7. fejezet
Sakk-matt


A hatalmas kúria büszke falai gőgösen sütkéreztek a holdfényben. Az egyik szoba sötét ablaküvegén belül elég nyomasztó volt a hangulat. Hermione zavartan forgolódott az ágyában, s homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek.

Zihálva ébredt, mint minden egyes ilyen rémálom után. Felült az ágyban és rémülten nézett körül az ismeretlen szobában. Aztán amikor rájött, hogy hol van, mély levegőt vett és próbált megnyugodni. Szeméből könnycseppetek törölt ki és hevesen dobogó szívére tette a kezét. Egy pillanatra behunyta a szemét, aztán lelökte magáról a takarót és az ágy szélére ült. Arcát a kezébe temette, s hátrasimította göndör fürtjeit. Megterhelőnek érzete ezt az álmot. Görcsösen próbált ezektől az emlékektől megszabadulni, de nem sikerült. Draco ezen az estén nem aludt mellette, amit persze nem is bánt egyikőjük sem.

Hatalmasat sóhajtott. Összefogta a haját, megigazította a combközépig érő pólót, amit tulajdonképpen Draco szekrényéből vett ki, mert valahogy nem volt oda a selyem hálóingért. Hangtalan léptekkel indult el a folyosón a konyha keresésére. Egy pohár meleg tejre volt szüksége. Kislánykorában, amikor rosszat álmodott, apja mindig ezzel nyugtatta meg. Az emlék hatására keserű mosoly jelent meg az arcán.

Őrületes fáradtságot érzett minden porcikájában, és elég nehezen tudott menni, mintha ólomból lettek volna a lábai. De cseppet sem volt álmos és gyanította, hogy már nem is tudna visszaaludni. Mezítláb haladt végig a márványpadlón. Érdekes módon egyáltalán nem volt hideg a kő, persze ezt is egy varázslattal oldották meg. Fogalma sem volt arról, merre van a konyha, de találomra benyitott az első ajtón, ami egy raktárhelyiségbe vezetett. Sóhajtva becsukta az ajtót és tovább ment. Végül átvágott az ebédlőn és egy boltíven áthaladva elért egy kétszárnyú ajtót.

Szerencséjére most sikerrel járt. Hatalmas helyiség volt ez, ami egy pulttal volt elválasztva. A sütő be volt kapcsolva, de a lány nem törődött vele. Hermione gépiesen elővette a tejet, majd egy bögre keresésére indult. Az egyik konyhaszekrényt kinyitva találta és egyből megtalálta, amit keresett. Lábujjhegyre állva próbálta levenni a polcról.

