15. fejezet
Terhességi teszt


Csípős esti szél fújt, s az égen már felragyogtak a csillagok. A bokrok és a lombok néha- néha megzizzentek a sötétben. Bagoly huhogása törte meg a csendet. Az egyik bokor alatt egy nyúl húzódott meg, majd léptek zaját hallva elszaladt. Őszhöz közeledvén az éjszakák egyre hidegebbek voltak és ez most sem volt másképpen. A ligetben egy jókedvű párocska nevető hangja hangzott fel. Draco Hermione kezét fogva futott az avaron. A lány hosszú ruhájának surrogása is elég nagy zajt csapott.
- Úgy érzem magam, mint kamasz koromban - mondta Draco és nevetve húzta magához a lányt.
- Egyáltalán kinőttél te abból? – incselkedett Hermione, majd pajkosan elfordította a fejét és nem hagyta Dracónak, hogy megcsókolja
- Nem tudom- nevette el magát és végigsimított a nő hátát. - Az egész világgal meg tudnék küzdeni.
- Te bolond vagy - rázta meg rakoncátlan fürtjeit Hermione.
- Ezek után? Viccelsz? Örülök, ha ép elmével megúsztam - mondat Draco tetetett komolysággal és elengedte a lányt.
- Már az első mondat után tudtam, hogy bele fogok halni. Nem azért, mert olyan vicces volt, hanem amilyen képtelen volt ez az egész helyzet. Merlin szent süvegére mondom, a Nagyuradnak kezd elmenni a maradék esze is.
- Tudom, de nem értem én sem. Viszont még egyszer nem csinálom ezt végig. Nincs annyi galleon, amiért ezt én vállalnám – fogadkozott bőszen.
- Talán nem is kell - vonta meg a vállát a nő.
- Remélem - sóhajtott fáradtan Draco, majd újra megfogta a nő kezét.
- Éhes vagyok- mondta Hermione.
- Mindjárt a hoppanálási övezetbe érünk, aztán mehetünk haza - tájékoztatta a férfi.
- Tökéletes.
- Szeretnék mielőbb ágyba kerülni, mert nagyon álmos vagyok - panaszkodott Draco, majd megjegyzését egy hatalmas ásítással toldotta meg.
- Amúgy honnan pattant ki ez a vers? - kérdezte Hermione kíváncsian.
- Rögtönzés volt. Nagyon nehezemre esett, hogy ne hívjam Naginit locsolócsőnek. Az a szerencsétlen kígyó nem fog sokáig élni - vetítette előre a szomorú jövőt Draco, bár ez most cseppet sem érdekelte.
- Megértelek - mondta a lány és hozzábújt Dracóhoz.
- Jaj, szegénykém, te reszketsz. Miért nem szóltál, hogy fázol?
- Nem is fázom, csak egy kicsit hideg van. Voltam már rosszabb helyzetben is – vallotta be a lány és egy pillanatra elkomorult. Hiszen évekig hóban, fagyban kint bolyongott, otthontalanul és egyedül. Elhessegette magától a kellemetlen emléket, s hagyta Dracónak, hogy szorosabban ölelje.
- Gyere, búj ide a köpenyem alá! - noszogatta lágyan.
- Igazán nem szükséges - mondta a lány és elhúzódott Dracótól, valahogy mégsem érezte természetesnek ezt.
- Ne legyél olyan makacs! - szólalt meg a fiú és közelebb húzta magához.
- Így még lassabban fogunk haladni.
- Nem baj. Hamarosan elérjük a hoppanálási övezetet.
- Te mindig ilyen vagy? - kérdezte Hermione hirtelen.
- Milyen?- érdeklődött Draco.
- Fura. Kedves vagy.
- Bonyolultak vagytok ti nők – sóhajtott fáradtan. – Ha bunkó vagyok az a baj, ha kedves, akkor meg gyanakodni kezdesz. Igyekszem, Hermione,
- De most komolyan, hova tűnt az a Malfoy, aki folyton sárvérűnek hívott?
- Jaj, hagyd már ezt a témát. Most más a szituáció. Te a feleségem vagy, és évekig öljük egymást?
- Azt ne mondd, hogy tisztelsz- nevette el magát Hermione.
- Kedvellek – vallotta be őszintén.
- Világos.
- Felkészültél a hoppanálásra?
- Igen.
- Jól van, akkor irány a Malfoy kúria.

