32. fejezet
Babavárás

Az elmúlt öt hónap meghatározó volt a Malfoy család életében. Hermione egyre inkább kikerekedett és egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy hamarosan a család bővülni fog. Draco Malfoy rém büszkén járt fel, s alá a kúriában felesége kívánságait teljesítve. Voldemorttól rengeteg szabadságot kapott, így minisztériumi kötelességeit is éppen eléget hanyagolhatta. Ám ennek is ára volt, cserébe néhány alkalommal látogatást kellett tenni a Nagyúrnál, hogy beszámoljon Hermione egészségi állapotáról.

Természetesen az óvatos és bizalmatlan Nagyúr még a saját gyógyítóját is elküldte, aki kéthetente ellenőrizze Hermionét, amit persze a Malfoy család nem vett jó néven, de nem, ebbe nem volt beleszólásuk. Draco minden egyes vizsgálaton jelen volt, kivont pálcával, és ha feleségének bármi baja esett volna, azonnal néhány átokkal vette volna el a gyógyító életét. Ezektől a kellemetlenségektől eltekintve nem volt semmi bonyodalom, minden ment a rendes kerékvágásban.

Ennek leginkább Hermione örült, aki mostanában újabb érzéseket tapasztalt meg. Persze Draco féltő gonddal próbált a nap minden percében felesége kedvére tenni, ami néha sikerült, néha pedig nem éppen. Néhány veszekedésen már túlestek és ugyanennyi kibékülésen is. Hermione hangulatváltozásait Draco igen csak nehezen viselte, azonban szerelmes is volt, s ezeket a kitöréseket mindig birkatürelemmel kezelte.

Hermione hálás is volt férjének, bár maga sem tudta mi okozza a dührohamokat és az egyéb érzelmi megnyilvánulásokat. Sokan mondták neki, hogy a terhesség alatt a hormonok miatt érzi magát így, viszont ő határozottan állította, hogy neki semmilyen gondja nincsen. Narcissa és Eleonora nagyon készségesek voltak hozzá, és sok-sok jó tanáccsal látták el, amivel ugyan a lányt teljesen az őrületbe kergették, de legalább hasznosíthatja majd a megszerzett tudást.

Eleonora és Narcissa igyekeztek minél inkább lefoglalni Hermionét. Egyik alkalommal például Narcissa egy halom gyerekfotót mutatott Hermionénak, aminek persze Draco nem örült. Főleg akkor, amikor az anyja számára humoros, de a férfi számára kevésbé humoros történetek kerültek elő.

Nagyon szerette volna, ha örök rejtély fedni a sóskával kapcsolatos élményeit, valamint amikor egy halom kerti törpe kergette meg parkban és egy hétig recés volt a füle a harapásoktól. Sőt, a legrosszabb tündérmanókkal kapcsolatos élményeit sem szerette volna soha senkivel se megosztani, de édesanyja nem kegyelmezett neki…

Hermione sokszor ellátogatott Draco régi gyerekszobájába, ahol rengeteg kincset talált. Képeket az iskolai évekből, amiket Draco saját kezűleg ragasztott albumba. Narcissa bevallása szerint Draco mindig szeretett valamivel foglalatoskodni, már a túlzásokba menően rendmániás volt gyerekkorában is. Rengeteg megbűvölt játék mind egytől egyig Draco keze munkája volt, amiben néha-néha apja segítségét is igénybe vette, aki persze a segítséget nem tagadta meg a fiától.

Olyan nehéz szerető apaként elképzelni egy halálfalót – gondolta sokszor Hermione. Bár tudta, hogy nem csak ezeket a bűbájokat tanította meg Dracónak, hanem sokkal veszélyesebbeket is. Ettől függetlenül Lucius Malfoy nem volt rossz apa. Mindig a fia mellett állt és soha nem hagyta cserben… Vajon Draco milyen apa lesz majd? – tűnődött a kismama magában.

Elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogy nem is olyan régen Draco egy üres szobát adott ajándékba neki, pár hasznos varázsigéket tartalmazó könyvvel együtt. Hermione meghatódva fogadta az ajándékot és azonnal hozzálátott a babaszoba szépítgetéséhez. Így kezdődtek el a hónapokig tartó munkálatok.

A gyerekszoba berendezését az ifjú feleség rettentően komolyan vette; megszállottja volt ennek a tervnek, és Draco a végére egy kicsit már bánta, hogy nem gondolta át alaposabban a tervét. Hermione viszont teljes mértékben elégedett volt a feladattal, de maximalista hozzáállása miatt nem volt mindennel elégedett.