Ám nem vette észre, hogy a háta mögül valaki figyeli. Föl se tűnt neki, hogy a félhomályban valaki ráérősen üldögél a pultnál lévő széken. Draco alaposan végigfuttatta szemét Hermione formás lábain. Szemtelenül megbámulta egy kaján mosoly kíséretében, s szenvtelenül vizslatta a póló alól előkandikáló fehérneműt. Megrázta a fejét és próbált komolyan hozzáállni a dolgokhoz, elvégre elég nagy ostobaságot követett el a minap, amiért még vezekelnie is kellene.
- Te sem tudsz aludni? - szólalt meg végül. Hermione ijedtében felsikkantott, és elejtette a bögrét, ami ezernyi apró darabra tört széjjel, hatalmas csörömpölés kíséretében. A bársonyos bariton hang nagyon megijesztette, amin tulajdonképpen nem volt mit csodálkozni.
- Merlinre és az összes fortyogó üstre, Draco, a frászt hoztad rám! - fakadt ki a lány, és ijedtében még a férjét is a keresztnevén szólította, ami persze a normális házasságban élőknél egyáltalán nem volt szokatlan.
Megmasszírozta a szíve tájékát. Kicsit zavartan pillantott a szürke szemekbe, és végignézett Dracón. A férfi fedetlen felsőtesttel állt előtte, cikeszeket mintázó pizsamanadrágban. Zavarában a lány önkéntelenül lejjebb húzta a hosszú pólót. Az ablakon besütő holdfényben nagyon jól látszottak a kidolgozott izmok, a széles vállak, és a kicsit kócos haj, ami szemtelenül a férfi homlokába hullott. Az ívelt szemöldök és azok a szürke szemek, amikben több volt a titokzatosság, mint az egész univerzumban...
Hermione térde megremegett, ahogy tekintetük találkozott. Hirtelen megijedt ettől az érzéstől, és elpirult a jótékony sötétségben. Nem tudta, hogyan is viselkedjen, még élénken élt benne a kellemetlen emlék. Kicsit talán félt is férjétől.
- Ne haragudj! - szólalt meg végül Draco hosszú hallgatás után.
- Semmi baj - mondta vékony hangon. Hermione tehetetlenségében lépett egyet, de nem figyelt eléggé a bögre darabjaira. Az egyik éles szilánk elvágta a lábát.
- Aú! A fene…
- Ejnye, nem szabad káromkodni – oktatta ki Draco.
- Nem tudom, te mit szólnál hozzá, ha elvágnád a lábad?
- Hadd nézzem!
- Semmiség, csak egy karcolás. Inkább nem szeretném, ha közelebb jönnél.
- Összevérezed anyám konyháját - sóhajtott Draco, de nem mozdult.
- Feltételezem, nem anyád takarít - jegyezte meg egy kis éllel a hangjában.
- Persze, hogy nem ő. Egy Malfoy nem végez ilyen munkát.
- Semmi szükség rá, hogy a családoddal kérkedj! Maradj csak nyugodtan a helyeden.
- Na, megmutatod végre azt a sebet vagy kényszerítenem kell rá, hogy megtedd?
- Mióta lettél ilyen segítőkész? - gyanakodott Hermione
- Tessék, próbálok veled kedves lenni, erre veszekedni akarsz - morogta mérgesen. – Nézd, tudom, hogy hibáztam, de még egyszer nem fogom megtenni.
- Egyszerűen nem tudlak megérteni - vallotta be Hermione.
- Senki sem kérte, hogy érts meg, csak fogadd el a segítségemet.
- Nekem nem kell egy Malfoy segítsége. Hagyj békén!
- Emlékeztetlek, hogy a feleségem vagy még mindig, ergo, te is Malfoy vagy.
- A sors kegyetlen - mondta Hermione, és próbált nem nézni vérző lábára.
Draco mérgesen megforgatta a szemét és a falra szerelt bájitalos elsősegélyszekrényben kezdett kotorászni, egy üvegcsét és egy kis vattát tett a pultra, majd felvette onnan a pálcáját.
- Mondd csak, az ágyba is magaddal viszed a pálcád?
- Egy varázspálca mindig van nálam - vigyorodott el a fiú.
- Jaj, hogy valaki milyen vicces… Oh, és ne merj a közelembe jönni!
- Nem foglak bántani, ne aggódj!
- Ebben nem vagyok biztos - húzódott egy kicsit hátrébb.
- Te akartad - mondta fáradtan Draco, és megpöccintette az egyik széket, ami rögtön a lány mögé csúszott, és Hermione kénytelen volt ráülni. Mielőtt bármit is szólhatott volna, Draco leült egy másik székre, és kezébe vette a lábát. A férfi körültekintően vizsgálta meg a formás lábfejet, majd a talpon lévő mély vágást.
Aztán egy vattára néhány csepp fertőtlenítőszert csepegtetett, és elkezdte tisztogatni a sebet. Iszonyatos égő, csípő fájdalom járta át Hermione testét. De uralkodott magán, összeszorított fogakkal tűrte a műveletet. Mikor Draco befejezte a kezelést, ráfújt a sebre, amitől a csípős érzés alább hagyott, majd beforrasztotta a sebet egy bűbájjal.