***

Kivilágítatlan folyosóra érkeztek meg. Hermione csupasz karja Dracóéhoz ért, amitől megborzongott és fázósan kulcsolta össze a karjait. Olyan rideg volt minden ebben a félhomályban és kint elkezdett esni az eső. Jéghideg cseppek kíméletlenül verték a hatalmas ablakokat. Draco elgondolkozva nézett körbe, majd újra megfogta Hermione kezét és az emeletre vezette.

A szobát halvány gyertyafény tette egy kicsit világosabbá. Draco elmosolyodott, ahogy fél szemmel a feleségét figyelte. Mikor mindketten átöltöztek, s így sokkal kényelmesebben érezték magukat. Draco ledőlt az ágyra és álmatag tekintettel figyelte Hermionét, aki egyre otthonosabban mozgott a közös szobájukban. Végül felpattant és így szólt:
- Akarsz enni reggelit?
- Este van - világított rá a nyilvánvaló tényre Hermione.
- Már elmúlt egy óra.
- Attól még este van.
- Jó rendben. Akkor akarsz enni valamit? - kérdezte valamit Draco és feladta a reggelivel kapcsolatos elméletét.
- Hmm jól van. És mit eszünk? - csillant fel a lány szeme, amit eszébe jutott Draco csokis süteménye.
- Lekváros palacsintát - mondta Draco.
- Rendben. - Azzal Draco kézen fogta a feleségét és a konyhába invitálta. Nagy szakértelemmel hangzottak fel a különféle varázsigék, amiknek a segítségével a palacsintatészta elkészült, majd egy serpenyő vidáman ki is sütötte azokat. Hermione mosolyogva figyelte férje mozdulatait.
- Azt hiszem nem felejtettem semmit - jelentette ki a férfi, majd leült a Hermionéval szemközti székre.
- Remélem én is.
- Olyan szép vagy - szólt Draco, majd végighúzta a kezét a hamvas arcon.
- Ugyan - pirult el a lány és hirtelen valamiért nagyon érdekes lett a papucsa.
- Nem viccelek.
- Csak azért mondod, mert le akarsz venni a lábamról- mosolyodott el a lány, de tudta, hogy Draco bármit mondd is, ez csak azért van, mert hízelegni akar.
- Nem csak azért mondtam, amit mondtam - mosolygott huncutul Draco. - Hanem, mert tényleg nagyon szép vagy. Tudom, most hazug disznónak akarsz nevezni. De ha gondolod akár igazságszérummal is letesztelhetsz.
- Jól van, hiszek neked - próbálta lezárni a témát Hermione, persze továbbra sem hitt a férfinak.
- Helyes! - vigyorodott el a férfi, mintha biztos lenne benne, hogy nyert ügye van a nőnél.
- Aha - mondta a lány halkan, majd lehajtotta a fejét.
- Van valami baj?
- Nincsen.
- De valami látom, hogy nem hagy nyugodni.
- Ez a terhességi tesztről van szó. Semmi több. - persze Hermione nem emiatt aggódott, de valamit ki kellett találni.
- Nem lesz baj - nyugtatta és megfogta mind a két kezét.
- És ha nincs örökös? - kérdezte kíváncsian. – Nem fogadhatunk örökbe.
- Ne mondd, hogy te is ezzel akarsz engem idegesíteni! - mérgelődött Draco. – Mást sem hallok egész nap. Mindenkinek unoka, örökös vagy hűséges alattvaló kell.
- Ez a célunk. Nem? Összehozni egy gyereket.
- Napról napra egyre inkább meglepsz - csóválta meg a fejét.
- Minden megváltozott, én sem vagyok az, aki voltam. Egyre jobban kedvellek, és ez olykor megrémít. Jó, nem rémít meg, csak még mindig fura. Ha tetszik, ha nem mi egy család vagyunk. És különben is nagyon kíváncsi vagyok arra a szerződésre.
- Oh, értem - mondta kifejezéstelen arccal.
- Most miért vágsz ilyen képet?
- Csak azért akarsz gyereket tőlem, mert van az a szerződés?
- Kérlek, ez egyáltalán nem egyszerű.
- Egyáltalán nem az, csak válaszolj rá őszintén - tárta szét a karjait Draco és kíváncsian várta a választ.
- Talán nem csak a szerződés miatt - szólt teljesen lángba borult arccal.
- Tényleg? - derült fel Draco arca.
- Igen.
- Úgy örülök ennek- mondta, majd leugrott a székről és Hermionéhoz megcsókolta.
Csók, csókot követett, aztán mindketten a konyhakövön kötöttek ki. Hermione egyszer csak azt vette észre, hogy a hideg járólapon fekszik, felette Draco forró teste. Átadták magukat az édes érésnek, és nem törődtek semmivel sem. Hermione nem látott mást, csak néha-néha felvillanó izzó szürke szempárt. Mintha eltűnt volna körülöttük minden, és az egész mindenség egy alaktalan forgatagba veszett volna, ahol egyedül ők ketten lettek volna egymás számára a biztos pont.

