14. fejezet
A kígyók kígyója

Hermione a teraszon állt és a tájat figyelte. Nem tudott aludni, és inkább kijött a friss levegőre. Draco még mindig aludt, méghozzá nagyon mélyen és horkolt. A lány arra gondolt talán ez a forrása az álmatlanságának. Fázott, nagyon hideg volt kint, de valahogy nem akart bemenni. Érezni akarta, hogy él, bár maga sem értette, miért pont így. Inkább becsukta az erkélyajtót és visszabújt Draco mellé.
- Valami baj van?- kérdezte Draco álmosan.
- Nincsen. Aludj csak vissza!
- Miért vagy fent?
- Nem tudok aludni.
- Nem vagy rosszul ugye?- kérdezte aggódva és egy pillanatra kinyitotta a szemeit.
- Jól vagyok, ne aggódj!- mondta Hermione, de nem akart többet erről beszélni.
- Biztos?
- Jaj, Draco, mi bajod van?
- Nekem semmi- csukta be újra szemét.
- Akkor miért aggódsz miattam ennyire?
- Mert szeretlek- mondta álmosan és az oldalára fordult, majd újra horkolni kezdett.
Hermione meglepődötten ült fel az ágyban. Szíve hevesen zakatolt, de nem tudta hova tenni ezt a vallomást. Szeretlek- ez a szó olyan különleges. Nem gondolta volna, hogy Draco ezt mondja neki. Bár tudta, férje félálomban mondta ki ezt és talán nem is fog rá emlékezni.

Nem bírt visszaaludni. Felkelt, felöltözött és előkereste a varázspálcáját Draco éjjeliszekrényéből. Aztán gondolt egyet és varázsolni kezdett. Próbálta kiverni a fejéből ezt az egészet. Most a varázslatokra koncentrált. Nagyon élvezte, hogy minden egyszeriben megtörténik. Ezek a pálca nélküli napok egyáltalán nem voltak jók. Már annyira elszokott a mugli élettől. Elgondolkozva változtatott a szobában lévő tárgyakat. Mikor végzett visszafeküdt az ágyba és közelebb bújt Dracóhoz, aki álmában átölelte. A lány mosolygott, majd ő is mély álomba merült.

***

Draco pár órával később kipihenten ébredt fel. Nagyot nyújtózott és mosolyogva nyitotta ki a szemét. Igen csak meglepődött és fogalma sem volt, hogy egyáltalán hol van. A baldachinos ágyat borostyán futotta körbe. A plafonon a reggeli égboltot látta egészen élethű kivitelezésben. A vázákban illatozó fehér rózsák voltak, a fehér szirmok szélei ezüstös színben pompázott.