- Köszönöm - mondta halkan Hermione, és kivette a lábát Draco kezéből.
- Igazán nincs mit.
- Azt hiszem, én megyek is.
- Nem szeretnél egy kis meleg tejet?
- Honnan veszed, hogy azért…? - kérdezte a lány gyanakodva.
- Nagyon nehéz volt kitalálni, én is ezért jöttem. Megcsinálom neked is.
- A mérget ki ne felejtsd! - viccelődött.
- Nem szándékozlak megölni téged. Sőt semmi olyasmit nem akarok csinálni, amivel megbánthatlak.
- Nem is nekem kell a méreg - ásított egy hatalmasat a lány.
- Nagyon vicces vagy - morogta a férfi, és eltüntette a padlóról a bögredarabokat a vérfoltokkal együtt, aztán elkezdett rendet rakni a konyhában. Hermione egészen elképedt, hogy a férfi milyen ügyesen feltalálja magát.
- Egészen jól elboldogulsz a konyhában - jegyezte meg a lány.
- Néha főzni is szoktam - vonta meg a vállát.
- Ugye csak viccelsz?
- Nem viccelek. Amikor kicsi voltam, anya úgy büntetett meg, hogy a konyhában kellett súrolnom a padlót, ami persze nem is egyszer történt meg - mosolyodott el régi emlékeken.
- Hogy miért nem vagyok ettől meglepve?
- A lényeg az, hogy a szakácsunk, aki mellesleg félig mugli, megszánt és segített egy kicsit. Végül befogott egy kis konyhai munkára, és elkezdtem élvezni.
- Komolyan, ha nem rólad lenne szó, talán könnyebben elhinném.
- Mi ebben olyan rettentően hihetetlen? - kérdezte Draco, és Hermione elé tette a tejet, majd kivette a sütőből a csokis süteményt, pálcájával egy kis hűtőbűbáj bocsátott rájuk, majd kitette őket egy tányérra. Hermione eközben szinte tátott szájjal nézett rá. - Ne nézz rám így! Egy kis sütire vágytam.
- Én nem szóltam semmit - mondta a lány, és beleharapott az egyik sütibe. - Nagyon finom!
- Nagyanyám receptje, akivel a nászutunk után találkozni is fogsz.
- Muszáj erőltetni ezt a nászutat? - kérdezte Herminone fintorogva.
- Fenn kell tartani a látszatot.
- A boldog házasságot? Ugyan már.
- Akkor is elmegyünk - mondta lazán Draco, és hátrasimította az elég kócos szőke haját.
- Szóval hidegen hagy, hogy én nem akarok menni.
- Igen - vetette oda egyszerűen.
- Kedves vagy - kortyolt egyet a bögréből a lány. - De akkor sem megyek.
- Ha eljössz, visszakapod a pálcádat.
- Mikor is megyünk? Holnap? Jaj, alig várom - csillant fel a lány szeme.
- Vannak feltételeim is.
- Nocsak, ki gondolta volna? Hadd halljam!
- Nem szöksz meg, és nem átkozol meg - sorolta fel Draco a két legkézenfekvőbb problémalehetőséget.
- Akkor mégis mi másra használhatom a pálcám? - fintorgott a lány.
- Majd kitalálod. De fontos, hogy ezt megígérd.
- Jó, rendben, nem fogok megszökni, de ami a megátkozásodat illeti, abban nem vagyok biztos, hogy megígérhetem.
- Akkor ne szökj meg!
- Jó, de miért fontos ez?
- Azt akarod, hogy a halálfalók megöljenek? - tette fel az igencsak jogos kérdést.
- Most már annyira nem. Elég nagy büntetés, hogy hozzáadtak az egyikhez.
- Azért rosszul se jártál. Képzeld, ha mondjuk Monstro felesége lennél.
- Fúj- vágott egy fintort a lány, aminek láttán Draco felnevetett.
- Na ugye.
- De te sem panaszkodhatsz - figyelmeztette Hermione.
- Igaz, lehetne hugrabugos is a nejem - válaszolt elgondolkodva.
- Mi bajod velük?
- Az, hogy mind balfácán.
- Dehogy is.
- És mi a jó fenét csinálunk itt az éjszaka közepén? Főleg egy ilyen reggel után. Szerintem elment az eszünk. Most remegned kellene, mint a nyárfalevél, mégsem félsz tőlem.
- Fogalmam sincs, hogy mi van velünk- vonta meg a vállát a lány.
- Bár jobban meggondolva, lenne néhány ötletem - majd végignézett Hermionén.
- A perverz gondolataidat hagyjuk. Abból eleget kaptam reggel.
- Semmi ilyesféle szándékom nem volt.
- Igazán? Akkor mire gondoltál?
- Sakkozzunk.
- És ahhoz minek kellett így végigmérni?
- Most megint mi bajod van? Próbálok civilizált emberként viselkedni.
- Semmi bajom - vetette oda Hermione.
- Nos, a semmi a nőknél legalább ezer dolgoz jelent - sóhajtott egy nagyot Draco.
- Nem érdekes, ne törődj ezzel.
- Akkor menjünk a nappaliba.
- Rendben, de viszem a sütit is - mondta a lány, és elvigyorodott.
- Jól van.

