8. fejezet
Nászúton a Malfoy házaspár

Nevetés hangzott fel a nyugati szárnyban, ami kicsit szokatlan volt ezen a korai órán. Draco és Hermione a padlón fekve merev röhögő görcsben elmélkedtek a nemrég történteken. Olyanok voltak, mint pár zabolázatlan iskolás kölyök.
- Nagyon érdekes volt Piton arca, amikor rád nézett- mondta Hermione.
- Mintha valami fura szagú bájitalt dugtam volna az orra alá.
- Miért mondta azt, hogy deja vu?
- Azt hiszem, mert már számtalanszor kapott rajta- nevette el magát újra Draco.
- Oh, szóval te voltál a Mardekár ház ügyeletes szívtiprója?
- Miért nem hallottál pletykákat? Az utolsó évben az összes serleget én tisztítottam meg a Trófeateremben, legalább kétszer egy héten. Egyébkén azt azért nem mondanám, hogy én szívtipró lettem volna.
- Ugyan neked nem kenyered a szerénykedés- tapintott rá a lényegre Hermione.
- Nincs szükségem a túlzott reklámozásra, majd magad is megláthatod- mondta és végigsimította a lány combját.
- Hűtsd le magad szivi már elszállt az ihlet!
- Ilyen az én formám- sóhajtott Draco. - Amúgy készülj asszony, hamarosan indulni fogunk.
- Hova kedves férjuram?
- Hát nászútra.
- Jaj édes Merlin!
- Na gyere!- tápászkodott fel Draco és kinyújtotta a kezét, majd felsegítette a lány. Egy pillanatra egymás szemébe néztek, a férfi egy huncut mosolyt villantott és megcsókolta Hermionét.

A lány egész testében remegett a csóktól. Fogalma sem volt eddig, hogy ennyire hatással van rá a saját ellensége. Nem tiltakozott, sőt nem is akart, és ez volt a legfurcsább számára. Élvezte ezt az érzést és nem akarta, hogy vége legyen. Lábaival átkulcsolta a férfi derekát és Draco arcára tette két kezét, s úgy csókolta tovább.

Draco egyre növekvő vággyal viszonozta az édes csókokat, amik olajcseppekként hullottak a tűzre, ami egész testében lángolt. Még soha nem érezte ilyen tisztán és intenzíven ezt az érzést, de ő sem tiltakozott ellene. Erősen fogta a lányt és elindult vele a nagy baldachinos ágy felé, s gyengéden a puha ágyneműre helyezte Hermionét.