S eközben a már kész palacsinták hiába várták, hogy valaki megegye őket, így melegítés híján lassacskán kihűltek. A két fiatal egészen belemélyedt egymás kóstolgatásba, úgyhogy a palacsintákról teljesen megfeledkeztek.

***

Másnap reggel Hermione azonnal a könyvtárba sietett, hogy valamilyen terhesség megállapítására szüksége bájital receptet beszerezhessen. Izgatottan nyitotta ki a hatalmas Malfoy címeres ajtót. Szeme szinte könnybe lábadt a gyönyörűségtől, amikor megpillantotta az óriási polcokat, amiken szép sorjában álltak a könyvek.

Félt belépni a helyiségbe, de aztán gyorsan meggondolta magát és mosolyogva sétált a polcok között. Megrészegedett a látványtól, olyan volt ez, mintha hazatért volna. Mennyi könyv, mennyi tudás és lebilincselő olvasmány. El se merte hinni, hogy itt van. Az egyik köteten félve végighúzta az ujját, mire a vaskos olvasmány nevetni kezdett. Hermione elmosolyodott, majd folytatta az útját.

Hamarosan egy kísértet szürke alakja kúszott elé. Egy fiatal a harmincas évei elején járó halott férfi a Malfoyok összes ismertetőjelét magán hordozta, már amennyit a füstszerű derengéséből ki lehetett venni.
- Üdvözlöm, Lady Malfoy! - hajolt meg előtte, és a döbbent Hermione kezére egy jéghideg csókot hintett.
- Üdvözlöm, Lord!
- Már nagyon vártam érkezését - mosolygott hamiskása. - Anrei Malfoy szolgálatára.
- Nagyon örvendek - mondta Hermione és ő is elmosolyodott.
- Úgyszintén, mindig élmény egy csinos hölgyet megismerni. Hallom egy kis segítségre lenne szüksége.
- Tulajdonképpen igen.
- Ebben vannak a legjobb bájitalok, amire szüksége lehet, hölgyem - mondta és levett egy könyvet a közeli polc legtetejéről. Hermione csodálkozva figyelte a szellemet. Hoborcon kívül nem látott mást, aki meg tudott fogni egy tárgyat.
- Hé, Anrei, ne csapd a szelet a felségemnek! - hallatszott Draco hangja nem is olyan messziről.
- Ez szemenszedett hazugság, soha nem csaptam a szelet egy nőnek sem- nevetett a szellem.
- Kérdezd csak meg tőle, hogy halt meg - mondta Hermionénak.
- De ez egyáltalán nem illendő - vihogott a szellem.
- Ugyan imádja ezt mesélni - legyintett Draco.
- Jaj Draco, inkább keressünk egy bájitalt aztán legyünk túl rajta.
- De szerintem ne a vágyfokozó bájitaloknál keresd - mutatott arra a könyvre, amit Hermione a kezében tartott. A lány csak most nézte meg a borítót és megcsóválta a fejét.
- Nem ezt kellett volna odaadnom? - nevetett a szellem és vidáman felröppent a levegőbe.
- Ne is törődj vele! - legyintett Draco. - Azt hiszem, tudom, hogy hol lesz az a könyv.
- De jó, hogy te ennyire ki tudsz igazodni itt. Soha sem gondoltam volna, hogy valaha könyvet veszel a kezedbe.
- Imádok olvasni - vonta meg a vállát.
- És az érdeklődésed kiterjed a terhesség megállapításához szükséges bájitalokra is?
- Gyógyító akartam lenni - vallotta be titkos vágyát Draco. – Csak az élet valahogy nem ezt a sorsot szánta nekem.
- Ezt nem is tudtam - nézett rá sajnálkozva Hermione.
- És még sok mindent nem tudsz még - kacsintott rá és nem akarta látni a sajnálatot a szemében.
- Bizony, bizony, Lady Hermione, számtalanszor kaptam rajta a fiatalurat, amint a Káma- Szutrát bújta - szólt bele a pajzán szellem a társagásba. Hermionét kifejezetten mulatatta a helyzet.
- Na, most már elég legyen! Szörnyű egy szellem. Kellett neked pont a könyvtárba kimúlni.
- De legalább szép volt - nevetett tovább. - Szép hölgy volt velem, aki minden kívánságomat teljesítette.