***

A kúria nappalijának ablaküvegén keresztül Hermione tekintett ki a parkban lévő hatalmas szökőkútra. Arca révedező volt, mintha a múlt ködébe veszett volna. Nemsokára felkel a nap, és megint minden kezdődik elölről. Egy kényelmes fotelben ült felhúzott lábakkal. Szemben vele Draco ült, aki gondolkodó arcot vágva nézett az előtte lévő sakktáblára. Ahogy Hermione ránézett, eszébe jutott valami, és elmosolyodott. Úgy emlékeztette valamire, pontosabban egy műalkotásra. Hirtelen eszébe jutott: Rodin Gondolkodó című szobra. Bár el kellett ismernie, volt köztük némi különbség. Draco cseppet sem volt kőből, a szobornak pedig nem volt ilyen igéző csillogású szürke tekintete.

A helyiségben néhány gyertya világított, aminek fénye halványan megvilágította kettejük arcát. Draco keze lassan felemelkedett, s az öreg sakk-készlet egyik fekete gyalogjával lépett egyet. Hermionéra nézett és kicsit felvonta a szemöldökét. Pár pillanatra összekapcsolódott a két tekintet. Hermione mandulavágású szemei kicsit összeszűkültek, majd a táblát vették szemügyre. Gondolatai a következő lépés megtervezése körül forogtak. Rengeteg választási lehetősége volt, ám ő biztosra akart menni. Utasítást adott a fehér királynőnek. Hermione elmosolyodott, és a nyugodt arcú Dracóra nézett.
- Sakk- mondta lágyan.
- Hm. El kell ismernem ügyes húzás volt, de valamit nem vettél észre.
Azzal leütötte a fehér királynőt egy a közelben lévő futóval. Draco szája diadalmas mosolyra húzódott. Hermione csak sóhajtott egyet, majd lépett egyet egy másik gyaloggal. Belül azonban forrongott, mivel eddig egyedül Ron verte laposra őt sakkban. Az emlék hatására elkomorodott, de gyorsan próbálta kiverni a fejéből az emléket. Inkább a játékra koncentrált, a lépések nem is késlekedtek, hamarosan ádáz küzdelem alakult ki a sakktáblán. Draco magabiztosan tört előre, sarokba szorítva Hermionét. A végső pillanatban újabb mosoly jelent meg Draco arcán.
- Sakk matt - szólt diadalmasan.
- Gratulálok! - nyújtotta a kezét Hermione, elég jól palástolva mérgét az előzőleg elkövetett figyelmetlensége miatt. Draco mosolyogva fogadta a kézfogást. Lágyan a kezébe vette a nő törékeny kezét, s apró csókot lehelt rá. Hermione testén mintha áram haladt volna keresztül. Bizsergett tetőtől talpig, és menthetetlenül elpirult. Miért csinálta ezt? Talán megpróbál tényleg kedves lenni hozzá?
- Köszönöm a játékot - mondta Draco.
- Nagyon szívesen.
- Hol tanultál meg sakkozni?
- Kiskoromban apám tanított, aztán jártam sakkszakkörre - megjegyzem, sokat lógtam róla. Ronnal is játszottam párszor. És te?
- Apámtól. Mániája volt a sakk. Azt mondta, ez fejleszti a gondolkodást, és ha nyerni akarsz, jó taktikát kell választanod.
- Annyira nem is vagy te gonosz - jegyezte meg a lány-, bár meglehet, hogy csupán az álmosság mondatja ezt velem.
- Változtam a roxforti évek után és te is. Ez nem is csoda.
- De attól még a rossz oldalon állsz.
- Szerinted rossz oldalon - tette hozzá Draco. - Más az elv, ennyi az egész.
- És mi van a félvérekkel? - kérdezte Hermione.
- Mi lenne velük?
- Hozzájuk miként viszonyulsz? - kérdezte érdeklődve.
- Tulajdonképpen nem is tudom.