Lassú mozdulatokkal megszabadította a lányt ruhadarabjaitól és érzéki csókokkal borította a lány egész testét. Hermione zihálva vette a levegőt és vágyakozóan nézett férjére.
- Draco - suttogta elhalóan, miközben a férfi forró leheletét érezte a nyakán.
A cikeszmintás pizsama alsót Draco könyörtelenül a szoba legtávolabbi pontjába dobta és folytatta a kényeztetést. A lány fölé hajolt és ajkaik egy újabb szenvedélyes csókban egyesültek. Amikor mára hangulat éppen a tetőfokára hágott volna, amikor kinyílt az ajtó.
- Draco!- szólalt meg egy nagyon ismerős hang.
- Igen apa- válaszolt a fiú elég mérgesen.
- Már itt a zsupszkulcs- folyattatta Lucius és inkább úgy döntött elfordul.
- Remek. De miért nem küldtél magad helyett egy szolgát?
- Mert még beszélni akartam a saját fiammal, de úgy látom nem szükséges- majd megköszörülte a torkát. – Igyekezzetek!
- Rendben- mondta Draco és apja távozása után a fejét fogva terült el az ágyon.
- Most mi legyen?- simította végig a fiú mellkasát Hermione.
- Van nálad időnyerő?
- Nincs.
- Akkor öltözz és indulunk!- mondta Draco és a fürdőszoba felé vette az irányt.
Hermione kiszáradt szájjal pihegett az ágyon, majd erőt vett magán és elindult a szekrénye felé. Egy tétova pillantást vetett a fürdőszobaajtóra, szíve szerint már nyúlt volna a kilincsért, de inkább nem tette. Egy pillanat múlva nyílt a fürdőszobaajtó és kilépett rajta Draco.
- Merlinre, vegyél már fel valamit!
- Talán nem vagyok így szép?
- Erre most hadd ne válaszoljak- közölte rekedt hangon.
- Tulajdonképpen fogalmam sincs mit vegyek fel- mondta a lány és válogatni kezdett a szekrénybe és egy fekete csipkés ruhát választott ki, ami szinte semmit sem takart. - Ez jó lesz?
- Nem, nem, nem- tiltakozott Draco és egy zöld nyári ruhát és egy szürke mindezt eltakaró talárt adott a lánynak. - Ez lesz a jó, legalább takar is valamit.
- Talán félsz, hogy valakinek tetszenék és elcsábítana.
- Nem, attól félek, én teperlek le és teszlek magamévá, aztán meg jól elkésünk. Bár biztos vagyok benne, hogy erre vágysz- mondta, miközben kinyitotta a szekrényét és elkezdett öltözni
- Én? Ugyan már.
- Ne akard bemesélni nekem, hogy nem vágysz rá!
- Nem vágyok rád!- morogta Hermione és felvette a ruhákat.
- De még mennyire, hogy igen- erősködött Draco, majd felhúzta a cipőjét.
- Miért vagy ennyire biztos ebben?- kérdezte a lány.
- A nevemet suttogtad az előbb.
- Képzelődtél.
- Akarod, hogy kerítsek egy merengőt? Invito…
- Nem- mondta a lány és teljesen elsápadt, majd bíborvörös színben kezdett el pompázni az arca.
- Na igen, azt hiszem mégsem képzelődtem. Amúgy nincs is merengőm.
- Átvertél te görény?!- mondta Hermione mérgesen.
- És akkor mi van?
- A feleséged vagyok.
- Hmm...és?
- Tisztelned kell!
- Ide figyelj, annyira lovagolsz ezen a feleségtémán, hogy teljesen elfelejted, én vagyok a férjed és azt csinálod, amit én mondok.
- Akkor mit csináljunk?
- Mit tudom én, hagyjál békén!- mordult fel Draco és becsapta a szekrényajtót.
- Látom veled, mint férjemmel is nagyon sokra mentem.
- Hol van a cigim?- morogta továbbra is az említett férj és kotorászni kezdett a fiókban.
- Ja, azokat kidobtam.
- Kidobtad?- kezdte nyugodtan.
- Igen kidobtam.
- Hogy mertél hozzányúlni?- mennydörögte.
- Egészségtelen szokás és anyád is mondta...
- Te szövetkeztél anyámmal?
- Ne mondd már, hogy ez is baj?
- Ne ellenem szövetkezzetek!Merlin retkes, büdös bütykeire mondom megfojtalak asszony!- mordult fel dühösen.
- Hányszor mondjam neked, hogy ne hívj így? Egyébként meg fröcsög a nyálad- mondta dühösen Hermione és egyre közelebb ment a szőkeséghez, aki persze jóval magasabb volt nála, de ez egyáltalán nem zavarta őket.
- Úgy hívlak, ahogy akarlak a feleségem vagy.
- Akkor tisztelj legalább- kérte a lány.
- Tisztellek én, csak nem úgy ahogy gondolod.
- Akkor te, hogy gondolod?
- Nem akarok vitázni, egy szál cigarettát akarok és Hermione az istenért menjünk már!
- Nem kapsz egy szálat se, de igazad van, menjünk.
- Hála istennek! Csak ön után hölgyem- mondta és előreengedte a lány.
- Szűnj meg görény!
- Kussolj te liba!- szólalt meg tömény „kedvességgel” Draco.

