13. fejezet
Levél a Malfoy kúriából


Hermione már órák óta a tükör előtt ült, és próbálta rendbe tenni azt a hatalmas szénaboglyát a feje tetején, amit hajnak nevezett. Rendesebb körülmények között se volt könnyen kezelhető a hajkorona, de a pára jótékony hatásának köszönhetően csak még szörnyűbb lett. Sóhajtva próbálta végighúzni a hajkefét a rakoncátlan tincseken, de nem bírt velük.

Mérgesen csapta le a hajkefét az asztalra, és karba tette a kezét. Elege volt már ebből az időjárásból. Keresett egy hajcsatot és megpróbálta feltűzni a haját. Az ágyra tévedt a tekintete, amin Draco feküdt, mint egy kifacsart citrom. Elmosolyodott a látványon. Három napja voltak itt, de a legtöbb időt az ágyban töltötték. Hermione egy kicsit aggódott, hogy az elmúlt csodálatos napok után minden megváltozik kettőjük között, ha visszamennek a kúriába. De mit is várna egy kényszerházasságtól? Szerelmet? Ugyan már, ilyen nem létezik. Csupán valami megmagyarázhatatlan vonzalom van köztük, ami szépen el is fog múlni, amint újra a Malfoy kúria falai között lesznek…

Amint így gondolataiba merülve üldögélt, egy fekete bagoly röppent be az ablakon. Tett pár kört a szobában, majd egyből lecsapott, és Dracót kezdte csipkedni. A férfi eleinte nem törődött vele, de amikor a madár erőszakosabb módszerekhez folyamodott, azt már nem bírta szó nélkül hagyni. Végül mérgében szitkozódva kergetni kezdte a madarat. Eközben Hermione majdnem megszakadt a nevetéstől, amint a férje egy szál semmiben rohangászott fel s alá.
- Elkaplak, te átok madár! - üvöltötte. Hermione megelégelte a férfi szerencsétlenkedéseit és kinyújtotta karját. A bagoly méltóságteljesen leszállt, majd átnyújtotta a levelet.
- Köszi. De el ne engedd el azt a madarat, mert kinyuvasztom! - vicsorgott dühösen a férfi.
- Jaj, hagyd már abba! - legyintett Hermione, majd megsimogatta a fényes tollú állatot.
- Megcsípett a rohadék… - sziszegte még ingerültebben Draco.
- Nem is látszik - nevetett Hermione, és megsimogatta a piros területet.
- De fáj.
- Majd elmúlik – nyugtatta a lány.
- És ha valami baja van?
- Mivel ez a családi baglyotok, - legalábbis a gyűrűn a Malfoy címer van -, úgy gondolom, nem lehet semmi baja.
- Add ide a levelet! Kérlek - tette hozzá gyorsan, és már nyúlt is érte.
- Tessék.
- Merlin vinné el!- morgolódva vette kezébe a méregzöld pergamenborítékot, amiben egy levél volt a szüleitől, egy ezüst kulcs és egy másik boríték, ami fekete színben pompázott.
- Mi a baj? Mi ez? – kérdezte a lány kíváncsian.
- Vége a nászutunknak - mondta színtelen hangon. Egyszeriben eltűnt belőle az a fesztelenség, amit Hermione ebben a pár napban megtapasztalt.
- Miért? – tudakolta. Bár számított rá, hogy nem kap egyenes választ a kérdésére.
- Haza kell mennünk – jelentette ki határozottan Draco. Nem akart magyarázkodni. Hermionétól is elvárta, hogy ne is kérdezzen erről semmit sem.
- Újra megkérdezem: miért? - kérdezte értetlenül Hermione kicsit erőszakosabban.
- Meghívást kaptunk - válaszolt fáradtan, és felbontotta a fekete borítékot. Szíve mélyén remélte, hogy téved a levéllel kapcsolatban. Az undortól elzöldült fejjel olvasta a sorokat.
- Kitől? - nézett rá továbbra is értetlenül neje, de valahogy nem örült neki.
- A Nagyúrtól.