- És ez szívrohamhoz vezetett.
- Ez borzalmas - mondta Hermione, miközben a könyvek gerincén futtatta keresztül a tekintetét
- Ugyan dehogy - legyintett a szellem.
- Még mindig jobb, mintha a feleséged kapott volna rajta - nevetett Draco.
- Oh, a feleségem az Északi toronyban kísért- húzta el a száját. - Utánam jött és aztán öngyilkos lett.
- Még mindig nem békültek ki? - kérdezte Hermione,
- Kétszáz éve képtelen nekem megbocsátani a kis félrelépés miatt azzal a szolgálóval.
- Ha megkérhetlek, magunkra hagynál minket egy kicsit? - kérte Draco, a szellem bólintott egyet, majd kacsintott és eltűnt a színről.
- Azt hiszem, megvan a recept - jelentett be a nő, majd Draco orra alá dugta a könyvet.
- Nagyszerű - dicsérte meg Draco.
- De ennek nem kéne örülnöd- mondta Hermione és elhúzta a száját.
- Miért?
- Az egyik hozzávaló miatt.
- Nem lehet probléma mindent meg tudunk szerezni.
- Hát.
- Mondd mi az?
- Kellene bele egy kis... - majd Hermione egy kicsit közelebb húzódott a férjéhez és fülébe súgta.
- Nem! - kiáltott fel. - Szó sem lehet róla!
- És ha nincs más?
- Nem érdekel. Én minden centihez ragaszkodom! - mondta dühösen. - Add ide azt a könyvet!
- Oké- mondta rémülten a lány, és egy kicsit hátrébb húzódott. Draco dühösen átfutotta a receptet, majd a nevetéssel küszködő Hermionéra nézett.
- Te álszent boszorkány!
- Ezt bevetted- nevetett tovább.
- Azért nem kellene rám hozni a frászt - korholta Draco.
- Nagyon adta magát a helyzet - nevetett a lány. - Akkor mutasd az utat, ahol majd megfőzhetem ezt a bájitalt.
- Ahogy parancsolod. - Draco hóna alá csapta a könyvet és elindult kifelé a könyvtárból. Gyors léptekkel indult el balra a folyosón. A falon lógó festmények vidáman integettek nekik. A férfi egy fát ábrázoló drapériát húzott félre, ami mögött egy ajtó volt.
- Csak utánad- mondta vigyorogva.
- Menj inkább te előre - nevetett vissza.
- Hát jó, mondta - majd benyitott a helyiségbe. Világos és tágas labor volt, lenyűgöző kilátással. Hermione ámulva nézett körbe. Úgy gondolta, hogy egy ilyen helyiségnek a pincében kellene lenni, de hát egy kis újítás nem árt.
- A nagyanyám rendezte be. Utálta a pincehelyiségeket.
- Meg tudom érteni. Ez gyönyörű – mondta, majd egészen a hatalmas üvegteraszig hátrált.
- Igen az, de most már nekiállhatnál.
- Nem kell végig itt lenned. Nincs más dolgod?
- Nincs. Csak jövő héten kell visszamennem a minisztériumba dolgozni.
- Te dolgozol is?
- Persze. A háború után, elég unalmas volt naphosszat itthon ülni.
- Ki gondolta volna. És mit dolgozol?
- Nemzetközi Máguskapcsolatok Ügyosztályán dolgozom.
- Szóval ez az a munka, ami sok utazással jár- sóhajtott Hermione.
- Annyival nem, hogy ne jönnék haza minden este az én kis feleségemhez - mondta kedvesen és átölelte a lányt.
- Milyen rendes egy férjem van nekem - búgta a lány, majd megcsókolta Dracót.
- Na, de asszony kutyuld már össze azt a bájitalt!
- Jól van. Mutasd azt a receptet!

***

Pár órával később vidáman rotyogott a főzet az üstben. Persze Draco örökösen beleszólt Hermione munkájába, így a lány kénytelen volt lefegyverezni és elkábítani a férjét. Bár biztos volt benne, hogy Draco perceken belül felébred és dühös lesz rá. Őrületes meleg volt a helyiségben. Már cseppet sem találta olyan jó ötletnek az üvegből készült teraszt. Az egész olyan volt, mint egy melegház. Hermione kigombolta nyári ruhájának pár gombját, majd haját egy keverőpálcával rögzítve tovább folytatta a bájital kevergetését.