Amikor Draco elérhető közelségben tartózkodott, az unalomig tologatták a bútorokat, rendezgették a holmikat és még rengeteg dologba fogtak bele.
- Draco, kicsit tedd odébb az a képet! – adta ki a parancsot a fotelből Hermione. Fájós és dagadt bokáira hivatkozva inkább a pihenést választotta.
Draco birkatürelemmel követte az utasításokat, de legalább ötórányi szenvedés után már kezdett kifogyni a türelemből.
- Már ez az ezredik elrendezés, amit próbáltunk. Az én varázserőmnek is vannak határai – szólalt meg mogorván.
- De nem tetszik az egész – mondta a lány és pálcájával legalább századszorra változtatta meg a falak színét.
- Nem tetszik ez a pink – morogta Draco, s lehuppant az egyik székbe.
- Miért?
- Mi van, ha fiú lesz? – tette fel a jogos kérdést Draco.
- Miből gondolod, hogy fiú lesz?
- Nem tudom. Talán abból, hogy családunkban legalább háromszáz éve csak fiú volt az elsőszülött.
- Meg vagytok ti átkozva? – kérdezte kíváncsian Hermione.
- Fogalmam sincs – vonta meg a vállát Draco, de legszívesebben rágyújtott volna. Már hónapok óta nem történt meg ez a momentum, mert sem Hermione, sem az édesanyja nem preferálta ezt a szokását. Bár inkább ez annak a varázslatnak volt köszönhető, amit a két házisárkány rábocsátott. Akárhányszor az áhított bűzrudat akart a kezébe venni, mindig egy kisebb fajta áramütést érzett. Ettől eltekintve nem ezért volt ideges mostanában, valami nem volt rendben, Potterkék titkolóztak előtte. A baba születése is közeledett már, és ez sem hagyta nyugodni.
- Nem tudom eldönteni, hogy hova tegyük a bölcsőt – morfondírozott Hermione, és észre sem vette Draco feszült viselkedését, bár a férfi ezért hálás volt, mert nem akart magyarázkodni.
- Majd kiderül, de azt nem értem, miért kell mindent összevásárolnod a gyereknek?
- Amit vettem, minden kell.
- Szóval kell a gyereknek a repülő sárkány plüssállat, a halloween-i sütőtök jelmez, a legújabb ringatóbűbájjal ellátott kiságy, a legalább ezer darab kis ruha, önműködő babakocsi, lebegő babahordozó, buborékokat fújó plüssnyúl… Khm, folytassam még?
- Jó. Talán egy kicsit eltúloztam a dolgokat.
- Nem a pénz miatt mondom neked. Tudod nagyon jól, csak nem akarom, hogy a gyerek belefulladjon ezekbe a cuccokba.
- Igyekszem visszafogni magam – ígérte Hermione. – Szeretném, ha semmiben nem szenvedne hiányt.
- Nem fog, ebben biztos vagyok. – Mosolygott rá biztatóan Draco, és egy csókot nyomott felesége homlokára.
- Igen, igazad van.
- Szeretem ezt hallani.
- Tudom, édes vadászgörényem – hízelgett Hermione.
- Ne, ezt viszont nem szeretem hallani – fintorgott.
- Ugyan már! Hát nem emlékszel erre a kedves történetre?
- Fogalmazzuk úgy, hogy elég sokszor emlékeztetsz rá.
- Nem akartalak megbántani ezzel.
- Nem is vettem bántásnak – legyintett Draco. – Tudod, hogy én nem vagyok sértődékeny típus.
- Még szerencse – nevetett Hermione, majd elgondolkozva nézett szét a szobában. – Szerinted jó lenne, ha oda a fal mellé tennénk a kiságyat?
- Jó lenne.
- De lehet, hogy vennünk kellene egy új kiságyat, nem?
- Az enyém miért nem jó? – kérdezte Draco.
- Nem azt mondtam, hogy nem jó, csak talán valami újabb fajtát is ki kellene próbálnunk.
- Ahogy gondolod, de lehet, hogy vissza kell küldeni majd.
- Szerintem meg nem.
- Legyen úgy, ahogy gondolod – egyezett bele Draco. Eleonora lépett be a készülő gyerekszobába.
- Hogy haladtok? – érdeklődött, majd ő is helyet foglalt az egyik fotelben.
- Nem túl jól. Még nem igazán döntöttük semminek a pontos helyéről – ecsetelte Hermione kicsit szomorúan.
- Te nem döntöttél a pontos helyéről – sóhajtott Draco és fájós karját masszírozta. – Majdnem egy óráig kellett a levegőben tartanom azt az átkozott szekrényt, míg te alatta eltüntetted azt a foltot, ami nem is folt volt, hanem valamiféle árnyék, és nem tehettem odébb az a bútort, mert nem volt hely a sok kacattól. Aztán a végén az egészet át kellett rendeznünk, mert semmi sem volt jó.
- Eltúlzod a dolgokat – sóhajtott Hermione és végigsimította a pocakját.
- Ez egyáltalán nem igaz, Draco.
- Talán én tudok nektek segíteni – mondta Eleonora.
- Megtenné? – nézett rá Hermione.
- Akkor én most elmegyek – jelentette be Draco és a következő pillanatban már ott sem volt.
- Férfiak – legyintett Hermione. – Na, vágjunk bele!