- És az jó, nem?
- Egyáltalán nem. Mi jó abban, hogy meg kell jelenni előtte.
- Kihallgatás lesz?
- Nem - mondta Draco továbbra is undorodó arckifejezéssel.
- Jaj Draco, miért kell belőled mindent harapófogóval kihúzni? Elmesélnéd bővebben is? - csattant fel a lány, és karba tette a kezét. Draco megforgatta a szemét és mély levegőt vett. A meghívó olyan abszurd volt, amilyet eddig még nem kapott.
- Születésnapi bálra - bökte ki végül.
- Voldemortéra?
- Hányszor mondjam, hogy ne hívd így?! - fújtatott, mint egy dühös bika.
- Rendben, akkor elmondanád végre, hogy miről van szó?
- Nagini születésnapi bálja lesz - nyögte fáradtan Draco.
- Naginié? - kérdezte meglepetten Hermione. Nem sok hiányzott, hogy felnevessen.
- Igen, igen. Annak az átkozott kígyónak születésnapja lesz, oké? Mit kell ennyit kérdezősködni?
- Oké, oké nem kell így nekem támadni - emelte fel védekezően a kezét. Nem nagyon tudta ebben a helyzetben nevethet-e egyáltalán, de inkább úgy döntött nem fog nevetni.
- Készülj, asszony, indulunk! - adta ki az utasítást a férfi, és elfordította a fejét.
- Akinek készülni kellene, az te vagy.
- Miért? - fordult vissza Draco, majd összehúzta a szemöldökét.
- Ha anyád meglát így, szívrohamot fog kapni.
- Ha valaki, akkor anyám látott már meztelenül- vonta meg a vállát, de azért belátta, hogy feleségének igaza van.
- De gondolom nem mostanában.
- Hát nem - sóhajtott Draco és leült az ágyra, majd végigsimította a tejfölszőke haját. - Megdöglök egy szál cigiért.
- Pedig nem kapsz.
- Kérlek, Hermione! - fogta könyörgőre a dolgot.
- Maximum egy nikotintapaszt kaphatsz, semmi mást.
- De az nem tudom micsoda és az nem kell az biztos. Nekem cigi kell. Tényleg nem tudom mi az a nikotinizé…
- Hidd el, neked nem kell semmi sem! - rázta meg a fejét Hermione.
- Akkor legyen szex. Annyi időnk még bőven van – incselkedett.
- Nem! - mondta Hermione nyomatékosan.
- Milyen egy boszorkány vagy te? Most már semmit se csinálhatok? - fakadt ki a férfi, mint egy nagyra nőtt gyerek.
- Dehogynem! Végre megfürödhetnél és felöltözhetnél.
- Én nem akarok.
- Az előbb még annyira menni akartál… - sóhajtott fel Hermione.
- Már nem akarok menni - mondta durcásan az ifjú férj.
- Attól nem félsz, hogy ezért a drága Nagyurad megfenyít?
- Kit érdekel az a pár kínzó átok? Ha veled lehetek, az felér egy mérgezéssel.
- Hogy te milyen kedves vagy! Komolyan mondom, ha nem ismernélek, akkor azt mondanám, hogy bókoltál - mosolyodott el, és végigsimította Draco arcát.
- Ugyan, ez csak természetes - legyintett.
- Nyomás fürdeni! - adta ki a parancsot Hermione.
- Nekem te nem parancsolgatsz, asszony! Én parancsolok neked!
- Oh, igen? - kérdezte újfent meglepetten.
- Aha - bizonygatta a varázsló.
- Szeretném azt látni - nevetett a boszorka. Draco nem szólt semmit, megfogta Hermione kezét, egy mozdulattal lehúzta róla a piros virágmintás nyári ruhát és felkapta őt, majd magával cipelte a zuhanyzóba és megnyitotta a csapot. A meleg víz végigcsorgott a testükön. A férfi a hideg csempének döntve csókolta meg a nőt. Hermione hátrasimította a haját, majd finom csókokkal hintette be Draco testét, s lassan mindkettőjük alakja a párás zuhanykabin mögé veszett, és már nem lehetett mást hallani, csupán a kéjes sóhajokat.