Bódító keleties illata volt a főzetnek, pontosan olyan, mint amilyen a régi jóslástan teremben. Teljesen elhomályosította az érzékeit, bódulatba esve tette bele az egyik hozzávalót a hatalmas üstbe. Homlokáról pedig letörölte az izzadtságcseppeket. Közben Draco halk mocorgása hallatszott. Hermione rá sem hederített, csak gépiesen keverte a folyadékot, elbódította a főzet gőze.
- Még egyszer ne merj elkábítani - sziszegte mérgesen Draco.
- Jó- mondta bágyadtan.
- Jól vagy?
- Forog velem az egész helyiség - mondta Hermione, s azzal elájult.
- Csodálatos - morogta Draco, majd kinyitotta a teraszajtót, aztán elsősegélyben részesítette feleségét. A labor egyik sarkában egy heverő foglalt helyet és ez kitűnő fekhelyként szolgált az ájult lánynak. Draco nyugalomba helyezte Hermionét, majd az üsthöz lépett.
- Mi történt?- kérdezte, amint újra magához tért.
- Elájultál. Mondjuk nem is csodálom. Le kellene egy kicsit pihenned - javasolta a férfi.
- Be kell fejeznem - ellenkezett Hermione.
- Nem te most pihensz. Én ellenőrzöm a bájitalt, aztán te kipróbálod.
- Nem! - csattant fel azonnal.
- Úgy lesz, ahogy mondtam - mordult fel Draco.
- De...
- Mondtam, hogy nincs de.
- Draco, kérlek! - fogta könyörgőre a dolgot, de a férfit nem lehetett meggyőzni.
- Nem! - hangzott az ellentmondást nem tűrő hang.
- Narcissa azt mondta...
- Nem érdekel, mit mondott. Különben is én jobb voltam mindig is bájitaltanból.
- Ez nem igaz.
- De igen.
- Már, hogy lenne? Megnéztem a RAVASZ-okat és nekem lett a legnagyobb a pontszámom- ült fel mérgesen a lány.
- Feküdj vissza! És nem neked lett.
- Ez szemenszedett hazugság.
- Ne is áltasd magad kis tücsök - mondta nyugodtan és némi őrölt sárkánytejfogat szót a főzetbe.
- De hát...
- Két százalékkal több pontom lett, mint neked - mosolyodott el kajánul a férfi.
- Micsoda?- kelt fel újra, de megbánta mivel még mindig szédült.
- Most miért akadsz ki ezen? - vonta meg a vállát Draco, majd finom mozdulatokkal belekeverte a zsályamagokat az üstbe.
- Mert... mert dühít, hogy egy ilyen táncoló vadászgörény megelőzött- fújt mérgesen a lány.
- Sajnálom, nem tehetek róla, hogy jobbat írtam, mint te. Tudod, mi Malfoyok, mindig a tökéletesre törekszünk - jegyezte meg annyi fölénnyel, amennyivel csak tudta.
- De az lehetetlen, hogy ha én a maximum pontszámot értem el - próbált valamiféle magyarázatot találni Hermione.
- Plusz pontokat kaptam azért, mert leírtam a sárkánykarom összes felhasználási módját.
- Nagydolog - morogta mérgesen a lány és továbbra is fújt Dracóra. – Szerencséd volt, ennyi az egész.
- Jaj, ne vedd már a szívedre! Nem tehetsz róla, hogy nem tudtál mindent.
- De igen is mindent tudtam!
- Most erre mit mondjak? Oh, ha lenne egy időnyerőm visszamennék és kupán vágnám magam, hogy egyáltalán eszembe jutott, hogy leírjak még egy pár dolgot. Így talán megbékélnél végre? - csattant fel mérgesen, mert már megelégelte a lány siránkozását.
- Nem - válaszolta egyszerűen. Draco megforgatta a szemét.
- Akkor feleslegesen duzzogsz.
- Hagyj békén, légy szíves, és figyelj arra a löttyre, mert fel fog robbanni!
- Dehogy fog felrobbanni, hiszen mindjárt kész - legyintett és hanyagul beleszórt még némi alapanyagot a főzetbe.
- Akkor keverd még meg egy kicsit - adta ki az utasítást Hermione.
- Igen is Mrs Malfoy. Kíván még valamit?
- Egy hatalmas serpenyőt.
- Az minek?
- Azzal akarom beverni a fejedet- mondta hidegen.
- Na, kész a bájital - jelentette ki Draco, majd egy üvegcsét merített bele az üstbe.
Üdvözült mosollyal lépett közelebb Hermionéhoz, majd egy hatalmas durranás hangzott fel a háta mögül, majd mindent beterített a skarlátvörös massza.
- Ki is a jobb bájitaltanból?
- Úgy csinálsz, mintha egyetlen üstöt, sem robbantottál volna fel - mondta mérgesen Draco.
- Egyet sem - válaszolt gondolkodás nélkül Hermione.
- Ez meséld a nénikédnek.
- Mesélném is, de nincsen.
- Akkor sem hiszem el neked - makacskodott Draco és megpróbálta levakarni az ingére rakodott ragadós bájitalt.
- Kit érdekel? - morogta Hermione. - Újra kell csinálnom az egészet.
- Nem látod, hogy itt van a kezemben az üveg?
- Bocs, de alig látszol ki a trutymóból - mérgelődött tovább a lány.
- Ez a te hibád!
- Ugye ezt nem mondod komolyan?
- De igen.
- Én mondtam, hogy fel fog robbanni!
- Csak tippeltél- mondta bosszúsan, majd lépett egyet és elcsúszott a márványpadlón, kiejtette a kezéből az üveget, ami hangos csattanással tört szét a padlón.
- Kétbalkezes, hülye görény.
- Hisztis, okoskodó liba.
- Úgy megütnélek! - húzta össze a szemöldökét Hermione.
- Csak rajta úgy, sem mered - mondta a fiú és még jobban felhúzta a lányt. Hermione egy jól irányzott mozdulattal rögtön tudatosította az egykori mardekárossal, hogy ő nem olyan griffendéles, aki csak úgy a levegőbe beszél.