***

Draco örült neki, hogy elszabadulhatott egy kicsit. Már nagyon unta a lakberendezést és inkább úgy döntött, meglátogatja Luciust. Mindig hozzá menekült, ha meg akart valami olyasmit úszni, amihez nem igazán volt kedve. Apja persze tökéletesen megértette, főleg akkor, amikor Narcissa egy csínytevés után Dracót szobája rendberakására kárhoztatta varázslat nélkül. Ilyenkor Lucius mindig adott valamilyen nagyon fontos feladatot Dracónak és Narcissa lemondott a büntetési szándékáról.

Draco elmosolyodott az emlékek hatására. Nemsokára neki is lesznek ilyen problémái – jutott eszébe hirtelen. Kicsit félt ettől, de azzal biztatta magát, hogy meg tudnak ezzel birkózni. Nem is kellett sokáig mennie hamar odaért az irodához. Illemtudóan bekopogott.
- Tessék – hangzott belülről Lucius hangja.
- Jó reggelt! – köszönt Draco, majd helyet foglalt az egyik bőrfotelben.
- Neked is jó reggelt! Minek köszönhetem a látogatásodat? – kérdezte az apja, de fel sem nézett a halom pergamen közül.
- Gondoltam, bejövök.
- Nagyon örülök neki, de nagyon sok a dolgom. A birtokok papírjait rendezgetem.
- Mindig azokat rendezgeted – mondta halkan Draco.
- Hogy mondtad, fiam?
- Azt kérdeztem, kell-e segítség?
- Nem, köszönöm – vonta meg a vállát Lucius. – Megint mit akarsz megúszni?
- A babaszoba berendezését.
- Nem irigyellek.
- Nagymama kimentett szerencsére. Aztán úgy döntöttem, hogy beszélnünk kellene.
- Miről?
- Látnom kellene a szerződést, amit a Nagyúr aláíratott velünk.
- Miért kellene az neked?
- Nem is tudom. Úgy érzem, valami nincs rendben vele. Valahogy az az érzésem támadt, hogy nem néztük át rendesen.
- Draco, legalább százszor átnéztük, nincs benne semmi olyasmi, ami árthat nekünk.
- Biztos vagy te ebben?
- Átvizsgáltam – nézett a szemébe Lucius, és ezzel az ő részéről lezártnak tekintette a témát.
- Remélem, tényleg elég alapos voltál, apa.
- Hidd el, az voltam! Nem akarok neked rosszat. A fiam vagy és a család vagyonának örököse.
- Tudom jól, hogy mi vagyok, ezt nem kell nekem részletezned.
- Akkor azt hiszem, túl is tárgyaltuk ezt a témát – mondta teljes nyugalommal.
- Még mindig nem vagyok biztos, hogy nincs benne valami csavar.
- Ha akarod, akkor nézd át te is. Beletettem a könyvtári széfünkbe.
- Meg is fogom nézni.
- Mutasd meg Hermionénak is, legalább teljesíted az egyességed rád eső felét.
- Rendben van, apa. De azt hiszem, ezzel egy kicsit még várok, mert nem akarom felizgatni.
- Ahogy akarod.
- Jó, megyek, megnézem, hogy jött-e baglyom.
- Nem sokat dolgozol mostanság – jegyezte meg Lucius, de közben nem nézett fel a papírjai közül.
- A Nagyúr parancsa, hogy inkább Hermionéval maradjak.
- Nem tudom, miért ilyen fontos neki – csóválta a fejét Lucius.
- Érzelgőssé vált volna?
- Ugyan már, ne beszélj bolondságokat! Évek óta ismerem, még soha semmi iránt nem táplált érzelmeket. Esetleg a hatalom iránt.
- Mi más magyarázat lehetne erre?
- Honnan tudjam? Legilimentornak nézel? Amúgy sem tehetném meg, még ha akarnám se. Különben is, nem vagyok már a Nagyúr kegyeltje – tette hozzá mellékesen.
- Azt hiszem, túlreagálom a dolgokat – jegyezte meg Draco.
- Talán igen, talán nem. Akkor is félreállított és jó képet kell vágnom hozzá – jegyezte meg gúnyosan Lucius.
- Jobb, ha most megyek.
- Rendben van – adta beleegyezését Lucius. Draco egyből a saját irodája felé vette az irányt, ahol már jó pár bagoly várta. Némelyik nagyon mérgesen huhogott rá, amiért ennyire megváratta őket. Átvette a leveleket, majd nekiállt dolgozni. Nem volt éppen eget rengetően sok tennivalója. Csak válaszolt az asszisztensének, aki távollétében az ügyeit intézte. Beletelt néhány órába, amíg mindennel és már kezdett éhes lenni.