***

Néhány órával később mind a ketten a teraszon sütkéreztek a késő délutáni napsütésben. Draco koktélt iszogatott, Hermione pedig a Szombati Boszorkány egyik számát olvasta, amiben a kedves férjét választották meg az aranyvérű arisztokrácia legszexisebb példányává. Hangosan felnevetett az áradozáson, amit persze Draco nem díjazott.
- Tedd már le azt a szemetet! - förmedt rá, amitől Hermione egy pillanatra megrettent.
- Miért? - incselkedett a nő, és ösztönösen odébb tette az újságot.
- Mert utálom ezeket a firkászokat.
- Pedig még egy poszter is van rólad benne. Idenézz!
- Nagyon örülök neki - sóhajtott egy fájdalmasat a szólított.
- Azon gondolkodom, hogy össze kellene gyűjteni ezeket a cikkeket és betenni a családi archívumba.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan? - nézett rá megütközve Draco egy ronda grimasz kíséretében.
- De igen. Milyen jó lenne majd karácsonykor mutogatni a többieknek!
- Nagyon jó - morogta Draco.
- Nem értem, miért nem tetszik az ötletem… - vigyorgott Hermione.
- Mert marhaság.
- Nyilván az, mivel nem te találtad ki.
- Ne veszekedj velem folyton! - emelte fel a hangját, majd jelentőségteljesen dörzsölgetni kezdte a halántékát.
- Én nem akarok veszekedni, csak gondoltam megosztom veled, hogy a szabadidőmben mit szeretnék csinálni.
- Hamarosan indulnunk kell - váltott témát a férfi.
- Te aztán tudod, hogy kell elrontani a kedvem - csapta le az újságot Hermione, és a szobába vette az irányt
- Tényleg muszáj menni. - Hermione megállt útközben és Draco felé fordult. Már csak azt hiányzott, hogy egy rossz ponttal a jövőjüknek is elrontsák.
- Ha te mondod… - vonta meg a vállát, mintha nem is érdekelte volna ez az egész.
- Én mondom, és igyekezz már!
- Hagyd már abba a parancsolgatást - sóhajtott fel Hermione, és félredobta az újságot.
- Összepakolhatnál - mondta Draco.
- Pakolj össze te! - vágott vissza a lány.
- Miért? Te vagy az asszony.
- De nálad van a pálca.
- És?
- Add ide!
- Melyik kell?
- Amelyikkel varázsolni lehet, vicces fiú! Egyáltalán nem vagy humoros.
- Mindegyikkel lehet varázslatos dolgokat csinálni - vigyorodott el huncutul.
- Jó, hagyjuk - mondta Hermione, és nekiállt pakolni. Draco elégedetten dőlt hátra és iszogatta tovább a koktélját, majd kezébe vette a meghívóhoz mellékelt levelet, amit apja írt, Voldemort kérését közvetítve. Elkerekedett a szeme és biztos volt benne, hogy nem igaz, ami ott állt. Dühös lett, méghozzá rettentően, de megpróbált uralkodni magát. Viszont ez nem ment könnyen. Szája szinte remegett az elfojtott indulatoktól. Végül nem bírta tovább, és feltört belőle.