Természetesen Dracót nagyon meglepte a lány és már nem volt ideje kitérni a képébe tépő ököl elől. Hermione mérgesen masszírozta a kezét és biztosra vette, hogy néhány ujja eltört. Fújtatva nézett férjére, aki fájdalmasan masszírozta vérző orrát.
- Te beteg vagy! - nézett rá megvetően Draco.
- Te pedig egy hatalmas bunkó! - mondta a lány és felszegett fejjel kirohant a laborból.
Draco dühöngve kapott a pálcája után és néhány átokkal sújtott a berendezést. Mikor egy kicsit megnyugodott, szemügyre vette, hogy milyen hatalmas felfordulást csinált. De ez most nem tudta érdekelni. Hívott pár házimanót, majd nagy mérgesen dehoppanált a kúriából.


Hermione mérgesen csapta be a lakosztály ajtaját, úgy hogy még a falról némi vakolat is lehullott a padlóra. Idegesen járt fel s alá. Már azon volt, hogy az első adandó alkalommal meglép innen és többet nem csinálja tovább ezt a képtelen színjátékot, amibe belekényszerítették. Ebben a percben jobban gyűlölte és megvette Dracót, mint eddig bármikor. Amikor visszagondolt a veszekedésre, dühében leverte a porcelánvázát.

Fájdalmasan felordított, amikor már nem bírt tovább az egészet. Az ablakon kopogtattak. Egy kicsit megnyugodott, majd vett egy mély levegőt. Odasétált az ablakhoz és beengedte a hóbaglyot. Hirtelen összeszorult a szíve, emlékek rohanták meg, Hedvig jutott az eszébe. Elhessegette a gondolatait, aztán megszabadított a halványlila pergamenborítéktól.
Mr és Mrs Malfoy - hirdette a cirkalmas betűkkel írt címzés. Sóhajtva bontotta fel a borítékot, és egyre kíváncsibb lett, hogy mi is lehet benne. Hermione elmosolyodott, egy alvó kisbaba képe volt a meghívó elején, aztán kinyitotta és olvasni kezdte a szöveget.

Zabiniék kisfiának babakelengye partijára kaptak meghívást. Magában morgott, valószínűleg Draco ragaszkodni fog ahhoz, hogy ott legyenek a sok mardekáros és halálfaló közt. Sóhajtva tette le a meghívót, majd elindult a fürdőszobába. Le kell vakarnia a felrobbant bájital által okozott foltokat.

hozzászólások: 0