A falakon egy komplett erdő képmása látszott, ami nagyon életszerű volt. A fák leveleit zizegtek a szélben, és az ágakon vidámon daloló madárkák repkedtek. Draco megvakarta az állát és újabb meglepetés érte.
- Hermione?
- Tessék?- mondta a lány és kinyújtóztatta a tagjait.
- Mit csináltál?
- Csak egy kicsit átalakítottam pár dolgot. Talán baj?- kérdezte álmosan.
- A hálószobával semmi bajom.
- Hát akkor?
- Mi akar lenni ez a körszakáll?- kérdezte Draco.
- Oh, csak kíváncsi voltam rá hogy áll neked.
- De nekem nem tetszik.
- Nekem se- vonta meg a vállát a lány.
- Akkor miért nem tüntetted el?- tapintott rá a lényegre Draco.
- Mert gondoltam te is kíváncsi lennél rá- hangzott a kézenfekvő válasz, némi mosoly kíséretében.
- De tudom, hogy nem áll jól.
- Csodás.
- Hol a pálcám?- kérdezte hirtelen és elég ijedt képet vágott
- A párnád alatt. Valamikor az este folyamán tetted oda az éjjeliszekrényről.
- Ja - csapott a homlokára.
- Ne csodálkozz, ha egyszer eltűnik a fejed!- fedte meg Hermione.
- Már miért tűnne el?
- Álmodban még nem mondtál ki varázsigéket?
- Nem.
- De akkor se tedd a párnád alá!- mondta ingerülten.
- Ahogy akarod édesem.
- Jól van- mosolyodott el a lány.
- Nagyon tetszik, amit csináltál- mondta Draco, miközben eltüntette a szakállt.
- Tényleg?- pirult el a lány.
- Igen. Megnyugtató és szép.
- Köszönöm.
- Most felöltözöm, és készülöm kell estére- pattant fel az ágyból a férfi és már magára is varázsolta a ruháit.
- Már most?
- Igen- sóhajtott.
- Miért?
- Ne kérdd, hogy elmondjam!- előzte meg Hermione kérdéseit.
- Miért csinálsz ebből az egész bál dologból ekkora ügyet?
- Mert ciki az egész- vallotta be, majd összeroskadva ült le az ágy szélére.
- A feleséged vagyok- játszott ki az utolsó adut.
- Előtted meg pláne nem akarok égni- mondta Draco és elfordította a fejét. - Bár a bálon úgyis megtudod.
- Draco, áruld el, kérlek!
- Jó rendben. De ne nevess!
- Rendben sóhajtott a lány.
- Verset kell írnom Nagini tiszteletére- mondta drámai hangsúllyal. Hermione hitetlenkedve nézett rá. Draco csak bólintott egyet és érezte amint megnyílik alatta a föld, ő pedig elsüllyed. A lány miután a meghökkenéstől felocsúdott és elkezdett nevetni.
- Muszáj?
- Ne haragudj!- próbálta visszafojtani a nevetést.
- Hagyd abba!- morogta Draco, majd kiviharzott a szobába és magára hagyta a kétrét görnyedt feleségét, aki úgy nevetett, mint még soha.

***

Az esti nyirkos szélben enyhén hajladozva suttogtak a vén jegenyefák. A Malfoy teljes pompájában kivilágítva és büszkén állt fent a dombtetőn. Az ablakokból fény szűrődött ki. Szolgálólányok izgatott csevegése hallatszott ki az egyik ablakon. Valami veszekedésről beszélgettek, ami az ifjú Malfoy házaspár hálószobájából hallatszott ki. Természetesen a fiatal pár megint összekülönbözött valamin.

A beszélgetőket egy mély bariton hang ijesztette meg.
- Nem érted meg, asszony, hogy nem vehetsz fel pirosat?- mennydörögte.
- Fél óra veszekedés után végre ki tudod nyögni, hogy mi is a bajod a ruhával, amit választottam? Mit ne mondjak, nagyon sok eszed van kedves férjuram.
- Ne feszítsd túl a húrt Hermione, mert inkább hagyom, hogy a ruhád miatt az a kígyó megegyen téged!
- Mi van?- kérdezte a lány és csípőre tette a kezét. Egy vörös színű estélyi ruha volt rajta, ami nagyon jól állt neki.
- Nagini utálja a piros színt.
- Na jól van, ez nekem már túl sok. Nem megyek arra a hülye bálra és nem érdekel az egész.
- Márpedig velem jössz!
- Akkor így megyek, mert én már nem öltözök át.
- Azt teszed, amit én mondok!- emelte fel a hangját Draco, aki még mindig egy szál alsógatyában volt.
- Nem- mondta a lány és leült tüntetőleg az ágy szélére és elfordította a fejét.
- Ahogy akarod- vette elő a pálcáját és a nyisszantó bűbáj kimondása után Hermione minden ruhája cafatokban hullott a padlóra.
- Ezt most miért csináltad?- dühöngött.
- Jól esett- fújtatott, mint egy megvadult bika.
- Elegem van belőled.
- Nekem is belőled.
- Áh, igen?
- Igen.
- Jó!- mondta mérgesen.
- Remek- szólalt meg Draco. Óráknak tűnő pillanatig nézték egymást, majd Draco sutba vágva az előbbi mérgét, közelebb ment a lányhoz és érzéki csókot lehet a kívánatos ajkakra. Erősen átkarolta és végigsimította a lány meztelen combját.
- Szeretkezz velem- suttogta Hermione fülébe.
- Nem lehet- válaszolt kiszáradt szájjal a lány.
- Miért?
- Elkésünk.
- Nem érdekel, ez fontosabb.
- Jaj, Draco, kérlek. Nem akarom, hogy valami bajod legyen ebből- csuklott el a hangja, amint megérezte Draco csókjait a nyakán.
- Nem lesz, csak engedd el magad!- Hermione megadóan csuklott a karjaiba, s Draco megrészegült mosollyal vette át az irányítást. De amint a dolog komolyabbra fordul az ajtón kopogtattak, bár ezt egyikük sem vette észre.
- Igen- csúszott ki Hermione száján. Viszont nem az ajtóban álló személynek címezte.
- Szentséges Merlin!- kapta a szája elé a kezét Narcissa.
- Anya? Mit csinálsz te itt?- kérdezte Draco és gyorsan egy lepedőt vont maguk köré.
- Csak meg akartam nézni, hogy rendben vagytok-e. De amit látom nagyon is rendben vagytok- mondta még mindig zavartan.
- Mindjárt készen leszünk.
- Remélem is. Tíz perc múlva indulunk- mondta Narcissa, majd kiviharzott.
- Mondd csak, van még olyan családtagod, aki még nem látott minket kínos helyzetben?
- Hogyne- nevetett Draco. - Egy tucatra való unokatestvér, nagybácsi és nagynéni. A nagyszüleimről ne is beszéljünk.
- Csodás. Akkor megmondanád milyen ruhában illik egy hamisítatlan Nagini születésnapi bálon megjelenni?
- Ebben- mondta Draco és egy fekete estélyiruhát halászott ki a szekrényből, aminek a háta egészen a derékrészig volt kivágva és a ruha elejét a nyaknál kellett megkötni.
- Egy meleg stylelist veszett el benned.
- Ez most sértés volt?
- Inkább egy gúnyos megjegyzés.
- Ha nem tetszik, akkor keress valami nem pirosat és vedd fel azt.
- Tetszik.
- Jó, mert találomra választottam- jegyezte meg mellesleg Draco és öltözködni kezdett.