***

- Szállj már le rólam az ördögbe is!- visszhangzott Draco hangja a hatalmas előcsarnokban.
- Jól van, csak beleakadt a hajam a talárod gombjába- szólalt meg Hermione.
- Miért nem rendezed meg ezt a loboncot vége?
- Szerinted a „hosszú” házasságunk alatt volt időm a hajammal foglalkozni? Nos, fel kell, hogy világosítsalak nem volt időm. Kimerő veled élni Malfoy. Folyton veled veszekszem, folyton a sarkamban vagy, mégis, hogy foglalkozzak a hajammal is?
- Milyen nehéz élete van az én kis feleségemnek- gügyögte Draco és megpróbált felkelni a hideg márványpadlóról, no meg letaszigálni magáról Hermionét.
- Amúgy most hol vagyunk?
- A család írországi villájában.
- És egész héten itt leszünk?
- Dehogy is- mondta Draco és elindult a kőlépcsőn fel az emeletre.
- Hát akkor?
- Jaj kérlek, gyere már utánam!
- Addig nem, amíg el nem mondod hova megyünk.
- Fel az emeletre?- kérdezte vissza értetlenül Draco.
- Te is tudod, hogy nem erre kérdeztem rá.
- Most már elég legyen. Csillapodj le, tudom, hogy a kielégítetlenséget rosszul tűröd, de próbálj meg megnyugodni!
- Hogy mit mondtál?- nézett rá mérgesen.
- Ne akard, hogy megismételjem!
- Megöllek te seggfej!- mondta a lány és elindult utána.
- A pálcád nélkül nehéz lesz.
- Puszta kézzel is menni fog.
- Azt majd meglátjuk- mondta Draco és megvárta amíg Hermione odaér, elkapta a lány kezeit és hátraszorította. - Most fojts meg!
- Utállak!- sziszegte dühösen.
- Én is- szólt Draco és a korlátnak nyomva Hermionét szenvedélyesen megcsókolta. - Ne legyél olyan, mint egy vadmacska.
- Akkor miért nem mondod meg nekem, hogy hová megyünk?
- Ma még itt leszünk, és holnap délután indulunk tovább Hawaiira.
- Ott is van villátok?
- Nincs.
- Milyen meglepő fordulat.
- Túl macerás lenne. De gyere már, mert az emeleti kandallóba érkeznek meg a csomagjaink és nem akarom, hogy mind elégjen.
- Hogy égne már el?
- Ez egy khm... vicces a kandalló.
- Akkor mutasd az utat!
- Ahogy óhajtod- válaszolt Draco tetetett alázatos stílusban.
- Nem hagynád már abba ezt az affektáló stílust a falra mászok tőled!
- Ahogy akarod.
- Kérlek.
- Jól van, jól van. - Hermione mélyeket lélegezve követte Dracót a hatalmas kőlépcsőn felfele. Mikor felértek egy nappaliban találták magukat, ahonnan jobbra és balra egy-egy folyosó vezetett. Az ódon kandallóban zöld tűz lobbant, majd hamarosan felbukkantak a csomagok.