- Hogy törne ki az összes foga! Egyet kivéve, de az kurvára fájjon.
- Drága férjecském, mi a baj? - dugta ki a fejét Hermione a teraszajtón.
- Nem akarok beszélni róla - morgott Draco, aki olyan arckifejezéssel nézett a rá, mintha fel akarná gyújtani az egész szigetet.
- De én tudni szeretném, mi az…
- Engem meg nem érdekel.
- Felőlem… - vonta meg a vállát. - Jobb lenne, ha beszélnél róla, sokkal hamarabb megkönnyebbülnél.
- De nem akarok - csattant fel ingerülten.
- Jól van.
- Menjünk. Hamarosan aktiválódik a zsupszkulcs.
- Rendben, akkor küldd előre a csomagokat!
- Jó – morogta, majd elindult a kandalló felé. A férfi egész végig magában dühöngött. Hermionénak fogalma sem volt, mire fel ez a rosszkedv. Megpróbálta megszerezni a kérdéses levelet, de Draco elvette tőle, és mielőtt elolvashatta volna, megsemmisítette azt. Az ifjú feleség szóvá akarta tenni, viszont veszekedést nem akart, így hát hagyta, hogy Draco folytassa a csomagok elküldését.
- Kijelentkeztél már? – kérdezte a lány.
- Nem, majd visszaküldök egy házimanót és ő elintéz mindent.
- Milyen kényelmes – jegyezte meg csípősen a lány, mit sem törődve Draco fintorával.
- Hol van a zsupszkulcs? - kérdezte fáradtan.
- Egész eddig nálad volt - mondta Hermione.
- De nincs nálam.
- Akkor hova tetted?
- Az asztalra.
- Árulj el valamit!
- Mit? - kérdezett vissza ingerülten.
- Te nem egy nagy múltú varázslócsalád tagja vagy?
- Igen. A családunk egészen... Álljunk meg egy pillanatra. Hogy jön ez most ide?
- Csak úgy, hogy most úgy viselkedsz, mint egy mugli - förmedt rá Hermione,
- Ezt a sértést nem nyelem le, asszony! - kelt ki magából a férfi.
- Inkább használd a pálcádat! - bökte meg a lány Draco homlokát.
- Miért?
- Invito zsupszkulcs? - tagolta lassan.
- Jaa....
- Végre leesett - sóhajtott a lány. - Egy hegyi trollnak is magasabb az IQ-ja, mint neked.
- Mit mondtál? - nézett vissza rá Draco.
- Semmit.
- Helyes.
- Indulhatunk végre? Vagy menjünk inkább hop-porral?
- Nem megyünk hop-porral!
- Miért?
- Mert utálom, azért - válaszolt Draco.
- Világos. Na de menjünk már!
- Jaj, de türelmetlen vagy. Gyere inkább, és karolj belém!
- Ahogy óhajtja, Mr Malfoy.
- Miért pimaszkodsz velem folyton? - kérdezte Draco, és egyik kezével végigsimította a hamvas arcot.
- Nem tudom, ez egyfajta jóleső dolog.
- Érdekes - vonta meg a vállát Draco, majd mindketten megfogták a zsupszkulcsot és a következő pillanatban már el is tűntek a szállodai szobából.