***

Fekete szárnyas lovak húzták a kocsit az úton. Néhány bálra igyekvő gyalogos mellett száguldottak el, akik néhány keresetlen szóval illették a Malfoy család ősanyját. Persze Lucius ezt mind hallotta és nem volt rest pár átokkal jutalmazni a szabad szájúakat.
- Lucius, ezerszer kértelek, hogy ne átkozz meg másokat, ha nem szükséges!- förmedt rá Narcissa.
- Ez szükséges volt- mondta nyugodtan Lucius, majd a kígyófejes sétapálcára támaszkodva nézett ki az ablakon.
- Ha te így látod jónak- sóhajtott Narcissa és megigazította halványkék ruháját, amiben olyan volt akár egy tündér. Ám a gőgős tekintete egyáltalán nem illett a megjelenéséhez.
Draco és Hermione feszengve és síri csendben ültek egymás mellett. A férfi néha a lányra pillantott, de Hermione ügyet sem vetett rá. Ám a mi Dracónkat nem lehetett csak úgy nem észrevenni. Egyik kezével végigsimította a lány combját, aki egy mérges ' ne a szüleid előtt' pillantással válaszolt, de ez a férfit nem tántorította el. A mi Hermionénkat sem ejtették a feje lágyára, megfogta Draco kezét és egészen addig nem engedte el, amíg oda nem értek a hatalmas fegyháznak látszó várhoz.
- Ugye milyen... meglepő?- jegyezte meg Narcissa.
- A Malfoy kúriához képest ez egy építészeti...
- Hányadék - fejezte be Hermione mondatát Draco.
- Igazad van- mondta Hermione.
- Menjünk!- szólalt meg Lucius.
- Hermione drágám, idejönnél egy percre?- kérte Narcissa.
- Természetesen Mrs Malfoy- egyezett bele a lány és otthagyta Dracót, aki értetlenül nézett rá, majd megvonta a vállát és apja után indult.
- Azt szeretném mondani: remélem a viselkedésed...
- Nincs miért aggódnia, nem teszek tönkre semmit.
- Örömmel hallom- mosolyodott el. - Hermione lenne itt még valami.
- Miről lenne szó?
- Az örökös kérdésről.
- Emiatt sem kell aggódnia, mint ő is láthatta a minap a fia eléggé szívén viseli ennek a kérdésnek a teljesítését.
- Nem egészen erre gondoltam, hanem egy tesztre.
- Oh, rendben.
- A Malfoy könyvtárban találsz megfelelő recepteket. A családunkban az a szokás, hogy ezt a feleség készíti el. De a javasasszonyunk is elkészítheti, ha úgy gondolod.
- Rendben van, szívesen elkészítem- mondta Hermione és egy pillanat alatt leizzadt.
Eddig még eszébe sem jutott, hogy esetleg erre is kellett volna időt szakítani. Nagyon kínosan érezte, hogy pont most kell ezt megbeszélnie anyósával. Bár volt egy olyan sejtése, hogy Narcissa akkor akart vele beszélni, amikor rajta kapta Dracót és őt.

