliismeretre. Hogy birkóztál meg ezzel?
- Apám nem engedte, hogy mugliismeretre járjak, és akkor nem is akartam elmenni egyetlen órára sem– mondta a férfi elgondolkodva. – Egyébként jól megy a tanulás. A kenyérpirítót már profin tudom kezelni.
- Lázadsz közel a harminchoz?
- Nem egészen. Elegem lett, elköltöztünk otthonról. Apám persze azóta mugliimádónak hív. Azt mondta, hogy ha annyira szeretem őket, akkor menjek el Arthur Weasleyhez és őt hívjam apának.
- Igazság szerint meg kéne döbbennem, de nem teszem – mosolyodott el Hermione.
- Megint kezdjük átlépni azt a határt. Még a végén barátok leszünk.
- Én csak örülnék neki – mondta Scorpius vidáman.
- Tetszik a lány, ugye? De túl fiatal vagy hozzá.
- Apa! – pirult el megint. – Ne égess!
- Nézzenek oda! Karácsonykor jó lesz dísznek, olyan piros – csipkelődött Draco.
- Draco, ne piszkáld már! – szólt rá Hermione.
- Mindig ezt csinálja – húzódott közelebb hozzá Scorpius, de közben pimaszul az apjára vigyorgott.
- Ez nem igaz – mondta Draco. – Gyertek, menjünk be az étterembe!
Az éhes társaságnak nem volt több hozzáfűznivalója, követték Dracót. Egy egészen családias jellegű étterem volt ez. Hermione egészen kellemesnek találta és valahogy felszabadultnak érezte magát. A két Malfoy otthonosan mozgott itt, nyilván nem először jártak errefelé. Neki nem volt más dolga, mint követni őket.
- Üdvözlöm, Draco! – köszöntötte nyájasan a tulajdonos.
- Jó estét, Sam! Hogy van mindig?
- Köszönöm, jól. Régen láttam errefelé.
- Igen. A fiam és én elköltöztünk, így nem túl sokszor járunk erre – magyarázta Draco. – Hogy vagy a fia?
- Nagyon jól, már meggyógyult és semmi baja nincs. Hamarosan kezdi az ötödik évét Roxfortban, prefektus lett.
- Gratulálok! – fogott vele kezet Draco. – Az idén már Scorpius is kezd Roxfortban.
- Hogy repül az idő.
- Igen – mosolyodott el Draco.
- Oh, és köszöni a kvaffot, amit aláírt neki mindenki a csapatból, egyszerűen madarat lehet vele fogatni, ha szóba kerül.
- Igazán nincs mit. A fiúkkal szívesen teszünk minden ilyesmit – nevetett felszabadultan a férfi. – Főleg, ha a kedvenc rajongónkról van szó. Nagyon jó lett az a cikk a Cikesz folyóiratban, amit beküldött. Mondja meg neki, hogy csak így tovább.
- Rendben van, Draco. Erre tessék, megmutatom, hol van az asztaluk – invitálta őket egy üres asztalhoz, ami távolt esett a többi vendégtől. Draco előzékenyen előreengedte Hermionét és mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, kihúzta széket és segített neki leülni.
- Köszönjük – hálálkodott Draco. – Lássuk az étlapot.
- Sokszor jártunk ide, amikor még a nagyszüleimnél laktunk – mesélte Scorpius.
- Tényleg?
- A kishúgom imádja ezt a helyet. – Draco görcsösen fogta meg az étlapot. Hermione jobbnak látta nem firtatni a dolgot. Inkább a fiúnak szentelte a figyelmét és kikérte a véleményét, hogy mit rendeljen.

Draco eközben az étlap mögé bújva figyelte őket, amint megegyeznek abban, hogy ugyanazt rendeljék. Volt ebben a jelenetben valami ellenállhatatlan és olyasmi, ami megmelengette a szívét. Eszébe sem jutott ilyen viselkedést várni Hermionétól. Miután mindenkinek kihozták a finomságokat és egyből be is falták a különlegességeket. Draco úgy döntött most beszélnie kell a fiával.
- Scorpius, van valami, amit nem mondtam el neked Hermionéról – kezdett bele a magyarázatba.
- Tudod – segített a lány –, én mágiajogi ügyvédként dolgozom a Mágus és Boszorkány Mágiajogi Képviselet ügyosztályán.