Draco egy laza pálcamozdulattal rájuk bökött és elindult a bal oldali szűk folyóson. A falra szerelt kristálycsillárok sorban gyulladtak fel. A falakon furábbnál furább festmények lógtak a pókhálós falakról. Hermione próbálta őket megnézni, de Draco inkább megfogta a kezét és maga után húzta.
- Most miért nem hagyod, hogy nézelődjek?
- Mert nincs is itt semmi látnivaló azért.
- Azért, mert te nem látsz az orrodnál tovább, nekem még szabad nézegetni.
- Mit néznél ezeken a ronda képeken?
- Jaj- forgatta meg a szemét Hermione.
- Utálom ezt a helyet- morogta Draco.
- Miért utálod?
- Poros és koszos, a sok pókhálóról ne is beszéljünk.
- Ha zavar, akkor takaríts ki.
- Ez nem egy Malfoyhoz méltó dolog.
- Oh, hogy oda ne rohanjak- nevette el magát Hermione.
- Most el tudnál engem képzel, amint takarítok?- kérdezte Draco.
- Aha persze, pont testhezálló feladat lenne számodra.
- Apám legalább szólhatott volna a gondnoknak, hogy takarítson ki - morogta Hermione felé fordulva.
- Talán abbahagyhatnád a sok zsörtölődést, akkor figyelnél arra az oszlopra, ami előtted van. - sóhajtott a lány.
- Milyen oszlop?- kérdezte a szőkeség, de amikor megfordult megtudta. - Aú!
- Nem mondhatod, hogy nem szóltam.
- Hogy az a...- kezdte Draco, majd kezét az orrára tette.
- Mutasd, hadd nézzem!
- Nem.
- Ne makacskodj! Lehet, hogy eltört. Ugye nem akarsz olyan orrot, amilyen Pitonnak van?
- Megőrültél? Dehogy akarok olyat.
- Akkor vedd el onnan a kezedet!- mondta mérgesen a lány, aztán nekiállt az orr vizsgálatának. - Rendbe fogsz jönni, csak egy kis bájital kellene.
- Semmi szükség rá- mondta Draco és továbbra is az orrát dörzsölgetve haladtak tovább.
Nem sokkal később egy fekete ajtóhoz értek, amit Draco alig tudott kinyitni. Hermione megforgatta a szemét, de nem szólt neki semmit. Egy világos és tiszta szobába érkeztek, az ablakokból látni lehetett a smaragdzöld lankás hegyoldalt, és nem messze az erdőt. A lány megbabonázva nézte a tájat. Draco mosolyogva nézte őt és egy kis melegséget érzett a szíve tájékánál.
- Szeretnél kicsit sétálni?
- Lehet?- kérdezte a lány csillogó szemekkel.
- Persze, hogy lehet, nem börtönben vagy.
Hermione csak mosolygott rá és ettől Draco teljesen ellágyult. Aztán hirtelen észbe kapott és a csomagok rendezésével foglalta el magát.

***

Hermione férjét megelőzve barangolt a vadregényes tájon. Imádta a természetet, az illatokat, az erdő hangját. Levetette a könnyű szandált és mezítláb sétált. Most először érezte magát szabadnak és ellazultnak, mióta megköttetett a mindent megváltoztató frigy. Ahogy egy nagy kidőlt fán mászott keresztül, egy pillanatra azt képzelte, hogy még mindig bujkál.

De aztán meglátta a tejfölszőke fejbúbot a háta mögött és minden eszébe jutott. Draco alig érte utol a lányt. Amikor ő a sétálást emlegette egyáltalán nem arra gondolt, hogy lefutja azonnal a maratont egy elég meredek hegyoldalon.
- Lassíts egy kicsit!- kiabált utána.
- Nagyon puhány vagy te Malfoy.
- Többet harcoltam a háborúban, mint te az biztos. Hogy lennék én puhány?- hörögte és nekitámaszkodott egy fának.
- Csoda, hogy a sötét oldal nem esett el miattad.
- Mondom, hogy nem vagyok puhány, csak utálok futni ilyen terepen.
- Pedig nincs ennél jobb.
- Fene a gusztusodat asszony.
- Most meg is szökhetnék- nevetett a lány.
- Na, azt már nem!- Hermione nevetni kezdett és gyorsabban szedte a lábait. A mi Dracónk pedig látta, hogy ennek fele se tréfa és azonnal felesége után eredt. Sejtette, hogy Hermione csupán játszik vele, de jobbnak látta, ha minél hamarabb utoléri. Végül is pálca volt nála és eszébe jutott, hogy tud hoppanálni is, amit jelen pillanatban Hermione nem tudott kivitelezni.