- A gyerekeid azok lesznek. Lehet, megváltoztatod az elveidet?
- Ez nem olyan egyszerű. Sokkal bonyolultabb helyzetben vagyunk, mint azt sejtenéd - magyarázta Draco.
- Miért nem olvashatom el azt a szerződést?
- Kötöttünk egy megállapodást.
- Tudom, essek teherbe - sóhajtott egy nagyot Hermione.
- Álljunk meg egy percre! Te ezért húztál fel a reggelinél?
- Mert valahogy el kell olvasnom azt a szerződést.
- És ezért vadállatot akartál belőlem csinálni?
- Lenne talán egyéb módja is, hogy...
- Jaj, hát persze! - mondta Draco magától értetődően.
- Ez egy abszurd helyzet. Még a legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmi történik velem.
- Ezzel nem vagy egyedül - sóhajtott Draco.
- De most miért nem láthatom, azt az átkozott szerződést?
- Megállapodtunk.
- De...
- Nincs de.
- Mit szólnál a mesterséges megtermékenyítéshez? - vetette fel Hermione. - Hatásos mugli módszer.
- És abban mi az élvezet? - vágott egy fintort a férfi.
- Mi? Hogy te még élvezni is akarod?
- Vonuljak cölibátusba egy életre? Ugye ezt te se gondoltad komolyan? - nézett rá riadtan.
- Mondjuk. Ez egy ötlet volt.
- Nem, erről szó sem lehet - rázta meg a fejét.
- Akkor mit csináljak? Feküdjek hanyatt?
- Hát nekem úgy is jó. De ha aktívan részt veszel benne, akkor azt se bánnám. Elvégre házasok vagyunk, nem? Különben is akkor törvényes a házasság, ha az a bizonyos éjszaka megtörtént.
- Az nem fog menni - tiltakozott Hermione, és hátrébb húzódott.
- Miért?
- Mert nem és kész.
- Miért vagy ebben olyan biztos?
- Mert még sosem csináltam ilyet, azért. Vagyis igen, de ez nekem így nem megy.
- Hát akkor elég, ha hanyatt fekszel - nevette el magát Draco.
- Te mindent megteszel, csakhogy lefekhess velem? - kérdezte kicsit rémülten a lány.
- Na, idefigyelj! A Sötét Nagyúr parancsára házasodtunk össze, más nővel nem lehet kapcsolatom, mert akkor megszegem a szerződést, és annak súlyos következménye lesz az utódaimra nézve. Szóval vagy veled fekszem le, vagy megáshatom a sírom. Hatalmas dilemma, nem is tudom, melyik lehetőséget válasszam…
- Nem egészen értem ezt az egész helyzetet.
- Értsd, ahogy akarod, de nem szeretnék rosszul járni. Úgyhogy ha addig élek is, de meglesz az a nászéjszaka.
- Jó, hát akkor rajta.
- Itt és most? - kérdezte Draco döbbenten.
- Ez mégis csak a te nappalid, nem? Berezeltél?
- Szó sincs erről, de...
- Az előbb még annyira akartad, most meg visszakozol? - mosolyodott el kacéran, majd közelebb hajolt Dracóhoz, aki önkéntelenül hátrálni kezdett.
- Csak megleptél - mondta Draco, és szemlesütve forgatta meg a bögréjét.
- Na, most akkor mi lesz?
- Ha akarod, felőlem rendben - szólalt meg rekedten Draco. Felkelt a fotelból, majd lágyan megfogta a lány kezét és felhúzta az ülőalkalmatosságról.
Szabad kezével átkarolta a derekát. Hermione egy kicsit libabőrös lett az érintéstől. Belenézett a szürke tekintetbe, amiben valami teljesen ismeretlen és kifürkészhetetlen dolgot látott. Vágyott Draco csókjára, maga sem tudta miért. Talán a magány enyhítése miatt vagy csak egyszerűen egy elemi ösztön miatt, ami nem törődött a köztük lévő szakadékkal. Hamarosan ajkaik egy szenvedélyes csókban egyesültek.