- Értem, de miért fontos ez? – nézett rájuk Scoprius, de nem egészen volt tisztában, hogy ennek minek kell ezt bejelenteni. Ő is megkérdezte volna Hermionét, mit dolgozik.
- Én segítek apukádnak, hogy visszakapjátok Astridot.
- Ennek örülök – mondta a fiú. – Apunak kell a segítség. Egyedül nem tudja visszaszerezni a testvéremet.
- De neked is segítened kell.
- Muszáj ezt most? – szólt közbe Draco. – Nem akarom elrontani a napját.
- Nem rontjátok el. Miben kell segítenem? – A férfi most értette meg először, hogy a fia már nem olyan kicsit, mint amilyennek gondolta. Hol van már az a kicsi fiú, akinek segített bekötni a cipőfűzőjét. Egyre öregebbnek kezdte érezni magát.
- El kell mondanod nekem, hogy anyukád hogyan viselkedett veletek. Elképzelhető, a tárgyaláson is szükség lesz erre. Meg tudsz vele birkózni?
- Igen. Hiányzik a húgom és szeretném, ha hazajönne.
- Megértem – mondta Hermione, érezte, hogy megint megtelik a szeme könnyel. Annyira őszinte volt és annyira tisztaszívű. Egy Malfoy, akiben nincs rosszindulat, nem fog fekete mágiát használni, egyszer még nagy varázsló lesz belőle.
- Vissza fogjuk őt szerezni – szólalt meg Draco is.
- Igen, apa, ebben biztos vagyok.
- Örülök, ha te képviseled apát – mondta Scorpius Hermionénak. – Nem ismerlek régóta, de bízom benned.
- Köszönöm – válaszolt a nő elérzékenyülve. Scorpius hihetetlen olyan dolgot tett, ami mindenkit meglepett, megölelte Hermionét. Draco is meglepődött a fia viselkedésén.
- Hazakísérjünk? – kérdezte a fiú. Hermione pedig nem tudta mit feleljen erre.
- Rendben – egyezett bele a nő, némiképp zavartan pislogva.
- Már csak azt kellene megtudni, hol laksz? – kérdezte Draco, aki csak bámulta fia viselkedését.
- A Wisteria sétányon lakom – mondta Hermione.
- Ez nagyon érdekes. Mióta laksz ott?
- Mióta befejeztem az iskolát. A szüleimtől kaptam a lakást.
- Mi is ott lakunk – szólalt meg Scorpius. – De még sosem találkoztunk.
- Ez nagyon érdekes. Bár én legtöbbször mugli közlekedési eszközökkel utazom. Nincs kandalló a lakásomban.
- A miénkben van – lelkesült fel egyszerre a fiú.
- Remélem, hogy ottalvós bulit nem akarsz szervezni – sóhajtott Draco és már biztos volt benne, hogy nem szabadulnak meg olyan egyszerűen Hermionétól. A fia remekül és ravaszul taktikázott, nem akarta egyhamar elengedni új barátját.
- Nem akarok zavarni.
- De nem zavarsz. Ugye apa?
- Nem, persze, hogy nem. Akkor megmondom hogyan lesz – köszörülte meg a torkát Draco.
- Nem kellene miattam szervezkedned.
- Már sötét van. Nem akarjuk, hogy bajod essen – aggodalmaskodott Scorpius és Hermione biztos volt benne, hogy ekkora hóhányót nem hordott a hátán a föld.
- Jó rendben. Rábízom magam két erős Malfoy férfira – adta be végleg a derekát a lány.
- Helyes.

***

Hermione már egy ideje nem használt hopp - port így eléggé szédült, amikor megérkezett Dracóék lakásába. De sikerült talpon maradnia és megőriznie a méltóságát. Körülnézett a lakásban és el kellett, hogy ismerje egészen mesterien rendezték be. Csak ez a fránya szédülés ne lett volna. Eközben a két fiú is megérkezett a nappaliba.
- Na, Scorpius, köszönj el szépen!
- Úgy volt, hogy én is elkísérem Hermionét.
- Most nem. Meg kell fürdened és eltenni ezt a sok-sok cuccot. Holnap korán kelünk.
- De apa!
- Legközelebb megígérem, hogy eljöhetsz. Sőt meghívhatod a barátnődet hozzánk vacsorára is.
- Jól van – egyezett bele a fiú. – Örülök, hogy megismerkedtünk. Remélem, hamarosan találkozunk megint.
- Én is örülök. Arról a roxfortos kérdésről, még váltunk baglyot. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát! – mondta csalódottan a fiú, majd elindult a szobájába.