***

Hatalmas csobbanás hallatszott a Malfoy kúria eddig csendes parkjában. Draco és Hermione levegő után kapkodva úsztak a felszínre. Egyikőjük sem örült neki, hogy most sem úszták meg szárazon a földet érést.
- Mondd csak, nem tudnál egyszer olyan zsupszkulcsot szerezni, amivel nem érnek meglepetések? - hörögte Hermione, és próbálta kiköhögni a vizet.
- Nem az én hibám - bizonygatta Draco, és leszedte magáról a tavirózsákat.
- Nyilvánvaló. Nekem van egy örült ex-menyasszonyom, aki folyton a zsupszkulcsok körül legyeskedik.
- Megint előtört belőled a féltékenység? - böködte meg egy kicsit Hermione oldalát a férfi, és elmosolyodott.
- Miről beszélsz? - kérdezte értetlenül a boszorka, és rácsapott Draco kezére. - Semmi közöm sincs hozzá, sőt nem is érdekel. Egyedül az, hogy ne fázzak meg. És itt nagyon hideg van.
- Talán mert lassan vége van a nyárnak, és kezdődik az ősz?
- Soha ki nem találtam volna - morogta a nő.
- Mindjárt megszárítalak – Azzal Draco egy ügyes varázslattal mind a kettőjüket megszárította.
- Köszönöm - enyhült meg egy kicsit a boszorka.
- Az én kis feleségemnek akármit.
- Szívódj fel! - mondta ingerülten a nő.
- Nagyon humoros vagy.
- Gyere inkább, és ne jártasd a szád!
- Megyek már, csak valami van itt.
- Hol?
- Itt a hátamon. - Hermione megnézte, és pár nyálas vízi csigát pillantott meg rajta. Undorodó képet vágott, és úgy döntött, nem szól Dracónak. Legyen már neki is egy kicsi öröme.
- Nincs ott semmi - szólalt meg teljesen nyugodtan.
- Biztos?
- Aha. - Draco megvonta a vállát, és elindult a kúria felé. Egy pálcaintésre kitárult az ajtó, és utat engedett nekik. Egy házimanó jelent meg és azonnal eltüntette a csigákat Draco hátáról, amit Hermione sajnálkozva nézett végig.
- Jó napot uram és asszonyom! Hogy utaztak? - sipította.
- Jól - felelt kurtán Draco. - Hol vannak a szüleim?
- Nincsenek itthon.
- Arra én is rájöttem. Akkor hol vannak?
- Nem mondták meg Pinkynek, uram.
- Küldess fel valami ennivalót! - vetette oda neki, és elindult az emeletre.
- Neked meg mi bajod van megint?
- Semmi.
- Akkor miért beszélsz így ezzel a szegény manóval?
- Nem érdekel a manók megmentése akciód - vetette oda Draco.
- Mi a baj? - kérdezte Hermione, és ezúttal eldöntötte, hogy nem hagy békét a férfinak.
- Semmi.
- Jól van. De ezzel nem fejeztük be.
- Ott van a pálcád az éjjeliszekrényem felső fiókjában - mondta színtelen hangon.
- Tényleg visszakapom? - kérdezte meglepődve a nő, és már elfelejtette az előbbi tervét.
- Igen. Egyébként is megígértem.
- Köszönöm. - Hermione nem értette Draco hirtelen hangulatváltozást, de nem firtatta tovább a dolgot, inkább követte férjét a hálószobájukba. Sóhajtott egyet, amikor szembesült a rég nem látott berendezési tárgyakkal. Ezek után itt fogja tölteni az idejét. Milyen csodás is lesz! Kicsit bezárva érezte magát, de reménykedett benne, hogy mégsem lesz olyan rossz.

Draco elterül az ágyon és gondterhelten bámulta a plafont. Örült volna neki, ha itt vannak a szülei. Eszébe jutottak a sérelmei, és ezt nem akarta. Szerette a szüleit, de szinte nem is ismerte őket… Gyerekkorában alig volt együtt a család, csak elvétve sétálgattak együtt a parkban. Sok társasági kötelezettség - ez volt a kifogás. Nem akart ezekre gondolni, inkább erősebb akart lenni, nem mutatkozhatott gyengének, Hermione előtt meg pláne nem. Valahogy frusztrálta ez, még ha csak gondolt rá, akkor is.

Hermione megérezte Draco rossz kedvét, és hozzábújt. A férfi szívét melegség hatotta át, maga sem értette miért érzi ezt, de teljesen megnyugodott. Az összes negatív gondolata semmivé vált. Idilli pillanat volt, és csak feküdtek egymás mellett. Draco szorosan ölelte magához a nőt, és megcsókolta. Sokáig feküdtek csak így, szótlanul egymás mellett, majd álomba szenderültek. Még azt sem vették észre, amikor a szobalány behozta az ennivalójukat.

hozzászólások: 0