Elmélkedését Hermione szakította félbe, amikor benyitott az irodába. Arca kipirult volt és rettentően fel volt villanyozva. Mosolygott, és Draco szebbnek látta, mint eddig bármikor. A lány könnyed csókot nyomott Draco ajkaira.
- Már mindenütt kerestelek – mondta izgatottan.
- Miért kerestél?
- Meg kell nézned a gyerekszobát.
- Jaj, Hermione, nem várhat egy kicsit?
- Abszolúte nem. – A lány édes csókot hintett Draco ajkaira, amivel mindent elér, mire vágyott.
- Jó rendben van, mehetünk – egyezett bele egy kicsit kótyagosan.
- Hidd el, nagyon tetszeni fog neked!
- Ebben nem kételkedem.
- Narcissa szerint is nagyon szép lett.
- Akkor pláne nem kételkedek benne.
- Nem vagy túl lelkes.
- Kicsit fáradt vagyok – panaszolta Draco. – Nem szoktam reggel ötkor kelni.
- Bocsánat. Csak annyira izgatott vagyok.
- Tudom, édes – nézett rá szeretetteljesen a férje, és útközben magához szorította, majd csókot nyomott az arcára.
- Alig várom, hogy végre együtt legyünk mind a hárman.
- Nemsokára így is lesz.
- Most pedig csukd be a szemedet – mondta Hermione mosolyogva.
- Rendben van.
- De ne less!
- Ígérem, hogy nem fogok.
- Rendben. – Draco ajtónyitást hallott, majd Hermione hűvös kezeit érezte, amint befogja a szemeit. A szerelmes férj belement a játékba.
- Most már kinyithatod. – A szoba egyszerűen gyönyörű volt. Pont olyan, mintha egy katalógusból varázsolták volna elő. Minden a helyére került. Dracót igazából Hermione érdekelte és nem a szoba. Végig a lány arcát nézte, a csillogó szemeket és azt a boldogságot, ami az egész lényéből áradt. Érezte a szíve tájékán a melegséget és a torokszorítóan felemelő érzést.

Egy szó nélkül átkarolta, aztán szenvedélyesen megcsókolta a feleségét. Még mindig nehezen hitte el, hogy ilyen nagy szerencséje van. Úgy érzete, ő a világ legboldogabb embere és semmi nem gátolhatja a boldogságát. Hermione csillogó szemekkel nézett Dracóra.
- Tetszik?
- Ennél csodálatosabbat még sosem láttam. – Bár inkább Hermionéra gondolt ebben a percben.
- Tudtam, hogy tetszeni fog.
- Nagyon szép munkát végeztetek.
- Igen. De azt hittem, sosem lesz olyan, mint amilyet akarok. A nagyanyád nagyon ügyes lakberendező.
- Látnád a házát Olaszországban.
- Miért, milyen?
- Nyáron elviszlek oda és megmutatom neked – ígérte Draco.
- Rendben. De már csak egy dolog van, ami még nem hagy nyugodni.
- Mi lenne ez?
- Még nem teljesítetted az ígéretedet.
- Melyiket?
- Azt, amelyikben azt ígérted meg nekem, hogy megmutatod a szerződést, amit Tudodkivel kötöttetek. – Draco gyomra összeszorult és a boldogságérzése egyből elillant. Nagyon rosszat sejtett.

hozzászólások: 0