- Nem kell hazakísérned – fordult Draco felé.
- Ugyan már, Granger! El fogsz ájulni, ha nem vigyázol. Nem utaztál egy ideje hopp- porral. Igazam van?
- Kezdesz egyre rosszabb lenni – morogta Hermione, majd kiment az ajtón. – Olvasol a fejemben vagy micsoda?
- Miért? Mert nem hagytam, hogy a fiam elkísérjen? – nevetett jóízűen. – Mindig is jó volt a megfigyelőképességem.
- Jaj, ugyan már, ő csak egy kedves fiú. Van közös témánk.
- Első látásra beléd esett – folytatta tovább Draco. – Egészen elbűvölted.
- Hagyd ezt abba! Nem vagyok hatással senkire sem.
- Ezt te sem mondod komolyan – és jelentőségteljesen rákacsintott.
- Pedig így van – zsörtölődött, majd elindult lefelé a lépcsőn.
- Nem vagy egyszerű eset azt ugye tudod – szólt utána Draco. – Nem hiszel senkinek sem semmit, amíg nem tudok ésszerűen elfordítani a saját nyelvedre és legalább ezernyi ténnyel alátámasztani. Bonyolult vagy?
- Miért te egyszerű vagy?
- Igen, nálam nem találsz egyszerűbb embert.
- Ahogy gondolod – válaszolt gúnyosan Hermione és próbált nem elesni, végre kijutott a szabadba. Hűvös esti szellő csapta meg az arcát, ami egy kicsit észhez térítette. – Hazatalálok egyedül is.
- Most, ha már lejöttem, akkor el is kísérlek. Szép esténk van, és végre nem esik, jót fog tenni a séta.
- Túl akarsz tenni a fiadon? – kérdezte a lány.
- Miért lenne esélyem? – vigyorodott el a férfi.
- Te most flörtölni próbálsz?
- Nem tudom. Utálnom kéne téged, de egyszerűen nem megy.
- Még a fiad előtt sem mersz Grangernek hívni.
- Nem akarom, hogy rosszul érezze magát és megtudja, milyen nagy ellenségeskedés folyt köztünk.
- Értem. Szóval most már nem vagyok az ellenséged? – tudakolta kíváncsian a lány.
- Inkább a szövetségesem vagy most. Vagy talán tévedek? Segítesz megmenteni a kislányomat a saját anyjától. Utána pedig szét vállnak az útjaink.
- Igen, ez így egészen tényszerűen hangzik – helyeselt Hermione.
- Még mindig szédülsz?
- Talán egy kicsit, de már nem vészes.
- Utálok ilyet mondani egy griffendélesnek, de belém karolhatsz. – Hermione megállt és olyan furcsa képet vágott, amihez hasonlót Draco soha nem látott. A boszorkány összehúzta a szemöldökét, és megérintette a férfi homlokát.
- Nem kaptad el talán a futóféreg lázat.
- Mivel nem vagyok futóféreg, ez lehetetlen.
- Igen? Ki gondolta volna – vonta meg a vállát, s egy kicsit megtántorodott. Draco megfogta a karját.
- Mondtam, hogy segítek.
- Figyelj, Malfoy! Nem értem a viselkedésedet. Nem vagyok oda érted és egyenesen frusztrál, amikor hozzámérsz.
- Csak nem valamiféle hatással vagyok rád? – mosolyodott el kajánul.
- Fából kéne ahhoz lennem, hogy ne érezzem ezt a különös érzést – mondta ki egyszeriben és magát is meglepte ezzel.
- Milyen érzést?
- Amikor nem tudod, hogy lehányd vagy megöleld az adott személyt – tájékoztatta Hermione.
- Bolond vagy, Granger – sóhajtott lemondóan, de elnevette magát.
- Elképzelhető. Nem akarok a barátod lenni.
- Akkor inkább az ellenségem?
- Nem – rázta meg a fejét.
- Tudod mit, legyél a szeretőm és akkor el van intézve. Mindkettőnket boldoggá tennél vele.
- Nem akarok az lenni. Nem vagy az a típus, aki nekem bejön – nézett a szemébe Hermione, de még mindig hagyta, hogy a férfi vezesse.
- Miért? Nem kell ahhoz szeretned valakit, hogy szexeljetek – válaszolta egyszerűen és a hatás kedvéért végigmérte a meglepett nőt.