Hermione az ösztöneinek és vágyainak engedelmeskedve viszonozta. Nyelvük vad táncba kezdett. Draco finoman ízlelgette a puha és édeskés ajkakat, végül elmélyítette a csókot. Végigsimította a lány haját, s közben kivette belőle a hajgumit. Egyik kezét finoman a lány pólója alá csúsztatta.

Kéjes nyögés hangzott fel a nappaliban. Draco finoman lefektette Hermionét a puha perzsaszőnyegre és levette róla a pólót. Forró csókokkal borította be a lány testét, s finoman szívogatni kezdte a nyakát. Kezével lágyan végigsimított a puha bőrt, amitől Hermione egy kicsit megvonaglott.
- Csak a bűntudat miatt vagy ilyen? - kérdezte a lány.
- Nem - suttogta a férfi. A lány csukott szemekkel feküdt a szőnyegen és egy kicsit görcsösen tartotta tagjait. Draco közelebb húzódott hozzá, és a fülébe suttogott:
- Lazíts egy kicsit, esküszöm nem foglak bántani. Bízz bennem! - Hermione megremegett, ahogy meghallotta a bársonyos mély hangot. Úgy gondolta teljesen elment az esze, de a vágy ereje nem engedte, hogy elmeneküljön és igazából nem is akart elmenni. Lassan felemelte karjait és kicsit bizonytalanul a fiú hátára tette.

Draco keze a lány csípőjére vándorolt és lassan elkezdte lehúzni a fehérneműt. Egyszerre azonban lépteket hallott, s hamarosan szembenézett egykori házvezető tanárával. Első cselekedete az volt, hogy Hermione domborulatait befedte a közelben elhagyott pólóval, és némi pírral az arcán így szólt:
- Jó reggelt professzor!
- Maguknak is - mondta kimérten.
- Öööö… esetleg segíthetek valamiben?
- Köszönöm Draco, de nem szükséges, az apja hamarosan itt lesz.
- Oh.
- Ezt azért közöltem, hogy még az ideérkezése előtt elhagyhassák a nappalit.
- Igen, persze. Már itt se vagyunk.
- Deja vu - morogta Piton, és visszaemlékezett a számtalan esetre, amikor rajtakapta Dracót a roxforti tantermekben, lány hálószobákban, ahova egyébként fogalma sem volt hogyan jutott be, és érdekesebbnél érdekesebb helyeken, de ezen a büntetőmunkák sem segítettek.
- Mondott valami professzor? - kérdezte Draco miközben segített a lánynak felvenni a pólóját, majd lágyan megfogta a kezét.
- Semmit, menjenek csak.
- Gyere - súgta Hermionénak, aki igencsak zavarban volt.
Mint két kis kamasz, úgy lopakodtak ki a nappaliból, és észre sem vették a lépcsőn lefelé jövő Luciust. Draco jobbat nem tudott, így futásnak eredt, természetesen a lányt maga után vonszolva.
- Jó reggelt, apám!
- Jó reggelt, Mr Malfoy! - szólalt meg Hermione is.
- Nektek is jó reggelt! - nézett meglepetten az idősebb Malfoy, majd vállat vont és elindult a nappali felé.

hozzászólások: 0