Narcissa újra Hermionéra mosolygott, majd mindketten elindultak befelé a várba. Draco Hermione mellé araszolt, majd intett a lánynak, hogy karoljon belé.
- Mit akart az anyám?
- Az utóddal kapcsolatos dolgokat beszéltük meg, no meg, hogy nem fogok jelenetet rendezni.
- Hiszen már egészen jól állunk az utódnemzés terén- jegyezte meg szakérő módjára Draco. bár fegyelmeznie kellett magát, hogy ne nevessen.
- De tesztet nem csináltunk még egyszer se.
- Ez nem olyan nagy baj- vonta meg a vállát, amikor megjelent a varázsvilág egyik legfelfuvalkodottabb tagja.
- Áh Draco, milyen öröm téged látni.
- Téged meg pláne Dominique- mondta undorodottan Draco.
- Sajnálom, hogy nem lehettem ott az esküvődön. Biztosan felejthetetlen élmény volt.
- Ahogy mondod- sóhajtott Draco és egy szál cigire gondolt, meg arra, hogy a felettük lévő gerenda erre a szőkés barna, zöld szemű és vele egy magas, vörösbort kortyolgató majomra essen.
- És hol hagytad a bájos feleségedet?
- Itt áll mellettem.
- Enchanté Madame!- mondta a férfi és kezet csókolt a lánynak.
- Enchanté M'sier! Je m'apple Hermione Granger Malfoy.
- Tud franciául?- kérdezte meglepődötten a férfi és felcsillant a szeme, egyből elkezdte érdekelni a csinos leányzó.
- Anyanyelvi szinten beszélek, édesanyám francia származású volt.
- Oh, bocsásson meg be sem mutatkoztam Dominique Gilles.
- Most mennünk kell- szólt közbe Draco, majd elvonszolta Hermionét onnan.
- Mi bajod van?- kérdezte a lány fojtott hangon.
- Ki nem állhatom ezt a majmot- morogta féltékenyen. Draco biztos volt benne, hogy még nincs vége ennek a közjátéknak.
- Miért? Szerintem kedves- vigyorgott a lány, látva férje féltékeny viselkedését.
- Nem dőlök be ennek. Tudom, hogy úgy is csak idegesíteni akarsz.
- Kész a versed édesem?- kérdezte mézesmázosan.
- Oh, hogy Merlin tüzes átka csapna bele abba a fogatlan kígyóba. Otthon hagytam.
- Haza hoppanálsz érte?
- Nem lehet innen hoppanálni, vagyis csak nyolc kilométerre innen lehet csak.
- Akkor ez érdekes lesz- foglalt helyet Narcissa mellett Hermione. A tömeg izgatottan figyelte a bálteremben felállított színpadot, amin nem sokkal később kígyók csusszantak le és fekete sötét jegyet ábrázoló lufik szálltak a magasba, majd elkezdtek keringeni a vendégek körött. Sziszegő hang hallatszott ki belőlünk, majd Nagini életerős, fénykori képe rajzolódott ki rajtuk. Furcsa jajgató zene hangzott fel.

Hermione meglepetten nézett, de ezzel nem csupán ő volt így. Draco nagyot nyelt majd elindult a színpad fellé. Hamarosan Voldemort is megjelent és leült az asztalához, ami a legjobb helyen volt természetesen, és onnan mindent láthatott. Hamarosan egy halálfaló zöld bársonypárnán behozta Naginit.