- Nem hiszem el. Ha valaki nekem ezt a beszélgetést előre megjósolja, elküldöm a fenébe. Kérlek, fejezzük ezt be!
- Vicceltem. Nem igazán érted a viccet, ugye?
- Draco Malfoy viccelődik. Merlin szent nevére, mi a franc történt azzal a sráccal, aki anno sárvérűnek hívott, akit ki kellett ütnöm annyira idegesített. Bár mondjuk most is idegesítesz.
- Nem vagyok ugyan az az ember többé, Hermione – szólította a keresztnevén, ami megint csak furcsán csengett az ő szájából. – Mióta megcsókoltalak egyszer az üvegházban, azóta nem vagyok ugyanaz az ember.
- Hülyének kell lennem, ha ezt el akarnám hinni.
- Megváltoztunk mind a ketten.
- Tudom, de nem értelek akkor sem.
- Nem is kell, hogy érts. Csak fogadj el, nem kell mindenben a rejtvényt és a megoldást keresni. Vannak dolog, amit egyszerűen csak el kell fogadni – vezette le egyszerűen a helyzetet. – Mi a franctól félsz?
- Nem tudom – válaszolta őszintén.
- Ha ez megnyugtat én is kedvellek téged. Két dolog miatt. Az egyik, hogy nem átkoztál ki az irodádból és segítesz, a másik meg az, ahogyan ma a fiammal viselkedtél. Örülnék neki, ha az anyja ilyen lenne, mint te… Megint átléptem a határt igaz?
- Alig ismersz. Honnan tudod, milyen vagyok?
- Granger, évek óta ismerlek, és tudom milyen vagy. Persze nem éltünk egymáshoz közel, de amikor legutóbb megláttalak pontosan tudtam, hogy semmit sem változtál. Talán nagyobb lett benned a tűz, a szenvedély és a temperamentum a munkád iránt, de különben olyan, vagy mint gyerekkorunkban. Merlinre, meg is csókoltalak egyszer. Ne mond, hogy nem emlékszel, mert megsértenéd a hiúságomat! Olyan ember vagy, amilyen én sose leszek, akármennyire is igyekszem.
- Miket beszélsz? Hiszen olyan jól bánsz a fiaddal. Nem hinném, hogy alkalmatlan lennél az apa szerepre. Ez alatt a délután alatt, amit veletek töltöttem, láttam hogyan bánsz Scorpius-szal.
- De olyan jó ember, mint a barátid, én soha nem leszek. – Hermione mélyen a férfi szemébe nézett.
- Nem értem miért mondod ezt.
- Látod ezt? – azzal felhúzta az inge ujját és levette a bőr szorítót, aztán előbukkant a Sötét Jegy. – Ez sosem fogja engedni, hogy olyan életem legyen, mint másnak.
- Ez már csak a múlt – szólalt meg végül a boszorkány és megérintette a Sötét Jegyet, de ez egyáltalán nem volt furcsa egyiküknek sem.
- Remélem, hogy így van.
- Azt hiszem már nincsen visszaút – mondta Hermione. – Túl sokat lelkiztük egymásnak.
- Merlin süvegére, tényleg így van. Most mi legyen?
- Egyelőre legyek csak az ügyvéded. Aztán meglátjuk tudok-e a barátod lenni.
- Akkor nem kell arra számítanom, hogy éjszaka megátkozol álmomban?
- Ugyan, Malfoy, úgy gondolod, csak akkor tudok elbánni veled, ha alszol? Ennél azért jobban is ismerhetnél – mosolyodott el ördögien a boszorkány.
- Nem ijesztesz meg.
- Nem is akartalak. De most megérkeztünk.
- Itt laksz?
- Igen. Nézd, ki is van írva ide a nevem – mutatott a kaputelefonra.
- Már csak egy dolog maradt hátra.
- Micsoda?
- Egy csók, amivel eldicsekedhetek a fiamnak – nevetett huncutul.
- Te beteg vagy – csóválta meg a fejét Hermione és kinyitotta az ajtót – Viszlát, Malfoy!
- Viszlát, Granger!
- Hétfőn délután várlak az irodámban.
- Rendben, pontos leszek. – Azzal a férfi dehoppanált, s már csak a hűlt helye maradt utána. Hermione megcsóválta a fejét, majd elindult a befelé. Megint egy őrült fordulatot vett vele a világ.
hozzászólások: 0
feltöltötte: Nyx | 2020 Jul 01

Powered by CuteNews