Ravasz mosoly terült szét az arcán és ördögi kacajt hallatott volna, ha ez ment volna neki. Megállt és hagyta, hogy a lány minél messzebb kerüljön tőle, majd felkészült a hoppanálásra. De aztán nagyon megbánta tettét, mivel Hermione egy mérges szömörce bokor felé futott és ő pedig egyenest oda hoppanált.
- Ezt jól bevetted- nevetett a lány.
- Nevess csak te átok asszony!- morogta Draco és azonnal heves vakarózásba kezdett.
- Ezt csak magadnak köszönheted. Add ide a pálcádat egy pillanatra!
- Dehogy adom.
- Segíteni szeretnék te csacsi.
- Na persze.
- Miért nem bízol bennem?
- Nem tudom, de akkor sem adom oda a pálcám- makacskodott a szőke fiú, de a kezein és az arcán kezdett egyre több vörös folt látszani.
- Ez csak rosszabb lesz- jósolta meg a lány.
- Akkor se.
- Olyan vagy, mint egy ötéves gyerek.
- Te meg olyan, mint egy tyúkanyó, annyit kárálsz itt nekem, hogy teljesen belefáradtam már-zsörtölődött tovább.
- Mi olyan szörnyű abban, hogy ideadd nekem a pálcát, meggyógyítalak és visszaadom?
- A saját pálcámat nem adom oda senkinek.
- Én nem senki vagyok, hanem a feleséged és miért ölnélek meg? Hmm ez így most kicsit furán hangzik. De ma semmi kedvem nincs ölni. Szóval vagy ide adod azt a pálcát vagy hagyom hadd vakarózz tovább.
- Jól van- morogta és Hermione kezébe nyomta a varázspálcát, a lány nem tétovázott sokáig, hanem elmormolta a varázsigét, majd a szőke herceg vörös foltjai kezdtek eltűnni.
- Még mindig viszket- szólalt meg újra a fiú, majd zsebre tette a pálcáját.
- Nagyon szívesen máskor is- mosolygott a lány és folytatta az útját.
Késő délutánig sétáltak, de nem igen szóltak egymáshoz. Draco kicsit duzzogva követte a kivirult lányt, elég mélyen érintette ez a pálca ügy. Százféle gondolat cikázott a fejében, de józan esze inkább arra ösztönözte, hogy térjen napirendre a dolgok felett. Elmélázva figyelte Hermione lágy csípőmozgását, ami kezdte kicsit kizökkenteni a morcosságból.

Fékezhetetlen vágyai újra utolérték és a Malfoy villához közeledvén megint elhatalmasodtak rajta. Közelebb lépett Hermionéhoz, óvatosan átkarolta és nem várta meg míg a lánynak egyáltalán ideje lett volna arra, hogy meglepődjön, azonnal megcsókolta. A kecses térdek finom remegésbe kezdtek ettől a mindent elsöprő, izgató csóktól.

Mintha bűnös és irtózatosan jó érzés lett volna egyszerre. A vágy tüzében égtek mind a ketten és egyformán akarták, hogy végre beteljesüljön. Draco erősen tartva Hermionét a hálószobába hoppanált és újra nekikezdett a nő testének felfedezéséhez. A ruhadarabok lágyan, libbenve hullottak a fapadlóra.

Vad zihálás és vágyakozó sóhajok hangoztak fel a szoba fehérre meszelt falai között. Az izzó szürke szempár egy pillanatra eggyé vált a mogyoróbarnával. Hermione végigsimította a sima fehér bőrt Draco arcán, majd várta, hogy ajkaik újra egy kéjes csókban forrjanak össze.

Majd újra a jól ismert zavaró tényező következett, valaki kopogott az ajtón. Draco szürke szemeiben megcsillant a gyilkolási vágy. Hermione csupán egy mosolyt villantott felé, egy lágy csókot lehet a férfi penge vékonyra húzódott ajkaira.
- Menj csak, majd később befejezzük- suttogta halkan.
- Most fejezzük be és majd később megyek ki.
- Malfoy úrfi, odabent van?- hallatszott kintről.
- Téged keresnek- mondta Hermione.
- De én nem vagyok itt- morogta Draco.
- Tudom, hogy odabent van- hangzott fel újra a férfi érces hangja.
- Menned kell, biztos valami fontos- érvelt a lány.
- Nem hiszem... De megnézem- egyezett bele.
- Rendben.
- Visszajövök. Ne menj sehova!
- Nem fogok- mosolyodott el, majd magára húzta a takarót. Draco felvette az ágy melletti székre kikészített köntöst, majd egy csókkal búcsúzott a lánytól. Hermione nagyon sóhajtva terült el az ágyon, és már csak az ajtócsapódást hallotta.

hozzászólások: 0