A kígyó nem volt éppen jó állapotban. Látszott rajta az öregség, mint ahogy gazdáján is. Össze volt tekeredve, és leginkább egy halom kifakult locsolócsőhöz hasonlított. Hermionéhoz közel egy nő azt suttogta, hogy a kígyó hamarosan az örök vadászmezőkre fog távozni, csak azért imádkozott, ne most történjen ez meg, mert akkor nem sokan maradnak életben a teremben.

Draco fellépett a színpadra. A zene elhalkult és minden szem az ifjú Malfoyra szegeződött. Még soha nem érezte magát ilyen zavarban, megátkozta ezerszer Voldemortot, amiért ez a nagy marhaság az észébe jutott. Izzadt és belül üvölteni tudott volna.

De emlékeztette magát arra, hogy egy háborús időt végigharcolt, túl élt egy pár hasonlóan kínos helyzetet, mint például a saját esküvője. Hermione tekintetét kereste a tömegben. A csokoládébarna szempár érdeklődve tekintett rá és ez egy kis erőt adott neki.
- Oh mily szép, amikor fényes pikkelyed végigsiklik a márványpadlón.
- Uram isten- kapott a fejéhez Hermione.
- Gazdád szeme fénye érted csillan meg Nagini ,oh Nagini.
Izzó szemeidben, még így az agg kor elején is fiatalos tűz lobog.
Fogaid a leghalálosabb méreg eszenciáját őrzik, amik rögtön ölnek.
Kígyók kígyója vagy te,
Ki Nagyurunk hű szolgálója.
Nevedet zengje, minden ajak!
Oh Nagini, Nagini.
A teremben néma csend volt. Draco előadása, mindenkit megrázott és senki nem mert szólni. Hermione a nevetést próbálta visszatartani, Lucius úgy tett mintha nem hallott volna semmit, Narcissa arcán könnyek csorogtak végig, bár nem éppen a meghatottság méhének gyümölcse miatt, inkább az elfojtott nevetés és a szégyen. Voldemort fátyolos szemekkel nézte hőn szeretett kígyóját, akinek egyik foga éppen akkor hullott ki. Megelégedett arckifejezéssel nézett Dracóra, majd tapsolni kezdett.

Mintha egy óriási sóhajt hallatott volna minden egyes meghívott vendég. Hamarosan hatalmas tapsvihar fogadta Dracót, amint lejött a színpadról. Hermione felállva tapsolt, és amikor odaért egy puszival is jutalmazta.
- Abba hagyhatod.
- Ugyan drágám, csak most kezdek belejönni- nevetett a lány.
- Ülj le!- morogta Draco.
- Jó rendben- adta meg magát a lány. Draco egész testében remegett, és teljesen leizzadt. Egyetlen szerencséje volt, hogy Voldemortnak tetszett ez a képtelen előadásmód és szöveg. Hermione kuncogva nézett rá, de megsimogatta a hátát, ami egy kicsit segítette abban, hogy napirendre térjen és viccnek fogja fel az egészet. Visszagondolva a kreációjára elfogta a nevetőgörcs, de megpróbált csak mosolyogni és fogadni a gratulációkat.

Az ifjú Malfoy után sorban jöttek a műsorszámok. Draco meg tudta érteni a hasonló feladatra felkért lelkes Voldemort hívet. A műsor után végre felcsendült a tánczene. Voldemort választott magának partnert először, aki nem volt más, mint Narcissa Malfoy.
- Akarsz táncolni?- kérdezte Draco Hermionét.
- Most inkább nem- mosolyodott el a lány.
- Hála Merlinnek, ezek után inkább elbújnék.
- Szökjünk meg- ajánlotta.
- Jól van- csillant meg huncutul a fiú szeme.
Kézen fogva surrantak ki a bálteremből, s alakjukat elnyelte a jótékony sötétség. De nem vették észre, hogy Dominique sanda pillantásokat vetett az újdonsült Mrs Malfoyra és tervek kezdtek megszületni a fejében. Ellenállhatatlan mosoly suhant végig finoman ívelt száján, majd eldobta a kezében lévő szivar csonkját és visszament a bálterembe. Azt viszont senki sem vette észre, amikor két férfi sziluettje haladt végig a sötétben.

hozzászólások: 0